Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-07 / 81. szám
PEST Ml EC K'/fivlan 1961. ÁPRILIS 7. PÉNTEK ÜTŐN A NULLA FELÉ az utolsó állomásnál kiderül! Az elveszett alkatrészért — valójában el nem számolt selejtért — igen szigorú kártérítést kell tehát fizetni! Hol a haszon ? Könnyen megtalálni. Egy év alatt több ezer „elveszett” csapágy volt a kár. Értékéről nem kell különösebben szólni ott, ahol a kész csapágy árának negyven százaléka anyagérték, szemben a két-három százalékos bérköltséggel! A csapágykosarakat gyártó üzemben, hasonló elveken alapuló rendszer bevezetésével húsz százalékos termelékenységemelkedést értek el! És a selejt nulla felé tart! De jól jártak a munkások is, mert ha nem is ilyen mértékben, de megnőtt a törzs- fizetésük. Azt már csak apróságnak tekintem, hogy EMBER ÉS GYÁR Kemény „legény" és kemény fém Itt a nyár? Legalábbis ezt bizonyítja a két fagylaltozó csöppség zsámboki cukrászda előtt. (Mészáros Géza felv.) Eléggé szubjektív, hogy egy név hallatán kinek mi jut az eszébe. Veronát hallván, sokan Romeo s Júliára asszociálnak; kevesen a veronai néven ismert felvágottra ... Nékem, ha a Keményfémipari Vállalatról hallok, óhatatlanul Faur Mihály neve jut elmémbe, felvillan előttem örökké vizsgálódó tekintete. Az azóta bekövetkezett örvendetes változásban bizonynyal más okok is közrejátszottak, mint ‘az, hogy 1959 szeptemberében Faur elvtárs lett a KEFÉM főtechnológusa. Az idő tájt a vállalatot megyénk leggyengébbjei között emlegették, hiszen a gyár tervteljesítése — azaz: nemteljesítése — úgy hetven százalék körül volt. A gyárat ismerő nem csodálkozott az áldatlan helyzeten. Tudta, hogy a gyártmányok rossz híre elriasztja a megrendelőket; s azt is, hogy éppen a legérdekeltebbeknek nincs sejtelmük arról, hogy a KEFÉM egyáltalán létezik, s mit állít elő. Paur Mihály azzal kezdte tevékenységét, hogy a bányafúrók gyártását — leállította. „Vagy jól, vagy sehogy!" — vallotta. Azóta munkatársaival kikísérletezte a kifogástalan lapkaforrasztási technológiát; a keményfémlap- kák elválaszthatatlanabbul ülnek helyükön, mint vaddisznó állkapcsában az agyarak ... A jó minőségű gyártmány számára érdemes volt megrendelőket keresni. Faur Mihály s barátai Miskolc és más gyárváros üzemeibe látogattak el — azok vezetői pedig bizalommal rendeltek a KEFÉM cikkeiből. Éppúgy, mint — külkereskedelmi szervek útján — a Kínai Népköz- társaság, Románia. Jugoszlávia. s nem egy nyugati állam. Jaj a ,,szoknya- repedésnek"! Jó a KEFÉM bányafúrója, de Faur Mihály mostanában mégis azon szorgoskodik, hogy még jobb legyen. A rövidített bányafúrónál — az eddig végzett kísérletek szerint — már nem fordul elő a „szoknyarepedés” néven ismert hiba. Ugyanakkor a rövidesen bevezetendő új gyártmány 30 százalékos keményfém-meg takarítást tesz lehetővé. A főtechnológus valóban rajta tartja szakavatott kezét a gyártás minden szakaszán. Nem véletlen, hogy munkálkodásának kezdete óta jelentősen növekedett a kereslet a KEFÉM egyéb gyártmányai, így vaspor kohászati cikkei iránt is. Csapágyért, csapágyfedélért, fogasívért, pólusvasért, szorítóhüvelyért ostromolják a különféle üzemek a gyárat, amely erre az évre már képtelen újabb megrendelést elfogadni. Legnagyobb érdeklődést talán a Budapesti Szerszámgépgyár tanúsít, amely a KEFÉM harminckét új termékéből nyolc fajtára tart igényt. Egy csöndes délutánon említette nekem Faur elvtárs, mit tapasztalt Csehszlovákiában, ahol Paulisz János igazgatóval tanulmányúton járt. Azt, hogy csehszlovák barátaink összevonták a porkohász-üzemeket; így hihetetlenül felemelték azok produktivitását. Hiszen nálunk is elhatározták, hogy a KÖVAC keményfém- részlege a KEFÉM-hez csatlakozik — csakhát nagyon lassacskán ... „Öcsi"-hitel és merész tervek Tizenkétmillió devizaforint annyi pénz, hogy a perc krónikásának leírnia is elég — Faur Mihály azonban egyéves megtakarításnak sem sokalla- ná. Kiszámolta fillérre, hogyan érhetné el. így: Idehaza kívánja előállítani a mindeddig importált kemény- fémport. Ehhez üzemének ösz- szesen tizenhétmillió forint értékben kellene építkeznie, gépeket vásárolnia — ám az utóbbit csak négy és félmillió forintért importból. Gyerekjáték kiszámítani, hogy a hasznos beruházás másfél év alatt megtérülne; ezért javasolta, hogy a gyár „ÖCSF’-hitelt — azaz önköltségcsökkentési hitelt — vegyen fel. Faur elvtárs komolyain tervezi, amit kigondolt. Már most, jóelőre, háromféle keményfémpor gyártási technológiáját is kidolgozta. Ez a por — úgymond — jobb minőségű lenne a Nyugatról be- hozottnál. Talpig ember ez az ember — munkatársai szívesen dolgoznak vele. Javaslatára a KEFÉM-ben az utóbbi két esztendő alatt harminc célgépet és készüléket helyeztek üzembe. Mostanában már tervemelésen spekulálnak ... hová tűnt az az idő, mikor még a tervet sem tudták teljesíteni?!... A technológusok — élükön e szerény sorok hősével — már felkészültek a tervemelésre. Sokrétű műszaki feladattervet dolgoztak ki; aminő több gyártmány háziszabványosítása, bányafúróhoz célgép szerkesztése, tapasztalatgyűjtés a gyártmány felhasználásában, szárnyasfúró típustechnológiájának elkészítése s így tovább. Megbecsült szakember, jó elvtárs Faur Mihály. Köztudott, hogy nem a pénzért, hanem a munkáért dolgozik. Természetes, hogy anyagi elismerésben sem szenved hiányt. Hány újítását fogadták el az évek során, maga sem tudja. Bizonnyal sokat és értékeset, hiszen az értük kapott díjakból vásárolta azt a kis fekete Simca-kocsit, amelybe oly szívesen invitálja a vele egy cél Eelé igyekvőket.;. Borváró Zoltán Ötezer Orion-rádiót rendelt a román kidkereskedelem Az ELEKTROIMPEX Vállalat és a román külkereskedelem szakemberei különböző magyar elektromos készülék és ébresztőóra szállításáról tárgyaltak. A legújabb üzletkötés értelmében ebben az évben az ELEKTROIMPEX ötezer AR 612-es típusú Orion rádiókészüléket, ezer Mambó magnetofont és 15 000 ébresztőórát exportál Romániába. (MTI) Öt év alatt megnégyszereződött gyógyszerkivitelünk A gyógyszerkészítmények és alapanyagok azok közé a jól bevált magyar exportcikkek közé tartoznak, amelyeknek kivitele rohamosan emelkedik. — Korán megismertem az élet keserves oldalát. Hiába voltam jófejű gyerek, tanulni? Nem gondolhatott ilyesmire akkoriban egy szegény Özvegyasszony gyereke. Még rövidnadrágban jártam, máris alkalmi munkák után kellett néznem. Gyermekkori vágyam, hogy bognár lehessek, elég későn — miután megnősültem, meg a katonaidőt is letöltöttem, csak akkor — teljesülhetett. Két mesternél inaskodtam, de ezt ne írja meg, mert bolond bognárnak tartják mifelénk azt a segédet, aki két gazdánál tanul. Na, amikor felszabadultam, harminchat hónapi segédeskedés következett. Faluhelyen akkoriban a vágyak-vágya az volt, hogy önálló iparos lehessen az ember. Én is erre törekedtem s nyitottam is magamnak egy kis műhelyt, ahol végre a magam gazdája lehettem. Nem sokáig tartott a boldogság, mert jöttek a behívók, s hun az alvidék, hun a felvidék, hun meg a délvidék „csábított” a tüzérek közé. Masíroztunk is úri parancsra, idegen érdekekért. Szegény anyám sírva mondta, amikor a második világháború kirobbanása után a keleti frontra kaptam sasbehívót: te is oda mész meghalni, ahová az apád Mit tehettem. Megcsókoltam három szép gyermekemet, megöleltem felségemet, anyámat, aztán én is beszálltam J í Kissé talán furcsán hang- ! zik ez a cím, márpedig a ; szóbanforgó volt kisiparos ; — nevezetesen Pergel Ist- í ván, a tópiósápi Petőfi Tsz ; boignármestere nemcsak ta- ; licskákat, zsámolyokat, meg i más efféle famunkákat ké- ; szít, hanem versírással is fog- ; lalkozik. Sőt mi több, szen- ! vedélyes klarinétos, kiván- ; csian érdeklődik a matema- \ tilka és a csillagászat iránt. \ Úgy mondja, apjától örököl- ; te ezt a sokoldalú érdek- ! lődést„ az is ilyen ember ! volt. Állványozástól a fóny- í képészetig (akkor még, a í század elején, ez nagy szó ívolt) sok mesterséget űzött, í Nem is ment rosszul a sora, í ám egy szép napon — amikor ! Ferencz Ferdinand meggyil- ; kolása ürügyén lángbaborult ;a világ —, őt is bevagoní- írozták, s Galíciáig meg se j állt vele a katonavonat. Ott j is maradt örökre Bresztlitvi- f novnál egy sárguló kukori- í cásfoan. István, a fia éppen jötesztendős kisgyerek volt ! akkor, ma már az ötven-• ! kettediket tapossa. \ — Negyvenhét esztendeje ; már ennek — sóhajt föl, í míg a múltat idézi —. úgy J tűnik, mintha tegnap kapta ! volna meg szegény anyám a £ szomorú hírt. Innét számí- í tóm én az életemet, ettől í kezdtem eszmélni... í Amíg beszél, pipára gyújt lés egy rongyos fedelű, vas- í *^'' füzetet vesz elő. ebben \ vannak a versei. Ahogy Ia- pózzá a gyűrött oldalakat, £ közben mesél, s el-elidőz í életének egy-egy állomásá- í nál. A versfarapó tsz-bopndr a fölvirágzott halálvonatba. Azt mondták, hat hónapra megyünk, majdnem negyven lett belőle. És micsoda három esztendő. Kijev ... Harkov... Voronyezs... Ezrével pusztultak a társaim. S mi, mert mást nem tehettünk, az áldott szerszámokkal isten nevében ontottuk a vért. Ott kínt a senolban, ahonnét azt se tudtam, visszajövök-e vagy se, bizony nagyon megnyilatkozott a szívem. Miért köti nekem szembefordulni azokkal, akik sos^ bántottak, miért kell feláldoznom az életemet Horthvért, Hitlerért? Tudtam, hogy amíg a nagykutyák a koncon marakodnak, százezrek hagyják ott foguk fehérét a Don- kanyarban. Rettenetes napokat éltem át. Aki nem volt még fronton, el sem tudja képzelni, hogy milyen a pokol. — De nekem — folytatja most már kissé derűsebb hangon — szerencsém volt: fogságba estem. Amilyen borzalmas volt a lövészárokban, olyan jó sorom lett a táborban. Távöl a front mögött, egy fa- feldolgozó üzemben, kijelöltek főkádár mesternek. Javában dúlt a háború, s én békés körülmények között élhettem. Egy szép napon aztán azt mondta a „nacsalnik”: Stefán, eddig nem tudtunk hazakülde- ni, nem volt vagonunk. De holnap reggel te is elindulsz. VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXV És 1945. november 16-án, sose felejtem el ezt a napot, ismét viszontláthattam a családom. Ki se lehet mondani, mit éreztem akkor . . . Azóta békességben dolgozgatok, voltam ismét önálló, később beléptem a ktsz-bé, aztán megint kiváltottam az ipart. Most a Petőfi Termelőszövetkezet egyik bog- nára vagyok. Oda megy sz ember, ahol a megélhetését biztosítottnak látja... Illusztrációként fejből idéz a mester korábbi költeményeiből. Abból, amit Voronyezs alatt a lövészárokban írt, a vidámabbakból, amelyek már a fogsága alatt születtek. Csupa derű, megelégedés, a békesség felett érzett öröm árad ezekből a sorokból. És ha itt-ott döcögnek is a rímek, vagy sántít a ritmus, a bennük levő gondolat hűen tükrözi Pergel István gazdag érzésvilágát. — Nincs nagyobb boldogság az alkotás öröménél — ösz- szegezi végül az életről alkotott véleményét a mester. — Ha egy munkadarab elkészül, úgy örülök neki, mint egy gyerek. Ilyenkor támadnak a legszebb gondolataim. Mert azérí ha kedvelem is a zenét, érdekel a csillagok világa, meg faragom a verseket, legjobban a szakmámat szeretem. Megettem már a kenyerem javát és innen-onnan a hatvan felé'tartok, de szeretnék még egy harminc évet eldo aozgatni itt a szövetkezetben. Elég volt a pusztításból, cselekedjen minden ember úgy, ahogy a be-; csületes lelkiismeret törvénye! diktálja. írja meg. ez a véle-; ménye Pergel Istvánnak. ■ Súlyán Pál : 1955 óta például megnégyszereződött a gyógyszerexport és további gyors növekedése várható a következő években is gyógyszergyáraink fejlesztése nyomán. A MEDIMPEX Vállalat terve erre az évre a tavalyinál 35 százalékkal nagyobb exportot ír elő. A MEDIMPEX-et tavalyi jó munkájának jutalmául most a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával tüntették ki. Amint azt a vállalat vezetői elmondották, eredményeik titka a külkereskedelem és az ipar jó együttműködésében rejlik. Az együttműködés legfőbb szervezője és megvalósítója az igazgatói tanács, amelybe a vállalat bevonta a gyárak és a kutatóintézetek képviselőit is. Egyes készítmények exportja különösen megnövekedett az elmúlt évben. A B 12-vitaminé csaknem megkétszereződött. A fertőzéses megbetegedések gyógyítására alkalmas chloram- phenicolból két és félszer, az anyarozs alkaloidáját tartalmazó ergotaminból pedig háromszor annyit szállítottak külföldre, mint egy évvel korábban. A MEDIMPEX nagy megrendelői a baráti országok. Elismerték gyógyszereink a világ minden táján, a legfejlettebb vegyiparra] rendelkező országokban is. Tavaly 43 tőkés országba jutottak el a magyar gyógyszeripar készítményei. öt országgal többe, mint az előző évben. A MEDIMPEX nemcsak jelentős exportőr, hanem nagyarányú importot is lebonyolító vállalat lett. Egy év alatt 66 százalékkal emelkedett a behozatala. Gváraink részére beszerzi a külföldi alapanyagodat és egészségügyi intézmé- íyeink is rendelkeznek minden szükséges külföldi gyógyszer- ■el. (MTI) Nincs szó valamilyen ké miai vagy fizikai folyamatról a nulla nem is valamilyet abszolút szám — ez esetben Nem jelöli például a hőmé rő igazi nulla fokát. A m számjegyünk sokkal kézzel foghatóbb, s „tapintható’ haszna e percben jelentősebi a nagyratörő elképzeléseknél Arról van szó, hogy a tévédé sekkel és figyelmetlenségge is megáldott ember alkothat-« úgy, hogy minden munkájc hasznos és használható legyen? Bátor igennel válaszolunk — legalábbis a diósdi csap ágyak esetében. A gyár útor van a nulla, a tévedés — figyelmetlenség —, a selejtnél- küli munka felé. Hogyan t Ez a meleg napokkal indulc s télen kitavaszodó esztendc a várhatóan jeles dátum hordozója. Amilyen csöndben, szívósan nőtt közénk az új évszak, olyan következetesen és fokozatosan érlelték a műszaki emberek az új gyári évszak beköszöntésének feltételeit. És ma már készen áll a terv a nagy változásokra. Hogyan? Ha erre a másodszor feltett kérdésre akarunk válaszolni, nem elegendő egy mondat. A mindent összefoglaló lényeg: az egyes emberek helyett egy bizonyos fajta munkát végző csoport számol el, s kapja fizetését az együtt elvégzett munka után. Ez az elv nem új, de ha figyelembe vesz- szük, hogy még a vasasszakszervezet részéről is milyen ellenállásba ütközött, akkor sejteni kezdjük a lépés jelentőségét. (Nem ismerem ugyan a szakszervezet jelenlegi álláspontját, de jó egy éve egy másik üzem ügyében még a leghatározottabban elutasította, mint káros „egyenlősdit”. Pedig komoly dologról van Szó! A napi nyolc órát együttélő emberek egymásrautaltságát jelenti ez. Nem lehet valaki közömbös, a más küszködésével nem törődő, mert — akárcsak a családban —, az egyik fél felelőtlen, vagy ügyetlen gazdálkodása valamennyiük életlehetőségét, jövedelmét rontja. Következésképpen csak örül (az irigység szikrája nélkül) annak, ha társa, barátja ügyesebb kezű. Ugyanakkor mindent megtesz, hogy szabaduljon attól a kellemetlen érzéstől, mely az ő kevesebbet érő munkájából adódik: törekedni fog az egyenértékűségre! Emberi vonatkozásai tehát a régivel szemben úgyszólván felbecsülhetetlenek! A másik oldal — De nemcsak igével él az ember — realizáljuk a dolog anyagi oldalát. Mit is jelent? Valamennyien felelősek a munkáért! Eddig mint egy óriás zsákból, számolatlanul ömlött mindenkihez az anyag. Hatalmas apparátus kellett volna ahhoz, hogy ellenőrizze az átvételt-átadást minden embernél. így a kész munkákat átvevő MEO volt az, amely számokkal jelezhette, hogy mi történt a gyár egyik, vagy másik felében az elmúlt idő alatt. A kidobott holmik, leadott rossz munkák gazdája pedig kiderítetlen maradt. És most? Egy-egy „gyári család” ve- szi-adja tovább a munkát; darabra pontosan! Igaz. hogy munkájuk honorálás! rendszere is változott. Mindenekelőtt a kiváló munkát honorálják, az elrontott darabok számának csökkenését. Ha valakinél selejtre sikerül egy alkatrész és azt maga kiemeli — „nem nagy öröm, de hát előfordul”. Ám, ha továbbadja (mert ez a teljesítményszázalékot emeli), akkor a soron következő valamennyi művelet bérköltségét levonják a csoporttól, amikor a hiba, ugyanitt az ezer munkautal- j vánnyal szemben 40—50-re | olvadt a papírok száma. Az új elképzeléseket és in- j tézkedéseket adminisztrációs kategóriába soroljuk. Pedig valójában sokkal többek annál. De ezek a szigorú értelemben vett adminisztrációs, szervezési intézkedések, magukban egymillió forintos hasznot jelenthetnek! Közel annyit, amennyit műszaki fejlesztéssel akartak elérni az idén! S milyen egységgel mérhetjük a nemrégen még bizalmatlansággal fogadott szervezési lépések emberi következményeit?! Hadd maradjon válasz nélkül ez a kérdés. Ehelyett legközelebbi cikkünkben visszatérünk egy másik, ugyancsak megvalósítás alatt álló, nagyszerű lehetőségeket biztosító módszer bevezetéséhez: útban a nulla felé. Tóth György
