Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-11 / 9. szám
196t. JANUAR 11, SZERDA "iffírlao 99 Egy-két év múlva még rajtunk is túltehetnek... Szép eredmények, biztató tervek Pilisvörösvdron íí t Nem akarok elébe vágni a dolgoknak, mégis lehetséges, mire e sortok napvilágot látnak, Pilisvörösvár már termelőszövetkezeti község. Amikor azonban a múlt héten ott jártam, még nem volt az. Azért már van termelőszövetkezete, ha nem is nagys Mindössze 550 holdat mondhat a magáénak a bányász- község határából. A falu tízezer lakosából pedig csupán hetvenhárom tagja a szövetkezetnek, családtagjaikkal együttvéve is legfeljebb kétszázan választották a közös gazdálkodás útját. Akadt közöttük, aki már régen, de olyan is, aki csak az elmúlt tavasszal állott be. Egykori nincstelen, és régebben a maga földjén gazdálkodó már régen együtt dolgozik ebben a szövetkezetben. — Az Uj Élet , a budai járás legjobb termelőszövetkezete — büszkélkednek a községi tanács- házán és hozzáteszik: — Sőt, talán az egész megyében. És ha a megyei termelő- szövetkezetek eredménylistáján talán nem is lesz az első, január végefelé kiderül, az elsők között áll mégis az Uj Élet, mert amit kifizet a tagjainak, úgylátszik jóval több az áltálam ismert jól dolgozó és jól álló szövetkezetek jövedelménél is. — Hatvan forintot biztosan fizetünk egy munkaegységre — mondja Mannhertz István, az Uj Élet elnöke —, de lehet, hogy valamivel többet. — Hogyan érték el ezt a szép eredményt? — Sokat segített a mészégetőkemence, de az eredmény mégis a tagok rendszeres munkáján alapul és azon, hogy sokat javult a tervezés is. Nagyon szerény hangon beszél az elnök. Szűkszavú, dicsekedni nem szerető ember. — Dolgoztunk és meg lett a munkánk eredménye. Ösz- sleszoktunk, legtöbbünk már rövid megszakítással 49 óta tagja a szövetkezetnek. — Nem gondolja, hogy éppen, mert már nem fiatal a szövetkezet, lett ilyen szép az ez évi eredmény? — Meglehet. Hiszen mi mindig igyekeztünk, valóban évről évre gyarapodtunk és fokozatosan javult a szövetkezet. — Elismerem hát, nincs semmi csoda a hatvan forintos munkaegységben — így szólok Borsós János főkönyvelőhöz. — De éppen az újabb tsz-eknek tanulságul nem árt, ha kissé részletesebben ismertetjük, hogyan növekedett itt a munkaegység értéke. — Növekedett? Igen, ha mondjuk az 1952-ben kifizetett kilencforintos munkaegységhez mérjük 7- feleli a főkönyvelő. — Ám a tavalyihoz mérten, lehetséges, hogy kevesebb lesz. Tavaly ugyanis 61 forint volt, idén azonban, nem egészen biztos, hogy pontosan ennyit fizethetünk. Azért hatvan forint meglesz, ezt most már, mivel a mérleggel hamarosan készen leszünk, biztosan remélem. Mannhertz Márton agrármérnök, a tsz agronómusa mondja: — Az állattenyésztés és hizlalás nagyot lendített rajtunk. Tavaly még nem volt disznónk, az idén vettünk 26 anyakocát és 30 süldőt. Most már 140 sertésünk van. De vettünk még hét tehenet és 15 vemhes üszőt. ;» — Hiszen éppen ezért, a sok beruházás miatt mozog csak 60 forint körül a munkaegység-érték — szól közbe a főkönyvelő. — Traktort is vásároltunk mindenféle munkagéppel, pótkocsival 230 ezer forintért és 200 ezer forint adósságot visszafizettünk .;. Megint az agronómus veszi át a szót: — A járásban, noha a vp- rösvári talaj igazán nem alkalmas gabonatermesztésre, a legjobbak a mi eredményeink. Átlag 10,2 mázsa a búzánk. 13,5 a rozsunk és 16,3 az árpánk hordánkén ti termése. Elnök, agronómus és főkönyvelő, hárman együtt dicsérik a pártszervezetet meg a tanácsot. Mellettük áll, segített, tanácsot adott a szövetkezetnek. Ruff József községi párttitkár, országgyűlési képviselő, Peller János tanácselnök, Medgyesi Albertné tanácselnökhelyettes úgyszólván naponta ott vannak a tsz- nél, érdeklődnek minden iránt. A nyáron, hogy nyári szállás kellett a szarvasmarhának, Ruff József megmozgatta a párttagokat és az iparosokat, társadalmi munkával megépítették. A tanács minden férfidolgozója szintén segített. A tanács v. b. az év folyamán kilenc ülésen foglalkozott a szövetkezet ügyeivel, hasznos tanácsokat adott például az állatállomány takarmányozására is. — Mennyi a bruttó bevétel? — Úgy látszik, ötmillió forint körül lesz — válaszol a főkönyvelő — a tiszta haszon pedig kétmillió forint. Igaz, ennek az ötöd része a mészből származik. — De négyötöde, 1 600 000 forint mégis a föld és a jószág hozama. S mi lesz ebből egy- egy tag tiszta haszna? — Hogy a háztáji gazdaságé mennyi, azt nem tudom, de mennyi a munkaegysége egy- nek-egynek, arra néhány példát szívesen mondok. Hajdú István sertésgondozó csak tavaly márciusban lépett be. Azóta 16 éves fiával együtt 750 munkaegységet gyűjtött és csak ebből 45 ezer forint a jövedelme. De a vállalt kukoricaföldről terményt kapott és háztájija is van természetesen. Janovszki Lajosné munkaegységeinek száma 350, vagyis csupán ezzel keres 21 ezer forintot. A férfiak átlagos teljesítménye 400, az asz- szonyoké 250 munkaegység. — Hát kérem, én akármelyik vájárral sem cserélek — ezt egy fekete ruhába öltözött, ősz hajú, ötvenes ember mondja. Eddig csak ült a fal melletti lócán, a tsz- irodában és hallgatta a beszélgetésünket Krupp Mátyás, a fogatosbrigád vezetője. Még csak nem is egyeszten- dős tag, a tavasszal, márciusban lépett be. Azt mondja: — öt és fél hold földemet, lovaimat hoztam be. Nem küldött, nem hívott senki, magamtól jöttem. Őszinte ember, meg is mondja, elsősorban az adó miatt nézett a tsz felé, nem szerette a sok elszámolást, tanácsházára járkálást. Aztán azt is gondolta, nem lehet azért olyan rossz az a tsz. — Hát jól gondoltam — teszi hozzá nevetve. — Azt azért megmondhatom, ennyi jövedelmet mégsem reméltem. Mennyit kerestem? Pontosan nehéz lenne kiszámítani. Április elsején kezdtem, a feleségem vállalt másfél hold kukoricát, azzal együtt 362 munkaegységem van. Már ez maga vagy húszezer forint. De kaptunk kukoricát a vállalt föld után, meg egyébként is mindenféle terményt olcsó áron. Aztán a háztájin is termett. A termény nagy részéből pedig hús és zsír lett, hízott disznó, hízott liba, egyszóval, ha azt mondom, hogy nyolc hónap alatt 30 ezer forintot kerestem, talán nem is mondok sokat. És amellett most kényelmesebben élek. Krupp Mátyáson kívül a tavasszal még tizenheten léptek be. összesen 130 hold földet vittek az új tagok az Uj Élet Tsz-be. És most valamennyien elégedettek. — Megkérném két dologra — mondja még Krupp Mátyás. — Az egyik az, írja meg, ne kedvetlenedjenek el az emberek az új tsz-ekben, ha ez idén náluk kevesebb is a kereset. Tartsanak csak ki, egy-két év múlva még rajtunk is túltehetnek, pláne, ahol jobb a föld, mint ez a vörösvári. Mert nagy dolog ám, ha annyi ember összefog a munkában. A másik kérésem meg az, jöjjön el huszonnyolcadikén, nézze meg a mi embereinket akkor, amikor a pénzt kapják. — Igen! Igen! Okvetlenül jöjjön el! — invitál az egész vezetőség. Ha csak lehet, el is megyek. Nem a vacsora miatt — mert az is lesz —, bár az is vonzó, inkább azért, hogy beszámolhassak egy hetvenhárom tagú, nagy család boldogságáról és ezzel megmutassam a jövőt azoknak, akik itt-ott, más tsz-ekben, nem örülhetnek még ilyen jó elszámolásnak. Szokoly Endre A terv az egész tagság terve legyen! A regi termelőszövetkezeteknél rövidesen befejeződnek a tervkészítések. Ehhez a munkához, amely Végeredményben döntően befolyásolja majd az évi gazdálkodást, naffy segítséget adtak az állami gazdasági szakemberek, valamint az Agrártudományi Egyetem hallgatói, akik közül nagyon sokan ma is kint tartózkodnak a megye falvaiban. A már több éves szövetkezetek gazdasági terveinek elkészülte után újabb nagy tervezési feladat az elmúlt hetekben alakult, vagy éppen napjainkban alakuló közös gazdaságok évi munkájának, tevékenységének átgondolása, a lehetőségek felmérése, a különböző gazdasági ága^ összefüggéseinek vizsgálata, majd a kialakult végleges elképzelések papírra fektetése. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy sokszor a legjobb gyakorlati szakemberek is követnek el hibákat' a tervek elkészítésekor. Miből adódnak ezek? Előfordul, hogy nem veszik figyelembe például a piaci helyzetet. MegtörEbben az évben a konfekciógyárak 3 újabb vidéki telephelye kezdi meg működését A konfekcióiparban az utóbbi években megkezdődött nagyarányú fejlődés 1961-ben folytatódik. A Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó ruhagyárak termelése ebben az évben hét százalékkal emelkedik. A munkáslétszám a tavalyinál mindössze két százalékkal lesz több, a termelékenység viszont öt százalékkal növekszik a korszerű gyártásszervezés és a gépesítés segítségével. A magyar konfekcióipar készítményeinek minősége külföldön is elismert és a külkereskedelem igényei egyre fokozódnak. A divat követésében szintén élenjárnak a ruhagyárak, amelyek évente mintegy 3000 új modellt terveznek. Ebből válogat a kereskedelem és általában 1500 új fazont fogad eL Az üzletekben található konfekcióáru választéka azonban ennél jóval bőségesebb, mert a forgalomba kerülő ruházati cikkeknek csupán a felét gyártják a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó gyárak, a másik felét pedig a kisipari szövetkezetek és a tanácsi vállalatok készítik. A konfekcióiparban jól bevált a vidéki telephelyek létesítése. Többnyire meglevő épületeket vesznek igénybe és így kis beruházással hatékonyan segítik a vidék iparosodását. Már hét telephely működik. A napokban kezdte meg munkáját a debreceni ruhagyár ózdi telepe és rövidesen üzembe helyezik ugyanennek a gyárnak berettyóújfalui telepét is. A szegedi ruhagyárnak Bácsalmáson és Szentesen épül üzeme. Ily módon még ez évben újabb három telephellyel gyarapodik a konfekció- ■ipar. tént az is, hogy az egyik termelőszövetkezet a burgonya várható jövedelmét a drága vetőgumó tavasszal amúgy is magasabb árával kalkulálta — őszre. Ez nem reális. Elég gyakori hiba az is, hogy olyan nagyarányú marhahizlalást terveztek — mivel ez igen jövedelmező —, amelyet nem lehet megvalósítani, mert a termelőszövetkezet nem képes sem elegendő állatot, sem takarmányt biztosítani. A régi termelőszövetkezetek nyárvégi előtervezésénél ez a hiba — amely végeredményben a kellő körültekintés hiánya miatt fordulhatott elő — a megyei összesítésnél már 1500 vagon takarmányhiányt eredményezett. Ez a hiány természetesen csak papíron jelentkezett, de az irreális tervek alapján történő gazdálkodáskor be is következnék, s felborítaná az arányokat, zavart okozna. Eny- nyi felesleges takarmányt ugyanis más közös gazdaságok nem vinnének piacra, hiszen minden szövetkezet azt maga igyekszik hasznosítani, feletetni. mert a tenyésztésssel és hizlalással több haszonhoz jut, nagyobb eredményt érhet el. Nem reális az sem, hogy szinte valamennyi közös gazdaság nagy mennyiségű állatot kíván vásárolni továbbte- nyésztés és hizlalás céljára. A vásárlás lehetőségei korlátozottak. Máról holnapra minden vételi igényt kielégíteni nem lehet. A régi, fejlett állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezeteknek nagyobb gondot kell fordítaniuk arra, Motoros kuli, új sínpályák Gépesítik a megyei építőanyagipart A megyében már csak egy helyen — Nagykőrösön füstöl a téglakemence. A tavaly készített nyersanyagokat másutt már kiégették. Tavasszal indul az új szezon. De a mésztermelés a viszonylag jó időbein zavartalanul folytatódik. A munkahelyek nagy részén az évi nagytakarítást, szépítést é» korszerűsítést végzik. Az idén nem nő lényegesen az építőipari üzemek kapacitása. De a kormányrendelettel 40—42 órára csökkentett munkaidő alatt is aiz eddig termelt értékeket akarják biztosítani. Téglahordó kocsik helyett „vontatókulikat” állítanak szolgálatba. Növelik a sínhálózatot, hogy ne a nehéz taligákkal, hanem vaspályán vigyék helyszínre az anyagot. Emellett a technológia változtatásával, az eddigi hetven százalék helyett 80 százalékban elsőosztályú téglát akarnak nyerni. A módosításokat tavaszig elvégzik, s így kevesebb munkaidővel, legalábbis azonos teljesítményt nyújt a megyei építőanyagipar. TIZENKÉT KORSZERŰ BOLT Tovább fejlesztik az üzlethálózatot Egy esztendeje alakult a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Első évének vizsgaeredménye: 107,2 százalékos tervteljesítés — a a megye legjobb kereskedelmi eredménye. Az átvett régi vegyesboltokból sok helyütt iparcikk szaküzletet építettek. önkiválasztó rendszerű üveg-porcelán és illatszer- boltokat is létrehoztak. Az elkövetkező hónapokban tizenkét üzletet szeretnének átalakítani. Cegléden, Mono- ron, Nagykőrösön rövidesen új, modern rendszerű bolt nyílik; hogy lehetőség szerint egyre inkább saját szaporulatból biztosítsák a tenyész- és hizlalni való állatok zömét. Más helyen előfordult, hogy a magas jövedelem érdekében „pénzes” ipari növényeket, aprómagvakat, mustárt, cirkot, mákot, kényes kertészeti növényeket terveztek be nagy mennyiségben ott, ahol a talaj és az éghajlati viszonyok nem is megfelelőek. Az így megtervezett „magas” jövedelem természetesen csőik papíron van meg és ott is marad. Gyakori hiba, hogy a hozamokat egyrészt helytelen optimizmusból magasabbra tervezik, mint azt a földek minősége, a rendelkezésre álló munkaerő és más tényezők indokolnák, másrészt túlzott óvatosságból „aláterveznek”, ami szintén nem fedi a valóságot. Ezeket a hibákat és még sok más buktatót a lehetőség szerint el kell kerülni az új közös gazdaságokban a tervezésnél, hiszen a tapasztalatokból tanulni lehet és tanulni kell. Ezért az új szövetkezetek dolga könnyebb is lehet, mint az úttörőké, akik még kevésbé járt úton haladtak. Legfontosabb a helyes arányok kialakítása, s ameny- nyire csak lehetséges, a helyi, saját erőforrásokra való támaszkodás. Ha az új gazdaságok elsősorban a meglevő kereteken belül, a saját erőforrásaik eddiginél jobb kiaknázásával biztosítják a fejlődést, a lehetőség szerint minél kevesebb idegen forrást, kölcsönt, segítséget, vásárlást terveznek, akkor gazdálkodásuk szilárdabb, megalapozottabb lesz, nem kell majd éveken keresztül foltozgatni, igazgatni az aránytalanságokból fakadó hiányokat. Természetes, hogy úgy a fejlődés üteme nem lesz minden esetben mutatós, de szilárd anyagi alapokkal rendelkező gazdaság áll majd mögötte. Megkönnyíti az új közös gazdaságok tervezését, s majd később a kitűzött feladatok végrehajtását, ha a tagság is részt vesz a tervkészítésben. Több régi szövetkezetnél, mint például az isaszegi Damjanich Termelőszövetkezetnél is, minden gazdálkodási ágból, üzemegységből az ott dolgozó tagok néhány embert delegáltak a tervkészítő bizottságba, akik aztán tolmácsolták a vezetőségnek a többiek elképzelését, javaslatát. Ez feltétlen helyes és követendő, több okból is. Például egy akkora községben, mint Dömsöd, ahol egy- egy új termelőszövetkezet területe több ezer hold, a viszonylag kis létszámú vezetőség nem ismerheti pontosan minden dűlő, minden domb- hajíat, vagy más terület minőségét, tulajdonságát, hasznosíthatóságát. Pedig ezt fontos figyelembe venni. Másrészt minden tagnak szinte kivétel nélkül vannak jó elképzelései, ötletei, javaslatai. Ezek figyelembevételével kitágul a vezetőség látószöge, jobban igazodhatnak a tervek a meglevő lehetőségekhez, adottságokhoz, s a terv így jó lesz. A tagok az elkészült tervet — ha összeállításában maguk is részt vettek és látják benne javaslataikat — nem fogadják idegenül, magukénak érzik, látják összefüggéseit, hogy mi, miért van, mi a célja, haszna. Amikor aztán egy ilyen tervből mindenki megkapja a ráeső feladatot, céltudatosabban, eredményesebben igyekszik azt elvégezni, mert tisztában van munkájának kihatásaival, következményeivel. Ha például a vállalt területen nem termeli meg az előirányzott mennyiségű kukoricát, akkor esetleg egy-két állattal kevesebbet hizlalhatnak, s így kisebb a bevétel, nem valósul meg maradéktalanul a terv — talán éppen miatta. Természetes, hogy a tagság bevonása, az emberek véleményének kikérése, a javaslatok, észrevételek átgondolása többletmunkát igényel, ie ezt az „áldozatot” meg kell lozniuk a vezetőknek, mert i terv csak így lesz — az ;gész tagság terve. Tenkely Miklós társsal toppant. Az egyik az a fenegyerekes „Ki, ha nem én?!” volt, amely veszedelmes virtus, nem tudja elviselni, hogy más jobban bírja az italt, mint a megkísértett. A kocsmacimborákat, akik fizetik a rundot, amelyet meginni, s azonnal viszonozni illő, nem is invitálta az ördög; jöttek maguktól. a másik szövetei séges a családi balszerencse volt. Az az egyszerű leány, akit feleségül vett, megszédült az igazgatói címtől Fejébe szállt a dicsőség, félvállról beszélt az emberekkel. A minden dolgozó egyenlőségét hivő és valló B. Mihály — bár szomorú szívvel, de — elvált az asszonytól. A másodiknak s barátainak, közöttük a város vezetőinek köszönheti az eredményt, amelyről azért beszélt nekem, a pillanat krónikásának, hogy abból mások is okuljanak. Így emlékezett: — Hónapok peregtek, s én nehéz ezreket költöttem borra. Csak annyi jutott haza, amennyi a legszükségesebbre futotta. Feleségem legkedvesebb ételeimet főzte, de egyik sem ízlett. Egy-egy tányér laskaleves, itt a malomban, az tartotta bennem a lelket ... Gyomrom is, fejem is szaggató fájdalmakkal kínzott. Molnáraim egyre görbébb szemmel néztek rám. Végül is feleségem kérésére s atyai barátom, elvtársam; Szelepcsényi Imre vb-elnök tanácsára jelentkeztem elvonókúrára. — Már első nap láttam: nem szégyen javulásra törekedni. s'* egléd városá ban G sokan ismerik a gőzmalom igazgatóját, B. Mihályt. Számukra felesleges felfednem, mely betűk sorakoznak a „B” mögött — tudják. Aki pedig még nem találkozott vele, az úgysem lesz okosabb néhány betűvel. Nem a név a fontos, hanem az ember. Milyen is ? Középtermetű, barna szemű és hajú, mint annyian mások. Nős, mint sokan az ő korában, harminc évvel. Életvidám, szorgos, megbecsült, jó jövedelmű. Azt az ördögöt, „akit" B. Mihály legyőzött, a patikában alkoholnak, a köznyelven szesznek hívják. Ez az alattomos pokolfia gyakorta keres és lel szövetségest. A bánatot, vidámságot, a féltékenységet, a hideget, a meleget — amit éppen legközelebb talál. A ceglédi malomigazgató életébe két fegyverAki legyőzte az ördögöt Neves színész, hét nyelven beszélő tanár, kitüntetett bányász volt velem egy szobában. Úgy, mulatságból dolgozgattam is; hamar eltelt az a másfél hónap... Ne higgyen ám annak, aki azt állítja, hogy a szeszelvonó kúra valami inkvizí- ciós szörnyűség! Dehogy. Ahelyett gyakori beszélgetés a pszichológussal, néhány tabletta, pár injekció és — gyógyulás. Ingyen... F alóban ingyen. Államunk készséggel segíti azokat, akik B. Mihályhoz hasonlóan, szembe- szállnak az ördöggel. Nemcsak a biztosítottak kezelési költségeit fedezi, de táppénzt is folyósít szá-l mukra a gyógykeze-; lés tartama alatt. \ Segítségével remény-', kedő betegek lépik', át a gyógyintézet kü- j szöbét — s mint bol-l dog egészségesek tá-', voznak. Bor váró Zoltán'
