Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

1961. MÁJUS 14, VASÁRNAP MEGYfcl i/tírian 3 MZ ELSŐ PILLÉR 46 tonnás vasbeton tartóoszlopot emeltek be — Műszaki csemege a DCM építkezésénél — Északnyugati szél fúj, eső lesz — dönmiögi Malik Já­nos birigádvezető, és leereszti szeme elé tartott kezét. Utol­só pillantás a motorokra — a bri@ád gépkezelője feszülten figyeli vezetője minden moz­dulatát. Jó távolban népes tábor ácsorog. Műszakiak, az érde­kelt vállalatok vezetői. Sze­rmélyesem ellenőrizték a biz­tonsági előírásokat, a műsza­ki feltételeket; nem minden­napos eseményről, ritka „mű­szaki csemegéről” van szó. —■ A DCM első emelése — mondja Ivánkái Kálmán, a generálkivitelező É Ml. Mély­építő Vállalat főépítésvezető­je. — Az előregyiártott, vas­beton elemek alkalmazása kor­szerű, gazdaságos, e lehetősé- ,get máshol is kiaknázta épí­tőiparunk. De mi most itt elő­re léptünk egyet. A bikák — • az ég felé nyúló óriás da­ruk — hajszálnyi pontossággal eresztik helyére majd a tar­tóoszlopot, és mindaddig függ­ve tartják, amíg a betonvas- , csatlakozás hegesztése elké­szül. Mágori Jenőtől, a csarnok- ,építkezés vezetőjétől megtud­juk az épület adatait: — 140 méter hossz, 30 mié­ter széles és 28 méter magas a csarnok. Az A-soron 19 da­rab 46 tonnás, 28 méter ma­gas előregyártott vasbetonosz­lopot emelünk be, az említett pontossággal, mert 22 méter magasan darupályát hordoz majd a pillér, s az eltérés ebben a magasságiban sem lehet több mint plusz-mínusz 2 centimé­ter. — Ilyen precíz emelést ed­dig ritkán terveztünk — veszi át a szót Hiller József, az Épí- tésteihrtilcái és Építésgazda­sági Iroda igazgatója, A beszélgetés (hirtelen meg- akad. Borsónagyságú jég hul­lik a fekete felhőkből. Múló zápor, fedél alá húzódunk. Alighogy alábbhagy, harsan Malik brigádvezető hangja: — Egyes, kettes föl! — Csak­nem egyszerre kattannak az indítókarok, lomhán indul a két csörlődob körbe-körbe, hogy 1000 méter acélkötelet csévézzen fal. és talpraállít­son egy irdatlan betonoszlo­pot . . : E pillanatban mozdul is a gerenda vége, majd a seré­nyen duruzsoló csigák kísérő­zenéjére, méltóságteljesen emelkedni kezd. .:. Körülöttünk dömperek, óriás daruk, markolók, beton­ágyuk dübörögnek, pufognak. Mindenki végzi a dolgát. Csak a műszakiak figyelik a csigá­kat, és a lomha, szürke beton- tömeget ott a fénylő kötél vé­gén. — Ha most elszakadna? .— ott feszül a ki nem mon­dott kérdés az arcokon, a hu­nyorgó szemekben. — Hatvanméteres hatósu­gárban minden munkát leál­lítottunk — magyarázza Iván­kái Kálmán. — A 70 tonnás próbaterhelés kitűnően sike­rült. Nem lehet baj. A begördítő kocsi lassan kö­zelebb jön. az oszlop vége mindig magasabbra ér... Órámra nézek. Nincs negy­ven perce még, és már áll az óriás betonoszlop. Aztán fel­villannak az ívhegesztők csillagszórói. Megelégedés sugárzik az igaz­gatók, főmérnökök, műszaki vezetők arcán. SÍRECŐ nagy választékban. Fizetési kedvezmény IX., Ferenc tér 8. Számok és ami mögöttük van Látogatás a váci Porte-gg árban Percek alatt magasba emelkedik a vasbeton tartóoszlop. (Babura felv.) Már beszélgetnek. Odafi­gyelek: másról.. . A Malik-brigád is csendben végzi a dolgát. Selhol egy „bra­vó", egy „éljen”, egy jól­van”. De helyén áll már az első pillér. Babura László Aki valamennyire is jártas a fotokémiában, jól tudja, hogy az időjárási és egyéb külső tényezők az ipar egyetlen ágá­ban sem éreztetik annyira hatásukat, mint itt. Ezért van az, hogy a Forte-gyár vezetői éberen figyelik az időjárás alakulásét, mert nemcsak a mezőgazdaságban, náluk is nagymértékben ettől függ a „termés”. Nos, tavaly jócskán kijutott a kellemetlenségekből, sok volt a „rendkívüli világnap”. Érthető tehát az, hogy az év végén főtt a fejük a Forte- gyáriaknak, sikerül-e teljesí­teni a tervet, lesz-e elegen­dő film és fotópapír a fotósok­nak itthon, a Szovjetunióban, Kínában, és a világ számos nagy és kis országában, ahova szállítanak. És lett. A tervteljesítési szám eny- nyit mond erről: 1959-hez viszonyítva 108,4 százalék az eredmény 1980-ban. Igaz, nem ment könnyen, e néhány vasárnap is ráment er­re, d’e mindenki számára el­ső volt a kötelesség. A Forte- gyárban az igazgatótól a se­gédmunkásokig azt vallják az emberek: a legmeggyőzőbb magyarázatnál is szebbem be­szél a tett. Persze, nem hübelebalázs Megnyitók napja Igaz, hogy süt a nap, de a fagyosszentek szele fogvacog- tató hideget kavar a Szobi Járási Tanács udvarán. Két nénike álldogál a kapuban s egymást kérdezgetik, mi tör­ténik, hogy ilyen rendkívüli forgalom zajlik községükben. Mert egymás után suhannak be az autók, hozzák a ven­dégeket, nemcsak Budapest­ről, de a megye távoli részei­ből ÍSr- ... Délelőtt itt ülésezett a me­gyei képviselőcsoport, délután pedig három közintézményt adtak át a község, illetve a járás lakóinak. Mindhárom az élet más-más területén je­lent nagy lépést előre. Délután három órakor szé­les karéjban várakoznak az érdeklődők a járási tüdőbe­teggondozó rácsos kapuja előtt, amelyet dr. Simono- vits István egészségügyi mi­niszterhelyettes jelenlétében most nyitottak meg ünnepé­lyes keretek között. A sok érdeklődő be sem fért az épületbe. Kinn, a napsütéses, parkírozott udvaron mondott üdvözlő beszédet dr. Stark Janka, a Pest megyei tbc-gon- dozó igazgatófőorvosa, ország- gyűlési képviselő és adta át az épületet dr. Nagy István járási főorvosnak. A nagy költséggel, gonddal átalakított épületben mo­dern vetkőzök, vizsgálók, röntgenfelszerelés találha­tó. Az új gondozó megnyitása nagy könnyebbséget jelent Vácnak, ahová eddig a szobi járás betegei is tartoztak. Innen a képviselőcsoport és a vendégek útja vissza­vezet a járási tanácshoz, amelynek épületében szintén most végeztek nagyobb át­alakítási munkálatokat, hogy a járási múzeum és könyv­tár helyet kaphasson itt. Napfényes, világos folyosó a múzeum, négy hatalmas tárlóval, amelyben a környé­ken folytatott ásatások anya­gát rendszerezték. Eddig 3800 darab érmét, 400 néprajzi tárgyat, 150 egyéb leletet tartanak nyilván, amelyek nagy ré­sze itt tanúskodik most régmúlt idők emlékeként. Laczin Géza tanító és se­gítője, Micsei László főis­kolára készülő fiatalember közel egy éve minden szabad idejét a restauráló, helyre­állító munkára fordította. Kü­lönösen akkor tették ezt I nagy kedvvel, amikor meg­tudták: létrejön a múzeum, a közönség is láthatja az ér­dekes, tanulságos gyűjteményt. Vas-, bronz-, késői vaskor és legújabb kori anyagokat ren­deztek el, szépen, szemléltető rajzokkal és feliratokkal de­korálva, amelyeket szintén maguk készítettek. Míg a múzeumban a tár­gyi bizonyítékokat szemlélhe­tik, egy ajtóval odébb a já­rási könyvtárban olvashat­nak minderről. A könyvtárat Rasman István, a járási tanács vb-elnökhelyettese nyitot­ta meg. Utalt arra, hogy 1953-ban mindössze 150 kötettel és két állandó olvasóval kezdték a munkát. Évről évre fejlőd­tek s ahogy szaporodtak a Szobon könyvek, úgy nőtt az olva­sók létszáma is. A százötven kötetből 3771 lett, a két ol­vasóból pedig ötszázhatvan. Negyven olvasó megalakította a könyvtár baráti körét. Nagy terveik vannak; kicsiben iro­dalmi színpadot szeretnének megvalósítani, irodalmi és is­meretterjesztő előadásokat tartani. Távolabbi céljuk az, hogy a járás minden család­jából legyen legalább egy ol­vasójuk. Karkos Pálné könyvtárve­zető elégedetten vezeti a ven­degeket a tágas szobákban, a megrakott könyvespolcok kö­zött. Tárt ajtókkal vár az ol­vasóterem, amely ettől a nap­tól kezdve a szórakozva ta­nulás otthona lesz. módjára tették a dolgukat a nehéz helyzet ellenére sem, hanem gondolkodva, mert az is elveik tárházába tartozik, hogy a gyár speciális helyze­te őket sem mentesíti attól, hogy gyarapítsák a nagy csa­lád kasszáját. A politikai gaz­daságtanban tanultuk, hogy új értéket pedig az emberi munka teremt. Nos, náluk a következőképpen alakult ez az új érték: 112 százaléknál magasabban teljesítették az anyag nélküli termelési ér­téket. S ennek nagy része aranyban került az ország kasszájába, több, mint amivel eredetileg számoltak, mert az exporttervet 126,7 szá­zalékra valósították meg. S még valamit vallanak eb­ben a gyárban; azt, hogy a Forte-felirat márkát jelent, a szó igazi értelmében. Azt hisz- szük, erről nem kell meg­győzni a fotósokat. Erről be­szél a selejt csökkentése is. Igaz, hogy csak egytizedes ez a csökkenés, de eigy lépést je­lent előre az egyre növekvő igények kielégítése felé veze­tő úton. Részletezhetnénk a terme­lés számadatait, de nem szük­séges. Az elmondottak a leg­lényegesebbek. Lényegében a többi is ezeket támasztaná alá, tehát dicsérné az itt dol­gozó embereket. Ebből pedig éppúgy nem szeretik a so­kat, mint a szidásból. Beszélhetnénk hibákról is? gén. Például arról, hogy kö­tél másfél százalékkal nőtt a létszám, bár erre az idei fel­mérés alapján nem lett vol­na szükség. S azt is felróhat­nánk, hogy majdnem hat százalékkal több volt a túl­óra, s kettővel több a baleset. Sőt, ennél többet is mondhat­nánk, de hát mindezt ők is tudják és nem is rejtik véka alá hibáikat. Ilyen körülmé­nyek között persze a kijaví­tás sem marad el. Nyitott ajtókat döngetnénk tehát, ha itt most mindent felhánytor- gatnánk. E helyett inkább szentel­jünk néhány szót a legfris­sebb Forte-gyári események­nek. Talán mondani sem kell, hogy erre az évre nagyobb tervet kaptak a tavalyinál. De hát kit ne villanyozna fel, ha látja, hogy elégedettek azzal, amit csinál és még többet kérnek belőle. így vannak ezzel itt is és 120 ezer négyzetméterrel több fotópapír gyártását vállalták, java részben ex­portra. A Forte-filmek minőségének javulását mutatja, hogy ebből is 20 ezer négyzetméterrel többet kértek és adnak is, mint amennyit a terv előírj Ez arra is választ ad, ho­gyan bírálják el saját fogya­tékosságaikat. Megnézték, s kiderült, hogy kapacitásuk jelentős része nincs kihasz­nálva. Most kihasználták. Sőt tovább mennek: azt mondják, ha fényudvar mentesítő ré­teggel ellátott nyersíilmet kapnak, további 20 ezer négyzetméter röntgenfilmet csinálnak. Talán nem kell bizonygatni, hogy milyen je­lentős dolog ez, elég, ha csak arra utalunk, hogy a fa­lu szocializálódásával egyidő- ben óriási mértékben megnőtt a biztosítottak száma. íme, mi mindenről beszél néhány számadat, ha kicsit mögéje nézünk. Ne féljünk hát tőlük. Legyünk jó ba­rátságban ezekkel a kis je­lekkel, hiszen életünket te­szik szebbé, tartalmasabbá ezek is azzal, hogy figyel­meztetnek bennünket min­denre, többek között arra is, hogy mi történik addig, amíg a családi albumba kerül egy- eg'y jól sikerült fénykép. F. I. Bukarestben megjelent magyar nyelven a román irodalom kis antológiája A Bukaresti Irodalmi Könyvkiadó magyar szerkesz­tőségének gondozásában meg­jelent a „Román irodalom kis antológiája” első kötete. A 620 oldalas könyvhöz Mihail Beniuc, a kitűaő-jrjSBán köl­tő, az írószövetség elnöke írt előszót. Az első kötet a román, irodalom kialakulásá­nak kezdetétől a XIX. század derekáig mutatja be a legje­lentősebb irodalmi alkotáso­kat, beleértve a legismertebb román népiballadákat is. A magyar olvasók tájékoztatá­sára a kötet, vázlatos ismer­tetést tartalmaz a román-iro­dalom fejlődéséről. FÉNYKÉP A FALON Béla ügyvéd, úri birtdkosnál tengődtek. Éjjel-nappal ren­delkezésére álltak a nagysá­gos úrnak. Akármennyit dol­goztak, akármilyen jó volt a termés, a bérük egyforma volt. Amit a földbirtokostól kaptak, még arra sem volt elég, hogy becsületesen jól­lakjanak, nemhogy ruházko­dásra, házépítésre telt volna. A másik képen a földbir­tokos úr kastélya látható. A 14 szobás kastélyt Plesz Béla családja lakta, jobban mond­va, ide csak nyáron jöttek ki, mert az ügyvéd úr Budapes­ten tartott irodát, és lakosz­tályt. A tizennégy cseléd egy zsúpfedeles házban, a föld- birtokos tizennégy szobás la­kásban lakott. Azt hiszem, hogy ehhez nem kell kom­mentár. Amikor az állami gazda­ság 1949-ben megalakult, az elhagyott kastélyon, néhány rozoga mezőgazdasági szer­számon, egy sovány lovon kí­vül nem volt semmi, csak a gazos föld. Szinte a semmiből szervezték meg a gazdaságot és évről évre gyarapították azt. Eleinte nemigen kaptak munkaerőt, a volt cselédek a saját földjükön gazdálkodtak. Ezért a homokos területen ala­csony volt a terméshozam, sokszor gázosán maradt a ku­korica, a répa és más növény. Államunk segítségével azon­ban fokozatosan fejlődött a gazdaság, gépeket szereztek be és néhány év alatt jól szer­vezett nagyüzemi gazdaság létesült Dánszentmiklóson, amely példamutatóan gazdál­kodik. S hova lettek a cselédviskók és lakói? Az egykori cselédek a gazdaságban dolgoznak, a törzsgárdához tartoznak, sok közülük a szakember. Kiváló gépkezelők, traktorosok, te­henészek, növénytermesztők, brigádvezetök — legtöbbjük tanfolyamot, iskolát végzett és kiváló mestere a munkának. Ez az egyik része a dolog­nak. És a másik? Nézzük csak meg a falon levő másik tablót. Az egyik képen utcasor, a virágos kertek között man­zárdtetős, piros cserepes, fe­hér falú házak sorakoznak. Vízvezeték, fürdőszoba, vil­lany egyik házból sem hiány­zik. Az állami gazdaság ad­ta ezeket a lakásokat a dol­gozóknak. Ugyanilyen laká­sokban laknak azok is, akik a faluban, Dánszentmiklóson, saját maguk építettek házat. A másik képen a gazdaság könyvtára és klubterme lát­ható. A gazdaság dolgozói, fejkendős nénik, modern fri- zurás lányok és nyakkendős, jól öltözött fiatalok éppen a televíziót nézik. Modern is­kola sportteremmel, szertár­ral; az iskola előtt a kerékpá­rok sorakoznak, amelyeken a gyerekek az iskolába járnak. A gazdaság látképe nágyon szép. A víztoronytól jobbra a gépszín, előtte a rengeteg gép. Négyzetes kukoricavető- gép éppúgy megtalálható, mint a cukorrépakombájn, vagy a műtrágyaszórógép. Ar­ról már nem is érdemes be­szélni, hogy a gazdaság dol­gozóinak naponta főznek friss, ízletes ebédet és fehér aforo- szos asztalra tálalják az ételt. Ez már úgy hozzá tartozik a gazdaság életéhez, mint a termelő munka. Kilencvenmillió forint a vagyona a gazdaságnak és évente kétmillió forintot jö­vedelmez ez a nagyüzem. A dolgozók pedig nagyon elé­gedettek az itteni élettel. A szövetkezeti parasztok­nak, akik majd eljönnek ebbe a gazdaságba, lesz miben gyö­nyörködniük. Megismerked­nek az üzemszervezés, a ter­melés menetével. Megtekint­hetik a vízvezetékkel, ivó­vályúkkal ellátott istállókat, a négyzetesen vetett kukoricát, de benézhetnek a gazdaság dolgozóinak a házaiba is: Mindenütt csak a szépet és a boldogságot tapasztalhatják. Azzal az érzéssel mehetnek haza, hogy érdemes jól dol­gozni, gazdálkodni, mert a jövő a szövetkezetekben is hasonló a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságéhoz. Ez a gazdaság csak egy a 360 közül, de példázza, hogy szorgalommal, hozzáértéssel és szaktudással milyen kivá­ló eredményeket lehet elérni a nagyüzemben, néhány esz­tendő alatt. Ezért van nagy jelentőségük a bemutató gaz­daságoknak. Fénykép a faion! Jelkép és valóság: ilyen volt a régi élet falun és ilyen lehet, ha az emberek egyetértenek, akarják az újat — és dolgoz­nak is érte. Gáli Sándor I : Olvasom, hogy a földműve- í lésügyi miniszter rendelete í értelmében kijelölték azokat í a mezőgazdasági üzemeket, : amelyek szaktanáccsal látják j majd el a környező termelő- ; szövetkezeteket. A 360 bemu- tató gazdaság — köztük 190 '.•termelőszövetkezet — kiválóan l gazdálkodik. Ezekben a gaz- : daságokban példásan szervez- ; ték meg a munkát; jó az ál- ; lattenyésztés; kimagasló ered- j ményeket értek el a gazdálko- ; dás minden ágában; jó mun- j kájukkái hozzájárulnak a ! nagyüzemi termelés népsze- ! rűsítéséhez. j A hír nyomán két fénykép > jutott az eszembe, amelyet í nemrégen a Dánszentmikló- i si Állami Gazdaság irodá- \ jának falán láttam. Két tab- ! ló. Az egyiken a régi urada- ! lom, a másikon a mai gazda- ! súg látható. í Két fénykép, két világ. ; Egyik a régi, az elsüllyedt, ke- ; gyetlen múlt, a másik a mai (világ; a mai élet a tanyán. (A két fénykép között mind- ! össze 16 esztendő távolság ! van. ! Dr. Kelemen György kék | szemű, őszülő halántékú igaz- í gató, aki az állami gazdaság 5 alakulásától kezdve irányít- J ja a munkát, mutatta meg a í két tablót. í ( Az egyiken egy regi ura- ( dalmi cselédház látható, süp- (peteg falú, zsúptetejű, kis £ ablakú, hosszú, ólszerű épü- (let, amelyben 14 gazdasági 'j cseléd lakott családjával együtt. A cselédek Plesz VASÁRNAPI POSTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom