Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

1961. MÁRCIUS 1, SZERDA MST megyei Csalók, sikkasztok, vesztegetők Leleplezték a Törökbálinti Állami Gazdaság árudavezetőjét és társait 480 kiló mdk a „szemét"-ben — Dr. Rigó fütyül a törvényekre Mennyibe kerül egy főkönyvelői vállrándítás? Száztizennyolcezer forint szép summa. Átlagkeresetű ember jó néhány évig dolgo­zik érte. Akadnak azonban mohók és türelmetlenek, akik nem tudnak ennyi ideig várni, s ezt a takaros sum­mát csak úgy, balkézről, mint mellékjövedelmet akarják né­hány hónap alatt zsebrevágni. Ilyesfajta elgondolás vezette Török Imrét, a Törökbálinti Állami Gazdaság árudaveze- töjét, dr. Rigó Pál eladót, Rada Antalt és Éltető Je­nőt, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság igazgatóját, illetve főkönyvelőjét. Mert a 118 000 forint az ő kezükön tűnt el, s az ö zsebükben találtatott meg. Két évvel ezelőtt az Érdi Állami Gazdaságot egyesítet­ték a törökbálintival. Átkerült a gazdaság budapesti elárusí­tóhelye is a törökbálintiak­hoz. Az igazgató hiába tiltako­zott, hogy egy több ezer holdas gazdaságnak sem­mi szüksége nincs csar­noki árudára. azt nem tudják kellően el- j lenőrizni, meg a gazdaság fel- j adata nem a kereskedés, ha- ! nem a termelés — az elárusí- : tóhelytől nem sikerült megsza- dulnia, annak bevétele a gaz­daság pénzügyi tervében már szerepelt. Hegedűs Károly törökbálinti főkönyvelő — a tervfegyelmet tisztelő ember — mi mást te­hetett; a stand vezetésére szer­ződést kötött jó barátjával, Török Imrével. A megál­lapodásban aztán benne volt minden, ami a gazdaságra hátrányos és Török Imrére előnyös. Az árudavezető élt is a lehetőséggel. December 10-én például tizenhárom mázsa almát kapott a gazdaságtól, hú­szadikán pedig az egész mennyiséget „leírta”, mint romlottat. A tanúk ugyan azt vallják, | hogy karácsony előtt keresett cikk volt az alma és az áru­dában igen szépet, jó minősé­gűt lehetett kapni. Hegedűs j főkönyvelőnek azonban nem i volt oka kételkedni az áru­davezetőben. Testi-lelki jó barátjában csak megbízhat az ember? Engedélyt adott hát a leírásra, és arra, hogy főz­zék ki a romlott almát — pá­linkának. Ilyen apró-cseprő ügyekkel meg nem bajlódik a gazdaság, intézze az árudave- zető, ahogy tudja. Lett is ab­ból olyan 52 fokos kisüsti, hogy minden ellenőrnek tor­kán akadt tőle a szó. így járt például Gaál János meg Győrfi Antal. Nekik Hegedűs főkönyvelő azt a feladatot adta, hogy ellen­őrizzék Török Imre árudave­zetőt és beosztottját, dr Rigó Pál eladót. Igazán jól szer­vezett ellenőrzés volt ez, hi­szen minden „dolgozóra” ju­tott egy „ellenőr”. A főköny­velő azonban még így sem volt nyugodt. Mint az állami vagyon őre, úgy gondolta, job­ban megy majd az ellenőrzés, ha egy kis célprémiummal is kedvez ellenőreinek. Igv az­tán az áruda bevételének egy százalékát kapták az ellen­őrök. Érthető, ha a forgalom növelésére és nem az ellenőr­zésre törekedtek. Török Imre ügyes kereske­dő. Tudja, hogy a nagy for­galom emeli a hasznot. Rend­szeresen vett át tehát árut más gazdaságoktól is. Mivel az adminisztrációt felesleges, bürokratikus kinövésnek tartotta, nem bajlódott azzal, hogy ezek az áruk az üzleti könyvek­be bekerüljenek. Az elszámolás menetét meg teljesen leegyszerűsítette. Az áru átvétele után egy hónap­pal értesítette a gazdaságokat és tsz-eket. hogy árujuk fele megromlott, a másik feléért járó pénzt meg postára adta. Ki hinné, hogy ilyen egy­szerű módszerrel egy-két hó­nap alatt húszezer forintot le­het keresni? Rigó doktor azonban csak mosolygott főnöke igyekeze­tén. ö az igazán nagystílű üz­leteket szerette. Ennek is el­jött az ideje. A véletlen ré­gi jó barátját, Rada Antalt, a Kiskunhalasi Állami Gazda­ság igazgatóját sodorta az út­jába. Gyorsan üzletet is kö­töttek. Megegyeztek, hogy az elárusítóhely számára átveszik a kiskunhalasi gazdaság 130 Öt új Csepel-szervíz az országban Az idén 1200 új Csepel te­herautó kapcsolódik az or­szágos közlekedési hálózat­ba. Nagy érték ez. S hogy az új járművek mennyit fut­nak majd, az milliós haszon- különbségeket jelenthet. A legfontosabb a kocsik feliil- vizsgálási előírásainak be­tartása. Ezek elmulasztása, akár egy-kétezer kilométe­res késlekedés, a Csepel élettartamát felére csökkent- heti. Gyakori kifogás azon­ban. hogy az ország távol­eső pontjairól a pesti szer­vizbe feljárni költséges — sok az üresjárat. Ezek or­voslására a Csepel Autó­gyár szerződést köt az or­szág öt városának javító­üzemével. Ennek értelmében néhány hónap múlva Szom­bathelyen. Szegeden, Pécsett, Debrecenben és Miskolcon Csepel szervízfiók nyílik. A gyár új akciójával közel harminc millióra rúg a jótállásos szervizmunkák költsége. A haszon azonban százmilliókban mérhető — az ország javára. Rövid szá­mítással kiderül, hogy az üzembehelyezendő vidéki há­lózat harminc-negyven szá­zalékkal növeli a Csepelek élettartamát. Ez csak az idén forgalomba lépő kocsik hosz- szabb futási idejével 25 mil­liós megtakarítást jelent, szemben a „kis szervizek” üzemeltetésére fordított hét­millió forinttal. A Csepel Autógyár első ilyen jellegű lépéseit nem­sokára újabb intézkedések követik. Ezek az erőfeszíté­sek, s az új közlekedési ren­delkezés, mely a szerviz­munkák elmulasztásából ere­dő kárért anyagilag is fele­lőssé teszi az érdekelteket, százmilliókat takarítanak meg a megyében, s az egész or­szágban. mázsa mákját. (Tudia-e a nyájas olvasó, mennyi má­kos beiglit lehet ebből sütni? E sorok szerény írója kiszá­mította, Vízvári Mariska sza­kácskönyve és saját felesége útmutatásai alapján, hogy ezen mákmennyiség 65 000 család karácsonyi- beigliszük- ségletét fedezi!) Rada igazgató úrnak egyetlen kikötése volt csu­pán: hadd keressen va­lamit ő és főkönyvelője is az üzleten. Elvégre karácsony előtt va- i gyünk. Valami ruhafélét kell | venni a családnak. Az igaz­gató úgy tartotta, főkönyve- ! lője „dörzsöltebb” nála, bo- ; nyolítsa le ő dr. Rigóval és Törökkel az üzletet. Néhány nap múlva a főkönyvelő fel is utazott Budapestre. Fél óra alatt elkészült a jegyző­könyv: a 130 mázsa mákból szemét címén leírtak 480 ki­lót! (2800 család beiglije.) A I leírás fejében Éltető Jenő főkönyvelő Törökéktől 8700 j forintot át is vett, s azt „test- j vériesen” megfelezte igazga- j tójával. Pontosabban: 3500 I forintot átadott neki. Remél- I hetőleg Rada igazgató úr nem j olvassa ezt a cikket, mert ak- í kor rájön, hogy még a kezé­re játszó főkönyvelőjében sem bízhat meg. A Törökbálinti Állami Gaz­daság budapesti elárusító­helyének történetéből mindez csak kiragadott részlet. A gyanúsítottak számlá­ján szerepel 31 000 forint értékű megromlott zöld- * ség is. Olyan apróságokat szinte meg sem érdemes említeni, hogy Hegedűs főkönyvelő többször is észlelte: az árudavezetőnek . 5—10 ezer forint leltárhiánya van. Ilyenkor csak a vállát vonta meg: nem tehetünk semmit, a szerződés nem ad lehetőséget mennyiségi ellen- j őrzésre. Azt a szerződést pe- j dig ő fogalmazta. A leltári többletnél már más módszert követett. Azt minden esetben kiosz­totta prémiumként az áru­davezető jó munkájának jutalmazására. A törökbálintiak budapesti j elárusítóhelye új gazdára vár. A megye állami gazdaságai és termelőszövetkezetei nem igénylik ki. Ha eddig nem, J akkor most megtanulhatták a j törökbálintiak esetéből, hogy ; a termelő gazdaság szerveze­tébe nem szabad beépíteni í egy kereskedelmi egységet! j Török Imre és doktor Rigó I egypár évig egyébként sem ' tudná elvállalni az áruda ve­zetését .. ä Győri Mihály Az érdi bélyegszakkörről Az érdi tanácsházáin va­sárnap délelőttönként tart­ják összejövetelüket a lelkes bélyeggyűjtők. 1952-ben kezd­ték meg munkájukat — mindössze nyolcán. Ma már 32-en vannak, valamennyien lelkes hódolói ennek a ne­mes szenvedélynek. Berényi László bélyeggyűjtő gyűjte­ménye az országos kiállítá­son harmadik díjat nyert. Most készül a nemzetközi kiállításra, ötletes, érdekes Faragó István és Rege Csa­ba gyűjteménye is, különbö­ző témakörökből. Téri András, Érd A BAGI MOZI A lap február 8-i számában Csiba József tudósító alá­írásával cikk jelent meg fenti mozi elhanyagolt állapotáról. Meg kell jegyeznünk, hogy az épület nemcsak mozi. de kul­túrotthon is és valóban na­gyon régen nem tatarozott he­lyiség. A községben most épül az új művelődési ott­hon, de még nem történt dön­tés, a jövőben ott tartják-e a vetítéseket is. Ha nem így lenne, akkor vállalatunk a régi mozit tataroztatni fogja. Pest megyei Moziüzemi Vállalat Ujszászi Gyula igazgató Csak egy szivattyú A házban, ahol rajtunk kívül még három csa­lád lakik. nincs víz. Eleinte az egészségház kö­zös kútjára jár­tunk, míg az is el nem romlott, aztán a fogá­szatra, míg le nem szerelték. Most vagy a vas­útállomásra vagy a villanytelepre járunk. Egy for­duló 25 percig tart. S min mú­lik mindez? A kutat kitisztítot­ták, de hiába. A szivattyú a hi­bás. Munkahe­lyemen. a Ganz Árammérőben is próbálták kijaví­tani. de nem ment. Egy szi­vattyú kicseré­lésére várunk, ezért küszködünk víz nélkül, sza- harai állapotok közepette. Kapuvári Károly, Gödöllő, Ady Endre ti. 25. Tisztaság — egészség Ezen a címen indított 1959- ben mozgalmat a Váci Ven- déglátóipari Vállalat igazga­tósága és egészségügyi meg­bízottja. A „tisztasági őrjá­rat" nevet viselő mozgalom fő feladatául tűzte ki, hogy az egészségügyi szervek ren­delkezéseinek érvényt sze­rezzen, gondoskodjék arról, hogy a rendelkezéseket a vállalat központi szervei és összes üzemegységei végre is hajtsák. Rendszeresen lá­togatják az üzemegységeket, felhívják a figyelmet az egészségügyi hiányosságokra. Hozzászólás egy cikkhez „Az olvasók fóruma" című rovatban „Gül baba” címen Juhász Béla gombai tanács­tag bírálja a pilisi művelő­dési otthon Vezetőjét. Kinn jártam a községben, ahol az elmondottak szerint nem ér- • tenek egyet a levélíróval. A művelődési otthon a szoká­sos módon hirdette az elő­adást plakátokon, sőt rend­szeresen bemondatta a han­goshíradón is. Az igaz, hogy a délután három óra korai kezdés, de a pilisieknek mór Még egyszer a vadkárokról Lapjuk február 8-i számá­ban „Ne a vadkárok , felelő­sét, a megoldást keressék” című cikkben felsői olták, hogy a szentendrei járásban hány vadkár jegyzőkönyvet vettek fel. Ez szerintünk, érintettek szerint azonban, csak egy tö­redék, mert nagy részünket évek óta elutasítanak, vagy az okozott kárnak csak egy ré­szét tűntetik fel. Ezért inkább be sem jelentjük kárigényün­ket. A mi községünktől — Pomáztól Visegrádíg — az er­dő be van kerítve. A turista­utakon forgókapuk, a kocsi­utakon szárnysskapuk van­nak. A kerítések azonban tönkrementek és a keletke­zett réseken keresztül a va­dak kilométerekre elcsatangol­nak. Jelentős kári okoznak a termelőszövetkezetnek, állami gazdaságnak egyaránt. Az a kitétel, hogy a földtulajdonos kötelessége a vad elleni véde­kezés — ma már a gyakorlat­ban elképzelhetetlen. Ilyen nagy területen nem lehet őrt állítani, mert nem egy-két napról, de hetekről van szó, tekintet nélkül a rossz vagy jó időre. Az is tudott dolog, hogy a vad esőben jár a leg­szívesebben. Az lenne az ész­szerű. ha a külföldiek vad- pénzéből és a vadásztársasá­gok bevételeiből helyrehoznák a tönkrement kerítést. Ha a meghúzott kerítés rongálásán bárkit is tettenérnének, vagy ha a járművek vezetői a kapu­kat nem húzzák be maguk után, azt olyan szigorúan bün­tessék, hogy híre menjen a környéken. Addig is, amíg a nagyobb rezervátumokat évti­zedekre szóló kerítéssel tudják ellátni, húzzanak \az etdőszé- len pár szál drótot, azokra akasszanak erős, vadakat riasztó szagú rongyokat. Becze Tibor Pomáz, Aipád Tsz Kedves újságíró bácsik! A lengyel kézműipar újdonságai: az idei kosártáska- divat legszebb darabjai Kéréssel fordu­lunk Önökhöz s bízunk abban, hogy segíteni fog­nak. Mi, a tápió- sági népkönyv­tár olvasói va­gyunk. Többnyi­re még kisko­rúak, de felnőt­tek is vannak köztünk szép­számmal. Szere­tünk olvasni, ily- módon tanulni, szórakozni. Ez a szándékunk azon­ban nem mindig könyveket, ame­lyeket szeretnénk olvasni. A nö­vekvő igények­hez képest nem elég változatos könyvtárunk ál­lománya. Bizto­sak vagyunk ben­ne, hogy ez a rossz elosztás hi­bája. Kérjük, se­gítsenek könyv­tárosunkon, aki a maga részéről mindent megtesz, hogy minket több és jobb könyv­höz juttasson. 36 aláírás A hivatalos vállalati tájéko®- tatóban és az üzemi újság­ban cikksorozatban oktatják a dolgozókat. Törzslapot fek­tettek fel mindenkiről, ezen nyilvántartják a kötelező or­vosi vizsgálatok határidejét és jóelőre figyelmeztetik az lekötött fellépésük volt este 8 órára Bényére. Az előadás kezdetén valóban kevesen voltak, de később megtelt a terem, amit a bevétel is bizonyít. .Juhász Béla a múlt­ban a helyi kultúrotthon ve­zetője volt, s most nincs megelégedve utódja munká­jával. Fentieket kötelessé­gemnek éreztem megírni a s zenkesztőségnek. Gyenes József járási népművelési fel­ügyelő, Manor. érintett dolgozót, enéllkül to­vább nem dolgozhat. A vál­lalat kezdeményezése orszá­gos viszonylatban is egyedül­álló és méltán vívta ki mind az ellenőrzést folyta­tó egészségügyi, mind a szakszervezeti szervek elis­merését. Fazekas Mátyás >)\\\\\\\\\\\\\\W^ | Ugyanazért a távolságért | - dupla viteldíj £ í ^ Monor községnek nincs í ^ helyi buszjárata, így a bu- 7 ^ dapesti, vasadi, csévharasz-1 ^ ti járatokat használjuk a ? ^ község belterületén való y ^ utazásra. A község szélétől jí ^ számítva a budapesti és a ^ ^ vasadi járatnál egységesen £ ^ forint a viteldíj. Az ugyan- ^ í olyan távolságot megtevő ^ 7 csévharaszti buszon viszont í í már két forintot kell fizet- í 2 ni. A MAVAUT-állomásoní ? sem tudtak felvilágosítást^ £ adni, miért? Köves Mária ^ £ Monor '.vxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxv*! VISSZAJÁR ? Szeretném, ha megtudnák, miért nem fizeti vissza szá­momra a Vecsési Községi Tanács az egyszeri földfelmé­rési költséghozzájárulás cí­mén befizetett 330 forinto­mat? Adótartozásom nincs, mert 1960 márciusában évi 430 forint adómra 1000 fo­rintot fizettem, így inkább előlegem van. Mégis, az ösz- szeget teljes egészében adó­számlámra utalták. Dobozi András Vecsés. Budai Nagy Antal u; ★ A befizetés márciusban tör­tént, de az adóívre való át­írás még február hóban, ami­kor az adó nem volt rendez­ve. így a községi tanács utasítás értelmében járt eL Most az a teendő, hogy írás­ban kérni kell a községi ta­nácson keresztül a járási pénz­ügyi osztályt, utalják vissza a szóbanforgó összeget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom