Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

POLÉMIA I A TÁRSADALMI FELELŐSSÉGTUDATRÓL A MONORI VÖRÖSKERESZT íme egy levél, a napokban kaptuk: „Mostanában elég sokan vannak, akik vitatják ennek a fogalomnak: társadalmi fe­lelősségtudat, a létezését. Nagyképű handa-bandázás! — mondják ők. Nekik szeretném elmondani ezt a történetet, amelynek tanúja voltam. Egyik reggel felszálltam a gyömrő-tófürdői állomásról 6 óra 12-kor induló személyvo­natra. A kocsikban a megszo­kott kép fogadott: zsúfoltság, zsúfoltság mindenütt. (No, de ez most mellékes.) Az egyik első osztályú kocsi folyosóján állapodtam meg, vidám, jó­kedvű fiatalok és zárkózott, még kissé álmos útitársaim között. Az egyik magas fiú ábrázoló geometria tanköny­vet tartott a kezében. Magam sem tudom, hogyan indult meg a beszélgetés a mellette álló alacsonyabb férfi és kö­zötte. A férfi elgondolkodó arccal mesélt az életéről. — Amikor Egyiptomban jártunk, meg kellett tanul­nom angolul ahhoz, hogy meg tudjam értetni magam. A ta­nulás nagyon nehezen ment — mondta kissé mosolyogva. — No, nem azért, mert az akaraterő hiányzott, hanem a baj az volt, hogy nem volt olyan nyelvkönyvünk, ahol a magyarázó szövegek magyarul lettek volna írva ... És a férfi mesélt, mesélt. Szinte leküzdhetetlen nehéz­ségekről, amelyet minden áron le kellett győzni, mesélt a gondokról és még nagyon sok másról. Ügy beszélt a fiatalemberrel — aki, mint ez a beszélgetésből később kide­rült, ebben az évben érettsé­gizik —, ahogy egy apa szo­kott a fiával. Pedig nem is ismerték egymást. Egy-egy ilyen beszélgetés a fiatalokkal többet ér, mint száz és száz intő, magasztos szózat, vagy uram bocsá’ néhány atyai po­fon. Jó volt hallgatni ezt a be­szélgetést és látni a megértést az érettségiző diák és az ál­mos arcú férfi között. Azt hi­szem, ha ez a beszélgetés csak ösztönös volt is, nagyon sokat jelentett mindkettőjük részére, lépés volt a két nemzedék összefogása felé. Valami ilyes­mit jelent a társadalmi fele­lősségtudat fogalma. Igaz, ez az eset nem túl­zottan nagy jlentőségű, mégis szeretném megköszönni ezt így ismeretlenül is annak az elvtársnak, magam és mások nevében, mert ez azt jelenti, hogy a szocialista erkölcs ki­lépett az írott lapok közül. Erdőssy-Farkas Károly, Gyömrő.” Szükséges megjegyzések Először is árulkodni fogok, s elárulom a kedves olvasó­nak, hogy a zordonan-zord név (pontosabban: álnév) mö­gött 18 éves, kedves-értelmes ifjú rejtőzik, s azt se titko­lom: ő az a szóban forgó «na­turális diák. Hogy miért rej­tőzik az álnév, s a harmadik személyű fogalmazás mögé? Szerénységből talán, vagy szé- gyenlősségből, mert furcsa dolog az — a felnőttek sem mindig szeretik —, ha egy 18 éves ifjú nem lányokról, autókról, fociról cseveg, ha­nem ilyen komoly, mondhat­nám: világmegváltó dolgokról értekezik. (Bár, mikor váltsa meg az ember a világot, ha nem éppen 18 éves korában?) S hogy én mért nem vagyok mégis titoktartó? Szükséges felfednem az olvasó előtt, hogy mi az igény, a követe­lés, akikkel szemben, jobban mondva: akiknek érdekében felelősségtudatunknak állan­dóan élni, hatni kell. Azt bi­zonyítja a levél, hogy a fia­talok — legalábbis java ré­szük — szükségét érzik an­nak, hogy nagy gonddal és felelősséggel törődjünk dol­gaikkal, életük, sorsuk formá­lásával. S nem azért, hogj ezzel a saját felelősségük ki- sebbedjék, vagy teljesen el­tűnjön. De egyedül — min­den jószándékuk ellenére — nem könnyű nekik... Ezzel az igénnyel, s e levél­beli kifejezésével magam is egyetértek, aki, sajnos (!?). már nem azok közé tartozom, akikért, hanem azok közé. akiknek vállalni kell, ismerni kell a felelősséget. Iliiért kez­dek hát polemizálni levélíró ifjú barátommal? Ügy érzem, nagyon leszű­kíti, leegyszerűsíti a dolgot. Könnyen „megúsznánk” mi, felnőttek, a felelősségtudást, ha egy-egy jóindulatú beszél­getéssel leróhatnánk minden ez irányú kötelességünket. Na­gyon fontos és hasznos az okos, a meggyőző emberi szó. Ki hinne ennek az erejében, ha egy újságíró nem? Fontos, de távolról sem minden. Nem­csak szavainkkal kell nevel­nünk, de minden tettünkkel, cselekedetünkkel. Az életünk­kel. Ha jobbá, szebbé, nemeseb­bé akarjuk formálni ifjúsá­gunkat — s hogyne akarnánk! —, jobbá szebbé, nemesebbé kell formálnunk magunkat. S akkor csak annyit kell nekik mondanunk: csináljátok ti is így! A példa nyomán nekik is könnyebb lesz. Ügy érzem, még mindig túl­ságosan keveset mondtam el erről a témáról. De lehet-e eleget mondani róla? Jó azért, ha kevés szóval is, de gyak­ran élesztgetjük ezt a tudatot. Ezért köszönöm a „felnőttek” nevében ifjú barátunk leve­lét. Még annyit: írásaiban ke­rülje a dagályosságot. Olyat: „két nemzedék összefogása”. Amellett, hogy a kifejezési forma elcsépelt, a tartalom sem igaz: nincs itt szakadék a két, sőt a három-négy nem­zedék között sem! Meg olyat: „a szocialista erkölcs kilépett az írott lapok közül”. Azt hi­szem, már nagyon régen ki­lépett. Ha nem ez munkál­kodna körünkben már régen, mi vezetne 18 éves ifjakat ilyen komoly, szép. okos levelek Írására? , R. B. szervezete két évtizedes mun­kára tekint vissza. Ez idő alatt, de különösen az el­múlt évben nagy része volt Monor egészségkultúrájának fejlesztésében. A szervezet titkára Antal József gyógy­szerész, az elmúlt évek mun­kájáról, eredményeiről így nyilatkozott: — Tagságunk az elmúlt két esztendő alatt a háromszoro­sára növekedett. Százötven képzett vöröskeresztes aktí­vánk az egészségügyi szolgá­lattal karöltve, felvilágosító munkát végzett a lakosság kö­rében. Az iskolákban elsőse­gély és helyszíni betegápoló­tanfolyamokat rendeztünk. A tiszta udvar — tiszta ház mozgalmat nagy körültekintés­sel szerveztük meg. A felvilá­gosító propagandamunkában a tanácstagokkal és a nőbizott­ságok tagjaival karöltve, mint­egy nyolcvan személy vett részt. — Aktíváink rákszűrés és az oltások előtt, így a Sabin- oltás alkalmával is kiértesí­tették a lakosságot és felvi­lágosító munkát végeztek. Em­bertársaink megmentésére Mo. noron is számosán adtak vért. Az önkéntes véradó-mozgalom kiszélesítésénél is jelentős munkát végeztek. A magukra maradt, idős embereket rendszeresen felkeresik és szükség esetén ápolásban ré­szesítik. — Az egészségkultúra fej­lesztése érdekében végzett '.el­világosító munka előkészíté­sére két tanfolyamot szervez­tünk aktíváink részére: ame­lyen 50 fő vett részt. A tan­folyamokat dr. Baltig Előd és dr. Kovács Jenő orvosok vezették. Január 24-én tar­tottuk vezetőségválasztó gyű. lésünket. A községi tanács v'o-elnöke Rupees elvtárs anyagi támogatást is kilátás ba helyezett a további mun­kánk sikeres végzéséhez. A hagyományos vöröskereszies- bált ebben az évben február 4-én rendezzük meg a Viga­dó nagytermében. — Szomorú szívvel kell el­mondanom. hogy szervezetünk alapítója és díszelnöke, dr. Vidra József orvos, aki év­tizedeken keresztül fáradhatat­lan harcosa volt az egesz- ségvédelemnek, január 26-án hirtelen elhunyt. Mély fáj­dalommal kísértük utolsó út­jára. — Jövő feladatuk tovább szélesíteni sorainkat. Az ak­tívahálózatunk növelésével még több segítséget kívá­nunk nyújtani az egészségügyi szolgálatnak. A meglevő hat egészségügyi állomást 14-re növeljük, és az önkéntes vér­adók számát is emelni szeret­nénk. Szűcs Dénes 7^7 Emberséges szomszédok Az erdei utakon mindennap találkozhattunk az egyedül, magánosán élő Kiss Sándor bácsival, amint rogyó lábak­kal. nyakába akasztott kis ta­risznyával be-betért egy ta­nyába. Sepregetett, fát vágott, elvállalt és elvégzett minden munkát, amit az ő 78 éve megengedett. ' A minap a szomszédoknak feltűnt, hogy Sándor bácsit nem látják. (Kele István, a monori gazdakör gondnoká­nak fiázában lakott, könyörü- letből.) Az egyik szomszéd benézett hozzá, s az idős fér­tehe­Mind­vittek fit félig eszméletlenül, tétlenül, fekve találta, járt meleg ételt-italt neki, majd Burján Ttoréné át­vitette a saját lakásába a nagy beteget, idős Kedves Já­nosáé pedig értesítette a ta­nácsot és az orvost. Dr. Pé- terffy Gusztáv azonnal intéz­kedett, összeköttetést keresett a ceglédi kórházzal, ahová azonban helyhiány miatt nem, tudták mindjárt befogadni. Reméljük, mire e sorok napvilágot látnak, Kiss bácsi elhelyezése megoldódik. . Vadászná HA RA G Úttörő harsona A 2. számú IX. Rákóczi Fe­renc vezetőképző úttörőcsa­pat 25 tagja január 5., 6., 7-én háromnapos téli táborban volt Esztergomban. A járási elnök­ség táborozási -felelőse meg­látogatta a csapatot, s meg­győződött arról, hogy a pajtá­sok alaposan előkészültek a tá­borozásra. ★ A téli szünidőben Pomázon járásunkból hat csapatkróni­kás vett részt a megye által megrendezett háromnapos ki­képzésen. A közeljövőben ke­rül sor arra, hogy az ott ta- n-'takat átadják a járás va­lamennyi csapatkrónikásának. ■k Már az előző Harsonában ir­tunk arról, hogy a járási el­nökség a nyárra járási tábort szervez. A téli szünidőben si­Szellök szárnyún Üllőn címen rendezte meg Huszka—Kacsóh estiét a pe­dagógusok szakszervezete. Szárnyalt n dal a hetyke Bob úrfiról, a Jókai megál­modta Melchior doktorról — akitől senki sem kérdi meg: doktor úr. a maga szíve so­se fáj? — az egy rózsaszál­vezette János vitézről... Elsőnek — gondolatban — Kriskó János kezét kell meg­szorítanunk, aki ezt az estét I ilyen formában megszervez­te. Henc Irén magas fekvés­ben i, tisztán csengő szop­ránja nagy tetszést aratott. Ugyanezt mondhatjuk Szen­tesi János nagy terjedelmű, ércesen csengő tenorjáról is. Schreiber Angéla, Torma Sán- domé, Varsányi Maca, Szűcs József né és a Sárpataki Sán­dor vezette kisegyüttes kel­lemes estét szerzett a nagy­számú közönségnek. Várjuk a folytatást! Kiss Sándor került a helyet is biztosítani. Az ország egyik legszebb he­lyén: Felsöörs-Malomároknál lesz a járási tábor. ★ Január 22-én tartotta első találkozóját a járási őrsveze­tőképző tábort végzett úttö­rők csoportja. A monori talál­kozóra sokan nem jöttek el. A megjelent pajtások nagyon jól érezték magukat. Felelevení­tették a nyári élményeket és úgy határoztak, hogy a nyáron megrendezik második találko­zójukat. ★ Ez év januárjától a „Tábor, tűz’’ című folyóirat tartalmi­lag is megváltozik. Jelentős segítséget kivan nyújtani az őrsvezetőknek. A járási el­nökség ezúton hívja fel vala­mennyi őrsvezető figyelmét, hogy rendelje meg. ★ Január 30-án a járási úttö­rőelnökség ülést tartott. Meg­beszélték a soronkóvetkező feladatokat, s előkészítették a februári csapatvezetői érte­kezletet. ★ Asztalitenisz-versenyt ren­dezett a gyömrői Kossuth Ferenc utcai iskola. A ver­seny igen színvonalas volt, iz­galmas mérkőzéseket láthat­tunk. A helyezések: X. Ka- cziba Vilmos, 2. Bánlaki Zol­tán, 3. Tóth János. — Pont egy értelmes ember­től nem vártam volna ezt... A gyömrői kisiparosok nevében visszautasítom!... Megmuta­tom, hogy amíg én itt leszek, a sport be nem teszi ide a lá­bát gyűléseket tartani... stb. Ilyen megjegyzések hang­zottak el egyik cikkünk nyo­mán az elmúlt héten. Aki mondta, köztiszteletben álló vezető ember. A legtöbben így szólítják: Gyula bácsi. Már a megszólítás is jelképezi a tisz­teletet és szeretetet. Kisgyerek korom óta ismer, én is őt. Most mégis haragosom lett. úton-útfclen mindenkinek el­panaszolja: megsértettem őt. A harag ott kezdődött, hogy egy gyűlésen felszólaltam, s elmondtam, hogy a községnek van egy kocsmája, amit tudo­másom szerint klubháznak nyitottak meg. Sokkal haszno­sabb és nemesebb lenne, ha a kisiparosok és a sportkör ök®- szefogna, szép, eredeti rendel­tetésének megfelelő klubházat hozna létre ott. A dolog akkor mérgesedett el a legjobban, amikor ezt meg is írtam. (Kellett ez nekem!?) Az egészből csak azt nem ér­tem. miért kellett Gyula bácsi­nak megharagudni rám? Azért, mert azt kértem, amit neki kellett volna felvetnie? (Hiszen nem egy kisiparos véleménye egyezett az enyémmel!)... Hol sértettem meg a kisiparosokat, azt még ma sem tudom. Hi­szen éppen az ő érdeküket képviseltem! Azt a véleménye­met pedig, hogy a leghelyesebb megoldás lenne, ha a kocsma helyett a kisiparosok és a sport ismét kluhházat létesíte­ne: fenntartom! S ezzel min­den értelmes embernek egyet kell értenie! Gyula bácsinak is! Blaskó Mihály A TUSARKU CIPŐ A megszokott időben in­dultam a vonathoz, de vala­hogy korábban jött. s így kénytelen voltam futásnak eredni. Cselekedetemnek jócs­kán akadt követője utastár­saim körében, A legtöbb em­ber nem szeret lemaradni a vonatról. Legalábbis a lelki- ismeretesebbek. Még akkor sem, ha ez esetleg meghűlés­sel jár. Előttem egy kislánu tipe­gett. fürgén pötyögtetve apró lábait. Bizony, elég sza- porátlanul haladva! Már be­állt a vonat! Én már elérem, hisz csak eav vár öles lé­pés ..., de mi lesz a kislány­nyal? Hogy mi? Az ötletes­ség vidéken i, megvan. A havas, jeges út sem lehet akadály! A kislány lekapta a tűsarkú topánkákat. és uc­cu neki, harisnyában! Elérte a vonatot Igaz. úgy emeltük fel a lépcsőről. Még ö vigasztalta a kétségbeesett társaságot: — Nyugi, fiúk! Nem az első esetem! Hoztam pótharisnyát. Pardon, rög­tön jövök! — Erre félrevo­nult arra a bizonyos helyre, és pár perc múlva megjelent csinosan, tiszta harisnyában. Hát ilyenek a nők!!! (csegó) Ügyeletes orvosok Február 5-én Monoron dr. Ba­logh József, Gyomron: dr Sze­keres Sándor. gedéllyeJ járják az országot, mutatványos üzleteikkel: cél­lövöldével, gyermekkerékpár- standdal, hajóhintával és lánckörhintával. A telet az idén Monoron töltik. Amint ülök a szépen berendezett szűk kis kocsiban, bizony fá­zik a lábam. Megmosolygják fészkelődésemet. Ok már megszokták még a nagyobb hi­deget is, hiszen valamennyien kocsiban születtek! — Mivel töltik a téli kény­szerpihenőt? — kérdezem. — Felülvizsgáljuk és kija­vítjuk az üzleteket — feleli Donnert István. Amikor látja csodálkozásomat, hozzáteszi: — Ellenőrizzük például, hogy a lánckörhintának rendben van-e a biztosító lánca. Fes­tünk, csinosítunk, mert meg­követeli az ipar, Az asszonyok meg ez idő alatt háztartással, gyermekneveléssel vannak el­foglalva. Téli munka a szálláson Foto: Mészáros Imre 5 — Hat iskolaköteles „gye- § relzünk” van — veszi át a $ szót a világot járt Cser Jó- $ zseí. — Átlag tanulmányi \ eredményük négyes! — Itt ^ van például Donnert Mátyás: § nagyon jól tanul és tehetsége-§ sen rajzol. Pedig járt vagy $ nyolc helyen iskolába! Nézzük az értesítőjét és $ tényleg: Jászapáti Ecséd, $ Aszód, Ka-rtal, Valkó stb. is- $ kólák bélyegzői igazolják e $ vándorélet mostoha, nem ép- $ pen kedvező körülményeit. $ A szép, fekete hajú asszony. $ az egykori híres táncosnő ^ büszke is a fiára. > — Művész embert szeret- \ nék nevelni gyermekünkből, | mert jó hallása van és kiíű- ^ nőén tangóharmonikázik! — ^ mondja, miközben a többiek $ helyeslőén bólogatnak. ; — Mik a terveik? $ S — Szeretnénk még egy ki- 5 csit üzleteinkkel dolgozgatni, $ aztán letelepedni valahol — $ feleli Donnert István. — Egy $ kis házikóra szeretnénk gyűj- $ teni, mert fárasztó a vándor- 5 élet és rohamosan nőnek a $ gyerekek. $ Ez érződik ki a többiek sza- | vaiból is: a meleg otthon utá- | ni vágyakozás. Gondoljunk rá- ^ juk hálával — egy kis kár- J pótlásként! —, mert a nyári ^ hétköznapokon és ünnepna-1 pokon kellemesen és jól szó- 5 rakoztatnak bennünket! Hörömpö Jenő 5 — Te Jenő! Nem értem, hogy lehet ilyen ízléstelenül öltözködni! (Csegezy Levente rajza) MOZIMŰSOR Gyömrő: Február 1. Orkán, feb­ruár 4—3. Tűz a Dunán, február 7_8. Tacskó. Matiné: február 5. Azon az éjszakán. ANYAKÖNYVI HÍREK Monor Születtek: Pete Gyula és Fábián Margit fia: László, Losó Béla és Zsákai Jolán Erzsébet fia: Tibor Sándor, Sáránszki András és Gebnár Katalin leánya: Mária, Fazekas János és Zányi Mária fia: György,' Bonyhádi Károly István és Lendér Borbála leánya: Éva, Kosztyu János és Kiss Ve­ronika fia: László, Kékedi Bar lázs és Józsa Ilona fia: Balázs. Házasságot kötöttek: Bajó Ká­roly és Horvát Aranka, Darázs Tibor és pánczél Judit. Baranyai Pál és Tóth Mária Magdolna. Elhunytak: dr. Vidra József 71 éves. Burján Zsigmondné Nagy Margit 80 éves. Maglód Házasságot kötött Nagy János és Sáránszki Margit. Gomba Elhunyt: Teleki György 71 éves. Vecsés Született: Schiller János és Sar- kadi Éva fia: János. Házasságot kötött Dobrovitz Adám és Szekusán Éva. Elhunyt: özv. Valkai Józsefné Balogh Margit B2 éves, Mihály Ferencné Laczkó Mária 86 éves. Látogatóban a Donnert-dinasztia utódainál... 1 : Az ismert és népszerű Don- (nert-cirkuszt 1951-ben álla- ; mosították. Tagjai: elszéled- í ták az országban. Egyesek az í állami Cirkusz Vállalathoz \ szerződtek, többen iparenge- í délyt kértek az országos í KlOSZ-tól, és mutatványos \ üzletet nyitottak, j Monoron az Ady Endre ut- ; cában, Aschonbrenner Mátyás \ bácsi udvarában cirkuszi-la- j kókocsik állnak. A fagyos j hidegben nyikorog a vékony í falépcső, amint fellépegetek a | kocsiba. \ Donnert István — a híres J cirkusz igazgatójának fia la- J kik itt, feleségével és három £ gyermekével. Kocsijuk után J még négy további sorakozik: í a kis társulat többi család- £ tagjainak szálláshelye. Í Most az első kocsiba nyitunk \ be, otthonosan, kíváncsian. Sógorság, komaság fűzi össze í, őket, meg a vándorélet barát­sága, megszokása. Egymásután 2 mutatkoznak be: Donnert 't, István légtornász és kötéltán- ^ cos, Donnert Hermina műlo- ^ vamő, F rönlich Ferdinand $ egyensúlyozó-művész, Hell- $ nereiner László lóidomító. ^ Cser József ugródeszkaakro- ^ bata, Donnert Istvánná és $ Cser Józsefné táncosnői?. ^ Frönlich Ferenc és Karolina ^akrobaták. A volt Donnert- ^ cirkusz törzstagjai. Sokunk ^ régi ismerősei. A többiek be ^ sem férnek a helyiségbe. * 1951-óta szabályos iparén-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom