Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-09 / 58. szám

1961. MÁRCIUS 9, CSÜTÖRTÖK Emberölés részeseként letartóztatták az Örkényi cigányvajdát KÉT HÓNAPJA nincs vaj­da Örkényben, a cigánysoron. Letartóztatta a rendőrség, mert részese Forgács Sándor halálának. Ez pedig nagy dolog, nemcsak egy emberi élet kioltása miatt, de mert Balogh Ernő, a vajda félig- meddig hivatalos ember, amo­lyan bírája, elöljárója a te­lepnek. Emberül megfelelt a feladatának, úgy mondták a járási meg a községi tanács­nál is, amikor talán két hó­napnál is több ideje arra jár­tam. Annyit még el kell monda­nom róla, hogy amikor an­nak idején felkerestem ezt a 30 év körüli fiatalembert, négy gyermek apját, értelmes, igyekvő és jó szándékú, de túlzottan önérzetes embernek találtam, és sértődöttnek. Őszintén elpanaszolta, úgy ér­zi, lenézik a faluban, a tele­pen pedig sok az irigye s el­lensége. A rangja miatt, meg amiért vályogból ugyan, de cseréptetős szoba-konyhás há­zat épített, hálószoba berende­zése is van — ezért. S különö­sen a novemberi Erzsébet- napi búcsú óta gyűlt meg a baja a telepiekkel. A búcsú napjának éjszakáján két, egy­mással szomszédságban lakó nászasszony — mindkettő rossz szemmel nézi gyerme­keik összeházasodását — ki tudja már hányadszor, haj- bakapott. Lett azután ebből akkora verekedés, hogy hét sebesültet kellett kórházba szállítani. A vajda persze a nagy csatazajra ott termett és erélyesen hozzálátott a rend helyreállításához. — Emiatt haragszanak rám. mert egyiküknek sem fogtam pártját — panaszkodott ak­kor. — Azóta két pártra sza­kadt a nép, egymás ellen fe­nekednek és mind a két fél ellenem is. Fenyegettek en­gem, meg a feleségemet. Alig van mellettem . valaki. ,. — Nincs tekintélye? — kér­deztem. VÁLLAT VONT, legyintett, ez volt a felelete. Ilyen előz­mények után január 13-án, pénteken éjszaka több tele­pivel együtt egy parasztgaz­dánál borozgatott. Vele ivott ott Forgács Sándor is, aki pedig már sokszor megfenye­gette. Most is, miután jó né­hány pohár bort felhörpintett, szidalmazni kezdte Baloghot, még kést is rántott rá, mire kituszkolták a többiek. Balogh Ernő úgy érezte, emberi és vajdai tekintélyén súlyos csorba esett. Reggelig búslakodott emiatt és bána­tát italba fojtotta. Reggel azután ötödmagával taxiba ült, Forgács keresésére in­dult, elégtételt akart venni rajta. Először Kakucsra men­tek, ott nem találták. — Még ma kifordítom a ka­bátjából — mondta Balogh, ami a telep nyelvén annyit tesz, hogy végez vele. Aztán keresték estig, még Kecske­métre is elautóztak. Útköz­ben minden italbolt, vendéglő előtt megállították a kocsit, Balogh vajda bőkezűen meg­vendégelte társait. Késő este tértek haza Örkénybe, a ci­gánysotra. Három társa el­maradt mellőle, csak Fejér Kálmán tartott a vajdával Forgács Sándor háza felé. Közben Balogh felszólítására a velük szembe jövő C. S. 16' éves fiú csatlakozott hoz­zájuk. — Van késed? — kérdezte Balogh, mire a gyerek rögtön előhúzta bicskáját. Ezek után rátörték Forgácsra az aj­tót. Már ágyban találták. Fe­jér arculcsapta, a gyerek pe­dig agyonszúrta. Balogh vaj­da az ajtóban állt ezalatt. A történtekről azonnal jelentést kellett volna tennie a hatóság­nak, de a vajda ehelyett megbeszélte két társával, hogy senkinek sem beszélnek For­gács haláláról. Bementek egy házba, ott ittak reggelig. Ak­kor mindhármukat letartóztat­ták. ÍGY SZERZETT elégtételt magának az Örkényi vajda, pe­dig tudta, hogy nem szabad önbíráskodni, ismeri annyira a törvényt. Most pedig ő maga kerül törvény elé. hogy egy ember erőszakkal kioltott életéről számot adjon. Sz. E. A gyömröi vasasok száztizenhét százaléka SZAKÍTÁS — ódon! Én nyom nélkül eltűnők az életedből . MINDEN ELADÓ A hófödte hegyek lábánál pihen a sajtjáról híres, gyö­nyörű fekvésű svájci falucska: Emmental. Paradicsomi hely kirándulóknak, síelőknek, tu­ristáknak, azoknak, akik pi­henni akarnak. És most a kör­nyező falvakban is öles pla­kátok hirdetik, hogy az egyik emmentáli paraszt házánál R. Simmen-Glaus közjegyző úr jelenlétében önkéntes árverés lesz. A fél: kivándorló, aki minden jószágát, ingatlanát és még a használati tárgyait is pénzzé akarja tenni..; Ki tudja, mennyi bánat, szenvedés, gond és küzdelem A kivándorló arca merev, szivarja sem ég .., áll a hirdetmény sorai mö­gött? A meddő harc kapitulá­ciója?! Egy paraszt, aki fel­adja mindenét, földjét, gazdál­kodását, kenyerét és ezzel fel­adja eddigi életét is. El négy s hogy semmi se emlékeztesse a múltjára, mindenét oda­adja — amije van, Az „új életben” úgy sem lesz ezekre többé szükség, hiszen más, egy új világba, gazdag világba utazik. Itt marad „Bari” is, a hűséges házőrző kutya, gaz­dája már egy pillantásra sem méltatja. Hadd vigyenek min­dent a szomszédok — akinek van pénze. Pénzért a kutya is eladó. S hogy a kivándorlónak mi­lyen a jelleme, a lelke? Erre a többiek adjanak választ, a vásárolni szándékozó parasz­tok abból, hogy az árverésen mi, mennyibe kerül. Ügy ér­zik: zsugorival állnak szem­ben. akivel kötelező az alku­dozás. Mert a jóbarátnak minden árat megfizetnének. S miért? Az árverés után ez az ember már úgy sem tarto­zik eddigi társadalmába, ki­vetettnek, idegennek számít, feladta a küzdelmet, kiván­dorló, akinek pénzre van szüksége, hogy hajójegyét Ausztrália felé megvehesse. Önkéntesen hagyja itt hazá­ját, földjét, állatait, barátait, szomszédjait, otthonát — és lelkét is.. Talán eddig nem érezte jól magát? Vagy a szegénység vitte erre az elhatározásra? Űj „hazájában” talán jobban megy majd a sora? El tudja felejteni hűséges kutyáját, „aki” most búcsúzóul még egyszer megnyalja a kezét... És az állatokra vajon vissza­gondol-e majd, meg a földek­re, amelyeket mindig'— nyá­ron és télen, tavasszal és ősz­szel — olyan szorgalmasan és olyan gonddal művelt? Vajon új hazájában ő és a családja is boldogabbak lesznek-e? . .. Ki ez az ember, ez a pa­raszt? Hová akar menni? Nem kérdeztük meg. Minek is. Olyan fontos a neve? ö is csak egyike a sokaknak, akik Előttem fekszik a Gyomról Vasr és Fémipari Ktsz köz­gyűlési beszámolója a tizedik évi ntérlegzárásról. Tavaly áp­rilisban még — jól emlékszem — többen azt állították a szö­vetkezet dolgozói közül, alig­ha lehet teljesíteni a kileinc- milliós tervet. Mi lett az eredmény? Tízmillió 474 ezer forint: a statisztika nyelvén 117 százalék. Mindez persze önmagában véve még nem mond sokat. Tudni kell azt is. hogy több mint egy hónapi fi­zetésnek megfelelő ré­szesedést kaptak a tagok, tekintélyes összeget tartalékol­tak a szövetkezet fejleszté­sére, szociális és kulturális alapra. Kérdezhetné a szövetkezeti életben járatlan olvasó, ho­gyan sikerült mindezt elér­niük a gyöimrői vasasoknak? A beszámolóból vett idézet­tél válaszolva: derekas, sok­szor áldozatos munkával. Év elején súlyos elmaradás fe­nyegette a szövetkezetét — pótolták a kiesést. Gyakran mostoha körülmények között, mégis, szinte rekordidő alatt kellett megoldaniok egy-egy komoly feladatot. Jellemző, hogy amíg 1959-ben az egy fő­re eső termelési érték egész évben 40 ezer 432 forint volt, addig tavaly az 50 ezer forintot is meg­közelítette. A gyömröi vasasok évről évre jobb eredményt érnek el — pedig a feladatok is mindinkább növekednek. Most sem meglepő hát a 17 száza­lékos túlteljesítés, és az sem véletlen, hogy ma már a me­gye legjobban működő ktsz-ei között tartják számon a szö­vetkezetét. Gyártmányai — amelyek közvetve még ex­portra is eljutnak, jó bizonyít- ... vényként tanúsítják az itt dolgozó volt kisiparosok és betanított munkások ráter­mettségét. Amikór a szövetkezet 1950 táján létrejött, a tizenhat alapító kisiparos vagy hat kü1 lönböző helyen, áldatlan ál Vigasztalan kép: a kutya is sorra kerül, ő sem kell a régi gazdának! cserélnek, próbálnak becse­rélni, így például egy életet is egy másikra. Egyik foglal­kozást váltják a másikkal. Pedig a „boldog” és „gazdag” Svájcban éltek eddig. És mégis elmennek. Lehet, hogy előbb, vagy utóbb megbánják tettüket, és talán fájó szívvel fogják emlegetni „a régi bol­dog időket”, — de lehet, hogy hamar beleszoknak majd az új életbe, az új hazába és tö­kéletesen elfelejtik a régi vi­lágot. Ki tudná ezt most meg­mondani? A sorsdöntő válto­zást biztosan kemény elhatá­rozás szülte. Hiszen a paraszt ott is alaposan megfontolja el­határozásait. Ez a jellemzője. De paraszt föld nélkül? Majdnem olyan, mint levegő nélkül. Pedig a gazdag, és so­kak által irigyelt Svájc pa­rasztjáról van szó ... Lewald György lapotok között kezdhetett a közös munkához. Jelenleg 126 ember kere­si már itt a kenyerét, s a központosított műhelyek beillenek egy kisebbfaj­ta gyártelepnek. A napokban megtartott, ün­nepélyes mérlegzáró közgyű­lésen, ugyancsak megelége­déssel hallgathatták a tagok Csiszár Ferenc elnöki beszá­molóját arról, hogyan fejlő­dött a múlt évben a szövet­kezet, mit kaptak a dolgozók. Csak eigy-két példát a felso­rolásból: tovább javultak a munkakörülmények, világo­sabbak, tágasabbak lettek az egves műhelyek, elkészült a nagy üzemcsarnok. Tizen­nyolc tagnak teljesült a régi vágya — a lezajlott szakmun­kásképző tanfolyamon szak­munkás bizonyítványt szerez­hettek. Bekapcsolták a transz­formátort, javultak a szoci­ális és kulturális adottságok. Tavalyelőtt 1586 forintot keresett havonként átlag­ban egy dolgozó — 1960- ban 1698 forintra növe­kedett a havi átlagbér. Persze, ha most) azt állíta­nám, minden a legnagyobb rendben megy a szövetke­zetben, meghamisítanám a tényeket. A beszámoló is hangoztatta, jómagam is is­merem, milyen nehézségek, hibák gátolják itt a még eredményesebb munkát. Itt van például a munkafegye­lem. Akadnak még most is olyan tagok, akik másod­rendű feladatnak tekintik a termelésnek ezt a rendkívül fontos feltételét. Előfordul­nak lazaságok, amelyeket a vezetőség nem mindig üldöz kellő eréllyel. Éppen ezért most bevezetik a műveleti da­rabbért — amely job­ban ösztönzi majd a ta­gokat jobb munkára, mint az előző bérrend­szer. hibája, hogy időnként ella­posodik. Ha a szervezők és a ktsz vezetősége többet fog­lalkozna a verseny nyilvá­nosságával, nyilván még jobb eredményekkel büszkélked­hetne az itteni versenymoz- gsalom. Nagyon időszerű fel­adat a műszaki fejlesztés is. (Legutóbb rendkívüli közgyűlésen elkészítették a műszaki intézkedési tervet — s ez 11 pontban írja elő a legfontosabb teendőket: fejlesztést, új gépek beállí­tását.) Gyomron négy kisipari szövetkezet dolgozik, azon­ban kimondott javító, szol­gáltató tevékenységet csak a vegyes, meg félig-meddig az építőipari szövetkezet és a vasas ktsz folytat. A vasipari ktsz veze­tői többször megigérték: felállítanak egy javító­szolgáltató részleget is. | de ez különböző akadá­lyok miatt, évek óta ké­sik. A közgyűlésen bejelentették: legkésőbb június végéig tel­jesíti a szövetkezet a község kívánságát, megnyílik a rá­dió- és kisgépjavító szerviz. Tavaly szolgáltatási tervét csak 74 százalékra teljesí­tette a ktsz, ezért is indo­kolt, ' hogy valódi hivatását is betöltse. Ha a vezetőség az elmúlt év jó tapasztalatait felhasz­nálja. s egyben leszűri a hi­bák tanulságait és megíele- i lően mozgósítja a tagokat az ! egyes feladatok elvégzésére — akkor az idei emelt ter­vet is túlteljesítik. Ehhez természetesen a tagok továb­bi jó munkája is szükséges, mert csak úgy zárhatják is­mét jó eredménnyel a ti­zenegyedik esztendőt. Súlyán Pál A NÉGYESZTENDŐS KÖZTÁRSASÁG Negyedik esztendeje füg­getlen. tehát elsőnek nyerte el önállóságát a Szaharától délre fekvő afrikai államok közül Ghana, ez az elefánt­csontról, aranyról és egykor fejlett rabszolgakereskédel- méről híres afrikai ország. Portugál, holland, dán gyar­matosítók után Anglia ural­ma alá került, de az angolok is csak 1901-ben, 75 éves harc után tudtak behatolni partjáról, az Aranypartról az ország belsejébe. Ghana gaz­dag kakaóban, banánban az aranyon és elefántcsonton kí­vül, mindezek a kincsek azon­ban egészen 1957-ig a gyar­matosítókat gazdagították. A 238 ezer négyzetkilométer nagyságú, közel ötmillió la­kost számláló ország ma egyik vezető állama a füg­getlen. afrikai országoknak és elnöke. Nkrumah égjük legfontosabb szószólója az afrikai áillamok független­ségének a világpolitikában. Ö fogalmazta meg talán elő­ször az azóta már Afrika- szerte vallott „Afrika az af­rikaiaké” elvet. A felszaba­dulás óta Ghana kincsei Ghana népéé, nagy tervük, hogy a Volta folyón hatal­mas erőművet építsenek az ország iparosítása érdekében. Fővárosában, Akrában ma mér egyetem és technikai kollégium is van, a nép ok­tatása óriási léptekkel halad előre. M. I. A munkaversenynek ebben ; a szövetkezetben szép hagyó- : mányai vannak — egyetlen ' Alphonse Joncker belga feltaláló a brüsszeli autókiállításon bemutatta ..csodaautóját'’. A csodaautó egy Chrysler Impe­rial gépkocsi, amelyen a feltaláló huszonegyféle újítást al­kalmazott. Ezek egyike automatikusan megindítja a gép­kocsit, pusztán a vezető hangjára. Másik különlegessége az autónak, hogy ha váratlan akadály kerül útjába, automati­kusan lelassul, sőt megáll. A „csodakocsi” feltalálójának 15 évi munkájába és 200 000 új frankjába került... (MTI Külföldi Képszolgálat)

Next

/
Oldalképek
Tartalom