Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-18 / 66. szám

n st MEC.ru ^ffírlnn 1961. MÁRCIUS 18, SZOMBAT TÍZEVES A MÉH 1961 márciusában tíz éve, hogy megalakult a Mellékter­mék és Hulladékbegyűjtő Vál­lalat. Ez. alkalomból kerestük tél Révész Andort, a Pest— Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat igazgatóját és kértük, tájékoztassa olvasóinkat mun­kájukról. — Tíz évvel ezelőtt meglehe­tősen szerény keretek között hozták létre vállalatunkat. Böl­csője éppen Pest megyében ringott. Ebből fejlődött ki az az egész országot behálózó szervezet, melyet közismert né­ven MÉH-nek neveznek. Ennek tették feladatává, hogy szer­vezett keretek között össze­gyűjtse és további felhasználási helyére juttassa mindazon gyá­ri és háztartási hulladékot, amelyet keletkezési helyén nem tudnak hasznosítani. A megalakuláskor mind­össze nyolc telep volt. ma már ötven van terülptün- t kön. A központi telepeken kívül, mint például Pest megyében. Pécel, Gödöllő, Isaszeg, Aszód, stb. további kisebb begyűjtési helyekkel is rendelkezünk. — A mi munkánkat nem egy ember megmosolyogja, s legfel­jebb azt mondja, mi értéke le­het annak a kis papírnak, üvegnek, fémnek, amit így i összeszedünk. Tájékoztatásul ; szeretnék néhány számadatot megemlíteni: Az idén vasból! 17 ezer tonnát, színesfémből ; 760 tonnát, papírból 2 ezer ton­nát kívánunk begyűjteni. Rongyhulladékból 2500 tonnára számítunk. Nyersbőrt 5 millió forint értékben vásárolunk fel, toliból 80 ezer tonnát gyűj­tünk össze. Ezenkívül, hogy csak a legjelentősebbeket em­lítsem, foglalkozunk még fehér üveg begyűjtéssel (amit a gyá­rak újra beolvasztanak), szőr, csont, samott- és téglatörme­lék gyűjtéssel. Mi adjuk a julibelet is, amelyből nagyon fontos gyógyászati eszközt, a fel­szívódó sebkötöző fonalat készítik. Az általunk begyűjtött meny- riyiségből körülbelül egymillió méter fonalat állíthatnak elő. Évi összforgalmúnk 80 millió forint, ami tekintélyes összeg, ha tudjuk, hogy filléres téte­lekből tevődik össze. — Kiszámítottuk, hogy az ál­talunk begyűjtött báránybőrből 5600 darab panofixbundát, marhabőrből 80 ezer pár férfi­cipőt, 120 ezer kabátot lehet készíteni. Ezenkívül nyers-i anyagot adunk a bőrdíszmű­veseknek és 70 ezer nyúlszőr­kalap készülhet a nyúlgerez- nából. „A nehéz” ág sem maradt le, 6800 traktor vasanyagát adjuk, a begyűjtött tíz ton­na rézből pedig 360 kilo­méter bosszú vezeték len­ne. Az összeszedett hulladékpapír a gyárakban újra átalakul fi­nom papíráruvá, körülbelül egymillió 250 ezer kiló meny- nyiségben. Természetesen a fenti adatok a három megyére (Pest—Nógrád—Bács-Kiskun) vonatkoznak. Ebből Pest me­gye 42 százalékban veszi ki a részét. Mi a megye „fővárosá­nak” nem Budapestet (ami gyűjtési szempontból is önálló terület), hanem Vácot tartjuk, álról a legnagyobb a forgal­munk. Például az Egyesült Iz­zó egy részlegének kitelepítése Vácra, egymagában 2 vagon papírt jelentett. Különösen megélénkült a forgalmunk a Dunai Cementmű építkezésé­nek megkezdésével. — Igazgató elvtárs komoly összegű valuta megtakarítást említett. Ez miből ered? — Például a színes fémek­ből, vagy a rongy-hulladékból. Ezt gyűjtjük most teljes erő­] vei. Bizonyára ismerik új • plakátjainkat, amelyeken a háziasszonyok figyelmét fel­hívjuk a rongyhulladék átadá­sára. A géptisztító rongyot, e célra leginkább a fehér vá­szonáru felel meg, külföldről hozatjuk. Negyedmillió dol­lárba került évente, mégsem volt elég. Megtörtént például az Ikarus-gyárban. hogy új le­pedőket vettek és azt szabdal­ták fel. hogy dolgozni tudja- naü. Mi voltunk eddig az egyetlen szocialista ország, amely erre valutát adott ki. Reméljük, hogy a jövőben az általunk begyűjtött mennyiséggel biztosítani tudjuk a népgazdaságnak ezt a nagyon fontos anya­got. A MÉH országos viszonylatban tízmillió dollár valutát taka­rít meg és ebből körülbelül 14 százalék jut a Pest me­gyei központra. — Igen sokféle cikkel fog­lalkoznak. Hogyan tervezik meg a begyűjtést, kik segíte­nek? — Állandó alkalmazottjaink vannak. Nemcsak a telepeken és a begyűjtő helyeken, ha­nem olyanok is, akik autóval járják be a területet. Széles­körű aktíva-hálózatunk van — iskolás gyermekekből —, ő>k legszorgalmasabb gyűj­tőink. Számuk körülbe­lül harmincötezerre tehető. Ezt igyekszünk honorálni olyképpen, hogy kollektív és egyéni jutalmat osztunk szét közöttük. Tavaly ez az összeg 170 ezer forintot tett ki. — Idáig az eredményekről hallottunk. Bizonyára vannak olyan külső-belső körülmé­nyek is. amelyek a jó munkát akadályozzák. — Ilyenek nálunk is vannak szép számmal. Különösen ket­tő. amely nemcsak ránk nézve, de a népgazdaságra is hátrá­nyos. Mint például a kettős gyűjtés. A mi feladatunk az üzemek elfekvő vaskészleté­nek átvétele. elszállítása. Ugyanakkor a Kohászati Alap- ^ anyagellátó is gyűjti a vasat. Néha egészen kis tételekért külön teherautót állítanak be akkor, amikor mi rendszeres körútainkon úgyis eljutunk mindenhová. Még azt sem le­het szempontnak venni, hogy különleges minőségi vasat gyűjtenének be speciális cél­lal. Hiszen mi is az ő diszpo­zíciójuk alapján szállítjuk mi­nőség szerint a beolvasztandó vasat a kohóknak. Több ízben folytak tárgyalások a Köny- nyűipari, és a Nehézipari Mi­nisztérium között, de tudtunk- kal eredmény nélkül. A másik ilyen zökkenő a toll-felvásárlásban mutat­kozik. A tollat a földművesszövetke­zeti felvásárlók is gyűjtik. Mind a két szerv dolgozni akar. ami múlhatatlanul ár­licitálásra vezet. Mi már arra is gondolunk, átadjuk teljes egészében a tollbegyűjtést a földművesszövetkezetnek, mert a baromfi felvásárlással egyetemben ezt is elvégezhet­nék. Tíz év egy vállalat életében jelentős idő. A kezdet nehéz­ségein túljutva, ma már olyan tényezőként tarthatjuk szá­mon a Melléktermék- és Hul­ladékbegyűjtő Vállalatot, amely a kallódó, elfekvő ér­tékek megmentésével jelentős hasznot biztosít népgazdasá­gunknak. K. M. Az első lépést kövesse a második £ ''XXXVXXNXVvXNXVVVSNXN.XXVWNXXXXWN I VXXXXXXXXXVVXVNXXXXVXXXXXXNXXXVXX' 1958 szeptemberében Tápiószelén jártam a Kertimag Vállalat magtisztító telepén. Az ott tapasztaltakról — s persze a másut szerzett hasonlónkról is — cikket írtam' lapunkban Az „alvállalatok" érdekében címmel. Publi­cisztikámban elmarasztaltam a vállalatot, egyebek között az alábbiakat írva: „Tápiószelén van egy 40—50, a nyári szezonban 160— 180 munkást foglalkoztató üzem, a Kertimag Vállalat tele­pe, amelynek nincs étkezdéje, következésképpen nincs üzemi konyhája sem. Ennek a nem önállú elszámolású, telepjellegű vállalatnak fürdője és öltözője is korszerűt­len és kicsiny, s meggyőződéssel írom le. hogy nem fe­lelne meg egyetlen városi üzemünk igényeinek sem. A politikai és kulturális élet technikai lehetőségei ugyan­csak korlátozottak, annak követlceztében, hogy a vállalat minden négyzetméterét termelési és gazdálkodási célú ter­mek, helyiségek foglalják el, s ezeket bővíteni szintén kí­vánatos volna.” írásomban tehát azokat a kommunális járandóságo­kat kértem számon az illetékesektől, amelyek a dolgozók­nak törvényszabta bérkiegészítései másutt. Most, két és fél év után kíváncsian léptem be a te­lep kapuján, vajon történt-e változás az eltelt idő alatt. Akkoriban — így mondta a Budapesten székelő központ igazgatója — az orosházi telepet korszerűsítették, rész­ben emiatt húzódott az it­teni, régen és többször meg­ígért építkezés. Néhány perc múlva már Polgári Sándorral, a telep vezetőjével vesszük szemügy­re az átépítésre kiszemelt egykori kazánházat. Maga az épület méreteinél fogva alkalma*, étkezde. illetve kultúrhelyiség céljára. Az a néhány téglasor, amely már a kupun bejövei mutatta magát arról vall, hogy a munkálatok csak mostanában, nagyjából egy hónapja kezdődtek meg. te­hát a két év előtti ígéret eddig j>énz hiányában nem valósult meg. Építész szem kell hozzá, A genfi nemzetközi autókiállításon számos új autótípust mutatnak be. Ezek egyike a képen látható E-típusú Jaguar kocsi, amely egyesíti magában a sportkocsi és a nagy túraautó előnyeit. (MTI. Külföldi Képszolgálat) Kilencven évvel ezelőtt, 1871. március 18-án Francia- ország fővárosában győzött a világtörténelem első proletár­forradalma, a párizsi kom- mün. Milyen események előzték meg a kommün kikiáltását? Párizs népe 1870-ben nem nézte tétlenül az ország kato­nai összeomlását a porosz— francia háború során, ha­nem szeptember 4-én meg­döntötte a kapituláns 111. Na­poleon császárságát. A ha­talom azonban a burzsoázia kezében maradt, amely a po­rosz seregek közeledése miatt kényszerűségből felfegyverez­te ugyan Párizs népét, de a frontokon gyáva módon be­hódolt a porosz fegyverek előtt. A párizsi nép magára maradt és miután a német hadsereg 1870. szeptember 19-én körülzárta Párizst, hó­napokig tartó ostromra került sor. A főváros népe ember- feletti hősiességgel harcolt és tűrte az éhséget, s a hideget. A párizsi proletariátus olyan tekintélyt vívott ki magának a német hódítók előtt, hogy amikor a főváros 1871. ja­nuár 28-án kénytelen volt kapitulálni. a nemzetőrség megtarthatta fegyvereit és a győző nem mert bevonulni Párizsba. Közben az áruló burzsoá kormány, amely fegyverszü­netet kötött a poroszokkal, Versaillesbe tette át a szék­helyét és csapatait a porosz haderő szeme láttára Párizs népe ellen küldte! Azonban Párizs munkássága március 18-án kiverte a városból a ha­zaáruló burzsoázia csapatait és átvette a hatalmat a vá­rosban. Megválasztották a kommün tanácsát és a párizsi nép üdvrivalgása közepette kikiáltották a kommünt. A kommün egész tevé­kenysége azt bizonyítja, hogy a proletariátus állama újtí­pusú állam. „A kpmmiin el­ső csírája volt a történelem folyamán annak a politikai formának, amely alkalmas a proletariátus gazdasági fel­szabadítására” — írta Marx Károly. Valóban a kommün nem parlamentáris, hanem dolgozó testület volt, a szovjet í atalom első csirája. Külön nemzeti büszkeség számunkra, magyarokra, hogy a kommün munka-, ipar- és étkezési költségeit. Ennek okából viszont épül már'az étkezde mellett egy megfe­lelő melegítőhelyiség, vala­mint raktárszoba az élelem és a felszerelési eszközök tárolására. Egy tekintetben azonban nem történt változás a te­lepen. Ez pedig a fürdővel“ kapcsolatos álláspont. An­nak idején ugyanis, a telep­vezetőnek és a párttitkámak szóvá tettem a dolgot. Vála­szuk az volt, hogy a telepi dolgozók nem nagyon igény­lik a tusolok számának bő­vítését (nem is került a tervbe!), mivel a meglévő be­rendezés is kihasználatlan. Most ismét szóba kerül a fürdő ügye. Polgári Sándor változatlanul vallja, hogy két év óta ez az igénytelen­ség nem változott. Sőt, a meg­kérdezett néhány asszony kijelentésével szemben ren­dületlenül tartja álláspontját. Azt hiszem, a telepvezető­nek mégsincs igaza teljesen. Elhiszem neki, hogy a kör­nyékről bejáró asszonyok, lá­nyok nagyobb része a mun­ka befejeztével rohan ki földiére, kertjébe, vagy egy­szerűen csak haza. elvégez­ni a házkörüli munkákat. De ennek más oka is van. Ah­hoz ugyanis, hogy mindenki legalább 10 percet áldozzon a munka porának lemosásá­ra, ahhoz — különösen a főszezonban — nyolc tus nem elég. Még pontosabban: az üzem nőbizottságának s maguknak a vezetőknek is jó ügyet szolgáló feladata volna, hogy a ma még elma­radott. a higiéniát nem igény­lő dolgozókat ránevevelje, rá­szoktassa az üzemi fürdő rendszeres használatára. Azt is tudom, hogy ez nem megy máról holnapra. De mindenképpen ezt a perspek­tívát kell látniok és képvi­sel ni ök, még akkor is, ha a fürdő fejlesztéséig újabb két esztendőnek kell eltelnie. Ahogyan azonban az étkez­tetés gondja hamarosan vég­leg megoldást nyer — és ez is harc dolga volt — ugyan­úgy szép feladat hadakozni a testi kultúrát szolgáló jobb fürdőért s enrfek természe­tes igényléséért. András Endre — BORZALMAS szeren­csétlenség történt csütörtökön Jugoszláviában. Négy kis­gyermek bújócskát játszott egy macedóniai faluban. Há­rom gyermek egy szalmával teli istállóban rejtőzött el. A negyedik keresésükre indult, és az istállóban gyufát gyúj­tott, hogy könnyebben megta­lálja társait. A szalma tüzet fogott és a négy kisgyermek a lángokban lelte halálát. kereskedelemügyi minisztere a magyar Frankel Leó lett, aki <a párizsi munkásság harcos- itársa volt Frankel Leót, akit az Internacionálé elleni per «órán fegyházbüntetésre ítél­tek. a párizsi nép forradalma szabadította ki börtönéből. De amíg Frankel Leó és a 'kommün egész vezérkara a munkáshatalom megszervezé­sén fáradoztak, ezalatt a fran­cia burzsoázia a német hódí­tókkal összejátszva, nagy ka­tonai erőket vonultatott fel a rfőváros népe ellen. A német hadvezetőség Párizs népének leverése érdekében még arra *s hajlandónak bizonyult, hogy 100 ezer, foglyulejtett ■francia katonát a reakciós versaillesi csapatok rendelke­zésére bocsásson. A hatalmas ■létszámbeli és technikai túl­erővel szemben a nemzetőri sereg minden hősiessége ke­vésnek bizonyult és a barriká- dok népe május 28-án, halált- megvető, véres küzdelemben, elbukott. A párizsi kommün bukásá­nak a hire rövidesen elterjedt a pesti munkásság körében is. A közelmúltban kezdték el a Váci Könnyűipari Öntödé­ben a héjformázással készült „fürtöntést”, amivel jelen­tős anyagmegtakarítást érnek el. Képünkön Heffner Béla főtechnológus az új eljárással készült öntvényeket vizsgálja. (Gábor felv.) hoigy a telepvezető szavai nyomán olyan kép alakuljon jji bennem, mint amilyen a tervezőkben élt lépték sze­rinti rajzuk elkészítésekor. — Itt lesznek majd a nagy tükörablakok, ez. meg ez a falrész innen kijön — ma­gyarázza Polgári Sándor, Aztán, mert a pontos mére­tek felől érdeklődöm, nagy léptekkel leméri a helyiség hosszát, s magabiztossággal jelenti ki: — Tizennégy méter. Szélességét csak szemmel becsüli meg, s megegyezünk abban, hogy az valamivel több hét méternél. Ez lesz hát a régen várt étkezde, illetve kultúrterem, a gyűlések, a pártnapok színtere. Ha min­den jól megy, a szezonra, amikor 150—180 főre emel­kedik a munkáslétszám, a dolgozók itt fogyaszthatják el ebédjüket — és nem kint a füvön, a sínek között, vagy bent a munkaasztalnál, mint annak előtte. S min­den bizonnyal megélénkül a politikai élet? is, illetve kuliurá Iis le vékenységtöl lehetnek hangosak majd a fa­lak. Mert bizony, a szak- szervezet egykori ajándékát, a népi táncruhákat eddig kölesönképpen csak a szelei meg a farmosi fiatalok hasz­nálták. S bár erről beszélgetésünk során nem esett szó, feltéte­lezem, hogy egyszer s más­szor a TIT előadói is ellá­togatnak ide. Persze, a legégetőbb kér­dés mégis az étkezde itt, mert ezt valamennyi dol­gozó régen várja. Igaz, kony­hát nem építenek. talán nem is lenne kifizetődő fenn­tartani a viszonylag alacsony munkáslétszámnak, de a ko- $ rabban számonkért komrau- ! nális juttatást jelentő olcsó \ üzemi étkeztetést mégis meg­oldják. Mégpedig úgy. hogy ( a meleg ebédet a vállalat a \ helybéli kísérleti gazdaság j konyhájáról hozatja, s ter- j mészetesen anyagi hozzájá- i rulásával a szokásos ösz- Ü szegre csökkenti a dolgozók \ -------------------­\VV\\V\\VV\XXXVWX\\V\NV\X\VWX\V\VVVVWV\VXVV\>X\X\XXW\\X\V\N\\VV\V\VVW Az első proletárforradalom A párizsi kommiin 90. étfordulójára A főváros proletariátusa meg­gy ászólta a kommünt és jú­nius 11-én gyászfátyollal öve­zett kalapokban, a Marseil- laise-t énekelve, kivonult a ■Városligetbe és az Általános Munkásegylet épületére ki­tűzte a fekete lobogót. A kommün legfelsőbb ta­nulságaira klasszikus tömör­séggel mutatott rá Lenin „A kommün emlékére” című cik­kében: „A kommün harcosai­nak emlékét tiszteletben tart­ja nemcsak a francia munkás­ság, hanem az egész világ pro­letariátusa, mert a kommün nem valami helyi vagy szűk­re szabott nemzeti feladatért harcolt, hanem küzdött az egész dolgozó emberiség fel- szabadulásáért. minden meg- alázotlért, minden szám­űzött ért .. Ma. 90 évvel a párizsi kommün győzelme után az egész világ munkásai megem­lékeznek a francia proletárok hősi harcairól, igazolva Mtrc szavait: ,.A munkások Pá­rizsát kommünjével együtt, ünnepelni fogják örökké, mint egy új társadalom dicsőséges hírnökét. Mártírjait a mun­kásosztály nagy szívébe zár­ta.” Dr. Vígh Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom