Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

f»«l. FEBRUAR 12. VASÄRNAP MEcre« iJCirltm Már maga az a tény, hogy a Calvin-téri Áruházban az el- ! az érdekelteket. Szeretnénk múlt év második felében vevőkutatást végeztek, az árúház ve- ebben az esztendőben bevezet- zetőinek figyelmességét dicséri. Nem puszta kiváncsiskodás ve- ni setts őket, amikor eladóik révén az iránt érdeklődtek a vásár­lóktól, hogy melyik kerületben, illetve községben, városban laknak, hanem azért, hogy árucikkeikkel még jobban alkal­mazkodhassanak szükségleteikhez, igényeikhez. így derült ki aztán, hogy az árúház vevőinek kerek harminc százaléka Pest megyei lakos. Az értesülés adta az ötletet, hogy ez alkalommal — nem mint vásárló — közelebbről is megismerkedjen a köz­kedvelt árúházzal. Vásárló Az igazgatói irodában hár­man üljük körül a dohányzó­asztalkát, Simon Dénes, a propagandaosztály — Spalek Ervin a dekorációs részleg ve­zetője és jómagam. Tanakodunk, mit érdemes megírni — ők úgy mondják, a megyei vásárlók, én úgy, hogy az olvasók számára, köz­ben tekintetem önkéntelenül is végigfuttatom a kis szoba oklevelekkel borított falain. A Kiváló Áruház-i cím s más elismerő oklevelek csak általában mondanak sokat a szocialista kereskedelemben betöltött szerepükről, elért eredményeikről, semmikép­pen nem szólhatnak a sok ap­ró vagy jelentős tettről, amely együttesen tette a kereskedel­mi verseny éllovasává az áru­házát. S mert a kitüntető ok­mányok csak a „végeredmény­ről” vallanak, ezért Simon Dénesre és Spalek Ervinre vár a feladat, hogy kíván­csiságomat kielégítsék. Élnek is vele, csakúgy, mint a be­szélgetésbe később bekapcso­lódó Balogh Lajos igazgató, és hamarosan meggyőződöm ró­la, fáradozásuk, a vásárlók iránti törődésük megérdemli a nyilvános méltatást. Balogh igazgató, nem különösebb hangsúllyal megemlíti, hogy állandóan kezdeményeznek, új kereskedelmi formákkal kísérleteznek. A propaganda­osztály vezetője felkapva a gondolatot példáit seregével bizonyít. — Apróságnak tűnik, a napokban felállítottunk egy úgynevezett becsület asztalkát. Jelentéktelen, egy-, két-, há­romforintos árúkat tartalmaz, az asztalon persely, ahová a vevő az önkiszolgálás után beledobja az áru ellenérté­két. Ha ez beválik, és miért ne válna be, az év második felében egy nagyobb árúcso­portot, két-háromszáz forint értékű cikkeket bízunk a vá­sárlók becsületére. Szóba kerülnek az árúházi szolgáltatások is. A meglevők közül jól bevált a cipőjavítc részleg, ahol a vevő kisebb javítást azonnal elvégeztethet Hasonlóképpen igénybe veszik a vevők a konfekció ruhák testre igazításának szolgála­tát, a nők a harisnya szem­felszedő szolgálatot. becsületasztalnál ] Jövőbeli terveikről az igaz- i gató ad felvilágosítást. El- | mondja, hogy még az idén be- I vezetik a „Szív küldi” akciót. Lényege: sok ember —• és kü­lönösen a férfiak — nem min­dig választják meg jól a nő­ismerősüknek, nőhozzátarto­zóiknak szánt ajándékot. Az akció bevezetése ezen kíván segíteni, amikor kulturált for­mában, meghatározptt összegű blokkban juttatja el a cím­zetthez ízléses dobozban, s természetesen virág kíséreté­ben a vásárlásra jogosító aján­dék-utalványt. Van még egy tervünk, bár ez még nagyon kezdetleges stádiumban van. Ha sikerül megteremteni árualapját, sok gondtól szabadítjuk meg vele a lakberendező szolgáltatást. Akciónkkal azokra gondolunk, akik OTP-lakást vásárolnak. Tapasztalati dolog, hogy az új, a modern lakások tulajdono­sai rendszerint bútoraikat is kicserélik a beköltözés alkal­mával. Az meg mindennapos, hogy a régi szőnyegek, függö­nyök eltérnek az új mérettől, arról nem is szólva, hogy a korszerűbb lakásokban nem mindig illenek. Úgy gondoljuk, az új lakásának elkészültére váró személyek szerződést kötnek velünk s mi biztosítjuk számukra az új és megfelelő lakberendezési kellékeket. Azt talán mondanom sem kell, hogy mindezt avatott lakbe­rendezési szakember közremű­ködésével oldjuk meg. Nem tartozott az áruház be­mutatását célzó „hivatalos” tájékoztatás programjába, de, mert kötetlen beszélgetés so­rán szóba jött, érdemes el­mondani, hogy a Calvin téri Áruház a felszabadulás előtt, ami az áruk jellegét illeti, kifejezetten és rossz értelem­ben használt falusi áruház volt. A különbség a múltbeli és a mai között felmérhetetlen. Ma a változatlanul keresett .kommersz cikkek mellett kel­lő mennyiségben és válasz­tékban megtalálhatók az áru­házban az úgynevezett exkluzív cikkek csakúgy, mint akármelyik belvárosi szaküzletben. A fej­lődés azonban a kereskedelem kulturáltságában mérhető leg­inkább. Nemcsak az ízléses és korszerű elhelyezésre, az úgy­nevezett tálalásra gondolok, és nemcsak a sok ízléssel és szakértelemmel rendezett ki­rakatokra, hanem az áruház­ban „törvényerőre” emelt fi­gyelmességre, udvariasságra. A „törvény” egyik cikkelye, hogy az esetleges reklamáló vevőket talán még több türe­lem és udvariasság illeti meg, mint a „szimpla” vásárlókat. Azt hiszem, ez a titka, hogy az egy kis túlzással Pest me­gyei áruháznak is mondható Calvinnak — a felmérések s más tapasztalatok szerint is — ma már több tízezer személyt jelentő törzsvevő gárdája van. András Endre Túlteljesítették vállalásukat, elnyerték a szocialista brigád címet a váci 3401 -es méterárubolt dolgozói A Pest megyei Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat dolgozói — boltvezetők, elárusítók és kereskedelmi tanulók — 1960 második félévében csatlakoz­tak az ipari munkások köré­ben elterjedt, szocialista bri­gád címért indított munkaver­senyhez. A verseny speciális feltételei a kulturált kereske­delmet, a társadalmi tulajdon megóvását és az udvarias ki­szolgálást szolgálták. A versenyhez — mint an­nak idején megírtuk — el­sőként csatlakoztak a váci 2401-es méterárubolt dol­gozói. A napokban értékelte a vál­lalat szakszervezeti bizottsága a verseny eredményeit. A vá­ci méterárubolt dolgozói min­den feltételt túlteljesítve, el­nyerték a szocialista brigád cí­met és tovább jutottak a ver­senyben. Ennek időtartama ugyan­is négy félév: a második év végén a győztesek ki­tüntetésben részesülnek. Ahogy azt Móricka elképzeli Otthon nagy az izgalom: életünk első közös kül­földi útjára ké­szülünk hitves­társammal. Már befizettük az elö- leaet, s most ép­ven az útlevélké- rő lapok kitöl­tésével foglalatos­kodunk. A Né­met Demokratu- kus Köztársaság­ba megyünk, te­hát mindenből két példányt kell te- lelcörmölnünk, fe­jenként. Az iz­galom oka első­sorban a félelem, nehogy elrontsuk a válaszokat, mert akkor me­hetünk másik na­pírért — Újpest­re. A Liszt Fe­renc térről... Lázas igyekeze­temben hol én felejtem el apám foglalkozását, hol férjem tűnődik lánykori nevén. (Hiába, kezdő vi­lágjárók va­gyunk!) Ráadásul percenként csend­re kell intenem Pisti fiamat, akt — elsőosztáluos lévén — abban a stádiumban van, amikor min­den, kezeügyébe eső papírt, betűt elolvas. Most is hangosan szóta­golja: Volt-e-bün- tet-ve-mi-kor-és mi-ért? Gyorsan két po­font helyezek ki­látásba neki. és ettől 23 másod­percre elcsende­sedik. Aztán új­ra kezdi: — Apu, kihoz­zam neked . a moszkvai színes ceruzáimat? — Nem kell! — Fekete ceru­zával fogsz raj­zolni? — Nem! — Hát? Golyós- tollal? — Azzal sem! Maradj csendben! — De apu, mi­kor rajzolsz már? — Pisti, ha még egy szót szólsz... különben is. hon­nan veszed azt a butasáaot, hogy rajzolok? — Anyu mond­ta. — Én? Felhábo­rodásomból több­re nem is futja hirtelen. Fiam bátran, becsületesen áll­ja jeges tekinte­temet: — Igenis, azt mondtad, hogy apu csak egy példányban ön­életrajzoljon, majd te a másikat legépeled! Nyíri Éva Ez a modern sportpalota, amelynek makettje itt látható, idei bulgáriai világifjúsági sportjátékokra készül el A boltiak vállalták, hogy 1960 második félévi tervüket 103 százalékra teljesítik. Az ér­tékelés szerint ezt a vállalá­sukat 108,1 százalékra túltelje­sítették. Az egy főre eső tel­jesítményt a vállalt 3 százalék helyett 10,4 százalékkal emel­ték. Zárókészlet túllépés a boltban nem fordult elő. Az elfekvő árukészletből a vállalt 20 000 forint he­lyett 32 624 forintos kész­letet értékesítettek. Teljesítették azt a vállalásukat is, hogy a verseny . folyamán nem fordul elő jogos panasz- könyvi bejegyzés. Eleget tettek a bolt és a raktár példás rend- bentartására vonatkozó ígére­tüknek, s a bolt önkiválasztó rendszerűvé történt átalakítá­sával — vállalásukhoz híven — élenjártak a kereskedelmi formák alkalmazásában. A 2401-es méterárubolt kereske­delmi brigádjának valamennyi tagja részt vesz a szakszerve­zeti politikai oktatásban, az időszerű kérdések szemináriu­mának hallgatójaként. S végül teljesítették vállalásuknak azt a pontját, hogy keres­kedelmi tanulójuk leg­alább jórendű általános ta­nulmányi eredményt ér el. Teljesítménye alapján a bolt a méteráruboltok negyedik ne­gyedéves versenyében első he­lyen végzett a megyében. A Szovjetunió pénzügyminiszterének látogatása Magyarországon Nyers Rezső pénzügymi­niszter meghívására vendég­ként hazánkban tartózkodik Garbuzov, a Szovjetunió pénzügyminisztere. Szovjet pártküldöttség utazott át Budapesten Az Albán Munkapárt IVs kongresszusára tartó szovjet pártküldöttség P. N. Poszpelov elvtárs, az SZKP Központi Bi­zottsága elnökségének pót­tagja vezetésével szombaton átutazott Budapesten. — TOVÁBB SZÉLESE­DETT az elmúlt év során a Dunakeszi Járműjavítóban az újítási mozgalom. Az elő­kalkuláció szerint 1 627 800 forintot takarított meg a vállalat a különböző újítá­sok alkalmazásával. Vasárnapi Posta élet alapja — a muriba ma hány álmatlan éjszaka, dolgos nappal gyümölcse? Az emberek munkájukon túl szí­vüket, lelkűiket és tudásukat is beleadták a föld megművelé­sébe, az almafák gondozásába. S ez az, amit nem lehet má­zsával mérni! Tápiósülyön is éppen azt kutattam, kik azok az embe­rek, akik olyan gonddal, sze­retettel törődtek az almással. A gazdaság dolgozói közül megemlítem Asztalos Sándor kertészt, aki néhány évvel ez­előtt még egyéni kisparcellá- ján gondozta a meggyfákat. Ma már nagyüzemi mértékben gondolkodik és amit élete so­rán tudásban összegyűjtött, azt most mind beleadta a kö­zös gazdaság munkájába. Nem volt hiábavaló a munka, mert a szépségen túl a társadalmat, az embert boldo­gítja. A jó munkát megbecsü­lik — anyagiakban és erköl­csiekben egyaránt. Ezzel kap­csolatban megemlítem Vaszil László szövetkezeti elnök pél­dáját. aki Szentlőrinckátán 1959 őszén arra vállalkozott, hogy a parasztokat átvezeti az egyéniből a szövetkezeti élet­be. Sokan kétkedtek ebben, a dolgozó parasztok is bizalmat­lanul fogadták. Vaszil László mégis hozzákezdett küldetésé­nek elvégzéséhez. Nem volt könnyű ez a munka, hiszen a lőrinckátai parasztok többsége egyéni korában kertészkedett és jó jövedelmet ért el. Ezért sokan közülük kétkedve fo­gadták az újat, a szövetkeze­tét. Amikor aoznban látták a kibontakozó jövőt, kezdtek másképp gondolkodni, s egy­re jobban hittek a közös gaz­dálkodás erejében, a hozzáér­tő szakemberben — Vaszil Lászlóban. Persze, azért nem volt köny- nyű, sokszor meg kellett küz­deni az értetlenséggel, a nem­törődömséggel, de Vaszil ren­díthetetlenül bízott az embe­rekben: tervezett, szervezte a munkát, vitatkozott, ha éppen­séggel arra volt szükség, a já­rással, a megyével, de minden­hogyan előbbre lendítette a közösségi életet. Ma már több száz holdas kertészet, új gyü­mölcsös. épülő gazdasági köz­pont. mosolygós arcú, sorsuk­kal megelégedett emberek bi­zonyítják: nem volt hiábavaló a fáradozás. így van ez máshol is. Valami új van kialakulóban. Olyan dolog, ami csak a szo­cializmus keretei között bonta­kozhat ki. Ez a mi világunk, amelyben az emberség, az egy­másért való élés, egymás segí­tése természetes. A szocializ­mus világában nem a „kaparj kurta neked is lesz” elv, ha­nem a munka szépsége, az al­kotás érvényesül. Mégis mi az, ami hajtja, len­díti előre az embereket? Az, hogy az emberek érzik, van értelme a munkának, mert a munka gyümölcsét saját ma­guk élvezik. Aki tehát a szö­vetkezetben becsülettel, teljes szívvel, odaadással dolgozik, az még nagyobb jövedelemre tehet szert, mint amennyi egyéni korában volt. S ami még ennél is több: látja, hogy rajta kívül mások is boldogul­nak, vagyis falvainkban boldo­gabb élet bontakozik ki. így van máshol is! Még mindig emlékszem arra a pil­lanatra, amit messze, Kínában a Jangce folyó partján egy Vu- hán környéki kommunában át­éltem. A Hajnali Napfény kommuna fiatal elnökhelyette­se, a Cakang folyócska part­ján megmutatta az új házakat, amelyeket már kőből, téglából építették. Az alkonyati csend­ben egy térképet böngésztünk: az új falu tervét, amelyen már egy rendezett, kulturális köz­pontokkal ellátott falu körvo­nalai bontakoztak ki. A falu helyén még csak néhány ház állott, de az én fiatal kínai ba­rátom már látta az új háza­kat, a kultúrotthont, a szülő­otthont. a gyógyszertárt. A föl­deken kínai parasztok dolgoz­tak, a folyón dzsunka haladt téglával megrakva és motor­berregés törte meg a csendet... Ugyanezt az alkotó munka­lendületet tapasztaltam nem­régen Bulgáriában, amikor a Marica völgyébe látogattam el. és Bresztovica faluban a ter­melőszövetkezet elnöke meg­hívott egy kis sétára. Elmon­dotta, hogy amit most látok, azt mind a termelőszövetkezeti tagok munkája eredményezte. Hatalmas táblákon szőlők so­rakoztak. Szépen megmunkált sorok között sétáltunk és ízlel­tük a zamatos muskotály és bolgár rizling szőlőfürtöket. Három táj, három nép, kü­lönböző emberek, mégis egy­azon szív, lelkesedés, gondolat hatja át őket! Ezek az embe­rek ráébredtek, hogy a mun­kának íze van, zamata és szép­sége. Nálunk még akadnak olya­nok, akik nem látják, hogy eb­ben az új világban nekik is jobb lesz. Nem érzik még a közösségi munka szépségét és ízét. Az ilyeneknek a száma egyre kevesebb, s egyre többen sorakoznak fel az Asztalos Sándorok, a Vaszil Lászlók mögé, egyre többen ismerik fel a nagyüzemben levő erőt, s lehetőségeket. Az Új falu a dolgozó pa­rasztoké. A föld sem rövidül meg, nem lesz kisebb, sőt* „megnyúlik”, mert eltűnnek a mezsgyék és a nagytáblákon könnyebb a munka, több a ter­més ... Eltűnnek a mezsgyék, velük együtt eltűnik az önzés, a tu­nyaság. a nemtörődömség és az ember a szövetkezetben való­ban alkothat. Csak itt bonta­kozhat ki igazán az emberi célratörés, tudás és akarat. Mindenki azt végezheti, ami- hez legjobban kedve van, ami­re termett, amihez ért. Ez a szocializmus világa* amelyben az élet alapja, az al­kotó munka érvényesül. így van ez a Jangce partján, a Marica völgyében és a Duna— Tisza közén egyaránt. Gáli Sándor l i 1 \ Sok parasztembert foglal- I koztat az a gondolat: hogyan \ és miként alakul az élete a I szövetkezetekben? Kádár elv- ! társ kapolyi beszédében el- í mondotta, hogy a mi társadal- \ munkban az élet alapját a í munka adja me|J. A munka te- : szí lehetővé, hogy falvaink j élete kedvezően változzék. ; Ahogyan hallgattam Kádár ! János felszólalását, kialakult í bennem egy képsor, amely fel- í villantotta a paraszti élet vál- j tozását. Régen is dolgoztak a ! falusi emberek, de munkájuk- ! nak nem mindig volt értelme ; és célja, legtöbb esetben má- ! sok élvezték annak gyümöl- ! csét. Ma azonban már érdemes í dolgozni. S a Kádár-bfeszéd : szívhez szóló szavai nyomán f egy Pest megyei látogatásra > emlékeztem ... ! Álltunk az őszi csendben ! egy 16 holdas almáskert kel- ! lős közepén. Az almafák ros- í kadoztak a mosolygó, piros al- ! máktól. Olyan meghitt, kedves ; volt ez az őszi pillanat, mint í egy Szinnyei Merse kép. Az \ almás holdanként megadta a ! 120 mázsát. Jó termés, gazdag j termés. S ahogy elnéztem e J megkapó képet, azon gondol- £ koztam, hogy mennyi munka, küzdés, álmodozás, emberség \ van e szép termés mögött. Mert a termést, a munkát le- ^ hét mérni mázsával és más í egyébbel is. A húsz vagon al­Ahol az udvariasság törvény A Kálvin téri Áruház vevőinek 30 százaléka Pest megyei — Könnyítés az ajándékozó férjeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom