Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

1961. .MÁJUS 14, VASÄRNAP

7Z^CMnv

S

Randevú - könyvekkel

Mint minden esztendőben, az idén is nagy eseménynek ígérkezik a május 28-án nyíló könyvhét. Könyvkiadásunknak erre az ünnepi seregszemléjére — egyebek között — tizenegy mai magyar író és költő műve jelenik meg: Darvas József, Goda Gábor, Illés Béla, Kárpáti Aurél, Keszthelyi Zoltán, Mesterházi Lajos, Németh László. Sándor Kálmán, Szabó Pál. Thurzó Gábor és Várnai Zseni művei.

*

Megyénkben a gödöllői Juhász Gyula Irodalmi Színpad kapott megbízást a Pest megyei könyvtártól, hogy megrendezze az ünnepi könyvhét megyei megnyitó ünnepségét. Az irodalmi színpad két vezetője, Hídvégi Nándor, a járási könyvtár igazgatója és Ladányi István, a járás művelődés- ügyi előadója, már össze is állította a megnyitó ünnepély programját. Az ünnepséget május 26-án, pénteki napon tartják a gödöllői járási tanácsháza dísztermében délután hatórai kezdettel. Az ünnepi előadás megtartására Szánthó György írót, a Stradivári, a Bölcső, a Hajdútánc, Az Alapiak kincse és még számos nagysikerű regény szerzőjét kérték fel.

A gazdagnak ígérkező műsorban szerepel az isaszegi munkásdalkör harminctagú kórusa. több előadóművész, akik verseket és prózai műveket tolmácsolnak, valamint több ének- és zeneszám.

*

Az ünnepi könyvhét jelentős megyei eseménye lesz a Duna- táj—Pest megyei írók-költők antológiája — második kötetének megjelenése is. A száz- hatvan oldalas, gazdagon illusztrált, szép kivitelű kötetben huszonegy költő: András Endre, Aprily Lajos, Baranyi Ferenc, Bokros János, Borsá- nyi János, Csuka Zoltán, Darázs Endre. Dobi János, Dutka Ákos, Falu Tamás, Farkas László, Fekete Lajos, Garaguly Ferenc, Gyárfás Endre, Győri D. Balázs, Hegedűs László, Kerekes András, Ladányi Mihály, Lelkes Mikuós, Németh Emil és Rakovszki József versei kaptak helyet.

A prózát tizenegy novella képviseli a kötetben. Fábián Zoltán: Négyen a tűznél, Kocsis János: Harminc méter, Lóvéi Emil: Éjféltől egy óráig, Magyar László: Tizenhét évesek, Máté Iván: A szobor, Mészáros Ottó: Szavak és tettek, Móricz Virág: Giccs, Ordas Iván: Barátunk Sándor, Pruk- ncr Pál: Ut az élethez, Szent- iványi Kálmán: Az utolsó ba- ráber és Tenkely Miklós: Nincs áldás házadon című novellája került a Dunatáj idei számába.

A kötet ebben az esztendő- ^ ben már az állami könyvesből- ^ tokban lesz kapható.

*

Az ünnepi könyvhét alkal- ; mából megyeszerte ünnepsége- í két rendeznek, amelyek leg- \ többjén megjelennek az írók is.; Május 27-én Pilisvörösvárott1 Gergely Márta írónő, Túrán! május 30-án Szalai Lenke író- í nő vesz részt az ünnepi meg- í nyitón. írót vár még Nagykő- : rös, Dunaharaszti és Szokolya ; is. Dabason június 1-én Tavasz ; van, gyönyörű címmel a szent- j endrei könyvtár irodalmi szín- j pada vendégszerepei. A megyei ; könyvtár két kiállítást is út- j rabocsát ebből az alkalomból.! Szobon az Amíg a kéziratból1 könyv lesz című kiállítás meg- 1 nyitására kerül sor. A megye : másik három helyiségében az j elmúlt évek legszebb magyar ; nyelvű könyveiből rendeznek ; kiállítást.

*'

Ebben az esztendőben min- ; den kétséget kizáróan Vácott, a ; Madách Imre művelődési ház- j ban kerül sor a megye legrep- ! rezentatívabb ünnepi estjére.; Hat megyei író-költő látogat el ; május 23-án az este hét órakor 1 kezdődő rendezvényre: Áprily ! Lajos, Baranyi Ferenc, Csuka ; Zoltán, Dutka Ákos, Fábián ; Zoltán és Prukner Pál. hogy ; egy-egy művüket személyesen ! tolmácsolják majd. A zenés í irodalmi esten neves előadó- \ művészek is szerepelnek, így ; Egressi István (Magyar Rádió 1 és Televízió), Faludi Mária! sanzonénekes, Gáti József ; (Nemzeti Színház), Kohuth { Magda (Nemzeti Színház), Né1- ; meth Marika (Fővárosi Ope-; rettszínház). Sütő Irén (Víg- ; színház). Zongorán kísér: Som- : ló Sándor karnagy. Konferál: \ Földeák Róbert, a Pest megyei ;

Petőfi Színpad főrendezője. ''

/

REFLEKTORFÉNYBEN

BENEDEK PÉTER

I 1923-BAN mutatkozott be í önálló kiállítással Benedek .í Péter, uszódi földműves és % festőművész a budapesti Al- kötés művészházban. Közel í száz darab akvarell, tempera, % néhány olaj és sok rajz tette %ki a szép és változatos kol- lekciót. A kiállításnak óriási í sikere volt. A látogatók tö- mege szorongott a kiállítási $ termekben. A rendezés hatalmi más görögiüzet gyújtott és úgy mutatta be Benedek Pé- i tért, az egyszerű földművesből <! lett festőművészt, mint valami j! isten csudáját. A rikácsoló ^ hang, a mértéktelen propa- ganda elviselhetetlenné tette £ Benedek Péter első találkozá- ^ sát a nyilvánossággal.

| i Mikor és hogyan kezdődött? $ 1889-ben született Úszódon,

^ egy csendes Duna menti kis- £ községben. Édesapja szegény £ falusi kőművesmester volt, í aki természetesen fiát is a f kőműveskalapács és a i akolóGyárfás Endre:

KÖZGYŰLÉS

Micsoda zajló indulat pattantja ajkukat beszédre! mint mikor ágon rügy fakad, mert tavasz kényszeríti fényre.

Tanyamagányban-fonnyadt, nyers emberi hangok lombosodnak, szavak indái közt színes virága gyűl a gondolatnak.

Miért e burjánzó viták?

A gondolat miért virágzik? Hajt-é gyümölcsöt majd az ág,

. amelyre száz kertész vigyáz itt?

Mint friss talajba jó gyökér, az útjukat maguk keressék! Serkenni új gyümölcsökért: ez nem csupán jog;

kötelesség.

zeit és így szólt: — Hát akkor kezdd el.

— Mit?

— A nevelést

— Ide figyelj — mondtam szigorúan —, nevelni nem lehet úgy, mint ahogy az ember például valakinek megmossa a fülét. A nevelés hosszú éveket vesz igénybe, szerfölött bonyolult dolog és fáradságos munka...

— De ma elkezdhetnénk — javasolta — jó?

— A fenébe is — mondtam —, értsd meg, hogy már rég elkezdtem! Talán nem irányítom érdeklődésedet céltudatosan a műszaki tudományok felé? Nem csináltam neked darut, traktort és drót- kötélpályát?

— Hát, a fenébe, csináltál

— mondta komolyan. Aztán elmosolyodott. — Mert szereted a masinákat...

— Talán nem fejlesztem a nyelvérzékedet, a kifejező képességedet? Nem olvasok el neked naponta egy mesét?

— Naponta nem — jegyezte meg.

— Hát akkor havonta. Nem magyarázom meg neked, hogy leveshez nem iszunk vizet, hogy csámcsogni illetlen dolog és hogy a tálból előbb a felnőttek szednek a tányérjukra és csak aztán következel te...? Ez talán nem nevelés?

— Mi az. hogy ..a fenébe”?

— kérdezte fiam őszinte érdeklődéssel.

— Ez nem tartozik ide —•

mondtam igazságos haraggal —. egyébként is jegyezd meg, hogy nem illik felnőtteknek, különösképpen pedig szüleidnek a szavába vágni! Mit is akartam mondani...

Azt hiszem. semmit, de semmit sem akartam mondani; feltűnés nélkül órámra pillantottam, hogy nem jön-e már az asszony. Hallgatódz- tam is, nem zúg-e a lift. vagy nem koccan-e a kulcs a zárban. A csend azonban mérhetetlen volt. csak a heverőn mondta keserűen a fiam:

— Nevelni — nem tudsz.

Elbúcsúztam

a munkámtól, végleg feladtam a reményt, hogy váratlan látogató jön. vagy tűz üt ki. helyet foglaltam egy karosszékben, fiamat az ölembe ültettem, apáskodva megsimogattam a haját és imigyen szóltam:

— Az ember társas lény. Hogy a társadalom hasznos tagja légy. nevelni kell téged.

— Én nem leszek hasznos

tag — kottyant közbe —. én sofőr leszek. *

Ez egyébként régóta elhatározott és általánosan elismert tény volt.

— A sofőr is hasznos tagja a társadalomnak — mondtam. — A bányász is. a tanító is. az orvos is.

— Az író is? — kérdezte. Ügy hiszem, a kérdésében nem volt semmi mellékes hangsúly.

— Természetesen — mondtam. Hogy kérdezhetsz ilyet...?

— Rendben van — mondta bizonytalanul. — Nevelhetsz tovább.

— No hát. Hogy valaki valóban a társadalom hasznos tagja lehessen, ahhoz becsületes. szorgalmas. öntudatos, igazságos, kedves embernek kell lennie. — Itt észrevettem, hogy fiam nem szentel a fejtegetéseimnek kellő figyelmet.

— Figyelsz arra. amit mondok? — és kissé megráztam.

— Papa — kérdezte —. a mama is olyan ... hasznos?

— Föltétlenül — vágtam rá, mert e kérdést családunkban már régen tisztáztuk.

— És ki a hasznosabb, a mama vagy te?

Abban a pillanatban felmértem. milyen beláthatatlan következményekkel járna, ha válaszolnék erre a kérdésre akár így, akár úgy. Megköszörültem a torkomat.

— Ez a kérdés pillanatnyilag még a vizsgálat tárgyát képezi. Hallod, nem csöng a telefon?

— Nem — mondta. — És papa ... mindig olyan ... mindenfélének kell lenni?

— Milyennek?

— Hát szorgalmasnak és igv tovább.

— Természetesen, mindig.

Kis szünet.

— Vasárnap is...?

— Természetesen vasárnap is.

— Tyűha — mondta ször- nyülködve —. és győzi azt az ember...?

— Győznie kell. — Láttam, hogy végre olyat mondtam, ami hatással van rá. Kissé megkönnyebbültem.

— Hát jól van — mondta beletörődve. — Megpróbálom.

— Nagyon helyes. A mai naptól fogva tehát egyszer sem fogsz hazudni. Dusánnak visszaadod azt a bábut, a fiókodban rendet csinálsz, a nénitől bocsánatot kérsz, amiért megint eldugtad az okuláré- ját, és vacsora előtt kezet- mosol.

Megrendültén pillantott rám:

— De hisz ez benne sem volt! Csak azt mondtam, hogy szorgalmas, öntudatos ...

— És becsületes! Ez azt jelenti. hogy igazat mondasz, visszaadod a bábut, bocsánatot kérsz...

— Hm — mondta, és gondolataiba merült.

Azt hiszem, az utóbbi meghaladta erőit. Rám nézett, de máris félrekapta a tekintetét.

— Kétszer is kezetmosok — jelentette ki —, de nem kérek bocsánatot.

— Ez nem volna becsületes — mondtam csendesen.

— Háromszor... — suttogta. — Az arcomat is, meg a térdemet is...

Kérlelhetetlen maradtam.--------------- Fiam nem

t

udta megérteni, hogy ekkora áldozat sem hat rám! Még pár

pillanatig tanakodott magában, aztán lassan lecsúszott az ölemből, és az ajtó felé indult.

— Hová. hová? — kérdeztem. i

— Sürgős dolgom van — mondta borongva. Egyszerre siethetnékje támadt. — A nevelés ráér tavaszra. — És már el is tűnt.

Kis idő múlva hazaérkezett az asszony. Mintha sürgős munkámból zökkentett volna ki. megjegyeztem:

— Egy kicsit neveltem a fiadat ...

— Észrevettem — mondta. — Amikor bementem a szobájába, azzal fogadott: „Hol a fenében voltál ilyen sokáig, mama?”

Vacsora közben többször is megjegyezte: :

— Leveshez nem iszunk vizet. hallod? És ne szedj elsőnek a tálból, várd meg szépen, amíg a felnőttek vettek! Hányszor mondjam, hogy ne csámcsogj!

Az asszony végre hozzám fordult:

— Szörnyű! Ez a gyerek ügy nő fel. mint egy vadember. Senki sem foglalkozik vele... Minden rám marad . ..

A fiamra néztem, ö is rám- oillantott. s azt hiszem, nem tévedtem, amikor nagy szemében egy pillanatra olvas- mit láttam felcsillanni, --.mit méltán nevezhetek a férfiiíi szolidaritás önkéntelen, ám félre nem érthető szikrájának.

ő ringatta Benedek Péter művészetének bölcsőjét. Segítette, támogatta, lelkesítette, képeit gonddal gyűjtögette, később könyvet is írt róla és végül 1923-ban ö rendezte meg az Alkotás művészházban Benedek Péter gyűjteményes kiállítását.

AZ ISMERETLEN parasztfestő

egyik napról a másikra divatba jött. Képeit szívesen vásárolták. A kiállítási anyagot Bécsben is bemutatták és Benedek Péter neve belekerült a művészeti lexikonokba.

Egy ideig csak ment a dolog, de Benedek Péter csakhamar megunta a főváros rideg, hideg falait. Az ő számára Úszód, a csendes, Duna menti falucska jelentette az életet. Szomorúan élt éveken keresztül Úszódon Már nem volt egyszerű földműves, festőművész volt, aki azonban művészetéből nem tudott megélni.

Fülébe csengtek még, a budapesti kirándulás felső fokra emelt szavai. Vaszary János újságcikke, amelyben a híres művész azt írta, hogy „rég nem érzeti meghatottsággal szemlélem a könnyedén, bájosan összecsendülő színeket.”

Miniszterek, közéleti előkelőségek markolászták Benedek Péter kezét, a folyóiratok előkelő helyen közölték a fényképét. De a görögtűz csakhamar utolsót lobbant és Benedek Péter megválthatta hajójegyét Úszódra.

Szomorú napok következtek, tele gonddal, a mindennapok szürkeségével. Egyedül a művészet adott erőt Benedek Péternek arra, hogy az életet elviselje. Festett. Lassan. Nagy műgonddal. Mindent, ami a falu életében élményként jelentkezett. Az egyhangú, poros uszódi utca, a falusi alkonyat, mosónők, szántóvetők, Térmeg Kata a mosóteknő mellett, szilvaszedők. Rengeteg zsánerkép; Kalapos Vili hentesboltja, Gáspár József, a hasbavállas vendéglős, a családi kör, cigánykaraván, a gyászbeszéd. Elviselhetetlen gondok között dolgozott Benedek Péter. Kalocsán, Kiskőrösön akadt néha egy-egy képre vevő, de csak fillérekért.

A FELSZABADULÁS jelentette

Benedek Péter számára az új életet. A Művészeti Tanács kinevezte népművésznek. A Népművelési Minisztérium házat adott neki Cegléden, az Örkényi úton. A Képzőművészeti Alap havonta nyolcszáz forintot küld neki, alkotói díj címén, ami a művész gondtalan munkáját biztosítja.

Cegléden az Örkényi út legutolsó háza a Benedek-csa- ■ ládé. A gyerekek már régen a maguk lábán állnak. Benedek Péter békés magányosságban él és festeget. Hetvenkét éves korát messze meghaladó frisseséggel és munkabírással. De különben beszéljen Benedek Péter. A hihetetlenül szótlan emberkéből szinte szótagonként veszem ki a szavakat, de amit mond, csupa szín és érdekesség.

— Festek. Nemrégen fejeztem be a Toborzó és Vesszőfuttatás című képeimet. Jelenleg egy régi gyerekkori élményemet festem: a Disznóölést. Egy héttel ezelőtt fejeztem be a Sípládás című kompozíciómat. Az idősebbek még élénken emlékeznek a verklisre, aki muzsikájával végigjárta a falusi utcákat. Sípládáján sárgabóbitás papagáj rikácsolt. Férfiak, nők, gyerekek kiálltak a kapukba. Mosolyogva hallgatták a nye- kergő muzsikát. Az asszonyok plánétát húzattak, a férfiak nem sainálták a garast a muzsikustól.

— További tervek. Péter bácsi?

— Bizony ideje lenne már egy kollektív kiállításnak, Hiszen hetvenkét éves vagyok. Sok képem van erre, arra. A Nemzeti Galériában, a ceglédi Kossuth Miízeumban és magánosoknál. Az őszre szeretnék egy nagy gyűjteményes kiállítást rendezni. A nyarat ennek az előkészítésére akarom felhasználni.

— Viszontlátásra, Péter bácsi, a kollektív kiállításon.

Rossi Károly

í kanál számára nevelte. Péter, \ ha nehezen is, de megadta ! magát a sorsának, elvégezte a l nehéz munkát. A befe'é for- 1 dúló fiatalember azonban \minden szabad idejében raj- 1 zolgatott. Eleinte ceruzával, 1 később szénnel. Idővel elju- Itott az akvarellhez, temeperá- 1 hoz, majd az olajhoz és a 1pasztellhez. A fiúk, lányok ! szívesen ültek neki, sőt ké- ísőbb a falusi intelligencia is. tHa nem volt kőművesmunka, ;akkor mint napszámos kereste 1 meg a mindennapi kenyerét, 1sokszor a legkeményebb pa- \raszti munkával.

! Alacsony termete miatt ivem sorozták be katonának ! és az első világháborút, mint \ hadimunkás, a budapesti gyatrákban élte át. A paraszti \ munkában elkérgesedetl te- 1nyerőnek nem volt új dolog la cipelés. Szabad idejeben so- l kát rajzolt, festett. Az üzem- 1 ben egy művészlelkű fiatal- í ember — Bálint Jenő — felifedezte és hogy Bálint Jenő <szavaival éljek, attól kezdve

kik képesek erre — ezt vizs-! gálja novelláiban Burian. Kik: azok, akik képesek a legnehe- ; zebb körülmények közepette ( is megőrizni egy magasabb; morált, aszerint cselekedni,; akik nem veszítik el hitüket, \ akik a többieken segítenek, í amennyit lehet? A kommu- \ nisták, azok, , akik a poklok; poklában is egész emberek, 1 harcosok maradtak. Nemcsak í a „Vörös Walter” ilyen (meny- \ nyíre igaz, élő alak az e név- í re hallgató novellahős“), ha- 1 nem a többiek is. azok, akik ! több százan kezdték, akiknek : sorait a táborban töltött évek ; mind jobban ritkították, de; akik ennek ellenére nem ad- ; ták fel a harcot, akik szem- ; benéznek bátran mindennel, ; s ha odáig jutottak, a halál- j lal is. (A csendes óra hőse, Ja- « köb.)

Mellettük ott van ennek a \ pokoli színjátéknak minden j szereplője, az SS-legények, a : kapókká előrukkoltatott bű- ; nözők, az egész pokoli alvi- ; lág, akiknek egyetlen ren- j ;deltetésük van: gyötörni azo-! \ kát. akiket azért adtak a ke- j ! zükre, hogy többé ne térhes- I jsenek haza. És őu- meg is! \ tesznek mindent. Segítségükre i [ott áll egy sor gyenge, jel-: : lemtelen ember, aki darabka : i kenyér, egy kis könnyítés re- : ; ményében hajlandó spiclivé j í lenni, elárulni azokat, akik j 1 sorstársai. Vajon ez az ördö- : !gi hálózat az erősebb? Nem! j ;Burian megmutatja, hogy ép-j í pen e poklok poklának izzá- í ísában alakul át sok ember! [ jelentéktelen egyéniségből ■ i hőssé, harcossá. i

í :

T

izennyolc írás — vala- i mennyi vádirat. Szenve-; ídélyes hangú, művészi eszkö-l ! zökkel megfogalmazott vád- j ! irat, a fasizmus, az emberte- ; j lenség ellen. (Európa Könyv- | ! kiadó) (m) i

A

z elmúlt hónapokban sorra látnak napvilágot olyan művek, amelyek a legkülönbözőbb műfajban az emberi történelem legnagyobb gonosztettéről, a náci koncentrációs táborokban lezajlott kegyetlenkedésekről számolnak be. Burian, akinek nevét színházi rendezőként Európa megismerte, maga is részese volt a náci koncentrációs táborok poklának, végigszenvedte a Harmadik Birodalom „munkatáborainak“ minden borzalmát, s ez a személyes élményanyag formálódik művészi novellákká a kötet lapjain.

Burian tudatosan fűzi láncba tizennyolc novelláját. Tisztában van azzal, hogy egy-egy írás önmagában még keveset mond, s esetleg: félremagyarázható. De a tizennyolc írás összessége: mindent elmond, s félremagyarázhatatlan.

E

mbertelen körülmények között is megmaradni embernek. Másoknak segíteni, amikor magaddal is alig bírsz,

V\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V

Rövidesen bemutatják filmszínházaink A vár titka című, magyarul beszélő szovjet ifjúsági filmet.

E. F. Burian:

NYOLCÁN A SORBÓL