Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

TALLÓZÁS ISMÉT III. ÉVFOLYAM. 11. SZÁM 1961. MÁRCIUS 14, KEDD KÖNYVEK KÖZÖTT Szinte fizikai fájdalmat érez az ember az ilyen bejegy­zésekre: Végy lottót! A szom­szédba mentem! A kulcs a lábtörlő alatt van! — és így tovább. A könyvtári könyv nem levélpapír, melyen hátra­hagyott üzeneteinket írjuk hozzátartozóinknak. A könyv­tári könyvek arra sincsenek rászorulva, hogy kritikát mondjanak lapjain. Azt szok­ták ugyan mondani, hogy a papír mindent elbír, mégse kí­sérletezzünk. Maradjon csak minden mű azzal a szöveggel, ahogy az írója megírta — fir­kálások, levelezések és szél­jegyzetek nélkül. A házasságok nem a mennyben köttetnek így a könyvtárosok is szíve­sebben adják kezünkbe a könyvet. Az elmúlt héttől kezdve ketten állnak a község olvasótáborának szolgálatában: Győré Pálné és ismét Győré Pálné. Köszöntjük őket szere­tettel és jó munkát kívánunk a szép könyvtárban. — Péter Ida — HETKÖZBEN Valamelyik délután egy férfi sört rendelt a Kinizsi Sö­rözőben. Vele volt hat év körüli kisfia is, természetes, hogy két poharat kért. Meg­kapta a rendelt sört és a két poharat (csak üveges sör volt), jó szívvel kínálta a kisfiát is. Az nyúlt a pohár után, majd észrevette az egyik asztalnál tanítóját. így szólt: Én mál­nát kérek, mert itt a tanító bácsi...” X. S. Kettős nevelés - kettős osztályozás Nem nagy ügy. Jáger Jós­ka Vl/b. osztályú tanuló egyes, azaz elégtelen dolgozatot írt — hittanórán, hittanból! Csak Ifjú pár jelent meg az anyakönyvi hivatalban. Jöve­telük célját kissé határozat­lanul, túlzott szendeséggel adták elő. Előzetes ismeret­ség és szabad akarati elhatá­rozás alapján, minden külső kényszer és esetleges fennfor­gó akadályok legjobb tudo­másuk szerinti kizárásával, egymással házasságot kíván­nak kötni. Nincs ebben sem­mi különös, így csinálták ezt elődeink is, noha azóta már változott a világ, változtak körülményeink. Éppen a meg­változott körülmények kö­zött szerepel az is, hogy a kiskorú magyar állampolgár csak úgy köthet házasságot, ha ehhez a gyámhatóság előzete­sen hozzájárul. Nos, ez a kö­rülmény sodorta kellemetlen­ségek közé a fiatal párt. A [' házasságkötés kierőszakolásá­ra okirathamisitást követtek el. Mikor tudomásukra jutott, hogy házasságkötésük a csa­ládjogi törvények alapján aka­dályokba ütközik, kérték a gyámhatóságot a szükséges engedély megadására. A gyám­hatóság kérésüket elutasítot­ta, mivel a menyasszony, Zs. Eszter kiskorú, alig pár hó­nappal ezelőtt töltötte be a 15. évét. Az elutasító határozat mó­dot adott a fellebbezésre, és éltek is ezzel a lehetőséggel. S a II. gyámhatóság ismét határozatban utasította el a felek kérelmét — de most már végérvényesen. Itt kö­vetkezett a baj. A II fokú ha­tározat bélyegzővel és alá­írással ellátott részét levág­ta és ráírta az engedély megadását Zs. Eszter, a kis­korú menyasszony. Anélkül, hogy a szülő, vagy I. István, a vőlegény tudott volna róla. Okirathamisítás útján enge­délyt adott saját házasságá­nak megkötéséhez, sőt, any- nyira engedélyezte a dolgot, hogy a megyei tanács nevé­ben csaknem utasította a köz­ségi tanácsot a házasság mi­előbbi megkötésére. A fiatalokat körülményeik nem kényszeritették arra, hogy ilyen kellemetlenségbe sodródjanak. Csupán a szü­lői intelem és fegyelmezés hiányzott. Az ügy még nem zárult le. Okirathamisítás miatt eljárás indult a kisko­rú menyasszony ellen. — D. J. — HÁROMEZER darab na­poscsibe és ugyanannyi ka­csa érkezését várják hó vé­gére a Kossuth Tsz-ben. A MAGYAR Állami Népi Együttes előzetes tervek sze­rint a nyáron ismét szerepel Abonyban. a gyerekek fordultak hozzám bizalommal, kinek van igaza: Jóskának vagy a hitoktatónak, íme a dolgozat: „Őseink keresztények lesz­nek. A honfoglalás után István király megszervezte a ke­reszténység terjesztését. Min­den falunak templomot kel­lett építeni. Mindenkinek kö­telező volt templomba járni. Sokan , felvették a keresz­ténységet, sokan nem. Ezeket kényszerítette a kereszténység felvételére...” Alatta a hitoktató megjegy­zése: 1. „Szamárságot írtál. Szent István senkit sem kényszerített!” S hol szedte a gyerek ezt a „szamárságot”? A tankönyv­ből! Onnét tanulta meg, hogy: „Az ispánok karhatalommal hajtották a folyókba a még pogány lakosságot, ahol a pa­pok megkeresztelték őket... Thonuzóba besenyő főnököt, mert a „hitben ingatag” volt, István elevenen eltemettette feleségével együtt” ... (Magyar nép története — Művelt Nép, 1953.) Jóska azt írta le, amit tör­ténelemórán tanult, s ez nem „szamárság”! — Lehet, hogy hittanból elégtelen, de tör­ténelemből JELES! — Rijó — Jövedelmező-e a vegyszeres gyomirtás? Sokaknak talán úgy tűnik, nem időszerű még e kérdésről beszélni. De nem árt, ha figyel­met fordítunk az elmúlt év e téren mutatkozó eredményeire. 298 hold tavaszi árpa vetéste­rületből 88 holdon végeztek vegyszeres gyomirtást a Lenin Mgtsz-ben. A gyomtalanított terület holdankénti átlag­termése 14,35; a nem gyomta­lanított területé 10,80 mázsa volt. Holdanként 3,55 mázsa, az elért összterméstöbblet pedig 322,40 mázsa. A József Attila Tsz-ben 123 hold búzavetésen végeztek vegyszeres gyomirtást. Nos/ 455,10 mázsa össztöbbletter- més volt az eredmény. Tsz- eink vegyszeres gyomirtásból keletkezett összjövedelme 279 193 forint. A vegyszeres gyomirtás alkalmazásával ter­melőszövetkezeteink holdan­ként 420,70 forint többletjöve­delemhez jutottak. — Pásztor — IJéí évszázadnál is öregebb T újság van a kezemben. Községünk régi „Abony”-a. 1902 márciusából. Ezúttal nem helyi vonatkozású cikk köti le figyelmemet. Mióta törté­nelmet kezdtem tanulgatni az iskola padjai között és az 1848-as márciusi események tüzelték szívemet, megtanul­tam gyűlölni a zsarnokságot. Egy asszony neve vésődött akkor mélyen a szívembe. Maderspach Károlyné neve, akit Haynau azért vesszöz- tetett mea az utcán nyilvá­nosan, mert házában 48-as menekülő honvédeket rejte­getett. Ez a bennem élő rokon- szenv állította meg tekinte­temet a fent jelzett újság­cikknél. Írója: Máderspach- né. Fadgyas Etelka. Szózat, felhívás ez „A magyar ifjú­sághoz”.! a nyomorgó 48—49- es honvédekért. Megdöbben­tően szomorú sorok. Idézek belőlük: „Magyar ifjak! Va­lahányszor a tavasz meghoz­za első virágát és beköszönt március 15-e, ti lelkes sza­vakkal ünnepeltek. Hogyan van az, hogy a még élő. kö­rülöttetek immár csak inga­dozva járó roskatag, névtelen hősök látása nem kelti fkl bennetek sem a lelkesedés, sem a szánalom érzését? Mint koldúsokat látjátok az utcán alamizsnáért esedezni — mert a honvédegylet által csak három-öt forint juthat nekik havontn — nem csendül fel bennetek a lelkesedés heve, az élő vértanúkért is tenni valamit? A nemzet bizonyá­ra adakozik, ha a magyar if­júság fordul hozzá ama ké­relmével: „Édesítse meg áldo­zatkészségével legalább utol­só éveit ama névtelen hősök­nek. kik nekünk világraszó­ló dicsőséget szerzettek, s kiknek ezért csak nyomor ju­tott osztályrészül.” A mai ifjúságnak szinte él- Js képzelhetetlen egy ilyen állapot, amikor koldulnia kell annak, aki hazája sza­badságáért küzdött. Orszá­gunkból elfogytak a koldú- sok. A nemzet hőseit meg­becsülés. erkölcsi és anyagi támogatás őrzi. A véreskezű Haynauról eszembe jut egyik osztrák fő­vezér — Ottinger aki a 48- as szabadságharcok idején Abony népének „hódolatát” fogadta. Erre ugyanis kény­szerítve volt a lakosság. Ot­tinger „kegyeskedett” elfo­gadni a nép hódolatát, s ékes szavakkal válaszolt is rá. Be­szédére a síri csendben döb­benetes dolog történt. Heré- di János városi tanácsbéli ember „éljen Kossuth”-tal tisztelte meg kellemetlen ven­dégeinket. Bizony halálbün­tetés járt ezért akkor. Sze­rencse. hogy Laczkó . István főjegyző nem veszítette el lé­lekjelenlétét. Azzal mentette ki Herédit, hogy ráfogta: fa­lubolondja. Azok pedig el­hitték hiszen Laczkó ügye­sen megmagyarázta, hogy minden falunak van egy-egy bolondja. Nem ment mindig ilyen könnyűszerrel a dolog, a Icg- békésebb szándékú esetekben is gyanakvóak voltak. Meg­történt, hogy valaki talán ép­pen a halott Pusztai Andrást kísérték ki a református te­metőbe rokonai. Igaz. nem va­lami csöndes temetés volt ez, Pusztai András utolsó órái­ban meghagyta családjának, hogy muzsikaszóval temes­sék. „Éj-haj. magyar ember összeüti bokáját” című dalt húzzák el a sírjánál. Erre a muzsikaszóra felfigyeltek a vasutat őrző német katonák. Odamentek, és felszákíttatták a koporsót mert azt gyaní­tották. hogy valami élő, ne­vezetes ember akar ilyen mó­don megszökni a városból. asonló esetek végtelen so­ra húzódik meg a 48-as események mögött. Ifjúságunk előtt nem titok, hiszen köl­tőink. íróink, és a történe­lem gazdagon ismerteti ezt a hősi kort. A haladó világ is elismeréssel adózott népünk 1848—49-es küzdelméért. Marx és Engels utolsó percig bíz­tak a magyarság küzdelmé­ben. Lapjukból ezt olvashat­juk: „ ... még nicsenek le­győzve. De ha elesnek, akkor dicsőséggel esnek el. mint a 48-as forradalom utolsó hő­sei, és csak rövid időre.” H suth Lajos szívének is kö­ze volt: Doboson, ahol édes- atyját temette el és Nagy- Abonyban, ahol édesanyja élt. A jóvágású, virgonc ifjú orvosi oklevelet szerzett, de orvosi gyakorlatot sohasem folytatott, hanem teljesen az irodalomnak élt. Mint humo­rista — tartalmában igen széleskörű, előadásában el­més — fordulatos tárcáiban aratta legnagyobb sikereit, melyeket Porzó tárcalevelei címmel adott ki. Irodalmi munkássága elismeréséül a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. Suttyó gyerek — 12 éves —, amikor Kossuth Lajos alföldi toborzóútja so­rán, 1848. őszén Cegléd, Kö­rös és Kecskemét után Abonyt is sorra vette. Eg- ressy Gáborral együtt jelent meg Kossuth a városházán (nem a mostani, hanem az úgynevezett régi városháza — a zeneiskola és a Gyógy­szertár között nemrégiben lebontott gangos, tomácos — épületében. Tiszteletére össze- sereglett a város lakossága. A városházán, mint kor­mányzó beszélt a lakosság kaputos részéhez. Agai a nagy kályha padkájára felkapasz­kodva hallgatta végig Kos­suth beszédét. KOSSUTH a zöld posztó­val leterített asztalfőn fog­lalt helyet — Ferdinand ki­rály arcképe alatt, amelyet az akkori nagy „izga-mozga- lomban” ott felejtettek a fa­lon. Amint felállott, suso- gás kelt szárnyra, megsimí­totta selymes gesztenyeszín haját, egyet köhintett, s be­szélt. Hirdette a szabadságot, s jelentette a császári sere­gek közeledtét. Szavai hol hízelgőn ömlőitek, hol har­sogtak, mint a kürt. Hü­velykén hol tétlen lógott ke­ze a zekéje két gombja között, hol meg úgy suhintott kar­jával, mintha karddal vias­kodott volna. Majd fejébe nyomta a csúcsos puha ka­lapot, amelyről hosszú strucc- toll omlott alá, ezzel fejez­ve ki, i hogy most min\ az ország kormányzója beszél. Ekkor a honvédelem gyors szervezésére vonatkozóan mondotta el rendelkezéseit. Egy órán túl tartott ez a beszéd, amelynek érzelmes — A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI fiatalság problémáinak felmérését tűzte ki célul a KISZ v. b. KISZ-brigádok jár­ják a tsz-eket, beszélgetnek a fiatalokkal. A felmérés alap­ján mutatkozó hiányosságok megszüntetésével kívánja meg­oldani a KISZ a fiatalok fa­luról való eláramlásának kér­dését. CSÍN OSODIK a művelő­dési ház. Újra festik az eme­leti színháztermet, valamint a folyosókat. KÖTELEZŐ az árcédula jól látható elhelyezése a piacon. S a vásárló nem köteles töb­bet fizetni az áruért, mint amennyi az árcédulán olvas­ható. KULTÚRTEREMMÉ alakí­totta át Tószegi úti kovács- műheiyét a Lenin Tsz. Itt he­lyezték el a televíziót is. A KULTURÁLIS sereg­szemle helyi bemutatóján a József A., Kinizsi, Kossuth, Uj Világ tsz színjátszói, az ÁMG—Háziipari V., gimná­zium színjátszói, táncosai, az fmsz tánc- és énekkara, a te­rületi KISZ színjátszó és tánccsoportja, valamint a raj­kózenekar vesz részt. FOGATTAL és gépi erővel végzik a tavaszi szántást és vetést a Kossuth Tsz-ben. 150 holdon földbe került a tavaszi árpa. HÉTSZÁZÖTVEN hízómar­ha leadásra kötött szerződést a Kossuth Tsz. Ebből a meny- ; nyiségből már 259 darabot \ átadott ebben a negyedévben \ a felvásárló szerveknek, j ÜGYELETES ORVOS már- í cius 19-én dr. Jánossi László. : ÜGYELETES gyógyszertár: i 1/1. Kossuth tér 17. j SZABÁLYSÉRTÉSI eljárás i indul azok ellen, akik ,a pia- ; con hús-, zsírféleséget, va- i lamint őrölt paprikát és or- ! vosi ellenőrzés nélküli gom- ’, bát árusítanak. ÚTJAVÍTÁST végzett mint- ; egy húsz kilométernyi szaka- i szón DT 414-es munkagépé- ! vei Asztalos József és Tar- : jányi János. : MOZI: március 14—15. A ! dzsungel könyve, í Március 17—19. A kalandor. : Március 19-én Matiné: Fő- i nyeremény. j Március 20. Tűz a Dunán. I Tíz éven alul nem ajánlott, iLAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Befejeződött a népfőiskola. : A háromhónapos tanfolyamon : 12 hallgató szerzett „bizonyít- i ványt”. ANYAKÖNYVI HÍREK: HÁZASSÁGOT kötött: Ma­yer József—Zsemlye Anna, ; Liják János—Sulyok Mária, : Bartucz József László—Ke- ; lemen Piroska Irén, Kollár ! Lajos—Raj Mária. MEGHALT: Berta József, í Zelei Mihály, Szabó Ferenc, : Falusi Mihály, Horinka Jó- : zsef. és szenvedélyes részei alatt j maga elé helyezte kalapját, $ hogy azután kormányzói vol- J tát aláhúzva — ismét fel- % tegye. „Csodával volt hatá- % ros,\ amint hangjával szinte $ megnőtt alakja is” — írja a $ szemtanú: Porzó. Közben a városháza udva- ráre összesereglett népet Eg- ^ ressy Gábor buzdította. Eg- { ressy (aki családi nevén eg- resi Galambos) hű vasa markolatát csapkodva beszélt í a tornácon. Kossuth lángoló szavának meg is volt az eredménye, \ mert amint néhány nap $ múlva az országgyűlésnek f, jelenti, alig öt helységet Iá- % fogatott meg, ahonnan tizen- í kétezer ember útban van a % haza oltalmára. A toborzás f befejeztével hosszú sorban % kísérték ki a vasúthoz. AZ ÁLLOMÁSON csopor- ^ tosan álltak a kísérők Kos- í suth körül. Beszélgettek. í „Nem köll félteni a hazát, % nem lesz a magyarnak semmi baja” nyugtatta meg Kos- í suth a város egyik aggódó vénjét, majd a Szolnok felé 'j induló vonatra szállott. Amíg '} csak látni lehetett, sokáig in- tegetett lombos kalapjával. % Majdnem száz esztendő telt % el, mire beteljesedtek Kossuth J szavai... — Győré — '■ NÉHÁNY NAPJA olvas­tam a Népszabadságban Por- ; zárói, Pestért leginkább ra- \ jongani tudó krónikásról. E ! véletlen találkozás adta az \ ötletet cikkem megírásához. ; Ki lehetett Porzó, kik völ- | tak kortársai, s milyen is- \ meretség fűzte Abonyhoz? 1 Ezekre a kérdésekre szeret- 1 nék rövid összefoglaló képet ! adni, részben a község tör- Iténetében hosszabb-rövidebb ! ideig szerepet játszó sze- 1 mélyek emlékének megőrzé- \ sere, részben azért, hogy az ; utókor számára megörökí- ! tendő, csekély költségű sze- ; rény táblácskával látnánk ; el a helyeket, ahol megfor- \ dúltak. Haladó hagyomá- ’> nyaink ápolása területén % nemcsak jogunk ez, de köte- f lességünk is. Í Ezen eléggé titokzatosnak í tűnő bevezető után muta- í tóm be az olvasónak isme- % rétién ismerősünket: Porzót, $ Agai Adolf személyében. % Agai, Abonyi Lajos és Si- $ monffy Kálmán ifjúkori bá­trát ja 1836-ban született. Gyermekéveit azon két he- t lyen töltötte, melyekhez Kos­„ l/lem Löd félteni a Lazát Mostanában sok kíváncsi szem kukucskált be a községi könyvtár nagy ablakán. Belép­ni oda még nem lehetett, de a változás, ami belülről kilát­szott, nagyon foglalkoztatta az érdeklődőket. Mindkét terem a falak men­tén hatalmas könyvespolcokat kapott, tele könyvekkel. A szé­pen elrendezett soro>k közül itt is, ott is új könyvek moso­lyognak barátaikra élénk szí­nekkel, derűsen, hívógatólag. Ismét megnyílt a könyvtár. Évike és Jutka éppen azon panaszkodott, nekik várniuk kell szerdáig, mert iskolások, pedig de szeretnének elsők lenni. Már előre kiszemelték maguknak az új könyveket — az ajtóval szemben a negye­dik polcon — új meséskönyv, csak el ne vigye addig valaki! Valóban értékes, szép köny­vek várják a gyermekeket is. Pavol Dobóinskij „az elvará­zsolt erdő” című könyve azt árulja el a magyar gyermekek előtt, milyen meséket olvas­ónak a szlovák gyerekek. Eb­ben a sok képpel díszített me­segyűjteményben a fantaszti­kus mesék mellett szép szám­mal akadnak népi legendák, anekdoták. Ennek a népnek is a meséi — akárcsak a mienk — a feudális társadalmi rend, a szociális egyenlőtlenség, a szegény nép elnyomása fölött gyakorol éles kritikát. Kitar­tóan ismétlődnek ezekben a mesékben az igazság és a jog győzelmének gondolata. A „Tündér Ilona” című vas­tag díszkötésű könyv szintén meséket közvetít: görög, al­bán, bolgár, jugoszláv, román meséket. Sok ismerős mese kerül elő ezek közül, melyek­ről úgy tudják gyermekeink, hogy á mienk, magyaroké. A szomszéd népek hatással vol­tak egymásra. Az országhatá­rokon átjutott meséknek örült. Nem kereste, baráti országé-e vagy ellenségé — élvezte, ma­gáévá tette. A szegény nép sorsa mindenütt egyforma volt, meséik is hasonlóak. Mégis e kötet olyan meséket ad, melyek az illető nép leg­sajátosabb jellemvonásait tük­rözik. A görög mesékben a ta- nultság és műveltség nagyra­becsülését érezzük. Az albán mesékben a testi és erkölcsi bátorságot magasztalják. A bolgár mesékben a szilárd élet- és jellemismeretet és a jóízű humort értékeljük. A ro­mán mesékben pedig a lírai- ságot és a bölcselkedésre való hajlandóságot. Örömmel kosion tjük könyv­tárunkban a „Fiúk évkönyve Hf9l” című tanulságos, érté­kes szép könyvet. Minden fe-. jezete azt szolgálja, hogy fia-] ink érdeklődését az adott té- j makörből kielégítse, illetve fo- j kozza. Természettudományi \ vonatkozásnak: Űrhajó a Ve-< nus közelében. — Fészek a víz \ alatt. — Lövöldöző növények. í Technikai ismereteket nyújia- nak a „Televízió jövője”,’, „Holdrakéták”, „A nyomdá- \ szat magyar úttörői” című el- \ beszélések. Érdékesek a föld- j rajzi, úti leírások, történelmi, \ irodalmi, sport és művészeti irányú írások. Ez a könyv való- j ban igazi barátja lehet bárme- j lyik fiúnak, ha elolvassa. Ä „Világjárók” sorozat 20: kötete: Thov Heyerdahl „Aku: — Aku”, ,,A Húsvét-sziget tit­ka” már nemcsak fiainkat ér­dekli, hanem a felnőtteket is. A rendkívül rokonszenves kutató barátságot köt a sziget őslakóival és azok segítségé­vel sok, eddig ismeretlen, tu­dományos problémát old meg. Nagyon veszélyes utakon ha­ladva olyan művészetet hoz napvilágra, amely lényegesen különbözik minden eddig is­merttől. — E könyv sikerét az is bizonyítja, hogy eddig 11 nyelven jelent meg. Könyvtárunk gazdag könyv- állományából melyiket válasz- szűk, senkit sem akarok befo­lyásolni. Érdeklődési körünk nem egyforma. Csak egyben kell egyformák legyünk: a könyvek szeretetében, kímélé­sében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom