Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-02 / 52. szám

1961. MÁRCIUS 2, CSÜTÖRTÖK

WIECYF.I

</CíHan

3

A taksonyiak aranytartaléka

Mennyibe kerül egy kiló tejhús?

Mi hasznot hoz a trágya ?

A három kis szövetkezet egyesítéséből 1959 őszén létrejött Egyesült Erő Tsz a múlt év nyarán, amikor itt jártam, nehéz gondokkal küzdött. A tagok egy része a közösben csak ímmel-ámmal dolgozott. Nem volt elég munkaerő a viszonylag sok kapásnövény és zöldségféle művelésére, de még a betakarításra sem. Jacsó Józsi bácsi tíz éve tsz-tag, így emlékezik erre:

— Úgy kellett körüludvarolni az embereket. Augusztusban aztán, amikor látták, hogy itt eredmények is születnek, megváltozott a helyzet. Most meg — kikövetelik a munkát. Sértődés csak akkor van,

ha az egyik munkacsapatnak

több a munkaegysége, mint a másiknak.

Valóban érdemes megfogni a dolog végét, mert 41,24 forint munkaegységenként, szép pénz. Aki csak kicsit ismeri is a paraszti életet, az tudja, hogy a háztájival együtt a havi kétezer forintos tiszta jövedelem nem csekélység. Ha meg többen is dolgoznak a családban, akkor a jövedelem ennél jóval több is!

Az emeletes, központi épület irodájában Juhász Károly főkönyvelőt, Fábián Zoltán főmezőgazdászt és Wagner Zoltán könyvelőt hatalmas, rubrikás papírlepedők fölé hajolva találom.

— Hogyan érték el a több mint 40 forintos munkaegységértéket?

— Megnyertük a tagság bizalmát — mondja a főmezőgazdász. — Nekünk négy aranytartalékunk van: az emberek bizalma a tsz-ben, félmillió fox-int a bankban, ösz- szes szántóink ötven százalékának megtrágyázása és ezek a nagy ái-kuspapírok, amelyekkel most bíbelődünk.

— Az első kettőt értem — mondom —, a harmadikat sejtem, a negyediket nem is ped- zem.

— Akkor kezdjük a harmadikkal — mondja mosolyogva Fábián elvtárs. — Az itteni földek jellemzője, hogy igen változóak: könnyű homoktól az agyagos rétiföldig, minden megtalálható. Kavicsos ágyon fekvő vékony termőrétegük trágyát ritkán látott. Tavaly a szántók huszonhárom százalékát

— Jelenleg még csak részadatok állnak ugyan rendelkezésükre, de azok is nagyon tanulságosak. Itt van a növendékmarha-nevelés utókalkulációja, egyelőre gondozási- és rezsiköltség nélkül, csak a takarmány- és a tejfelhasználás. Eszerint há- romhónapos korig a szopósborjú minden kilónyi súlygyarapodása — tehát az úgynevezett tejhús — huszonnyolc forintba kerül. Háromtól tizenkét hónapos korig viszont kilenc forint ötvenben van az egy kilónyi súlynövekedés. Az egyéves, kétszázkilencven kilós növendékállat így egyre- másra kilónként tizennégy forintjába kerül a tsz-nek.

— Mi következik ebből?

— Elsősorban az, hogy számviteli adatokkal is alá tudjuk támasztani a szakemberek által ismert igazságot: háromhónapos korban, az elválasztásnál nagyon kell ügyelni, hogy ne legyen visz- szaesés, mert akkor a huszonnyolc forintos legdrágább tejhúsból adunk le. Ennek

I minden kilója három kiló takarmányon termelt hússal ér fel! A növendékmarha-nevelés utókalkulációja a mi esetünkben nem tárt fel lényeges hibákat. De gondolja csak el, egy hét múlva már tudjuk, hogy mibe kerül egy mázsa gabona, kukorica vagy takarmány előállítása. Ismerjük majd a fogat- és traktortartás önköltségét, a zöldség-, az újburgonyatermelés ráfordításait.

— Tudja, sokszor úgy éi-ez- tem magam itt a tsz-ben, mint az éjszakában repülő pilóta, akinek elromlottak a műszerei. Ösztönösen, beideg- ződött mozdulatokkal kormányozza ugyan gépét, de soha nem tudhatja, mikor ütközik hegyoldalba. Negyedik aranytartalékunk tehát az utókalkuláció, a gazdaságos tsz-vezetésnek így lesz legfontosabb műszere.

A taksonyiak tehát nemcsak termelnek, de — gazdálkodnak is!

Győri Mihály

DOLGOS EVEK

Újabb, magyar várakat ábrázoló bélyegeket ad ki a posta

A Postavezérigazgátóság közli, hogy március 3-án kiadja az új forgalmi, a magyar várakat ábrázoló bélyegsorozat további 10, 12,

40. 50, 80 filléres, valamint

1, 1 20, 2, 2,60 és 4 forintos értékeit. Egyben felhívja a

közönség figyelmét, hogy az épület és a munka bélyeg- sorozat még érvényben lévő értékeit az év végén kivonja a ideálomból. Ezért kérik a közönséget, hogy elsősorban ezeket a bélyegeket használják fel. (MTI)

a" - ^

........."

B I ■ • \ •

Az új ikladi tanácsháza.

(Gábor felv.)

Az elmúlt két-három év fordulópontot jelentett parasztságunk életében. Száz- és százezrek határozták el — sokszor nehéz töprengés, belső vívódás árán —, hogy közös gazdaságokban egyesítik erejüket.

Ez az idő az elhatározás szakasza volt. Most — ahogyan a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának közleménye rámutat — a termelőszövetkezeti mozgalom győzelemre jutásával megteremtődtek a feltételek, hogy mezőgazdaságunkat viszonylagos elmaradottságából kiérnél jük. Eddig is ezen fáradoztunk és ennek eredményeiként az elmúlt három év alatt a mezőgazda- sági termelés 12 százalékkal nőtt. Az iparhoz képest lassú volt ez az ütem, s ezért nem lehetünk elégedettek a mezőgazdasági termelés jelenlegi helyzeté- ; vei. Fokozni kell a me- j zőgazdasági termelés iite- i mét és gazdálkodjunk job- ! ban, hogy a termelési szín- 1 vonal növekedjék. Ennek megvan a lehetősége, parasztságunk tsz-ekbé tömörült — s így sohasem látott lehetőségek nyílnak meg a falvak lakói előtt.

★

A régi életformával, a kistulajdonosi múlttal nem volt könnyű szakítani. Parasztságunk — hallgatva a párt tanácsára — megtette ezt a lépést. A termelőszövetkezetekben és az egyszerűbb társulási formákban egymilliókettőszázezer dolgozó paraszt kereken kilencmillió katasztrá- lis holdon gazdálkodik. Ezzel történelmi feladatot teljesítettünk. Megvalósítottuk a VII. pártlcongresz- szus határozatát: „az ipar után a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szociálisul termelési viszonyok ... Nagy lépés az előre a szilárd, egységes szocialista társadalom megteremtésében”.

Az első lépés megtörtént. A munka neheze, a gazdálkodás megszervezése, a nagyüzemi élet kialakítása azonban még előttünk áll. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának lcözleménye felhívja a figyelmet, hogy minden

GÁLI SÁNDOR

erőfeszítésünket az elért eredmények megszilárdítására fordítsuk. „Ez most a fő feladat. A termelőszövetkezetek szervezeti, politikai megerősítésére, az eredményes belterjes gazdálkodás kialakítására, a mező- gazdaság nagyüzemi rendszerének felépítésére kell törekednünk, hogy teljessé tegyük a mezőgazdaság szocialista átalakítását”.

Ennek véghezvitelére még jó néhány dolgos évre van szükségünk. Ezért gyűrköz- zünlc neki a munkának, hogy a szövetkezeti gazdaságok beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket. Parasztságunk megértette az idők szavát, Most az kell, hogy a jó közös munkával alakítsák a további életet.

Tennivalónk van bőven.

Az egyszerű , hétköznapi tettekből állnak össze az eredmények, mint téglából a házak. De hiába húzzuk föl a falakat, ha nem jól alapozunk, a fundamentumra épül a ház, a falakra kerül a telő. így vagyunk ezzel a tsz-ben is. Előbb az alapot kell megteremtenünk, hogy aztán erős falak között, minden vihart kibíró tető alatt élhessünk. ★

A régi tsz-ekben is fontos, hogy állandóan erősítsük a szövetkezeti alapot, mert csak gazdag, erős szövetkezet tud jó megélhetést nyújtani tagjainak. Az új szövetkezetekben pedig az első és a legfontosabb teendő a gazdálkodáshoz szükséges közös alap megteremtése. Beruházás nélkül nem lehet nagyüzemet kialakítani. Kormányunk is segíti a parasztságot. Három év alatt 16 milliárd forintot juttatott a mezőgazdaságnak.. Hetvenöt százalékkal többet, mint az eredeti tervben szerepelt. Ez azt bizonyítja, hogy pártunk és kormányunk beváltotta ígéretét: segítette és segíti parasztságunkat az új élet megteremtésében. Három év alatt felépítettünk félmillió sertés és 350 ezer szarvas- marha elhelyezésére szükséges férőhelyet. A lényeg az, hogy a továbbiakban is gondoskodjunk a gazdasági

épületekről, és elsősorban saját erőből rakjuk le a szövetkezeti gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen alapot.

A gépesítés is megindult. Azzal azonban tisztában kell lennünk: máról holnapra

nem tudjuk teljesen gépesíteni a mezőgazdaságot. Kormányzatunk igyekszik folyamatosan kielégíteni a szükségleteket, de addig is kézi és fogaterővel kell végezni a munkát! Káros tehát az olyan szemlélet, amely szerint a tsz-ekben nincs szükség lovakra.

★

A jó gazda egyéni gazdaságában is tervet készített. Terv nélkül a termelőszövetkezetben sem lehet boldogulni. A tsz-gazdák tehát akkor cselekszenek helyesen, ha szorgalmazzák a gyorsan jövedelmező üzemágak kialakítását. Falun nem kell különösképpen magyarázni, hogy a jól gazdálkodó kisparaszt az állatok eladásából pénzelt. A termelőszövetkezetekben is helyes olyan üzemágakat kialakítani, amelyekből a tagság év közben is pénzelhet. Ilyen a folyamatos hizlalás, a baromfinevelés és sok egyéb, gyorsan hasznot hajtó terület.

A háztáji gazdaságokat se hanyagoljuk el, kisegítő szerepük jelentős. A fő dolog természetesen a közös gazdaság, a termelőszövetkezet erősítése.

Mindez szép és nemes feladat. Eredményes azonban csak akkor lesz, ha parasztságunk szívével, eszével és teljes szorgalmával a szövetkezet mellé áll. Párt- szervezeteink, a termelőszövetkezeti vezetőség pedig munkálkodjon azon, hogy a tsz-ekben érvényesüljön a demokrácia. Teremtsünk olyan légkört, amelyben minden tag érzi, ő is a gazdája a termelőszövetkezetnek.

*

Újra tavasz elé megyünk, nemsokára kezdődik a nagy munka. Parasztságunk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága közleményének szellemében fog ehhez a munkához. Tegye ezt abban a tudatban, hogy nagyapáik és apáik legszebb álmát valósítják meg: megteremtik a művelt, boldog falut, a jólétet biztosító, virágzó mezőgazdaságot.

zöldtrágyával,

huszonhat százalékát meg istállótrágyával feljavítottuk. Az idén a másik felére is sort kerítünk.

— Mit várnak ettől?

— Nagyon szerényen számítva is, legalább egyhar- maddal magasabb hozamot. Ez a célunk a lucerna területének növelésével is. Tavaly nyolcvanhat, az idén százhúsz, jövőre százötven hold lucernánk lesz. Ha a három-négyéves lucernát alászántjuk, az egyenlő — holdanként számítva — száz- nyolcvan mázsa szervestrágyával. Egyik előző munkahelyemen ezzel a módszerrel tavaszi árpánál nyolcról tizenhétre, a rozsnál meg hétről tizenkettőre sikerült a hol- dankénti termést felemelni, s öt éven át, míg ott voltam, meg is tartani.

A főmezőgazdász szavai nyomán ilyesformán bontakozik előttem elgondolásuk képe. Most értem meg az öreg Kaltenecker bácsit is, akitől az egyik kinti munkahelyen azt kérdeztem: hogy vannak megelégedve a vezetőséggel? — így válaszolt:

— Sie sind gute Fachleute. Trágyáznak!

Vagyis: jó szakemberek,

mert trágyáznak!

Itt volnánk hát a negyedik aranytartaléknál, a lepedőnyi papíroknál. Erről így beszél Fábián elvtárs:

— Még egy héttel ezelőtt a főkönyvelővel együtt — mondja — mint a bokrot szidtuk azt, aki

kísérleti utókalkulációra

kijelölt bennünket. Ma már más a véleményünk,

2 Cegleden. a tanácsháza 2 előtt két kerékpáros ember 2 találkozik. Két termelőszö- 2 vetkezeti párttitkár. Kezet- 2 ráznak. István József a íia- 2 talabb —* mint egy régebbi 2 beszélgetést folytatva — mo- 2 solyogva kérdezi:

2 — Nos, hol tartanak, Feji renc bátyám?

2 — Jó háromnegyedénél —

2 válaszol Kozma Ferenc.

2 — Mi akkor jobban állunk!

2 Megtörtént az összes terüle- 2 tek családonkénti elvállalása.

2 — Jól dolgoztatok ... Nem

2 könnyű ez, de nálunk is 2 meglesz —, búcsúzik elisme- 2 rő kézszorítással az idősebb 2 ember.

2 Negyed évvel ezelőtt ugyan- 2 ez a két párttitkár szintén 2 találkozott a városi tanács 2 épülete előtt. Akkor a téli 2 oktatás ügyéről váltottak 2 szót ugyanilyen röviden, 2 másfél hónappal ezelőtt pe- 2 dig a jövedelemrészesedés- 2 ről. Ekkor Kozma Ferencnek, 2 a Vörös Csillag párttitkárá- 2 nak volt dicsekednivalója. A 2 város hét termelőszövetíke- 2 zete között elsők lettek — 2 45 forintot osztottak egysé- 2 génként, míg István Jó- 2 zseféknál, a Lenin Tsz-ben 2 jóval kevesebbet.

2 Mostani beszélgetésük már 2 az új termelési év várható 2 eredményeit summázza — 2 egyelőre a pártszervezetek, 2 az egyszerű párttagok felvi- 2 láigosító munkájánál!: ttikré- 2 ben. S ha most a tavalyi évet 2 gyengébb eredménnyel záró Lenin Tsz párttitkára arról számolhat be, hogy náluk befejeződött a területek csa- , ládonkénti felosztása, Koz- í ma elvtárs tapasztalásból

SZÓVAL, TETTEL, PÉLDAMUTATÁSSAL

tudja, milyen hatalmas politikai munka rejlik e köny- nyen kimondható „száz százalék” mögött.

Mert az új számára nem könnyű megnyerni az embereket még akkor sem, ha az saját érdekükben való. Mint az esztendő során oly sok más esetben, ezekben a hetekben a ceglédi tsz-vezetők előtt újból bebizonyosodott, milyen döntő jelentőségű a tagok legöntudatosabb rétegének, a párttagságnak az állásfoglalása. Látszólag tisztán gazdasági feladat a kapásterületek családonkénti felosztása, de annak megmagyarázása, hogy miért van erre szükség, s a módosított jövedelemosztás megértetése előbb a párttagokkal, azután minden szövetkezeti gazdával, ezekben a hetekben Cegléden a legfontosabb politikai munka volt.

Miről is van szó? Röviden arról, hogy a területvállalással a szorgalom és a lusta, hanyag munka közé éles határvonalat lehessen húzni, s az egyéni érdekeltséget a legnagyobb mértékben érvényesíteni.

Vegyük például a kukoricát. Ha egy hattagú munkacsapat három tagja gondos gazda módjára végzi a kapálást, az egyelést. őrködik a törésnél, betakarításnál. hogy egy szem se menjen kárba, nyilván többet, talán másfélszer annyit is

behord a közös góréba, mint a másik három tag, amely esetleg hanyagul, tessék-lás- sék dolgozott. Utóbbiak mégsem tűrnék, hogy kevesebb munkaegységet írjanak a javukra. Nyilván hangoskodni kezdenének, hogy hiszen „együtt görnyedtünk, mi is ügy haladtunk végig a soron, mint amazok, miért érdemelnénk kevesebbet”. Azt pedig, hogy munkájuk mégsem volt egyenértékű, nem is lehet utólag bizonyítani, tehát ők is megkapnak any- nyi munkaegysége^ mint a jól dolgozók.

Ilyen tapasztalatok után, s némely környező tsz múlt évi példáján okulva, .dolgozta ki a város és a hét szövetkezet vezetősége az ei-edményességi jövedelemelosztás módszerét. Ennek pedig alapvető feltétele a területek családonkénti felosztása. Itt a tag, illetve a család év végi jövedelme a ténylegesen megtermelt mázsához vagy (pl. a kertészetben) az előállította forintértékhez van kötve. Hogy a kukorica példájánál maradjunk, ennél a terménynél a tag vagy a család kétszeresen is érdekelt a termés növelésében. Holdankénti 20 mázsás csövestermés elérése esetén 18 munkaegységet írnák a megmunkáló javára, de ezenkívül kap mázsánként további 0,9 munkaegységet, ösz- szesen tehát 36 munkaegységet. Ha ugyanakkor egy hozzáértőbb vagy szorgalmasabb család 25 mázsát ér el egy holdon, a kettős jóváírás alapján 40 munkaegységre tesz szert, míg 30 mázsás termés esetén 42 munkaegységet szerezhet. Mindamellett a terven felül termelt mennyiség teljes egészében a megművelő családot illeti.

Az eredményességi jövedelemelosztás amellett, hogy igazságos, nagymértékben mozgósító is. Mint a tapasztalat igazolja, számos esetben a család apraja-nagyja, öregje- fiatalja a szántóföldön tölti minden szabad percét, mivel a legközvetlenebbül érdekelt a terméseredmény alakulásában. Ahol a pártszervezetek felvilágosító munkája megfelelő, s a párttagok jó példát mutatnak, ott állattenyésztők, íogatosok, baromfigondozók, sőt irodai dolgozók is vállalnak kapásterületet, hogy rendes napi munkájuk elvégzése után, szabad óráikban a földeken dolgozva gyarapítsák jövedelmüket.

Az Új módszer bevezetésétől természetesen nemcsak azok vonakodtak, akik mások munkájából szeretnének élni, hanem eleinte még egészen jóhiszemű emberek is. „Ha nekem nem írják be naponta a teljesítményemet a munkaegységkönyvbe, honnan tudhatom, miért dolgoztam egész napon át? Év végén tudom majd meg, mi a jövedelmem: nem zsákbamacska ez?” „Nem, egyáltalán nem az — hangzott el naponta akár tízszer is a kommunisták türelmes, meggyőző szava. — Most is az évi tervek teljesítéséért, a megtervezett termés- mennyiség és munkaegységérték eléréséért dolgozunk, mint a múlt évben. S ha beírnánk is naponta a munkaegységet, akkor sem tudjuk biztosan, annyi lesz-e év végén az értéke, amennyit terveztünk, vagy esetleg eltér attól valamilyen irányban. Most viszont, ha nem is jegyezzük be esténként az átlagos napi teljesítményt, mégis láthatja mindenki, szépen virul-e a gondjaira bízott növény, s ha igen, bizton számíthat a magas jövedelemre.

Az ilyen és ehhez hasonló beszélgetések nem maradtak eredménytelenek. A város hét termelőszövetkezete közül kettőben már minden kapásterületet elvállaltak a családok, további kettőben közvetlen befejezés előtt áll a vállalás, de például — amikor e sorokat írom — már a leggyengébb Táncsics Tsz-ben is 60 százalék körül járnak.

Cegléd termelőszövetkezetei idén nagy lépést tesznek a munka termelékenységének emelése útján. 1961 tavaszán már nem mindegy, ki — hogyan kapál. Ellenkezőleg: mindenkinek egyéni érdeke, hogy szorgalma, tudása legjavát adja a munkába. Ez pedig feltétlenül kedvezően hat legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica, de a többi kapásnövény terméseredményének alakulására is. Különösen akkor, ha Cegléd kommunista tsz-parasztjai a vállalt területek megművelésében is olyan példamutatóan elöljárnak, mint a területvállalások megszervezésében.

Holka Vilmos