Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

1351 Április 9. vasárnap 'k/CíHav 7 Elektromos karóra Tranzisztoros karóra került a piacra az USA-ban. Az órá­ba egy hangvilla van beépít­ve, amelynek rezgése 360 Hfertz. A hangvilla rezgések mechanikai úton áttevődnek a mutatók forgó mozgására. Az energiaforrás egy parányi elem, amely kb. egy évi üze­meltetésre elegendő. Az ener­gialeadás egyenletességét tranzisztorok • szabályozzák. Rádiózó zsiráfok, egerek és mszhangmérős halak A zsiráfokat eddig süketek­nek vélték. Mégis tudnak egy­más között összeköttetést te­remteni, még a nagy távol­ságra levő csordák is. Tudo­mányos expedíciók tagjai em­lítik. hogy nappal és éjszaka is közük egymással a zsirá­fok az ember közeledését, és így a távoli csorda arról még megjelenése előtt tudomást szerez Egyes kutatók szerint, igen magas frekvenciájú u Ura hull .írnokkal értesí­tik egymást a zsiráfok, melyeket az emberi fül nem hall. Valószínűnek látszik, hogy az adó a'feltűnően fejlett gége- fő, az antenna pedig a két rövid szarv, amely idővel szőr­rel nő be, és teljesen külön­bözik a többi állat szarvától, ugyanis bőrszarv. A bosszú nyak pedig kitűnő adó- és veVőantenna-toronv. A „süket, mint a ha!” mon­dás sem állja meg a helyét; Vízalatti mikrofonokkal több­féle tólfajta hangját hangsza­lagra vették. A hangot a_ halak úszó­hói yag.ia adja, amelyre akti víz,álóan hatnak az iz­mok és Idegek. amely 40 wattos' áramteljesít­ménynek felel meg. Az egerekről nem sokkal tudunk többet, minthogy pusz­títják az éléskamrákat és rak­tárakat. A legújabb kutatások szerint az egér is ultrahang (hullámokat bocsát ki, mint a denevér. . A harmincezer rez- gésű hullámok visszaverődé­sének érzékelése alapján tá­jékozódnak. Az ultrahango­kat az egérnél is a gége bo­csátja ki. Segítségükkel még a vak egerek is gyorsan tá­jékozódnak ismeretlen tere­pen. Mindig több bizonyíté­kunk lesz arra, hogy egyes ál­latok tökéletesebb technika; berendezésekkel vannak el­látva, mint a7. emberek. Hegesztés elektródok Vákuum-diffuziós hegesztő módszert dolgoztak ki a moszkvai Hús- és Tejipari Technológiái Intézetben. Két alkatrész összehegesztése a hegesztési hely atomjainak és molekuláinak behatolása ré­vén vákuumban történik. A MOTOROS-ROBOGÓ A RUHATÁRBAN Bármelyik ruhatárban elhe­lyezhető a joy—Ride—Roller összecsukható motoros robo­gó, amely egy közepes nagy­ságú, zippzáras táskában is elfér, a lakásban pedig a ru­hásszekrény aljában elhelyez­hető. A törpe motor-roller csak 23 kilő súlyú, de órán­ként 60 kilometer's sebessé­get is elérhet. Sebességváltó­val nem szerelték fel. mert ékszíjhajtóműve automatiku­san dolgozik. és hegesztőpor nélkül hegesztés hőmérséklete ala­csonyabb az olvadási hőfok­nál. Hegesztőporok és elekt­ródok alkalmazása szükség­telen. Az új módszert főként nehezen hegeszthető fémek és kerámiák hegesztésénél aj­ka hnazzák. Hogy milyen élénken beszél­getnek a halak, azt különösen -a japán tengeri aknák fel- robbanásai bizonyították a második világháború alatt, amelyek akusztikai hatások­ra voltak beállítva. A delfi­neknek és ceteknek nemcsak egj'éáí‘ tieszdöt®.' ‘.\£ó.4* bárján a kibocsátott hanghullamok — akadályokról és a zsák­mánytól való — vissza verődé­gének segítségével tájékozód­nak Különösen erős az „adása” az elektromos angolnák­nak. és a nemrég felfede­zett elefántormányú ha­laknak. Az utóbbi, majdnem süket, iszaplakó halak, a kibocsátott áramlökésak visszaverődése alapján tájékozódnak, áram­ütésükkel pedig megbénítják áldozataikat. Az amerikai elektromos angolnánál 550 volt feszültséget is mérték, A legújabb amerikai elkép­zelések szerint egy Titán típu­sú rakétára szerelt repülőtest (Byna-soar) szállítaná a piló­tát az űrbe. Mikor a terve­zet* magasságot eléri a raké­ta, a pilóta függetleníti raké­ta szárnyú kabinját a hordo­zórakétától és az X—15 elv alapján gépével visszasiklana vitorlázórepüléssel a Földre. A Föld légkörébe való vissza- merülés problémája megoldó­Szovjet mélytengeri kutatás Leningrádban ez idő szerint Ba^hyscaph-ot építenek, amellyel 11 ezer méter mély­ségbe kívánnak lemerülni. A jelenlegi világrekord 11521 méter, melyet a svájci Jacques Piccard — és az amerikai Don Walsh állítottak fel. 1960 januárjában, a Csendes-óce­án nyugati részében. A levegő nedvessége az influenza-járvány oka dott ( a levegő súrlódása. mi­att keletkező magas hőmér­séklet . leküzdésé) az utóbbi hónapokban kifejlesztett ma- magas-hőálló speciális anya- 1 gokkal. Telefonálás tárcsázás óéitól Dr. Kingdon geofizikus és orvosszakértő szerint (New York-i Kiima Kutatóintézet) a nyilvános helyek ég köz­épületek levegőjének ned­vességszabályozósával lénye­napoikkal előbb megjelentek — tömeges megbetegedés csak akkor következett be, ami­kor a levegő páratartalma 85 százalék fölé emelkedett. A lyukkártya-telefon feles­legessé teszi a telefonszámok keresését, tárcsázását. A meg­felelő lyukkártya elegendő: a többit elintézik az elektronok. gesen csökkenteni lehet az influenza megbetegedéseket járványveszélyes időben. Ku­tatásai szerint a meghűléses betegségek kórokozói 85—95 százalékos nedvességtartalmú levegőben terjednek leggyor­sabban, ugyanis az ilyen páratartalmú .levegő a be­tegek által kiköhögött fi­nom porszemecskéket hosszú ideig lebegésiben tártja, míg 85 százaléknál kisebb ned­vességtartalomnál a vírusok gyorsan elpusztulnak. Az 1957. évi nagy ázsiai influ­enzajárvány tapasztalatai szerint — bár a vírusok hó­SZÜRKE HÁLYOG GYÓGYÍTÁSA MŰTÉT NÉLKÜL Általánosan ismert szembe­tegség a cataracta. vagyis a szürkehályog. Eddig sebésze­ti úton gyógyították. Újab­ban szovjet szemorvosok Ciszteiiyt — vagy aminosavat (a fehérje alkotórésze) alkal­maznak gyógyítására. A gyógyszereket elektromos árammal juttatják a szem- golyó belsejébe. A veszély­telen és fájdalommente« eljá­rást már három éve alkalmaz­zák sikerrel. Lemezjátszó a kézitáskában Egy női kézitáskában is el­fér a Freddy—Quinn- lemez­játszó. Nagy teljesítményű, Három hullámhosszú tran­A leggyorsabban fejlődő növény A kaliforniai partok mellett a tengerfenéken van a hazája a világ leggyorsabban fejlő­dő növényének, egy leveles hínárfajtának. Az óriáshínár, ha elérte a tenger felszínét. kedvező körülmények között naponta 50 centiméter1 is nő. A bambuszfű, amei' d eddig a leggyorsabban fejlődő nö­vénynek tartottak, 30 centi­métert nő naponta­zisztoros rádióval építették egybe. A készülékre helyezett 17 cm-es hariglemez egy toló­zárat mozdít el. amely a le- m~ztányért ' forgásba hozza. Egvidőbe-n a pick-up kar alul­ról rácsúszik a lemezbaráz­dákra. FAZEKAS JANOS: ____ ű>p P APKERESOK Miután illendően elbúcsúz- ! tatták a nyugalomba vonuló I öreg papot, hármán indultak I új papot keresni: Döme Bá­lint, szép, fiatal, második fe­leségével, meg Kollár István, a kispresbiter. István már azt se nagyon szerette, hogy presbiternek választották, s most éppen úgy szabódott, amikor őt jelölte volt ki. az eklézsia új papot keresni. Hu. zakodott, vonakodott, hogy ö ugyan nem ért az effajta fog­lalatossághoz, mit tudja ő, mitől jó a pap, mi van azon ismertető jel, hogy prédikáció nélkül is megállapíthassa róla a szentenciát. Döme Bálint váltig állí­totta. hogy Istvánnak csak semmi gondja ne legyen az új pap kiválasztását illetően, ha akarja, hát ki se nyissa a száját, csak éppenliogy le­gyen ott. — Majd elintézzük ezt mink az asszonnyal, már ami a papkiválasztást illeti — így Döme. — Te csak ott lészel. kitöltőd az eklézsiát. í Ne mondhassák azt. ahol i megfordulunk, hogy: no. egek j ugyancsak sovány küldöttség- j gél mennek nézőbe. — Jó, jó — legyintett Ist­ván — megyek. Mindazonál­tal sokat sóhajtozott, sápíto- zott. káromkodott megában, mégis legjobban szeretett vol­na otthon maradni, semmint útnak indulni. Az biztos, hogy a pincénél a komája, a szö­vetkezeti agronómus meg- megsuhintgatja öt majd ezért a fura küldetésért, nem kis nevetség közepette. — Nem és nem vállalom én! — csa­vargatta csak egyre-másra a fejét István. S otthon aztán, ahogyan ránézett a napa. s ahogyan istentelen . semmi jóra nem valónak nevezte, attól mindjárt tudta, ha vas- villák potyognak, akkor ‘is ő lesz a harmadik papkeresö. No, tehát ilyen előzmények után indulhatott csak útnak a küldöttség. .Az öregek • még utánuk kiáltottak, néhány jó tanácsot, -hogy olyan papot keressenek, amelyiknek a hangja betölti a templomot. Nem ám olyant, akinek alig lehet hallafii a szavát. Elég nagy a templomunk, belefér abba a nagy hang. Meg aztán szép szál, vagy ember legyen a pap! A menyecskék ugyan­ezt gondolták, s a szívük is repesett, hogy az öregasszo­nyok olyan pontosan eltalál­ták lelkűk óhaját az új pap kiválasztását illetően. A szép, telt, f iatal, hamis szemű Dö~ ’ méné is majd kicsattant az örömtől az okos tanács halla­tán. A papkeresök szekere hát végigdöcögött a kakasdi or-. szágúton. majd lefelé kanya- | rodott délnek. S Szekszárdon Isten nevében, az eklézsia pénzén megkóstolták a vörös- \ bort. Mértékkel fogyasztották. j de a nóta a Duna felé menet j mégis kihíváiikozott. Mind- ! a zónáit al Döme'Bálint illetlen dolognak, találta', hogy most, amidőn Istennek tetsző úton járnak, éppen akkor eresszék neki torkukat. így hát önma­gával, lelkiismereté vei is ki­egyezvén. nekikezdett a negy­venkettedik zsoltárnak, hogy: — Mint a szép, hives patakra j a szarvas kívánkozik... I Gondolván, . ezzel nótázó 1 kedvük is szerény kielégítést \ nyert, s a mennyekben lakók j >s igazán elégedettek lehet­nek. készítés után léptek csak be a parókia kapuján . Illendően kopogtak, s a szobaajtó előtt Döme leparancsolta a sapkát István fejéröl és úgy léptek csak be a szobába. A sötét szobában csak há­tul, a sarokban világított egy kis lámpa. S ott egy suszter­asztal mellett, svájci sapká­ban, ijedt, tekintetű, olajos kezű ember ült. ű fogadta a köszönést. Döme kicsit előre nyújtva ünnepi görbe botját, kis, erélyes koccantással ütötte azt a padlóra. — A nagytiszteletű urat ke­resnénk! Az ijedt képű, svájcisap­kás, olajos kezű ember mond­ta, hogy ő a pap, ő az, akit keresnek, csak most egy bi­ciklit javított éppen, azért olyan olajos a keze, de nem tesz semmit, mindjárt kezet mos és rögvest jön le. 'Tölt is hamar, most már svájci sapka nélkül, puhára mosott tiszta tenyérrel és il­lendően fekete kabátba öltöz­ve, ahogyan papnak fogadni szükséges a szomszéd gyüleke­zet elöljáróságát ilyen alkal­mukkor-. . István a megállapodás értel­mében %gy szót nem szólott, csak amikor már kifelé ballag- tag a faluból, akkor jegyezte meg Dömének, hogy ő nem bánná, ha ez a kis pap kerül­ne az eklézsiához, mert neki tetszik ez a pap. Döme. azonban . erre olyan hangot adott, mintha tilsz- szentene s aztán kijelentette, hogy szerelő már van a község­ben, az is meg tudja javítani a kerékpárokat. Neki pap kell, de nem ám. akármilyen, ha­nem „úri pap”. István úgy gondolta, hogy ő ugyan nem vesződik tovább, neki 'annyi a megbízatása, hogy kitöltse az eklézsiát, mit bánja ő, milyen papot hoz a Döme. zsák már vége lenne ennek a nem kívánt küldetés­nek. Oh, süllyedt ‘volttá ■ el a kocsi, amikor felült fá, ami­kor neki annyi más dolga is akadt volna. A trágya sincs kihordva a földre... a vetés is, ó hol vari még a vetés! Döme meg csak ült. ült fe­szesen, a bakon, hajtotta a lo­vakat, s nem szólt egjj szót sem, amíg meg nem érkeztek a második faluba. Itt egy nagy szénrakás tete­jén találták éppen a papot, la­pát volt a kezében, s nagy igyekezettel eregette a pincé­be a szenet. — Ni, csupa jó pappal találkozunk ma — gon­dolta István, ő bizony ezt a pa­pot is megfogadta volna, mert ha meggondoljuk, a pap is jobban tud prédikálni a gyü­lekezetének a munkálkodásról, ha olykor ö is lapátot vesz a kezébe — így magában István. Döme azonban ezt a papot sem találta allMlmasnak, hogy a megárvult pásztornépet gyámolítsa. Nosza, a harmadik község­ben egészen másként alakult a dolog. Szép nagy parókiát ta­láltak itt, sárgára meszelve a fala. fehérre festve az ajtó, vi­rágoskert az ■ udvarban, s az előszobában meg vastag sző­nyeg, itt kellett várni a kül­döttségnek. Az előszobában suttogva mondta Döme, hogy „ez már az igazi parókia”. . És néhány perc múlva belé­pett a pap, s ahogy köszöntöt­te őket, abból is rögtön halla­ni lehetett a nagy templomo­kat is kitöltő, kellemes, öblös baritont. Négy aranyfoga volt elől a papnak, ahogy mosoly­gott a fogak mindig villantak egy aranyosat. Ahogyan ki­csit meghajolt a szép szál em­ber — mármint a pap —- meg- rnegrezzent a göndör, fekete haja. amelyben ezüstösen csil­logott már néhány ősz haj­szál is. — Tessék, tessék — hajolt meg a pap, s a küldöttséget, mint jó pásztor a bárány-ká­kát, a parókia irodájába ve­zette. A falon sorban fényképek. Kackiás bajusza urak néztek le szigorú tekintettel, hallgat­tak a küldöttség, azaz Döme Bálint kurátor uram szavait, aki eképpen szólott a falra mutatva a fényképek irányá­ba: — Nemde a nagytiszteletű úr ősei? — Igen — bólint a nagy- tiszteletű —, az őseim. Döme elégedetten dörzsöli a kezét. IJitszik, hogy kérdez­ne még valamit a pap őseit, illetően, de aztán szemmel láthatóan megnyugszik, amint a tekintete végig sederinti a kackiásan nagybajuszú, fehér galléros, fekete csokornyak­kendős urak kópiáit. Még kö­zelebb is hajol hozzájuk, mintha e csokornyakkendős urak l<özelebbi megtekintése egyenesen valami nagy, új el­határozásra ösztökélné Dömét, mert hirtelen ünnepélyesen előadja, hogy mi végett érke­zett a küldöttség. Hangjában ett van a megilletődöttség, amelyből rögtön lehet tudni, hogy Döme rátalát az igazi papra, megtalálta megárvult falujának elejére a jó pász­tort. S a pásztor nagyon szépen beszél, köszöni a küldöttek fá­radozását. Igazán öröm halla­ni ezt a szép baritont. Mi­csoda vasárnapok lesznek majd azok, ha úrvacsora- oszfás idején ' felvonul az egész falu — gondolja Döme. Szinte sugárzik az öreg kurá­torról az öröm: mert nemso­kára megszületik az alku. A régi pásztor helyett megszer­zi falujának az új pásztort. Hat hazafelé indulnak. Döme, az öreg kurátor halad elől. a kapu iránt. Valami csudálatos szívesség­gel búcsúzik a pap a küldött­ségtől. Döméné asszonynak még a hátát is megérinti ke­zével gyengéden. Mi több, pásztori, gyengéd simogatással egyre lejjebb simít Döntené hátán, már-már a veszélyes partokon is túl jár e puha pásztori kéz. amikor a kis­presbiter Kollár István san­dít egyet oldalt. És most e sandítás percétől a simogató pásztori kéz mint kismadár rebben fel onnan Döméné asszony' partjairól s egyenle­tes. lassú libegőssel érkezik Kollár kispresbiter uram te­nyerébe búcsúzás végett. S amikor aztán felülnek a szekérre, s megindulnak a ha­tár irányába. Döme Bálint, a kurátor büszkén néz körül, s úgy mondja: — Megvan, megtaláltuk hát a. jó pásztort, istennek legyen érte hála. És mosolyog Döme Bálint, kövér arcán kigyulladnak a megelégedettség, az öröm pi­ros lámpái. ! Kemény szél vágott' délke­letről. s a szél elvitte az éne­ket, de elvitte a fejekből a szekszárdi levének erejét is. így aztán tisztg fejjel, s egy­ben tiszta lelkiismerettel ér­keztek az első faluba, ahol is Döme megállította a lovakat a parókia előtt. Megpödör- gette a bajuszát ás korholóan szólott Istvánhoz, s Máriához, hogy ők egy szót se szólja. nák. ha megérkeznek a nagy. tiszteletű parókiájára. Fogad­ják el a nagytiszteletű úr ke­zét, ha kézfogásra adja. Kós­tolják meg a bort. ha a nagytiszteletü úr kínálásra adja. de aztán psz! — tette a '-ájára ujját Döme. I Ezen alapos és fontos elő­Tojásszezon Visszatérés az űrből - vitorlázórepüléssel

Next

/
Oldalképek
Tartalom