Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

CEGLÉD, ALBERT IRS A, CÉGLÉD&ERCEL. TÖRTÉL ÉS CSEMŐ RÉSZÉRE V. ÉVFOLYAM, 33. SZÄM 1961. FEBRUÁR 8, SZERDA Szívek a kövek között A Május 1 Ruhagyárról la­punk már igen sokat és sok változatban írt. Ott bábáskod­tunk az üzem körül az indu­lás heroikus perceiben. Együtt örültünk a dolgozókkal az egyre terebélyesedő üzemnek. Irtunk a gyárban folyó mun- kaversenyről, a kulturális életről és sok mindenről. Most is írunk. özv. Wilhelm Jánosné évek óta dolgozik a gyárban. Szor­galmasan ellátja munkáját, mindenki szereti és becsüli. Wilhelmné kislánya, Edit, va­lóságos szemefénye az édes­anyának. Sokat és szívesen beszélt róla munkatársainak. Tavaly márciusban az özvegy kisírt szemekkel ért a mű­szakba. A szalag többi tagjai körülfogták. Mi baj van? — faggatták. Wilhelmné elmon­dotta, hogy a lánya súlyos be­teg és a budapesti szakkór­ház annyira zsúfolt, hogy a beutalás ellenére sem tudnak a gyereknek ágyat biztosí­tani. Bartók Barnabásai párt­titkárhoz is eljutott a szomorú hír, aki tüstént intézkedett. Felhívta telefonon Fehér Ti- bornét, az MTH-iskola igaz­gatónőjét és az ő közreműkö­désével, az Egészségügyi Mi­nisztériumon keresztül hu­szonnégy órán belül ágyat szereztek Editnek. Azóta a kislány felváltva hol a kórházban, hol otthon tartózkodik. Állapotában ja­vulás nem állt be, sőt a kö­zel egy esztendős fekvés egyre jobban legyöngítette. Három héttel ezelőtt Wil­helmné azzal jött be a gyár­ba, hogy a kislány már nem bírja a fekvést az ágyban, minden kívánsága, hogy az édesanyja szerezzen egy nyug­ágyat, amiben félig ülve, fé­lig fekve jobban ki tudja ma­gát pihenni. Az özvegy pa­naszkodott a munkatársainak, hogy pénze nincsen és a leg­szívesebben kölcsön kéme egy nyugágyat. A munkatársak szájról szájra adták a szót és Wilhelmné bajának híre elju­tott Bartóknéhoz, aki ismét azonnal intézkedett. Bemondta a mikrofonba és a gyár hang­szóród minden teremben fel­hívták a dolgozók figyelmét arra, hogy Wilhelmné súlyos beteg kislányának nyugágy kellene. Az első öt percben'tizen je­lentkeztek. K. B.-né vadonatúj nyugágyat ajánlott. D. J.-né- nek csak egy nyugágyváza volt, de szívesen felkínálta. A telepvezető csővázas nyug­ágyát szívesen nélkülözhette volna. Az 51-es és 54-es sza­lag tagjai egy dobozban pénzt gyűjtöttek és egy fél órán be­lül megvásárolták a D. J.-né nyugágyához szükséges len­vásznat Aznap délután Edit már ké­nyelmes nyugágyban pihent. És azóta a gyár dolgozói sa­ját ügyüknek tekintik Wil­helm Edit kereskedelmi ta­nuló sorsát. Nap mint nap kedveskednek neki valamivel. Aki disznót öl, kóstolót küld. Csomagokat kap, tele gyü­mölccsel, csokoládéval. Min­den fizetéskor szótlanul teszik egy dobozba azt a néhány fo­rintot, amivel meg akarják szépíteni a kislány szomorú életét. Oly jó arra gondolni, hogy Wilhelm Edit nincs egyedül. Rik. . Labdarúgó seregszemle A két vezető ceglédi egye­sület elmúlt vasárnapi lab­darúgó-találkozójának ez a leghelyesebb jellemzése: se­regszemle! Minden ceglédi labdarúgó a „fedélzeten” volt! Már 1 órakor elkezdődött a CVSE és C. Kossuth Épí­tők ifjúságii és tartalék já­tékosadból álló csapatok mér­kőzése, annyi tehetséges fia­tal labdarúgóval, hogy régen láttunk ceglédi fiúkból ilyen Sok tehetséget a pályán — egyszerre! Helyezkedésből, labdakezelésből, lelkesedés­ből s még összjátékból is csak szépet és jót láttunk. Öröm volt látni, milyen kulturáltan játszottak a fiúk! Jaj, csak ne góllövésre men­ne a játék, de sokikal keve­sebb lenne az örömben — az üröm... Már ezeknél a fia­taloknál is jelentkezett azon­ban az a fatális betegség, ami minden labdarúgás leg­főbb betegsége; a lövések­től való irtózás. Végül mégis a nagyobb lövőkészséggel ren­delkező Építők együttese nyerte meg 4:l-re a talál­kozót — megérdemelten! Ezután a „nagyok” talál­kozója következett. Ekkorra ismét megnőtt a közönség, téli viszonylatban nagyra, mert mintegy 500 néző to­pogott közel két órán ke­resztül a hideg fagyon, míg végül is sárrá olvadt alat­tuk a talaj. De senki sem gondolt ott erre, mert a pá­lyán eleven, kemény, de sportszerű küzdelem folyt, ami magával ragadta a né­zőket is. Az első félidő azért volt izgalmas, mert a jóval lendületesebb és tech- nikásabb CVSE nem bírt a kitűnően védekező Építőkkel. Meg kellett elégedniük azzal, hogy az Építők egygólos ve­zetését kiegyenlítették, bár gyakran hallottunk ilyen megállapításokat a nézők ré­széről: „Meglátszik, hogy a CVSE egy klasszissal jobb, mint az Építők” . . . Dehát a labdarúgásban „hivatalosan” mégis csak a gólok száma dönt! Ez pedig csak a máso­dik félidőben sikerült a CVSE-fiúknak, amikor jó- néhány játékost lecseréltek az Építők. 6:l-es győzelmük — ha kissé túlzott is a gólarány — teljesen megérdemelt. Va­lóban sokkal határozottab­ban játszottak és szinte vé­gigtámadták a mérkőzést. A látottak után szögezzük le: vétkezik az a sportvezető, aki ide máshonnan akar já­tékost importálni! Kitűnő játékosanyag van itt és jó kezekben nőnek a fiúk — ezt mutatta ez á vasárnap. Fia­talok! Bátorság és önbiza­lom ! ! ! Az idősebbektől pe­dig megértést és önfegyelmet kérünk. Éppen azoknak kell ezt tudni a legjobban, akik maguk is egészen fiatal ko­rukban kerültek be az első csapatba és vittek a játékba erőt, lendületet és új színt..: Kökény, Gyikó Ba­jos, Csontos — és még so­rolhatnánk ... Nem hallgathatunk a kö­zönség irányában sem. Ha volt vétónk akikor, amikor ártottak a sportszerűségnek és jó hírnevünknek, úgy most is szólnunk kell, de csak a dicséret hangján! ★ Asztaliteniszezőink közül Kovács Béla, dr. Dervaderics János és Pap Éva vett részt vasárnap a Szombathelyen megrendezett országos vidéki bajnokságon. A rendkívül erős mezőnyben derekasan küzdve, elismerésre méltó eredményt értek el, mert dr. Dervaderics az öregfiúk cso­portjában 3., Kovács Béla ugyanitt 5. lett. Pap Éva a női párosban harcolt ki igen értékes 3. helyet, a miskolci Klimont oldalán. E verseny­nek 400 indulója volt! V. A ceglédherceli termelőszövetkezetek munkáját tárgyalta a járási tanács végrehajtó bizottsága Pénteken délelőtt tartotta rendes ülését a járási tanács végrehajtó bizottsága. Első napirendi pontként a járási tanács igazgatási osztályának munkáját tárgyalta meg. A járási tanács, de a köz­ségek igazgatási dolgozói is általában jól végzik el felada­taikat — állapította meg a végrehajtó bizottság. A köz­ségi tanácsok igazgatási dol­gozói közül különösen jól dolgozik Albertirsán Kovács Lajosné és Bartos Anna, a jászakarajenői tanácsnál pedig Győri Erzsébet igazgatási elő­adó. Elfogadta a végrehajtó bi­zottság Molnár Lászlóné igaz­gatási osztályvezető jelentését az általános igazgatási felada­tok végzéséről, majd a tűz- x-endészeti feladatoknál meg­állapította, hogy a járás vala­mennyi községében működik önkéntes tűzoltótestület, több mint 300 fős létszámmal, azonban Csemő, Nyársapát és Mikebuda községekben erősí­teni kell a tűzoKótestületeket. Az elmúlt évben állami erő­ből felépült Nyársapát község tűzoltószertára. Csemőben a községfejlesztési terv kereté­ben épül új szertár. 1960-ban a ’ szertárak felújítására 30 000 forintot biztosítottak, az idén pedig 40 000 forintot használ­nak fel Kocsér és Köröstetét- len községek tűzoltószertárai­nak felújításánál. A nyári tűzvédelem ideje alatt a testületek lelkiis­meretesen teljesítették fel­adataikat, így jelentősebb kár a gabonatermésben nem esett. A tűzvédelmi bizottságok is rendszere­sen működtek. A községi tanácsok is ko­moly mértékben támogatták anyagilag a tűzoltótestülete­ket. Albertirsán 5000, Nyárs­apáton 14 000, Köröstetétlenen 2000, Jászkarajenön 6000 és Törteién 5000 .forintot biztosí­tottak. Az összegek nagy lö­szét ruházatra fordították. Az igazgatási osztály, mint I. fokú gyámhatóság is jól látta el feladatát. A múlt évben több mint 40 gyermeket kellett anyagi, vagy erkölcsi ok­ból állami gondozásba venni. Az anyagi okok miatt állami gondozásba vett gyermekek egy része az anyához nyert vissza­helyezést. Az önhibájukon kívül szű­kös anyagi helyzetben élő sokgyermekes szülők gyerme­keinek ruházatuk pótlására az 1960. évre biztosított gyám­ügyi keretből közel 20 000 fo- ’rint segélyt utalt ki a gyám­hatóság. Az igazgatási osztálynak, mint szabálysértési hatóság­nak főként borjúvágások, ser­téshús forgalombahozatala és termelőigazolványok nélküli árusítási ügyekben kellett el­járást indítani. Második napirendként a ceglédberceli termelőszövetke­zetek munkáját tárgyalta meg a végrehajtó bizottság. Megál­lapította, hogy a Petőfi Tei- melőszövetkezetben 94 tag tett területvállalást, ami azt je­lenti, hogy a tagok 80%-a a munkaerejéhez mérten vállalt területet. A tavaszi munkákat brigá­donként kívánja a tsz megin­dítani. A fogatosoknak külön-kü- lön kiosztják a területet vetésre, fogasolásra. A fogatosok mellé a növény- termelőket is beosztják. Egy fogatosnak 20 hold kukoricaterület jut és ezt a területet 1 személy vál­lalta művelésre. A gépál­lomás gépeit a tavaszi tárcsázásoknál és a ku­koricavetésnél kívánja igénybe venni a termelő- szövetkezet. A Rákóczi Tsz tagsága ki­vette részét a munkából, így az őszi munkákat zökkenő nélkül elvégezték. Az istálló­építésüket is szorgalmas mun­ka jellemezte. Munkavállalást 108 tsz-tag tett. A kalászosok legnagyobb részét géppel takarítják be, mintegy 200 holdon azonban kézi aratást kell végezni. Eb­ből 133 holdat vállaltak el ed­dig a tagok. A továbbiakban elfogadta a v. b. az 1961-. évi községfej­lesztési terveket, A mezőgazdasági termelési szintek biztosítása érdekében fontos a termelőszövetkezeti vezetők és tagok szakmai kép­zése. Az ötéves terv során a mezőgazdaságra háruló fel­adatok teljesítéséhez szüksé­ges, hogy a tsz-tagok és veze­tők elsajátítsák a nagyüzemi mezőgazdasági termelés tudo­mányát. Részletesen foglalkozott a jelentés a járás területén fo­lyó oktatási formákkal. A járásból négyen tsz- elnökképző iskolán tanul­nak. A mezőgazdasági szakmunkásképzés előse­gítése érdekében 20 sza­kosított egyévfolyamos tanfolyamot szerveztek. 16 ezüstkalászos tanfolyamon 343 hallgató vett részt. 51 tsz-tag a gépállomásokon szervezett traktoros-gé- pészképző tanfolyamokon tanul. A napirendekkel kapcsola­tos határozatok meghozatala után befejezte munkáját a végrehajtó bizottság. Peresztegi Rózsa Kések, köszörűk mestere Egy öregember batyujából borotváját halássza elő. — Ez a bácsi tizennyol; éve hozza ezt a borotvát hozzám élesíteni — halljuk Szathmáry Károlytól, alig hogy belépünk a műhelyébe. — Régi iparos családból származom, még a céhrendszer idejére visszavezetem asztalos, lakatos nagyapáim. Ebbe a szakmába egészen véletlenül kerültem, de megszerettem na­gyon. — Pesten szabadultam 1920- ban, s ott is segédeskedtem tíz esztendeig. Azután önálló let­tem. Most csak javításokkal foglalkozom, nem jut időm új dolgok készítésére. Kést, ollót, borotvákat és orvosi műszere­ket élesítek. Az utóbbi munkát egyedül végzem, idehozzák a 1 kórházból, SZTK-ból, szülőott­honból az élesíteni való mű- j szereket. Nem panaszkodha- i tóm, bőven ellátnak munkával = mondja. — Az a legjobb érzés szá­momra, amikor régi megren­delőim, üzletfeleim keresnek fel és hozzák az évekkel ez­előtt általam készített zseb­kést, tőlem származó munkát. Ilyenkor jólesik az elismerés. — A napokban is beállít hozzám egy ember, s mutatja a borotváját, már nem elég éles — mondja. Kezembe vet­tem, láttam, hogy három éve élesítettem. Itt közbeszólunk, megkér­dezzük: honnan ismerte fel, hogy az ö munkája volt. — Meg szoktuk jelölni, számmal látjuk el a munkát, ahogy a kezünkből kiadjuk — mondja a mester. — Iparkodom a legjobb mi­nőségű munkát végezni, jól el­készíteni azt a munkát, amivel megbíztak — szól végül és sze­rényen említi a nemrég kapott kitüntetést a „jó minőségű munkáért”. Tamasi Tamás Mérlegen az 1960-as esztendő Látogatás a Ceglédi Húsipari Vállalatnál Sex'ény munka folyik a Ceg­lédi Húsipari Vállalat könyve­lésében: kattog a számológép, serceg a toll, mindenki láza­san dolgozik. Megkérdezzük a vállalat fő­könyvelőjét, mi az oka annak, hogy még egymással sem vál­tanak szót a könyvelés dolgo­zói? — Ne csodálkozzanak ezen, hiszen most már csak néhány adat kell és egyhónapos meg­feszített munka után kész az elmúlt év mérlege. Ne is zavarjuk az egyébként jókedvű könyvelőket, hiszen belátjuk, ilyenkor minden perc drága. — Jöjjenek az én szobám­ba — tessékel a főkönyvelő és az adatok elkészültéig beszél­gessünk. Élünk az alkalommal és ele­get teszünk a meghívásnak. — Sajnos, kissé szűkösen vagyunk irodák dolgában — mentegetőzik a főkönyvelő —, de azért majd csak elférünk. — Jelenleg mit dolgoznak? — tesszük fel a kérdést. — Ma és az egész elmúlt hó­napban marhát vágtunk táro­lásra és csontoztunk a Körösi és Kecskeméti Konzervgyár részére. Ezenkívül lovat vá­gunk saját feldolgozásra, ugyanis az elmúlt évben mint­egy négymillió forintos érték­ben lófeldolgozó üzemet léte­sítettünk. — Szereti a lalkosság a ló­kolbászt? Hová szállítanak be­lőle? — Megvallom — válaszolta a főkönyvelő — eleinte mi is kétkedve fogadtuk a száraz ló­kolbász kelendőségét, de ma már ott tartunk, hogy alig győzzük gyártani, annyi a megrendelés. Hogy hová szál­lítunk? A legfőbb piacunk Budapest, ahol — örömmel mondhatom — keresi a fo­gyasztó közönség a Cegléden készült száraz lókolbászt. Ezen­kívül sokat szállítunk a bor­sodi szénmedencébe, Debre­cenbe és az ország északkeleti részébe. És talán azt is meg­említhetem, hogy lóhúskészít­ményeink közvetlen export formájában, úgyszólván vala­mennyi európai országba el­jutnak, egész Angliáig! — Mennyit gyártottak ebből az áruféleségből a múlt évben? — A múlt évben 90 vagon száraz lókolbászt és egyéb ló­húskészítményt értékesítet­tünk, tehát az előbb említette­ket ez a szám is híven igazol­ja. Ebben a pillanatban lelke­sen lobogtatva hozzák az utol­só adatot. Érdeklődve figyeljük a fő­könyvelő gyors számításait, aki néhány perc múlva öröm­mel nyilatkozik: — Ahogy az évközi mérle­gekből sejtettem, most beiga­zolódott: közel egymillió forint a többletnyereség! — Nesz tehát nyereségrésze­sedés! — szólunk közbe. — Ez már valószínű, per­sze ebben van olyan tétel is, amely nem jöhet számításba, de 10—12 nap az biztos. Megköszönjük a felvilágosí­tást és azzal a tudattal távo­zunk el: ennél a vállalatnál jól dolgoznak. Ce*w& mm EGY PILLANATRA Azt olvastam az újságban, A fürdőben sokan fáznak, Papucs nélkül tüsszentgetve Zsebkendőbe trombitálnak. Ha már nincsen pénz papucsra Egye csuda, azt se bánják, De legalább aki tüsszent Egészségére kívánják. — O — — 115,7 SZÁZALÉKRA tel­jesítette 1960. évi termelési tervét a ceglédi Építőipari Kis­ipari Termelőszövetkezet. — A GYÁMHATÓSÁG 1960- ban tizenhat gyermek örökbe­fogadását engedélyezte. — SZOMBATON délután négy órakor a gimnázium tor­natermében az abonyi gim­názium, a szolnoki közgazdasá­gi technikum és a ceglédi gim­názium tornászai versenyez­nek. ANYAKÖNYVI HÍREK Cegléd Születtek: Bálint Katalin, Ha­lász Juciit Ildikó, Mikhel Béla, Tóth István, Tóth Mária. Varga József, Urbán Zsuzsanna, Győri József. Török Géza, Fazekas József, Baranyó Éva Ibolya, Ben- ke Sándor, Berkes Edit, Kovács László, Szarvas János, Balon György, Bendó Ibolya. Hajdú Gyula, Farkas Erika, Tóth Éva Erzsébet. Zakar Károly. Somodi József, Szemetka Zsuzsanna. Házasságot kötöttek: Szota Já­nos és Both Julianna, dr. Antal István és Kapp Ida Etelka. Di- viki Imre é* Sárik Erzsébet. Jani József és Bezzeg Margit. Zvara István és Mészáros Erzsébet. Far­kas Ferenc és Pozsgai Ilona. Elhaltak: Balogh Pál 63 éves. Horgos Dezsőné szül. Péter Mária 39 éves, Bathó Albert 61 éves, Gyura Ferenc 80 éves, Raffay Fe­renc 66 éves. Farkas Jánosné szül. Sepsi Zsuzsanna 79 éves, Tóth Mária 1 napos. Pusztai Im- réné szül. Zakar Julianna 80 éves. Füle Ferencné szül. Gere Mária 78 éves, Deli Sándorné szül. Tar Ráckhel 76 éves, Sági Józsefné szül. Sági Anna 50 éves. Nagy Mihály 54 éves. Dobos József 87 éves, Végh Jánosné szül. Ócsai Borbála 85 éves. Albertirsa Született: Kolompár Házasságot kötöttek: Gór Já­nos és Halmi Erzsébet. Elhalt: Máté János 74 éves. Ceglédbercel Született: Schmidt Géza Fe­renc. Törtei Születtek: Cseh Tibor. Lengyel Lajos, Vágó János Pál. Házasságot kötött: Túri Antal 4s Baksa Irén Irma. Elhaltak: Godó Mihálv 94 éves. Godó Péter 74 éves. Fa i ka Jó­zsef 87 éves. Borsos Józsefné ^zül Molnár Terézia 75 éves, Kál- di János 73 éves. * — TANULNAK a csemői tsz-tagok. A Szabad Föld Tsz- ben 26 hallgató vesz részt a szőlő- és gyümölcstermelési tanfolyamon, amelynek veze­tője Bóczér József, a tsz fő- agronómusa. A Rákóczi Ter­melőszövetkezetben szintén folyik szőlő- és gyümölcster­melési tanfolyam 30 hallgató részvételével. Előadója Lu­kács Benő, a tsz agronómusa. 113,8 SZÁZALÉKRA teljesí­tette 1960. évi tervét a ceglédi Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó Ktsz. — A TÖRTELI teiTnelőszö- vetkezetben is készülnek a zárszámadások és nagy erő­vel folynak a vállalások. A Kossuth Termelőszövetkezet­ben száz százalékig teljesítet­ték, a Béketábor Termelőszö­vetkezet pedig 70 százalékban teljesítette a vállalásokat. — TÖBB MINT kétmillió forint volt a ruhaipari kon­fekció termelése 1960. évben a Ceglédi Vegyesruházati Ktsz-nek. — A GIMNÁZIUM levelező tagozatának tanulói már a múlt héten megkezdték a fél­évi beszámolókat, az esti tago­zatosoknak pedig hétfőn kez­dődött. — A CEGLÉDBERCELI Rá­kóczi Termelőszövetkezet az idén két darab 120 férőhelyes sertésól és két darab 20—20 férőhelyes sertésfiaztató építé­sét tervezi. — KIVILÁGITATLAN ke­rékpárral vett részt az esti forgalomban Gábor Tibor ceglédi lakos, e tettéért a szabálysértési hatóság 150 fo­rint pénzbírsággal sújtotta. — A CSEMÖ1 Rákóczi Ter­melőszövetkezet tíz kh. új gyümölcsöst telepít. Halhatatlan szerelem címmel az irodalmi színpad péntek este 6 órakor zenés irodalmi összeállítást rendez. Az esten szavalatokkal Gyar­mati Teréz és Kelemen- Jó­zsef, az egyetemi színpad tagja lép fel, zongoraszámok­kal pedig Remsei András zongoraművész működik köz­re. Az est új színfoltjai lesz­nek a tánckompoziciók, ame­lyeket Rómeó és Júlia Psyche címmel a budapesti Tarka Színpad szólótáncosai adnak elő, és a színdarabrészlet, amelyet a Tristan és Isolda című színműből Nagy Ma­rianne és Ladányi István ad­nak elő. Az est rendezője és bevezetője Farkas Nászló gim­náziumi tanár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom