Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

1961. ÁPRILIS 23. VASÁRNAP rear MEGYEI yííHiro HÉTKÖZNAPI CSODÁK / Elek. Az egyik percben még « napsugár kocogtatja kis szobám ablakát, a másikban már az eső dobol monoton egyhangúsággal. Hamisítat­lan április. Derűs és boron- Oó. Olvasom: Az első ember a világűrben. A kozmosz Kolumbusa. Ga­garin. „A repülőút zavartalan, a súlytalanság állapotát jól viselem.” Akaratlanul is arra gon­dolok: csoda. Vagy ha job­ban tetszik, csupa nagybetű­vel: CSODA. Kozmosz. Az első űrutas. Gagarin. ízlelgetem az élet új ízeit. Még jól emlékszem Verne regényére. Nyolcvan nap alatt a Föld körül. Lelkesed­tem. Repülni akartam én is. Esernyővel ugrottam le egy magas fa tetejéről. Az er­nyő kifordult, összetört. Sze­rencsém volt. Ficammal meg­úsztam. Akkor még legin­kább csak kétfedelű „varró­gépek” röpködtek a levegő­ben. Alig negyedszázada. Apám még látta Bleriot-t. Akkor csoda volt. Ma? A legkisebb gyerek is legyint: ugyan! Gagarin! — mondják, s csillog a szemük. Csoda? Tegnap még az volt. Holnap? Holnapután? Ha behúnyom a szememet, látom magam előtt gimnazistává serdült fiam: „Hétköznapi csoda volt, apa!” S újra csillog a szeme. Az új Gagarinokért, akik tálán éppen ezekben a percekben érkeznek a Hold­ra, a Venusra... PRUKNER PÁL A pont mögött a semmi. Eichmann. Hatmillió ember gyilkosa. Az elnöklő bíró a vádlottra néz. Csönd. A krematórium le­hetett ilyen. Mészárlás után. A hang rekedt: — Nem ismerem el bűnös­ségemet. Csönd. Ha lenne túlvilág, megszó­lalnának a harsonák. Hat­millió harsona. Annak idején néhány száz is lerombolta Jerikó falait. Hatmillió. Csönd. Csoda? Az üvegkalitkán túl nevek: Globke, Speidel, mások. Ma is, ki tudja hányszor hang­zik el: Herr Globke, Herr Speidel... Meddig? A csoda mögött Aden­auer áll. A tőke. Az impe­rializmus. Bukó csillag. Tűnő csoda. De figyelmeztet, mint egy­koron Julius Fucik: Emberek vigyázzatok! irányították. Emberek elp?isz- J tításáért. J Emberek meghaltak ember- { kéztől. $ A szabadságot nem lehet J bombákkal, emberkézzel el- J pusztítani. mr ! i \ i I A másik oldalon: \ Borisz Klovszkij, a szovjet \ orvostudományi akadémia ; tagja nyilatkozik. — A Föld vonzóerejéből ki­szabadulva nem fenyeget majd az öregedés veszélye. — Eljön az idő, amikor a világűrben szanatóriumokat építenek, ahonnan az embe­rek nemcsak egészségesen, de megfiatalodva fognak visz- szatérni. Amit a tudós állít, ma utópisztikus csoda. Nagyapám idejében Blériot is az volt. Apám csak mosolygott, ha valaki az űrrepülést emlí­tette előtte. Tizennyolc évvel ezelőtt Eichmann embermilliók éle­tének korlátlan ura volt. Néhány éve Kubában elér­hetetlennek tűnő álom volt a szó: szabadság. Múlnak az évek, a csodák realizálódnak. Az ember már az űrben szárnyal. Eichmann üvegkalit'cában. Kuba felett a szabadság fé­nye világít. A ma csodája holnap — hétköznap. Természetes. Akár a mindennapi kenyér. Élek. Napsugár kacagtatja kis szobám ablakát. Eső do­bol monoton egyhangúsággal. Április. Derűs és borongó. Elet. Becsukom a mai újságot. DANIEL DEFOE Olvasom tovább a legfris­sebb lapot: Mose Landau, a jeruzsále- mi per elnöklő bírája fenn­hangon olvassa az Eichmann ellen emelt vád tizenöt pont­ját. Az • üvegkalitkában szem­rebbenés nélkül állja a fo­goly. Bámul maga elé me­redten, mindig egy pontra. A következő lapon: Bombák. Tíz halott, öt­vennégy sebesült. Általános mozgósítás Kubában. Gagarin űrhajója a koz­mosz felfedezésére indult. A B—26-os bombázók a halált szállították. A kettőt néhány nap vá­lasztja csak el csupán. És két világ. Ez is csoda lenne? Ma még valóban az. Iszo­nyatos csoda. Az űrhajót emberek irá­nyították. Az emberiség bol­dogságáért, a tágabb, derű­sebb holnapért. A B—26-osokat emberek suttogták —, pedig meg­mondtuk, hogy tökkelüíött szamár leszel egész életedben, ha nem tanulod meg a bino­miális együtthatókat. Inkább Vernét olvastad számtanórán a pad alatt, vagy pedig az ablakon át a parkba lestél, futkárözó leánykák után, ta­lán verset is írtál és hiábavaló rímeken törted kobakodat, ahelyett. hogy a logaritmus mélységes szépségein anda- lodtál volna el. Újból ivott néhány kortyot, majd bűnbánó sóhajtással folytatta: — Dacos kölyök voltam ab­ban az időben és az ifjúi dac, amely az Olümposz istenei­nek legdrágább ajándéka, hi­szen az ad erőt még a velük való birkózásra is, újból fel- parázslott bennem. Azért is megmutatom nekik! Égő szemmel meredtem a térkép­re. Szemem megakadt felső sarkában egy szón és egy szá­mon. A szó ez volt: Lépték. A szám pedig 12 000 000. Az éjszakában valahonnan, na­gyon messziről, mintha haj­dani padszomszédom, Szu- szik Gyuri hangja súgta vol­na a bűvös szót felém: Arány. Igen. igen, ez a kulcs megnyitja előttem a kaput. Az arány. Már szabályosan olvastam a térképről: Egy aránylik a tizenkétmillióhoz. Tanár úr kérem, ez annyit jelent, hogy egy centiméter térkép százhúsz kilométer valóság. Most már könnyű kiszámítani, hogy 302 kilo­méter valóság két és fél centi térképpel egyenlő. New­ton nem lehetett büszkébb és boldogabb, amikor fölfedezte a Nehézséget, mint én most. Tehát két és fél centiméter magasra kell tartanom sze­memet a Budapestet jelző kis, fekete karika fölé, ak­kor látni fogom azt, amit Óbuda fölött háromszázkét kilométer magasságból lát­hattunk volna űrhajós testvé­remmel. Különös tűzben ragyogott--------------------------fel a sze­me és mohón hajtotta föl maradék borát. Aztán to­vább mesélt. Meséje izgalma­sabb volt, mint Amundsen naplója. Az ő útja is felfe­dező út volt, rég elfelejtett, tehát ismeretlen, vad vidéke­ken, sivatagokon és szakadé­kokon, égbe meredő hegyor­mokon és mély völgyeken ve­zetett keresztül kitűzött cél­ja, a háromszázkét kilométer magasságban kitárulkozó lát­határ fölfedezése és meghó­dítása felé. Már azt hitte, gyerekjáték az egész. Csak azt kell kiszámítania, mekko­ra a sugara a körnek, amely annak a bizonyos láthatárnak a szélén simul földgolyónk­hoz. Merészen lebocsátko­zott emlékezete legmélyebb régióiba, ahol sűrű moszat- és hínártömkeleg alatt diák­köri tudományának foszlányai hevertek. íróasztala fiókjában ráakadt régi körzőjére, amely cirkálom • névvel szerepelt rég elporhadt egykori mér- tantanára szótárában. Csorba vonalzót is talált valahol. Rég hallott szavak csendültek meg hevülő lelkében: Érintő, rá­diusz, derékszög, befogó, át­fogó, Pithagoras tétele.' — Igen, igen — mosolygott most az éjszaka homályában Szinbád — Pithagoras tétele. Talán ez az egyetlen tétel maradt meg a töméntelen kö­zül, amelynek szerepe volt az iskolai esztendők után kö­vetkező életemben is. Szent próbakő lett eme tételből, fokmérője későbbi mámo­raimnak. a bortól valóknak éppen úgy, mint a szerel­mieknek. Ha túlságos mélyre merültem olykor egyikbe, avagy a másikba, szép téli éjszakákon, halványzöld fé­nyű gázlámpásak alatt, fehér­re meszelt házfalakon vasta­gon fogó plajbásszal Pitha­goras tételét vezettem le. Ha sikerült a takaros egyenletek felállításával és megfejtésé­vel igazolnom a görög tudós fölfedezését, hogy tudniillik a derékszögű háromszög átfo­gójának négyzete egyenlő ä két befogó négyzetének ösz- szegével. akkor még nem volt komoly a baj. De ha összeke­veredtek az egyenletek, ha sehogy sem akart kialakulni a végeredmény, az „ánégyzet plusz bénégyzet egyenlő cé- négyzet” örökigazsága, hát a baj már egészen komoly volt, akár bortól származott, akár szerelemtől. Szörnyűséges órák voltak ezek, amint mesélte, kétség- beesett küzdelem a csökö­nyös számokkal, szabályokkal és képletekkel. Föllapozott öreg lexikonokban találta meg vén földgolyónk sugarának hosszát és nehezen eszmélt arra, hogy most is Pithagoras- hoz kell folyamodnia, mint ama régmúlt éjszakákon; Ügy- gyel-bajjal föl is állította az egyenletet, verejtékezve vé­gezte el a szorzásokat és ösz- szeadásokat. számítgatta át centiméterekre a kilométere­ket, sőt még a négyzetreeme- lés gigászi feladatával is meg. birkózott valahogy, önmaguk­kal szorongatván a sok jegyű számokat, amikor azonban el­érkezett az utolsó lépcső­höz és gyökvonással kellett volna elővarázsolnia a vég­eredményt, a látókör suga­rának hosszát, csődöt mon­dott minden tudománya. Kín­jában pedig eszébe jutott még vaskos algebrakönyv szer­zőinek neve is. Mocznik ol- mützi professzoré és a derék erdélyi Schmidt Ágostoné, de hiába idézte szellemüket, a gyökvonás ördöngős fogásai­ra nem jött rá. Végül arra fanyalodott, hogy próbaszor­zásokkal közelítse meg az eredményt. De nem adta fel a harcot és amikor egy tá­voli kakas harmadszor sür­gette meg a hajnalt, kezében volt a szám: 1990 kilométer. Most azt számította ki, hogy ez tizenhat és fél térképcen­timéternek felel meg. Eny- nyit fogott a cirkálom két szá­ra közé, majd a körző tűjéi Budapest pici karikájának kö­zepébe bökve, megszerkesz­tette a kört Európa politikai térképén. — Az egyik ősöm — mond ta az izgalmas mesét tovább Szinbád — alkimista volt s prágai Hradsinban. nagyem­lékű Rudolf császár udva­rában, de korántsem lett vol­na olyan büszke, ha megtalál­ja a ^bölcsek kövét, az örök élet avagy az aranycsinálás titkát, mint amilyen én vol­tam ezzel az 1990 kilométer­rel, meg a térképre rajzolt lá­tókörrel. Most aztán föltá­rult előttem a kép, tisztán élesen. A kép, amelyet em­ber még sohasem láthatott Innen, fejünk fölött három­százkét kilométerről siklotl végig szemem a roppant lát­határon. Lassan követtem i varázskor éles vonalát, aminl elszáguld országok, városok hegyek, folyók és tengerek fölött, magába zárva csak­nem egész Európát. Íror­szág déli partján, Wexorc kikötőjében kezdtem a rop­pant kört, elsuhantam Dub­lin fölött, átléptem az észak; kanálist, Islay szigetet és mái a skótok földjén voltam, í Hebridák alatt röpültem to­vább, láttam a kontinens őrét, Shetland szigetet, az­tán a norvég fjordok fölöt' szálltam, hogy átérve Svéd­országba, elérjem a Bottn: öböl északi csücskében Pile- det, amely láthatárom leg északibb pontja volt. Szem­ben, az öböl másik part jár már a finn földet láttam, tú az ezer tavak vidékén, alig kétszáz kilométerre dél felé az északi sarkkörtől, majd szov­jet földre értem, űrhajós test­vérem hazájába. Utam On- dozero városkán, majd az Onyega-tó partján vitt. Vol­gát, a szent folyót, Moszkván túl, Novgorodnál léptem elő­ször át, másodszor pedig már messze délen, Dubovkánál, jóval az Azóvi-tenger mögött. Láttam a Fekete-tenger leg­keletibb partjait és Batum közelében jutottam át Tö­rökországba. Megpillantottam Erzirumot és az Eufrateszt, majd az alexandriai öbölnél a Földközi-tenger mélykék vizébe merült száguldó te­kintetem. Láttam az ősten­ger három gyöngyszemét, Ciprust, Rodoszt és Krétát, mögöttük a Nílus deltáját, aztán Afrika északi partjait, a Szirtiszeket. egy darabkát a Szaharából is, és átlebbenve Gibraltár öblén, Sierra Ne- vadánál jutottam spanyol földre. Átugrottam a Pire- neusokat, a Vizcayai öbölnél föltárult előttem az Atlanti­óceán. így jutottam vissza az ír partokra. És ezt mind, mind, meg azt is, ami ezen a roppant körön belül van, in­nen láttam, a mi drága Óbu­dánkról, alig háromszáz ki­lométernyire a hely fölött, hol most ülünk. De az utazás szent lázában ne feledkezzünk meg erről a remek borról, amelynek aromái napsütötte szőlőhegyek legtitkosabb ál­mairól árulkodnak. így szólt Szinbád, 32 űr­-FLJ-------------------- hajós, és fölemelve a demizsont, ki­vételesen színültig töltötte a rozoga asztalon csillagfényben remegő poharakat. A Duna és túlnan rajta a város fölött, derengeni kez­dett már az ég. Hajnalodott. aggályos gonddal, mint a szá­raz tények feljegyzését igyek­szik beállítani, gondoskodik arról, hogy „igaz történeteit” minden módon már címétől kezdve, bevezetésekkel valószí­nűsítse. És valóban a valóság alapja mindegyiknek meg is van, hiszen híres Robinzonjá- naic eredetijét, a Juan Fer­nandez szigetén éveket eltol te Selkirk matróz történetét is pénzért vásárolta. FORGANDÓ SZERENCSÉJŰ életé­nek egyik jelentős eseménye volt, amikor 1685-ben egy vi­déki kereskedelmi útja közben csatlakozik a puritánokkal ro­konszenvező Monmouth herceg lázadóihoz, s bár különösebb szerepe a lázadásban nem volt, annak leverése után az angol történelemben is híresen ke­gyetlen megtorlás elől bújdo- sik. Később III. Vilmos kísé­retében van, a király pamflet- írója, a királyt támogató röp- iratokat ír, az udvarhoz is be­járatos, állami állást kap, és nagyüzemet alapít. Amikor meghal a király, röpirataiért elfogják, börtönbe hurcolják, pellengérre ültetik, de a bör­tönben állítja össze írásainak első gyűjteményét, és a pellen­gérről himnuszt ír, s míg ő a pellengéren ül, a himnusz ki­nyomtatott szövegét emberei már a környékbeli utcákon árusítják. A durva színjátékok közönsége, a londoni tömeg, Defoe mellé áll és a pellengért virágokkal borítják. Egész éle­te a külső és belső ellentmon­dások halmaza. Hol tory, hol wigh. Hol egyik párt bértoll­noka, hol a másiké. A külön­böző kormányok kéme — leve­lei tanútsítják —, majd bör­tönbe kerül, már-már depor­tálják; bujkáló, tönkrement kereskedő, aki a londoni tol­vajok, szajhák és^alvilági ala­kok közt húzódik meg, míg fe­lesége nem rendezi ügyeit, hogy újra elő tudjon jönni és megint feltornássza magát egy időre. Mentségéül szolgáljon, hogy látszólagos elvtelensége, hol egyik, hol másik párthoz való csatlakozása lényegében nem jelenti az elvek cseréjét, hiszen mindkét párt alapjában véve, osztályalapjaiban ugyan­azokat az erőket képviseli. De­foe maga saját alapvető eszmé­jét, a létért való küzdelem pol­gári gondolatát mindvégig megőrzi. Nagy remekművei, a i Robinson, a Moll Flenders lé- j nyegében eszméinek és életé­inek burkolt allegóriája, ő ma- ! ga is hivatkozik erre a Robin- Jsonban, küzdelme a napi létért 5 a polgári társadalom elszigetelt Jmagányában változik itt „igaz J történetté”. A két remekmű J csak látszólag ellentétes, alap- J vető lényegében ugyanazt fe- Jjezik ki. A Robinson eszmeib- J ben, a Foil Flanders a kor erő­teljesebb realitásával. 5 Egy időben lapja van, a The £ Review — az első irodalmi fo- J lyóirat a világon — és halála J idején Robinsonja hallatlan J népszerű, számos kiadásban el­fogyott, de az író nevét, akit J Babits a világ egyik első sajtó- £ kulijának nevez, senki sem is- ( meri. Az új rend, a polgárság, 5 a tényeket szereti, az igaz tör- 5 ténetek tömege ezt az igényt 5 elégíti ki s ebből a tömegter- 5 melésből emelkednek ki De­foe írásai, akinek csodálato- Jsan reális fantáziája a legap- fóbb részletekig kitalálja a té- J nyékét, de ezek a kitalált té- £ nyék, pont olyanok, mint a va- f óság. Ilyen a világ, hirdetik £ írásai s ebben a világban is í diadalmaskodik. A Robinson ( valóban az ember fejlődéstör- 5 ténete is egy kissé, és diada- 5 la a természet erői felett, de ez 5 a Robinson a szervezett társa- 5 dalomtól kapja eszközeit és 5 szerszámait, amit a tenger 5 partra vet szigetén, s amelyek- 5 kel megvalósíthatja a polgári ^eszmény; a vagyon- és gyar- ^ matszerzést. f A SORS és a művészi alkotá- fok különös fintora, hogy ez az 5 író, aki soha nem akart mű- 5 vész lenni, de aki már első fealista alkotásában egy szel- fem megjelenéséről olyan rész- 5letesen és minden apró körül- J ményre kiterjedően tud írni, 5 hogy azt teljesen valószínűvé 5 tette, a polgárság eszméit és Jólétét kifejező műfajnak — a 5 regénynek atyjává lett. 5 Csertői Oszkár lentkeznek röpirataiban. A gazdagság és vagyon hajhászá- sa eleinte sikerrel jár. Keres­kedő lesz, később téglagyáros, vagyont szerez, huszonnégy éves korában megnősül, jómó­dú kereskedőlányt vesz felesé­gül, üzleti utazásokat tesz Ang­liában, Skóciában, Spanyolor­szágban és Franciaországban s ezek az utak hatalmasan gaz­dagítják életismeretét. Az adás-vevés, az üzletelés szen­vedélye elkíséri majd’ később is, öregkorában, amikor már csak az irodalomnak és az iro­dalomból él, akkor is újra és újra megkísérli a kereskedést. Kötetlen, sokfelé érdeklődő eleven szellem s ez az érdek­lődés viszi el az irodalomhoz is. Az irodalomhoz, amelyet soha nem tekint művészetnek, híven puritán neveléséhez, azokat a műfajokat, amelyek­ben véleménye szerint művé­szet nyilvánulhatna meg, nem is műveli s ha verset ír — nem éppen jó verseket —, csak a közvetlen aktualitásért teszi. Pamfleteket, útirajzokat, tör­ténelemkönyveket, kereskedel­mi, gazdasági, pedagógiai vita­iratokat ír és különösen élete utolsó másfél évtizedében re­gényeket, amelyeket kínos és ■w'VVW'V^'WX.'X.'V'W'V'VW'WWWVWVWWWWW^.W* széppel is. Szülei papnak szán­ják, ő azonban természetes hajlamából, s mint dissenter, némi kényszerűségből is isko­lái elvégzése után kereskedői pályára lép. Ekkor már túl van a londoni pestis, és szörnyű tűzvész élményein, amelyek Defoeékat szinte kikerülték, és ezzel látszólag igazolták vak puritáni hitüket. Ezek az élmé­nyek majd negyven év múlva hallatlan életszerűséggel je­ELETET akár ő maga írhatta volna regénybe, annyira tükrö­ződik abban egész kora, ahogy kora életében oldódik fel ő maga is. Háromszáz évvel ezelőtt szü­letett Dániel Deine, bár a kér­dés tökéletesen máig sem el­döntött, mert 1660 és 1661 kö­zött vitatják születésének ide­jét. Egykönyves írónak ismeri a világ, holott írói működése alatt — ez valószínűleg a világi- irodalom írói rekordja — kö­rülbelül 375, vagy talán vala­mivel ennél is több művet al­kotott. S ebben a teméntelen mennyiségű írásban a legszi­gorúbb mércével is találhatunk két-három remekművet, olyan ; remekművet, amelyek miatt i joggal nevezik az „angol re- i gény atyjának’” azt az embert, laki írásainak jórészén még a ; nevét sem tüntette fel, és akit ;nagy kortársa, Swift „nyomo- jrult tudatlan fickónak” neve- J zett. í A londoni James Foe gyer- ítyamártó jómódú polgár fia­iként született Daniel Defoe. Az J apa később mészárosmester 5 lett, és a nagy londoni pestis- Jjárvány és tűzvész után jelen- J tős vagyonra tett szert, — a fossz nyelvek szerint polgár- J társai rovására. Az öreg Foe az J anglikán államvallással szem­benálló puritán dissenterekhez í tartozik és ez a tény nemcsak 5 helyzetüket, hanem a fiú ké- 5sőbbi életútját és irodalmi 5 magatartását, törekvéseit is 5 meghatározza. A dissenterek, 5 mint az államvallással szem- 5 benállók, a foglalkozások és 5 rangok, állami funkciók majd £ minden köréből ki voltak zár­jva s ha ekkor éppen nem is ül- J dözik őket különösebben, de ez Ja lehetőség mindig fejük felett J lebeg. Dissenter számára a vi- 5lági foglalkozások közül csak a 5 kereskedői, iparosi tevékeny- 5 ség áll nyitva. j A GYEREK DEFOE London kikö­J tőit csavarogja be, hajósokkal, J tolvajokkal, világcsavargókkal, J távoli utakat járó kereskedők- Jkel ismerkedik és ahogy évti- Jzedekkel később maga vallja, Jitt szerezte történelmi, földraj- Jzi ismereteit, hiszen mint puri- Jtán gyerek a kpnyvek jelentős (részétől is el volt zárva, mert (a puritánok szemben álltak a 5 művészetben megnyilvánuló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom