Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-12 / 61. szám
PEST MEGYEI yfiWfflD 1961. MÁRCIUS 12, VASÄRNAP Takács Tibori ALKOTÓMŰHELY MOLNÁR ELEK vésszé érés kora, s helyette nincs más, csak — háború. Három év — távol a szeretett alkotóműhelytől, később a hazától is. Alkotás helyett vér, szenny, pusztulás. Csak az álmok maradtak meg tisztán. Az agyagba álmodott álmok ... Tizenöt év telt él azóta,------------------hogy hazajött N agykőrösre. S a Teleki utcai ház csöndjében újra kivirultak az álmok. Álmok, amelyek végre valósággá realizálódtak. A Képzőművészeti Alap díszítő-szobrász stúdiójának tagjaként dolgozik. A KŐVETKEZŐ tavaszon végre megvált János a katonaruhá- jától. Megállapították a rokkantságát: negyvenszázalékos. Kiszuperálták. Tavasz volt, mint egy éve, amikor Tömörkény igazgató urat temették^ 1918 tavasza. János a világ változásából annyit vett észre, amit a Somogyi könyvtár mutatott. Mert ezentúl véglegesen rendezte Móra Ferenc a beosztást. Azt mondta az első nap: — András megy a ruhatárba, János a könyvtárba. Jött a nyár. Forrongó idők járták. Az olvasók többsége diák volt. Ellepték az olvasótermet, lázas izgalommal tanulmányozták a könyveket, a forradalom várása megülte a várost, beszökött a könyvek nyugodt; csendes világába. Azelőtt tizen-tizenöten ültek egy-egy délután a könyvekre hajolva s ez a szám hirtelen felszökött ötvenre-hatvanra. János látott-futott, hozta-vitte a könyveket s mikor hetet harangozták, már minden könyv a helyén, visszatéve szép rendben, csakúgy álmél- kodott az igazgató úr. — Na János, azt hiszem, magának is jólesik ma este a vacsora — mondta egy alkalommal, esti hét óra után Móra Ferenc. — Miért, igazgató úr? — Én nem tudtam volna elvégezni, amit maga. Mindenkit kiszolgált, minden könyv a helyére rakva. Hogy bírja? — Ez a munkám. Mikor katona voltam, nem csinálhattam. öröm ez, nem kötelesség. Eljött a forradalom. Móra egyszeriben megfiatalodott. Eddig is későn járt haza, ezután még tovább maradt a múzeum épületében. Irt és írt, cikkei jelentek meg az újságokban s Kotormány úgy érezte, Móra megnőtt a szemében. Felmagasodott a nehéz időben, áhítattal, tisztelettel ejtették a nevét. Móra szívvel-lélekkel a forradalom mellé állt. De Jánosnak a lelkére kötötte. — Most aztán nagyon sarkon-talpon, János. Nehéz idők jönnek. , JÖTTEK a leszerelt katonák. Egyszeriben éhesek lettek a betűre. János csak tekingetett, mi történt ezzel az álmos, lusta várossal? Mégha tavasz lenne. De tél van, szigorú tél és mégis megpezsdült a város. Az emberek felszabadultak a hosszú, nyomasztó évek alól, tavaszi frisseség bújt a szívekbe. És milyen érdekes, olyan / könyveket keresnek, kérnek, követelnek, amit eddig senki se háborgatott. Meg a legújabbakat kérték, amelyek már a forradalom nyomdáiból kerültek ki. Éhesek voltak a betűre, jó szóra, igazságra. Kotormány János pedig boldogan hozta-vitte a könyveket. A könyvtárból eltűntek a papok, apácák, akik eddig be-betelepedtek, a ruhatárban diáksapka és katonasapka volt egymás mellett. János mindennap későig maradt. Előbb nyugtalanság költözött a szívébe: nem tudta mire vélni, miről beszélhetnek éjfélekig fent a kis szobában az igazgató úrék. Vendégei jöttek, a jól ismert szaMunka közben. S mutatja új kísérleteit. Útkeresés formában, a külső máz megoldásában.. Mi benne az új? — Gorka Gézánál finom pasztellszínek, hajszálnyi erezessél, ez az uralkodó, a jellegzetes. Goilka Líviánál a tálakon, karcsú vázákon, virágtartókon a természet színei s gólyák, őzek, rákok, halak. Hogy ezek után mi maradt nekem? A rücsikös, nyal méltó vetélytársa lesz a vendégszobában látott szobroknak, dísztárgyaknak. Tervek? Vágyak? Tovább a figurális szobrászat útján. Ez a végcél. Természetesen hosszú és nem is olyan sima addig még az út. Kísérletek sora jelzi majd. új szobrok, vázáik, tálak... Pihenő? Talán nem is jut idő rá. Mert a munka után akaratlan máris új tervek Fésülködö leányka-akt. * Részlet a Móra Ferenc Kiadónál most megjelent kötetből. Szüretelek. göbös mézfelület. Érdekes út. Sok kísérletet kíván .;. A műhelyben, nedves ru- --------------------- hával leterítve féligkész művek. A leányakt közel méteres nagyságú, nemrég kezdett hozzá. Ha elkészül, minden bizony— álmok bomlanak ki a művészben, s nincs izgalmasabb dolog számára a születő újnál. Erről vall a nagykőrösi ház szobrokkal, dísztárgyakkal teli vendégszobája. Prukner Pál Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Zola-regény nyomán készült Therése Raguin című francia—olasz filmet. Főszereplői: Simone Signorét és Raf Valloné. éi ő a mocsaras burjánzásból, mikor Nick és Marjorie végigeveztek a part mentén. Vontatva pörgettek a meder szélén, ahol a fenék homokpadkája hirtelen háromméteres sötét mélyvízbe szakadt. Éjszakára fenékhorgokat akartak lefektetni a foknál szivárványos pisztrángra s odamentükben vontattak. — Ott a régi romunk, Nick — mondta Marjorie. Nick evezés közben odapillantott a zöld fák közül elő- fehériő kövekre. — Ott van — mondta. — Emlékszel, mikor még fűrészmalom volt? — kérdezte Marjorie. — Valamennyire emlékszem — mondta Nick. — Inkább valami várromra hasonlít —r mondta Marjorie. Nick nem szólt. Tovább eveztek a part vonalával párhuzamosan, a fűrésztelep eltűnt. Akkor Nick átvágott az öblön. — Nem kapnak — mondta. — Nem — mondta Marjorie. Vontatás közben egész idő alatt feszülten figyelte a horgászbotot, még akkor is, mikor beszélt. Szeretett horgászni Nickkel. Közvetlenül a csónak mellett nagy pisztráng tört át a víz felszínén. Nick keményen meghúzta az egyik evezőt, hogy a csónak elforduljon s a messze, hátul pergő csali ott menjen el, ahol a pisztráng rabol. Mikor a pisztráng háta kiemelkedett a vízből, a kis halak vadul szétugrottak. Úgy freccsentek a felszínen, mint mikor valaki egy marék sörétet dob a vízbe. Még egy pisztráng tűnt fel, a csónak másik felén rabolt. — Rabolnak — mondta Marjorie. — De nem kapnak — mondta Nick. Elfordította a csónakot, hogy mindkét rablóhal mellett elpergessen, aztán a fok felé tartott. Marjorie csak akkor orsózott be, mikor a csónak partot ért. Felhúzták a csónakot a parton, és Nick kiemelt egy vödör élő sügért. A süge- rek úszkáltak a vödör vízben, Nick kézzel megfogott hármat, levágta a fejüket, és megnyúzta őket. Marjorie pedig a kannában kavargatott a kezével, végül elcsípett egy sügért, levágta a fejét és megnyúzta. Nick nézte Marjorie halát. — Ne vedd le a hasúszóját — mondta. — Jó ugyan csalinak így is, de hasúszóval jobb. A megnyúzott sügereket horogra tűzte a farkuknál.'Mindegyik boton két, élőkére kötött horog volt. Akkor Marjorie kievezett a medsrszélre a csónakkal, fogával tartotta a zsinórt s Nicket figyelte, aki kezében a bottal a parton állt, s hagyta lefutni a zsinórt az orsóról. — Ott jó lesz — kiáltotta, — Bedobjam? — kiáltotta vissza Marjorie kezében a zsinórral. — Persze. Dobd. — Marjorie A HEMINGWAY: Valami véget ér A régi illőkben Hortons Bay afféle faipari városka volt. Senki odavaló nem bújhatott el a tóparti fűrészmalmok nagy fűrészeinek hangja elől. Aztán egyik évben nem jött több rönk, hogy feldolgozzák, Az épületfát szállító vitorlások befutottak az öbölbe, és felrakták a fűrészelt fát, ami ott állt a telepen. Valamennyi épületfa-rakást elvitték. A nagy üzemi épületből minden elmozdítható gépet kivittek, s az egyik vitorlás fedélzetére emelték a malomban dolgozó emberek. A vitorlás kifutott az öböl- ; bői a nyílt tó felé, vitte a : két nagy fűrészt, a futókocsit, • amely nekinyomta a rönköket I a forgó, kör alakú fűrészek- \ nek, s valamennyi gurítót, ke- ; reket, szíjat és vasat, egy ; hajótérre való épületfa-rako- ; mány tetején. A hajó nyitott : raktárát ponyvával födték le ; és szorosan lekötötték, vitor- ; Iái kiduzzadtak, s kifutott a j nyílt tóra: vitt magával min- ! dent, ami malommá tette a ! malmot és várossá Hortons í Bayt. ( Az egyemeletes szállások, az \ étkezde, a társaság boltja, a \ malomirodák s maga a nagy 5 malom, elhagyatottan állt a j hektárokra menő fűrészpor- £ ban, amely beborította a tó- j parti mocsaras réteket. ' Tíz évvel később nem maradt semmi a malomból, csak £ alapjainak töredezett, fe- ' hér mészkővonala derengett Modern vonalú lámpatartók. — emlékezik csöndes szóval, idézve a tűnt időt. — Nem lehet elfelejteni. Pedig nehéz volt az élet. Néha embertelenül nehéz. Apja korai halála majdnem szertefoszlatta a dédelgetett álmokat. Szerencséjére, anyja I erős. állhatatos asszony volt. ; Amilyen csak az anya lehet. [Tehetségén kívül neki kö- [szönheti, hogy az iparművé» j szeti iskolára került. Aztán a í művészképző következett. Ok- ; levél. Mestemövendéki cím. (Olasz állami ösztöndíj. Egy ; év Faenzában, mely már ak- \ kor a modem . kerámia mű végzet központja volt. Kiváló £ mesterek: Galardini. Anzel- ^ mo Bucci, Zappi. És követ- ** kezne a kiteljesülés, a műA két brigád itt. a nagykőrösi házban dolgozik. S az elkészült alkotások már túl a nagymultú város falain is hírt s nevet szereztek neki. Díszkandaíüók Hévízen és Dobogákőn. A Bábolnai Állami Gazdaság díszes oszlopfői. A Várbazár külső szobrász- és belső majolikadíszed. A városligeti Vajda- hunyad-vár felső ormozati csipkézete. Most pedig, ezekben a napokban és hetekben, az Eötvös Lorónd Tudomány- egyetem külső díszítését készítik. — Felemelő érzés az utcán sétálva szembetalálkozni az Alkotással — vallja szerényen. — Boldog vagyok? Elégedett. Ez mégsem minden. A szobrok, a modem vonalú vázák, tálak formázása jobban vonz. Teljesebb örömöt ad egy-egy kész darab, mint a hatalmas alkotások részmunkája. Az önálló alkotás, az az igazi. : Agyasba álmodott * i —-í _2--------------------mok... i Gorka Géza mesélt arról a ; csodálatos olasz. városkáról, [amelynek délszaki növények- i kel díszes parkjában áll a íház, homlokzatán a felírás: í Museo Internazionale déllé [Ceramiche — Nemzetközi Ke- írámia Múzeum. A karcsúlábú i vitrinekben ötezer év legcso- | dálatosabb kerámia remekei, i Agyagba álmodott álmok ... • Ősi példányok és mai remekművek: Picasso, Matisse, Chagall és néhány vitrinnel odább: Gorka Géza művei. S kállas költő. Juhász Gyula, aki ! eddig is, ha akárhányszor be- j ült a könyvtárterembe, ma- \ gára vonta a figyelmet és J rendszerint esti harangszó \ után érkezett Wallisch Kál-; mán, Czibula Antal. A fenti! kisszobában jöttek össze, el- í oltott lámpa mellett s vitat- / koztak, beszéltek, minden este; éjfélig. Már látták, mi lett a \ polgári forradalomból. Mást $ vártak. Március első felében í reménykedés szállta meg a ( szíveket. Móra azt mondta j egyszer Jánosnak: ( — Rövidesen fordul a világ. í És fordult. De Szegeden \ csak pár napig tartott a Ta-'j nácsköztársaság. A várost % francia gyarmati csapatok % szállták meg. Reménység, vá- \ gyakozás, álmodozás oda lett. % MEGCSÖNDESEDETT város. a| szenegáli négerek „rendet” jí tettek. János végezte továbbra ^ is megszokott dolgát. Csak a ^ könyvtárterem kongott az ürességtől. Már ráért kézbesí-% teni, leveleket vinni a postára, 'j Pedig kint szép nyár volt, a % természet pazar bőkezűséggel % szórta aranyait. János vitte a leveleket. A posta egyik hirtelen ha- $ ragu embere ráripakodott. $ — Na, a maga gazdája is-j tenit, ugyancsak kitett ma gáért. (! — Hagyjon engem postafő-j tiszt úr, én nem politizálok í — kerülte ki Kotormány az ( összeütközést. — Nem azért 5 hozom a postát, hogy föltart- son. — A maga gazdája: gaz- J ember — vörösödött ki a pos-! tafőtiszt. ! — Miért nem mondta eztj meg neki három hónapja az j úr — felelte János s ment: vissza a múzeumba! : Bent nem állhatta szó iiél-í küt. ; — Bántják az igazgató urat. \ Móra elkomorodott. Ült az; íróasztala mögött, előtte fél- j bemaradt. írás. \ — A senkiházik. — Molesztálnak — pana- \ szólta Kotormány. — Azoknak mondja meg 1 János, jöjjenek ide. De nem jött senki. A város-1, házára futottak. El akarták', távolítani a múzeum, a könyv-', tár éléről. Érvük ezer volt és', Móra mégis maradt. Keveseni tudták akkoriban, hogy a li-; tsrátus főkapitány, dr. Szalay József verte vissza a gyűlöl-: ködők ostromát. Mert Szalay: szerette Mórát. Az embert is, az írót is. Barátja volt. Nem hagyta bántani. S alig telt néhány hónap, már Mórát környékezték az urak. Azok, akik nemrég még ki akarták túrni az állásából, másképp spekuláltak. Az ellenforradalom koncot osztott. Horthy bevonult Budapestre. A szegediek úgy számítottak, majd a saját embereiket tolhatják előtérbe. Olyanokat, akik elleplezhetik az ellenforradalom gazságait. Tiszta embereket kerestek. Mórára bukkantak. Dr. Kelemen Béla, Szeged város volt főispánja, jelentős, befolyásos ember abban az időben, Mórát kapacitálta. Vajha elfogadná-e a közoktatásügyi tárcát ? A GAZDAJAT féltő Kotormány megkönnyebbülten hallotta a választ: — Hiába Béla, én nem! Keressetek mást! aztán szerényen meghúzódva egy Molnár Elek kerámia. Ez a csodálatos város: Faen- za, ahol nyolcszáz éve égnek a kemencék, s égetik csengővé a világhírű fajansz tárgyakat. Agyagba álmodott álmok. Ott, és itt, a nagykőrösi ház vendégszobájában. Valóságos kis múzeum. Modemvonalú hamutálak, vázák, lámpatartók s szobrok. Szüretelők, fé- sülködő leányka-akt, Arany János mellszobra... A művészi ízléssel épített kandalló halkan duruzsol. Alkotója, Molnár Elek, szinte gyerekes szeretettel simogatja. Kandalló. Haloványszín mázas. Nem csupán praktikus hétköznapi jószág a szobában. Egy kicsit jelkép is. Molnár Elek életútjának jélképe. ■ Apja csöppnyi műhelyében cseperedett — épülő kandallók, cserépkályhák társaságában. Ott, az egykori műhelyben, az olajos, szürke agyag megkapta, hatalmába kerítette. Még iskolába se járt, amikor már „gyúrogatott”. — Különös szaga, varázsa van a formálódó agyagnak... Móra igazgató űr
