Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

1961. MÁJUS 19, PÉNTEK s Megszoktuk, hogy az em­beri értelem és a közösség al­kotóereje naprpl napra új művekkel lepi meg a világot. Az elmúlt hetek nagy tudo­mányos sikere, a Szovjetunió „Vosztok” nevű űrhajója, Ga­garin őrnaggyal utasfülkéjé­ben bennünket is kiragadott megszokott ütemű életünkből és ámulatra, örömre, lelkese­désre késztetett. De ehhez az érzelemsorozathoz arra volt szükségünk, hogy az ember az űrben megkerülje a földet. Megszoktuk, hogy a tegnap még csodaszámba vett dolgok hétköznapjaink egyszerű ered­ményévé válnak és elfeledke­zünk sokszor örvendező szív­vel, fiatalos hévvel lelkesedni szép és hatalmas alkotásain­kon. A Dunamenti Hőerőmű épít­kezéseit járva és a tervekben lapozgatva gondoltunk erre. Mert a számok és adatok világa csodát takar. Még az építke­zés kivitelezői is hitetlenül álltak kezdetben egy-egyszám előtt. „Nem tévedtek a tize­despont elhelyezésénél a ter­vezők?” — tették fel maguk­ban a kérdést és utánaszá­moltak. Nem volt tévedés. Végtelen erőt takarnak az emberek szavai. Tudják, hogy hazánkban egyedülálló alko­tás elkészítésén fáradoznak. Ez a fáradozás verses kö­szöntőt, az emberi alkotóerőt megörökítő dicséretet érde­melne.' De helyette számol­junk be a jelenről és álmod­juk meg a holnapot a rendel­kezésünkre álló adatok segít­ségével. Nálunk most, Százhalombat­tán épül az első szabadtéri hőerőmű. Alapos technikai és meteorológiai tapasztalatokra kellett szert tenni, hogy az új körülmények között működő erőmű, az üzemeltetés idején betölthesse feladatát. A terve­zés idején nagy segítséget je­lentett a szovjet szakemberek véleménye. A hasonló éghajlati körül­mények mellett működő fran­ciaországi, bordeaux-i erőmű-* vet dr. Lévay András, az Erő­mű Tervező Vállalat Kossuth- díjas igazgatója kereste fel, hogy az erőmű vezetőitől tá­jékoztatást szerezzen a sza­badtéri működtetés tapaszta­latairól. A Dunamenti Hőerőmű két részben épül, az első részt ön­állóan, a második részt pedig a Szovjetunióval kooperálva építjük. Hogy a méretekről képet alkothassunk magunknak, nézzük meg részletesebben az SZIGET­SZENT­MIKLÓSI VEGYES KTSZ a következő munkákkal áll a lakosság rendelkezésére: építkezési munkák, asztalosmnkák, méretes cipők és cipő javítás, női és férfifodrászat. első és a második rész ter­veit és hasonlítsuk össze ed­digi hasonló létesítményeink­kel. 1963-ra üzemel az erőmű első, általunk épített része, két, egyenként 50 megawattos turbógépegységgel és egy kö­rülbelül 50 megawattos fűtő­géppel, mely az olajfinomítót látja el gőzzel és árammal. A második rész 1967-re készül el és három, egyenként 150 megawattos turbógépegységgel és a hozzávaló nagykazánok­kal fog dolgozni. Az erőmű összteljesítmé­nye mintegy 600 megawatt lesz. Ez a teljesítőképeség há­romszorosa a tiszapalkonyai és a borsodi hőerőműnek, amelyek jelenleg a legnagyob­bak. Hazánkban a harmincas évek kezdetétől 1950-ig bezá­rólag épített erőművek össz­teljesítménye volt ennyi. Százhalombattán a szovjet automatika eredményei alap­ján teljesen automatizált hő­erőművet építenek. Külön érdekessége az épít­kezésnek — mint arról De- mendy Zoltán főépítésveze­tő és Belloni Gyula, az Erőmű Beruházó Vállalat be­ruházója beszámolnak — az óriáskémény. Az erőmű területén építik fel ugyanis Európa legmaga­sabb kéményét. Magassága 200 méter, felső átmérője pe­dig tíz méter lesz. Azért ter­vezték a kéményt ilyen ma­gasra, hogy a távozó füst ne zavarja a Duna menti nyaraló­helyek levegőjét Ezzel tel­jes egészében megoldják ezt a kérdést, mivel az erőmű fű­tőanyaga, az olajfinomítás egyik mellékterméke, telje­sen pernyementes füstöt ad. Már folynak a földmunkák azon az egy kilométer hosz- szú csatornán, amelyen az erőmű a Dunából kiemelt vizet kapja majd. Az ÉM Földgép Vállalatának 800 ezer, tehát közel egymillió köbmé­ter földet kell kiemelni a csatorna elkészítéséhez. Vajon tnekkora vízmennyi­séget fogyaszt majd az erő­mű? — kérdezzük. És a fele­let megint a megvalósuló „cso­dák” útjára vezet Óránként _ 8 0 ezer köbméter vizet „iszik” ugyanis majd az erőmű, ha teljes kapacitással dolgozik és ez a vízmennyiség jóval több annál, mint amit egész Bu­dapest hasonló idő alatt fo­gyaszt A kazánok szerelésénél tovább fejlesztik a blokk-szerelést. Egy nagy kazán ugyanis hatvan-hetven­ezer alkatrészből áll. Ebből az alkatrésztengerből bizo­nyos egységeket még a gyártó üzemben, másokat a helyszí­nen szerelnek össze és emel­nek be helyére. Már elérték, hogy az alkatrészek nagy szá­ma ellenére egy-egy nagy ka­zánt 50—60 blokkból szerelnek össze. A blokk-szerelés to­vábbi fejlődése szinte végte­len, csupán a megfelelő eme­lőszerkezetek és gépek kérdé­se, hogy milyen súlyú és nagy­ságú blokkokat készíthetnek el az üzemben. Az új módszerrel épülő erő­mű jelentős anyagi megtakarítást is jelent népgazdaságunknak. Mivel az erőmű fűtőanyaga az olaj, feleslegessé válnak a szénszállító berendezések és maga a szén is. De nem utolsósorban szól­nunk kell itt a szabadtéri megoldásról is. Hiába keresi majd a látogató a hasonló lé­tesítményeknél megszokott nagy csarnokokat, nem talál­ja azokat. Épületben is je­lentős takarékosságot jelent tehát ez. A szabadtéri erő­műnél egy megawatt teljesít­ményű berendezésre vetítve, alig 200 légköbméter épület szükséges, szemben az eddigi fedett csarnokos erőművekkel, ahol egy megawattra ve­títve, 1400—1600 légköbmé­ternyi csarnoképületet emel­tek. Folytathatnánk az adatok és számok felsorolását és fo­kozhatnánk a hatást további összehasonlításokkal. Nem tesszük. De hétköznapjaink munkájában álljunk meg egy pillanatra és örüljünk annak, hogy hazánkban újra hatalmas alkotás készül, amely dicséri az emberi értelmet és a kö­zösség alkotóerejét. Hasszán Márton művezető — Honnan a név? — Török lehet. De három­száz évre visszamenőleg nem az, azt tudom. — Nem is az ősök fontosaik, inkább az unokák. — Azok. Nekem is vannak. Bár nem unokáké, amin most dolgozunk, a nagypapáké is. — Mióta jár ide? — Az első kapavágás óta. ősszel jöttünk, amikor nya­kunkba szakadt a sár. Előtte tíz évig Dunapentelén építet­tem. v — Aki már felépített egy vá­rost, annak lehet fantáziája... — Van bizony. De sose fe­lejtem, hogy a fantázia sárból lépked kifelé. Ahogy mi, akkor ősszel. Nevetek rajta, hogy leg­előbb vizet kellett szerezni a zuhogó esőiben, inni való vizet, — Mi volt a legnehezebb? A szélfújta, napsütötte arc mosolyra húzódik: — Kiráncigálni a csizmákat a sárból. De hát volt ez már máskor is, amióta csak építek. Pedig annak van már néhány napja... — Csakugyan, hány éves? — Nem kell sok a nyugdíj­hoz. De mit tegyek? Nem hagyhatom félbe, amit meg­kezdtem ... — Tehát? — Eltart itt, hat-hét évig a m-unka. Tán az olajfinomítót is megcsináljuk... Hát azt még megvárom, aztán becsukhatom a házunk ajtaját magam mö­gött. — Utána? Mestermódra, tréfásan meg­vonja a vállát. — Csak ellátnak dologgal a jószomszédok. Bár most is azt teszik. Kinek mi rossz, csak hozzám fut vele az utcából. Én el nem utasítom. Mindenütt a magam feje után teszek, s tudja milyen jó ez? Elképzelni, aztán megcsinálni ... felépíte­ni ... A hangja elérzékenyül, a szava félbe marad, s a hatvan Az ember és a mű. Készül a csatorna felé hajló, Hasszán Márton ar­ca alig láthatóan megereszke­dik. ... Na — kap magához. — Ne is vegye komolyan a nyug­díjat. Ki tudja, öt-hat év után nem kell-e megint egy város... Oda pedig ész kell és kéz... ilyen a — és felém mutatja ke­mény tenyerét. Ész kell és kéz. De még vala­mi. Az bizony! — Hasszán Márton szíve. És a többieké. AKI A JÖVŐT MÉRI EGY EMBER áll. Nézi a föidmérű-műszert. Huszár György mérnök. — Igaz, hogy ön a felelős itt mindenért? — A vállalat! — hárítja el gyorsan a súlyos tisztséget. De aztán: — engem bíztak meg..: — Mi függ attól, hogy egy mérnök itt kukucskál? — Minden csatorna, út és épület pontos helye. Most ki­tűztem egy csatorna sarok­pontját. Ha húsz méter szé­lesre építtetnénk egy kis elcsú­szás miatt, mihez kezdenének az odatervezett tizenkilenc­re l:í Ott füstöl a kémény! méteres híddal..: Amit itt bemérek — úgy kerül a he­lyére .. s — S mit lát? — Gépies munka ez, de fantázia mégis kell hozzá. — A jövőből... lát-e vala­mit? ... Amit még nem mér­het a teodolit műszeren ke­resztül — Látóik. A terv a kezem­ben. Ha úgy tetszik, nekünk már füstöl is a kétszáz méte­res kémény. És a kép nagy­szerű! Ö AZ ELSŐ ember itt, aki mindent a valóságban kép­zelhet. — Tálálkozik-e a mérő mér­nök a megvalósult fantáziá­val? — Okvetlenül. Amikor már kontrollálni kell. És őszintéi szólva, ezt várja leginkább a most frissen túrt földeket jelölő mérnök. Ez az igazság. De addig... Hát a mérnök­nek nincs meg a joga a téve­déshez... S nincs pihenés. Sem napban, sem sárban, sem szél­ben, sem jégben. De hát ki kérdezi ezt akkor, ha már füstölni kezd a száz­halombattai óriás kémény? A FŐGÉPÉSZ — Kovács Bélát... — Kovács Béla? Az emberek egymást kérdez­getik, ki az, akit az újságíró keres. — A főgépész. — Ja, Béla bácsi?! — És a kérdőjel csupa mosolygássá alakult az emberek olajos ar­cán. — Engem csak így ismer­nek — jelentkezik a név tu­lajdonosa is mosolyogva. Ö volt itt az első „cserkész”, a Földgép Vállalat itteni fő­nöke. — Két sátorban kezdtünk, a „dzsungel’’ közepén. Itt kö­Vüí csupa cserje — a dózerek tolták el a kis őserdőt... — ... Tele ragadozókkal... — Hát lakott itt néhány „vadállat” — kecske, meg nyúl (nevet az őserdei pél­dán). — És most? Tessék körül­nézni! A tavalyi sátorok he­lyén központi fűtéses kis szo­bák. Akár egy pesti legény- szállás. És ez így igaz. Ki gondolna ide ma „dzsungelt’’ a barát­ságos házak, az óriás, televí­zióval felszerelt ebédlő he­lyére. — Minden gépesített föld­munkát a mi embereink csi­nálnak. Ránk épül a „vil­lanygyár”. — Ilyen vállakkal bírhatni is — mutatok az óriás lánctal­pasok felé. — Éjjel-nappal megyünk. — Béla bácsi melyik mű­szakba osztja magát? — Mindbe. Kimegyek éjjel is. — Mikor alszik? — Katonáéknál mondják. hogy huszonnégy óra a nap, meg az éjszaka... — Mi a szenvedélye? — Hát az emberek ... Ha valakivel nem boldogulnak, ideadjáJc hozzám. Azt mond­ják, ha Béla bácsinál sem lesz ember, sehol sem. Valaki tréfásan odadörmög. — Idomítással is foglalko­zik! Felnevetünk. — Valamit... Tény, hogy iskolafélének tartják a száz­halombattai munkát. S én vagyok a mumus ... ... akit mindenki szeret Ezért is „csak’’ Béla bácsi. — Mit szeretne? — Megkezdeni mielőbb a nagy munkát, ásni a két csa­tornát. Egyiken a hűtővíz jön, másikon a meleg folyik vissza a Dunába. Nagyot lélegzik és elneveti magát: — Akkor majd szabad per­ceimben főtt halat pecázok a meleg vízből. Arra meghí­vom! Szöveg: Tóth György, foto: Gábor Viktor Emlékműveket koszorúzott meg a csehszlovák parlamenti küldöttség Egy régi római híd szomszédságában: épül az erőmű hídja a Benta patakon A csehszlovák parlamenti küldöttség, amely Zdenek Fierlingernek, a Csehszlovák Nemzetgyűlés elnökének, a j Csehszlovák Kommunista Párt | Politikai Bizottsága tagjának vezetésével tartózkodik ha­zánkban, csütörtök délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét, majd a Szabadság téren le­vő szovjet hősi emlékművet A küldöttség ezt követően koszorút helyezett el a Köztársaság téri mártír em­lékművön. (MTI) [:• BUDAPEST, V SZÉCHENYI RAKPART 3. - j iMIÍ,1EIM8I;SÍIM1ÍÍA .;.'.., ; j

Next

/
Oldalképek
Tartalom