Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-18 / 66. szám

1 1981. MÁRCIUS IS, SZOMBAT 3 A maguk érdekeit is kockáztatják a közös munkák késleltetői A vetőmagösszeadás tapasztalatai egy termelőszövetkezetben ■ | EGY CÉGÉR í $ | — KÉT HIBÁVAL I ^ A zsá nbéki mozi falán ^ ^ ez a felirat olvasható: i, KOSSUTHFILMSZINHÁZ. ^ Bizony, a „Kossuth” és a ^ ^ „filmszínház” szó — ki £ £ tudná, hogyan — egybe si- ^ ^ keredett, helyesebben egy- ^ < be sikertelenedett. ^ A MOKÉP röviddel ez- ^ ^ előtt több tízezer forintos ^ ^ költséggel korszerűsítette a ^ | filmszínház nézőterét. Ja- ^ ^ vasoljuk, áldozzon pár fo- ^ ^ rintot arra is. hogy kultu- ^ í ralis létesítményhez illően, ^ ^ kifogástalan helyesírású ^ í táblát olvashassanak na- 2 J ponta a zsámbékiak. Az ^ ^Akadémia tekintélyére hi - ^ Avatkozva ajánljuk: ne te- $ $ ledkezzenek meg arról sem. ^ | hogy a filmszínház szó | ^ második „i”-jét „í”-nek ^ ^ írassák. ^ Nyolcszázról három és fél ezer holdra növekedett az át­szervezés idején a tápiószől- lősi Petőfi Tsz szántóterüle­te. Megfelelően a hagyomá­nyos gazdálkodási ágakhoz, a tápiószőllősiek úgy dön­töttek, továbbra is zömmel növénytermeléssel és állatte­nyésztéssel foglalkoznak. Az­óta többször hírt adtunk már róluk, s mint hangsú­lyoztuk is, bizakodással, szép tervekkel kezdtek a közös gazdálkodáshoz. Időben elvégezték a leg­fontosabb teendőket, felvet­ték a zöldlel tárt, a belső lel­tárt is, s mihelyt a kedve­zőbbre fordult időjárás en­gedte, nyomban hozzáláttak a tavaszi munkákhoz. Persze, a megnövekedett földterület itt is komoly erőpróba elé állította ég állítja a szövet­kezet vezetőségét. Ez érthető, hiszen a korábbi 150 helyett nyolcszáz tagnak kell már munkát biztosíta­ni, megteremteni a közös alapokat. Február 11-én a szövetkezet küldöttgyűlése többek között azt is elha­tározta. milyen vetőmagfé­leségekből. mennyit kell be- adniok a tagoknak március közepéig. v Két héttel ezelőtt az egyik, a tavaszi munkáról szóló ösz- szeállitásunkban azt írtuk: Tápiószőllősön jó ütemben folyik a vetőmagösszeadás. Hogy ez akkor valóban így volt, bizonyítja az idejében elvetett hatvan holdnyi ár­pa, amelyhez a hetven má­zsa vetőmag tekintélyes ré­szét a tagok biztosították. A raktárban van már a zabos­bükköny is, csíráztatják a korai vetéshez szükséges 115 mázsa burgonyát. A minap ismét meglátogat­tuk a szövetkezetét, s a ve­tőmagösszeadás alakulásáról érdeklődve kiderült, amilyen jó ütemben folyt február vé­géig a magvak összegyűjté­se. most annyira akadozik ez a munka. Tavaly a kis termelőszövetkezet mindössze 150 holdon termelt kukori­cát, most 730 holdon szán­dékoznak tengerit ültetni — s ehhez (hibridkukoricáról van szó) 280 mázsa vetőmag szükséges. Mennyi gyűlt ösz- sze eddig? Amint az irodá­ban kiszámították, körülbe­lül 160 mázra. Ez kevés, s hogy mi az oika az elmara­dásnak. a beszélgetésekből az is kiderült. „Ráérünk még kukoricát mindenképpen el kell vetni időben. Ha a szükséges mennyiség nem jön össze, akkor a raktárból kell elvenni. Ott meg a lovaknak való kukoricát tárolják, s ha ahhoz hozzányúlnak, keve­sebb fejadagot tudnak egy- egy igavonónak adni. s ez csökkenti az állatok teljesítő- képességét. Ebből következik, nem tudják a munkát olyan ütemben folytatni, mint azt a sürgető idő megkívánná. Tény. hogy a múlt évben gyengébb volt a kukoricater­més, mint máskor, a készle­tek nagy részét hizlalásra használták a tagok. A többség megértette miről van szó, Kosik Lajos, Kosik Ferenc, meg Kosa Pál, hogy csak egy-két nevet említ­sünk a sok közül, pillanatig sem haboztak a vetőmag- összeadásnál. A közösről, de ezen túlme­nően. kinek-kinek a saját ér­dekéről van szó. Nincs ér­telme tehát a halogatásnak, mert az idő siet. a munka sür­get. Hátra van még a burgo­nyavetőmag összeszedése is (azért ilyen későn, mivel most bontják a téli vermeket). Kö­rülbelül 600 mázsa burgonyát szándékoznak elültetni az öt­ven holdnyi területen. Leszűrve a tapasztalatokat, azt tanácsoljuk a tápiószőllősi gazdáknak, ne késlekedjenek a vetőmag biztosításával, pó­tolják a mutatkozó lemaradást, hogy felzárkózhassanak a szomszédos tápiógyörgyeiek mellé, akik már befejezték a vetőmagösszeadást. Súlyán Pál A tények makacsak és nem hagynak magukkal vitatkoz­ni. Csak néhányat jegyeztem fel belőlük, mégis a gondola­tok zömét váltják ki az em­berből. Megpróbálok gondolatban vitatkozni Bakai elvtárssal, n Gödöllői Gépgyár főmér- nökével, akitől ezek a té­nyek származnak. Azért csak utólag, mert amikor nála jártam, váratlanul ért a ja­vaslata. nem tudtam utána számolni Most pótolom ezt s egyre inkább arról győznek meg a számok, hogy Bakai elvtárs­nak igaza van. Hogy miben? Abban, hogy a termelékenysé- j eret nem a halmozott terme- | lesi értékek alapján leéli mér­ni, hanem úgy. hogy a tő gyártmányokat kísérjék figye­lemmel. S most beszéljenek a ma­kacs számok. A Gödöllői Gép­gyárban az egv fő — egy nap­ra jutó halmozott termelési értékének változtatásával mérik a termelékenység ala­kulását. Hivatalosan ezt kell tenniök. Tudvalevő, hogy a halmo­zott termelési értékben az anyag értéke is benne foglal­tatik. Nos. ebben a gyárban szerkesztettek egy új hűtő- kompresszort. amely ugyan­olyan teljesítményű, mint a régi. csupán abban tér el at­tól. hogy fele annyi anyagból készül. Ügynevezett „halmo­zott” értéke tehát a megta­karított anyag értékével ke­vesebb. Azaz. még ha többet is csinálnak az új kompresz- szorból a termelékenységük nem nő a mostani mérési módszer szerint, hanem csök­ken. Ha annyival többet csi­nálnak. hogy elérik a régi kompresszor gyártásával pro­dukált halmozott termelé­kenységi értéket, ugyanannyi lesz a termelékenységük, mint amikor áttértek az úi kom­presszor gyártására. Ettől kezdve aztán ismét emelkedik, de nem olyan mértékben, mintha a régit gyártanák, mert fele annyi anyag tovább­ra is kisebb értéket jelent a kész termékben Figyelembe kell venni, hogy a termelékenység alakulása döntő prémiumfeltétel. Az elmondottak után elképzelhe­tő-e hogv szívesen módosí­tanak a régi konstrukciókon a műszakiak, amikor — bár nagv hasznot hajtottak a nép­gazdaságnak —. a prémiumtól esetleg mégis elesnek. Mást mutat a kép azonban, ha Bakai elvtárs javaslata alapján mérjük a termelé­kenységet. Csak két nagy- volumenű gyártmányukat ve­gyük alapul. Az egyiknél ta­valy januártól az év végéig darabonként 267.4 óráról 193.3 órára csökkentették a gyár­tási időt. ami azt jelenti hogy ennek alapján kereken 27 százalékkal nőtt a termelé­kenység. A hivatalos mérés alapján viszont csak nyolc százalékos a növekedés. A már említett úi kompresszor­nál viszont 200 óráról 112 órára csökkentették a gyár­tási időt. úgv. hogy jobb mű­szaki megoldást alkalmaztak. Ha az anyag felének megta­karításához hozzávesszük, hogy ebből a gépből azonos idő alatt most majdnem ket­tő készül el addig, amíg ré­gen esvet csináltak duola hasznot hajtottak a népgazda­ságnak. A halmozott terme­lési értékkel való számítás azonban nem mutatja ezt m arányt Nyilvánvaló tehát, hogv p javasolt módszer a iobb. Éppen ezért az illeté­kesek figyelmébe ajánljuk. Farkas István Ülést tartott a megyei TIT nemzetközi szakosztálya (T udósítónktól) Tegnap plenáris ülést tartott a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Pest megyei szervezetének nemzetközi szakosz­tálya. Megvitatták a szakosztály ez évi munkatervét, majd megválasztották a vezetőséget. A megyei TIT szakosztályaiban egyébként igen élénk munka folyik, s a közeljövőben tíz különböző munkaközösség tartja meg plenáris ülését. Március 20-án a pedagógiai-lélektani szakosztály, valamint a közgazdasági szakosztály tart ülést. A további szakosztályi értekezletek sorrendje: március 21-én a művészeti, 22-én a biológiai és az irodalmi, 24-én a filozófiai, 25-én az egészségügyi, 28-án a műszaki, 29-én az agrártudomá­nyi, és 30-áíi a fizika-kémia-meteorológia-csillagászati szakosz­tály tartja meg plenáris ülését. A megyében élénk érdeklődés mutatkozik a TIT munkája iránt, különösen az egyes szakosztályok eredményes tevékeny­sége iránt. A márciusban lezajló szakosztályi ülések csak to­vább erősítik a Pest megyei TIT széleskörű, nagy befolyású te­vékenységét. Munkakönyv-hamisítökat tartóztattak le Köztudomású, hogy munka- könyv nélkül három napnál hosszabb időre állami válla­latnál nem lehet munkát vál­lalni. Olyanok, akik valami­lyen oknál fogva nem kaphat­nak munkakönyvét, termé­szetesen, igyekeznek a nagyka­pu mellett a kiskaput megke­resni, hogy ehhez a fontos ok­mányhoz hozzájussanak. Ahol a tanácsi szervezetbe megvesz­tegethető, pénzsóvár elemek furakodtak be, ott nem is volt nehéz céljukat elérni. A kávai tanácsházán há­rom ilyen asszonyt is le­hetett találni: Kalocsai Sándorné vb-titkár, ga­lambos Jánosáé admi­nisztrátor és Erdei István­ná Bényéről áthelyezett pénzügyi előadó személyé­ben. A múlt év folyamén a há­rom tisztviselőnő elhatározta, hogy a munkakönyvek kiadá­sából üzletet csinál. Kalo­csámé megkérte Erdeinét, menjen át Bényére, a szom­szédos községbe, ott keresse meg rokonát, Sztodola Pálnét és segítségével puhatolja ki, ezer forint ellenében kinek kellene munkakönyv. Sztodo- lánéra a rokoni kapcsolaton túl azért esett a választásuk, mert férje számára már egyébként is adtak hamis munkakönyvét, így benne megbízhattak. Erdei Istvánné hamarosan fel is kereste Sztodolánét, aki bényei ismerősei köréből még akkor este kerített is „kun­csaftokat”. Gubik András és Vereszki János átadták Szto- dolánénak személyazonossági igazolványukat és fejenként ezer-ezer forintot, s az kis ke­rülővel el is jutott a kávai ta­nácsra. Kalocsainé Érdemé­vel és Galambosnéval testvé­riesen megosztozkodott a pén­zen, majd a Munkaügyi Mi­nisztériumtól a hivatalos for­manyomtatványon engedélyt kértek Kalocsainé, illetve Ga- lambosné anyja nevére szóló munkakönyv kiállítására. Mi­kor postafordultával megjött a jóváhagyás, a munkakönyvét természetesen a „megrendelő” Gubik András és Vereszki Já­nos nevére állították ki, 1958 decemberére visszadátumozva. A fej bélyegző és körbélyeg- ző okozott csak problémát. Nem akarták ugyanis a kávai tanács fej bélyegzőjét hasz­nálni. Ezen úgy segítettek, hogy a bélyegzőn a „Káva” szót egy papírdarabbal leta­karták. Helyébe a postá­zásnál használatos „Mo- nor” bélyegzőt nyomták. így a bélyegző lenyomata a munkakönyvben „Községi Tanács VB Monor” lett. A körbélyegzőt viszont úgy nyomták a munkakönyvbe, hogy azon a község neve ne legyen olvasható. A fondorla­tos közokirathamisítást vég­ső soron mégis könnyű volt felfedezni, hiszen a Munka­ügyi Minisztériumban levő nyilvántartásból nyomban megállapítható, hogy kinek a nevére kérték a meghatározott számú munkakönyv kiadását! A nagyszabású vesztegete- si és közokirathamisítási bűn­ügyben Kalocsai Sándorné és Erdei Istvánné pénzügyi elő­adót a megyei főügyészség le­tartóztatta, Bűnügyükben a vádirat hamarosan elkészül, s ezt követően a megvesztege- tőkkel együtt bíróság előtt felelnek cselekedeteikért. (gy) — mondják a kevésbé előre­látó tagok — hisz az ülte­tésre úgyis csak a jövő hó­nap elején kerül sor, addig meg bőven van Vnég idő”. így gondolkodik Csontos Gábor, Alföldi József meg Csete Béni is. még jó néhány társá­val. Nyúzó János, bár a vezetőségnek is tagja, mégis I elfeledkezett kötelességéről, még ő sem adta be a külön­ben felajánlott vetőmag­mennyiséget. Mások arra hivatkoznak, rossz volt a tavalyi termés, el­vitte az aszály a kukoricát, ami meg van a padláson, az kell a hizlaláshoz. Hangsú­lyozzuk, a vetésig még tényleg van néhány hét hátra. Igen ám, csakhogy az effajta ha­nyagsággal egyesek talán nem is sejtve, a közös munkát gá­tolják. Most már minden fogatra szükség lenne, s ame­lyik kocsi a vetőmagvak ösz- szegyűjtésével bajlódik — mert külön kocsi járja a kés­lekedő gazdák házait — az nem vehet részt a kinti, igen sürgős munkákban. Arra is­gondolni kell, hogy a vető­magcsere lebonyolítása is időt vesz igénybe, ugyanis hibridkukoricát vetnek. Tamási Áron párttitkár meg Paulik Lajos főmező­gazdász elmondották, hogy más vonatkozásban is ve­szélyeztetik a közös eredmé­nyeket, s a most folyó tavaszi munkákat a késlekedők. A Fejleszteni kell az önkéntes tűzoltóságot a tsz-ek kellő tűzvédelmének biztosítására A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése szükségessé teszi a falvak tűzvédelmé­nek bizonyos fokú újjászer­vezését is. Ezzel a kérdéssel foglalkozott legutóbb a Pest megyei Pártbizottság végre­hajtó bizottsága, és úgy ha­tározott, hogy a szükséges in­tézkedések sürgős megtéte­lére hívja fel a megyei ta­nács figyelmét. Pest megyében, a városok­ban és az egyes nagyobb, vagy ipari községekben működő állami tűzoltóságon kívül minden egyes községben van önkéntes tűzoltótestület, és eddig valamennyi megfelelt a követelményeknek. Ezeket a tűzoltótestületeket azon­ban annakidején a kis­paraszti gazdaságok kö­rülményeinek figyelem­be vételével állították fel és képezték ki. Valamennyi alkalmas arra, hogy a falu belterületén a megelőző tűzvédelmet ellás­sa, a kisebb tüzeket elfojt­sa, vagy az állami tűzoltóság megérkezéséig a tűz tova­terjedését meggátolja. Az ön­kéntes tűzoltók munkájának eredményeképpen addig, amíg egy-egv parasztgazdaságnak a lakóház udvarán álló is­tállóját, padlásán berendezett magtárát, vagy. a falu szélén -levő széKiskertet kellett vé­delmezni, évről évre csök­kent a mezőgazdasági terü­let tűzkára. A termelőszövetkezetek meg­alakulása után azonban, a belterülettől gyakran távol­eső tsz-központ kialakítása, új követelményeket támaszt fa­lun a tűzoltósággal szemben. Az önkéntes tüzoltótes- tületek nagy része meg­felelő átszervezés nélkül ma már nehezen lenne ké­pes jól ellátni a feladatát. Hogy az új helyzetben is meg­állja a helyét és képes le­gyen -megvédelmezni a tsz va­gyonát. ehhez az önkéntes tűzoltóság továbbfejlesztésére van szükség. Nem szabad el­feledkezni arróL hogy az egyébként nagyon alkalmas és kitűnően bevált szerfás építkezések. építőanyaguk gyúlékonyságánál fogva, tűz esetén a bennük levő állatok­kal együtt nehezebben védhe­tők meg. A tsz-központok egyéb gazdasági épületeiben felhalmozott termények és a takarmány pedig szintén köny- nyen gyűlő anyag, amelyek pusztulása minden esetben veszteséget jelent a népgazda­ságnak, esetleg pótolhatatlan mm I Deákvári lakótelep a DCM dolgozói részére. (Gábor felv.) veszteséget a tsz tagjainak. A tanyaközpontok legnagyobb része a község lakott helyei­től nemcsak távol esik. de az év egv részében, ió út hiányá­ban. nehezen is közelíthető meg. ez szintén mérlegelen­dő a tűzvédelem szempont­jából. A nagyobb tűzkárok el­kerülésére mindezért fel­tétlenül és sürgősen, még az új termés betakarítása előtt meg kell (enni a szükséges intézkedéseket. amelyek ugyan sokban a he­lyi szükségletektől függnek, mégis egységesen szabólyo- zandók. a tsz-vagyon tűzvé­delme szempontjából. A tűzesetek száma min­denesetre csökkent az elmúlt évben. Ennek oka elsősorban a szűk. kisparaszti udvarok­ba történő berakodás meg­szűnése. Ugyanekkor azon­ban a mezőgazdasági termé­nyek nagyobb mennyiségben történő tárolása növelte a tűzkár összegét. 1959-ben Pest megye te­rületén 130 mezőgazda- sági tűzesetnél 288 654 forint kár keletkezett, míg 1960-ban 125 tűzesetnél 408 032 forint. Ezek a szám­adatok bizonyítják, mennyire szükséges a tsz-ek tűzrendé­szetének és tűzvédelmének a pártbizottság által most sür­getett megfelelő szabályozá­sa. amellyel a meigyei tanács már a legközelebb foglalko­zik. Az állami tűzoltóság pe­dig ugyanakkor felkészült a tsz-tagokból kiegészítendő ön­kéntes tűzoltótestületek szak­mai irányítására, és az új ta­gok kiképzésére, de emellett még az is szükséges, hogy a helyi vezetők is ellássák a tűzvédelem új feladataiból reájuk háruló kötelezettsége­ket. Ezenkívül a helyi párt- szervezeteknek is feltétlenül behatóbban kell foglalkoz­atók a tsz-ek tűzvédelmével, nevelő, felvilágosító és ellen­őrző munkájuk íigen nagy mértékben járulhat hozzá a sikeres megelőzéshez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom