Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

isfii. Április is. csütörtök Kinyílt a kozmosz kapuja Pest megye is a világszenzáció lázában ég A NYOMÁBAN ff r~— A nagy öröm az első pillanatban mindenkinek el­veszi a szavát. Utólag visszagondolva szinte röstelljük, hogy életünk nagy pillanataiban mintha csődöt mondott volna a szókészségünk, nem tudjuk mondatokká formálni az érzelmeket, túlárad bennünk a boldogság, az öröm. Ilyesformán volt ez megyeszerte az emberiség történel­mének legnevezetesebb áprilisában, a tegnapi napon is. Ember száll a világűrbe, emberi hangot továbbítottak a végtelen távot áthidaló éter hullámai és az egyszerű szavak mögött: „A repülőút zavartalan, a súlytalanság ál­lapotát jól viselem”, a történelem legnagyobb tudomá­nyos tette, tudós ezrek szorgalma és egy verhetetleniil magasrendű rendszer ereje rejtőzik. Az újságíró azon­ban ilyen távlatok mellett nem lehet túlságosan kíván­csi. Egyetlen dolog érdekli. Milyen húrokat rezegtetett meg ez a fentebb idézett, katonás rövidségű mondat az egy­szerű olvbsók. az „Utca emberének’’ lelkében? A. szentendrei HÉV végállomásánál rég elmúlt már a reggeli csúcsfogalom ideje, de az újságárus állvá­nya körül nagyobb (közel­harc tombol, mint bármilyen zsúfolt pesti 6-oson. Egy más­fél embemyi méretű, testes, holiószámy-bajuszú bácsi, látható kétségbeeséssel mé­regeti a tolongókat. Az új­ságárus kezéből fehér galamb- szárnyakként csapongnak szerte az Esti Hírlap külön­kiadásának példányai, s a halmaz egyre fogy és már- már úgy látszik, hogy neki egy sem kerül. Hiszen ilyen testtel nem lehet tolakodni, szétlapítaná a körülötte álló­kat. Ebben a pillanatban az öreg' szeme felvillan. Isme­rőst fedezett fél, méghozzá egész elöl, - p. SZgR^ációt osz­tó kéz közvetlen közelében. Medvéhangon elbődül: — Sztoián! Csetri forint! És repül a tömeg feje fö­lött egy ezüst ötforintos. Né­hány perc múlva Vucsetlch Dusán bácsi, szentendrei sző­lősgazda, tíz különkiadást markol. A folytatás már ma­gyarul zajlik. Hatalmasan hátbavágja az újságszerző Da- vidovác Sztoján villanysze­relőt. és terjengős mozdula­tokkal magyaráz: — Gagarin! Ugye. hogy Ga­garin! Hát nem ezt rágtam már a fülükbe tegnap is, hogy szovjet ember lesz az első? Olyan természetesen mond­ja — rossz magyarsággal — a „szovjet embert’“, mintha mást nem is mondhatna- Két­ségbeesetten pillant az üres vágánvokra: — Csak már otthon lehet­nék! Gyors elhatározással fel­ajánljuk neki motorkerékpá­runk oldalkocsiját, és azt, hogy Kalásznál utolérjük az előttünk elrobogott HÉV-et. Pillanatnyi habozás nélkül el­fogadja. A KRESZ szabályai­nak fittyet hányva (végtére is nem ez enyém, hanem a barátomé a motor!), nyaktö­rő iramban száguldunk Szent­endre felé., és közben üvöitve társalsunk. Javarészt csak Vucset!ch bácsi beszél: — Mert mesélhetnek nekem kérem azoknak a szputnyik- jairól. Tudja, hogy én fia­tal koromban két olyan mű­holdat is elvittem vállon, amilyet az amerikaiak a hé­ten fellőttek? Nem tudom, de elhiszem. Legyint. — Csak száznegyvenegyné- hány kiló. És nem törődve a szemközt süvöltő széllel, fülére akaszt egy ásatag okulárét és az oldalkocsi védőüvege mögött elmerül a különkiadás silabi- zálásában. A Budakalászi Gyapjúszövőben A kivarró részleg asszonyai tudták meg először a HIRT, így, csupa nagybetűvel. Itt folyvást szól a rádió, és min denki felkapta a fejét, ami­kor megszakították a műsort. Ami talán sosem történt meg tudományos kutatóintézetének legalább két — más munkate­rületen működő — képviselő­jét megkérdezzük impressziói­ról. Hogyan reagáltak a hírre a Kertészeti Kutató Intézetben és a Kertészeti Főiskolán? Megállt a tanszéki élet! Mondja Csányi Zsuzsanna, a zöldségtermesztési tanszék ta­nársegéde, a Mezőgazdasági Lexikon egyik társszerzője. — Egyszerűen nem csinálunk mást, mint rádiót hallgatunk. Márk Gergelynél, a nagy hí­rű rózsanemesítőnél szintén folyvást szól a rádió. — En nem vagyok idealista! — mondja a boxbajnoknak is beillő termetű tudós. — De az ember vajmi kétséges értékű­nek érzi a maga bibelődését a rózsákkal, amikor más tudo­mányágak művelői ilyen — le­gyünk őszinték: ..beláthatat­lan” távakon száguldhatnak át. Természetesen Márk eivtárs- nak nincs igaza. Minden tudományág fontos és annak minden művelője ér­tékes. Azonban kicsinek és nagynak egyformán összeszo­rítja a szívét a HÍR, amelynek gyors, de igénytelen megyénk­ben krónikásaiként nyomába szegődtünk. Nem mindenki és nem mindig szereti a pátoszt. Magunk sem vagyunk a fel­lengzős nagy szavak kedvelői. Mégis, azt hisszük, hogy ieg- találóban Tóth Mihály elv- társ, a Ceglédi Gépállomás laboratóriumvezetője formálta szavakba mindannyiunk önzé­seit: — Büszke vagyok rá, hogy ember vagyok. És büszke va­gyok rá, hogy itt vagyok em­ber! Ordas Iván Nem gondoltam volna, hogy még megérem “ A falu dolgozói lelkesen ünnepük a szovjet diadalt A hír pillanatok alatt el­jutott a falvakba is. A falu dolgozói határtalan örömmel és büszkeséggel tárgyalják az eseményt. A nagyszerű törté­nelmi pillanat minden mun­kahelyen, utcán és ablakban ujjongó arcokat talált. Kövesdi Zoltán állattenyész­tő szakember: Csodálatba esik az ember. Ötvenhétéves fejjel csak arra gondolok, hogy ezután már beláthatartanok . a távlatok. Nem gondoltam volna, hogy még megérem, és íme, tanúja vagyok a nagyszerű esemény­nek. Kelemen István, a toki Egyetértés Tsz tagja: — Öriási! Ki hitte volna, hogy ilyen gyorsan megtörté­nik? Valahány szputnyikot fellőttek a Szovjetunióban, er­ről beszélgettünk a tsz-ben, de hogy ez már most megvaló­suljon ... Két év múlva vár­tam ezt az. örömteli szenzá­ciót. Az egész emberiség örö­me ez, de nekem külön boldog­ság. hogy a mi nagy barátunk, a Szovjetunió vitte végbe a nagyszerű hőstettet. Farkas Imréné, a Budaörsi Községi Tanács mezőgazdasá­gi felügyelője és Szűcs Ervin, a budaörsi Vörös Csillag Tsz tagja: — Vártuk, vártuk — mondja Farkasné, a fiatal mezőgaz­dász —. de mégis meglepett bennünket *a hír. Az első pillanatban a férjemre gon­doltam, aki nálam is izgatot­tadban várta a nagy ese­ményt. Ö már ebben az év­ben számított az ember űrre­pülésére és igaza lett. — Engem is meglepett és nagy örömmel tölt el a hír — mondja Szűcs Ervin — bár egészen közeli jövőre vártam az ember első űrutazását. Ná­lunk a tsz-ben mindenki biz­tosra vette, hogy májusban a kozmoszba ér az első szovjet ember, és lám, enné! is ha­marabb megtette ezt. Megvá­sároltam és eltettem emlékbe az Esti Hírlap rendkívüli ki­adását, amelyből a nagysze­rű hírről értesültem. A két és féléves, valamint egyéves fiaimnak megmutatom majd a történelmi pillanat sajtódo- kumentumét. Hiszem. hogy amire ők felnőnek, az ember meghódítja a naprendszert. Manhertz Márton, a pilis­vörös vári Oj Élet Tsz elnöke: — A szovjet tudósok leg­utóbbi nyilatkozatai alapján én is a legközelebbi jövőre vártam az első ember űruta­zását. Ügy gondoltam, hogy egy-két hónap múlva valósul meg ez a történelmi tett. de lám. itt van, máris valóság. Nagy öröm az számunkra, hopv a szocialista tábor ve­zetője. a Szovjetunió valósí­totta meg először az emberi­ség évezredes álmát. Felvilla­nyoz bennünket ez a hír. és úi, nagyszerű reménveket éb­reszt. Várjuk a további si­kereket. és a Föld-—Hold me­netrend kiadásáról álmodunk. nml Amíg az ember visszatért A Forte-gyár kürtje is úgy szól, mint máskor. Indul a munika. Muzsikálnak a gé­pek a bciirús regigeien. Nypig.óra 13 pere. ^ . — Kedves hallgatóink, né­hány perc múlva ismertet­jük a TASZSZ rendkívüli köz­leményét. Izgalmas percek. Óráknak tűnnek. Az ember szíve a A Szovjetunióban eddig felbocsátott mesterséges holdak, űrrakéták és szputnyik-űrhajók Szputnyik I. 1957. október 4: 83.6 kilo­gramm, 1958. január 4-én < megsemmisült, Szputnyik II. (Utasa: a Lajka.) 1957. november 3: 508,3 kilo­gramm. 1958. április 14-én megsemmisült. Szputnyik III. 1958. május 15: 1327 kilo­gramm. 1960. április 6-án ; megsemmisült. I. űrrakéta 1959. január 2: 1427 kilo­gramm. A nap körül kering. II. űrrakéta 1959. szeptember 12: 1511 kilogramm. A Holdra becsa­pódott 1959. szeptember 14. III. űrrakéta 1959. október 4: 1553 kilo­gramm. Megkerülte a Holdat, lefényképezte a Hold túlsó oldalát. I. szputnyik-űrhajó 1960. május 15: 4540 kilo­gramm, a hordozórakéta utol­só fokozata nélkül. Kering a Föld körül. II. szputnyik-űrhajó (Utasai: a Belka és a Sztrel­ka.) 1960. augusztus 19 : 4600 ki­logramm, a hordozórakéta a nagyhírű üzemben, né­hány percre megállóit a mun­ka és fejkendős, munkaruhás asszonyok rohantak az igaz­gatóhoz és Radics elvtárs­hoz, a párttitkárhoz: — Elvtársak! Elvtársak! Hallották már? Fellőtték ... — Mit lőttek fel? — Embert lőttek a világ­űrbe ... Embert! Bemondta a rádió! A hír futótűzként szágul­dott végig a munkatermeken. És megtörtént, amit már be­vezetőben elmondottunk, a beszélőkészségben éppen nem szűkölködő lányok, asszonyok nem leltek szavakat. Csak ma­gát a HIRT, a tényt, az ese­ményt, azt emlegették űjra és újra, hogy íme. megtörtént: „Ember járt a világűrben!” Piiisborosjenőn, a dolgos Szikra Termelőszö­vetkezetben, még nem tud­tak a hírről. Jó az idő. özön a munka, kinek jut eszébe ilyen­kor — fényes délelőtt — be­kapcsolni a rádiót. Hajdú Má­ria, a könyvelőnő, kerekre nyílt szemmel ugrik fel az asztal mellől: — Igaz? Csakugyan? Élő embert? Cyors telefonálásokkal kombinált száguldásunk jóvol- tábó1 mi is csak útközben tudjuk meg, hogy Jurij Alek- szejevics Gagarin őrnagy visszatért. Tulajdonképpen senki sem kételkedett benne, hogy a Szovjetunióból csak akkor indul útnak majd az a rakéta, amikor minden bizto­síték adva van utasának ép­ségben történő visszaszállítá­sára. Mégis valamennyiünk­nek kő esik le a szívéről. Az ember, aki megjárta a világ­űrt (hol vagytok már jó Ju­les Werne, és H. G. Wells?), ismét köztünk van, földet ért. Hasonló módon vélekedhet az az ismeretlen viharkabátos férfi is, aki az Édesipari Gyü­mölcstermelő Célgazdaság mezsgyéje szélén egy teljes hangerővel ordító táskarác !ó társaságában ' üldögél. Csak mentünkben kiáltjuk oda ne­ki: — Mi újság, elvtárs? Boldogan visszainteget: — Visszatért! Épségben visszatért! A budaörsi Vörös Csillag Tsz-ben Éppúgy, mint ahogy a me­zőgazdasági nagyüzemekben valószínűleg mindenhol, elő­ször az irodában szereztek tu­domást a HÍRRŐL. — Nem ujjongás volt az, elvtársam! — mondja az el­nök. — Egyszerűen nem tud­tunk szóhoz jutni! Én éppen indulóban voltam a határba, így aztán kerékpáron vittem a hírt azoknak, akik odakint dolgoztak ... Nincs módunk a kibernetika tudósait és nagyképzettségű atomfizikusokat megszólaltat­ni. De szükségesnek tartottuk, hogy megyénk sok nagy hírű Községi tanácsok, föidmuvssszövetkezetek FIGYELEM! RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK rézműves munkák (pálinkafőző üstök stb.) javítását és újak készítését Lakosság felé vállaljuk: új hálószoba bútorok készítését és Javítását Is Nagykátaj Járási Vegyes Ktsz, Nagykáta. Szabadság tér 6. torkában dobog. Szinte már hallja a várva-várt szavakat. Nyolc óra 17 perc — Kedves hallgatóink, is­mertetjük a TASZSZ rend­kívüli közleményét. Az arcokon feszült várako­zás. — Április 12-én a Szovjet­unióban Föld körüli pályára felbocsátották a „Vosztok” szputnyik-űrhajót, amely a világon az első embert szál­lító űrhajó... Néhány pillanatig csak a rádió sercegése hallik, majd kitor a lelkesedés! — Hurrá! — Éljen! Az emberek egymás kezét szorongatják. A nők össze- csókolóznak. A következő híradásokat már a hangoshíradó is köz­vetíti. A filmkiszerelőben, aztán a többi üzemrészben as rögtön­zött röpgyűlések alakulnak ki. Mérnök, technikus és mun­kás együtt vitatja, kommen­tálja a kolosszális eseményt. — Ilyenre csak szocialista emberek képesek. — Befellegzett a háború lo­vagjainak. A szovjet tech­nika óriási diadala örökre megtorpedózta sötét álmu­kat — hallik itt is, ott is. A Dunakeszi Járműjavítóban elkészült egy új kocsi, s le­gördül a szalagról. Valaki kiált; — Kapcsolják be a rádiót! Az első ember kint van a vi­lágűrben! Pillanatok alatt az egész gyárban tudják. Megszólal a hangosbemondó. A bejelen­tést lelkes felkiáltások fo­gadják. Itt is kisebb-nagyobb csoportok alakulnak. A kér­dések özöne repked: — Vajon milyennek látta a földet Gagarin? — Hogyan érezhette magát és most hogy van? — De jó lenne, ha elmonda­ná élményeit. A Csepel Autógyárban is úgy kezdődött a nap, mint máskor. A reggeli híreket ők nem hallgatták. Reggel kilenc óra. összeül a gyárvezetők értekezlete, A téma a termelés. Tízkor iz­gatott nő rohan be az ajtón: — Fellőtték az első embert! Megszólal a hangoshíradó. A hatalmas gyár udvarán emberektől feketéink a hang­szórók környéke. A pártirodán pillanatonként csengenek a telefonok. Gratu­lálnak a szovjet emberek vi­lágsikeréhez. s indítványoz­zák: küldjünk táviratot a szovjet nagykövetségnek, s közös erővel meg is fogal­mazzák: „A Csepel Autógyár dolgo­zói nagy örömmel értesültek a szovjet tudomány és tech­nika legújabb csodálatos ered­ményéről. Büszkék vagyunk rá, hogy a nagy szocialista tábor vezetője, a Szovjetunió, az egész világ előtt ismétel­ten bebizonyította magasabb- rendűségét és elsőnek valósí­totta meg az emberiség nagy álmát, az ember világűrrepii- lését.” A Diósdi Csapágygyárbói telefonhívások sorát kapjuk. Ismerősök és olyanok is. akikkel személyesen még nem találkoztunk, elmondják véle­ményüket: — Tudtuk, hogy be fog kö­vetkezni. mégis óriási megle­petés. — Csodálatos! Beláthatatlan távlatokat nyit meg az embe­riség előtt. — Ahogy felgyorsultak az események, még nagy dolgok­nak leszünk tanúi. — Jó lehet egy olyan or­szág fiainak lenni, ahol ilyen nagy dolgot művelnek. A Mechanikai Művekben is a délelőtti spontán kiala­kult ünneplés után a dolgo­zók kívánságára délután röp- gyűléseket tartottak. A párt- szervezet röplapokat adott ki a nap folyamán a fontos ese­ményről. S ők is egy távirat­tal tették fej a koronát a ne­vezetes nap pergő esemény- sorozatára. amelyet a Szov- ietunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának cí­meztek. „Gratulálunk és köszönetét mondunk Önöknek az embe­riség úi korszakát megnyitó hőstetthez, amely újabb sike­rekhez vezeti a szocialista tá­bort és annak minden népét. A Mechanikai Művek vezetősége és dolgozói.” Farkas István utolsó fokozata nélkül. Föl­det ért 1960. augusztus 20-án. III. szputnyik-űrhajó (Utasai: a Pcselke és a Mus- ka.) 1960. december 1: 4563 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül, I960, december 2-án megsemmi­sült. Szputnyik IV. 1961. február 12. 6483 kilo­gramm, a hordozórakéta utol­só fokozata nélkül. Ugyanaz nap végrehajtotta kutatási programját. Venus-rakéta. 1981. február 12. Az ön­működő bolygóközi állomás, súlya: 643,5 kilogramm. Út­ban van a Venus felé. IV. szputnyik-űrhajó (Utasa: a Csernuska.) 1961. március 9: 4700 kilo­gramm, a hordozórakéta utol­só fokozata nélkül. Ugyanaz nap földet ért az előre meg­határozott körzetben. V. szputnyik-űrhajó (Utasa: a Zvezdocska.) 1961. március 25: 4695 kilo­gramm, a hordozórakéta utol­só fokozata nélkül. Ugyanaz nap földet ért az előre megha­tározott körzetben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom