Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-06 / 80. szám

MST Meere* ffivft 1961. APRIMS 6, CSÜTÖRTÖK >4 fény útja Ácsára Kezdetben és ezer évig sötét­ség vala. Pontosabban 1053 esztendeig attól számítva, hogy a honfoglalás idejében Ácsa nemzetségének szállásbirtoka lett ez a Galga parti falu. 1949 ószén azonban utcáin és házai­ban kigyulladt a fény. Az il­letékesek emlékezete szerint ez a község és szomszédai a Galga mentén, a felszabadulás után az első falvak voltak Pest megyében, ahová a vilá­gosságot szállító, drótot elve­zették. S én most, a felsza­badulás tizenhatodik évfor­dulóján, a fény Ácsáig való útját szeretném elmondani. Két okból. Először is, mert a felszabadulás nélkül ki tud­ja, vajon mikor jutott volna villanyvilágításhoz ez a falu. Másrészt, mert az ezer esz­tendőn át sárba és sötétségbe merült falu felemelkedéséhez az út a magasba szökkenő vil­lanypóznáról sugárzó lámpá­val megvilágított, kikövezett járdán keresztül visz. Az első lépés Aszódon 1948-ban értekez­letre hívta össze a községi bírákat a járási főjegyző. Tá­jékoztatást, utasítást adott, megmagyarázta a legújabb törvényeket, rendeleteket és végül arról beszélt, jó len­ne, ha kigyúlhatna a villany a járás falvaiban, ahová a fény még nem ért el. A fal­vak villamosítása úgyszól­ván kormányzati program már, anyagi áldozatoktól sem zárkózik el a kormány ott, ahol a község részéről is látja az áldozatkészséget. Mert a vezetéképítés sokba kerül... Felállott erre Klbács Mi­hály, az acsai bíró. — Az úrbéri erdőbirtokos- ság erdejéből kivágatom én az oszlopoknak való fát, be is hordatom — így szólt lel­kesen és bizakodva hozzátet­te: — Tudom, elvállalják az emberek a fuvart, a gödörásást is. meg minden egyéb gya­logmunkát. 1936 óta vagyok bíró Ácsán, ott is születtem, ismerem az acsaiakat. És valóban jól ismerte. Most itt ülünk a házában, az asztal mellett, a mennye­zetről lecsüngő villanylám­pa alatt Gyalog Károly ta­nácstitkárral és hallgatjuk a történetet, hogyan is «jött a fény Ácsára: — Idehaza mindjárt össze­hívtam a képviselőtestületet, nagy dologról van szó, gyor­san kell határoznunk, hogy minél előbb meglegyen a vil­lanyunk. A képviselőtestü­letben nem is volt ellenzéke a villamosításnak, egyhangúan határozott. — Hát a faluban volt-e el­lenzéke? — kérdjük. — Akadt, persze, hogy akadt. Nincs olyan jó dolog, amit egyesek ne elleneznének. Ácsán is volt cgypár ember, de még inkább asszony, aki azt mondta, minek az? Ha ed­dig jó volt nekünk a mécses, ezután is elég. aki meg este jobban akar látni, hát gyújt­son petróleumlámpát. Annál több fény már igazán nem kell. — De a falu többsége a vil­lany mellé állt. Tettel is. nemcsak szóval. Önként vál­lalták a favágást, adták az gyen fogatot, minden munká Száz meg száz ember dolgozott — ma úgy mondják, társa­dalmi munkában. Akkor még nem úgy hívták, de az volt. Megmozdult az egész acsai társadalom. Dolgoztak még azok is, akik tudták, hogy a vezeték egyelőre nem jut el a házukig. Fénybeborult a szuioksötét falu Amikor azután kivágták aj erdőben a sok sudár tölgyet meg csert, csak akkor tujliáli meg, villanypóznának sokká! alkalmasabb a fenyőfa. Elad­ták hát a fát. az árán tnef fenyőt vettek. Hosszú hónapo­kig folyt a munka, amíg 194! őszén végül a házakban. me| az utcán is kigyulladtak a lám­pák. Ünnepe volt ez az esti a falunak, az emberek boldo gan jöttek-mentek, meglátó ga'ták egymást, megnézték ; villanyfényben ragyogó szó bákat. — Nagy lakoma is volt — mesél erről az estéről Klbács Mihály. — A környékbeli köz­ségekből is hívtunk vendége­ket. Három borjút vágtunk, vagy száznegyven ember meg asszony ülte körül az asztalt. Talpon volt a falu még éjfél után is, gyönyörködtek, szóra­koztak az emberek. Hatszáz forintba került az áram beve­zetése a házba. „Kétezer fo­rintot, ha adnának, akkor sem engedném kivezetni” — mondogatták az emberek. — Hej, amikor kigyulladt a negyvenes égő, azt kellett volna csak látni — folytatja a volt acsai bíró. — Ekkora fényt el se tudtak képzelni. Szuroksötét volt azelőtt a köz­ség, esténként lámpással jár­hattunk csak az utcán, akkor meg egyszerre húsz villany­lámpa ontotta a fényt az ut­cán is minden este. Száz új ház, 235 rádió, öt televízió A község tanácstitkára, meg a volt bíró most egymás szá­jából veszik ki a szót. — Persze, akkor még nem az egész község, csak nagy ré­sze kapott villanyt — állapít­ja meg a tanácstitkár. — A Kossuth utca, a Felszabadulás utca, a Temető köz és részben a Falujárók útja. — Igen, de százötven, száz­hatvan házba mindjárt beve­zettették a villanyt — így a volt bíró. — Akkor kétszáz háznál alig valamivel több lehetett a községben. Azóta legalább száz új ház épült. — Több. Most már három­százharminc lakóépületből áll a falu. — Nem is tudom, hogyan tanulhatnának a gyerekek villany nélkül az iskolában. Mert sok ám a gyerek és csak hat tantermünk van, hát dél­után is kell járniok. — S hogyan működne a kétszázharmincöt rádió? — Annyi van már? — cso­dálkozik az egykori bíró. — Abban az időben legfeljebb öt­ven telepes rádió, ha volt. Bi­zony, szépen fejlődünk min­den téren ... Öt televízió is működik már Ácsán. — És az ötből csak egy kö­zületi, az Acsa-Ujlaki Állami Gazdaság kultúrtermében le­vő. A többi magánosoké, az orvosnak, a pékmesternek meg egy vasutasnak is van te­levíziója — sorolja a vb-titkár. — Aztán ne feledkezzünk meg a mosógépekről. Gondo­lom, legalább ötven házban van, de az sem lenne, ha nem volna villanyunk. — El­gondolkozik azon Klbács Mi­hály, mi minden is van a fa­luban, amióta kigyúlt a vil­lany. — És most már esténként villanyfény mellett olvasnak az emberek — ezt még hozzá­teszi. Szokoly Endre A KISZ-kongresszus tiszteletére indított ifjúsági munkaverseny győztese az élelmiszeriparon belül: a Nagykőrösi Konzervgyár Somodi Gyula, a KISZ Pest i legyei VB-titkára, április i-én, szombaton este nagysza­bású ünnepség keretében adta át a Nagykőrösi Konzervgyár ideiglenes kultúrtermében a KISZ Központi Bizottságának kongresszusi Vörös zászlaját és a 6000 forint pénzjutalmat a győztes konzervgyári fiata­Új, nagy hatású növényvédőszer: az aktinit Elpusztítja a kukorica, szóló és a gyümölcsösök gyomjaii A Veszprémi Nehézvegy­ipari Kutató Intézet növény- védőszer-osztályán két évvel ezelőtt dr. Ráskai Béla osz­tályvezető irányításával a ha­zai iparban eddig még nem gyártott, új típusú növényvé­dőszer előállítására kezdtek kísérletsorozatot. A kísérletek végeztével a kutatók felvették a kapcsolatot a balatonfűzfői Nitrokémia Ipartelepekkel. Az intézet munkatársainak ered­ményeit az ipari üzem labo­ratóriumaiban még egyszer, közösen ellenőrizték, majd az eredmények pontos ismereté­ben dr. Bobért Béla laborató­riumi vezető elképzelése alap­ján megkezdték a kísérleti gyártást is. A rendelkezé­sükre bocsátott kisebb próba- berendezésekkel egy tonnát készítettek az új anyagból, s vegyelemzésekkel, felmérések­kel bebizonyították hatásossá­gát. Bebizonyosodott, hogy az aktinitnak elnevezett növény­védőszer három, eddig külön­böző vegyszerekkel óvott nö­vény gyomjainak elpusztítá­sára alkalmas. Hatóanyaga tö­kéletesen kiírtja a kukorica mellett fejlődő, jelentős ter­méskiesést okozó gazokat. Az aktinittal kezelt növényt ka­pálni sem kell. A szőlőkben is sikerrel alkalmazható, a per­metezőgéppel szétterített, ol­dott hatóanyag egy-két nap alatt elsárgítja, kiszárítja a gyomokat. A szőlőre termé­szetesen ártalmatlan, mert a növény mélyebben fekvő gyö­kérzetét nem éri el az irtó­szerben levő mérgező ányag. Hasonló elgondolás alapján szárítja el az aktinit a gyü­mölcsösök gyomjait is. Mint a kutatók megállapították, az aktinit a gyomok széndioxid asszimiliációját akadályozza és kémiai úton „égeti el” a káros növényeket. A hatásos vegyszer gyártá­sára megtették az intézkedé­seket. A balatonfűzfői ipar­telepen új üzemet építenek, amely évente hatszáz tonna védőszert ad majd a mező- gazdaságnak. Később bővítik ezt az üzemet: kétezer ton­nára növelik évi kapacitását. (MTI) lóknak. Itt kapta meg Antal László, a gyár fiatal főmér­nöke a KISZ Központi Veze­tőség dicsérő oklevelét és az aranykoszorús jelvényt, az ifjúsági mozgalomban végzett több éves, eredményes mun­kájáért. — Érthető az örömötök és boldogságtok, elvtársak — mondotta többek között So­modi Gyula —, örültök a ti­zenhatodik szabad április négynek. Ti lettetek a legki­válóbbak az élelmiszeriparon belül, a KISZ-kongresszus tiszteletére indított ifjúsági munkaversenyben és ugyan­akkor a gyár elnyerte immár tizenötödször a büszke él­üzem címet. Mi is mindnyá­jan veletek örülünk és büsz­kék vagyunk rátok! — Hogyan sikerült megsze­rezni az első helyezést? — érdeklődtünk Gimes Tibor gyári KISZ-titkártól. — Taggyűlésen határoztuk el a fiatalokkal közösen, hogy hét szocialista és nyolc ifjú­sági brigádot alakítunk, ame­lyek versenyeznek majd egy­mássá!. A leánybrigádok kö­zül ifjú Farkas Sándorné bri­gádja, a fiúk közül pedig Várkonyi László brigádja lett az első. Kiszesek és KISZ-en kívüliek mintegy százhatva- nan vettek részt a verseny­ben. Összesített százhúsz szá­zalékos tervteljesítési vállalá­sunkat százharminchárom szá­zalékra teljesítettük. Elhatá­roztuk, hogy sélejtcsökkentés- ben elérjük a nulla egész öt­tized százalékot és az ered­mény nulla egész négy tized lett. Antal László, a gyár 33 éves főmérnöke, 19 éve dolgozik a konzervgyárban, s ebből tíz éve már főmérnök. Élelmi- szeripari technikumot végzett, s jelenleg levelező tagozaton egyetemre jár. A mozgalmi munkát még a SZIT-ben kezdte. A fiatalok valósággal rajonganak érte. Érthető: jó­formán minden szabad ide­jét a munkán és a tanuláson kívül értük szenteli. — Nem csináltam csodákat — mondja tiltakozóan, ked­ves humorral —, csak éltem azzal a lehetőséggel, amellyel ma minden fiatal élhet a szo­cializmusban. Ezért kaptam a kitüntetést. Célom: szeretném megértetni a fiatalsággal, hogy hogyan és miért kell ta­nulni, dolgozni, művelődni. . Az ünnepség után reggelig tartó bál következett. (k. j.) A kukoricaföldek előkészítése a vetéshez Villanykaróra-gyár Moszkvában lehet biztosítani és gyomtala­nítást végezni. Három kultivá- tor összekapcsolásával egy Sz. 80-as traktor, naponta mintegy 60 holdat tud előkészíteni. Vigyázni kell arra, hogy a kultivátor a tervezett mélységnél mélyebben ne járjon. Ez a kultivátorozás olcsó mun­ka, annak költségei a kukorica fejlődésének elősegítése révén sokszorosan visszatérülnek. Tárcsás boronát csak az eset­ben használjunk, ha kultivá- tort szerezni nem tudunk, vagy ha a talaj annyira összetömő- dött lenne, hogy az a tárcsa munkáját tenné szükségessé. Üj raszántást csak egészen kivételes esetben végezzünk. A morzsalékos vetőágyat le­hetőleg talajíorgatás nélkül kultivátorozással, vagy tár­csázással biztosítsuk. A befe­jező munkát fogasolással vé­gezzük. Tavaszi szántásba kuko­ricát csak végső esetben vessünk, mert a tavaszi szántásba vetett kukorica termése messze elmarad az őszi szántásba vetett kukorica termése mögött. Különös gonddal — szinte kerti minőségűre — kell elő­készíteni a kukoricatábla ta­laját a gyomnövények irtása miatt is. Mint ismeretes, szán­tóföldjeinket 20—30 százalék­ban gyomok borítják. A gyom­növények a kukorica legszí­A kukorica egyik legfontö- j sabb gazdasági növényünk, | amelynek vetésterületi aránya az utóbbi évek során nagy- | mértékben megnövekedett. Ezért a termésátlagok nőve- ; lése érdekében a tsz-eknek ! sokkal több gondot kell for- dítaniok a kukoricaföldek ta­vaszi talajművelésére és gyom­talanítására, mint eddig. A kukorica fejlődését és ter­méshozamát a tavaszi talaj­munkák okszerű elvégzésé döntően befolyásolja. Az elha­nyagolt talajművelést a kuko­rica egész tenyészideje alatt megérzi. Az elsimított talajt a vetés megkezdéséig 8—12 centi mélységben, szükség szerint többszöri kultivátorozással kell elmunkálni. Ez a vetés előtti, úgyneve­zett gyomirtó knltivátoro- zás a kukorica egyik leg­lényegesebb talajelőkészítő munkája. A talajfelület egyenletes, jó elmunkálása nagyon fontos, mert különben a vetőmag egy j része nem kerül egyforma mé- ! lyen a talajba, továbbá nem egy időben és hiányosan csírá- j zik, a vetés pedig foltos lesz, ami csökkenti a tőszámot, il­letve a terméshozamot. Erre a célra legjobban be­váltak a gépállomásokon is meglevő kerekes Kutz-típusú kultivátorok. amelyeknek lúd­talp alakú késeivel az előírt mélységig igén jó magágyat vósabb és legveszedelmesebb ellenségei, mert a talaj víz­készletének párologtatása és tápanyagainak fogyasztása ré­vén fejlődésében visszatart­ják, ezáltal csökkentik a ter­méshozamot. A kukorica ugyanis bármennyire erőtel­jesnek látszó növény, fiatal korban nagyon megsínyli az elgyomosodást. Ezért a ta­laj gyommentesen és lazán- tartása már a vetés előtti időszakban is fontos agrotech­nikai követelmény. A gyorsan előtörő gyomokat még fejlődésük kezdetén meg kell semmisíteni. A vetés előtti helyes talajműveléssel nemcsak a már kikelt, hanem a még alig látható, kelőben lévő zsenge gyomnövényeket is kiirthatjuk. így a kelés utáni elgyomosodást is lénye­gesen csökkenteni tudjuk, amivel tetemes ápolási költ­séget takaríthatunk meg, egy­úttal az elvetett és kikelő ku­korica szánéira a legkedve­zőbb eletfeltételeket biztosít­juk. Gyomirtó vegyszerek ez idén még nem állnak kellő ! mennyiségben rendelkezésre, | azért a termelőszövetkezetek- j nek az elvetendő kukoricatáb- ! iák nagy részét a leírt agro- j technikai eljárásokkal kell i gyomtalanítani. A gyomirtó talajművelés a kukorica vetésére, a nö­vény fejlődésére, az át­lagtermések növelésére, az önköltség csökkentésé- , 'c és a munkaerőhiány S leküzdésére döntő befo­í lyással van. ✓ J A technika mai fejlettségi í fokán a vetés előtti gyomta-, ; lanítást a termelőszövetkeze- ! tek olcsó gépi munkává! vé- ! gezhetik el. Ahol pedig még ! elegendő gép sem áll rendel- ; kezésre, ott fogatos erővel is 5 végre kell hajtani. A tavaszi 5 2—3 kultivátorozással és bo- \ ronálással a legfelső talajré- ; teg'et majdnem teljesen rrteg- ! tisztíthatjuk a kikelt és keiő- ; félben lévő gyomoktól, ami í csökkenti az önköltséget, meg- í könnyíti a vetés utáni ápolási ! munkát. .Ugyanis vetetten ta- í lajon a művelési költség lé- í nyegesen kisebb, a gyomirtás l pedig sokkal eredményesebb, ; mint az elvetett kukorica ki- ; kelése után* és annak fejlődé- : se közben ! A vetés ideje akkor követ- ; kezik be. amikor a talaj fel- ; só szintjének hőmérséklete ; 8—10 centi mélységben a 10 'Celsius fokot eléri. Ez az idő- : szak rendszerint április első ; felében szokott bekövetkezni. ! A leírt módon előkészített és J a megfelelő minőségű vető- : maggal végzett vetés, gyorsan J és egyenletesen kel ki, ami ; al.apját képezi a tovább: si- : keres munkának és a jó ku- • koricatermésnek. Fehér Aladár , megyei növényvédelmi felügy. Magyar „vendetta”? Nem, ebből nem. kérünk. Ne verse­nyezzünk Szicíliával és Korzi­kával. tűzhányó ÉS ZSEBRÁDIÓ Fenyegetőén gomolyog a füst. Mintha régi kialudt tűz­hányó tört volna ki. Pomáz mellett lángralobbant az erdő. Szirénázva száguld a tűzoltók piros 'kocsija. A hegyre vezető út egyre keskenyebb. Elakad a kocsi. Kiugrálnak a tűzoltók. Rohannak a hegyre. Kerékpá­ron önkéntes tűzoltók érkéz­nek. Rövid haditanács. Izgatott fáim ondatok, indu latsza va k röpködnek a levegőben: — Ki okozhatta? — Oltani emberek, oltani... félre kell verni Pomázon a ha­rangokat — kiáltja egy izga­tott kerékpáros és máris fordul vissza Povnázra. Turisták poroszkálnajc az úton. Kezükben zsebrádió. Vi­dám muzsikát sugároz. Nem hallanak semmi mást. Sem a szirénát, sem a tűzoltók hadi­tana zsát. Segíthetnének az oltásnál? Áh, ez eszükbe sem jut. Tűz­vésznél és árvíznél pedig il­lik segíteni. Felszólítás nélkül is. Az emberiesség íratlan sza­bálya szerint. Molnár Károly Amikor az emberke kimegy, valaki megjegyzi: — Kerékpár megőrzőként dolgozott az öreg. Azt hitte azonban, hogy örökre kapta a gépekét... Nem őrizte, hanem eladta a kerékpárokat. A hasz­nált gépéket olcsóbban, az újakat drágábban... Cegléden pedig ennél könnyebb munkát nem talál. VENDETTA ÉS DABAS Eddig azt hittem, hogy csak Szicíliában és Korzikában nem felejtenek az emberék. Az iga­zi vágy vélt sérelmet bosz- szút forralva hordozzák apáról fiúra, és ha éljő az alkalom, megtorolják. Mi menti a két sziget izgága lakosságát? A gyorsan hevülő vér vagy a vendetta nem éppen haladó hagyománya? Vagy talán a forró levegő? Dabason azonban nem ilyen könnyű indokolni, hogy mi lo­bogtatja a törlesztés, a bosszú­állás gonosz lángját. Pedig itt is előfordul, hogy tavalyi sére­lemért idén fizetnek vissza. A napokban a művelődési otthon pénztárosa járta meg, felelőt­len fiatalemberek bántalmaz­ták azért, mert állítólag ta­valy sérelem érte őket. Sőt! Az is megbánta, aki a megtá­madott segítségére sietett. A támadók pedig eltűntek a sö­tétben. És egy utas kotorászni kezd. A zsebében. A külsőben. A belsőben. Az alsóban. A felső­ben. A tárcájában. Üjabb je­gyeket ad át. A kalauznő ke­vesli. — Hová utazik? — Szentendrére. — Még mindig kevés. 'Ha nem látnám, el sem hin­ném. Szegény utas a Margit- híd budai hídfőjétől szeretne Szentendrére jutni, és a pénz­tárnál több darabban kapta a jegyét. Ez még semmi. Az előreváltott villamos-átszálló­ját ném pecsétejtette lé a pénz­tárnál. Parázs vita kerekedik. Ki a kalauznak, ki az utasnak ad igazat. Vége a békének. Nyugtalanítóan zötyögnek a kerekek és e pillanatban már a távoli pilisi hegyek sérti olyan barátságosak. Nem vagyok olyan bölcs, mint Salamon. Nem tudok igazságot tenni az utas és a kalauz vitájában. De vajon miért nem egyszerűsítik a jegyrendszert? KERÉKPÁR ÉS BIZALOM Apró termetű lép be a ceg­lédi tanácsháza egyik szobá­jába: — Jónapot kívánok .. . vala­mi 'könnyű munkát kérek __ — Rossz helyen jár. bácsikul. Menjen két ajtóval odébb . . . í VITA ÉS JEGYKEFORM y Nyugtatóan zötyögnek vasár- ^ nap reggel a HÉV zöld szerel- ^ vényének kerekei. A távolban £ már feltűntek a hivogatóan £ barátságos pilisi hegyek. Ideg­ei nyugtató látvány. Az utasok 4 zöme természet járó, felszere- j lésük, öltözetük ere vall. Va- J sárnap reggel van. Beszéd is csak alig hallatszik, imitt- $ amott duruzsolnak csak az J: utasok. Béke honol a kocsi- £ ban. És egyszercsak belép a J kaluznő. 2 — Szabad a jegyeket... — Tessék . . . £ — Ez kevés. Még kellene 4 lennie. A mintaüzem termelési j részlegeit nagy teljesítményű ! automata gépsorokkal szerelik íel. A géptermekbe!" különle-' ges levegőiko-ndicionáló beren­dezések a technológia által megkövetelt állandó nedves­ségtartalmú és hőmérsékletű, gondosan megtisztított levegőt juttatnak. Évente másfélmillió, mór- j zsányi elemmel ellátott vil- , lanykaróra kerül majd ki a Nagy-Moszkva délnyugati ipari övezetében épülő kísér­leti mintaüzemből. A gyár építése mindössze 3—4 hónapig tart, mivel az épületet azonos típusú és mé­retű, hatalmas vasbetohele- mekből szerelik össze.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom