Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-22 / 45. szám
MONOR©VIDÉKE • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1961. FEBRUÁR 22, SZERDA Akik jól zárták az évet - s akik rosszul Két számadás tanulságai N api ogyatkozás W-M? •SSaMKto ■ ... ( Foto: Mészáros) NAPIRENDEN levő kérdés a lakosság köré- Ocu: mikor adnak ki nazuvi- tási gáz engedélyt ebben az esztendőben. Közel 3000 az igénylők száma, a legtöbbjük mo- nori. ..Nagy gyermekeim több műszakban dolgoznak, így a t'a- és szénfűtésü tűzhelyen költséges melegíteni az ételt” — írja P. K.-né monori lakos. „Nincs konyhahelyiséigem, a verandán főzök” — indokolja kérelmét S. J.-né Péteriből. A járási tanács nagy gondban van, mert a lehetőségek jóval kisebbek, mint az igények. Az elmúlt évben két ízben 80—80 engedélyt adhattak ki a legjogosultabb igénylőknek. Bódis Pál elvtárs, a járási tanács kereskedelmi csoportjának vezetője a következőket mondotta ezzel kapcsolatosan: — Az elmúlt héten jártam ebben az ügyben a megyei tanács kereskedelmi osztályán és a Belkereskedelmi Minisztériumban, ugyanis ez az ügy eddig ide tartozott. Röviddel ezelőtt átszervezés történt és a gázengedélyek ügye a Nehézipari Minisztériumhoz került. Az ott szerzett értesülések szerint egyelőre — bizonytalan ideig — várni kell az újabb engedélyekre. Gáz van elég — csak a palackhiány akadályozza az igények kielégítését. Ez úton is kérjük tehát a lakosság további türelmét. H. LEVÉL ALGÍRBÓL Egyik vecsési elvtársunk, Sárközi Sándor levelet kapott barátjától és harcostársától, aki az Algériai Kommunista Párt egyik vezetője. Többek között ezt írja: „Ami az eseményeket illeti, amelyek nálunk december hónapban játszódtak le, bebizonyosodott, hogy a francia gyarmatosítók, híven az ő vérszomjas fajvédő politikájukhoz, tömegesen lemészárolták az algériai hazafialcat. Az ő szörnyű, megfélemlítő bűntettük ellenére, a mi népünk még jobban megerősítette elhatározását szabadságharcában, ami o népszavazási bojkottban is megnyilvánult. Minden erőnkkel harcolunk az elnyomás ellen, amit népünkre kénysze- ritettek. Mi tudjuk, hogy szívós harcunk miatt a francia gyarmatosítók előbb, vagy utóbb kényszerítve lesznek tárgyalni a mi ideiglenes kormányunkkal, s kénytelenek lesznek elfogadni a mi alap- elveinket figyelembe venni elhatározásainkat. Hogy idáig eljussunk, még erősíteni kell harcunkat. Mi bízunk a világ haladó erőinek összefogásában, a béke és szocializmus táborának győzelmében. amelynek a szovjet nép a vezetője. Tudjuk, hogy a magyar munkásosztály is segíti a mi harcunkat." Eddig a levél. Bátor, bizakodó, mint azok az emberek, akik a gyarmati rabságból akarják felszabadítani hazájukat ha kell, még az életük árán is. V. V. Az egyik zárszámadásról, a jóról, csak röviden számolunk be. Egyrészt azért, mert a maglódi Micsurin Tsz-ben éppen azokban az órákban vitatja meg a szövetkezet / tagsága az eredményesen zárt esztendő tanulságait, amikor ezek a sorok már nyomdába kerültek. Másrészt azért, mert a jól záró szövetkezetek számadásával eddig is többször foglalkoztunk, tudósítottunk például az üllői Március 15, és a nyáregyházai Béke közgyűléseiről, ahonnan elégedett szívvel, tömött zsebbel mentek el a tagok. Nyilvánvaló elégedettséggel mennek haza a maglódiak is, hiszen 43 forint 30 fillért ér náluk egy munkaegység, 17 ezer forint a tagok évi átlagos jövedelme. Meg is érdemlik, mert jól gazdálkodtak: 5170 forint értéket termeltek meg átlagosan egy katasztrá- lis holdon. Fejlett, szép jószágállományuk van, sok pénzt ho- ■ zott a közös konyhára a spár- ga-magonc... Mendén igen rosszul, 253 ezer forintos mérleghiánnyal zárták az esztendőt. Ennek következtében egy munkaegységre nagyon kevés: 14 forint és 86 fillér jutott. Egy hold földön átlagosan mindössze 1800 forint értéket termeltek meg. Termésátlaguk jóval a tervezett alatt maradt, búzából 12 mázsa helyett csak 8, kukoricából 12 mázsa májusi morzsolt helyett mindössze 6,4 mázsa termett holdanként. A Monori Községi Tanács legutóbbi ülésén megtárgyalta az 1961. évi községfejlesztési tervet. Földváry György titkár beszámolóját élénk vita követte. A beszámolóból kiragadtuk azokat az érdekesebb adatokat, amely valószínű, hogy ] minden adófizető polgárt érdekel. Ebben az évben I egymiüió-hatszáztízezer fo- I rint áll rendelkezésükre a tervek megvalósításához. Néhány tétel az elmúlt évről áthúzódott erre az évre. Ezek befejezése elsőrendű feladat. így például a vasútállomás előtti tér korszerű kandeláberes és higanygőzlámpás megvilágítása, ugyanitt az út burkolásának befejezése és harminc közvilágítási lámpa felszerelése a Rá- kóczi-telepen. Az új feladatok közül a legjelentősebbek: félmilliós költséggel 3000 méterrel bővítik a kisfeszültségű elosztó- hálózatot a Rákóczi-telepen. A lakosság kívánságának tesz- sek eleget azzal, hogy Monor legnagyobb óvodájához a Dózsa György úton egy új foglalkozási termet építenek. Ezzel jelentősen megnövekszik a férőhelyek száma. A Kossuth iskola udvara is kicsinek bizonyult. Szükséges, hogy a szomszéd területet a rajta levő épületekkel együtt megvásárolják. A községi tanács határozata alapján ez még ebben az évben megtörténik. Húsz egészségügyi állomás felállítását is tervbe vették. A sportszékház felújítási munkálataihoz, a tűzoltók ruhapótlására és hangszerjavítás céljaira is jeHol a hiba? Mi a bajok oka? — ezt kutatta szenvedélyes hangon a szombati közgyűlés. Aszályos volt az esztendő — mondták egyesek. Igaz. De Maglódon, s másutt sem volt különb az időjárás. Az első közös esztendő a megnövekedett szövetkezetben különösen nehéz volt — mondták mások. Ez is igaz. De a szomszédos Gyömrőn is egyidőben növekedett mej a szövetkezet, ott is nehéz volt az első év, mégis 32 forint felett fizettek. Felvetették még a vezetés felelősségét, s több más félig-med- dig magyarázó okot. Ám a többség igen helyesen felismerte, hogy a bajok legfőbb oka a rossz munkaszervezés volt. A szövetkezetnek 307 tagja volt, azonban csak 81 van közöttük, akinek 250 felett van a munkaegysége, akire tehát azt lehet mondani, hogy egész évben rendszeresen részt vett a közös munkában. Ezzel szemben 80 tág egyáltalán nem dolgozott, 84- nek pedig 100-nál kevesebb a munkaegysége. A betervezett 71 ezer munkaegységből csak 48 ezret tudtak felhasználni. Az el nem végzett 23 ezer egységnyi munka miatt maradt műveletlen, vagy rosszul művelt sok kapásnövény, ebből származtak a lehetetlenül alacsony termésátlagok, s ennek következménye a tagok 'alacsony' jövedelme is. Hiába dolgozott nagy szorlentős összeget szavaztak meg. A megyei kórház röntgengépének megvásárlásához és a gimnázium építkezéséhez 426 ezer forintos támogatással járult hozzá a község. Mint ismeretes, a termelőszövetkezeti tagokról és családjukról történő szociális gondoskodás érdekében az egész országban jótékony hatással működnek a tsz-dolgo- zók megyei önsegélyző és biztosítási csoportjai. Pest megyében a szervezés az elmúlt évben vett lendületet és ennek keretében járásunkban először a gyömrői, maglódi és pilisi, majd az üllői és gombai tsz-tagok jelentős része kérte felvételét. Azóta többen kaptak közülük az önsegélyző csoport intéző bizottságától házassági, szülési, betegségi és egyéb szociális segélyeket, sőt ! a múlt év decemberében a I maglódi Micsurin Tsz-ből Du- I dásné, a gyömrői Petőfi Tsz- ből Dóczi és a pilisi Hunyadi galommal álló esztendőn keresztül Benyovics Mihály, Homola Pál, Hajdú Ferenc, Szabó Sándor, Gazsi Istvánné, Kovács lllésné, ifjú Ács István és a szövetkezet sok más tagja — ha Láng István, a Vidák-testvérék, Molnár János és mások hanyagsága, illetve munkakerülése kilopta zsebükből a megérdemelt és megdolgozott jövedelmet. A vezetőség és a tagság is levonta a tanulságot: 80—10.0 ember, bármilyen jól dolgozzék is, a gépesítés mai fokán egy 2600 holdas gazdasággal nem bir el. Meg kell hát szervezni a munkát úgy ebben az esztendőben, hogy abban a tagság egésze részt vegyen (sőt, a családtagok is!) és élni kell a törvényadta lehetőséggel annak érdekében, hogy a munkakerülők által okozott kárt ne legyenek kénytelenek a becsületesen dolgozók is megsínyleni. A nagy gondok ellenére is, a szövetkezet törzsgárdája bizakodással tekint a következő zárszámadás elé. Meg is van rá az okuk. Hiszen tavaly ilyenkor takarmányuk sem volt, teljesen pénzérí kellett venni. Most van annyi, hogy újig — beosztással —, elég lesz. Tavaly 4—4,5 ezer liter tej volt a fe- jési álaguk, most 15—16 ezer liter. Üresek voltak az ólak — most jelentős állatállománnyal rendelkeznek. Vetőmagjuk megvan, holott tavaly azt is venni kellett, illetve fel kellett kölcsönözni a tagoktól. Kevesebb teherrel indulnak tehát, s nagyobb eltökéltséggel: jobban megszervezik a munkát ebben az esztendőben! — ib — Tíznapos tanfolyam kezdődött hétfőn Pilisen, amelyen a járás déli részének tsz- eiből száznál több brigád- és munkacsapatvezető vesz részt. Tsz-ből Kurtán elvtársak — tagságuk és jó munkájuk alapján — a tsz-tagok 10 napos parádi ingyenes üdültetésében is részt vettek. A napokban pedig megható, szomorú ünnepség zajlott le a gombai Kossuth Tsz-nél, ahol a nemrég meghalt Zákó István özvegye könnyek között vette át a megyei intéző bizottság kiküldöttjétől azt az 1900 forintot, amely az 54 éves korában elhúnyt férje önsegélyző csoportbeli tagsága alapján őt megillette. Értesülésünk szerint járásunk több termelőszövetkezetének tagsága részéről rövidesen szintén várható a megyei önsegélyző csoporthoz való kollektív c'it'^kozás. Dr. Kozma Antal Félmillió forintot fordítanak a villanyhálózat bővítésére, befejezik a vasútállomás előtti tér korszerűsítését, bősz új egészségügyi állomást állítanak fel IMonoron AZ ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORT SEGÍTSÉGE özv Zákó Istvánné átveszi a pénzt NAPJAINK Zászló leng feketén, szél veri, csattogtatja szárnyát. Ketten nézzük: egy arasznyi fiúcska, meg én. Megszólít: — Bácsi, miért van kint a zászló? Nehezen válaszolok: — Megöltek egy bácsit... egy néger bácsit... Újból kérdez: — Miért ölték meg, bácsi? Mit mondjak a gyereknek? Mondjam: azért, mert jó volt, igaz és bátor? Ez a valóság, mit mondhatnék mást? De megértené-e a gyerek? S mi, felnőttek, mi megértjük? Mennyit * gondoltunk rá! Hol aggódón, hol reménykedve. Már éreztük, tudtuk a tragédiát, s még mindig nem hittük. Talán mégsem merik megtenni. És mégis megtették ... Most egyetlen düh és felháborodás a világ. Vesszenek a gyilkosok, s a felbujtók, a cinkosok, mind! A gyerek áll előttem, néz rám, választ vár. Igen, felelnünk kell a gyermekeknek. Ennek itt előttem, s annak a háromnak — az övéinek — ott Kairóban. De én most nem tudok szólni, elindulok inkább, lassan, tétovázva. Jön utánam, megérinti, megfogja a kezemet. Soká hallgatunk, míg megszólal újból: — Bácsi, mesélj nekem a négerekről... Megállók, kiszabadítom kezemet az övéből, s rászólok, kissé rekedten: — Menj haza, fiúcska! Lassan fordul meg, vonakodva indul el, s gyakran visszanéz: szemrehányást látok a szemében. Ne haragudj rám, fiúcska, nem tudok én most mesélni neked. Majd lengenek itt még öröm-piros zászlók is Kongóért, a szabadságért. Akkor gyere majd vissza, $ ükkor mesélek majd neked — sokat és szívesen — a négerekről, Kongóról, Afrikáról. És Róla is, akit most a zászló sirat... (1961. február 17.) Egy elégséges osztályzat nyomában vizsgálódtam Maglódon. Nemrégiben ugyanis— egyik hétfő délelőttön — Pestre utaztom- ban lármás útitársakat kaptam Maglódon: két asszonyt. Közülük is az ifjabbik volt különösen zajos, Maglódtól Budapestig szinte egyvégtében „csevegett”, s olyan hangosan, hogy bármint is akartam könyvembe mélyedni, képtelen voltam, akarva-akaratlan tudomást kellett szereznem arról, hogy előző nap csirkét vágott ebédre, csőrögét sütött, sőt még madártejet is készített, s hogy Icukája a jelmezbálon első lett. És itt tért rá a legfőbb „napirendre”: arra a kettesre, amelyet hatodikos Icikája történelemből kapott, s amelynek senki más az oka, mint B. tanár, aki — ki tudja mi okból? — haragszik Icu- kára. Emiatt a kettes miatt nem kaphatott más tárgyakból sem ötöst, és általában azért kap a lánya gyengébb jegyeket, mert maszek származású és így nem rontja úgy a statisztikát, mintha munkásszármazású volna. És hát egyes tanárok mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a leányka középiskolába kerülhessen. — Megmondta az én uram: annyi pénze mindig lesz. hogy az érettségi bizonyítványt megvegye a lányának! — vágta ki végül diadalmasan. Megvallom, a szülői elfogultság sohasem volt szimpatikus előttem, különösen akkor, ha — mint most is — pedagógusellenességgel párosul. Elhatároztam hát, amint szerét ejthetem, kikutatom, miért is kapott Icuka kettest történelemből? Most már határozottan tudom, amit első hallásra is sejtettem. Kedves elfogult anyuka! Az a bizonyos elégséges osztályzat nem azért csúszott be a bizonyítványba, mert B. tanár úr haragszik az ön lányára. Hanem azért, mert a kedves Icuka háromszor felelt kettesre, kétszer elégtelenre, s csak egyszer közepesre. Hogy B. tanár úr szigorúan osztályoz? Meglehet. Ám ez teljesen az ő jogköre, sem ön, sem más nem tudhatja ezt felülbírálni. Ám a példa azt mutatja, B. tanár úrnál is lehet ötöst kapni. Tessék csak megnézni a Romhányi István bizonyítványát, olyan szép, kerek ötöse van történelemből, hogy öröm nézni. És nyilvánvalóan nem statisztikai okokból, hiszen MÁV-segéd- tiszt az apja. S ez a kettes osztályzat nem oka más jegyek leromlásának, hiszen van két ötöse is a leánykának: testnevelésből és kézimunkából. Ügy látszik, testi ügyessége nagyobb a gyereknek, mint a szellemi adottsága. És kedves anyuka, nem kellene tartózkodóbbnak, meg- fontoltabbnak lenni, amikor ezekben a kérdésekben nyilatkozik? Éppen a gyerek érdekében is! Ha ön vadidegenek előtt így beszél egyes pedagógusokról, iskolapolitikánk egyes kérdéseiről, el tudom képzelni, miket mond otthon, meghitt családi körben, a gyerek előtt is... Ami pedig a pénzen megvásárlandó érettségi bizonyit- vány tervét illeti, engedje megmondanom: kilátástalan! Szívességből azt is elárulom önnek, hogyan lehet történelemből jobb jegyet, később pedig érettségi bizonyítványt szerezni: tanulni kell! Szorgalmasan és kitartóan. Úri asszonyokról (és nem úriasszonyokról!) szól most az írásom, az úri Béke Tsz asszonyairól, azok közül is a legjobbakról. De nemcsak róluk . . Hogy sorját rendezzem a mondandónak, ott kell kezdenem: vizsgán voltam csütörtökön Maglódon, ötven brigád- és munkacsapat-vezető vizsgázott itt — hét termelőszövetkezetből — egy tíznapos tanfolyam végeztével. Jóképességű tanárok, kitűnő szakemberek oktatták itt tennivalóikra a tsz-ek munkaszervezésében oly fontos szerepet játszó brigadérosokat, s a munkacsapatok vezetőit. A vizsga volt a bizonyság rá, hogy az előadók és a hallgatók közös fáradozása nem maradt eredménytelen, a meglett korú „diákok” sok hasznos ismeretet elsajátítottak. Öröm volt hallgatni a maglódi Osztertág József, a gyömrői Huszár Károly, Tóth László, Kecser Illés, a men- dei ifjú Ács István, a sápi Zakar Józsefné, a péteri Gutái János és mások szép, kerek válaszait. (Elnézést azoktól, akik a név szerinti felsorolásból kimaradtak, de nem tudtam valamennyiüket végighallgatni.) Különösen tetszett az, hogy az úriak között olyan sok volt az asszony, s hogy olyan jártasságot árultak el a növény- ápolás szakmai kérdéseiben, amely férfiembernek is becsületére vált volna. Három feleletet hallottam közülük: a Bori Antalnéét, Bori István- néét, meg a Boda Antalnéét. Formás, ügyes válaszok voltak, megnyerték mindany- nyiunk tetszését. Jó munkások hírében állottak eddig is már az úri Béke Tsz asszonyai. Lámcsak, most kiviláglott: a tanulásban sem utolsók! Radványi Barna TIT-közgyűlés A TIT Pest megyei szervezetének monori járási osztálya február 24-én, pénteken délután hat órakor közgyűlést tart Monoron, a községi tanácsteremben. Napirend: 1. A járási elnökség beszámolója az elmúlt időszak (1958—1960) tudományos ismeretterjesztő munkájáról és további feladatairól. Előadó: dr. Baltigh Előd, a járási osztály elnöke. 2. A járási elnökség újjáválasztása, a megyei küldöttértekezletre a járás küldötteinek megválasztása. í l
