Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-08 / 7. szám
PEST MECVU «rf££w«$ag) 1961 JANITÄR 8. VA15RVJJ REFLEKTORFÉNYBEN Horváth Ferenc H a verset mond és hallgatod, olyan, mintha folyóparton ülnél és néznéd a víz változó tükrét. Beszédének minden színe, csobbanása más és más, neked mégis megnyugvást ad — a minden sallangtól megtisztított művészet megnyugtató élményét. Jóformán szinte eszköztelenül mondja a verset és a prózát egyaránt, de ez az eszközte- lenség — mint kiderül — hallatlanul nagy energiát, fáradságot igényel. A közönség már csak a kész műsort látja. Ül a nézőtéren, ■esetleg savanyúcukorkát majszol, és nem is tudja elképzelni, hogy az a sok-sok verssor hogyan telepedhet egy ember emlékezetébe, és hogyan lehet, hogy egy ember annyi szépséget tudjon kibontani és megmutatni a sorok mögül. Mert a pódium más, mint a színpad... A színpaTenkely Vera: AZ UTOLSÓ CSENGETÉS S én szépen rendre elmeséltem mindent, eszembe jutott az egész. Ahogy kikecmeregtem iz- zadtan a folyosóra, egyenest az öreghez tartottam. Ott szivarozott egy ablakmélyedésben. — Barta bácsi! Honnan tudta? — Hunnan? Hunnan? Ha tanul az ember, akkor tud! — dohogott. — Mondtam, hogy senkiházi lesz belőled! — és ezzel elfordult, kieresztette a füstöt az ablakon. Láttam rajta, hogy komolyan haragszik. Aztán évekig be sem szagoltam az iskolába, pedig — szégyenebb a krumplilopásnál — ott jártam el naponta előtte. Egyszer aztán visszatértem az Alma Materbe, mert hogy tanár lett belőlem, s odaküldtek tanítani. Minden megváltozott. A tantestület is, persze, a diákok is, csak kettő maradt a régi: az iskola és a pedellus. Akkor vettem észre, hogy ők egyet jelentenek. Az igazgató ugyan új. De a főigazgató — a régi. Megint a folyosón futottunk össze. Hónom alatt kucorgóit az osztálykönyv, szorongó szívvel mentem az első órámra. Egyedül. — Hát... te? — nehezen mondta ki a te-t. — Te mascarcone ... — nevetett. Ügy szorongatott örömében, mint Janó a lepényt. — Mondtam, hogy még büszke leszek rád! — förmedt rám, mintha én tagadnám. Olyan meleget éreztem a szívem tájékán, hogy sűrűn kellett pislognom miatta. El is indultam az osztály felé, de megállított. — Idehallgasson, tanár úr! — furcsa volt a magázás. — Én ebben az iskolában nemcsak diákokat láttam ám sírni... Tanárkönnyeket is láttam ... Nem szégyen az, ha valakinek szíve van, no!... Csak sírjál nyugodtan — és sírt... Nem várta meg, míg újjá- színesül az iskola. Elment. A köpenye zsebében egy ellen, őrzőt találtak. Aláírta egy szigorú papa helyett az intőt. Földkupacok koppannak a koporsón és szüntelenül szól a lélekharang. y * | Olomszürke, vastag köd Ó ülte meg a várost. Belecsim- Ó paszkodott a sötét. Imbolygó falakok toporogtak a ravata- í lozó előtt, bent a család, s í kint, ahogy eszméltünk, vala- Ó mennyien ismerősök. $ — ... Circum dedérum ... Ó — énekelte a pap. Nyirkos hi- Ó deg borzongatott, fázósan ösz- Ó szehúztam a kabátom. Közöm- Ó bös.en álltam. Nem fájt. Nem Ó érkezett hozzám a halál. Még Ó akkor is, amikor megindult a Ó gyászmenet, tompa kábulat. Ó ban csak az egérszürkére vé- Ó nült iskolát láttam magam Ó előtt. Most kong az üresség- 2 tői és zárva a kapu. Mindenki > itt menetel a ködben. A fiúk $ osztályonként egy.egy nagy | koszorút cipelnek. A kórus Verdi gyászzenéjét zümmögi. ^ Előttem értelmetlen szó lett a ^ halál. $ Mióta ismerem az öreget, ó Emlékezetemben már alig fürdőm kettéválasztani iskolába Ó járásomat. Nem is emlékszem, Ó meddig jártam oda mint diák, Ó s mióta, mint tanár. Valahogy Ó egybefolyik minden. De diák- óságom és tanárságom első Ónapjára olyan tisztán emlék- Ó szem, mintha tegnap lett ó volna. ó Ó Tizenkét éves szilaj gyer- % kőc voltam, amikor először Ó nyargaltam végig az iskolá- Ó, ban, s hogy, hogy nem, nagy Ópechemre mindjárt egy óriás Ó pocaknak szaladtam. Nagy sö- Ó tétkék köpeny takarta. S Ó ahogy felnéztem a pocak Ófölé, egy vaskos bajuszt lát- 't tam fityegni, egyvonalba sza- ? ladt száj fölött, s a gazdáján y, még két marcona szemöldök. i Ugyancsak belémszorult a •; félsz, mert sejtelmem sem volt, hogy mindez kié lehet. $ — A bácsi kicsoda? — szóltam, hogy könnyebbítsem a csendet. — Hm? Üj fiú vagy? — kérdezett rám. : Fábián Zoltán: ! A SZEMÜVEGES HADNAGY kőződni kezdtek. A többiek nem, csak mímelték, megjátszották, miközben rá-ráles- tek a géppisztolyos örökre. Dél körül járt az idő. A forróságnak súlya volt, és vastagon csurgott, akár az olvadt vasérc. Árnyék sehol. Magános vörösfenyő állt a barakk végénél, de ritkás lombján áttűzött a perzselő napfény. A cipőjét nem merte levetni senki, mert a szikrázó homok mart, égetett. — Tolmács! — szólt az őrmester, s a szamukláló foglyok felé biccentett. A tolmács megrezzent, üvöl- teni kezdett: — Gyerünk, gyerünk! Nem érünk rá! Az asszonyok rámeredtek; ki gyűlölködő váddal, ki meg csak szomorúan. — Hitvány szolga! — mondta valaki hátul. A tolmács meghallotta. Kövér. tespedt arca elvörösödött: — Csend, tetves banda! Csak járjon a pofátok! — és tömzsi öklével megfenyegette őket. Az őrmester bosszúsan rántotta össze bozontos, vörös szemöldökét. — Halts Maul! — sziszegte oda a tolmácsnak, s ingerülten magyarázott neki valamit. Az behúzta rövid nyakát, meghunyászkodva hallgatott, majd hadarva fordítani kezdte: — Az őrmester úr azt mondja. ne idegeskedjék senki. Vetkőzzenek gyorsan le, hogy minél hamarább túl legyenek a fürdésen meg a fertőtlenítésen. A férfiak közömbösen hallgatták. de az asszonyok, lányok hálásan rámosolyogtak az őrmesterre, s kárörvendve néztek farkasszemet a tolmáccsal: némelyik még halkan fel is kaccantott és mutogatott rá. Ö úgy tett. mintha nem venné észre: zsebkendőjével legyezgette magát. Most már hamar levetkőztek. Az asszonyok kis csoportokba bújtak össze, egymás felé fordultak, vagy magukon hagytak egy-egy ruhadarabot, hogy rejtsék szemérmüket. , Mielőtt az őrmester szólt, intett volna, a tolmács rájuk kiáltott: — Pucérra! — és kirántotta a szélről álló fiatalasszony kezéből a maga elé fogott kombinát. A moraj újból felzúdult, de az őrök lejjebb billentették a géppisztolyt, s pár pillanat múlva ott ácsoroe‘-'k mindnyájan mezítelenül a tűző napon, fel-felkapva talpukat a parázs homokról. Az őrmester tenyerét a derékszíj mögé dugta, s a hüvelykujjával intett. — Futás! — kiáltotta a tolmács rögtön, és sunyin elvi- gyorodott, A tömeg meglódult, de néhány bátortalan lépés után alaktalan masszává csomósodott. Nem akart első lenni senki. — Mi lesz?! Ne lazsáljunk! — ordított a tolmács, « meglökte a melléje sodródott szikkadt öregembert. Az elvágódott, de a követSzőke lány kező pillanatban már emelkedett is fel s riadt, kapkodó szuszogással futni kezdett. A többiek utána. A hadnagy ott állt a barakk alig lépésnyi árnyékában. Félvállal nekidűlt az ajtófélná- nak. Vastag szemüvege mögül úgy figyelte a mezítelenül futó foglyokat, mintha valahonnan a Holdból, távcsövön át látná. Sovány, keskeny arca meg sem rezdült. csak savó. kék szeme vibrált, lüktetett. haladt el előtte. Üde, töretlen teste volt. Nem kapkodta ide-oda a tekintetét, mint a többiek, nézett maga eié a lángoló homokra, s szaladt kecses, szökkenő léptekkel. akár egy őzgida. Az őrmester odabólintott a tolmácsnak: az leállította a futást, s arccal a barakknak sorba állította őket. A hadnagy előjött az árnyékból. Kimért, nyugodt léptekkel. Szeme a szőke lányon volt, fehér testéből ki sötétlő ólén. A vastag üveglencsék mögül nem látszott szem" villanása, s mindenki azt hitte: őt nézi. Moccant volna kerf'-’ hogy mellük, combjuk elé kapják, de a szemüveg villogott, mozdapesti műsorok anyagából nekik kellett kiválogatni, hogy melyik verset akarják és melyiket nem, legtöbbször a legérdektelenebbet nem akarták hallani. Ezért nem hiszek abban, hogy vidéken más műsorösszeállítást kellene adni a közönségnek, és persze abban sem, hogy színvonaltalanabb darabokat is elő kell adni. Azon az alapon, hogy a városban úgyis csak egy színház van, azt megtölti a közönség, hiszen milyen más darabot nézhetne meg? Nincs és nem is lehet külön vidéki és pesti közönség, legalábbis nem ebben a kategóriában. Ha a megkülönböztetés alatt az igényességet értjük, Pesten ugyanúgy található vidéki, mint vidéken pesti közönség... És ha túlsók szó esett versről és előadóművészetről, abban nem a színház mellőzése, hanem a pódium műfajának szeretete és értése a vétkes. Pedig színházi tervei is vannak: szeretne parasztokat, jó parasztfigurákat alakítani. — Sajnos, ritkán adódik rá lehetőség... J anuár harmincad:kán tartják önálló estjének negyedik ismétlését az Egyetemi Színpadon. Ennek örül. És készül rá. Olyan szeretettel és igyekezettel olvasgat minden verset, mintha először venné a kezébe. Búcsúzás közben arra gondoltam, hogy a színház és az előadóművészet közötti kapcsolat talán leginkább ahhoz a szobrászhoz hasonlítható, aki megöregedve mestersége gyakorlásában, mellőzni tud már minden külsőséget, alakjai — ebben az esetben a versek, novellák — önmagukért beszélnek, a művész belső ereje mozgatja őket, és ehhez nem ad segítséget sem díszlet, sem maszk, sem illúzió.:. Horváth Ferencnek már ez az élete. Viczián Erzsébet Polgár István: VISEGRÁDI EMLÉK Hunyorgató csillagok sugara szitált fényt a nyugtalan Dunára, sodort a víz, köves partra loccsant, áthullámzott rajta egy boros hang. Hús halacskák — megvillanó pettyek — ugrándozós esti táncba kezdtek, hajó dudált, hat rakott uszálya nehézkesen imbolygott utána. Szellő támadt, csenevész csak, vékony, átbújt bármi keskeny hasadékon, ingem ujján hónom alá kúszott — fülem körül hegedült egy szúnyog. Pádon ültem, szemem messze révedt. bejárta a túlsó-parti révet, üdülőkből nevetés és nóta kerengőzött, egymásbafonódva. Pádon ültem — körül csupa pázsit. Mozdulatlan hallgattam, sokáig s mikor lassan hazafelé mentem, ez a vers már itt zsongott szívember Vattás porban huppogott a lábam, kivert kutya ballagott utánam, jó szót várva, szeretetre vágyva ugrált körül: legyek a gazdája. Óvatosan csuktam be az ajtót — álmodtak a nyugodalmas alvók: martinászok, tisztviselők, írók, ahol hajdan gyárosok és bárók,.. Nyári éjjel — surrog a fa lombja, idehajlik nyitott ablakomba, ágain át leskelődő csillag — ezüst a fa, ezüst almát ringat. don a rendező és a színész rendelkezésére áll minden illúziót keltő kellék, á pódiumon pedig csak az ünnepi köntösbe öltöztetett szavak, emberi érzések vannak, és a tiszteletükre szintén ünneplőbe öltözött előadó; akinek félbemaradt mozdulat, pillanatnyi szünet az, ami a színész- pék.a. díszlet.és a maszk ., , Ez az egyszerűségre törekvés a művészetben, nem határolható el a magánember! egyszerűségétől. Szavai, mon-i datai — s úgy hiszem, gon-; dolatai is — pontosan formál-i tak, olyan ember szokott így | beszélni, aki tudja, honnan j indul el, hová tart, és mit; akar. Most már tudja. De ka-; maszkora és fiatalsága —\ mint legtöbbünknek — nyug-! tálán kereséssel, az igazi hi-! vatás utáni kutatással volt \ tele. A tizennyolc esztendős i látszerészsegédet kézenfogták i és magukkal vitték a költőki verseik világába, és ez a világ sokkal közelebb állt hozzá, sokkal inkább megtalálta benne a helyét, mint bárhol másutt. Tizenkilenc éves volt, amikor beiratkozott az akadémiára. Huszonhárom éves korában kapott színészdiplomát; és hamarosan pályakezdésének huszonötödik évfordulójáról emlékezhet meg. M it jelentett ez a huszonöt év? Szerepet, sok-sok szerepet, sok' kínlódást és sok magáratalálást. Eszközök megtalálását, formák felbukkanását, s a biztonság megszerzését, hogy — különösen önálló estjein — évek óta teljesen el tudja felejteni, kik ülnek a nézőtéren. Ö az egyik alapító tagja az irodalmi színpadnak is. Évekkel ezelőtt hívtak össze először ankétot ebben az ügyben, jó néhány verselő, versmondó és irodalombarát beszélgetett az irodalmi színpad megteremtésének szükségességéről; amely aztán mindenütt sikerült — éppen a napokban adták hírül az újságok, hogy az országban százötven ilyen színpad működik —, csak Budapesten nem... És az sem lehet véletlen, hogy míg az egyetemi színpad ötszáz személyes termét mindig megtöltik az érdeklődők, addig az irodalmi színpadon másfél év óta egyetlenegyszer sem lépett fel hazánk egyik leghivatot- tabb versmondója. Cigarettára gyújt. Budapest. Két évvel ezelőtt megbetegedtek a hangszálai — azóta tudja, hogy az ilyesmivel nem lehet tréfálni... — Társaimmal többször végigturnéztuk már az országot. Versekkel. Mindenütt érdekelte az embereket. Ha a bu— Igenis. — Hát akkor én vagyok Barta Vilmos, a pedellus, másként főigazgató! Az ó-t valahogy énekelte a nyomaték kedvéért. A felsősök röhöglek, tetszett nekik, hogy az öreg így mondja, mivel ők ragasztották rá ezt a nevet. Később tapasztaltam, hogy mennyire ráillik, hiszen nem volt ember fia, aki úgy ismerte az iskola ügyes-bajos dolgait, mint Barta bácsi. Valahogy az iskola a kölyköknek is mindig Barta bácsit jelentette. Ez a tapasztalás azonban későbbi volt. Tanár koromban. Kravatlin csípett, nem intézte el olyan sebtiben a bemutatkozást. — Mascarcone matriculata — dörmögte. — Tudod-e, mit jelent? — Hogyne tudnám! — feleltem kelletlenül. — Nem azért tanulok latint. — Nahát akkor, vedd tudomásul, hogy vagy büszke leszek rád, vagy nagy senty lesz belőled! Értetted? — Igenis. — Örültem a szabadulásnak. Ugyancsak szorítás ökle volt az öregnek. Ismeretségünktől jó barátságban voltunk, egészen a maturandusig. Akkor aztán elrontottam az ügyemet nála. A párizsi kommünt húztam történelemből, s izgalmamban folyvást összekevertem a nagy francia forradalommal. Az öreg meg ott sertepertélt* ki-be a teremből, segíteni szeretett volna rajtunk, ez látszott rajta. Az írásbelire is palacsintába tekerve hozta be a puskát. Most meg vizet hozott, poharat vitt ki. Hol egyik tanárnak súgott valamit, hol másiknak. Egyszóval többet volt bent, mint kint. Én meg ott nyöglődtem a párizsi kommünnel, alig tudtam valami értelmeset kihozni. Ja- t kobinusok, girondisták, Mira■ beau, Lafayette, Robespiere, ! minden és mindenki eszembe \ jutott a forradalomból, de a ■ párizsi Kommünről semmi. ! Nem tudtam az időben elhe- ! lyezni. Az is bosszantott, hogy j Barta bácsi tanúja a kinlódá- ! somnak. Mód felett szégyell- 1 tem előtte a dolgot, örültem, i amikor kifelé kászálódott. Va- ; tárni tálcával a kezében baj- ! molódott, háttal a tanároknak, \ és egyszer csak egy pillanatra í megállt, szemben velem. A száját mozgatta. Mit akarhat? ; — Ezernyolcszázhetvenegy í március tizennyolc! Frankel ! Leó! — ezeket olvastam le a í szájáról. Elképedtem. Honnan tud- ; hatja? Az elnök belekérdezett a meglepetésembe: — Mikor kezdődött a párizsi kommün? Mi mindent *----------------------- lengyel nép! N em lehet szabadulni a lágertörténetektől. ★ * menet vt tak, akik rögtön földre engedték csomagjukat, mások meg tovább szorongatták a hónuk alatt, vagy igazgatták a hátukon. — Levetkőzni! — kiáltotta a tolmács. Mocorgás, sustorgás támadt. Legtöbben asszonyok, lányok voltak, de akadt közöttük férfi is, gyerek is. Toporogtak riadtan és sugdosód- tak, de nem vetkőztek. — Schnell! — mondta unottan az őrmester a tolmácsnak. Az rögtön, szolgálatkészen fordította: — Gyorsan! Gyorsan! — és ismételgette vég nélkül, türelmetlenül. Akik elöl álltak, s jobban szem előtt voltak, tétován vetVVVVV\XVVVW\VVXVNV\\\\\\\\\\\\VV\V\\X\V\\VW\VV\\VV\V\\VWVV\VV\\\WW\\WV> A Goldmark-ház Keszthelyen