Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 9. szám

HONOR 0 VIDÉKÉ • a pest Megye/ hírlap különkiadása • III. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1961. JANUÁR 11, SZERDA ÖRÖKNAPTÁR Január még a Jégkirály, varjút virágzik a hó — de Február már fényben jár, a fagy kérge roppanó. Kél Március, és már fiús kedvvel lobog a somfa — morc Április, sok sárt iszik, de kertje csupa pompa. . S hogyha Május, a Nagy Mágus szivünket felhúrozza — jön Június, a jázminos, a teljesülést hozva. Víg Július a jóllakást avatja istenéül — Augusztus aranygyapjút aszal a rét füvéből. Szeptemberben szerterebben a sok őszi kismadár — Októbernek foszló kertek őrzik színét, illatát. Bár November sár-hótenger, útra hullott liszt a dér, s jön December — bölcs az ember, tudja: Május visszatér. Gábor Iván Járásunk tem&elá­gut us lett! Legutóbbi híradásunk óta győzött a szövetkezés gondola­ta Monoron, Csévharaszton és Vasadon is, így a mienk is termelőszövetkezeti járás lett. Monoron a szövetkezetek meg­tartották közgyűlésüket. Az Uj Élet Tsz kibővített vezető­ségének Sáránszki János, Bukai Péter, Tönköly Imre, Gyarmati Bálint, Bánóczki Jó­zsef, Mészáros György, La- borcz Imre, Gál Imréné, Szi­geti Pál és Szabó László let­tek a tagjai. Az újonnan ala­kult Kossuth Tsz vezetősége: S. Kovács Béni, Léé Kára-y, Tönköly János, Monori Fe­renc, Begó József, V. Nagy Károly, Tóth I ászlőné, Da­rázsi Sándor, ifjú Bokros Károlyné és F. Burián Imre. A Monori-erdőn január 7-én, szombaton, a langyos tavaszi levegőt él­vezve, sokan siettek az iskola felé. Ott tartották meg az első szövetkezeti gyűlést. Szijjártó Lajos országgyű­Dicséretet érdemel mindenki, aki a közösség ér­dekében önzetlenül dolgozik. Nem szalasztjuk el mi sem az alkalmat és megemlítjük azo­kat a szerveket és személye­ket, akik Gyömrőn társa­dalmi munkával hozzájárul­tak 1960-ban a község szépí­téséhez, fejlesztéséhez. Elsőnek azokat dicsérjük, akik a Hazafias Népfront és a községi tanács felhívásának eleget téve, portájuk előtt az utakat, árkokat rendbehoz­ták, s ezzel 131 971 forint ér­tékű társadalmi munkával járultak hozzá a község szé­pítéséhez. A bölcsőde garázsépítése, amelyet a szülők és jelentős részben idős Mikoleczki Fe­renc végzett, 5600 forint ér­téket tesz ki. Sárospataki Lajos 4400 fo­rintos, a Kossuth-iskola szü­lői munkaközössége és tan­testülete 6200 forintos mun­kával, a sütőipari vállalat 1600 forint értékű fuvarral járult hozzá társadalmi mun­kában a község fejlesztésé­hez. Az Erzsébet-telepi is­kola tanulói a sportpálya kar­bantartásánál 1600 forint ér­tékű, a Kossuth-iskola járda­építésénél a szülők, tanulók, tanárok 1500 forint értékű, a községi park rendbehozata­lánál a központi iskola 600 forintos, a strandi padok el­készítésével az építőipari szö­vetkezet dolgozói mintegy 1500 forint értékű munkával járultak hozzá társadalmi úton ahhoz, hogy Gyömrő szebb, korszerűbb legyen. Jól zárult az év Figyelmesen hajolnak az asztalokon kiterített lepedőnyi ivek fölé az üllői Március 15 Tsz-ben. Az 1960-as gazdasági év zárszámadását készítik. A rubrikákba írt ezernyi, apró, kerek szám tükrözi mázsában, literben, forintban az elért eredményeket, s a hiányossá­gokat. — A leltározást befejeztük, a szálastakarmányok kivételé­vel minden terményt lemá- zsáltunk — mondja Záhonyi Elekné tsz-főkönyvelő, egy pil­lanatra feltekintve az előtte levő ívről. — A munkalapok S0 százaléka készen van. Ma­gát a zárszámadást terv sze­rint szombatra fejezzük be és amikor e sorok napvilágot lát­nak, szerdán fogják felülvizs­gálni. Élesen cseng a telefon. Var­ga Pál tsz-elnök vitatkozik he­vesen a monori MÉK-kiren- deltség vezetőjével, zsák­ügyben. — A vállalatokkal szemben rendeztük minden tartozásun­kat — szól letéve a kagylót Varga elvtárs. — ök is időben elküldték a vetőmagot, el­szállították az általunk ter­melt árut, de sok rossz ládát és rongyos zsákot küldtek az áruk csomagolásához. Ezek­nek a javítását pedig velünk fizettetik meg. — Milyen eredménnyel zá­rul az elmúlt gazdasági esz­tendő? — teszem fel az utol­só kérdést. — Tagságunk átlagosan ki­lenc hónap alatt 250—300 munkaegységet teljesített. A legtöbb munkaegységet (sze­mélyenként 550—600-at) Folt Lajos tehenész, Földi Pál ta- karmányos és Gudmann János traktoros érték el. Egy mun­kaegység értéke a terv szerint 40 forint körüli összeg. Ezt, ha a zárszámadást jóváhagyják, el is érjük. lési képviselő, a járási tanács­elnök, Kupecz Ferenc ta­nácselnök, Nagy Sándor, a járási mezőgazdasági csz.ély vezetője és Kása Károly, a tsz-szervező bizottság veze­tője már elfoglalták helyüket, de az érkező gazdák még mindig egymásnak adták a ki­lincset. Mintegy 120 tsz-tag volt már jelen, amikor meg­kezdődött a közgyűlés. Kimondották a szövetkezet megalakítását, s úgy döntöt­tek, hogy közös gazdaságuk­nak a „Virágzó” nevet adják. Ezután következett a szö­vetkezet vezetőségének a meg­választása. Tsz-elnöknek ifjú Csetneki Mihályt, helyettesé­nek Dancsok Istvánt válasz­tották meg. A vezetőség első feladataként a földrendezést tűzte ki. Megnyílt a járási könyvtár 75 ezer forintos költséggel átalakítva, a szabadpolcos köl­csönzési rendszert bevezetve. Nyitvatartási idő: hétfőn, csütörtökön, pénteken 13-tól 18 óráig, szerdán és szomba­ton 8-tól 12-ig. Diafilm-kölcsönzés pénteken 13 óratol 19 óráig. MINT A NYÍRFÁK Zúgjatok csak traktorok... Pilisen, a malom után nem­rég még nadrágszíj parcellá­kon szántottak a fogatos ekék. Most messzire hangzik a be­tonút két oldalán szántó trak­torok zúgása. A betonúton meg-megállnak az arra hala­dók „csodát látni”. Nem min­dennapi esemény Pilisen, de másutt sem, hogy 16 traktor szántson egyszerre. Egymás mellett haladnak a magyar lánctalpas DT, a négy kerék meghajtású magyar Ue és a szovjet univerzális Belorusz traktorok, s nyomukban 30 cm mélyen szántanak az ekék. — Az újonnan választott vezetőség úgy hktározott — mondja Kovács László, a pili­si Hunyadi Termelőszövetke­zet elnöke, hogy a rendkívül enyhe időjárást kihasználva, a fagyok beállta előtt elvégez­zük az őszi mélyszántást. — Az őszi mélyszántás el­végzése igen fontos — veszi ét a szót Fehér László tsz- mezőgazdász — még ilyen ké­sőn is. 1500 hold tavaszi veté­sünk lesz, szeretnénk ennek a területnek a nagyobbik felét most felszántani. — Hogy haladnak a trakto­rok? — fordulok Szőcs Attila traktoros brigádvezetőhöz. — Elég jó a teljesítményük. Naponta 70—80 holdat szánta­nak fel. Ha az idő engedi, még januárban befejezzük a szán­tást. A traktorok folyamatosan dolgoznak, a kisebb hibákat Mickó Károly szerelő — aki állandóan a gépek mellett tar­tózkodik — itt, helyben, a ba­rázdában kijavítja. írták: Radványi—Szűcs—Vadászná r-gy nagyon kedves idős Hí asszonytól kaptam leve­let vasárnap, búsat, búsítót. Nem írom ide a nevét, nem akarom megbántani. Büsz­kébb annál, semhogy szénás­sá magát; jobban szereti a fiát, semhogy elviselje nyil­vános, név szerinti megpi- rongatását. Akik meg ismerik, s fájdalmát is tudják, azok­nak minek név? Jobb is len­ne az egész ügyet elhallgatni, ha csak róla volna szó, ha esete csak egyedi, egyedül­álló lenne. „Szilveszter 39 fo­kos lázzal talált — írja — az új év pedig tüdőhurutot hozott... Na de már talpon vagyok ... Csak az a mély fájdalom nem tud bennem felszakadni, amit a fiam okoz, amióta megnősült. Kép­zelje el, még az ajtót nem nyitotta rám az új évben ...” S még az utolsó sorokat hadd idézzem: „Erős leszek, mint a nyírfa, amely földig hajol a viharban, de újra kiegyenesíti a derekát. Igaz, ha megöreg­szenek, azok is ketté roppan­hatnak .. Aki az erdők jobb ismerő­je nálamnál, könnyebben el­döntheti, hogy ez a hasonlat a nyírfával, pontos-e? De hogy torokszorító, azt minden szív­vel bíró ember érzi. G ondoljuk csak el: vajon ő az egyedüli, aki lesi az ajtót, mikor nyitja rá a kedves, a rég nem látott fiú, lány, vagy unoka: Itt vagyok, kedves anyám, boldog új esz­tendőt! Hogy van? Hoztam egy kis meleg kalácsot. (Meg egy kis meleg szívet — mert az mindennél jobban kell.) Nem, nem ö az egyedüli. A számuk? Nincs statisztika róla. Ha lenne is, mit érne, itt a számok semmit sem monda­nak. Ebből a kettő már sok, a három rengeteg. A szocializmus mindinkább nagy, meleg, emberi köteles­séggé formál bennünket. Jó szomszédok, barátok, elvtár­sak — ha vér szerint nem is, de szív szerint rokonok — nem hagyják veszendő sor­sára az elfelejtett öregeket. Levélíróm sem maradt egye­dül: „Nagyon kedvesek vol­tak velem az emberek” — ír­ja. De száz orvosság, száz szomszédi jóság sem ér any- nyit, mintha a fiú rájuk nyitja az ajtót... / gen, a nyírfák! Azolcat is szánjuk, ha széllel, hideggel egyedül küzdenek. A fiatal nyírnek még csak jó: az ide hajlik, oda hajlik, s ha elmegy a vihar, kiegye­nesedik karcsún, sudáran, fe­héren. De az öreg nyírnek könnyen dereka roppan. Ak­kor aztán... Anyák vasárnapja még olyan nagyon messze van, emberek, barátaim. A köte­lező háládatosság lerovásával ne várjunk addig. Olyanok a mi anyáink mint a nyírfák, száz vihar hajtotta meg őket, százszor egyenesedtek fel. De már öreg a derekuk, ki tudja, kiállják-e a százegyedik vi­hart is. Nyissuk rájuk az ajtót, mi­előbb. Már holnap. Még ma. Radványi Barna Megrovás illeti azokat, akik a vállalt társa­dalmi munkának nem tettek eleget! Akad közöttük in­gatlantulajdonos szép szám­mal (akiknek portája előtt agyig süllyed a szekér, s igrok hiányában járdáján folyik a viz), de megrovás illeti a népboltosokat is, akik tanács­ülésen 80 óra társadalmi mun­ka elvégését vállalták, de öt percet sem áldoztak e célra! A községi tanács bízik ab­ban, hogy ez új esztendőben a KISZ, az úttörők és a spor­toló fiatalok is jelentős tár­sadalmi munka elvégzésével járulnak hozzá Gyömrő fej­lesztéséhez. BM — Ügyeletes orvos január 15-én, vasárnap, Mo­noron: dr. Kovács Jenő, Gyömrőn: dr. Szekeres Sán­dor. A felelősségünkről A KÖR bezárult. Az a folyamat, amely járásunkban elsőnek 1959 tavaszán Gombán indult meg: egy-egy község dolgozó parasztságának szövetkezése, egyszerre indulása az új, a közös úton — nap­jainkban Vasadon véget ért. Megszűnt a paraszti földek szét- forgácsoltsága, megszületett a mezőgazdasági nagyüzemek ki­alakításának lehetősége, megnyílt a szocialista falu megterem­tésének az útja. Valljuk be: nem volt könnyű munka végéhez segíteni ezt a nagyon is egészséges és nagyon is szükséges folyamatot. Nép­nevelőinknek gyakran és sokat kellett hadakozni értetlenség­gel, közönnyel, megszokottsággal, rosszindulatú rémísztgetők kártékony hatásával. S azért is nehéz volt ez a „hadakozás”, mert nem ellenség állt szemben ellenséggel, hanem barát a baráttal. Dicséretére mondhatjuk népnevelőinknek — a szo­cializmus próbált harcosainak —, hogy ezt a munkát sok türe- remmel, nagy emberséggel elvégezték. Parasztságunk — az d segítségükkel — úgy váltotta fel a sok százados, megszokott életformát az újjal, hogy e változás során nem adódtak nagy lelki megrázkódtatások, súlyos egyéni tragédiák, még szórvá­nyosan sem. SZÖVETKEZETT parasztságunk hangulata — azoké is, akik egy-két éve, s azoké is, akik csak egy-két napja törik- tapossák az életük új útjait — egészségesen bizakodó. Bár­mennyire is mást szeretnének hallani a szocializmus megrög­zött ellenségei, csak azt mondhatjuk nekik: aki nem hiszi, járjon utána. Kérdezzék meg talán Inglis Ferencet Mendéröl, aki egy éve tsz-tag. Különben kérdezés nélkül is elmondotta ő számos monori gazdának, hogyan változott, formálódott az élete, s vele együtt a gondolkodása is az elmúlt esztendő alatt. Akaratlan tanúja voltam egy beszélgetésnek, amelyet Kiss József, az ecseri Törekvő Tsz frissiben választott elnöke (nemrég még neves egyéni gazda) folytatott egy maglódi asz- szonnyal. Nem tudta, hogy hallgatják, bizakodó szavai nem leheltek hát színleltek, megjátszottak. Nem lenne azonban teljes a kép, ha elhallgatnánk, hogy ha kevesen is, de akadnak még Bényén, g másutt, olyanok, akik értetlen makacssággal távol tartják magukat a közös munkától, s a kemencepadkán ülve lesik: vajon boldogulnak-e nélkülük? Ezek az emberek elkeseredetten látják, hogy egy- maguknak nem sikerült kéivállra fetetni a szocializmust, s a szövetkezett erők mind szebb, s pagyobb eredményeket érnek el. S velük, az üldögélőkkel, mi lesz? Előbb-utóbb jobb belátásra térnek ők is. Saját érdekük kívánja így! Formálódik, alakul az új, a szocialista falu. A mi kezünk, agyunk, szívünk formálja. Ne feledjük hát, pillanatra sem, a felelősségünket! Nagyobb elővigyázattal a balesetek ellen r' Beszélgetés a közrendvédelmi osztály vezetőjével — Járásunkban az 1960-as esztendőben az eimúlt évhez viszonyítva 15—20 százalékkal emelkedett a közlekedési bal­esetek száma! Pilistől Vecsésig a 4-es számú műúton, több sú­lyos és halálos kimenetelű baleset is történt. Ezek több­nyire ittas vezetés és gyors­hajtás következményei voltak — tájékoztatott bennünket Fe­jes József elvtárs, a Monori Járási Rendőrkapitányság köz- rendvédelmi osztályának veze­tője. — Még igen emlékezetes az alig egy hónappal ezelőtti ha­lálos végű szerencsétlenség, amely a monori-erdei felüljá­ró közelében történt. Ködös idő volt, rossz látási viszonyok­kal. A Cegléd felől 60—70 ki­lométeres sebességgel futó 3 tonnás tehergépkocsi nem tar­totta be a sebességkorlátozást és hátulról beleszaladt Fekete Sándor nyáregyházi lakos kivi­lágításán egylovas kocsijába! Fekete Sándor súlyos sérülést szenvedett, felesége — aki szintén a kocsiban ült — meg­halt! A balesetet gyorshajtás okozta. A helyszínen megálla­pították, hogy a tehergépkocsi 15 méteren tolta maga előtt a szekeret! Kellő óvatossággal, a szabályok betartásával elkerül­hető lett volna a baleset! — Községi viszonylatban mi a gyakorlati oka a 'közlekedési baleseteknek? — kérdeztük Fejes elvtársat. — Elsősorban az, hogy sok lovaskocsi és kerékpár nincs kivilágítva! Gyakran előfordul olyan eset is. amikor szabály­talanul ketten ülnek egy ke­rékpárra, s így az úttesten na­F.nnek a balesetnek az előidézője a kerékpáros volt. aki el'll! tartotta be a kötelező megállást a „magasabbrendű“ fő­útvonal előtt. gyobb helyet foglalnak el. Sok bosszúságot okoznak az úgy­nevezett „csalinkázó” kerékpá­rosok, akik ily módon veszé­lyeztetik saját és mások testi épségét. Ezzel ellenkezően igen örvendetes, hogy a gyalogos járókelők hibájából az elmúlt évben nem fordult elő közle­kedési szabálytalanságból ere­dő baleset. Persze ez nem je­lenti azt. hogy a gyalogosok minden esetben betartják a szabályokat. Például Monoron a vasútállomásra siető és on­nan hazatérőben levő dolgo­zók szabályellenesen közleked­nek az úttesten. Ott, ahol gya­logjáró van, nem indokolt az úttesten járás. Ez csak a ki­sebb hiba lenne: de ezek a járókelők szabálytalanul a jobb oldalon haladnak! A sza­bályos gyalogközlekedés min­denesetben a menetiránnyal párhuzamosan az úttest bal ol­dalán történik! — Milyen tanácsot ad a já­rókelőknek és a gépkocsiveze­tőknek? — A járókelőknek azt taná­csolom, hogy mielőtt lelépnek az úttestre, először balra néz­zenek és csak azután mérlegel­jék az átkelést! A gépkocsive­zetőknek és motorosoknak azt, hogy ha gépjárműre ülnek, szeszes italt ne fogyasszanak, mert az józan cselekvőképes­ségüket hátrányosan befolyá­solja! A sebességkorlátozást lakott területen feltétlenül tartsák be és fokozottabb fi­gyelemre intse őket az úttest mentén iátszadozó gyerekek csooortia Ezt kívánja a társa­dalom és a cseléd érdeke! Hörömpő Jen«-;

Next

/
Oldalképek
Tartalom