Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

«ST

UECYE t

kJ Ctrl an

1961. MÁJUS 14, VASÄRNAP

MEGYEI TÜKÖR

M

eglepetéssel kezdődik látogatásom az abonyi Petőfi Sándor Művelődési Házban.

— Az igazgatót keresem — mondom az elém siető fiatalembernek. Udvariasan köszönt. Várom, hogy a művelődési ház igazgatójához vezessen. Nem mozdul. Csak áll és mosolyog. Csendben vár, mintha a hatást kívánná fokozni. Azután végre megszólal. Egyszerűen és szerényen:

— Én vagyok az igazgató... — Hány esztendős?

— Huszonnégy. ' Kíváncsiságom egyre nő. Sokan nyilván másként képzelik „az igazgatót’. Ha nem is éppen szivarral, pocakkal, vezértitkárral és a telefon- készülékek garmadájával, mintha még a Horthy-világ- ban lennénk. Mindenesetre azonban én is tekintélyesebb, idősebb embert képzeltem az abonyi művelődési ház élén. Berta Ferenc tehát nem éveinek számával szerez magának tekintélyt. A szerény fiatalember vajon miként vív ki elismerést, miként feledteti, hogy nincs még elegendő tapasztalata?

Sokoldalú tevékenységet fejt ki. Alig győzi összeszámlálni, hányféle bizottság tagja. A sorrend azonban nem kétséges, az a leglényegesebb, hogy beválasztották az abonyi KISZ-szervezet vezetőségébe. Ugye, természetes, hogy • ott is a kulturális kérdések gazdája? És még mivel foglalkozik? Az abonyi szakmaközi bizottság oktatási felelőse, az ifjúságvédelmi bizottság és a népművelési állandó bizottság tagja. Mintha még ez sem lenne elég az abonyi meghívó-címzőknek! Néha más értekezletre is meghívják. — Pardon, tévedjünk. ..ttí- mondják ilyenkor az ifjú igazgatónak. Más ember ilyenkor könnyedén sarkon- fordul és hazamegy. Berta Ferenc azonban marad. Szeret minél több emberrel és minél több megoldásra váró kérdéssel megismerkedni, mert így bővül a látóköre.

j ellegzetesen a XX. szá- J zad viharos sodrású második „félidejének” fia. Mintha sietne az élettel. Napjaink ifjai Európa mind a négy világtáján türelmetlenül száguldanak az élet veszélyes fordulókkal tarkított ország- útján. Siet a párizsi egyetemista, a londoni liftesfiú, a milánói autószerelő-tanonc, a göteborgi katonaiskola tisztjelöltje és a kijevi ipari tanuló. Csak éppen más miatt. A nyugat-európai fiatalok fokozott tempóban keresik a mindennapok kétes értékű örömeit és vagy a féktelen táncőrületben, vagy éppen a bűnténnyel vetekvő csínyekben élik ki magukat. Siet a kijevi ipari tanuló is, csak éppen másért. Igyekszik, .minél alaposabb tudással felvértezni magát a tevékeny munkára és kulturált szórakozásra.

AZIGAZGATÓ

ton általában a pesti táncdal- énekes vonzza a legtöbb érdeklődőt, három-négyszázán hallgatják a népszerű melódiákat. Sokan telepednek le a hatalmas Munkácsy-televí- zió elé is. Szabad szombat vagy szabad vasárnap az abonyi művelődési házban — ismeretlen fogalom.

T\7 emcsak piros betűs ünne- pékből áll az élet. A szürke hétköznap természetesen jelentősen több. Ekkor is forgalmas a művelődési ház? Ilyenkor szorgoskodnak a különféle körök érdeklődő tagjai.

íme, az irodalmi kör: Péter Ida tanárnő vezetésével harmincán ismerkednek világhírű regényekkel, költeményekkel, a hazai és világ- irodalom gyöngyszemeivel. Elsősorban pedagógusok és diákok a kör tagjai, akik időnként ízelítőt adnak saját tollforgató tehetségükből is, gyakran olvasnak fel írásaikból. Programjuk sokat ígérő, ezt már az előadások címe is sejteti: Mai írók új alkotásai a könyvkiadók tervében; József Attila munkássága (a József Attiláról elnevezett termelőszövetkezetben); Hogyan nézzük a filmet?; A magyar próza legfrissebb hajtásai (előadás a munkásklubban).

Nem magányos szigeten képzelik magukat a kör tagjai, a lehetőséghez képest igyekeznek kielégíteni az abonyiak egyre növekvő irodalmi érdeklődését, mert rendszeresen tartanak előadásokat a község különféle részein.

Példájukat — ha más módon is — de követik a színek és formák szerelmesei, vagyis a képzőművész-kör tagjai is. Horváth József kiváló festő irányítja az ifjú képzőművészek tevékenységét. A kör tagjai ugyanis diákok, akiket mesterük lépésről lépésre ismertet meg a festészet alaptörvényeivel. Leonardo da Vinci, az olasz reneszánsz szellemóriása szerint, aki megveti a festészetet, nem szereti a természetet. Az abonyi festőjelöltek „tanrendje’’ azonban másról tanúskodik:

1. Virágcsendélet akvarel-;

lel. 2. A színek megfigyelé-; se. 3. Az olaj technikája. 4. \ Mázas fény foltos edények ak- ; varellel. 5. Mezei táj akva- j rellel. 6. MezAdáj — tanyával. 7. Mezei munkát végző parasztok a Kossuth Termelőszövetkezetben. 8. Vizes táj — házakkal.

Követésre méltó az abonyi ifjú festőjelöltek témaválasztása. (Bárcsak az ecset leg- hivatottabb magyar művészei

is ilyen gyakran örökítenék meg a megújuló magyar tájakat és embereket.) És ha kíváncsi bárki, hogy mit tudnak az abonyi festőművészjelöltek, akkor nézze meg majd az augusztus 20-án megnyíló kiállítást.

S

zívesen járnak az abonyi művelődési házba a község legfiatalabb lakói is. Miként jellemezhetjük a legtalálóbban a bábcsoportot? Miként működik? Mesésen. Az „Árgyilus királyfi” előadásain ezer gyerek kacagott, mulatott és hasonló sikerrel kecsegtet az „Ezüstfurulya” című előadás is. A műsorral a bábcsoport ellátogat a József Attila és a Kinizsi termelőszövetkezetbe is. Nem működhetnének eredményesen a bábosok, ha a fatechnikai kör ördöngős kezű ifjú ezermesterei nem segítenének. Drávay József irányításával a fiatalok fúrják-faragják a bábelőadások díszleteit, kellékeit.

Muzsikakedvelő abonyi diákok is járnak a művelődési házba. Felnőtteket eddig még nem sikerült toborozni a fúvószenekarba, de a fiatalok annál nagyobb lelkesedéssel gyakorolnak. Huszonketten gondoskodnak arról, hogy Abony egy-egy nevezetes ünnepségen ne maradjon zenekar nélkül.

Otthonra találnak a művelődési házban a népi táncosok is. Nincsenek sokan, tíz lány és nyolc fiú alkotja a táncosok kis csapatát. Két számmal máris bárhol a járásban, a siker reményével szerepelhetnek. Két újabbat pedig tanulnak. Berta Ferenc

igazgató lépésről lépésre jut előre: minden újabb műsor- szárnyak örül, akár a táncosok, akár a színjátszók tudásának tárháza bővül. Nem elégszik meg azzal, hogy a művelődési házban élénk az élet, sok a látogató és serényen tevékenykednek a különféle körök.

2—4—7 kilométer. Pillanatnyilag talán ez jelzi az abonyi Petőfi Sándor Mű velődési Ház állandó hatósugarának végpontjait. Két kilométerre fekszik a gépállomás, négyre a nagy járási iskola és hétre a Lenin Termelőszövetkezet. Mindhárom pontra rendszeresen eljutnak a művelődési ház lelkes követei: felkészült előadók, fürge lábú táncosok vagy ügyes színjátszók. Készülnek azonban máshová is. Berta Ferenc, a fiatal igazgató jó úton halad, mert azokat az abo- nyiakat, vagy környékbelieket, akiket a távolság vagy esetleg a közöny még visszatart a Petőfi Sándor Művelődési Ház látogatásától, azokhoz elküldi a kultúra, a népművelés követeit.

M

indenütt szívesen látják őket, Abony kilenc termelőszövetkezetében éppen úgy, mint Törteién, Dán- szentmiklóson, Jászkarajenőn vagy Kocséron. Éppen ezért érdemes növelni a követek számát. Az lenne üdvös, ha a közeli és távoli környéken az abonyi Petőfi Sándor Művelődési Ház erejét nemcsak egyes követek jeleznék, hanem a kultúra, a népművelés kis hadseregei.

Tegnap mutatták be a cannes-i filmfesztiválon a Dúvad cimű új magyar filifiet.

V\\S\\\S\\V\\\\\\\\>\\\\\V\\\\\\\\\V\V^^

Baranyi Ferenc : .

Molnár Károly

i

Ó, NEM KÖNNYŰ...

Ó, nem könnyű legjobb barátot pohár mellett ítélni el, kiszabni rá, amit a hűvös tudat törvénye követel, koccintó szívét falhoz vágni és köszönteni idegent, padlóra önteni az érzést bizony nem könnyű, annyi szent.

És nem könnyű komor apámmal hajnalba fúló esteken kíméletesen elvitázni világon, renden, istenen, s szeretni, mert jó, csak kemény, mint aminek hátán élt: a jég, én túl vagyok korom határán, ő koránál jóval idébb.

És nem könnyű nem-mel felelni mikor templomba hív anyám, kifogást keresni féltő szeretéssel, makogva tán.

Tekintetét kerülni folyton,

— ő nem hiszi, hogy nem hiszek — örül suta mentségeimnek, hogy a valót ne tudja meg.

És nem könnyű ma még belátni káromkodás nélkül, tudom, hogy jövőt-futó paripánkkal most rúgtatunk a félúton, elhallgat a vak szitkozódás ha tovább látok az időn, s nem szidom össze iparunkat, hogy nincs három pár jó cipóm.

Nem könnyű, mert a jóbarátot feloldozza a szív talán, s apánkat néma hallgatással kíméljük a viták során, anyánk becsapjuk ál-imával s cipők miatt káromkodunk... Hányszor kezet fogunk magunkkal és hányszor leköpjük magunk!

Hej, nem könnyű, egyik se- könnyű, könnyebb a front, az ütközet, hol bőr a tét, s a hátországban maradnak érzések, szívek.

Ez a mi harcunk, forradalmunk, ezerszer hósök, árulók leszünk nap mint nap, percről percre, mi, köznapakban harcolók.

PETER KARVAS:

A NEVELÉSRŐL

*

Siet a fiatal abonyi igazgató is. Huszonnégy óra alatt több emberrel találkozik, tárgyal, mint más két nap alatt. És a munkaideje? Reggeltől estig itt találhatjuk a művelődési házban. Más ember vasárnap szórakozik, Berta Ferenc azonban éppen akkor a legtevékenyebb. A vasárnap általában mindenütt a vendégjárás ideje. Igenám, de ki mondhatja el magáról akár Abonyban, akár másutt, hogy 600—800 embert lát vendégül? Szombat és vasárnap különösen élénk a forgalom a Petőfi Sándor Művelődési Házban. Hét végén mindig olyan sok színű a műsor, mint a szivárvány. — Tessék, lehet választani — így fogadja szombat-vasárnap az igazgató a vendégeket — meghívtunk egy neves budapesti táncdalénekest, táncolni is lehet, érdekes a televízió műsora is... Színházi előadás is lesz, bár arra már csak néhány jegy kapható ... a zömét már pénteken elkapkodták ...

Mindenki tetszése. ízlése szerint szórakozhat. SzombaVan e"y irgalmatlanul szi---------gorú törvény,

a

mely szerint apát munka közben nem szabad megzavarni. Ez mindig, föltétlenül és fenntartás nélkül érvényes, nincs r ellene apelláta, bizonyos kivé- ^ telektől eltekintve, amelyek ^ száma körülbelül millió.

^ Nyílik az ajtó és fiamuram ^ bűntudatosan bedugja a szo- ^ bába a fejét. Tudatában van ^ vétke nagyságának, mégis kép- ételen ellenállni. Mutatóujja az ^ alsó ajkán, mintha azon tör- < né a fejét, hol is kezdje 'hajmarjában, hosszú szempilláját J lesüti, mintha a bűn terhe J nyomná. Végre elszánja magát, J nagyot lélegzik, s aránylag J csendesen mondja, hogy éppen Jcsak túlharsogja az írógép ko- J pogását:

J — Papa...

^ ■ Türelmetlenül felsóhajtok, de é ez mit sem változtat a dolgon. J Ránézek az ivadékomra, J ahogy ott áll az ajtóban; tud- J ja, hogy baj lesz, de hiába, nem Jképes ellenállni.

J — Hányszor mondtam már J neked ... — kezdem emelt ( hangon.

| -------v

. * A kiváló szlovák iró Az ördög J nem alszik Vínú kötetéből, amely az elmiilt napokban ielent meg az Európa Kiadónál,

— Igen — mondja gyorsan —, de most igazán fontos dologról van szó. Becsületszavamra fontos!

Ilyen nagy fiú becsületszava komoly dolog. Mégis hűvös képet vágok, már amennyire képes vagyok rá, s úgy kérdem, mintha csöppet sem érdekelne a válasza:

— Nos, miről van szó, gyorsan ki vele.

A fiú összeszedi bátorságát, becsukja maga mögött az ajtót és közelebb jön az íróasztalhoz. Rám emeli szemét és váratlanul azt mondja:

— Papa. Nevelj engem egy kicsit.

F.ovszrr rnár azt akarta,

—— ---------hogy haladéktalanul írjak neki egy képeskönyvet, egészen kicsit, de zenével; azóta azonban nem jött ilyen meglepő kívánsággal. Eloltottam az íróasztali lámpát, de anélkül, hogy tudtam volna. Ha jól emlékszem, utána teljesen helytelenül azt mondtam:

— Mit akarsz? — Vagy: — Ezt meg hogyan értsem?

Kissé megrándította a vál- látt.

— Hát úgy. Nevelj engem egy kicsit. A könyvben az állt, hogy a szülök nevelik a gyerekeket. Nem állt benne? De

igenis az állt benne. Te szülő

vagy?

— Az vagyok — mondtam eléggé biztosan.

— Nahát — nézett rám hálásan. — Én pedig gyerek vagyok. Nevelj engem!

A dolog komoly irányba terelődött. Megpróbáltam alkudozni.

— Nézd csak — tettem a vállára a kezem — láthatod, hogy most fontos munkám van. — Közben újból meggyújtottam az asztalilámpát.

Kissé elszontyolodott képet vágott. Azt mondta:

— Minden szülő neveli a gyerekeit. A szomszédék Du- sankáját is nevelik. Csak te nem nevelsz engem soha.

„Ezt az anyjától hallotta”, gondoltam magamban, hangosan pedig azt mondtam:

— Hogy is mondhatsz ilyen ostobaságot! Talán nem törődöm a neveléseddel azóta, hogy megszülettél, talán nem teszek meg mindent...

— Nem emlékszem rá — jegyezte meg elgondolkozva.

Felálltam és járkálni kezdtem a szobában. Annak idején neveléstanból is levizsgáztam. Mi is volt azon a vizsgán? Valamiről biztosan szó volt, csak már nem tudom

pontosan, miről. A fiamra pillantottam, s ő így szólt:

— Látod, már nem is dolgozol. Igazán egy kicsit nevelhetnél engem. Csak - egész picikét Nevelj egy kicsit, aztán megint dolgozhatsz, jó?

Minthogy azonnal nem voltam képes válaszra, ezt beleegyezésnek vélte, leült a heverő szélére, szépen összetette a kezét és várt. Nyilván szörnyen kíváncsi volt, hogy most mit csinálok majd vele — a nevelés minden jel szerint hallatlanul érdekfeszítő dolog.

— Azt hiszem, csöng a telefon — mondtam.

A fejét rázta. Tényleg nem csöngött.

— A te korodban — je-» gyeztem meg bölcsen — a nevelő hatás hetvenöt százaléka az anya hatása.

Nem értette egészen, biztonság kedvéért azonban így szólt:

— Mama szolgálatban van.

Reménytelen volt a helyzet.

Igyekeztem elhitetni magammal, hogy reménytelensége mindössze abban rejlik, hogy nincs reményem folytathatni a munkámat.

— Tudod mit? — kérdezte hirtelen.

Úgy éreztem, valahol a messzeségben gyönge reménysugár gyűl ki: talán eszébe jutottak az építőkockái, s most kimegy a szomszéd szobába, hogy felőlem akár nevelőintézetet építsen, vagy

sikerül megvesztegetnem őt azzal, hogy elengedem játszani Dusankáékhoz. Fiam azonban így folytatta:

— Tudod mit? Már tudom, miért nem akarsz engem nevelni.

Beleegyeztem volna bármiféle értelmes és legalább egy kissé elfogadható, s méltóságomat nem csorbító magyarázattal; ő azonban kijelentette:

— Azért, mert tulajdonképpen egyáltalán nem is tudsz nevelni.

„Ezt az anyjától hallotta”, futott át megint az agyamon. Felháborodottan azt mondtam:

— Megbocsátasz, ez ostobaság.

— De nem tudsz — toppantott.

— Hát ide figyelj — kezdtem elveszteni a türelmemet —, először is, hogy tudd, levizsgáztam neveléstanból, másodszor olvastam Makaren- kót, és általában műveltségem sem lebecsülendő, harmadszor pedig közel hat esztendős gyakorlat, áll mögöttem.

Nem zárom ki annak le-------------------------hetőségét,

hogy e szavak közben kissé elvörösödtem, no de ez lényegtelen.

A fiam arca lassan felderült.

— Jól van — helyeselt huncutul. Kényelmesebben elhelyezkedett a heverőn, hátra- támaszkodott, karba tette keI

i