Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-22 / 69. szám
m». MÄR CTOS 22, SZERDA ^Mírhm- 1961! NEM KIVÉTELEZÉST KÉREK, csak több belátást a Budapesti Helyiérdekű Vasút gödöllői üzemvezetőségétől. 1949-ben körültem jelenlegi munkahelyemre, és most ed- szcoiorodva tapasztalom, nem veszik figyelembe szerencsétlen körülményeimet. Ü.i szolgálati beosztást ve- vezettek be nálunk, s 16 órát kell egyhuzamban dolgoznom. Este 10 órakor kezdek, s másnap délután végzek. Kocsimosó vagyok. Lehet, hogy ez a beosztás a vasútnak megyei. de nem felel meg nekem. mert így felügyelet nélkül kell hagynom éjszakánként két kisgyermekemet. Mindem percem nekik kell áldoznom. mert férjem éveikkel ezelőtt már elhagyott. Ha komolyan segíteni akarnak rajtam, egyedülálló családanyán. kell hogy találjanak más időbeosztást szamomra. Gödör Sándorné Túra Dicséretet érdemelnek az ürömi 5. számú Épületfuvarozó Vállalat kiszesei. Április 4-e tiszteletére elhatározták, hogy az ürömi temetőben rendbehozzák a szovjet hősi halottak sírjait. Vállalásukat máris teljesítették, az utat is rendbehozták, vörös salakkal felszórták, két szélét fehér kővel kirakták. Fogarasi Jenő Üröm (Szovits felv.) Halló, Telefongyár — Most,.. emeld!... mehet rá! És kattogni kezd a telefontárcsa. — 19. i. 61... kimegy a csengetés...? — Jó! A miniatűr próba közpon i — gramofontáskányi az egész — jelzi, hogy ez a telefon is jól Vizsgázott — Van rossz is? — Rossz telefon? Az ide nem kerülhet, de hibás még akad. Régebben sokkal több bajunk volt., . Az átadószoba technikusa, Tischler István utánaigazítja a rendetlenkedő telefonokat. Aztán mehet! De mit mond a posta. — Nem mindig kifogástalan az „áru”. De általában jónak mondható. így vélekedik a posta műszaki e'lienőre. És már tárcsáznak tovább... 19—61 .. . Iát lássunk még néhány képet az „idei’’ telefongyárból. Nagy pillánál Szinte ünnepélyes. .De közönsége nincs, csak az újságíró. És a kőművesek sem ills- tődöttek: végre 'hogy itt tartanak — rakják az utolsó tető- elemeket. Ez az a műhely, ahol csak tízezrekben beszélhetünk — a feltekercselt drótméreteket illetően. Az itt dolgozó ügyes- kezű lányok már 90 százalék fölé emelték a tekercselőműhely teljesítményét. Néhány perc múlva tető aiatt a telefonalkatrészgyártó üzem második szárnya. A szép május első napjára készen kell állni. Ez lesz hajléka a még feldolgozatlan anyagoknak. Szárny a szónak olyan értelmében is, hogy az érkező berendezések elhelyezése után részese lesz az ugrásszerű növekedésnek. Az eddigi jelentéktelen hányad helyett csaknem teljes egészében helyszínen készül a CB telefonok sok alkatrésze. És ez az idő már igen közel »an! Beszélni kell! amit itt hajtanak fel — a tekercselőműhelyben. Itt is asszonynépet talál a látogató. Környékbeli lányokat, akik ügyes kézzel vezetik a vékony drótokat a kis orsókhoz. A többi az orvosi gépeknek is beillő tekercselő- berendezések dolga. Csakhogy itt is szalad a világ! Ha kozmikus távolságokra nem, annyira mégis. Egy most erősödő, új vidéki üzemiben beszédes szám ez! És a főnök? — Kétségkívül a műszak i embereknek kell legtöbbet tudni a „ház” dolgairól —, mondja az üzemvezető, és az igazgatóval együtt gyors tájékoztatót ad. — Február elsejétől naponta vezetjük minden ember időkihasználását. Ebből a kimutatásból jól látható, hogy ki hogyan tölti a napját. — Haszna? — A „munkaidő-mérlegből” ! a termelékenység tervezett :és tényleges állását derítjük ki. Emellett a csoportvezető azt is látja, hogy kinek kell „beszélni a fejével”, hogy többet álljon saját munkája mellett.-— Közben 80 vagy 100 embert kell áthozni a szerelő- részlegből, a most bővülő alkatrészgyártó üzembe. — A kapuk mindig nyitva- állnak a kívül érkezőik előtt is. Automata, revorver. és présgép-beálHtókra lenne szükségünk. Ügy tudom, tízezren járnak a nagy környékről — Pestre. Ideje lenne ... — -: . Mennyit lehet keresni? — Amennyit a fővárosban. Hozzászámolva a megtakarí„A nagy pillanat”, amely manapság oly gyakori. De a telefongyárnak ritka-szép percet jelent, mert az utolsó elemek helyreemelésével tető alá kerül egy új üzemrész. — „Muszáj” — én így mondanám. Asszonynak, lánynak muszáj! A lányok nevetnek. Kuncogva, viháncolva — ahogy a lányok. — Tessék, tessék csak beszélni ... De Lacza Gizi, aki a magnetofon mellett ül, e biztatásra sem tud szóhoz jutni. (Nevet- hetnékje, meg a fényképezőgép előtti lámpaláza nem hagyja. — Most mi lesz? — kérdem. — Oda a sok mikrofon! Nincs ki próbálja. A csoportvezető asszony csak mosolyog: — Egy hónap alatt csak „lebeszéli” __ — Otthon egy nap alatt is — a rengeteg mikrofonra valót — nem? Erre már nevetésen kívül egyéb választ nem kapok. Csak annyit, hogy havi ezer magnetofon-mikrofon készül ebben a nyolcíjzemélyes kis szobában és háromezer fémszálas telefonhallgató. S mivel a mikrofonokat próbának kell alávetni, ezért itt hivatalból is beszédesek a högyek. De hát hallgatókat sohasem próbálnak?! Talán a számok Itt a kilométereké a szó! Nem is tudom hányszor, s merre lehetne elkacskaringóz- tatni a nagy mindenségben azt a sok vékony drótot, A „próbakisasszony”, aki egész nap beszél s a fényképezőgép előtt alig tud szóhoz jutni. A közönség nélküli időkben korántsem ilyen szűkszavú, amíg az új magno-mikrot'ono- kat próbálja. hogy a most beköltözött géptestvér már kétszeresét produkálja a régieknek. Egyszerre négy orsót tekercsel ötezres fordulattal, automatikusan leáll a beállított menetszámnál. A Híradástechnikai Gépgyár új konstrukciója 14 óra alatt annyit ügyködik. mint a régiek egy kerek nap alatt! De a legtöbbet mégis az a szám mondhatja el. amelyik valamennyiök munkáját méri. Ez pedig 91 és fél százalék az év első hónapjában. tott utazási időt és költségeket: kiemelt fizetés! — S mikor lesz itt rend? — A második félévben már „zökkenőmentesen” mehet minden. És lassan elérjük, hogy a Bugyi Telefongyár is megáll a maga lábán — felnőttként teljesíti a rábízott tervet. A „főnökök” ezt szeretnék. De a régi munkások és úi belépők is nagyon várják már a hírt — teljesítettük: Telefongyár — 1961. Tóth György Öfhónapos híradó November 25-én nyílt meg újjáalakított Kossuth filmszínházunk. Örült az egész község, szinte ugrásszerűen nőtt a mozi látogatottsága. Míg a múltban legalább az egy évvel azelőtt bemutatott filmeket játszották, ma a fővárossal egyidöben futó filmek kerülnek nálunk is vetítésre. Nagyon furcsán hat azonban az úi filmek mellett a négy-öthőnapos híradó. Most tavaszai látjuk például, mi történt az ősszel az országban. Nemsokára vetjük a kukoricát, de a moziban meg azt nézzük, hogyan törték ősszel. De van még kérésünk a Moziiizemi Vállalathoz, nem is egy. Először is rendezzenek vasárnap délelőtt matinét a gyerekeknek, s ezzel egyidejűleg korlátozzák részvételüket a délutáni előadásokon. Másodszor, rendezzenek hétközben is előadásokat. Kartai nagy község, közel ötezer lakosa van, hétköznap este Is megtöltenénk a nézőteret Kartali mozikedvelők Sok hűhó semmiért Az „Olvasók fórumában” már megjelent egy cikk arról, hogy Gödöllőn a közúti csáhelyszínen egy kiskocsit húzó ember, szerszámokkal. Sokáig (ékelődött, mit tegyen. Piszkálgatta a törött rácsot, majd elvonult. Azóta sem jött senki. minden maradt a régiben, csupán a napokban lépett bele ismét egy fuvarosló a nyílásba. majdnem kitört a lába. Csiba József - Gödöllő Miéri nem fizetik ki? A Fővárosi Vízművek beosztott ipari őre vagyok. 1960. XII. 24-én 24 órás szolgálatban voltam, 25-én szabadnapon, 26—27-én hosszú szabadnapon. Az őrsön valamennyi beosztott társam megkapta a fizetett ünnepet, akár szolgálatban volt, akár szabadnapon, csak én nem. Miért? ... Franyó János. Pilisszentlászló ★ Érdeklődésünkre a Vízművek közölték, hogy a levélíró december 25, 26. 27-én nem teljesített szolgálatot, ezért erre az időre csak a rendes havi munkadíját számolhatták eh Nem érte sérelem, miután a Űzetett mun Icaszüneti napon munkái nem teljesített és így a havidíjon felül részére munkabér nem számolható cl. Azoknak' a dolgozóknak, akik a fizetett munkaszüneti napon • szolgálatban voltak. az arra a napra járó havi díjukon felül a munkában töltött napjukat is elszámolták. Bélyeggyűjtő pajtásoknak tornába épített akna rácsa törött már hosszú ideje, és ez veszélyezteti nemcsak a lovak, de az áthaladó gyalogosok testi épségét is. A cikk megjelenése után megjelent a Drezdából kaptuk a következő szövegű levelet: Kedves Barátom! Az én nevem Reiner Lucius, Drezdában lakom. Tizennégy éves vagyok, van még egy bátyám és egy nővérem. Most járok a nyolcadik osztályba. Nagyon szeretnék egy magyar pajtással bélyeget cserélni. Nekem már 762 bélyegem van. Neked mennyi van? 99 Vagy alusznak,vagy nem hallják“ A Pest megyei Hírlap 1961. II. 8-án megjelent fenti című közleményével kapcsolatban a következő felvilágosítást adjuk: „A hétvégi távolsági munkásvonatokkal több száz személykocsi hagyja el a budapesti vasút- igazgatóság térségét. Ezek a szerelvények aztán csak a hét első munkanapján, a reggeli órákban térnek vissza. Műszaki karbantartásuk után a délelőtti vonatok szerelvényeibe sorolják be azokat. Ezért rövidebbek a hét végén és a hét első munkanapján közlekedő személy- vonataink, mint egyébkor. A MÁV személykocsi-beszerzését is a népgazdasági tervek szabályozzák. Amíg nagyobb mennyiségű vagont nem kapunk, csúcsforgálmi időben a zsúfoltságon egyelőre nem segíthetünk. Ugyanez a helyzet az elsőosztályú kocsiknál is. Az elsőosztályú utasok száma olyan mértékben növekedett, hogy több kocsit nem tudunk rendelkezésre bocsátani. megszüntetni pedig ezt a kocsi- osztályt nem lehet. A kérdéses 71 - ns számú vonat Pestlőrinc állomáson a leszálló dolgozók miatt áű meg. Ha Vecsésen is megállna, a felszálló utasoktól még zsúfoltabb lenne. A ve- csésiek részére a Monorról közvetlenül e vonat után induló helyi vonat áll rendelkezésre. Csanádi József. az igazgatóság vezetőjének helyettese. Máris küldök egypár cserebélyeget, s várom kedves válaszodat. Reiner Lucius Dresden N 13 Leeraue 12. ★ Kedves gyerekek! Aki válaszolni akar Reiner Lueius- nak. juttassa el levelét a szerkesztőségbe, elküldjük a kapott cserebélyeget. Dicséret jár érte Szada-Alsó megállónál történt, szombaton reggel, a 4537-es vonatnál. A forgalmista már felemelte tárcsáját, de a vonat továbbra is mozdulatlan maradt Az utasok türelmetlenül tekintgettek ki az ablakon, félvén, hogy lekésik a váci csatlakozást. amikor egyszerre megenyhült az arcuk. Hamvas István kalauz uayanís kétév körüli kislányt hozott kézenfogva vissza a sínek közül. Rövidesen kiderült, a averek elszökött édesapja mellől, aki már halálraváltan kereste. E pár perces várakozás után a személyvonat megindult, de az emberek még sokáig tárgyalták a váratlan epizódot, és a kalauz figyelmességé* emberségét. Egy szemtanú
