Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-01 / 78. szám
1961 Április i, szombat mcui tr/f/rfao Ahol nem ismerik az „elmaradás“ fogalmát IsátoyaiMs a JfMinisstifríiiniítrs vs u SIÓT Vörös Vándor- aásalujácal hitüntcírít Post ntri/tfri 3ieáögnadasüfpi Gépjavító Vállalatnál Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat néven. Ekkor már hatvanötén dolgoztunk, s a traktorok javítása mellett már pótalkatrészeket is készítettünk. Molnár Ferenc igazgató így folytatja: — 1952—53-ig lassú fejlődési folyamat következett. A traktorok javításánál áttértünk a szalagrendszerre. Emellett persze még jelentős bérmunkát is kellett vállalnunk, hogy kitöltsük azt az időt, amíg a traktorok a földeken dolgoztaik. Külföldi megrendelésekkel is pótoltuk a kiesést. — Ismeretes, hogy a Minisztertanács határozatot hozott a mezőgazdaság fejlesztésére. amelyben mi is nagymértékben érdekeltek voltunk és vagyunk. Ami ebből ránk hárult, az az is- tállógépesítés és a pótalkatrészgyártásra való áttérés. Ez a program az idén jutott el az igazi megvalósulásig, amikor már 25—30 milliós értékben mezőgazdasági pótalkatrészt gyártunk. S a kérdés fontosságát húzza alá, hogy jövőre már több, mint százmilliós értékű pótalkatrész készül nálunk. Végigjártuk az ötszáz főre növekedett üzemet. Valóban, mintha kicserélték volna az egészet, azt a régit csak nyomokban látni. A 600 négyzetméter alap- területű új gépcsarnokban katonás rendben sorakoznak Köszöntjük a Monor és Vidéke olvasóit! Mától kezdve Monoron, Gyomrán, Pilisen és a járás többi falujában naponta kopogtat a postás a Monor és Vidéke példányaival. Az újságból, amely eddig hetenként egyszer jutott el az olvasókhoz, napilap lett. Frissen, elevenen ad hírt a járás eseményeiről, nap mint nap tudósítja az olvasókat a termelőszövetkezetek, a vállalatok érdekes híreiről. Érthető, hogy az elmúlt hetekben ugrásszerűen nőtt az előfizetők tábora, mind többen és többen fejezték ki szándékukat: a lap rendszeres olvasóivá kívánnak válni. Szeretnénk elérni, hogy a naponta megjelenő Monor és Vidéke ugyanolyan kedves, megszokott. mindennapi olvasmányává váljék nemcsak azoknak, akik eddig is olvasták, hanem az új előfizetőknek is, amilyen volt már eddig is. Sőt, tovább megyünk. A naponta megjelenő lap most már sokkal frissebben, sokkal elevenebben adhat hírt mindarról, ami a járás, a város és a község érdekében történik, mint előtte. Magunk részéről, akik írjuk, szerkesztjük ezt az egyoldalas napilapot, arra törekszünk, hogy minden erőnkkel, s képességünkkel egyre érdekesebbé, egyre olvasmányosabbá és vonzóbbá tegyük az új.\ naponta megjelenő Monor és Vidékét! a modernebbnél-modernebb szerszámgépeik. S még ezer négyzetméter alapterületű új csarnok épül a továbbiakban, A még el nem készült épületekben is serényen folyik a munka, s az így születő új viszonyokról hadd említsek meg néhány „apróságot”. ' Az oszlopokra már szerelik az „ostornyeles” neonvilágítást. — Ha jó az utcán, jó lesz itt is. Nem vet árnyékot — vélekednek az emberek. Egy ideiglenes lépcsőn az emeletre megyünk. Itt is az építők dolgoznak, de már sejteni lehet, mi készül, mert az új mosdókagylók a helyükön vannak. De Horváth István párttitkár és Rajos Antal szb- titkár többről beszélnek: — Eddig nem volt kultúrtermünk, most azt is építünk. S a berendezésre már megvan a pénz. Színpad is lesz bent, s a klubszobában televízió. Az alkotmány ünnepét előreláthatólag már itt ünnepeljük. Visszafelé menet az új gépteremben megnézzük a készülő szép dekorációt. A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzószlajának átadási ünnepségére itt állítják fel. Nem is választhattak volna jobb helyet. — Sorrendben ez a tizenharmadik élüzem címünk, s most kapjuk meg harmadszor a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. A látottak után megérdemlik. — Igen — feleli az igazgató —, nálunk ismeretlen fogalom az „elmaradás”. Mindenki egy célért dolgozik, terveink maradéktalan teljesítéséért és amint látható, az eredmény sem marad el. Az erkölcsi elismerés mellé jócskán jár jutalom is. Az idén például 21 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztottunk. S mit mond mindehhez „adalékul” dr. Ábel Antal főkönyvelő!? — Három évvel ezelőtt hét- százalékos volt a jövedelmezőségi mutatónk, amely az elmúlt évben 24 százalékra emelkedett. S talán még az is mond valamit, hogy 1960-ban egymillió 229 ezer forint megtakarítás származott műszaki intézkedésekből, újítások révén pedig 346 ezer forint volt a megtakarítás. Kifelé menet nézem a régi kis táblát a gyár nevével. Ideje lenne már kicserélni — nagyobbra. Farkas István A hitiiü Csőmbe és a hittérítés Ázsiában9 Afrikában Nem voltunk ugyan szemtanúi az alant következő jelenetnek. ám miért is ne hinnénk az AP amerikai hírügynökség tudósítójának, aki végül is a legjobb szándékkal jelentette a következőt: Csőmbe, a katangai önjelölt diktátor miután értesült Patrica Lumumba kegyetlen meggyilkolásáról, amelyet éppen ő hajtatott végre egy bizonyos belga tiszttel, örömében keresztet vetett és imigyen kiáltott fel: — Köszönöm neked, szentegyházam! Nincs itt semmiféle tévedés vagy hibás értesülés. Csőmbe ugyanis hithű katolikus — méghozzá mindössze hat hónapja! A Vatikán ' követei azonban, úgy látszik, nemcsak Katangá- ban végeztek „jó munkát”, de Tajpejben és Saigonban is, ugyanis nemrégiben adta tudtul az egyik ázsiai vallási folyóirat. hogy Csang Kaj-sek és Ngo Dinh-diem, a dél-vietnami diktátor is a katolikus egyház tagja! Szinte felesleges is hozzátenni: mindenkinek a magánügye (Csombének, Csang Kaj-seknek is), bármilyen vallás gyakorlása, ám jelen esetben mintha többről lenne szó, mint egy olyan játszámáról, melyet a Vatikán már régesrégen elkezdett, s amelyet jelenleg is folytat. * A francia, spanyol, belga gyarmatosítók sokszor élvezték a katolikus egyház meleg támogatását és bizalmát. Ezek után minden bizonnyal az sem meglepő, hogy ugyanaz a Francia Köztársaság, amely híressé vált több antiklerikális törvény deklarálásával, gyarmatain már nem érvényesítette azokat. Ha nem tévedünk. León . .Gambettátó!, a francia, radikálisok vezérétől származik a hires monBACSKAI LÁSZLÓ dás: Az antikle rikalizmus nem exportcikk! Ami jó odahaza, az nem jó a gyarmatokon, így foglalta össze a hivatalos francia gyarmatosító politika az egyházzal kapcsolatos elveit. S ki tudja, talán éppen ennek eredményeként született meg 1892-ben VIII. Leó pápának Franciaország püspökeihez intézett enciklikája, amelyben megdicsérte Franciaországot, mert .,aranyával, misszionáriusainak fáradozásaival egyszerre terjesztette Franciaország dicsőségét és a katolikus vallás áldásait”. ★ Kár, hogy az enciklika tételei két évvel később, 1894- ben csődöt mondtak Madagaszkárban, ugyanis ott nem voltak elegendőek a misszionáriusok fáradozásai, s a fegyveres erőket is be kellett vetniök azért, hogy a lelkek százezreit „megnyerjék” az egyház számára. Ez a megnyerés — hogy mellékesen megjegyezzük — 1894 októberében mintegy tízezer madagaszkári férfi, nő, gyerek életébe került... Ázsia és Afrika tehát ré- gesrégóta „érdekes” a Vatikán, a katolikus egyház számára. A pápai Banco dl Roma készítette elő az 1911-es líbiai hadjáratot, s a benfentesek úgy mondogatták, hogy a 18 évvel később történt nagy kibékülés, mármint a Vatikán és az akkor már fasiszta állam közötti békülés, amelynek során XI. Pius pápa a „gondviselés emberének” nevezte Mussolinit — éppen az 1911-es években végrehajtott jó együttműködésre volt visz- szavezethető. Igazán csak puszta kuriózumként emlegetjük, hogy 1935. október 2-án egész Olaszországban megkondul- tak a harangok — az előzetesen kiadott pápai utasítás szerint —, hogy hírül adják a fasiszta agresszió kezdetét a védtelen, gyenge Abesszínia ellen. ★ De mi volt ennek a nagyarányú támogatásnak, együttműködésnek az eredménye? — kérdezheti teljes joggal az olvasó. A sok évszázados gyarmatosítói-vatikáni együttműködés történetesen Afrikában a következő mérleget hozta: húszmillió afrikai tért meg, ami az összlakosság számához arányít- va, összesen 9 (kilenc) százalék. Persze, nagy kár, hogy ezt a statisztikát iß erősen rontja az a tény, miszerint e húszmillió közül is hárommillió — fehér. ★ Még néhány jellemző tény. 1622 óta működik a Congregation de Propaganda Fide nevű hatalmas és igen gazdag szervezet. Nyugati források értesítenek bennünket arról, hogy évi 14 millió dollárt fordít ez a vatikáni szervezet a térítés elősegítésé, re. Háromszázezer (300 000!) alkalmazott munkálkodik a siker érdekében. Nos. a siker, úgy hírlik, nincsen teljesen arányban a befektetett energiával és pénzzel. Jelenleg az emberiségnek kevesebb mint 18 százaléka katolikus, s ez a szám szinte állandóan csökken. Hol vagyunk már attól, amikor a már idézett XIII. Leó pápa úgy foglalta össze az elkövetkezendő esztendők célját, hogy „az emberiségnek több mint fele fog tartozni a XX. század során a katolikus egyházhoz”. *• Csőmbe, Csang Kaj-sek és a többi diktátor ugyan álkeresztelkedett a katolikus hitre, ám ez aligha erősíti a Vatikán pozícióit Ázsiában, Afrikában. Növekedett a termelékenység, több az újítás a tanácsi vállalatoknál A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága április 5-én tárgyalja és értékeli az ipari osztály munkáját. Cselle Ferenc osztályvezető beterjesztésében, amelyet minden bizonnyal hosszas elemző vita követ majd, összegezi az 1960- as esztendő eredményeit és a mulasztásokat. A beterjesztés részletesen j foglalkozik a 14 közvetlenül irányított ipari vállalat és 11 1 amelyek választ adnak a békéért és a háború elhárításáért folyó harc legégetőbb, életbe vágó kérdéseire. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének részvevői megelégedéssel állapították meg, hogy a Politikai Tanácskozó Testület (1960. februárjában megtartott) előző értekezlete óta eltelt időszakban a szocialista tábor országai újabb kimagasló eredményeket értek el a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika fejlesztésében, népeik anyagi jólétének fokozásában, a két rendszer békés gazdasági versenyében. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikája, a szocialista tábor országai békeszerető külpolitikájának eredményeképpen újabb fontos győzelmeket aratott; a leigá- zott, de nemzeti függetlenségükért küzdő népek nemzeti felszabadító mozgalmának csapásai alatt folytatódik a gyarmati rendszer szétbomlása. Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós békét. Az ülés részvevői egyszersmind megállapítják, hogy agresszív körök további akadályokat gördítenek a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételének útjába, szembehelyezkednek azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a békeszerető államok a béke fenntartására és megszilárdítására tesznek. A NATO és a többi, támadó szellemű katonai csoportosulás imperialista tagállamai folytatják a fegyverkezési hajszát, fokozzák háborús előkészületeiket, újabb katonai támaszpontok létesítésére törekszenek Európában és a világ más részein, növelik atom- és rakétaíegyver-készleteiket, negyedik atom- hatalommá teszik a NATO-t. Az Egyesült Államok. Anglia és Franciaország segítségével. erőltetett ütemben, hitlerista tábornokok parancsnoksága alatt építi ki az agresszív nyugatnémet hadsereget, ellátja atom- és rakétafegyverekkel, valamint egyéb korszerű, tömegpusztító 1 eszköz.ökkel. Katonai támaszpontokat bocsátanak Nyugat- Németország rendelkezésére, más országok területén. Mindezeket a lépéseket különösen veszélyessé teszi az a körülmény, hogy Nyugat-Németország kormánya egyfelől mindegyre területi igényekkel lép fel más államokkal szemben, másfelől reváospropagandát folytat a nyugatnémet közvélemény körében. Nyugat-Németország a háborús veszély fő gócává válik Európában. Az agresszív imperialista körök elkeseredett erőfeszítésekkel igyekszenek akadályozni a népek előretörését a béke, a demokrácia és a haladás útján. Az imperialista hatalmak mind gyakrabban folyamodnak közvetlen katoni erőszakhoz, hogy Afrika. Ázsia és Latin-Amerika országaiban elfojtsák a terebélyesedő nemzeti felszabadító mozgalmat. Ezt bizonyítják a gyarmattartók Kongóban, Algériában, Angolában. Laoszban elkövetett véres gaztettei, valamint a Kubai Köztársaság ellen irányuló állandó provokációk. A Varsói Szerződés tagállamai nem maradhatnak részvétlen szemlélői az imperialista államok fokozódó háborús előkészületeinek. A szocialista államok szakadatlan erőfeszítéseket tettek és tesznek az általános és teljes leszerelés megvalósításáért. a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. A Varsói Szerződés tagállamai azonban a nyugati hatalmak újabb háborús előkészületei nyomán kialakuló helyzetből kiindulva, sokoldalú véleménycsere során összehangolták azokat az intézkedéseket, amelyeket védelmi képességük további erősítése és a világbéke megszilárdítása céljából szükségesnek tartanak. Ennek kapcsán a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének abból a következtetéséből indulnak ki, hogy a háború ellen síkraszáüó szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály; valamennyi nemzeti felszabadító mozgalom — és az összes békeszerető erők — egyesített erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni a háborút. A béke biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges a második világháború maradványainak megszüntetése, mégpedig oly módon, hogy mindkét német állammal megkötik a békeszerződést, s ezzel ártalmatlanná teszik a nyugat-berlini veszélygócot Nyugat- Berlin demilitarizált, szabad várossá tételével. A Varsói Szerződés tagállamai ünnepélyesen kijelentik, hogy továbbra is tántoríthatatlanul a békés együttélés politikáját folytatják és a népek békéjének és biztonságának biztosítása céljából készek bármely pillanatban hozzájárulni a más államokkal összehangolt legátfogóbb intézkedések megtételéhez. olyan tanácsi vállalat munkájával, amelyek a járási, városi. illetve községi tanácsok felügyelete alá tartoznak, de tevékenységüket az ipari osztály irányítja. A beterjesztés összegezi az osztály irányító munkája nyomán megszületett eredményeket. Az ipari vállalatoknál a termelési érték alakulása — 1954-hez viszonyítva — 692 százalék, az élelmiszeripari vállalatoknál 158 százalék. Különösen szembetűnő fejlődés mutatkozik a Pest megyei Műanyag-, Játékáru- és Tömegcikkipari Vállalat, a Szentendrei Kéziszerszámgyár és a Solymári Faipari Vállalat munkájában. A vállalatok pénzügyi nehézségekkel küzdöttek, termékeik nem voltak kifizetődőek. Néhány üzemnél a felszámolás gondolata is felmerült. Az osztály dolgozóinak segítsége nyomán ezék a vállalatok ma a járás legjobbjai. A Ceglédi Ruhaipari Vállalat is egyike az élüzem jelvénnyel kitüntetett üzemeknek. Tervük teljesítésében nagy szerepet játszott az a 140 méter hosszú munkaszalag is. amelynek segítségével napi 440 darab iskolaköpenyt tudnak elkészíteni. A vállalat dolgozói rendszeresen részt vettek a szakmai továbbképzésben, s ezáltal több irányú munkafolyamat elvégzésére vállalkozhatnak. Jórészt ennek köszönhető az a nagyszámú újítás is, amely 250 000 forint megtakarítást eredményezett. A szabászati anyagmegtakarításból származó ösz- szeg elérte a 120 000 forintot, Április 4-e alkalmából három Pest megyei tanácsi vállalat kapott dicsérő oklevelet: a Ceglédi Cipőipari Vállalat, a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat és a Nagykőrösi Faáru- és Do- hányzócikk-gyártó Vállalat. Mindhárom vállalatnál jelentős önköltségcsökkentést értek el, emelkedett az egy órára jutó termelési érték, s komoly nyereséggel zárták az évet. A Pest megyei Tanács ipari osztálya felterjesztette a Könnyűipari Minisztériumhoz a Nagykőrösi Faáru és Do- hányzócikkgyártó Vállalat, a Gödöllői Autójavító Vállalat, a Váci Autójavító Vállalat, a Váci Nyomda Vállalat és a Ceglédi Ruhaipari Vállalat 15 dolgozóját a „Kiváló Dolgozó” kitüntető címre. (b) Felszabadulási ünnepség a Diósdi Csapágygyárban Zászlódíszbe öltözött a gyár udvar:. összes üzeme és ebédlője, amely az ünnepség alkalmával zsúfolásig megtelt dolgozókkal. Ónodi Antal megnyit^ szavai után Gabányi Lajos, a párt-végrehajtóbizottság tagja mondott ünnepi beszédet. Méltatta április negyediké jelentőségét, a gyár fejlődését és elért eredményeit. Az ünnepség keretében Gáti Ferenc igazgató átadta a vállalat kiváló dolgozóinak a jelvényeket és az okleveleket. Ebben a kitüntetésben huszonheten részesültek, és mintegy 135 fő kapott pénzjutalmat. Végül a szakszervezeti bizottság elnöke az üzemi bizottság nevében megjutalmazta a kiváló szakszervezeti aktívákat. — A régi ismerős, a 75 éves Kántor Miklós bácsi, a portás, tavaly decemberben nyugdíjba ment. — Ezzel fogadták a Pest megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat portáján. Helyette Pallag Imrét találtam. Micsoda különbség a két ember között! Kántor bácsi a megtestesült szerénység, Pallag Imre pedig akárcsak egy tábornok — erélyesen, határozottan intézkedik, mint akire hatalmas értékeket bíztak. Még amikor Molnár Ferenc igazgatóval jártam az üzemben, akkor is találkoztam vele. Nem személyesen, csak a hírével. Valaki panaszkodott, hogy egészen apró szabálytalanság miatt egy kocsit nem enged útjára. Ilyenfajta változást tapasztaltam a régi és a mostani gyár között is. Abból a régiből már csak a zsúfolt kis udvar maradt — emlékeztetőül, no meg az egykori kis gépműhely, de annak is csak a kormos falai emlékeztetnek a múltra. Mi is volt akkor? Hallgassuk meg az egyik alapító tagot, Müller Róbert tervelőadót: — K ilencszázn egyven ki lene- j ben harmincnégyen kezdtük a Földművelésügyi Minisz- I térium Gépállomási Igazga- j újságának javítóműhelyeként. I A külföldi traktorokat javítottuk. 1950-ben lettünk önálló vállalat, Pest megyei
