Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-09 / 83. szám
FEST iHEGYEI Adrian 1961. Április 9. vasärnap REFLEKTORFÉNYBEN: NÉMETH MARIKA 1 gén, úgy hívnak Mimi. Bár nevem Lucia... — röppen túl a bezárt ajtón Puccini világhírű áriájának dallama, mégis meghökkent. Nem erre vártam. Talán Stella dalára vagy Sylvia belépőjére. A Bohémélet Mimije bizonyít Akkor is, ha Mimi ezúttal — Németh Marilka. Mosolyog, meg sem várja a kérdést — Tudom, csodálkozik. Pedig számomra nincs benne semmi különös. Csupán a régi szerelem... Igen, valóban így kezdődött. Amikor tizenhat évvel ezelőtt beiratkozott a zenefőiskola énektamszakána, még operaénekesnőnek készült. A vizsgaelőadásokon a Szökte- tés a szerályból Blonde-jét, a Don Juan Zetline-jét énekelte. De igaz az is, hogy közben, az énektanulással párhuzamosan, színdiskolát is végzett. Hogyan lett mégis operett-primadonna ? —■ Különös története van. A színiiskoUi növendékei, Kálmán: Marica grófnő előadására készültek. Az egyik szerepet játszó, akkor még szoprán-énekesnőnek készülő Záray Márta azonban váratlanul megbetegedett. Én ugrottam be helyette. Ott ült a nézőtéren Marton Endre rendező is, aki ez?itán szerződtetett a Vígszínházhoz a Nebántsvirág címszerepére. A diploma megszerzése után, 1949-ben került az Operettszínházhoz. Még abban az évben eljátszotta a Mágnás Miska című magyar film főszerepét. Azután mér nem volt megállás. Egymást követték a szerepek: Szabad szél, Havasi kürt, Luxemburg grófja, Csárdáskirálynő, Montmartrei ibolya, Arany- csillag, Álruhás kisasszony, Ipafai lakodalom. A régi szerelem elhalványult. Uj csillag gyűlt helyette — az operett csillaga. És siker, siker, siker... Váratlan, bár nem érdemtelen. Nemcsak a közönség újra és újra megújuló tapsa fémjelezte ezt, de az 1955szerzővel, Miljutyinnal. Egyetlen mondatát idézi: — Boldog emberek, lehetnek, mert olyan gazdag hagyományai vannak a magyar operettnek, mint # Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Jacobi Viktor, Huszita Jenő művei; bárcsak nekünk lenne ilyen repertoárunk! Egy cigarettagyújtásnyi szünet, egy pohár orosz pezsgő, úgy folytatja: — Ez felelet is azoknak, akik lebecsülik, értéktelennek tartják az operettet. Pedig hát... — tűnődik — ez is hozzátartozik a magyar színpad-kultúrához. Hogy vannak hibák? Kétségtelen. De úgy vélem, nemcsak az opecéL Más rendezők, más énektanárok... Aztán németül énekelni a Víg • özvegyet, a Csárdáskirálynőt, főszerep az Egy éj Velencében, az Orpheus az alvilágban. Nekem nagyon sokat jelentett. Az hiszem, nem állítok valótlant: az Operettszín háznak is. Akik hallották Németh Marikát 1957-ben, és 1959-ben a müncheni vendégjáték utáni első itthoni főszerepben, a Nebántsvir ágban — állíthatják ezt. — Ott kinn döbbentem rá, hogy egy színész sohasem tanulhat eleget. Azóta idehaza is rendszeresen tanulok a kiváló Almássy Anni énekpedagógusnál. Jelenleg Mimi szerepét a Bohéméletből és * nrvínnreic rtYuVncb-u, wrf tfviUA Ci ^OKXatQa ObrOjJt\kcu\ Arf} j\ /) .j' rettszinház küszködik gondokkal. Drámai színházaink is. Elsősorban a mai magyar műveket illetően. A kérdés akaratlan; azt beszélik országszerte, hogy válságba jutott az operett. Talán először komolyodik arca, hogy beszélgetünk. — Válság? Nem mondanám. Inkább változást. Mert napjaink operettje, a régi szabályok megtartása mellett is, több kell, hogy legyen, mint volt régen. Régen: jó zene, kultúrált énekhang, csinos szereplők — ez volt a követelmény. Nos, véleményem szerint követelmény mindhárom ma is. De, mivel ma már a néző számára sem csak egyedül a jó zene a lényeg, hanem elvárja, hogy a szövegkönyv is mond- > jón valamit, az operett két- \ ségkívül könnyebb hangne- \ mében; a jó megjelenéssel, \ a kultúrált énekhanggal pá- \ rosulnia kell az átélt mű- j vészi játéknak, is! A figu- \ rát életre kelteni legalább \ olyan érdem, mint szépen \ tolmácsolni a muzsikát. Egy \ kicsit ezért is vállaltam el j annak idején a müncheni : vendégszereplést. H a már idáig jutottunk a : szóban, bűn lenne nem i szót ejteni a régi mende- i mondákról: — Akkoriban az a hír jár- j ta, hogy... Legyint: — Tudom. Állítólag disszidáltam. Buta pletyka volt, bár, ha őszinte akarok lenni, nagyon fájt. Csak ennyire bíznának meg bennem az emberek? Ennyit jelentett csak a nézők szeretete? Igaz, másfél esztendőre nyúlt a müncheni vendégszereplés a Theater Gärtner Platz-nál. De tanulni akartam. Énekelni és játszani egyaránt. Ez volt a Szép Heléna 4 búkkal telik? Akkor is meg- 4 éri! 4 Tervek? Kötelezettségek? 4 — Rövidesen megkezdjük 4 Cseres Tibor—Török Rezső— ^ Innocent Vince Ernő—Rán- $ ky György új, mai témájú $ operettjének próbáit. Ez lesz % a színház következő bemu- ^ tatója. Aztán koncert a bra- $ tislavai televízióban. í U "*" jra bizonyít. Hatalmas ^ lemezgyűjteményéből ki- ^ emel egyet s máris forog a ko- ^ rong. £ — Ismeri? ^ A Granada című népszerű ^ szám szól a lemezjátszón. És 4 mégsem az, amit én ismerek. 4 — Csodálkozik! Pedig 4 nincs benne semmi különös. % Eredetileg népdal. Uj lemez következik, s ^ most már Mario Lanza ének- ^ li a Granadát. Aztán — igen, ^ aztán Németh Marika: Granada, ősi város, Jöjj, mesélj, $ Mily fehéren csillog a már- $ vány, $ Ha leszáll az éj... Aztán a Virágáruslány dalfL ^ következik — csa-csa-csá- 4. ban. ' 4 Meglepő? Nem. Nagyszerű. í — Tudja, ezt egy kicsit 4 válaszfélének is szántam, 4 már ami a dzsessz-operettet 4 illeti. Én így gondolom. Rit- '4 musos zene, széles dallamve- í zetéssel, amely igen komoly $ hangkvalitást kíván... Teljesületlen vágya? Van £ ilyen is. Müncheni vendég- ^ szereplése alatt Mario Lanza ^ partnert keresett a Girardi ^ életéről szóló filmjéhez. A választás sok-sok meghall- 4 gatott közül reá esett. Az_ 4/ tán váratlanul, szinte egyik ^ napról a masiikra megszűnt 4 dobogni a kiváló olasz éne- 4 kés szíve. A film — egy ^ szép álom maradt csupán. ^ Szép álom. De azért jó '4 lenne olykor újra felfedez- í ni a filmen régen látott ked- $! vés aroot a mozik vásznán. 4 Viszontlátásra! Színpadon. £ filmen, televízióban, hang- £ versenydobogón egyaránt. ^ Prukner Pál í Fekete Lajos: A költő szólítja madarát Elmúlt a tél, s hangod nem hallom nyári örömű madaram; a Mindenség tettre sugallón hangos trillákkal tele van. Ne hagyd kesergő, árva szívem dal nélkül az új tavaszon, szólalj madárka, zengj amígnem magam is dalra biztatom. Kell itt a dal! Hűségünk hangja lármázza fel a hegyeket; olyan dalra, mely enyhe-lanyha. nem mozdulnak meg seregek. Tavaszodván itt harsonáknak, doboknak, sípnak jut szerep, nem kis dalnok, aki a bátrak hős hangján szól s nem kesereg. Jer hát madárka, víg szavunkra lássunk serkenni népeket, kiket, — ma még bár kötve gúzsba, — holnap felkap a fergeteg s visz, visz, ragad a testvérnépek 1 szabadító szép dallamán oly magasba, hol tiszta lélek s költő szólítja madarát. Puccini Pillangókisasszonyát. (Már egészen otthon érzem magam az operában.) Hogy milyen eredménnyel? Az im'ént hallott ária kiváló előadása bizonyította ezt. S máris visszakanyarodtunk oda, ahonnan kiindultunk, a régi szerelemhez. — Igen — bólint rá — egy kicsit az is. De nemcsak az. Ma már több annál. Nagyon szeretem az operettet. Aki pedig szívvel csinál valamit, az a legtöbbet kívánja nyújtani. Hogy a szabadnapom háromnegyed része próBarátkozás Csárdáskirálynő ben (kapott Jászai Mari-díj I. fokozata, s a Szabad szél Stella-szerepéért kapott szovjet kitüntetés is. Siker itthon és vastaps idegenben. Jól emlékszem még, amikor ott ültem a rádió előtt, s hallgattam a Csárdás- királynő moszkvai előadásának forróhangulatú közvetítését. Élmény volt a készülék mellett is, hát még ott, a moszkvai színpadon! — Csodálatos! Ennél kifejezőbb jelzőt keresve sem találhatok — emlékezik s bizonyításként képeket mutat. A moszkvai előadásokon készültek. S a képek mellé egy emlék: találkozás a neves operettfiatal testnevelő tanár nem tudott ránézni. Sírt a lelke, ha csupán látta. — Az nem igaz — mondta a tanáriban —, nem igaz, hogy mennyire ügyetlen. Szörnyű. Nem egyest, hanem mínusz ötöst kellene adnom neki. — De nagyszerű a feje — mondta az osztályfőnök. . — Azért nem ártana, ha szilárdabb alapokon nyugodnék az a fej. — Nem, de hát ha választani kell, így már jobb. Inkább ilyen legyen, mint az a másik, az n.,-. — Tudom — mondta a testnevelő. — De miért inkább. Miért nem ez is, meg az is? — Az már nem a mi ügyünk, kollégám, A testnevelőnek más volt a véleménye. És másként is cselekedett. A testnevelési órákon egymás mellé tette őket. Mégpedig fordított rangsorban. — Te, fiam —szólt Víznek —, most te vezeted ezt a csoportot a bordásfalnál. A gyakorlatot megmutattam. S mellesleg beosztotta hozzá Tüzet. A fiúk lélegzete elállt a meglepetés tőL — De tanár úr.: -. — mondta Tűz méltatlankodva. — Nem érek rá, csináljátok — szólt a tanár és ment tovább. Víz leszegett tekintettel állt és nem mert semmit szólni. A tanár odalépett hozzájuk és számonkérte Víztől a párán csnoklást. Ha uszodába mentek, egy párba osztotta őket a tempó- tanulásnál, kiránduláskor merő véletlenségből ismét csak egymás mellé kerültek, s amikor Víz kétségbeesve, holt- fáradtan lerogyott a fűre, hogy nem megy tovább, a tanár csak annyit mondott: — A csoport, gondolom, kötelességének tartja, hogy együtt érkezzék be a célba. Ki itt a legerősebb? ... — végignézett rajtuk, mintha nem tudná. Víz eSyszer óra után meg— várta a testnevelő tanárt és félénk, könyörgő hangon megszólította. — Tanár úr kérem, tessék engem felmenteni.. s — Mi alól? — A tornaóra alóL — Először is testnevelés — mondta a tanár. — MásodI Falu Tamás: „ Április Április mosolygó hónap, Küszöbe a szépnek, jónak. Fűben, fában és méhkasban A tavasz öröme harsan. Szerény hónap volt április, Nem övezte se hír, se dics. Megérkezett, elköltözött. Egy volt tizenkét hó között. De hirtelen rangot kapott, A mellére egy csillagot. Élre ugrott győzelmesen. Április ma történelem. ZÁGONI FERENC: A FELFORGATÓ lönbözött egymástól. Víz egy kicsit alacsonyabb volt és valamivel lágyabb, puhább; Tűz inasabb, soványabb, erősebb. De egyiket tűz égette, a másikat víz hűtötte belülről. A Tűz mindig azzal kezdte a napot, hogy megverte Vizet, aztán megette a tízóraiját (később már Víz önként adta át), beleírt valamit a másiknak a füzetébe, aztán az ablakon át az utcát nézegette s néha csak úgy megszokásból belerúgott a bokájába. Ha Víz felelt, akkor Tűz tűt szúrt a fenekébe, a szegény Víz tűrte, mert eleinte ha szólt, jobban ráfizetett. Az óra végén fizetett rá. Persze Víz jeles tanuló volt, Tűznek édesanyjával pedig hamar közölték, hogy nézzen valami jó kis szakma után a fia részére. Az osztályfőnök fft te-ülTűz utolsó sorba került, egyedül; Víz pedig maradt a neki járandó helyen, az első sorban, középen. Víz kedvence volt a tanároknak, egyedül a-Kollégám, azönmódsze-------------—— rei kissé szokatlanok. Hogy úgy mondjam, nagyon is szokatlanok. Mondhatnám, felforgatók... A z osztályfőnök idős ember volt és nagyon jóságos. Ha ilyeneket mondott, azt nagy haragjában tette. Tudta azt a fiatal testnevelő tanár is, de részben makacsságból, másrészt kíváncsiságból kitartott az elgondolása mellett. Mások csináljanak, amit akarnak, ő megpróbálja. Két legényről volt .szó, a tűzről és a vízről, pontosabban Tűzről és Vízről, mert ezt a gúnynevet nyerték nem sokkal azután, hogy először jelentek meg a gimnázium első osztályában. Egymás mellé kerültek a padban és Tűz mindjárt megverte Vizet, mert éppen volt ideje, ez meg csak tűrte, mert nem volt mersze tenni ellene. Egyik nem fért el a bőrében, a másik meg igyekezett minél észrevétlenebből meghúzódni benne. Márpedig éppen az volt az érdekes, hogy az a két bőr nem sokban kü-
