Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-19 / 67. szám
NKTKI ß 1961. MÁRCIUS 19, VASÁRNAP 7 JÁNOS BÁCSI ÖRÖME Kelemen János bácsit Abonyban nemrég szomorú embernek ismertük. Fia, felesége már a temetőben, maga pedig betegséggel, 78 év súlyával élt egyik napról a másikra, egyedül. Az első tavaszi nap beköszöntésével munkára lendült volna két karja, de csak nézte tehetetlenül az ásatlan kertet, nyesetlen sövénykerítését. Nem bírja már. Ilyen hangulatban köszöntött rá a Szelei úti iskola úttörői közül a Sas-őrs. Annak is a legéberebb tagja, Szekeres Béla VIII. osztályos fiú. Arra jártában már régebben figyelte János bácsi szomorú arcát, s kikutatta annak okát. Segíteni fogunk rajta! — dobbant örömre a szíve, s másnap egész őrsével jelentkezett János bácsinál, — Engedje meg Jáno6 báSzínek szimfóniája Fürgén mozog a balta és a fűrész a gyerekek kezében. Nagy II. István, Bán Ferenc és Falusi István felvágják a gallyakat. mindezt? — kérdezte. — Nem várunk érte semmit sem, úttörők vagyunk, kötelességünk másokon segíteni — válaszol Üröm nézni, ahogy dolgoznak <*7«k a gyerekek — mondja János bácsi. ess, hogy segítségére legyünk! — kérték kedvesen. Tudunk ásni, fát vágni, sepregetm — toldotta meg a szót Antal Gyula. Bán Feri mér el is leste János bácsi tekintetéi, és ták a fiúk szerényen, öntudatosan. Már egy hónapja folyik az önzetlen nun ka János bácsi portáján. Boldogan nézi a gyermekeket, amint sürgölödSzekeres Béla elgereblyézi a frissen ásott földet. (Foto: Opauszky) Endrédről meg éppen ötvenöt bedolgozónk van, de Ceglédről például mindössze három. jyAJON A RÉGI tízpengös r maximális keresetből mi lett? Ezt is megmutatja Baliné. A műhelyben két lány előtt a szövőszéken egy-egy teljesen kész szőnyeg, meg egy megkezdett. Urbán Erzsiké és Kovács Teri február 15-től 28-ig megszőtt egy 1,70 négyzetméteres szőnyeget. Március 1-én mind a kettő belefogott a másodikba, hogy 15-re azzal is elkészüljön. Egy hónap leforgása alatt ezzel fejenként 2200 forintot keresnek. Az átlagos kereset különben ezer forint körül mozog. Persze az otthon dolgozók közül sokan kevesebbet keresnek. Az asszonyok — családanyák, naponta csak pár órácskát szőhetnek, idejük nagy részét kitölti a háztartás, meg a gyerekek nevelése. De amit emellett megkeresnek, ha néhány száz forintnál nem is több. mégis nagy segítség neki, meg a családnak. Tanulják is szorgalmasan Abonyban a nők a szőnyegszövést. Nyolc hét alatt megtanulhatják. — Tanulni könnyű, de csi- tiálni nehéz — mondogatják a lányok. Bizony nagy ügyességet, szorgalmat és figyelmet kíván ez a munka. — Ebben az évben a jelenlegi létszámot négyszázötven főre emeljük — ezt megint Baliné mondja. — Tavaly két- ezerkettőszázhetven négyzetméter szőnyeget szőttünk, idén már eddig kétezerhét- százhetven négyzetméterre kaptunk megrendelést és ötezret akarunk szőni. Két éve csak exportra dolgozunk. Moszkvai megrendelésre sir- vánt és kabisztránt készítünk most, ezenkívül afgánt Luxemburgnak. oZÜKEN VANNAK a lasJ nácsházán kölcsönkapott gzpbákban. Megüresedett azonban a "TŐsrégi úton egy régi kúria, az Augusztus 20 Tsz irodája kiköltözött onnan a tanyaközpontba, helyébe kerülnek április 1-én a szőnyegszövők. Itt már negyven bentdolgozó számára lesz hely. s a műhelyen kívül otthonukban is. abonyi lányok, asszonyok többen szövik majd a magyarperzsát külföldnek, önmaguknak meg a kelengyére valót. A lányok. De az asszonyok szép ruhácskát is. játékot, nyalánkságot, gyermeküknek a szebb életet. Nemcsak virágba borult mezőkről, erről is dalol az abonyi magyar-perzsába szőtt szín-szimfónia. Szokol.v F.ndre arra vállalkozott, hogy meg- n-yesi a kerítést. János bácsi szomorú arca lassan felengedett. Látszott rajta, bízik a fiúkban, de ezt valami még beárnyékolja. Mennyiért tennétek meg Kössön termelési ssersődést « KEDVEZŐBB BEVÁLTÁSI ÁRON! A fonható I., II. osztályú selyemgubó 40 Ft-os kg-kénti áron kerül átvételre. Befektetés nélkül 1000— 2000 Ft mellékjövedelmet érhet el, ha 1 vagy 2 adag selyemhernyót nevel fel. Jelentkezés és felvilágosítás a helybeli FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEKNÉL Életüket is bátran feláldozták Emlékezés a Kossuth-huszárokra szerzett felszerelést — legnagyobb részt — Ausztria területén tárolták. És mégis lett magyar hadsereg. Arra a hírre, hogy jönnek a császáriak, s nem egyebet akarnak, mint az ország fővárosát kardcsapás nélkül elfoglalni, a magyar kormány elhatározta. haladéktalanul felállít egy lovassereget. Kossuth Ceglédre, az Alföldre indult s hívó szavára egy emberként mozdult meg a nép. Mészáros hadügyminiszter pedig parancsba adta: nyolc nap alatt kilenc- száz lóra van szükség, mert 8— 10 nap alatt ideérhet Jellasich. akkor pedig már a huszárokkal kell szembetalálnia magát. Aki csak' mozogni tudó. lóhoz értő ember Pesten volt. az mind indult válogatott, huszárlónak alkalmas lovakért és a kijelölt nyolc nap helyett már a negyedik nap reggelén együtt volt a kilencszáz ló. Tizenegy órakor ott sorakoztak a Károly-kaszámya — a mai központi városháza — udvarán. A legénység is együtt volt már: keményképű, bátor ifják, napsütötte arccal, pörge bajusszal. Kerek kalap, kék ing, kék gatya, dolmány, fekete nyakravaló, sarkantyú« csizma. Oldalukon kard. nyakukban karikásostor. Pest megyei, Tá- pió vidéki legény a legtöbb, de akadt köztük kun is, jász is és nepn egy pesti lakos. Ezek voltak a Kossuth-huszárok. A lovakat fényesre csutakolták és jóllakatták új gazdáik, s máris indultak a kelenföldi táborba. kiképzésre. Tizenegy nap múlva jött az ütközet. Addigra a lovak felismerték a dobszót. a trombitaharsogást és megszokták az ágyúdörejt, A huszárok megtanulták a sorban. oszlopban való felfejlődést, lépést, ügetést, vágtázást, vezényszóra és trombitajelre. Tizenegy nap múlva pedig szétgázolták, egészen Győrig szalasztották a .,büszke bán“ — Jellasich — seregét. A gőgös császári fővezér gyáva megfutamodását szükséges ol- dalmozduiatként jelentette bécsi parancsolóinak és azóta is köznevetség tárgya a hírhedt „Flankenbewegung”. Hogyan történhetett ez meg? Úgy, hogy a hitszegő ő szent felsége, az ausztriai császár seregét nem íűthette a lelkesedés, hiszen azt sem tudta, miért harcol. Bezzeg tudták a mieink. „Mindegyiknek a szívében a honfi keserűségének és a honfiúi rajongásnak mérhetetlen tüze égett. De a császári uralom elleni gyűlölet is tűz- okádó lánggal lobogott bennünk”. — írta róluk Eötvös Károly Utazás a Balaton körűi című munkája ide vonatkozó fejezetében. Ez a kettős tűz vitte győzelemre Kossuth huszárjait. s a délceg Pest megyei legények porba tiporták a császári zászlót. A gőgös generálisoknak hátához paskol- ták oktalan kevélységüket és megtanították őket futni, segítségért rimánkodni. A Pest megyei, pesti, jászsági és kiskunsági legények között akadt nem magyar is. A magyar kormány ugyanis a szegedi börtönben olyan politikai foglyokra, olaszokra, lengyelekre, ukránokra lelt. akikről a megkérdezett osztrák kormány azt sem tudta, kicsodák és miért tartják fogva őket. A magyar kormány aztán nem kérdezett semmit, hanem egyszerűen szélnek eresztette őket. menjen ki metre lát. Legtöbbjük azonban nem tudott már hazajutni, mert országunkat minden oldalról a háború tüze égette. S ha már haza nem mehetett közülük senki, hát nein takarták tétlenül nézni a magyar nemzet szabadságküzdelmét, élet-halál harcát, és beálltak mind honvédkatonának. jutott belőlük a Kossuth-huszárok mellé is. A frissiben hadrendbe állított magyar hadsereg, a Pest megyei huszárok derekasan kivették részüket a diadalmas pákozdi csatából. Hej, hogy megdobbant a lányok szíve, amikor a huszárok végigvonultak a macskaköves utcákon. Milyen kevélyen. kényeskedve táncoltak alattuk a hirtelené- ben összeszedett és alig „ab- riktolt” lovak. De még ennél is szebb volt, látni a Pest megyei legények, a pesti huszárok lángoló tekintetét. Petőfi lelkesítő szavai nyomán a márciusi ifjak vezetésével nemcsak harcot, forradalmat élesztett a bátor ifjúság, hanem életét sem habozott kockára tenni, amikor a szabadság veszélyben forgott, és sokuk, ó, de hányán felöltötték a Pest megyei Kossuth-huszárok egyenruháját. hogy velük együtt űzzék ki hazánk imádott földjéről a császár hadseregét! Borsi D. József szövő ipart. Jókora műhelyt rendezett be. pár év múlva már százhúszan dolgoztak benne, s rajtuk kívül odahaza még vagy hatszázan és pénzt kerestek. Nagyon kevés pénzt, mert ezer csomónként csak 14 fillért kaptak, vagyis havi 6—8. esetleg és legfeljebb 10 pengőt. Annyi sokat jelentett akkor számukra az a néhány pengő, hogy a szönyeges Kur- czot jótevőjüknek tartották. — A műhelyben leginkább fiatal. 14—15 éves lányok dolgoztunk — meséli a mai műhely egyik, még mindig fiatal asszony dolgozója, aki már a harmincas évek közepe óta foglalatoskodik szönyegszövés- sel. — Ha ez a munka nincs, egyszerűen nem tudtunk voi‘ na mihez kezdeni, annyira ki- látástalan volt akkor Abony- : ban a lányok helyzete. a LIG tiz esztendeig tartott /■ azonban ez a silány öröm. Kitört a háború, egyre kevesebb lett a gyapjú, az export- lehetőség is megszűnt, végül a műhely épületét bomba döntötte romba. Lassan-lassan így maradt abba a szőnyegszövés. A háború után megint eljött Abonyba Kurcz úr, heten-nyolcan újból elkezdtek szőni. Később még néhányon, már akinek jutott fonal és volt odahaza szövőszéke, de negyvenhatban ismét megszűnt a munka és csak nyolc év múlva, 1954-ben támadt fel. Akkor Budapesten megalakult a- 11. kerületi Tanács Kézműipari Vállalatának sző. nyegszövödéje. — Kurczéknak nagyon szép szőnyegeket csináltunk, hire volt annak, hát eljöttek ide Abonyba, hogy dolgozzunk nekik és mi örömmel nekiláttunk — mondják a régiek, akik aztán három éve, amikor a Pest megyei Vegyi- és Kéz- műipari Vállalat. hogy az í abonyi nőknek ismét otthon ; teremtsen munkalehetőséget, ■ r'.nngegxtöt'fi részleget lét esi. \ tett a községben, elpártoltak í Budától. De még ma is há- ( romszánál több abonyi nő ; oda dolgozik. Bedolgozik. El- ! utazik az anyagért és viszi ’/ vissza a megszőtt szőnyeget. ; — Nálunk viszont a huf szonhét bent dolgozón kívül a í háromszázkét bedolgozó közül ; csak százötven abonyi — { mondja Báli Imréné, a rész- \leg vezetője, aki 1933-ban ( még Kurczéknál kezdte a ; mesterséget. — A többi száz- í ötvenkettő pedig csak részben ( környékbeli. Akad közöttük a ( megye távoli részéből is nem ( egy. sőt Békésszentandrásról, ; ahol a perzsaszőnyegszövés (már régi hagyomány, húsz, : fyÖLTÖ ha lennék, versbe • J\ szedném és dalba fon- •nám a színeket, amikből az \abonyi tanácsháza két szobaijában fürge ujjak szőnyeggé • varázsolják a virágba borult • mező buja szépségét. Az egyik 1 szobában tizenhárom, a má- ! síkban tizennégy fiatal nő, ja. í varészt leány, szépségük ve- itélkedik a serény kezük alól ! kikerülő pompás szövettel, i Előttük a függőleges szövőszék \a fehér felvetőfonallal, akár- j ha sűrűn húrozott hátfa \ lenne, ujjuk úgy is rezeg- \ teti, s ahogy a színskála \ minden változatára festett I láncfonalat áthúzzák rajta, '.valóban, mintha színeket mu. i zsikálnának hangtalanul. Még \a kotta te ott van előttük, szi- i nes mintája a készülő remek- : nek. Poétikus munkájuk láttán nem csoda, ha lírai hangulat fog el, de szép szőnyegeik nem takarhatják el a valóságot: ebben a műhelyben a színek azért énekelnek, hogy az országnak valutát és az ujjakkal némán muzsikálóknak kenyeret szerezzenek. Amiben éppen, mert realitás, azért tömérdek a poézis. A műhely története pedig — legalábbis nekem úgy tetszik — valóságos regény. Kezdete vissza, nyúlik a harmincas évek elejének gazdasági válsággal tér. hes Idejére, azokra a súlyos esztendőkre, amikor az ipari munkanélküliek nyilvántartott százezreiről most nem is szólva, a magyar falvakban any- nyi munkabíró kéz tespedt munkátlanul, sokaknak még a legnagyobb dologidőben sem jutott pár filléres napszám. Különösképpen az asszonynép nem tudott keresethez jutni. Abonyban meg éppen nem akadt számukra munkaalkalom. 1933-ban aztán, ki tudja miért, pontosan Abonyba utazott le Budapestről egy Kurcz nevű szönyegkereskedő j és meghonosította a szőnyeg- ' nek körülötte. Mintha magam metszettem volna — mondja elismerőleg a sövénykerítésre. A tavaszi napfényben megcsillan az ásó, friss földszag terjeng a levegőben, szaporodnak a felásott sorok a kertben. János bácsi pedig kissaékén üldögélve, együtt kacag a munka közben egymással évődő fiúkkal. Falusi István is szépen rendberakta a felaprózott tüzelőt — a többiek pedig már helyére vonszolták a földből kiásott szilvafát. Ügyes hozzáértéssel dolgoznak a szőlőben is. János bácsi öröme mindig megújul, valahányszor nyűik a kapuja, s jönnek a fiúk. Megszerették egymást kölcsönösen. ..Draga nagyapó! Édes fiaim’' — s ennyi elég János bácsi boldogságához. Péter Ida ! Bécsben elhatározták, hogy ( Magyarországot el kell tipor- ; ni, a magyar nemzetnek vérét ( kell venni, a frissen kivívott (szabadságjogokat meg kell {.semmisíteni. A végrehajtó: Jel( lasieh. ? j Jellasich jött az ősi hadiúton, í amelyet már a legelső magyar 5 nyelvemlék — a tihanyi mo- \ nostor alapító levele — is em- í lit: „Feheruváru-reá meneh { hodo-utu-reá.” \ ! Jellasich martalócai { ott meneteltek a Balaton déli {partján. Egyenesen Fehérvár- |nak tartottak. A magyar hadisereg még sehol. Könnyű volt (Jellasichnak. Megfúvatta a | harci riadót, s máris indult a | begyakorlott, korszerűen felszerelt császári hadsereg. De (mit csináljon a magyar nem- (zet? Teleki Ádám hadai folytonos hátrálásban, a gyakor- ‘ latlan nemzetőrség fegyvertelen és szervezetlen, a hadügyiminiszternek, Mészáros Lázárinak legénység, fegyver, ló, ru-, {ha nem áll rendelkezésére, hi- (szen a magyar nép verejtékéiből kisajtolt súlyos adókért be-
