Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

2 "7<f£tr1ap 1961. MÁRCIUS 26, VASÁRNAP Több figyelmet a szarvasmarhák szabadtartására (Folytatás azfl. oldalról.) tokát félig nyitott istállókban, szabadon tartják. Az állat ál­landóan friss levegőn mozog­hat. Ez kedvezően hat az eráésztésre. valamint a terme­lés és az egészség szempont­jából fontos több szerv zavar­talan működésére. Ennek eredményeként — mintegy 15—20 százalékkal — javult a borjúszaporulat is. Mivel a fészerszerű istállókat olcsób­ban lehet megépíteni és ugyanakkor az istállóban több szarvasmarhát helyezhetünk el —, szerényen számítva is — 30—50 százalékkal csőik ken az egy állatra iutő építkezési költség. Emellett a szabadtartásos istállóban könnyűszerrel megoldható az etetés, ita­tás és fejes korszerű mód­szere is. Az állatok a kifutóban elhe­lyezett silókból és fészerekből kapják meg a szálastakar­mányt és a szilázst, az itatás vízszintszabályozó-készülék- kel ellátott itatóvályuból, vagy csészéből történik. A fejés külön fejőteremben, géppel történik. A tehenek itt kapják meg az érdem szerinti abrakot Is. Az állatokat úgynevezett mélyalmon tartják és a kiváló minőségű trágyát évente csak néhányszor hordják ki. Mindezekkel a munka terme­lékenységét meg lehet két­szerezni, sőt háromszorozni. Egy ember — szabadtartással — 25—50 tehén, vagy 100— 150 növendék gondozását vé­gezheti. Ezzel a módszerrel a termelés legcsekélyebb sérel­me nélkül megoldható a dol­gozók rendszeres váltása is. — Melyek a szabadtartás si­keres alkalmazásának legfon­tosabb szabályai? — Nem szabad azt hinni, hogy a szabadtartás csodaszer, amely a gazdaság minden hiá­nyosságát egycsapásra meg­szünteti. Mindenek előtt arra van szükség, hogy a dolgozók megismerjék alkalmazásának főbb szabályait és ezeket pon­tosan betartsák. Pontos, fi­gyelmes munkára van szük­ség. Elengedhetetlen feltétel, hogy az állatokat ellássuk bő­séges tömegtakarmányokkal (siló, szálas) és alomszalmával. Éhező állatók nem bírják a téli szabadtartást. Tehenek­nek napi négy, a növendékek­nek napi 2,5—3 kg álomszal­mára van szükségük. Szabad- tartásra — megfelelően át­alakítva — felhasználhatók a meglevő istállók is. A legegyszerűbb épülete­ket célszerű átalakítani szabadtartásra. amelyek belső magassága legalább 2,8 méter. Űj épületeket speciális tervek alapján emeljünk. Az istálló körül kifutót kell létesíteni. A fejőállások számát úgy ha­tározzuk meg. hogy az egész állomány kifejése ne tartson két óránál tovább. Általában 15—20 tehénre helyes egy fe­jőállást számítani. — Kíván még a rektor elv­társ valamit hozzáfűzni az el­mondottakhoz ? — Természetesen még sokat lehetne beszélni a szabadtar­tásról, de az interjú keretei korlátozottak. Azt kívánom még megjegyezni, hogy a növendék állatok sza­badtartása egyszerűbb, mint a teheneké, ezért a növendékmarhák sza­badtartására bátrabban térhe­tünk át, A tehenek szabadtar­tása nagyobb körültekintést igényel. Ezt hangsúlyozva ja­vasolom, hogy a hozamok nö­velése, a termelési költségek csökkentése és a munka ter­melékenységének jelentős megjavítása végett térjünk át bátran a ..szabadtartásra”, — a szarvasmarhatenyésztés nagyhatású módszerére — fe­jezte be nyilatkozatát dr. Ma­gyart András elv-társ. (n. — m. i.) NEM ROSSZ ÜZLET A HÁZTÁJI ÁLLATTARTÁS Továbbra is az állattenyésztés marad a fő gazdálkodási ág Kiskunlacházán Február végén, amikor utol­jára ittjártam, még a közös út­ra tért község gazdálkodási kereteinek rendeaése volt a fő gondja a falu vezetőinek. Ajk­kor még téli fagyok dermesz­tettek a határt, most már az őszi vetések tavaszi napfény­ben fürödnek. A tanács házán Kátai And­rás vb.-elnökhelyettes és Me­zei Károly mezőgazdász tájé­koztat a közös tavasz terveiről. Számok sorakoznak egymás mejlé. melyekből kitűnik, hogy a nagymúltú állattenyésztő községben továbbra is az ál­lattenyésztés o fő gazdálkodási ág. Az első év természetesen még nem mutatja a nagyüzemi gazdálkodás korszerű képét: a község négy új tsz-e és a nagyra nőtt régi Petőfi Tsz . még nem rendelkeznek a kö­zös állattartáshoz szükséges elegendő férőhellyel, azért a község állattenyésztési terve elsősorban a háztáji gazdasá­gokra épül. Az év folyamán azonban megépülnek az állati férőhelyek, s azután a szövet­kezetek megkezdik a közös ál­latállomány alapjainak megte­remtését. A növénytermelési terv bizonysága szerint a ter­vek összeállítói gondosan vi­gyáztak arra, hogy mind a kö­zös, mind a háztáji állatneve­léshez biztosítsák a szükséges takarmányalapot. A község összes szántóterü­letének több, mint hatvan szá­zalékán állati eleséget termel­nek. Tehát mindazok, akik jó­indulatú aggodalommal vár­ják, hogy a közös gazdálko­dásban biztosítva lesz-e a háztáji állatneveléshez szükséges takarmány, — megnyugodhatnak: bizto­sítva lesz! A további már a közös munkában való részvé­teltől függ, ez pedig — amjnt látom — Kiskunlacházán nem okoz különösebb gondot. A tavaszi napfénynek is van azonban árnyéka. A bizako­dók hite mögött meghúzódik a kétkedők és várakozók gon­dolata. Nézem a munkaválla­lásokat. Legjobb a Pereg Tsz, a Kiskun Tsz tagságának egy- része azonban késlekedik. Pe­dig, ahogy a sültgalamb nem repül az ember szájába, a főid sem ad jó termést, ha nem idejében kerüi a mag a földbe. S a vetőmag összeadá­sa körül is a Kiskun Tsz-ben a legnagyobb az elmaradás. A Pereg Tsz-ben az elnök kint van a határban, a mező­gazdász és a főkönyvelő terv­tárgyaláson, a járásnál. Itt az­tán Gránicz János elnökhelyet­tessel s Nagy Lászlóval, a já­rási pártbizottság instruktorá­val beszélgetünk. A tagság szorgalmasan dolgozik. A szer­fás építkezés előkészítése meg­történt, s a nyáron megépülő férőhelyeket 50 növendékmar- hával, 30 anyakocával, 100 hí­zóval, 150 juhval, 1200 napos­csibével népesítik be. Sok egyéb közös gond után a ház­táji állatnevelésre terelődik a szó. — Én jobbára sertéshízlalás- sal foglalkozom, — mondja Gránicz János. — Áprilisban három 125 kiló körüli hízót adok át a vállalatnak, egy fél­éves bikát pedig jövő eszten­dőre hizlalok meg. A zöld leltár egyeztetésről érkezik az irodába Kácser An­tal és B. Répás János. — A napokban adtam át egy 45p kilós hízott bikát — mond­ja Kácser Antal. — ötezer fo­rintot kaptam érte. Májusrg meg egy hasaáüszöt nevelek, ugyancsak szerződésre. A meg­levő 13 malacból legalább nyolcra megint szerződést kötök. Bekapcsolódik a beszélge­tésbe B. Répás János is. Ö egy hathónapos borjúra köt szer­ződést, s a négy darab négy­hónapos mangalicából kettőre leszerződik. — Én úgy számolom, — mondja megint Kácser Já­nos-A hogy jobban' járok, ha szerződésre hizlalok. S hogy igazát bizonyítsa, számol s vele együtt számolunk mi is. Nem mondott ellene senki, mégis olyan lelkesen érvel, mintha meggyőzni akarna a szerződéses hizlalás előnyéről: látszik róla. hogy megtalálja számítását a szerződéses ál­latnevelésben. Végül más ne­vek is előkerülnek, kiváló ál­latnevelőké, mint Szécsenyi István. Gubovics József, Grá- ndcz Imre és még sokan má­sok. Nem hiába, Peregen nagy múltja van az állatte­nyésztésnek, s bízunk benne: még nagyobb jövője, nemcsak a község e részében, hanem egész Kiskunlacházán. Ferencz Lajos A szalmabála-piramisok árnyékában serényen aprítja a répaszeletelő gép a dúsnedvű takarmányt. Mázsálják Bimbót, a gazdaság legszebb hizlalt marháját. ... A mérleg 960 kilogrammot mutat. sága szeriirt Vajda Vilmos ki­váló dolgozója vállalatának, sőt, most már az sem titok, hogy április 4-én, — több dolgozótársával együtt — e címnek magasabb fokozatát jelentő jelvényt is magáénak vallhatia majd. Azok számára, akik a gaz­daságot nem ismerik, any- nyit el kell mondani, hogy területe jelenleg 401 hold, de a közeljövőben, az érdi tanács jóvoltából, újabb 260 hold földdel gyarapszik. A célgazdaság alapvető terme­lési profilja a marhahízlalás. részben hazai szükségletre, de nem utolsósorban export­ra. A hizlaláshoz szükséges Országosan túlteljesítették a dohánytermesztési szerződéskötéseket Az. elmúlt napokban ország­szerte befejezték a dohányter­mesztési szerződéskötéseket. Mint az Élelmezésügyi Mi­nisztérium dohányipari igaz­gatóságán tájékoztatásul kö­zölték, a tervben előirányzott kötéseket máris 3,7 százalék­kal túlteljesítették. Az újon­nan alakult termelőszövetke­zeteknek azonban lehetőséget adnak továbbra is, hogy pót­lólag dohánytermesztési szer­ződést kössenek. A legutóbb érkezett jelen­tések szerint a melegágyak készítését és a dohánymag ve­tését csaknem mindenütt be­fejezték, sőt számos helyen már szépen zöldellnek a ki­kelt, erőteljesen fejlődő pa­lánták. A szakemberek sze­rint rendkívül fontos, hogy a termelők az idén gondosan figyeljék a palántanevelő me­legágyaikat, mivel a múlt év­ben hazánkban is elterjedt dohányperonoszpóra ellen el­sősorban a palántanevelés idején lehet védekezni ered­ményesen. Csakis azok a ter­melők várhatnak jó dohány­termést, akik fertőtlenített ta­lajba vetették a dohányma­got. HBHOíMIHtt«» k SlOVElM® — A lomszajma-s zükségl^­türak évi Seven vagon. Ugyan­ennyi szálastakarmányra, va­lamint erőtakarmányra van szükségünk. Persze ezt fe­JJf' " -»*■ ■ van hát a kellő talajerő- utánpótlás ahhoz, hogy föld­jeink felén állandóan másod­vetést is alkalmazzunk, ami azt jelenti, hogy évenként két­szer „aratunk”... Visszatérve az irodába, elő­kerülnek a különböző nap­lók, kimutatások. A gazdaság- vezető elmond ja, hogy az egy marhára eső napi hízási nor­ma egy kiló hat deka., Ezzel - szemben legsoványabb telje­sítményük is mindig felül van az egy kiló húsz dekán. — Igen jól sikerült a febru­ár 15-én szállításra került állomány súlygyarapodása. Százkét állatot adtunk ét, amelyeknél átlagban számít­va. a napi súlygyarapodás egy deka híján másfél kilo­gramm volt. Azt mondanom sem kell. hogy az állatgon­dozók a háromhónapos időre szólóan fejenként kétezer- nyolcszáz forint prémiumban részesültek. Végezetül megkérdem: mi a titka jó eredményeiknek? Vajda Vilmos derűsen vála­szol a kérdésre: — Nem éppen titok, inkább magyarázat. Először is a jó etetési normát kell említe­nem, a jól összehangolt bri­gádok munkáját, s nem utol­sósorban a lelkiismeretes ál­latgondozást; A kettős termelést folytató gazdaságban a tavaszi árpa fölé Zetorral vetik a lucernát. dezmi is tudjuk — teszi siet­ve hozzá. Látja azonban, hogy csodálkozva fogadom a kije­lentést, .meg is magyarázza: — Általában 350 számos­állat hízik istállóinkban. Eb­ből 330 (hízámarha. Takar­mányfogyasztásunk tehát nem csekély. Nem szabad viszont megfeledkezni arról, hogy évi szerveStrágyatermelésünk el­éri a négyszáz vagont. Meg­Ez valóban nem titok. Any- nyira nem, hogy a budai já­rás, vagy a megye bármely termelőszövetkezetének állat- tenyésztői, állatgondozói, el­látogathatnak Érd-Simonpusz- tára, hogy mindezt a helyszí­nen tanulmányozhassák. Bi­zonyára hasznukra válik. Szöveg és foto: András Endre Megkezdték a kukoricavetésre kijelölt földek vegyszeres kezelését Csaknem százezer holdon permetezik ki a simazint Az. állami gazdaságok az el­múlt évek kedvező tapaszta­latai alapján az idén már csaknem százezer holdon vet­nek kukoricát simazinnal gyommentesített talajba. A vegyszer kiszórására komplex brigádokat alakítottak. Mivel a téli nedvesség elősegíti a simazin egyenletes elosztása' a talajban, a brigádok min­denütt teljes erővel munká­hoz láttak. A növénytermesz­tési és gépészeti szakemberek közös irányításával dolgozó brigádok rendszerint a nagy­üzemi táblák mellett elhelye­zett tartályokban keverik a simazinos lét és tankkocsik­kal, lajtokkal szállítják a föl­dekre. A kukoricaültetés előtt három-négy héttel mindenütt befejezik a talaj vegyszeres kezelését. (MTI) „Az Élelmezésügyi Minisz­térium Kollégiuma és az ÉDOSZ Központi Vezetősége elfogad­ta a2; állatforgalmi. Igazgató­ság javaslatát, amely válla­latunkat — dolgozóink 1960. évi munkája és eredményei alapján — kiváló vállalatnak minősíti.” A levél, amely a fenti idé­zettel kezdődik, március 15-én érkezett az érd-simompusztai marhahízlaló célgazdaságba. A jó Ihír nem annyira meg­lepetést. mint inkább igein nagy örömet okozott a gazda­ság dolgozóinak. Az előző években sem fukarkodtak el­ismeréssel a felsőbb szervek, amikor a célgazdaságban vég­zett munkát értékelték. Ezek az elismerések azonban csak egyes dolgozókat tiszteltek meg a „kiváló” jelzővel, azaz címmel, most azonban vala­mennyien sütkérezhetnek a megszolgált siker fényében. A gazdaság nem éppen fia­tal, de fiatalos mozgású ve­zetője, Vajda Vilmos, íróasz­tala mögött, a falon két ok­levelet világít meg a betűző nap. Az egyik 1958-ban kelt, a másik az elmúlt esztendő- ben. Ez ut óbbi okmány tanú- i takarmányt is a gazdaság ter­meli meg — Mennyi takarmányt, etet­nek fel az állatokkal? — tu­dakozódom a gazdaság veze­tőjétől, amint terepszemlénk során a piramisként emelke­dő szalmabálák közé érünk. A kiváló vállalat „titka“ Látogatás az érd-simonpusxtai marhahízlaló célgazdaságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom