Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-24 / 47. szám

1961. FEBRTJÄR 24. PÉNTEK "^MímÍod S A Nagykőrösi Földművesszövetkezet a közös gazdaságok erősítéséért és a közellátás javításáért íJ£EMEU%EBÚE JEEENTIK : Száz gép, száz lakás - Malom - ember nélkül Vasaló Dél-Amerikának - 30 tonna szintetikus műszál ” féle — önműködően tárolja. Rövidesen küldöttgyűlés tárgyalja meg a Nagykőrö­si Földművesszövetkezet el­múlt évi tevékenységét. Fel­kértük Halasi János igaz­gatósági elnököt, tájékoztas­sa olvasóinkat a szövetkezet eredményeiről. — A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével a Nagy­kőrösi Földművesszövetkezet feladatai is megváltoztak — mondotta. — Ennek során hozzájárultunk a ter­melőszövetkezetek erősí­téséhez mezőgazdasági cikkek, szerszámok, mű­trágya és növényvédősze­rek biztosításával. Az elmúlt év folyamán 2250 mázsa műtrágyát és 175 mázsa növényvédőszert bo­csátottunk a nagykőrösi kö­zös gazdaságok rendelkezé­sére, de szakemberekkel is támogattuk őket, könyvelőt, Valamint felvásárlási és ér­tékesítési szakembereket ad­tunk át — Ezzel egyidejűleg az ál­lami kereskedelemmel kar­öltve, a lakosság jobb áruel­látására törekedett földmű­vesszövetkezetünk. Vegyes­boltjainkat korszerűsítettük, a 17. sz. élelmiszerboltot ön- kiszolgálóvá alakítottuk át. Tatarozás! és javítási költségekre 320 000 forin­tot használtunk fel. Közel 2,5 millió forintos költ­séggel itt épül Pest megye legszebb, legkorszerűbb szö­vetkezeti áruháza. Kereske­delmi higiénia tekintetében azonban van még kívánni­való. Még nincs minden élelmiszerboltunkban hűtő­szekrény, némelyik raktá­runk kifogásolható még egészségügyi szempontból, s néhol a kiszolgálás sem ki­elégítően udvarias. Vendég- látóüzemeink színvonalát is tovább emeljük, hűtőszekré­nyeket és vitrineket sze­reztünk be és új konyha­tömböt építettünk. — A közellátást tojás- és baromfifelvásárlással és ér­tékesítéssel segítette szövet­kezetünk. Az elmúlt évben 45 mázsa csirkére, 2580 da­rab pulykára, 670 darab hí­zott kacsára és 1240 darab hízott libára kötöttünk szer­ződést a háztáji gazdaságok­ban, 190 ezer forint szer­ződési előleget folyósítot­tunk számukra. Némelyek azonban a szerződési fegyel­met megszegve, az előleget felvették és nem neveltek baromfit. . így Peslig Teréz (Tázerdei út 15.) 1950, ifjú Sebők István (Alsójárás 65.) 3700, Lajos István (Száraz d. 5.) 3000 forint előleggel nem számolt el szövetkeze­tünknek. Ez évben a baromfineve­lésre és hizlalásra, va­lamint a tojásra szerző­dőknek az előlegen kí­vül takarmányt is biz­tosítunk olcsó áron. Már eddig sok tsz-tag igény­be vette a kedvezményt. Feb­ruár 15-ig 2000 darab na­poscsibét adtunk ki a ház­táji gazdaságokba. — Múlt évi forgalmi ter­vünket 105, eredményter­vünket pedig 148 százalék­ra teljesítette földművesszö­vetkezetünk. Ehhez a telje­sítményhez a munkaverseny különböző formái is hozzá­segítettek bennünket. Föld­művesszövetkezetünk az 1960 első félévi eredménye alap­ján elnyerte a . Kiváló föld- mű vessző vetkezet” címet, II dolgozó „Kiváló földműves­szövetkezeti dolgozó” kitün­tetést kapott, s öt egysé­günk nyerte el a „Kiváló bolt” címet egész évi mun­kája után. Jelenleg 11 egy­ségünk versenyez a „Kiváló bolt”, illetve „Szocialista bri­gád” címért. — Szövetkezetünk dolgo­zói általános műveltségük és szakmai képzettségük bőví­tésével is arra törekszenek, hogy feladataikat sikereseb­ben oldhassák meg. Huszon­ötén iratkoztak be az általá­nos iskola VII—VIII. osztá­lyába, ketten gimnáziumba, kilencen pedig közgazdasági technikumba járnak. A ke­reskedelmi tanulók jó ta­nulással igyekeznek a szak­ma elsajátítására. Különö­sen kitűnik közülük Barla Imre felszolgáló tanuló, Okrohlicza Julianna élelmi­szerszakos tanuló és Buj­dosó Rózsa textilszakos ta­nuló. Mindhárman színjeles bizonyítványt szereztek. — A munkában kitűnt dolgozók közül hármat jutalomüdülésben, kilen­cet szakszervezeti üdü­lésben részesített szö­vetkezetünk. 26 KISZ- fiatai pedig háromnapos kiránduláson vett részt. — Az igazgatói alapból 48 ezer forint összegű pénzju­talmat osztottunk ki az el­múlt évben, 6500 forintot fordítottunk kulturális cé­lokra, a rászorulókat 17 000 forint összegű segélyben ré­szesítettük és 129 000 forint nyereségrészesedést fizettünk ki — fejezte be tájékozta­tóját Halasi János, igazga­tósági elnök. d. k. Ma Enyingen sorsolják a lottót A hónap utolsó lottósorso- iását is vidéken rendezi a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság. A lottó 8. heti nye­rőszámainak húzását február 24-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Enyingen. a járási művelődési házban tartják. Ezúttal ugyancsak sorso­lás útján döntik el azt is, hogy a februári négy játék­hét közül melyik hét szelvé­nyei vesznek részt a követ­kező tárgynyéremény-húzá­son. (MTI) Mindennap van új hír. Két esztendeje még az volt az új­ság, hogy Bugyi községben gyár lesz. Azóta külföldre is csomagolják az itteni telefo­nokat. Most azért megy a ver­senyfutás, hogy a készülékek alkatrészeit csaknem teljes egészében itt készítsék. Ápri­lis 4-re jelölték ezt a fontos dátumot. Addigra helyén kell állnia az alkatrészműhelyben minden gépnek és em­bernek, 113 berendezés érkezik, ide folyamatosan, köztük sok olyan, amelyik „precízebb az embernél”. Már tető alatt a telefonalkatrész-gyártás ké­szülő raktára, hogy minden együtt legyen — időre. Kőművesek dolgoznak a fa­luban is. A telefongyári szak­embereknek épül száz lakás. Fővárosi igényű egy és két szoba összkomforttal, közmű­vel ellátva. Tavasszal új ott­honhoz jutott „telefonosok költöznek a faluba. A ceglédi malom — Teljes gőzzel?! — Teljesen —, de villany­nyal. A gőzmalom az év ele­jén szűnt meg és most a kör­nyék őrletési gondja „a nya­kunkba szakadt”. — Tisztes súly lehet! Az üzemvezető bólogat. — Négy vagon lis2tet vi­hettek innen naponta. Most kettővel több a napi őrlés. Persze, nem panaszként mon­dom. Cegléd és környékének egyetlen malmát nyáron újí­tották fel. A zsákolt liszt már szalagon megy tovább, s ott zsákemelőgép raktározza! — S befelé jövet? — Az idén kezdik építeni a gabona­raktárat. Zsákmáglyázó emelőgép veszi át a szol­gálatot a cipelő embertől. Az óriási tartály — silóraktár osztja szét és szállítja a magot az őrlőkhöz. — Szóval az egyik felén be­öntjük a magot, másikon tart­hatjuk . ; i — _a zsákot! És már 61­b en megkezdjük a szállítóbe­rendezések beszerzését is. — Ez igen. Jóformán ember nélkül megy majd. A Váci Fonógyár ötven tonna! Nagy súly, bármiből. Tex­tilféleségből —: rengeteg. Az idéni ennyivel lesz nagyobb gondjuk És ehhez a sok do­loghoz egy fia új gép sem érkezik! Talán annyi a se­gítség. hogy gőzgép helyett most térnek át elektromos meghajtásra. Egyszóval öreg fonoda ez. Annál nagysze­rűbb, amit produkálnak! Hu­szonnyolcán kapták meg, ki­tűzött feladatok teljesítéséért* a kiváló dolgozó kitüntetést. Egy, illetve kéthavi fizetést „mellékeltek” a tisztes cím­hez. De nagy elismerés a ja­nuárban átadott férfi-női öl­töző is. Az idei programban 15 tonnáról harmincra eme­lik a szintetikus műszál felhasználását. A Ceglédi Villamosipari Gyár — Vasaló Dél-Amerikának? — Miért? Ott is csak kell vasalni. — Ebben nem is kételked- hetem, csak az lepett meg, hogy Magyarország ezt is szállítja, s Ilyen messze! — Méghozzá márkásat! Oli- vaszemes és svájci vasalót. — Még nem volt szeren­csém' hozzájuk, De így is el­fogadjuk a tájékoztatást. — Kényes munka! Gornbos- tűfejnyi öntéshiba is „ki­bukik” a sok csiszolás, dör­zsölés, fényesítés alatt. De- hát öntünk itt mindenféle villamosgép-alkatrészt, motor­házat is. — Mit tud ez a kis öntöde? — Januárban 62' ezer kilo­grammot. Ezt úgy, hogy alig léptünk a négy százalék rosz- szul sikerült öntés fölé. Ta­valy meghaladtuk az öt szá­zalékot. de úgy is a legjobb tíz öntöde kö­zé sorolhatjuk magunkat — az országban! Persze, csak szerényen. Balogh bácsi felteszi a szemüvegét: — Múlt év végén 131 ezer forinttal lettünk gazdagab­bak csak azzal, hogy külföl­di nyersvas helyett háztartá­si ócskavasat olvasztottunk be A villamosipari öntöde „háztartási könyvelése” most is tart, s nem vitás, hogy év végére nem az első tíz, de az elsők között olvashatjuk ne­vét. A Forte Hírt adtunk már a tavasz- szal piacra lépő színesfilm­ről. De ezenkívül is sok a kö­telezettség. A trópusi filmek emulziójának, fényérzékeny rétegének minőségét kell ja­vítani, az export nemcsak a Forténak, de az országnak is sokat jelent: egy dollár im. portanyagból kettőt ámíta­nak elő! Most nyolc és fél milli­ós értékű építkezéssel bő­vítik a gyártási lehe­tőségeket. Az új épületben dolgozik majd a filmkiszerelő üzemrész. Nagy baj. hogy a 25. számú Építőipari Vállalat nem na­gyon respektálja a termelé­si és exportnövelési lehető­ségeket, mert a nyolc és fél milliós építkezés fele tava­lyi elmaradás. Az idén különben jelentő­sen nő a filmtermelés. Az SZTK-biztosítottak rohamos emelkedéséhez a rendelőinté­tetek 25 ezer négyzetméter­rel több röntgenfilmet igé­nyeltek. A Forte vállalta! (*. gy-1 A tél legénye fel­öltötte jégpáncélját, majd füttyentett a szellősíppal, s vala­honnan a havasolt felől vágtában jött a szélparipa. Lesodorta a fák utolsó zörgő levelét is. A hópihék aggodalmasan eresz­kedtek a dermedt erdőre, ahol riadt nyulak, őzek lapul­tak. — Híjj-ha! — hor­kant a tél legénye, s felpattant a szélpari­pára, hogy dühödten megkergesse a bátor­talanul táncoló hó- pihéket. Amidőn ki­fújta hirtelen harag­ját, hófehér kucs­mát nyomott a he­gyek fejére, majd le- nyargalt a völgybe, ahol békésen pipál­tak a házak kémé­nyei. Odabent, a bú­boskemence mellett ringó bölcsőben még álmában is felsírt a gyerek. Mindenki félt. A szarvasok a rengeteg mélyén, a farkasok a hószem- I fedős nádasokban. JÉGTÖRŐ Nem volt legény a tájon, aki a téllel megbirkózott volna. Még a medvét is úgy odaverte, hogy tavaszig elaludt. Ekkor jött Mátyás, aki maga sem tudta, hogy a huncut erdei madártól, avagy az igazságos királytól örökölte nevét? ... Ö is fütyörészett, csak valamivel szebben, mint a tél legénye, mert tavasszal a madaraktól tanulta e vidám dallamot. Ez tüzelte, s így nem fázott. Nem félt, mert énekelt. — Hej, te hetyke! — süvöltött a tél le­génye, s lesöpörte Mátyás fejéről a pörge kalapot, hogy tisztességtudóbb le­gyen. — Ne komázz! — mordult az. — De­cember óta nyava­lyogsz, már szívesen betörném jégkemény koponyádat! MÁTYÁS — Hi-hi! — rik­kantott a tél legé­nye. — Még a neved napján is megemle­getsz! — s ráfújt. Még a fákat is zúz­mara lepte be. De Mátyás nem dider- gett. — Nevem napján majd találkozunk a patak partján. A téli nap a Halak jegyébe lépett. Meg­jött február, s annak is a 24-ik napja. Mátyás névnapján elment a patakparti viadalra. Szíve job­ban tüzelt, mint va­laha. A tél legénye már ott várta, a hozzá méltó jeges nyugalommal. Egyetlen szót sem váltottak. Mátyás le­húzta gúnyáját, de még a virággal hím­zett ingét is. — Bolond vagy te! — ámult a tél legé­nye. — Ha átkarolsz, jégvirág nő ki fa­gyott szívedből. Mátyás nem fecsé­relte a szavakat, de megdobbant a lába, s ölre kapta, mezte­len melléhez szorí­totta a jégpáncélos legényt. Oda, ahol a szív tüzelt. A tél le­génye felnyögött, s könnyese pp olvadt jégkék szeméből. A szív dobbanására a jégpáncél megrepedt. Mátyás a tél legé­nyét a patak jegére hcmperitette. A lék­be süllyedt jégpáncé­los téllegényt elkap­ták a vízitündérek és elvitték valahová, észak felé, száműze­tésbe. Mátyást azóta ne­vezik jégtörőnek. A győztes legény elnézett a messzeség­be, s olyat kurjan­tott, hogy még a vénasszonyok is meg­hallották, mert már közeledett a szőke, zöld szemű leány. — Hej, tavasz! Nedeczky Ferenc PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ „... Mielőtt távoztam vol­na, megszólított egy fekete. 35 év körüli férfi. Rosszul be­szólt magyarul. Barátkozni kezdett velem és együtt men­tünk le az utcára. „Pistá”-nak mutatkozott be, a vezetékne­vét nem tudom. Ekkor még nem mondott mást. csak a címemet kérte, s azt mond­ta, hogy majd a lakásomon felkeres ő vagy valaki más .. Teltek, múltak a napok. Ábrahámnál nem jelentkezett senki. Egyszer azután, 1956 december elején „"Pista” meg­jelent Abrahám lakárán. A késő esti órákban érkezett, de azért nem sajnálta az időt és hosszasan beszélge­tett a kiszemelt alannyal. Meggyőződött róla, hogy Áb­rahám nézete, felfogása meg­egyezik az övével. Megkér­dezte tőle, mit szólna hoz­zá. ha segítségét kémé bi­zonyos nyugati körök szá­mára? Abrahám készségesen felajánlotta szolgálatait. Az amerikai hírszerző tiszt — mert „Pista” ez volt — meg­kérte Ábrahámot, hogy első feladatként gyűjtse össze a „megbízható” személyek név­sorát. Majd közölte, hogy ő már a névsorért nem tud el­jönni, ínért sürgősen el kell hagynia az országot, veszé­lyes tovább itt tartózkodnia, de feltétlenül küldeni fog valakit, akit mindketten is­mernek. Hogy ki lesz ez, még nem tudja, majd oda­kint keres ilyen személyt. És talált. 1957 január. Ábrahám laká­sán, ugyancsak a késő esti órákban megjelenik Mrek- vicska Tibor, régi ismerőse és egykori munkatársa. Mrek- vicsika közli: a napokban Bécsben járt és „Pistá”-tól azt a feladatot kapta, hogy Ábrahámot szöktesse át a határon. — Bécsbe. a XIX. kerületi Hasenauerstrasse 12. alá, a Hotel Cottage-ba kell men­ned — mondta Ábrahámnak. — Ott a portásihoz mégy és Székely Pál néven jelentkezel. Mrekvicska nyomban át­adott 5000 forintot Ábraham- nak költségekre’. Majd még az éjjel mindketten felkereked­tek s leutaztak a határra. Itt elváltak, Mrekvicska visz- szajött Budapestre, Ábrahám pedig átszökött Bécsbe. A magadott címen jelent­kezett. A portásnak talán még az osztrák belügymi­niszter neve sem mondott volna többet, mint az, hogy „Székely Pál”. Azonnal szobát nyitott Ábrahámnak, majd ér­tesítette megbízóit. Egyébként az amerikai kémszervezetek módszereire. A titkos jelek megbeszélése után Pista kioktatta ügynökét a titkosírásra. Elmagyarázta neki, hogyan kell használni a vegyszert: a papír mindkét oldalát erősen dörzsölje egy másik papírral, majd egy gyufaszálra tekerjen vattát és ezzel írja meg a szöveget. Amikor a vegyszer megszá­radt, egészen addig dörzsölje, amíg eltűnik a szöveg, azután gőzölje és nehezékkel préselje le. A titkosírás gyakorlását a fényképezés technikájának ok­tatása követte, majd Pista ar­ról tartott előadásokat, hogyan kell különböző emberek meg­bízhatósága után érdeklődni. Ábrahám kiképzést kapott még tereptanból, térképolva­sásból, vázlatkészítésből, kü­lönleges szúrófegyverek hasz­nálatából. Megállapodtak az összeköttetés módszereiben is. A titkosírással írt leveleket „Székely Pál, Wien, XIX. ke­rület, Hasenauerstrasse 12, Hotel Cottage” címre kellett küldenie. Pista azt is elma­gyarázta, milyen jelszóval fog jelentkezni a futár, esetleges más anyagokért. A jelszó: „Tudna-e csinálni házassági fényképezést?” Erre Ábra­hámnak „Fehér vagy színes: fényképről van szó?” jelszó-; val kellett válaszolnia. Ezután i elkértek tőle még egy fény- i képet, azt kettévágták, a fej- j rész Abrahámnál, a kép többi; része Pistánál maradt. A jel-! szón kívül a futárnak ezzel a: fényképrésszel kellett jelent-! keznie. ! (Folytatjuk) } fel. Ugyanazok a kérdések, mint előző nap. Ettől kezdve egy héten át felváltva jött hol Bob, hol Pista. Mindig az élete után érdeklődtek, élet­rajzi adatai felől informálód­tak, s ugyanazt mindig le is íratták vele. Végül is befeje­ződött a faggatás. Pista kü­lönböző helyzetekből fényké­peket csinált Ábrahámról, majd elkérte az összes nála levő iratokat; személyi igazol­ványát, katonai igazolványát stb. is elvitte. Ábrahám ké­sőbb tudta meg, hogy ezeket lefényképezték és kartotékjá­hoz csatolták. Megkezdődött a kiképzés — ott a szálló Ábrahám részére fenntartott különszobájában. Pista először is a titkosírásra oktatta ki az ügynököt. Ábra- hám így vall erről: „...Pista elmagyarázta, hogy visszatérésem után titkosírás­sal fogunk levelezni. Közölte, hogy a levelezésben három titkos jelet kell alkalmazni adott esetekben. Az első ilyen titkos jel azt tudatja, hogy a vegyszer elfogyott vagy elve­szett. A második titkos jel ér­telme: a levél hátulján, vagyis tiszta oldalán titkosírás van. A harmadik ilyen jellel kö­zölhetem, ha elfogtak és úgy írtam levelet. Egyébként kö­zölte még ezekkel a jelekkel kapcsolatban, hogy ha ezt vagy munkám egyéb részeit a magyar hatóságoknak kiadom, a családomat el fogják in­tézni...” Ez a fenyegetés persze csak amolyan szokásos figyelmez­tetés volt... De azért jellemző' más ügyek kapcsán is kiderült, hogy a bécsi Hotel Cottage portása az amerikai kémszervezet embere ... Már több napja élte világát Bécsben Ábrahám — pénzt kapott a portástól —, de még senki sem jelentkezett. A negye­dik vagy ötödik napon azután megjelent a szállóban az ame­rikai hírszerzés megbízottja és „Bob” néven mutatkozott be. A szálló portását vette igény­be mint tolmácsot. Alaposan kikérdezte Ábrahámot itthoni körülményeiről, munkahelyé­ről, s arról, „csinált-e valamit október 23-a és november 4-e között”? Amikor Ábrahám közölte, hogy „csupán” az „if­júsági pártot szervezte”, Bob megelégedetten bólogatott. Mintegy három órai beszélge­tés után Ábrahám elment szó­rakozni. Másnap ismét megje­lent az amerikai hírszerző tiszt, most azonban egy má­sik tolmáccsal. Ismét ugyan­azokról a dolgokról faggatta a leendő ügynököt. De a szó­beli nyilatkozatokat most már papírra kellett vetnie. Ábrahám készségesen fel­ajánlotta Bobnak, hogy bár­milyen „munkát” el tudna végezni Magyarországon. Bob nem válaszolt rá semmit. A következő napon Pista kereste

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom