Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-08 / 7. szám
1961. JANUAR 8, VASÄRNAP msar H£f. kffirlim HÉTKÖZNAPOK Szocialista brigád vezetője ..; Sokat mondó, nagyon- nagyon rangos cím ez manapság. Talán még többet jelent, ha egy asszony szerzi meg magának, egy asszony-brigád élén. Legtöbb ember, ha megpróbálja elképzelni, miiéig szerzet lehet az asszonyb^igád-vekezem alatt mozog a gép, halad a fonal. Ha szólnak hozzám munka közben, úgy összerezzenek, mintha álomból ébresztenének. Partlne brigádja újított is. Nem árulják el, hogy kié volt az ötlet. A naplóban is úgy szerepel, hogy valamennyiüké, és bizalma is van ennek a házaspárnak. Bíznak a munkájukban, egymásban, az emberekben és a jövőben, de azért a világért se mondhatók hiba nélkülieknek. Párti Ferencné például vett magának soronkívül egy pár körömcipőt, csak azért, mert a többi asszonynak, a brigádtagoknak már volt. ö, mint brigádvezető, ugyebár nem maradhatott hátrább. A gyerekeknek is oda-odaüt, mert gyorsan jár az esze és hirtelen a keze. Utána megbánja, de azért újra csak megteszi. Szórakozás? — Mire este mind a hat gyerekem ágyba kerül, nekem már a színház is megvolt... Telnek a napok, múlik az élet Pártléknál is, de haszna, ereje, íze van a percnek, a múló időnek ... — dk — . a legelemibb polgári szabadságjogok semmibevevésével mereven elfojtanak mindenféle ellenvéleményt... ismeretlen a gyülekezés vagy a szabad szólás joga. A dolgozóknak még az ínség és a nélkülözések ellen sem szabad tiltakozniok, mert megtagadták tőlük a sztrájkolás jogát.” Ez a megállapítás Franco fasiszta Spanyolországáról hangzott el egy nyugati jogászbizottság részéről, miután ennek tagjai a novembert spanyolországi helyszíni tanulmányokkal töltötték. E tartalmában nem új, de aláíróit tekintve újszerű dokumentummal szinte egy időben egy másik dokumentumról is tudomást szerzett a világ: közel 300 vezető spanyol kulturális személyiségnek a Franco-féle cenzúra ellen tiltakozó beadványáról. Arias Salgado spanyol tájékoztatásügyi miniszter, a beadvány címzettje és a cenzúra legfőbb ura nyilván nem kis meglepetéssel vette tudomásul, hogy az aláírók között van a nemrégen még Franco-párti Dionisio Rid- ruejo költő épp úgy, mint a liberális író, Perezdá Ayala, nemkülönben a madridi egyetem volt kormánypárti rektora és Jósé Maria Pemaii drámaíró, a monarchisták egyik vezetője, egyszóval olyan Sizemélyiségek, akik távolról sem vádolhatok baloldali szimpátiával. Hol a cenzúra? Ezt kérdezik demagóg módon Franco képviselői a külföld előtt Mert íme, Garcia Lorca 25 évi elhallgattatás után épp a közelmúltban újra megszólalhatott Madrid egyik színpadán, Picassonak kiállítása nyílhatott Barcelonában, a haladó törekvéseiről ismert Bardem rendező a spanyol filmművészet reprezentánsa és a politikai perének tárgyalását váró Alfonso Sastre írónak új könyve jelenhetett meg az ítélet előtt. Nem joggal momdhatta-e hát a spanyol tájékoztatás- ügyi miniszter, hogy országában véleménynyilvánítási szabadság van és nem joggal szólalhatott-e fel épp a spanyol sajtó főigazgatója egy nemzetközi értekezleten más országok sajtószábadságának védelmében? Am az említett példák ellenére a világ épp úgy jól tudja, mint a Franco-kormány maga, hogy egészében véve még a bírálat árnyéka számára sincs szabadság Spanyolországban. A közel 300 értelmiségi petíciója nem az első, bár a legerőteljesebb tiltakozás' a gondolat ....elnyomása ' eilen; J . Gironeila jobi^xldali író. rrféítáíl rnofidóttá, hogy'éfiííáfpr az írókban öncenzúra is kialakul, már eleve lemondanak annak megírásáról, ami hatósági ellenállásba ütközik majd. „Ez egymaga elég ahhoz, hogy nemzedékem alkotóerejét tör.kretegye” — véli ez az író. Hónapokkal ezelőtt egy sor spanyol lap átvette egy katolikus püspök, Angel Herrera vezércikké!, amely a cenzúra korlátozását követelte. Ami még a polgári, jobboldali, sőt klerikális és félfasiszta köröket is fehábo- rítja, az a spanyol cenzúra teljes önkényessége. Mert ez nemcsak a kommunistákat és a baloldalt sútja, hanem kiszámíthatatlan módon mindenkit. A kultúra nyomora Egy spanyol színművet minden értéke ellenére nem engedtek kitüntetni, mert cselekményében házasságtörés és öngyilkosság fordul elő és mindkettő tilos téma a katolikus bigottság jegyében működő cenzúra számára. Ugyanezek a motívumok azonban ott vannak Graham Greene angol szerző egyik színművében is, amely pedig jó ideje látható spanyol színpadokon! A lefordított öngyilkosság nyilván kevésbé bűnös, mint a spanyol eredeti — ezt a gúnyos megállapítást pedig nem más írja le az esettel kapcsolatban, mint maga a Fran- co-párt lapja, az Arriba! Jellemző példa ez arra, hogy amit a cenzúra jobb keze eltilt, bal keze (bizonyos határok közt természetesen) engedélyez, ha úgy FAPADOS zető, magányos léleknek véli, akinek jut is, marad is az idejéből. Hiszen egy családos anyának éppen elég, ha letölti a műszakot. Utána várják a gyerekek, a főzés, a mosás. Nincs se ideje, se ereje gyárbeli ügyekkel tovább is foglalkozni.' ' — Ebből a szemszögből nézve, Párti Ferencné, a Kistarcsai Fésűsfonó egyik szocialista brigádjának vezetője nagyon- nagyon erős ember, valóságos asszonyi Herkules, aki talán még az öreg földgolyóbist is könnyedén a bal vállára pöccintené. Pedig testi mivoltát tekintve, alacsony, barna, sovány asszony. A hat gyereket szülő és nevelő asszony, a termelő munkában a legjobbak között haladó terémtő-al- kotó ember energiáját a szeme mutatja meg. A barna szempár éles-fényes nyugalma és mégis mindenre éberen rebbenő nézése. Leírva, patétikusnak, túlzónak hat, amit a gyárról mond, pedig a hang csengése természetes. A szavakat se azzal a szándékkal keresgéli, hogy „no, most valami nagyot mondok”. — Ha a gépzúgást meghallom, egyszerre mindent elfelejtek. Még talán azt is, hogy hatcsaládos anya vagyok. Az a legnagyobb örömöm, ahogy a a brigádé .:: összeszoktak, együvé tartoznak ők, ez a hat asszony. Párti Ferencné nemcsak a gépeket, az üzemi munkát szereti, hanem a könyveket is. Mind a hat gyereke kapott karácsonyra egy-egy könyvét. kiég a legkisebb, a há- rómesztendős -Marika A mama betűéhsége akkora, hogy hamarább megvette az ajándékkönyveket és karácsonyig valamennyit elolvasta. Az Ezeregy éjszaka meséit épp ügy, mint a tizenöt éves nagy fiának, Ervinnek szánt „Orchideavadászokat”. A férj, Párti Ferenc TMK- lakatos, hegesztő-tanfolyamra jár és az ipari vízműkezelői vizsgára is készül. A kettőjük keresete, a hat gyerek után járó családi pótlékkal felül van három és félezer forinton. Papíron szép pénznek látszik, de a napi négy kilogramm kenyér, két liter tej, a havi zsír, cukor, liszt, hús és egyebek bevásárlása után bizóny meg kell fogni a garast, hogy valami maradjon Is belőle. A légkör olyan a családban, mint nyugodt, felhőtlen, enyhe tavaszi napokon a kellemes fuvallat. Nyugalma, ereje, kedélye Annakidején, a vasúti kocsik oldaláról lekerültek a kocsiosztályt jelző számok és helyük, be két új fogalom került: a „pámás” és a „fapados”. Közszájon forgott egy arisztokrata vicc is róla, amikor Arisztid azt magyarázza Taszi- lónak. hogy lényegében nem változott semmi, mert az ei-ső- második és harmadik osztály helyében mit lát? Egy szerelvényt, egy sor kocsira az van írva, hogy SW hányra az, hogy pámás, s a legelső kocsira pedig az, hogy Gyékényes. Akkor valóban azt hittük, sose szokjak meg. Most, hogy újra első és második osztály van, az derül ki, hogy leszokni nem tudunk róla. Megállók a pályaudvari pénztár sorában és figyelem: tíz utas közül kilenc pár- násjegyet kér és csak egy — fcét első osztályút, ezt a kissé hivalkodó nevű jegyet. Második osztályt senki- sem mond, egy pár félös teszi oda, hogy kér egy személyt Deb- '.teeenbOiXfapaáasloa (esetleg fapados- sat). Népszerű lett „Jelvényosztás' - Szobon — Gyerekek, ki kér belőle? Aki akar, jöjjön ide, kaphat kettőt is ... így szólt a titkár a szobi községi KISZ-szervezet taggyűlésén s egy halom jelvényt borított az asztalra. A jelvény szép volt, fehéren fénylő s a nagy költő, József Attila képmását viselte. A „gyerekeknek” tetszett, kértek is belőle jő- néhányan. Tudták-e vajon, hogy ez a jelvény nem csupán dísz a kabáthajtókán vagy a vadászkalapon? Tudták-e, hogy ezért a jelvényért tenni is kellett volna valamit? Ha nem, ezúton tudatjuk, hogy a kabátjukra tűzött jelvény a József Attila olvasómozgalom szimbóluma. Jogos viselője csak az lehet, aki eleget tesz a mozgalom szép és magasztos követelményének: olvas, megismerkedik a magyar és világirodalom legértékesebb alkotásaival. A szobi titkár viszont úgy gondolta, ilyen módon „leegyszerűsítve” és „bürokráciamentesen” oldhatta meg az olvasómozgalom szervezésének feladatát. Lehet, hogy ő csodálkozik majd legjobban, ha a.z ifjúsági szövetség jelvényeinek egy ideig nem lesz „tekintélye” a szobi KISZ- fiatalok előtt... B. I. K, • ocsmárné? — Igen. Kicsi asszony, kék köpenyben. piros kendő van a fején. Leül a műhelyvezető asztala mellé. Nem elfogódott, csupa természetesség, egyszerűség. Fürge, menyecskés beszédű. És ennek az asz- szonynak hat gyereke van. Nézem. « alig tudom elhinni. — Hánv éves? — Harminckettő. — A gyerekek? — Öt a legkisebb, tizenegy a nagyobb — és csupa fiú! Tempósan ízesen beszél: — Jaj rengeteg ám a dolgom! — mondja — Ma is nagymosást csináltam Hogy én estére milyen fáradt leszek! És halványan nevet. A lábát pedig úgy lóbálja, mint egy kislány. Csak az arca fáradt. Mit is írtak rá a futó idők? Apja korában a zsellérgyerekek földhözragadtságát. Amikor árva maradt és szolgálni fogadták, alázatot. Az első gyerekek "tán. amikor a férj .jobb fehéméore” és italra kezdte költeni a Hat kis legényért pénzt, kuporgatást és küzdelmet a kis lelkek kenyeréért. És talán a végső búcsút ... — Nem kár érte... Jobb így — mondja. Nem tudni, hogy mennyire hasznos és mennyire fáj valójában ez a válás. Kocsmár Jánosné ezt nem mutatja, legfőképp nem mondja De mit mondhat a kívülálló, aiki annyit tud meg. hogy ez az apának nevezett valaki föl- kerekedett és köszönés nél- kü1 itthagyta hat apróságát?! a munkásasszony szívvel. akarattal műveli élete nehéz dolgait. Kérdezem a műhelyfőnökét: — Hogyan dolgozik? — Jól! Derék asszony. Az üb-titkárt: — Mit tudnak róla? — Tisztább. gondozottak illemtudóbb gyerekeket keresni kell’ a 'környéken. — Segítik-e? — Kérés nélkül adtunk segélyt több esetben. Tavaly kaÉ3 rácsonykor ruhafélét kaptak. Jövő márciusban egy hónapra üdülni viszik a nagyobb gyereket. De a legfontosabb a lakás... — Lakás? Az asszony bólogat. — Az az én legnagyobb fájdalmam... ha az meglenne! A tavasszal meglesz. Azok akik gyári lakásokat kaptak, mind talicskát, téglát, szerszámot fognak, s felépítik hat gyerek saját otthonát A tanács egyik félbemaradt házát fejezik be. — Csak ne hagynának cserben — remélkedik az asz- szonv. — Hat szép fiút nevelek, megérdemelném ... márcsak úgy mondom ... A többiek tudják, hogy meglesz ő meg csak reménykedik. De hát volt az életében elég feketeség ahhoz, hogy akikor higyie a csillogót, ha már kezével foghatja. Tdebenn. hoav van? — kérdem gyorsan visszaváltva. — Sok helyen voltam én Bessenyei emlékkiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban előkészítését, rendezését. Az egykori Károlyi-palota termeiben — amelyek most a Petőfi Múzeumnak adnak otthont — legközelebb Bessenyei Györgynek és a felvilágosodás magyarországi korszakának állítanaik emléket. tetszik. (Ez megnyilvánul más téren is: spanyol nőktől elvárják, hogy ne Viseljenek mélyen dekoltált ruhát, ámde külföldieknek elnézik ezt a spanyol utcán.) Az egyik színház elő akarta adni Fernando de Rojas 1499-ből származó színművét a Celestinát. „Megannyi késszúrásnak éreztem, mikor ki kellett húznunk a legszebb sorokat” — vallotta nehézségeiről a darab rendezője, U. P. de la Ossa. — „Amíg' a túlzott óvatosság és hivatali gyámkodás meg nem szűnik, a spanyol színház nem fog élni” — mondotta Ridruejo jobboldali író. És az említett Arriba színikritikusa ugyancsak a cenzúi'át hibáztatja azért, hogy az írók adósak maradnak a várt és ' megkapó erejű drámákkal. A helyzet csak az absztrakt irányzatoknak kedvez, ezek minden valóságtól elrugaszkodott, érthetetlen és nem egyszer kulturális . szélhámoskodásból élő művelői a képzőművészeti élet és a spanyol költészet jelenlegi fő haszonbói'lői. Amint a jobboldali osztrák Die Presse írja, a spanyol értelmiség szinte pártállásra való tekintet nélkül csak fogcsikorgatva és haját tépve beszél a cenzúráról. Taktikázás belső nyomás alatt Miután Spanyolország belépett az OEEC nevű nyugateurópai gazdasági szervezetbe és a NATO-nak is tagja szeretne lenni, bizonyos . látszatintézkedések történtek. Jellemző példa: az árubehozatalnak az OEEC előírásai folytán történt liberalizálását a könyvimport terén úgy ellensúlyozzák, hogy a „szabadon behozott” könyvek minden egyes példányát csak ha- jyjafo •-> után h'hei. árutfnSh (nélíShy havi htíMvona élménye ez gyakran lehet),; a kereskedő bánja ... Figyelembe kell venni, hogy Franco kormánya' cSák a közelmúltban hozott rendelkezést a sztrájkok hadbírósági úton való elnyomásáról és hogy megszaporodtak az ellenzéket sújtó terror- perek. A kormány ezért a liberalizmus látszata kedvéért kénytelen megengedni, hogy kultúrpolitikájával 'ellenkező jelenségek (Loi-ca- előadás, Picasso-kiállítás) mutatkozzanak és hogy a cenzúrát bírálják. Az ország helyi választások előtt is áll (amelynek különben maguk is a látszat-rendszabályok közé tartoznak),* ezek előkészítéséhez is hasznos elhitetni, hogy a kormány, eriyhít a kulturális élet béklyóin. A kormány igazi szándékaira vall, hogy jó esztendeje készítget már elő egy új sajtótörvényt, amelynek azonban még egyetlen részlete sem ismert. Nem kétséges, hogy lényeges engedményekre a tiltakozások ellenére sem lesz hajlandó. Ezt az említett petíció aláírói, is tudják, mert nem is követelnek egyebet, mint azt, hogy a kormány szüntesse meg a cenzorok önkényét és tartsa meg magát a cenzúrát. Azt kívánják, hogy a - kormány szabályozza, mi tiltható be és mi nem, a cenzúra működését pedig a titokzatosság homályából emelje ki és tegye nyílttá. Kétségtelen, hogy ez is eredmény lenne már és javára lenne a spanyol kulturális életnek. G. Gy. már, de soha nem volt ilyen jó... Egy picit elmereng Talán szabolcsi szülőföldjétől rohan végig egy emlékező gondolat ... és megérkezik ... — ... Igen, itt ió Itt szeretnék maradni. Most már két éve járok ide... — Most hol vannak? — A kicsik óvodában, a nagyok napköziben. — Ez jó. Egészségesek? — Jó órában mondjam, az én gyermekeim sohasem voltak betegek .. még sohasem hiányoztam... — És a tanulás? — Azzal egy kis baí van, úgy közepes forma. De ha ideköltözhetnénk Diósdra, az új lakásba, tán könnyebb lenne. T7alaki beszól. Két óra van, ’ kezdődik a délutáni műszak Kocsmár Jánosné most kezd. Egyedül a nagy családért. Egyedül? Dehát egyedül van-e? — „Jöjjön, mert indulunk” — sürgeti tisztességgel egy pelyhes állú ifjú ember. Nélküle nem indulhatnak... T. Gy. A Petőfi Irodalmi Múzeum, amely 1957-ben nyitotta meg kapuit., az elmúlt hárorfi— három és fél évben sokat tett a magyar irodalom múltjának, hagyományainak ápolásáért, A múzeumban megkezdték az új év első kiállításának ji mííueltóécf nyomoritojci ez a fapados. Valami egyszerűbbet, valami inkább nekünk valót fejez ki. Filmcím is lett belőle: Fapados szerelem. A napokban azután új kifejezést tanultam. Felszálláshoz készülődtem az egyik állomáson Mellettem fiatalok beszélgettek. — Bőrösbe széliünk? — Hát persze. Izgatta képzeletemet, mi az a bőrös? Utánuk mentem. Szép, nagy ablakos, modem, bőriilé- ses személykocsiban találtam jmmn-.tk • ^ Hat ilyen a mai nyelvújítás! F. M.
