Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-10 / 35. szám

1961. FEBRUÁR 10, PÉNTEK "s'<&Círhm S Az idén megkezdik a „Savoyai-kastély" helyreállítását Ráckevén Múzeum és turistaszálló lesz a műemlék-kastélyban — Rendbehozzák a szerb templomot és a műemlék-vízimalmot Evek óta folyik a vita a vi­lághírű ráckevei műemlék, a második világháború ferge- tegében erősen megrongáló­dott „Savoyai-kastély” meg mentéséért és rendbehczá- sáért. A törökverő Savoyai Jenő herceg 1698-ban vette meg a Csepel-szigetet, a rajta levő községekkel együtt elő­ző tulajdonosától, Heiszler császári generálistól 85 ezer forintért, aki három évvel ko­rábban 25 ezer forintot adott érte Eszterházy hercegnek, te­hát pompás üzletet csinált ve­le. Savoyai Jenő építtette föl Ráckevén a kastélyt, mert az volt a szándéka, hogy vég­leg itt telepedik meg, a sok- felől szorongatott osztrák csá­szár parancsa azonban újból hadba szólította és megakadás lyozta, hogy szép tervét valóra váltsa. A második világháború alatt a gyönyörű műemlék erősen megrongálódott, a háború után pedig senki sem törődött vele. Hatalmas parkja csaknem tel­jesen kipusztult, helye elpos­ványosodott, magába a roska­dozó épületbe különböző in­tézmények és hivatalok költöz­ködtek. Itt rendezkedett be az Erdészeti Kutató Intézet, amely a maga lakrészét nagy költséggel rendbehozatta, a kastély fa­lai között működik a járási ügyészség, í itt van az érdé- i szét raktára, számos belső he­lyiségét ugyancsak raktár j céljaira használja a Ter- I ményforgalmi Vállalat, sőt az j épületben tizenhat család la- [ kik. A kastélynak több gazdája I van, számos tárca osztozko- j dik rajta, de . sohasem dön- j tötték el, melyik köteles | rendbehozásáról gondoskodni. Néha-néha javítgattak ugyan j valamicskét rajta, ami legfel- ■ jebb lassította kissé pusztulá- j sát. Kupolájának fedélszéke j például annyira elkorhadt. | hogy a legutóbb tartott szak- I értői vizsgálat már életve- • szélyesnek minősítette. Telje- j sen elkorhadt zsindelyfedés^ is. Az Országos Műemléki Felügyelőség hosszabb idő óta foglalkozik a kérdéssel, de j csak most alakult úgy a hely­zet, hogy végre tehet is vala­mit a kastély helyreállítása ér­dekében. A Ráckevei Járási Tanács új székházának építési mun- \ kálatai ugyanis az idén befe- ! jeződnek. Ha minden jól í megy, júliusban vagy augusz- i tusban a régi piactéren épü- ! lő székházat át is adhatják í rendeltetésének. Ha beköltö- í zik í * új hajlékába a járási tanács, a községi tanácsháza jobb j szárnya felszabadul és igen \ sok olyan községi intézmény, j hivatal talál benne hajlékot, j amely eddig lakásokat foglalt j el. A kastélyban lakó csalá- j dók viszont az így felszabadu- I ló lakásokba’ költözhetnek. ! Ebben az ügyben már meg- i kezdődtek a tárgyalások. Az ! Országos Műemlék Felütgye- i lőség képviseletében dr. i Dümmerling Ödön főelőadó I a napokban megbeszélést \ tartott a ráckevei tanács kép- \ viselőivel. Bejelentette, hogy I a Műemléki Felügyelőség j már az idén is több száz- j ezer forintot fordít a be- \ esés műemlék rendbehozá- \ sára és gondoskodott arról, : hogy a következő években í folytassák a felújítási mun- ; kálatokat. Az idén a kupo- ; lát és a tetőt hozzák rend- i be. Ezeket a munkálatokat \ azonban csak akkor kezdhe- ; tik meg, ha a Terményfor- i galmi Vállalat átadja a rak- i tárnak használt kupola alat- ] ti helyiségeket. A megbeszélésen a közsé­gi tanácsot Kónya István vb-titkár és Szűcs András, a községfejlesztési és épí­tési állandó bizottság el­nöke képviselte, és ott volt dr. Nagy Gyula, a Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője is. Örömmel fogad­ták dr. Dümmerling Ödön­nek azt a bejelentését, hogy a Műemléki Felügyelőség már részletesen kidolgozta a műemlék-helyreállítás ütemtervét és végrehajtásá­hoz biztosította a fedezetet. Szóba került a kastély to­vábbi felhasználásának kér­dése is. A tervek szerint a kastély­ban kap helyet a Csepel-mú- zeum, a kupola alatti ter­meket az itt ülésező kong­resszusok céljaira rendezik be és tartják fent. A hatal­mas épület egyik szárnyá­ban turistaszállodát létesí­tenek, ahol megfelelő' szál­lást kaphatnak az üdülőven­dégek, valamint a víziversenyek résztvevői. (Ha már a nyárra megnyíl­hatna a kastély egyik ré­szében a turistaszálló, Rác­kevén rendezhetnék meg a tervezett magyar—svéd csó­nakversenyt!) A Műemléki Felügyelőség idei programjában Ráckeve másik nevezetes műemléke, a görögkeleti templom is he­lyet kapott. Rendbehozzák a templom nagy művészi ér­tékű vasrácsos kapuját és erősen megrongálódott fedél­zetének szerkezetét. Helyreállítják az idén Rác­keve harmadik nevezetessé­gét, a vízimálmot is, amely jelenleg a község alatt, az új horgásztanya előtt horgo­nyoz. A terv az, hogy a régi magyar malomiparnak ebben az igen becses emlé­kében múzeumot rendeznek be és összegyűjtik az ősi halászat és vízimolnárság emlékeit'. Az ipari jellegű múzeum gondozását az Ide­genforgalmi Hivatal vállal­ja magára. A vízimalom bel­sejében hangulatos, sitílsze- rű kis halászcsárda vagy eszpresszó is lesz. Maga a község is készül a l nyári idegenforgalomra. A I strand további fejlesztését I tervezi. A fürdőtelep köré i kerítést húz, még egy kabin­házat épít és folytatja a part kertészeti rendezését. Magyar László Fiatalítják az eperfákat TÁRGYALÓTEREMBŐL Mi lett veled Marika ? A Tápiószecső határában levő eperfákat a Herbaria Selyemhernyótenyésztő Vállalat dolgozói gondozzák (Gábor felv.) — Nem kérem, kíváncsi voltam, mit akar vele. — Maga Törökbálinton la­kik, miért kísérte el vonaton a vádlottat Érdre, illetve Százhalombattára ? — Kíváncsi voltam kérem, hogy hol lakik. — Mikor reggel Százhalom­battán, a téglagyár környé­kén, bozótos" helyen jártak, akkor mire volt kíváncsi? — Kérem, akkor a táj szép­ségét ecseteltem a vádlottnak. — Hogy került a rendőr­ségre? — Egy fiatalember megszó­lított, mert látta, hogy már régen várakozom és megkér­dezte, kit keresek. Én annyit elmondottam, hogy egy leány­nyal jöttem s az itt eltűnt. A fiatalember azt mondta, ő se­gédrendőr s felszólított, hogy menjek vele az őrszobára. Ott aztán a parancsnoknak el­mondtam, mi történt. Motor- kerékpárral kimentek az állo­másra és nemsokára behozták Marinát, izé, a vádlottat. Én visszakaptam a pénzt és el­utaztam. A tanúk kihallgatása után a bíróság ítéletet hirdet. Sz. Máriát sikkasztás bűntettében mondja ki bűnösnek és' ezért háromhónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítéli. Az in­dokolásban kimondja a bíró­ság, hogy erkölcsileg M. Mi­hály sértett magatartása is sú­lyosan kifogásolható, mert egy meglett korú férfinak az vol­na a kötelessége, hogy szülei­hez hazaküldje az éjszakái órákban útjába került fiatal lányt. A tárgyalás után a bírósági folyosón Marika zokogó édes­anyja nyakába borulva fo­gadja: — Bocsásson meg édes­anyám, soha többet nem le­szek rossz!... Az anya könnyes szeme már mosolyog, sírástól ránga- tódzó ajka hüppögve mondja: — Mindent megbocsátok én, édes gyermekem, csak be­csüld meg magad Szabó bá- csiéknál. Maradj meg náluk. Mert a tizenkilenc éves Ma­rika tizenkettedik munkahe­lyén nemcsak munkát talált — mint háztartási alkalmazott —, hanem otthont is. Hogy mi lesz vele? — az elkövetkező években dől el! Ha három évig nem kerül összeütközésbe a törvénnyel, a mostani bün­tetés minden hátrányos követ­kezményétől mentesül. A bí­róság, törvényeink szellemé­ben, megadta a lehetőséget a lejtőről való visszatérésre. A többi Marikán és környezetén múlik. Győri Mihály Tovább gépesítik a tógazdaságokat A felszabadulás óta, s főleg a hároméves terv időszaká­ban, jelentős mértékben fejlő­dött a nagyüzemi haltenyész­tés. Az állami gazdaságok és a Halgazdasági Tröszt üzemei jelenleg 28 000 hold halastóval rendelkeznek, s az utóbbi években már csaknem három mázsa halat értékesítettek holdanként. Mivel a kereslet évről évre növekszik és az exportlehető­ségek is jók, az ötéves terv végére egyrészt a holdankénti haltermelés fokozásával, más­részt több mint húszezer hold újabb tóterület építésével 700 vagonnal növelik az egy év alatt értékesítendő halmeny- nyiséget. A második ötéves terv idő­szakában tovább fejlesztik a haltenyésztés nagyüzemi mód­szereit. Az eddiginél nagyobb gondot fordítanak a járulékos beruházások megvalósítására, szállítóutak, takarmány raktá­rak, telelők és raktártavak építésére. A gépesítés arányát már ebben az évben húsz essox nádvágó kasza munká­ba állításával és új típusú trágyaszóró alkalmazásával ja­vítják. A Simonyi-tavaknál kipróbáltak egy nagyon hasz­nosnak ígérkező mindenes gépet, amellyel egyrészt a trágyát lehet kiszállítani a ta­vakra, másrészt a halágyak iszapját lehet éütáyolítani. A tógazdaságok feladatul kapták, hogy a lehetőség sze­rint maguk gondoskodjanak a tenyészanyagról és az export­igényeket figyelembe véve, fo­kozott mértékben térjenek rá a magas hátú tükröspontyok tenyésztésére. Három-négy évvel ezelőtt még csak kísér­leteztek a halak chlorocidos oltásával, most viszont a két- nyaras pontyokat csaknem mindenütt beoltják és szük­ség szerint az egynyaras iva­dékokat is oltják. PINTÉR ISTVÁN — SZABÓ LÁSZLÓ (13) tek, amelyekről jobbnak lát­ták. ha nem tájékoztatják ol­vasóikat. A Fónagyról szóló mese ugyanis az első szótól az utolsóig hazugság. A la­pok elfelejtették megírni, hogy a grazi rendőrkapitány­ság egyik vezetője miként nyilatkozott a Fónagy-üigyről. Ez a redőrtiszt elmondta, hogy Fónagy faáram kihallga­tása során háromféle vallo­mást tett. Megállapította, hogy hazudik, és sem neki, sem barátainak egyetlen szavát sem lehet elhinni. Elmondta: teljesen kizárt dolog, hogy magyar titkosrendőrök jár­kálhatnának Grazban. Az is­meretlen merénylők után fo­lyó nyomozáshoz a Fónagy adta személyleírás egyáltalán nem ad alapot, hiszen ő és barátai is gyanúsak, ezért valamennyiüket előzetes le­tartóztatásba helyezték. A grazi rendőrkapitány­ság egyébként — mint a rend­őrtiszt kifejtette — azt is sze­rette volria tudni, hogy kik informálták olyan hamisan Fónagy személyéről és az állí­tólagos tettesekről az Austria Presse Agentur hírügynöksé­get és az egyes osztrák lapo­kat. Pedig a válasz kézen­fekvő: a Szabad Európa rádió grazi irodája, amelynek nem ez az utolsó aljas akciója, de hát végeredményben munka­társai ilyesmiért* kapják a fi­zetésüket. Később aztán kiderült, hogy Fónagy önrablást követett el, elsikkasztotta a pénzt. Erről persze már hallgattak a hecc- lapok; úgy vélték, hogy ez már nem tartozik olvasóikra. Mint ahogy hallgattak a lá­gerekben uralkodó állapo­tokról is. 1957 .nyarán még huszonötezer magyar disszi- dens lakott ausztriai lágerek­ben. Ezek nem sokban kü­lönböztek a börtöntől. Az egyik legszörnyűbb közülük a Becstől nem messze levő traiskircheni Flüchtlingsla­ger. Ott bizony nem látták szívesen az újságírót, nem is volt tanácsos a főkapun köz­lekednie. De azérti módot ta­láltam rá. hogy közelebbről is megismerkedjem a trais­kircheni állapotokkal... Irdatlan nagy szürke ltó- épület a trgiskircheni egylro- ri kadett-iskola. Még a „régi szép” K. u. K. időkben emel­ték. s a fehérkesztyűs tiszt- növendékek. akik esküt tet­tek Ferencz Józsefre, bizonyé­ra csodálkoznának, hogy mi lett az épületből, amelynek tisztaságára az ő szolgálat- vezetőik olyan ordító buzga­lommal vigyáztak. Most nem nyújtott valami katonás képet az épület. Kü­lönféle női fehérneműk szá­radtak a hálótermekben, s már messziről szörnyű nyo­mortanya képét mutatta min­den. Hát még közelről, be­lülről! A kapun nem láttam sem­miféle feliratot, de nyugod­tan ki lehetett volna írni Dan­te szavaival a pokol „cégérét”; „Ki itt belépsz, hagyj fel min­den reménnyel.. A volt kadettiskola épüle­te — magyar menekülttá­borrá változott. A kapuban csendőrségi emberek vigyáz­tak, hogy illetéktelenek be ne juthassanak. Mert ez igazán nem olyan csillogó mutogatni való, mint a bécsi belváros kirakatai De azért sokat látni; «. amit láttam, az rémregényekbe kí­vánkozik. Mintegy másfé] ezer disz- szidens élt akkoriban a trais­kircheni lágerben, ha sorsu­kat egyáltalán életnek lehet nevezni. Számuk állandóan változott, egy csoport kiván­dorolt. egy részük az utolsó pillanatban visszaszökött, más­honnan újabb csoport ér­kezett. Óriási, nagy termek­ben laktak, több család egy helyiségben. A piszok a tá­bor-vezetőség minden erőfe­szítése ellenére, fantasztiku­san szaporodott. A menekül­tek nagy része napközben az ágyán ült és közönyösen ma­ga elé bámult. Szörnyű tét­lenségben töprengtek sorsuk felett, s már a panaszkodási is megunták. Legnagyobb ré­szük nem dolgozott, a tábor kosztjára és havi 30 schilling zsebpénzére voltak utalva, Mert hiszen milyen munka kínálkozott számlikra? Elme­hettek 40 schillingért egész nap kapálni (reggel (6-tól es­te 8-ig, 10 percnyi ebédszü­nettel) vagv konyhalánynak, napi 12—14 órai munkára, 25 schillingért. Igaz, hogy a táborban is kaphattak mun­kát. a takarítószemélyzetet a táborparancsnokság „nagy­lelkűen” fizette, a bér: napi 10 schilling volt. Egyszer ki is tört a' takarítószemélyzet sztrájkja, óriási botrány tá­madt, amelynek csendőrségi beavatkozás vetett véget. A csendőrök különben is gyakori látogatók voltak a lá­gerben. 1957. július elején egy éjszaka talán minden addigi­nál is nagyobb szabású bot­rány tört ki. Már az előzmé­nyek is nagyon tanulságosak és érdekesek. Az osztrák belügyminisz­térium, a disszidensek leg­főbb patrónusa. utasítást adott, hogy a demokrácia je­gyében a táborokban válasz­szák meg a táborbizottságot a tábor lakói közül. A disz- szidensek többségét hidegen hagyta az ügy, csak korgó hasukkal törődtek, de az „ak­tív mag”, a lakók tíz százalé­ka. amely főként huligánok­ból, bűnözőkből állt, rögtön megérezte az ügy „politikai jelentőség”-ét. Meg is vá­lasztották a három tagú bi­zottságot, amelynek egy „Tar­zan” nevű alak lett a vezető­ié. Ez a magas. erős. 30—32 éves. pattanásos arcú, feke­te férfi azzal szokott dicse­kedni. hogv csak tíz évet ült le életfogytiglanig szóló börtönbüntetéséből, amelyet a „haverok” szerint szándé­kos emberölésért kapott. A bizottság másik két tagja is börtönből szabadult. Nos. Tar- zanék. mint bizottság azon­nal összeültek, s 26 pontból álló memorandumot terjesz­tettek be a tábor vezetőségé­nek. (Folytatjuk.) / ! Amikor az orosz csa- ! patok betörtek az országba, a ! minisztertanács utasítására ! az Egyesült Államokba uta- í zott. hogy az amerikai kor- ; mányt és az ENSZ-t a valósá- ! gos tényekről informálja. Az i USA-ból Kanadába, majd ! Kubába repült, hogy a ma- í gyár menekültek bevándorlá- ; sát a két ország illetékes szer- ! veinél előkészítse. Bécsbe va- ; ló visszatérése után a nyomá- ; ba küldött ávós ügynökök ál- ! landóan szemmel tartották, ! ezért óvatosságból Grazba í költözött. Mielőtt azonban \ leleplezhette volna üldözőit, | a két orvgyilkos végrehajtot- ; ta alias támadását. Fónagy ! Dezsőt azonnal megopefálták, ! s ielenlee már túl van az élet- * veszélyen. Előadása szerint í az elrabolt iratok között volt ! esv jegyzék is. amelven j mindazok nevei fel voltak < tüntetve, akiket a Nagy Im- ; re-kormánv az övéhez ha- í sonló megbízatással a nyugs- ; ti államokba küldött. Az 50 5 ezer dollárt a magyar mene- \ kültek támogatására kellett volna fordítania.” 5 5 Nos, nemcsak a Bécsi Ma- 5 avar Híradó, a disszidensek szennylapja, hanem az osztrák J nyelvű hecclapok is óriási £ cikkekben foglalkoztak ezzel £ a merénylettel. A sajtókam- '>f pány azonban egycsapásra ^elhallgatott. A Fónagy-ügy- ben olyan fejlemények szülét­Két hónappal ezelőtt Mi lesz veled, Marina? — címmel megírtuk egy „szerelem” egyetlen alkoholmámoros éj­szakájának és az utána követ­kező kijózanító reggelnek a történetét. Az ismeretség Bu­dapesten a Nagykörút egyik eszpresszójában kezdődött, bárban folytatódott s a hajna­li órákban a „főépítésvezető” a csokoládégyári „technikussal”, Marinával, vonatra szállt, hogy a lány lakásán kipihenje a fá­radalmakat. Ekkor azonban már Marina táskájában volt új ismerősének 930 forintja is! Szászhalombattán aztán a lány .meglépett”. Az öreg lovag hiá­ba várta az utcasarkon, mi­kor int a hetedik ház kapujá­ból Marina: szabad az út! Ma­rina a pénzzel együtt már az állomáson volt. Ott fogta el a rendőrség. A Pestvidéki Járásbíróság előtt most Sz. Mária 19 éves érdi cukorkagyári segédmun­kás vádlottként áll. Jótermetű, hanyag tartású lány. A tanács­elnök kérdéseire méltatlankod­va válaszol, mintha ő lenne az ügyben a sértett. A személyi adatok felvételénél kiderül, szülei elváltak, majd mindket­ten újra házasságot kötöttek. Marika így hányódott a két szülő között: hol az egyiknél, hol a másiknál lakott. Tizenöt éves korában csavargásért ja­vítóintézetbe is került. Vado­natúj személyazonossági iga­zolványában szokatlan bejegy­zés van: „Uj igazolvány kiál­lítása azért vált szükségessé, mert a régiben a munkahely- változások rovata betelt.” — Nem érzem magam bű­nösnek — válaszolja a tanács­elnök kérdésére. A vád tár­gyát képező cselekményt azon­ban csaknem teljes egészében elismeri. Aztán a sértett kihallgatá­sára kerül sor.- M. Mihály 50 éves kőműves­segéd, elvált ember. Törökbá­linton lakik. Budapesten dol­gozik. Erősen kopaszodik, kül­sőre nagyapja is lehetne Ma­rikának. — Hogy került a pénz a vád­lotthoz? — kérdezi az elnök. — Kéremalásan kivette a kezemből, mikor a bárban fi­zettem, hogy ne költekezzem tovább. — Ezt mondta is a vádlott? — Igen kérem, mondta. — Ezután még vagy öt óra hosszat voltak együtt. Maga nem próbálta visszakérni a pénzt?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom