Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-14 / 112. szám
1981. MÁJUS 14, VASÁRNAP mar HEcrei sJCúrltm a a Az érdi minaret története Tisztes távolban követték az urak Lajos királyt, aki jámbor lován halvány árnyékként imbolygott előttük a sziklás úton, pedig csillogó páncél borította vézna testét. — Szolimán réme — morogta kajánul bozontos szakálla közül a nádor és sisakja állkosarával a király felé bökött. A többiek halkan nevettek a durva tréfán. A nádor most visszatartotta lovát, megvárta, amíg melléje ) kapta fejét, majd egyszerre mind a négy lába megrogy- gyant. A szelíd állat élettelenül terült el a köves úton. A hirtelen ott termett lovászok alig tudták kiszabadítani alóla a királyt. Lajos nehezen állt talpra ragyogó páncéljában. így, a a földön, még kisebbnek látszott, mint a magas nyeregben. Gyámoltalan, remegő gyerek. Látása némi szánalmat keltett a nagyurakban, akik •&3&~h£*t-Lr __ érkeznek a többiek és folytatta a gúnyolódást. — Méltó helyen járunk... — mondta elég hangosan, de szavát, mielőtt elért volna a királyhoz, elmorzsolta a mögöttük közeledő seregek dübörgése. — Mondom, méltó helyről indulunk. Itt, a Tárnok völgyében verte szét Attila apánk Róma behemót seregét. Azok alatt a halmok alatt százezernyi hún vitéz fekszik, de túl- nan kétszer annyi római. A mi hős ;t|runk most Attila útján vezeti a maga hunjait a szultán ellen. Most válik el, a törökvilág ostora lesz-e belőle. Hangosan nevetett mindenki. Olyan hangosan, hogy a király is meghallotta és csodálkozva fordult hátra a nyeregben. Lova ebben á pillanatban megbotlott, magasba CajOi —■'n. •*. különben engesztelhetetlenül gyűlölték, de gyilkos gyűlöletüket némiképp mérsékelte az, hogy ugyanúgy gyűlölték egymást is. — Rossz jel — suttogta a nádor és szorongva gondolt a jövőre. A lovászok futva hoztak új lovat a királynak, fölsegítették rá és most már valóban megindult konok ellenségei élén — Mohács felé... Villogó handzsárokkal, suhogó korbácsokkal hajtották a, azpáhiko ösazeszíjazou fog, lyaikat a köves úton. Asszonyok, lányok, fiatal'és idősebb férfiak megtépázott, szomorú csapata. A legtöbbnek véres rongy borította meggyötört testét Egyik fiatal jobbágyasszony halott csecsemőt babusgatott karjai között és FIGYELEM! Termelőszövetkezetek, háztáji és egyéni SZŐLŐTERMELŐK! A Pest—Szotnok megyei Állami Pincegazdaság megkezdte a borszőlő-, must- és borértékesítcsi szerződés kötéseket JÖL JÄR AZ, AKI LESZERZŐDIK, MERT MA. GAS SZERZŐDÉSES FELÁRBAN RÉSZESÜL lO százalék szeraááéses felár jár; Mg. tsz-eknek, tszrs-knek, egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezeteknek, hegyközségeknek, ha termelésük 60 %- ánál kevesebbet adnak át szerződésük teljesítésére. Háztáji és egyéni termelőknek a szerződés alapján átadott áruért. Mg. tsz-eknek, tszcs-knek, egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezeteknek és hegyközségeknek 20 százalékos szerződéses felár jár az esetben, ha termésük 60—80%-át átadják az Állami Pincegazdaságnak. 30 százalékos szerződéses felár jár ha termésük több mint 80 %-át adják át a pincegazdaságoknak a velük kötött szerződés alapján. SZERZŐDÉST LEHET KÖTNI bármilyen szőlőterületre, a területhez viszonyított arányos szőlő-, must- és bormennyiségre a termelő által választott átadási határidőre. KAMATMENTES ELŐLEGHEZ JUT. ami minden lekötött hazai fajtájú 135 kg borszőlő, vagy 100 1 must és bor után 200 Ft MINŐSÉGI ÉS FAJTATISZTASÁGI FELARAK a rendeletben meghatározott szőlő- és borfajták és minőségek után. Részletes felvilágosítást ad a Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaság központja és pincészetei. Használd ki a kedvezményeket! Köss értékesítési szerződést! eszelősen suttogott hozzá. Ebben a poros, véres, toprongyos csapatban talán szülőanyja sem ismerte volna föl az ifjú Szapáry 'Pétert, Győr megye büszke alispánjának fiát, aki egy minapi csetepatéban esett sebesülten a törökök fogságába. Éppen olyan rongyos volt, mint a többi, de a legvéresebb köztük. Mély sebeiből most is szivárgott még a vér és elkeveredve az út porával, sötéten száradt halvány arcára. Roskadozva vánszorgott társai között. Ha nem támogatják, elvágódik az úton. Néha kemény lándzsanyél csattant a hátán, de már alig érezte az ütés fájdalmát. Végre, a kanyarodénál, megálltak a lovas katonák és rövid pihenőt adtak a foglyoknak. Nem emberségből, hanem azért, mert már csak ugrásnyira voltak Hamza bég érdi várától. Féltek, hogy a nagyúr nem találja elég értékesnek a holtfáradt rabokat. A szerencsétlenek ott ros- kadtak földre, ahol éppen megálltak. Szapáry is hanyattdőlt az úton, mozdulatlanul, lehunyt szemmel feküdt kis ideig, de aztán nagynehe- zen felült és körülnézett. Hirtelen különös érzés fogta el. Mintha járt volna már itt egyszer, nagyon régen, hosszú évekkel ezelőtt. Igen, igen, most már ráismer a helyre. Apját kísérte. Még apró legényke volt akkor, nem sokkal előbb kapta törpe lovacskáját, a Sárkányt, amelyiknek a hátán olyan büszkén ügetett komoly arcú apja mellett. Igen. igen, pontosan emlékezik!: • Bnfiälc if ffíéredék sziklának a tövében álltak meg és ott mesélte el apja, hogy innen indult Lajos király a mohácsi csatába, ahol elveszett ő is, az ország is. Több mint százharminc esztendeje. Azóta éktelenkedik a félhold Buda falán és azóta nevezik Érdet, Árpád egyik híres nemzetségének ősi fészkét Ham- zsabégnek, a németek Han- zelpek-nek, mivelhogy Buda eleste után egy Hamza nevű renegát lett ennek a szandzsáknak az ura és az érdi várban ütött tanyát. Milyen furcsa, hogy most is egy Hamza bég az úr az érdi várban. Hozzá viszik a foglyokat. Vajon mi lesz a sorsuk? KÍ9 patakocska csörgedezett az út mellett. A kísérő török lovasok parancsnoka nagykegyesen megengedte, hogy a rabok igyanak belőle és megáztassák kicsit sebeiket. Szapáry is a patakhoz vonszolta magát, letépett egy darabot köntöséből és megmártván, forrón lüktető fej sebéhez nyomkodta. Kicsit felfrissült tőle. Ledörgölte arcáról is a vért, majd sajgó hátát a parti sziklának támasztva meredt a sziklafalra, ahonnan Lajos Mohácsnak indult. — Hát nekem hol lesz a Mohácsom? — szakadt föl a melléből a sóhajtás. A törökök leszálltak a nyeregből és mohón falatoztak a fák árnyékában, de vad tekintetük állandóan a rabokon járt. — La ilaha ill Allah, va Mo- hammadun raszul Allah! — hangzott messziről, a minaret tornyáról a müezzin elnyújtott kiáltása, amellyel imára hívta az igazhitű muzulmánokat. Még messzebbről és nagyon halkan ijedt harangszó lopakodott át a tikkadt csenden. Hamza bég a vár faláról nézte, amint a szpáhik a vár udvarába terelik a rabokat. Tudta, mert megüzente neki a budai basa, hogy köztük van a fiatal Szapáry is. Maga elé vezettette a rabot és gúnyosan végignézett rajta. — Te lennél az a híres vitéz — szólt rá —, f ki olyan het- venkedve fogadkoztál, hogy •bé'’csal űzöd k; Mohammed kutyáit erről a földről? Hát most majd megtudod, hogy milyenek Mohammed kutyái. Vigyétek! — kiáltott a fegyveresekre. Durva kezek ragadták meg és hurcolták végig a várudvaron, majd belökték a mély pincébe, ahol százával seny- vedtek már a régebbi rabok. Négy borzalmas esztendő következett ezután. Minden fogollyal kegyetlenül bántak a rabtartók. A fiatal lányokat, a szemrevaló szüzeket Törökországba szállították, az ottani basák háremeibe, a férfiakat és az asszonyokat kemény munkára fogták. Követ hord attak velük a várépítéshez, vagy puszta kézzel kellett megművelniük a sziklás földet, amely a pogánynak termett másfél század óta. De a legkegyetle- nebbül Szapáry Pétert gyötörték. Hamza bég többször ekébe fogatta és úgy szántatott vele. Kínlódását gyönyörködve nézte és amikor már a vér csurgott a szerencsétlen feltört vállából, gúnyosan kiáltotta: — így lettél kutyája Mohammed kutyáinak! Szapáry Péter szó nélkül tűrte a sok szenvedést. Tudta, hogy nem szabad összeroskad- nia, mert akkor vége. Ki kell tartania a legvégsőkig, még akkor is, ha már csak valami csodában bízhat. És a csoda négy borzalmas év után elkövetkezett. Hamza bég kiadta agyonkínzott foglyát cserébe egy fogságba került török bégért. Szabadulása után hamarosan összeszedte magát, majd egyike lett azoknak, akik a legnagyobb. buzgalommal ..munkálkodtak a fölszabadító hadjárat megszervezésén. Amikor aztán Lotharingiai Károly vezetésével végre megindultak a felszabadító hadműveletek, 1686- ban, a Buda felé előrenyomuló hadak elfoglalták Érdét is, és elfogták annak urát, Hamza béget. Lotharingiai Károly a foglyot Szapáry Péterhez küldte. A bég leszámolt az életével. Biztos volt benne, hogy egykoEEHHR '■. M .. . >>ík1Ísíͧ»8Í8 Levetette a még mindig remegő bég bilincseit, majd hozzálépett, megölelte és férfiasán megrázta kezét A török térdre roskadt, zokogva, el-elcsukló hangon árulta el, hogy a nem várt kegyelemnek már nem veheti hasznát, mert számítva a megérdemelt halálra, lenyelte a talizmánjába rejtett halálos mérget — Néhány perc múlva halott leszek — mondta —. de most. már, boldogan halok meg. mert megvilágosodott az elméim, és-tudom, hogy a mi útunk a hamis út. Az Igaz úton ti jártok. Egyetlen kívánságom van: a ti igaz hitetekben szeretnék meghalni. Így is halt meg Érd utolsó török bégje, akinek emlékét ma is elevenen őrzik az egykori vár szétszóródott kövei, valamint az a karcsú minaret is, amely magasan kiemelkedve az apró érdi lakóházak ri foglya most kegyetlen bosz- szút áll rajta. Halottsápadtan, minden ízében remegve állt meg előtte. LegnagyobD meglepetésére azonban Szapáry minden harag nélkül,.szelíden szólt hozzá. —: Mi emberek vagyunk, nem pedig vérszomjas vadállatok — mondta a hagyomány szerint —, akik még legkegyetlenebb ellenségeinket is szeretjük, mert tudjuk, hogy téves úton járnak. Meghagyom az életedet és visszaadom a szabadságodat. Menj vissza a hazádba békességgel, szabad vagy! fölé, egyik legérdekesebb műemléke az országnak. Hogy pontosan mikor épült, nem tudni. Evlia Cselebi, a világjáró török krónikairó Í663-ban járt Érden, akkor még nem volt meg a minaret, viszont a dzsámi — a nagyobb török templomoknak volt ez a neve, a kisebbeket mecsetnek hívták —, szerepel Evlia Cselebi leírásában. Viszont 1684-ben már állt. így kétségtelen, hogy az utolsó Hamza bég építtette, 1663 és 1684 között, Allah dicsőségére. ‘ Legfelső része eltűnt, azzal az erkéllyel együtt, amelyről a müezzin kiáltozta naponta négyszer az „ezán”-t, az ima órájának elórkezését, de a négyzetes talpon álló, tizenkét szögletű toronynak körülbelül tizenöt méter magas része ma is szilárdan áll. Mesterei gondosan rakhatták ösz- sze faragott terméskövekből, közel 300 évvel ezelőtt. Még az sem ártott meg neki, hogy az utolsó századokban romantikus búvóhelye volt az érdi gyerekeknek, akik szakadatlanul f u tfrároztak: • a- ■ -karcsú ■ torony belsejében fölvezető csigalépcsőn. Az érdi minaret nemcsak a játszadozó gyerekek pajkos rongáló hajlamát bírta ki, de megbirkózott az elég gyakori árvizekkel, amelyek körülötte nem egyszer úgyszólván az egész falut elsöpörték. Az utolsó az 1838-i volt, amely Pestet is rombadöntötte. De a csonka minaret sértetlen maradt. Műemléki jelentőségére csak a múlt század végefelé figyeltek föl né- hányan, megállapítva, hogy ezenkívül az országban még csak két minaret maradt meg a törökvilágból, a pécsi meg az egri, pedig a törökök másfél évszázadig tartó uralmuk alatt valósággal minaretekkel ültettek tele minden hatalmukra került várost és falut. Éppen ezért mozgalmat kezdtek megóvásáért. Az akkori korszak urainak azonban nem sok érzékük volt az ilyesmire, a ritka műemlék megmentéséért semmi sem történt. Utoljára Mesterházy Jenő, a neves műtörténész hívta föl rá a figyelmet, 1936-ban megjelent munkájában, megírva, hogy az országot visszafoglaló keresztény csapatok, valamint a különböző szerzetes- rendek az összes török templomokat kegyetlenül lerombolták, örök kárára a művészeteknek. „Ha azonban a közeli Érdre kirándulunk — írja — ott még láthatunk egy pompás kis minaretet, amely- ivei azonban senki sem törődik, és így az is pusztulásra van ítélve.’“ A második világháború után a község új vezetősége volt az első hatóság, amelynek gondoskodása kiterjedt erre a becses műemlékre is. Anyagi ereje nem volt ugyan a már omladozó minaret helyreállításához, de hogy a további rongálástól megmentse, vaskerítéssel vette körül. így azóta csak a szelek szaggatják, de a játszadozó gyerekek nem férnek hozzá. Azóta békességben áll a csonka minaret, komolyan tekint szét az öreg falu apró házai fölött, tövében aranysárga kislibák tipegnek, és körülötte Hamza bég legendája lebeg. Magyar László
