Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

1981. ÁPRILIS 16. VASÁRNAP MFC sifiírltm Klfigj%mpHÍ1 Beszél a képesalbum Illési Stefi 7 Földeák Róbert rendező jf A' Kowáeh Gyula Igazgató iusi emlékek című filmjüket, Sztaniszlav Rosztockij ren­dező őt személte ki Vja- csészlav Tyihonov partne­réül. Jana Brejchova fel­adatát — erről a magyar nézők is meggyőződhettek — emlékezetes módon oldotta meg. A kis csehszlovák ta­nítónő alakjába annyi köl­tészetet lehelt, oly magától értetődő természetességgel játszotta meg a parányi re­gényt, hogy arra Csehszlo­vákiában, s mindenütt, ahol a filmet vetítették, még so­káig emlékeztek. Az ..Életre ítéltek’’-ben egy huligán leányt, személyesített meg. Karel Zeman sajátos eljárással (ember, báb, rajz kombinációval) készült új mesefilmjében, a „Münchau- sen báró kalandjai”-ban a szépséges velencei hercegnőt. Drámai erejét a „Magasabb Valamit elfelejtettem. elv‘’-ben csillogtatta. Ezért az alakításért kapta a lo- camó-i fesztivál díját. Legutóbb a Német Demok­ratikus Köztársaságba hív­ták meg. Itt Kurt Maetzig rendező „Loy kapitány álma” . című új filmjének főszerep­lője lesz. Lassan besötétedett. A son- i gora fekete lapja fel-felfény- Í lik az utca fényeit öl. — Hol szebbek az esték? \ — fárizs nagyon szép. le- \ nyűgöző. Fényei felejthetet- \ lenek.,,, da azssték v • .flz.ia&® j esték az:ok, itthon a legszeb- ! bek. >:^V*ÄlfSS - •' Unevár Mária 1...» wna Antal Ila Szovjet filmek sikere a nyugat-berlini filmfesztiválon Nyugat-Berlinben befejező­dött a szovjet filmhét. A bemutatott filmek — Ballada a katonáról, Othelio, Csen­des Don, A negyvenegyedik, Szállnak a darvak. Rettegett Iván, A köpeny — nagy si­kert arattak. A nézők meleg szeretette] fogadták a meg­j jelent szovjet művészeket: f Grigorij Csuhrajt, Jelena í Bisztrickáját, Izolda Izvická- ;■ ját, Tatjana Szamojlovát, í Irüia Szkobcevát, Szergej J Bondarcsukot. A vendégek ^ meglátogatták a CCC filmstú- ^ diót, ahol találkoztak Maria ;J Scbellel. J LELKES M TÓPARTI TŰNŐDÉS Mint a tóra toccsanó békahad, Úgy ugrálnak a csendre a szavak. Versem mormolom — elfáradt imát. Köröttem halkan sírni kezd a nád. Vízipók hány fürge cikcakkokat, S a víz szelíd hullámgryűrüt sem ad. Ólomtükre unottan ácsqrog — Nem oldja fel a kristály-bánatot. ta szegény ártatlan angyal fe­jét, vállat vonhat-e arra, hogy „egy családapa, az ön nagy­ra becsült, megboldogult fér­jének régi jó barátja” siet tu­domására hozni, „amíg még van idő elkerülni egy nagy szerencsétlenséget”, hogy a leendő vő szenvedélyes kár­tyás, iszákos és más egyéb; hogy két ágyasa van két kü­lönböző külvárosi negyedben, s az ő tudtukkal köt házas­ságot, hogy megmeneküljön a nyomortól, s hogy legyen mi­ből eltartania őket, a hozo­mány utáni jövedelemből? Mennyi megingott parla­menti többség, hány derékba tört közéleti pályafutás, hány megszakadt barátság, hány felbontott jegyesség a varázs­erejű névtelen levél követ­keztében ! Ó, te felfoghatatlan és korlátlan hatalom! Hogy uralkodsz értelmünkön. Valamikor régen tanfelügyelő voltam. Az egyik felügyelői kiszál­lásról hazatérve, otthon több más levél között „egy család­apa” aláírását is találok. Mit is közölt velem a tiszte­letre méltó családapa? Komolyan felhívta a figyel­memet az X falu vegyes is­kolában működő tanító vi­selt dolgaira. Röviden: részeges, évekig nem néz az iskola felé; egy kis birtok művelésével fog­lalkozik, uzsorakamatra ad kölcsönt a szerencsétlen fa­lusiaknak; ha elvétve be-be- néz az iskolába, véresre veri a gyermekeket; az egyiket ad­dig verte, amíg nyavalyatö- rős lett; végül fennforog a gyanú hogy egy 11. éves leánytanulót, egy szegény öz­vegyasszony szerencsétlen kis­lányát .:. stb., stb. Még a végére sem értem az érdekes levélnek, s parancsot kapok az Iskolaügyi Minisz­tériumtól, amelyben utasíta­nak. , hogy azonnal indítsak helyszíni vizsgálatot az illető tanító ellen, akinek viselt dol­gairól azonos tartalmú névte­len levelet kapott a miniszté­rium is, azzal a megjegyzés­sel. hogy „hasonló levelet kapott a tanfelügyelő is, de, mert az uzsorás tanító a tan- felügyelő pártfogoltja, ez nem akar kiszállni a vizsgálat le­folytatására, jóllehet már vagy tíz napja megkapta a levelet”. Másnap ebéd után, erősen hideg, őszi időben nekivág­tam szekéren az útnak, hogy meglepetésszerűen toppanjak be ahhoz az emberi szörnye­teghez. Bőrig ázva és dideregve ér­keztem meg az iskolához, ahol mit találtam? ... Ami egy fa­lusi iskolában található: nyo­mort, sötét nyomort, román nyomort! Mit állapítottam meg? Ter­mészetesen alig várod, kedves olvasó, hogy megtudd! íme! A község havi húsz lejt fizetett a tanítónak, de már majdnem egy év óta nem kapta meg a fizetését. özvegy ember volt, két ap­ró gyermekkel. Mind a kettő hastífuszban feküdt ugyanab­ban a szobában, ahol az apa is aludt. A zsidó bérlő könyöradomá- nyából élt, az küldözgetett neki időnként málélisztet és néhanapján paszulyt meg tú­rót. Ami a 11 éves leánytanulót, a szegény özvegy szerencsétlen leánykáját illeti, erről senki sem tucjta, hogy valaha is lé­tezett volna a községben, azon egyszerű oknál fogva, hogy még a szegény özvegy édes­anya sem létezett sohasem. Megkérdeztem a szeren­csétlent, ki lehet a „család­apa”, a névtelen levél szer­zője. Tudta: a pap fia. egy kö­rülbelül huszonegy éves te­kergő: ő "akar tanító lenni ott, hogy megszabaduljon a kato­náskodástól. Tanulnom kellett volna eb­ből, — ugyebár? S ne sza­ladgáljak ziháló mellel eső- ben-sárban egy névtelen le­vél parancsára. Ugyan! Nem tudom, hogy amíg tan- felügyelősködtem, végeztem-e más, hasznos munkát, mint azt, hogy hűségesen a végére jártam a névtelen levelek­nek, és, magától értetődik, ugyanazzal az eredménnyel, mint az első esetben. így van az. fki b®rml' —--------------- iyen hiva­t ali hatáskörrel rendelkezik: nézeteiben és érzelmeiben, Otthonában férjével, Milos Formánnál. gurákat — természetesen fia­tal lányokat vagy asszonyo­kat — személyesített meg. Emberábrázoló képessége még a gyengébben körvonalazott szerepeket is élettel töltötte meg. Amikor szovjet filmesek látogattak a csehszlovák filmvárosba, hogy közös pro­dukcióban készítsék el a két nép barátságáról szóló Má­Mimt minden színész, ús ő is albumba gyűjti éled nek, művészi pályafutás; nak eseményeit. A Pest m< gyei Hírlap 'kérésére Jár, Brejchova ezekből a — töbl nyíre amatőrképekből — ju tatott el néhányat a sze kesztőségbe, üdvözölve eg; bem a lap olvasóit. Ábel Péter \\\\\\\\\\\\VX»\\VV\VAV«^ViN>SíMS»íNíí»iSS^SS»MS^ Farkas László: Falusi vasárnap Ámyékos utcán, vadzöld lomb alatt Fejkendős, görnyedt, sánta had halad, Fekete, morgós vénasszony-csapat. Vasárnap, béke, pilledő vidék, Pörköltszag, fecskék, tiziáni ég. S húsz. harminc, negyven, ötven szentfazék. Ragyás kövekre térdreomlanak. Amíg a giccses Krisztus-kép alatt Szent jóslatokról szól a nyájas pap. Hé, mámik! Kint a nap szikrázva ég! A végítélet? ... kicsit messze még... S úgy látszik, búza és bor lesz elég. ... Árnyékos utcán, vadzöld lomb alatt Olyan szívesen felkiáltanék! Az árokparton lurkók játszanak, Szemükben már a lelkem lángja ég. A szép, szőke Jana Brej- chova ma vítafaihatatla- n-ul Csehszlovákia egyik leg­népszerűbb filmszínésznője. Művészi képességei viszony­lag rövid idő alatt a kül­földet is meghódították. Az elmúlt esztendőben a svájci Locarnóban, nyert díjat, míg 1956-ban Velencében. Gyermekkorában került a filmhez, diri Sequens ren­dező iskolás lányokat kere­sett az Ölöm kenyér című produkcióhoz és a kis Jana a boldog kiválasztottak között volt. Sőt, nemcsak, statisz­tált, de szerepet is kapott. A „siker” ellenére a felvé- j telek befejezése után tovább- i tanult, majd állást vállalt ja Laktos-tejüzemben. Itt, mint i gépírónő dolgozott, míg egy íszép napon ismét felfedezték, í Lefényképezte öt a kapu ! előtt valamelyik szemfüles f: operatőr és a kép alapján jipróbafel vételre hívták meg j Barandovba. ; Az első filmet sorra követ- ;ték a többiek. Játszott az \ „Aranypók’ '-ban, az „Olmer j bűné”-ben, a „Dulszka asz- J szony ei'kölesei' ‘-ben, a „Vá- ; gyak szárnyán”-ban. Tehet- isége fokról-fokra bontako- zott ki. A legkülönbözőbb fi- j. volt önmagában is. de nekem S külön örömet jelentett, hogy a Karajannal személyesen be- f szelhettem. í — Hány hangversenye volt\ Párizsban? í — Kettő. Az egyiket a meg- $ hívó televízió stúdió jában ad-j tam. a másikat pedig a Ma-^ gyár Kultúra Házában. Mind-% kettőn Katona Agnes zongo- j raművésznő kísért. — Milyen hazai koncertek í várták itthon? — A napokban volt hang- versenyem Szegeden. ahol £ egy japán vendégkarmester, * Thakasi Ahasima vezényelt, f BÚCSÚZÓUL elmondja, még. ^ hogy a fiatal francia zene- í művészeknek sókkal néha-t zebb a nyilvánosság elé való; jutás, mint a magyaroknak, j Nekik jelentős pénzösszeget 5 kell letenniök ahhoz, hogy £ először dobogóra léphessenek. ^ A gordonka művésze \ PÁRIZSI hangv er se nyűt ja ; után pár nappal kerestem fel ; Unger Emőkét, a fiatalon is \ jelentős sikereket elért gor- j donkamüvésznőt. Természe­V tes egyszerűséggel, már-már % túlzott szerénységgel beszél f önmagáról, eredményeiről. A szobáját is ez az egyszerűség % jellemzi: középpontjában a.z £ aranybarna gordonka. A fa­jion egyetlen kép. sima. egy- í szerű keretbe foglalt, Dona­V tello mintázta női fej. 5 — Ezerkilencszázötvenötben $ voltam először külföldön, a % varsói VIT-en, ahöl ho.rm.a- dik dijat nyertem — emléke- j zik. — Két év múlva Párizs- j ba kaptam meghívást, attól j kezdve minden évben vol- í tam egyszer ott, 1959-ig. Köz­V ben volt egy szovjetunióben V turném; Kijevben és Moszk­vádban. Azután hívtak Prágá­V ba. Brüsszelbe, Bécsbe és V Svájcba. Most pedig újból í Párizsba és Bécsbe. / j — Három év alatt sokat £ változott Párizs ? V — Párizs örökké változik í — mondja mosolyogva. ff Tűnődő szeme tükrén lá- f tom a Szajna viliódzó fénye­sít a Notre Dame alatt. V — Minden napnak megvan V a. maga káprázata az idegen. V számára. Amikor először lát­V tam a Notre Dame-ot, akkor ^ monumentalitásával hatott V rám. Később egyre nagyobb V erővel ejtett ámulatba, az építészetnek ez a csodálatos V alkotása. És most az eleven­V ségével lepett meg. Olyan volt V a kora reggeli párásságban az $ oldalán csobogó Szajnával. V mint az anya, aki mosolyogta V hallgatja szoknyája körül ra S koncátlankodó gyermekei csa- ff csogását. V — Volt-e valami különle­^ges zenei élménye Párizsban? ^ — Az én ott-tartózkodá­V sommal egyidöben adott hang- ff versenyt a bécsi filharmoni­V kusok zeneipara, a világhírű V karmester. Karajan v.ezéfiy­V létével, és, Backhaus zongo- S ramüvész " közreműködésé rei­ft A hangverseny nagy élmény y akár védi. akár veszélyezteti ^ valaki másnak az érdekeit, a ^ névtelen levél engedelmes rab- ^ szolgája.. Ez azonban, természetesén, V nem jelenti azt, hogy csupán V a magasrangú tisztviselők és V az anyósok örvendenek a név- f, leien levelek áldásainak. fy Bármily jelentéktelen és alá- ^ zatos emberi teremtménynek ^ is meg kell, hogy legyen a £ maga pártfogolta aiból álló ^ nyomorúságos köre. Vak és béna koldus áll az ^ útkereszteződésnél; azokból £ az ételmaradékokból él, me- £ lyeket az egyik közeli gazdag házából juttatnak neki. Van-e: vajon, lehet-e en-^ nek a szerencsétlen bénának £ olyan köre, amelyben ő is ^ pártját fogja valakinek? ^ Igenis, lehet. f. y Hozzászegődött egy göthös ^ kuvasz, amely a koldus kö- f nyörületétől várja a tápiáié- í kát, az ételmaradék mara- í dékát. V A vak ember névtelen le- j velet kap és megkér, hogy; olvassam el neki: 2 / „Szerencsétlen! A dög, í afnelyet pártfogásodba vettél s í a szádtól vonod el a falatot, hogy neki is juttass, nem tu­dod, hány falatot lop ki cse- ; réptányérodból, amíg kérész- ‘ tét vetsz és istenfizessét, mondasz! í Egy irántad részvétet érző jóakaród.” Úristen! kérdem én: ki le­het ez a „jóakaratú” kutya? Három és fél esztendeje annak, hogy először hirdették a plakátok megyei színházunkat. Azóta eredményekben és si­kerekben gazdag utat tett meg a színház két együttese. Kö­zönségünk megszerette színészeinket s ma már nem egy he­lyen elővételben elkapkodják a jegyeket, ha megjelennek a faluban a plakátok: jön a megyei színház együttese. Színházunk jelenleg két produkcióval járja a megye fal­vai t, városait. Az egyik Örsi Ferenc: Kilóg a lóláb című mai tárgyú zenés falusi komédiája, a másik pedig a Balatoni szerelem című zenés vígjáték. Karikaturistánk, Magyar László ezúttal a színház vezetői és tagjai közül négyet vett ceruzavégre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom