Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-12 / 85. szám

4 trim* 1961. ÁPRILIS 12. SZERDA ÜZEMEINKBŐL JELENTJÜK Kétezer tonna beton a házépítőknek - Tavaszodik a „takarógyárban" - Félmillió transzformátor Lj cím — régi felírás A barátság és a bátor vitaszellem A Csepel Autógyár pártbizottságának .új munkamódszere ' — A legújabb TV-k és rá­diók nyomtatott vezetékeit gyártjuk ... többek között. Mert ez csak egyik újság a gyárban. — Ezekhez is tekercselünk félmillió transzformátort az idén. Ebből jövőre kerek egy­milliós szám lesz! — Hogy győzi ezt a kéz?! — A kéz? ..; És már egy házzal odébb járunk az igazgató kíséreté­ben. — Ez itt a fedezet — mondja és bemutatja a most indított, próbaidejét futó új szalagot. — Mit tud? — Az idei félmillió felét. '— Ez igen! Már magában is nagy hír, jó újság. — Még egy percet és két hírt csatolhatok a körsétához. .;. Megint egy házzal odébb: — Tehát a két hír? — Osztrák szakemberek épí­tik ezt az itt látható hidro­ugyanezt — egy kerek nap helyett öt-hat óra alatt... De olyan nagy hanggal, hogy Pes­tig elhallatszana, ha nem állna szigetelt épületben ... Ehhez képest csöndesen bú­csúzunk, de nagy barátsággal. Nemsokára új hírekkel jelent­kezünk a magyar híradástech­nika gyorsan növekvő üzemé­ből. (t«j) Megyénk legnagyobb üzeme, a Csepel Autógyár nagylét­számú és erős pártszervezettel rendelkezik. Ezt az erőt per­sze elsősorban nem a több százas létszám adja, hanem az, hogy a gyár kommunistái­nak mindegyike szoros barát­ságban van a párton kívül iek- kel és félőn vigyáznak arra, hogy ez a barátság semmilyen körülmények között se gyen­güljön. Mint ahogy az egyik bizalmi megjegyezte: „A mi mit tud, arról még sokat nem mondhatok — majd ha dol­gozni kezd. Csak annyit, hogy a porból készült préselt vaskeverékeket szárítják, zsu­gorítják benne. Itt készülnek a legfinomabb átviteltechnikai ferritalkatrészek. Például mik­rohullámú berendezésekhez... És ismét egy új házzal odébb: Benyitunk az óriási csarnok közepén épült kis betonházba. — Elvarázsolt kastély? — Arra mindenképpen jó, hogy kizavarja az embereket a világból ... Ez egy óriás vibrátor. A ferritekhez mal­mokban őröltük a finom port. Most ez a rázószerkezet végzi Tájékoztató a gépkocsi nyereménybetétkönyvrői Megyénkben ' is egyre nö­vekszik azoknak a száma, akik érdeklődnek az Országos Takarékpénztár újfajta nye­reménybetétkönyve: a gép­kocsi nyereménybetétkönyv iránt. A kérdésekre az Orszá­gos Takarékpénztártól a kö­vetkező tájékoztatást kaptuk: — A gépkocsi nyeremény- betétkönyveket 10 ezer. illet­ve ötezer forintos összegben bocsátották ki. I. betétek látra szólóak, amelyeket a betétes bár­mikor felvehet. A negyedévenként rendezett sorsoláson minden olyan 10 ezer forintos nyereménybetét­könyv részt vesz, amelyben a sorsolás hónapját megelőzően három hónapon át a teljes összeg betétben volt. A fél? évenként rendezett nyere­ménybetétkönyv sorsoláson pedig minden ötezer forintos gépkocsi nyereménybetétkönyv részt vesz, amelyben a sorsolás Mágneses óriáscsillagot fedeztek fel A Mount Palomar-i ötméte­res csillagászati távcsővel rendkívül érdekes csillagot fedeztek fel nemrégiben a Gyík csillagképben. A külö­nös csillag mágneses tere öt­venezerszer nagyobb a föl­dünkénél. A színképelemzés kimutatta, hogy a csillagon igen nagy tömegben fordul­nak elő olyan nehézfémek, amelyek a világmindenségben — általában — csak kis meny- nyiségben találhatók. Horace W. Babcock csil­lagász megfigyelte, hogy a rendkívül erős mágnesség kö­vetkeztében a csillag egyen­súlyi helyzete egészen bi­zonytalan. A most felfedezett csillag felszínének gázanyaga állandóan áramlik szét a vi­lágűrben s ezért nagy kiterje­désű, gáz halmazállapotú kal­ciumburok veszi körül. A csillag felszínén végbeme­nő folyamatok hasonlók a földi atomgyorsító berendezé­sek működéséhez. A különle­ges erősségű mágneses tér­ben a felszín anyagának atom­magjai állandó köráramlásban vannak és minduntalan össze­ütköznek egymással. Ilyen módon a könnyű elemekből nehéz elemék épülhetnek fel. Például a szén és a hélium kapcsolatából oxigén keletkez­het. A rendkívül jelentős fel­fedezés alapján a fizikusok és a csillagászok magyarázatot találhatnak arra, hogy mikép­pen épülnek fel a nehéz ele­mek. hónapját megelőzően hat hó­napon át a teljes összeg betét­ben volt. — Minden ezer nyeremény- betétkönyvre legalább egy gépkocsit sorsolnak ki. A gya­korlatban azonban tulajdon­képpen ennél többet, A taka­rékpénztár ugyanis a gépkocsi betétek látraszóló évi három százalékos kamatának meg­felelő összeget teljes egyészé- ben nyereményként felhasz­nálja. Az alábbi példa világo­san bizonyítja ezt: Ezer darab 10 ezer forintos betétkönyv negyedévi három százalékos kamata 75 ezer fo­rint. Ugyanakkor egy Moszk- vícs-kocsi fogyasztói ára 70 ezer forint. A különbözet te­hát ötezer forint. Az ötezer forintos különbözet kilencezer betétkönyv után már 45 ezer forintot tesz ki, amelyből egy Trabant-kombi gépkocsi vá­sárolható. Tehát kilencezer gépkocsi nyereménybetét­könyvre nem kilenc, hanem 10 autó kerül kisorsolásra. Az Országos Takarékpénz­tár tájékoztatása szerint elsősorban Moszkvics és Skoda, kisebb mértékben pedig YVarszava és Tra­bant típusú személygép­kocsikat sorsolnak ki. Az utóbbi — alacsonyabb fo­gyasztói ára miatt — azt a célt szolgálja, hogy, a sorso­lásokon a teljes kamatösszeg a betétesek részére felhaszná­lásra kerüljön. A 10 ezer forintos takarék- betétkönyvek első sorsolására ez év augusztusában, az öt­ezer forintos betétkönyvek első sorsolására pedig ez év novemberében kerül sor. Az első sorsoláson az áp­rilis 30-ig váltott betét­könyvek vesznek részt. Végül elmondották még, hogy bármilyen sokan válta­nak gépkocsi nyereménybetét­könyvet, lesz elegendő kisor- so’andó gépkocsi. brigádunkban is vannak viták — némelykor úgy jó magya­rosan oda is mondogatunk egymásnak —, de a végén azért mindig barátságosan megegye­zünk.” És éppen ez a ..meg­egyezés” a pártmunka lénye­ge, a párt és a tömegek kap­csolata, amelyen nem keve- , sebb, mint a szocializmus | építése múlik. Bármilyen erővel és akarat­tal feszülne neki félmillió kommunista az országépítés­nek, nem tudna eredményt elérni, ha a többi kilenc és fél millió csak kedvetlenül, kényszeredetten dolgozna. De ha mind a tízmillióan össze­fogunk, olyan eredmények születnek, mint a hároméves tervben, amiről nemrégen a Statisztikai Hivatal jelentése •hírt adott. Az viszont, hogy az egész ország lakossága ott álljon a párt mögött, attól is függ, hogy a helyi pártszervezetek hogyan valósítják meg a párt helyes határozatait. A Csepel Autógyár kommunistái meg­valósították a kommunisták és a pártonkivüliek szoros összefogását. Erről az összefogásról be­szélgettünk Pálfi Kálmán elvtárssal, a gyári pártbizott­ság titkárával. Főleg azután érdeklődtünk, milyen új mód­szerekkel teremtették meg a gyárban a jó kollektív szelle­met, a kommunisták és a pár- tonkívüliek barátságát. Sokat vitatkoztunk, sokat harcoltunk, amíg így kialakult a kollektívánk — mondta Pálfi elvtárs. — Az ellenfor­radalom után nálunk is két fronton folyt a harc: egy­részt a jobboldali nézetek el­len, amelyek azt bizonygat­ták, , hogy meg kell nyitni a párt kapuit és aki be akar lépni, azt fel kell venni, más­részt a baloldali szektás el­zárkózás ellen. Ez utóbbi ál­láspont egy időben különösen gyökeret vert nálunk, de vé­gül is sikerült az Ilyen néze­teket valló elvtársainkat is meggyőzni^ álláspontjúk hely­telenségéről. Ma már csak el­vétve találkozunk olyan né­zettel, ami a pártonkivüliek és a kommunisták kapcsolatát rontaná, s ezeket, ha nagy ritkán felvetődnek, időben semlegesítjük. Éppen az ellen- forradalmi eseményekből le­szűrt legfontosabb tanulság­nak — és egyben a legfonto­sabb feladatunknak — tart­juk a kommunisták és a pár- tonkívüliek barátságát. Nem formális, hanem szó szerinti barátságát. Mi arra gondolunk: ha min­den kommunistának csak öt­hat pártonkívüli barátja van, akikkél munkaidő után is ta­lálkozik — esetleg együtt jár­nak szórakozni —, akkor a párt befo'yása máris széles körben kiterjedt, hiszen egy kommunista pártos álláspon­tot foglal el, akármilyen kér­dés kerüljön is szóba a társa­ságban. A másik lényeges do­log, hogy a funkcióba állítás­nál egyformán figyelembe vesszük a párttagokat és a pártonkívülieket. Jelenleg a gyárban levő vezető posztok­nak több mint felét párton- kívüli emberek töltik be. A főiskolákra küldésnél is több a pártonkívüli, mint kommu­nista és ezt mindenki igazsá­gosnak tartja. Alapvetőnek tartjuk azt is, hogy sikerült olyan légkört teremteni, amelyben az em­berek bátran meg merik mon­dani a véleményüket. Ez igen jó, mert így módunk van vi­tatkozni. Ha az emberek nem mernének beszélni, nem mer­nének bírálni — mint ahogy a régebbi időkben volt ilyen —, akkor nekünk nem lenne kivel vitatkoznunk, nem len­ne módunk tisztázni a téves nézeteket. — Volt mostanában olyan helyzet, hogy komoly viták folytaik a gyáron belül? — Igen, volt. A múlt év őszén felülvizsgáltuk a nor­mákat, és igyekeztünk a la­zaságokat megszüntetni. Eb­ben az időben a munkások közül többen felvetették, hogy állapítsuk már meg egy­szer végérvényesen a nor­mákat. aztán Ihagyjuk meg azokat, mert nekik a vissza­visszatérő normarendezések nem tetszenek. Bizony, éles vitáik keletkeztek, és sok idő­be került, mire sikerült meg­magyarázni, hogy a normák bizonyos idő után, és a kü­lönböző gyártási feltételek változásakor fellazulnak, azo­kat tehát rendezni kell. Per­sze, igyekeztünk úgy rendez­ni, hogy az eddigi kereset el­érésére meglegyen a lehető­ség. Úgy érzem, üzemünk dolgozói megértették a laza normák felszámolásának szükségessé­gét — hangsúlyozta Pálfi elv- társ: A Csepel Autógyárban jól megy a termelő munka, ter­veiket rendre túlteljesítik, és évről évre növelik exportszál- lításaikat. Ezekben az ered­ményekben nagy szerepet ját­szik a kommunisták és a pártonkívüliek barátsága, amelynek jelentőségét a párt- bizottság időben felismerte, és mindent megtesz annak erősítése érdekében. Az autó­gyári kommunisták nem al­kalmaznak , különleges, „új módszereket”, de munkájuk tartalma valóban új. Az el­lenforradalom előttivel szem­ben új az a viszony, amit a párttagok és a pártonkívüli- ‘ek között kialakítottak. Üj (az. hogy a gyárban szabadon (vitatkoznak, szabadon bírál­ónak az emberek, és az is az (új szemléletből fakad, hogy ja pártonkívüliek és a pártta- ;gok funkcióba állításánál, a (régiektől eltérő elveket kö- í vetnek. Kevesebb lett a pla- !kát és a falra festett jelszó, de (sokkal több a munka tartal- :ma. Az agitáció sem hivata- ' los szónoklatokkal folyik, ha- "nem bensőséges beszélgetések, vagy a munkások között szo- , kásos vitatkozó alapon, min- jdenféle „agitációs jelleg” nél- jkül. ! Persze, ezek a jelentős po­litikai események nem csu- ’pán a gyár kommunistáinak ; munkáját dicsérik. A legdön­tőbb ok az. hogy az ellenfor- jradalom utáni pártvezetés az jegész országban jobb életet és j jobb közszellemet teremtett, (és kivívta a dolgozó töme­gek támogatását. A párt VII. kongresszusa pedig megmutat­ta azt az utat, amelven dolgo­zó népünk eljut a boldogabb holnapba. Persze, a határo­zat és útmutatás annyit ér, amennyit megvalósítunk be­lőle. A Csepel Autógyár dol­gozói vél la iák a ráiuk eső részt, és pártbizottságuk ve­zetésével — a kommunisták és a pártonkívüliek összefo­gásával — minden bizonnyal túlteljesítik termelési felada­taikat. L. V. A TULIPÁN munka Sándor bácsi — s jó­kedvűen nevetett. Milyenek is ezek a gyerekek. Csak úgy. Azelőtt bolond lett volna bárki is csak úgy tenni valamit, ha nem látott pénzt érte. Ez a lány meg teszi. Más­féle gyerekek. Nyolcvan éves embernek érthetetlenül má­sok. Bánya Sándor csak a tu­lipánjairól szeretett beszélni, örzse ugyan össze-vissza fecse­gett mindent, de abból sokat nem értett meg, s nemegyszer nem is figyelt rá. Báloznak a gyárban — KISZ-bál — ki hallott ilyet? A gyárban bál? Bánya Sándor pontosan ötven­három esztendőt dolgozott, tíz­éves korában kezdte, de bálban soha nem volt. Meg a KISZ is. Volt ugyan annak idején legényegylet, de ő soha nem politizált, tájára se ment az egyletnek se. Minek? Dolgozott, ha hazament, kár­tyázott a többiekkel, eljárt a kocsmába, az öreg Schön jó bort mért, az egész környék nála ivott. Itt. a városszélen lakó embereknek elég volt a kocsma is — ha ott jó volt a bor. Régen volt. Az asszony rég elbúcsúzott tőle, s a fiú, az egyetlen, még a háborúban el­esett. Bánya Sándor egyedül maradt, s ösztönösen társat keresett. Arra talált a tulipá­nokban. Vitte magával az öreg, fé­nyesre csiszolt ülőkéjű sámlit, leült az ágyások mellé, öreg, bütykös ujjaival lazította, pu­hította a földet, ha kifelé. igyekeztek a gyenge levélkék. Ilyenkor csendesen beszélt is velük, s a néma levélkék, a titokzatosan integető virágok helyett a válaszokat is ő adta kérdéseire. A sámlin ülő, maga elé motyogó öreget sokan kine­vették, tulipános bolond né­ven emlegették, s nem érez­ték: önmagát élteti, tartja itt a földön azzal, hogy a harang­alakú virágok szerelmese lett. Talán, talán az idén tavasz- szal. Izgalom fogta el, ha rá­gondolt is. Milyen nagy dolog lenne, ha Bánya Sándor kert­jében újfajta tulipán bontaná a szirmát. Tavaly már olyan cirmok hintették tele a szir­mokat, hogy ebben az eszten­dőben már biztosra vette a sikert. És ha nem sikerül? Nem baj, akkor majd jövőre. A virágok nem hálátlanok. Az igazgató ragyog: — Szóval... jól néz ki? — Ha nem ismerném az utat, azt hinném, új „cég” áll itt. Látom, olyan ez a néhány szú, mint a simogatás. De megérdemli a Budakalászi Gyapjűszövő első számú gazdá­ja. Kalapot kell emelni ,gye- kezete előtt, amellyel egy igen régi gyár füstjét-porát, öregsé­gét kergeti a falak közül. — Milyen világos lett min­den! — Az kell ide, világosság!... Kifestettem az egész házat — kívül-belül. — Mennyit költöttek rá? — Sokat — kezdi nagy len­dülettel, de aztán hirtelen visz- szafogja magát és diplomati­kusan elmosolyodik. — Sokat, talán elég ennyi. Fontos, hogy egy rossz kinézésű gyárból olyan hely lett, ahová fél nap­ra szívesen térnek és jó ér­zéssel dolgoznak az emberek. Bölcs is, okos is, humánus is a megállapítás. Mégis külön dicsérni kell a földalól-föld- felöl előteremtett fedezet ered­ményét. De lássuk a pontos listát: — A községgel közösen meg­csináltuk a hozzánk vezető utat. A por nem köszönt be már nyáron az ablakon ;.. ... És nem kopog a földön engedelemért a hulló vakolat. Végre elvitték a valamikor konyha mellé építet^mellékhe­lyiséget. Minden frissen pin- gálva. Márcsak az udvar felől renoválnak a festők. Odabenn a termekben csillog az ivóku- tak fehér porcelánja és a kró­mozott sok fémalkatrész. — ;.. Azóta valahogy mo- solygósabbak a munkásaink — mondja az igazgató. Csak­ugyan. Az emberek is világo­sabb kedvűek, mintha őket is megfestette volna a piktor. Házépítők Örömére Aki nem járatos, nem is tudja, hogy itt ketten munkál­kodnak — majdnem egy por­tán. A vendégeket rendszerint „elviszi”, amelyik Pest felől néhány lépéssel közelebb füs­tölög — a papírgyár. Pedig ér­demes egy kapuval odébb is benyitni. Mert nézzük csak, mit is mond a szentendrei „társ­üzem”, a cementárugyár: A beton régi, a cement is úgy köt, mint valamikor, csak éppen a taligák, s a „hason- korszerű” eszközök fogyatkoz­nak. Itt, ahol óriás betongyű­rűket, mozaikr, födémlapokat, „bányafát”, csatornacsöveket formálnak, munkába állt két harácsoló-rakodó, hogy magá­ra vállalja a Duna-parti lapá­tolást. Baj még van velük, de majd „beletanulnak”. Az NDK-bol két betonkeverőgép jelentkezett. Az egyik már munka közben látható. Ügyes masinák, „finoman” dolgoz­nak. Hat .gőzkemence kezdi meg az idén a cementáruk melegí­tését. Nem az időjárástól féltik a félkész formákat. Tizennégy napról órákra csökken igy a száradási idő. Az áru egy-ket­tőre szállítható állapotba jut, s nem kell rengeteg hely a tá­roláshoz. A gyorsan megkötő testek már nem deformálód­hatnak. nem sérülhetnek köny- nven, mint a hosszú száradási idő alatt. Mindez hozzátartozik ahhoz a szándékhoz, hogy az esz­tendő folyamán munkába ke­rülő cementáruk mennyiségé­nek hét százalékát megment­sék a tönkremenéstől. Ez pe­dig 2200 tonna! A házépítők, akik olyan nehezen tudnak hozzájutni az itt készülő áruk­hoz, örülhetnek a hírnek. Eny- nyivel kisebb lesz a hiány és több az építőanyag a piacon Kátliólól — a mikrohullámig Bámuljuk az új televíziót — Csodaszép! — Mindent maga csinál.. Egyszer kell beállítani, a töb bit magától végzi. — Az alkotó? — Az Orion ... és mi. Itt, a Váci Híradástechnika Gyárban készül a nyomtatot áramköre. Napról napra leste, mikor dugják ki hegyes fejüket a le­vélkék, mikor törnek hajtá­saikkal a föld felé a puha ágyba duggatott 'hagymák. Tíz éve kínlódott, piszmo­gott véltük. Amikor kezdte, i csak annyit tudott, a tulipán i szép virág. Azután megtudta; i mintegy ezer fajtáját ismerik, : kinyomozta, hogy Ferdinand ; király törökországi követe, j Busbeq Ghislain küldte 1557- ! ben Elő-Ázsiából az első hagy- ! mákat németalföldi rokonai- í nak. így került a tulipán Euró- ! pába. ( Azóta már halomnyi könyv ; odabenn a szobában, kinn, a S kertben pedig száz és száz ; más-más hagyma, mindegyik j más virágot ígérve. Tudta, a | környék csúfolja, tulipános bo- (lordnak nevezik, örzse mond- ? ta, aki másodnaponként eljárt í hozzá, rendet csinálni, takarí- ^ tani, mosni is, ha kellett. { örzse is szerette a tulipáno- \ kát, de csak messziről nézhet- Jte Az öreg nem engedte közel £ sem lépni az ágyásokhoz, ne- ^ hogy megroppantsa a laza, ^ porhanyós földet, örzse tizen- ^ hat éves volt, s munka után ^ szaladt át hozzá, inaslány volt, | azaz ipari tanuló. ^ örzse nem fogadott el sem- fmit a segítségért, azt mondta, /neki ez kötelesség. Társadalmi i\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\Y,\\\\V,\\\\\\\V,\W Bő színekkel, illattal fizetnek a gondoskodásért. Leste a tavaszt, szidta a hideg, csípős szelet, s mosoly­gott, ha ezerágra sütött a nap. Egyik nap Rosszul lett. Soha nem volt beteg, most egycsa- pásra ágyra terítette a nya­valya. Nem jajgatott, pedig nagyon fájt mindene. Hallga­tott makacsul összezárt száj­jal, s olykor, ha szólt is Ör- zséhez, csak a tulipánokról kérdezte. Mi van velük? Nem, ^persze, még nem nyílnak, nem is lenne jó. De vigyáz­zon Örzse, ha bújnak ki a hajtások, lazítsa meg óvato­san a földet, nehogy megrop­panjon az erőlködésben a haj­más. Két napig volt csak beteg. A doktor megmondta, s úgy is lett: harmadik napra meg­halt. Mindent örzsére hagyott. Aznap reggel pattantobta szét ezer árnyalatú, sohasem látott cirmú szirmát az első virág, amikor temették. Nem láthatta már, amit' annyira vágyott. De munkája eredménye ott pompázott temetése regge­lén a kertben. És Örzse a te­metésre csak egy szál virágot vitt. A csodás szirmú, ha­rangalakú. fejével búsan bólo­gató tulipánt. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom