Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

1 \ AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ?S' A MEGYEI TANACS LAPJA ‘ , < - • • V. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ah \ ;>» ni.1.1:1« 1961. MÁJUS 3, SZERDA Jó kedvvel, látványos felvonulásokkal, gazdag műsorokkal ünnepelte május elsejét megyénk népe .4 Dunamenti Hőerőmű építkezéséről jelentjük: Elkészült a tereprendezés nyolcvan százaléka Ma kezdenek az első üzemépület alapozásához Özembe helyezték az első önkiszolgáló éttermet Az egész világon mindenütt lelkesen ülték meg május elsejét, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. A dol­gozók jogaiért, a társadalmi haladásért, a békéért vívott szakadatlan harc újabb győzelmes állomását jelentették azok a seregszemlék, amelyek a tőkés országokban le­zajlottak, hirdetve a munkások legyőzhetetlen erejét, e1- szántságát. hitét egy jobb világban. A szocialista tábor országainak ünnepeit minden ed­diginél forróbb lelkesedés jellemezte, külsőségeiben is XXXXNXNXNNXV^ivXXXXXXXVXXXVXNVXNXXXXVXXXXXNNXXXXXXXXXXXXKXXXXNNXXXXXXX^) túlszárnyalva a korábbi pompát, sugározták a megtett út diadalát. A fővárosban felvonuló százezrek káprázatos £ menete, az emberek szívét betöltő öröm lángjai pótolni tudták az évszaknak kijáró napfényt, amellyel a terme- J szét kissé mostohán adózott szép ünnepünkön. És nem- <; csak Budapesten volt igazán pirosbetűs ünnep ez a nap, hanem szerte az országban, minden városban, falun egy- J; aránt. Ebből a jókedvből, ragyogásból Pest megye dolgo- ^ zói is méltóképpen kivették részüket. } vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVXVXXXXVXXXXXXXXXXXX Vecsésfől — Nagy kátéig Szürke az ég május első napjának hűvös reggelén, s az országutat a hajnali eső nyoma feketével vonta be, de É, jelmezükben az udvaron* Ök nyitják meg kilenc órakor a felvonulás menetét. Lassan gyülekezik a többi gyerek, Kádár János, dr. Münnich Ferenc és Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára a díszemelvényen mellette annál zöldebb a mező, a rozs pedig már a ka­lászát hányja. Nyolc óra sincs még. A falvak utcái néptele- nek. Csalj az enyhe szélben lengedező zászlók, zöld galy- lyal, várággal díszített diadal­kapuk, tetőre tűzött májusfák, ablakra ragasztott színes pa­pírszalagok jelzik az ünnepi készülődést. Vecsés, nyolc óra. Az iskolában há­rem kislány, az egyik magyar legénynek, a másik magyar kislánynak, a harmadik kozák fiúnak öltözött, hogy le ne késsenek, már ott dideregnek Arrébb, a tűzoltószertár előtt szürkeruhás legények éppen két szerkocsit dekorálnak, mellettük aranyszínű trombi­táival most szórakozik a tűz­oltózen eltar. Üllő, Pilis, Albertirsa, Ceg'- iédbercel. Az óramutató lom- lián halad és mennél jobban közelíti meg a fél kilencet, annál sieiősebben sereglenek a gyülekezőhelyekre az ün­neplőbe öltözött emberek. Ceg­léd, háromnegyed kilenc. A téren kötelet vonnak a járda­szegély mellé, és a kötél mö­gött már feketéink a felvo­nulásban gyönyörködni vágyó emtertömeg. Mi pedig Abcny felé vesszük az utunkat, ahol ] a nemzetközi munkásszolida- ritás ünnepének ez idén kü­lön nagy eseménye, hogy a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Keleti Ferenc a nagygyűlés ünnepi szónoka. És ezen a május el­sején először vonul fel azi abonyi parasztság most már közösen gazdálkodó serege, ki-ki a saját termelőszövetke­zete csoportjában. Abonyban Fél tízkor az abonyi zene­iskola zenekara tüzes indu­lókra zendít, kezdődik a fel­vonulás. A József Attila Fiú­nevelő Intézet kis kékruhás, kéksapkás növendékei halad­nak az élen, mögöttük az ál­talános iskolák kisdobosai meg úttörői, aztán fiúk és lá­nyok, szép, rendezett sorok­I vállukra vetve gerebiyét, ásót, I kapát, mások meg fűrészt. A 1 Kinizsi Pál Gimnázium nö­vendékei után a híres abonyi szőnyegszövők masíroznak, mögöttük a kisipari termelő­szövetkezetek tagjai, .majd a kisiparosok és utánuk vagy két tucatnyi autó, mind abo­nyi dolgozók magántulajdona, meg ugyanannyi motorkerék­pár. Aztán szekerek és traktorok jönnek, a József Attila Tsz menete. Páncélinges,' sisakos lovasok hajtanak egv társzeke­ret, amelyen ugyanilyen harci díszben hatalmas malomkere­ket forgat ,,Kinizsi Pál meg­személyesítője, mert hogy ez a csoport a nagyerejű, legen­dás vitéz nevét viselő terme­lőszövetkezeté. S hogy névadói j ükhöz méltóbbak legyenek, Napról napra változik a kör­nyék arculata Százhalombatta határában — közel ötszáz munkás dolgozik már a Du­namenti Hőerőmű építkezé­sén. Sztálinváros egykori épí­tői, az É. M. '26-os Építőipari Vállalat kipróbált munkásai a tervezett ütemben folytatják a nagyarányú munkát. En­nek köszönhető, hogy a teg­napi napig a földrendezés nyolcvan százalékát elvé­gezték. Amint Demendy Zoltán fő- építésvezető elmondotta, már megépült az anyagfogadó telep az állomáson, s még a hét folyamán sor kerül a műszaki átadásra. Ugyanitt az anyagfogadó vágányt már átadták rendeltetésé­nek, naponta tut ide be a sok vagonnyi építő­anyag. Készen van a rakodótér mel­letti ,út is, smgyszintén a ha­tos számú, Sztálinvárosba ve­zető útról a bekötőút. Ezt az utat egyébként nem " fejez­ték be teljesen, a végleges aszfaltburkolattal majd csak 1964-ben látják el takarékos- sági szempontból, mert most még ezen zajlik a teherforga­lom. Ma adják át a Dunán létesí­tett két ivóvízművet, amely egy korábbi problémát old meg: biztosítja az ivóvíz- ellátást. összesen 1300 méter csőhálózatot fektettek le ed­dig az építkezés területén. Nemrégiben készült el az ideiglenes lakótelep konyhája és étterme. Itt a legkorsze­rűbb megoldással, önkiszolgá­ló rendszerrel folyik az ét­kezés. Beköltöztek már az ideiglenes irodaépületbe is, s j elkészült a hét barakképület * l távol lakó munkások részére* Jelentős állomáshoz érkez- i tek az erőmű építői, ugyanis ! a több hónapos földrendezés 1 után ma kezdik alapozni a Du­namenti Hőerőmű első végleges épületét, a 130 méter hosszt! és 11 mé­ter széles raktárhelyiséget. . Az erőmű terve egyébként j napokon belül elkészül, s j még ebben az évben több I fontos épület .alapozásához I hozzákezdenek. A munkás* j létszám a nyári hónapokban j már eléri az ezer főt, s teljes I kapacitással folytathatják a megkezdett munkákat. A töb- I bi között hozzáfognak a víz­kivételi mű építéséhez. A j meglevő római híd helyett I egy új közúti hidat emfel- ! nek, .folytatják a vasútháló­zat és az utak építését is. j Fokozottabb ütemben folytat­ják a hideg és meleg csatorna- , hálózat bővítését. Nemrégiben még sátrakban lakiak Százhalombatta ha- j tárában az első gyáralapító j „honfoglalók"’. Most már j megfelelő körülmények kö- j zött, sokkal előnyösebb fel- i tételek mellett folytathatják ! a munkát. Éppen ma tartják meg az első filmvetítést és rövidesen J tizembe helyezik a máso­dik keskeny filmvetítő-gé­pet is. Az építésvezetőség és a szak- szervezet egyébként mindent elkövet, hogy az itt dolgozó, de távol lakó munkások sza­bad idejüket minél hasznosab­ban töltsék el. (s. p.) Keleti Ferenc elvtárs ünnepi beszédét mondja. ban, keményen és kevélyen lépkedve. Az általános iskolá­sok sorait merőben újszerű csoport zárja le, a politechni- kások. Az egyik méhészálar- co-t visel, a másik szölőperme- tezőt hord a hátán, többen A budapesti dolgozók felvonulását megnyitó menet a dísztribün előtt. vörös huszárruhát öltött a ta­gok egy része és ficánkoló, tüzes lovakon vonul el a dísz­emelvény előtt. Kerékpárosok nyitják meg a Kossuth Tsz menetét, ame­lyen teherautón kitömött réti sasok, héják meg baglyok mellől a tsz vadásztársasága ad sortüzet az emelvény előtt. Még mindig szekerek meg traktorok jönnek, az Uj Vi­lág Tsz után az Abonyi Gép­állomás (amelyik dolgozója nem vezet, traktort, az mind a saját motorkerékpárján), a Lenin Tsz még á Vörös Cse­pel Tsz. Mindenki lelkes és mindenki vidám. Lelkesedé­sük és vidámságuk értelmét és okát Keleti Ferenc elv­társ a nagygyűlésen önti szavakba. — Ez a hetvenkettedik május elseje és számunkra a tizenhetedik ■ szabad má­jus. Itt- az abonyiak ün­nepük, akik fáradhatatlanul dolgoznak községük jólété­ért és ezzel hazánk jó­létéért . is, de azért is, hogy a béke és a szocializmus útján előbbre jussunk ... A felhők felszakadoznak, napsütésben indulunk tovább. Még egy-két község ünnepé­re vagyunk kíváncsiak. Tápiószelén mire odaérünk, vége már a a gyűlésnek, de együtt még a (Folytatás a 3. oldalon.) Salátavásár Nagykörösön 1936. és 1961. tavaszán Nagykőrös két tavaszi tö­megáruja: a szabadföldi sa­láta és a korai uborka évtize­dek óta európai hírnévnek örvend. Már közepes termés mellett is salátából 200—230, uborkából pedig 160—180 va­gonnyi áru kerül a belföldi és a külföldi piacokra. E sorok írója 1936 tavaszán, amikor a nagykőrösi teherpályaudvar raktárai előtt százával sora­koztak fel a parasztok salátá­val telt szekerei, az átvétel előtt jelen volt a pesti nagykereskedők, exportőrök és kartellhatalníasságok felvásár­lóinak „haditanácsán”, amely eldöntötte száz és száz kispa- raszt sorsát. A bevásárlók még Pesten megkapták az utasítást: „Kíméletlenül le­vágni a parasztokat!’’ A felvásárlók az utasítás­nak megfelelően jártak el. A kocsik már hajnalban felso­rakoztak, de a bevásárlók még a reggeli órákban sem vettek ■ át egy fej • salátát sem — amint mondogatták, „hadd puhuljaüak a parasztok”. így készítették elő a mesterséges árrombolást, a saláta-krachot. Szemrebbenés nélkül csak fil­léreket kínáltak a legjobb mi­nőségű áruért is. Az átvétel után a parasztok elkeseredet­ten indultak hazafelé. De a parasztsággal együtt siránkoztak a nagykőrösi csiz­madiák, szűrszabók és köd- mönkészítők is, mert a krach után, a piac mellett felsora­kozott kisiparosok sátraiban — a feljegyzések szerint — 450 pár csizma, 320 cifraszűr és ködmön maradt eladatla­nul. Ez a szomorú kép már a múlté. Most, 1961. április 26-án is özönlik a saláta a MÉK átvevőtelepe felé. A Nagykőrös kiterjedt határában dolgozó termelőszövetkezetek tehergépkocsijai sorakoznak a MÉK teherpályaudvari átve- vőtelepe előtt, de már nincs „puhítás” és mesterséges ár­rombolás. Egymás után ürül­nek ki a tehergépkocsik és szekerek, a termelőszövetke­zetek megbízottai „kiutaló cé­dulával’» a kézben állnak a pénztár előtt, hogy felvegyék a méltányosan megállapított árakon a saláta ellenértékét. Felkerestük az irodában a MÉK vezeíőjét. Bodzár Bélát, aki a következőket mondotta: — Az átvétel zökkenő nél­kül folyik. A mai napon ed­dig már mintegy 18 vagon árut vettünk át. Az osztályo­zással sincs semmi baj, mert az itteni, szakavatott terme­lők már kellően osztályozva hozzák a salátát és így alig fordul elő vita az átvételnél. A szövetkezeti parasztok pe­dig elégedettek az átvételi árakkal. Ez a piaci helyzet Nagykő­rösön, 1961 tavaszán. Németh Jenő VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! PEST MEGYE! l|

Next

/
Oldalképek
Tartalom