Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-31 / 26. szám

19«. JANUÁR 31, KEDD

"i/fírtán

Népművelési tanácsadó szakbizottságok az öntevékeny kulturális munka támogatására a megyében

A megye községeiben több mint 400 öntevékeny művészeti csoport működik. A megyei tanács művelődési osztálya most szakemberekből bizottságokat alakított a csoportok munkájának támogatására. Az ének, zene, tánc, színjátszó, ismeretterjesztő szakbizottság feladata lesz, hogy kiválogassa és a művészeti együttesek rendelkezésére bocsássa az öntevékeny csoportok lehetőségeivel is jó színvonalon előadható műveket és módszertani segítséget nyújtsanak számukra.

MEGSZÜLETIK A JÓKEDV - KISALAGON

Nagysikerű műsoros estet rendezett a kisalagi általános iskola szülői munkaközössége szombaton, Megszületik a jókedv címmel. A műsorban a munkaközösség tagjai léptek fel, köztük Jasó József, Németh Béla és Sumet'h István. Maguk készítették a díszleteket, s közülük került ki a humoros jelenetek, tréfás magánszámokból álló műsor rendezője is. Az előadás tiszta bevételét az iskolás gyermekek nyári táborozásához fordítják.

Kevesebb lesz a vadkár

A vadkárok csökkentésére az erdőgazdaságok tervszerű vadföldgazdálkodásra térnek át. A székesfehérvári erdőgaz. daság fehérvárcsurgói nagyvadas területén szerzett tapasztalatok alapján a jövőben az erdőgazdaságok területének körülbelül egy százalékot kukoricával, lucernával, csicsókával és más vadeleséggel vetik be. Az ilyen erdőkből ugyanis ritkábban járnak ki a vaddisznóik és a szarvasok.

Megtartotta zárószámadó közgyűlését a kőröstetétleni Dózsa Termelőszövetkezet

Munkaegységenként 38,14 forint — Bevezetik az eredményességi

jövedelemelosztást

A kőröstetétleni Dózsa Termelőszövetkezetben az elmúlt esztendőben nagyon gyengén sikerült a kukorica. Mindössze 12,64 mázsás átlagot értek el 300 holdon. Mi volt ennek az oka? Egyrészt az aszályos nyár, másrészt — és ez eredendő ok — a kukorica zöme tavaszi szántásba került, hiányzott a csapadéktároló őszi mélyszántás. Amellett ez a 300 hold kukorica legalább 200 darabban volt. Egy éve ugyanis nagymértékben megnövekedett a szövetkezet és az újonnan bekerült földeken már nem lehetett pótolni a hiányzó őszi munkát, nem lehetett kialakítani a nagyüzemi táblákat.

Hasonló volt a helyzet a búzánál is. Háromszázkilenc- venkét katasztrális holdon termeltek őszi búzát és 12 mázsás átlagot értek el. Ez még nem tartozik a gyenge eredmények közé, de lehetett volna jobb is. Ugyanis

a termelőszövetkezet régi

területén, 210 holdon 15

mázsa 70 kilogrammos átlagot értek el.

Az újonnan behozott földek között viszont volt olyan parcella, amelyik csak öt mázsa búzát termett. Aratáskor, meg kukoricatöréskor beszélgettek is róla az emberek, hogy „lám-lám, mégiscsak jobb a nagyüzem!”

A bajokkal kezdtük a beszámolót, de nem ez a jellemző a kőröstetétleni Dózsa Termelőszövetkezet múlt esztendei munkájára. Ahogy Kiss István agrármérnök, elnökhelyettes elmondja, a legnagyobb pozitívum a tagság munkaszeretete. szorgalma.

Nagyon komolyan nem kell venni

azt a lármát, amely manap- is, személyesen \agy titkárság az új amerikai elnöknek, női útján. Van titkárnője a Kennedynek a felesége körül sajtókapcsolatok fenntartására folyik. Elvégre érthető, ha az (az ő képét is hozták a lapok) amerikai polgárnak tetszik, és van „társasági titkárnője”, hogy az új elnökné személyé- Ez utóbbi épp a napokban ben fiatal és csinos asszony „nyugtatta meg a közvéle- került a (Fehér) Házhoz. Az ményt” az elnökné asszony is érthető, ha az újságírók, ruházkodásával kapcsolatos fotóriporterek élnek a lehető- pletykák ügyében.

Mrs. Kennedy tisztában van vele, hogy ruhái érdeklik a közönséget, de súlyosan ag-( gasztja, hogy az erről szóló jelentések pazarlónak tüntetik fel, illetve olyannak, akinek életében túl nagy szerepet játszik a divat — mondotta L. Baldridge titkárnő és elképzelhető, hogy ezután sok amerikai mennyire megköny- nyebbülten sóhajtott fel.

A titkárnőknek nincs köny- nyű dolguk, mert a sajtó már Kennedy elnökké választása előtt célzatos híreket terjesztett Kennedyné borsos párizsi ruhaszámláiról... Másfelől viszont kapóra jön, hogy (nem tudni ugyan, kik és milyen alapon) a sajtó egy másik részében Kennedynét az Egyesült Államok legelegánsabb hölgye címmel tüntették ki.

Az amerikai divatszalonok természetesen legott áttértek a „Jacqueline-szabású” ruhákra, a manekeneknek Kennedyné módjára fésülték hajukat és rúzsozták szájukat, az újságokban pedig „Jackie" képét közölték utcai ruhában, estélyi ruhában, neglizsében...

A január 20-án tartott elnökbeiktatási bál alkalmából új sláger is napvilágot látott. „Jacqueline, ha mosolyog, lábai elé hullunk, Jacqueline épp oly okos, mint szép, kedves, mint a rózsa és hibátlanul beszél tucatnyi nyelven” — a „Jacqueline” című dal ilyenféle bókjait talán már nem is csak az amerikai férfiak lovagiassága diktálta.

Mert mindezt (ahogy mon- séggel, amelyet a közönség ré- dottuk) nem kell ugyan nászéról mutatkozó vonzalom gyón komolyan venni, de kínál, így aztán Jacqueline mint az egyik svéd lap itt Kennedy mosolygós fényképei, közölt karikatúrája is mu- nyilatkozatai itt is, ott is sű- tatja, Kennedynek nem vált rűn felbukkannak a lapokban, éppen hátrányára — a fele- Mert természetesen Ameri- sége. ka első asszonya nyilatkozik

munkafegyelme. A régi tagság ’ példamutató volt ebben és ez megkönnyítette az új tagok beilleszkedését is.

Közel hárommillió forint bevételre tettek szert az esztndő során és a rossz kukoricatermés, az aszályos év ellenére is mindössze két százalékkal maradtak el a tervezett bevétel mögött.

Különösen jó pénzt hozott a házhoz a répamag, amelyet ötven katasztrális holdon termeltek és holdanként — hozzávetőleges számítások szerint —, 8—9 ezer forintos tiszta jövedelmet biztosított. A terven felül és a vártnál sokkal eredményesebben hajtották végre az állathizlalási programot is. Meghizlaltak és eladtak ötvenhét darab marhát, 358 darab sertést és 810 darab baromfit, libát, pulykát.

Annak ellenére, hogy kimondottan mostoha volt az esztendő, futotta erejükből építkezésre, és gépvásárlásra is.

Építettek egy ötven férőhelyes növendékistállöt, egy 20 férőhelyes sertés- fiaztatót, kocsiszint, garázst, bognár- és kovácsműhelyt.

Villamosították a két tanya- központot. Vásároltak egy Ze- tort, ekével és pótkocsival, vettek egy arató-kévekötőgé- pet és egy kazalozót is.

A szövetkezet vezetőinek véleménye szerint nagyban hozzájárult az eredményekhez, hogy a tagság döntő zöme. mondhatnánk fete, negyven év alatti,, munkabíró ember. Balázs Pál családjával 1510 munkaegységet szerzett és kaptak (mindent pénzértékben számolva 59 590 forintot, amihez még természetesen, a háztáji gazdaság jövedelme is hozzászámítandó. Tamási Jánoséktól hárman dolgoztak, 47 és fél ezer forintot kaptak. Falusi László, új belépő, márciustól dolgozott harmadmagával, 39 741 forintot keresett. Ugyancsak megtalálták számításukat a fiatalok is. A 17 éves Csörnyei Marika, aki csak nyolc hónapot dolgozott, tizennégyezer- száznyolcvannyolc forintot keresett a növénytermelő brigádban. Hozzá hasonló jövedelmet ért el a többi fiatal is.

A szövetkezet helyzetét mutatja, hogy egy tagra több mint 11 katasztrális hold összterület, ezen belül 9 hold szántó jutott és jut ebben az évben is egy tagra. Tehát, ha belterjesebben kívánnak gazdálkodni, növelni kell a gépi munkát.

Ezért a mostani két Ze- tor mellé még egy lángtalpas traktort vásárolnak ez évben és sürgősen

szükség lenne egy rendsodróra is.

A nagy munkaigényű növényeket pedig — az idén először — eredményességi jövedelemelosztás alapján kiosztják a tagoknak, ami fokozza majd a tagság érdekeltségét és ha lehet, még alaposabban dolgoznak. A múlt évben a hagyományos munkaegység jóváírás alapján történt a termelés.

Az eddigieknél is nagyobb gondot fordítanak ez évben a takarmánytermelésre és az állattenyésztésre. A tavalyi nagy hizlalás után még 171 szarvas- marhájuk, és 141 sertésük maradt, amiből 74 darab az anyakoca. Ez megfelelő alap ahhoz, hogy növeljék az állatállományt és az eddigieknél is több takarmányt termelve, fokozzák a jól jövedelmező hizlalást.

Ebben az esztendőben már lehetőség van (és az őszi vetések is így történtek) a tavaly behozott földeken a nagyüzemi táblák kialakítására. így könnyebb lesz a termelés, valóban nagyüzemi lesz a munka.

<tm)

‘J'í f/

Világoskék, drapp, málna, kobaldkék színfoltok, halmok szerteszét. Lilás neon szórja fényét, glóriába vonva a halkan surrogó varrógép fölé hajló kilencven női fejet. Olyan olajozottan folyik a munka, perdül a munkadarab egyik génről a másikra, hogy az ember önkéntelenül is attól tart, sétájával megbontja ezt az összhangot.

De Szűcs Lajos, a Május 1. Ruhagyár ceglédi telepvezetője tudja, hogy a jól begyakorolt munkamenetet nem zavarják a látogatók. Szívesen megmagyarázza, nyomatékül egy-egy asszonyhoz fordulva, a nemrég munkába állított új szalag előnyeit.

— Aktuális volt már a műszaki átszervezés. Eddig a szalagon 44 fő dolgozott, most kilencven, egymással párhuzamosan. Üzemünkben főleg nők vannak, s gyakori a munkakiesés betegség, gyerek stb. miatt. Ilyenkor nagy gondot jelentett a pótlás, hogy a szalag ne álljon le.

A párhuzamosság ebben is segítséget nyújt, mert egy-egy személy hiánya már könnyebben pótolható. Másik előnye a spe- ciálgépek jobb kihasználása.

— Itt van például a modern aláfércelőgép. Könnyebbé, kevésbé megerőltetővé teszi az úgynevezett alápikirozást, a vászon rögzítését a kabát elejében. Igen jól bevált a gyakorlatban az ujjafércelőgép is. Ezt a munkát azelőtt kézzel végeztük. Most a géppel több munkafolyamatot meg. takarítunk és a vásárló is jobban jár, tartósabb darabot kap. Vagy nézzük meg a

L

(g. gy.)

Színes gyapjútakarókat szállít Afrikába a Budakalászi Gyapjúszövőgyár

A Budakalászi Gyapjúszövőgyár az iparág egyik legeredményesebben dolgozó üzemévé fejlődött. A félévszázados, elavult felszerelésű kis textilgyár nehéz körülmények között, egyetlen esztendő alatt 60 százalékkal növelte termelését: a közismert és leginkább keresett gyapjúszövetekből 160 000 négyzetmétert gyártott negyedévenként,

mintegy 18 százalékkal kisebb költségráfordítással, mint egy évvel ezelőtt. Gyártmányainak 94 százaléka elsöosz- tályú, kitűnő áru, s növekvő mennyiségben vásárolják külföldön is. A ■ gyapjúhulladékból készült, változatos mintájú színes takarókat — havonta 17 000 négyzetmétert — az afrikai országok kötötték le.

Jó eredményei láttán a kis gyárat újabb feladatokkal bízták meg. Rövidesen megkezdik a nyugati országok igényei szerinti, extraminőségű, különleges színezésű gyapjú- és teveszőrtakarók gyártását. A növekvő feladatoknak megfelelően folyamatosan korszerűsítik, felújítják az egész üzemet. Rövidesen befejezik az épületek teljes tatarozását. A közelmúltban munkába állított első automata gépet és felújított cérnázógépeket újabbak követik.

Az emberek többségét apró bosszúságok érik — a kisebbség jóvoltából. Mert: utazunk a vonaton, kellemesen fűtik a kocsikat, de már a harmadik utas hagyja nyitva az ajtót. Bevág a hideg, végül valaki kényszeredetten feláll, becsukja az ajtót, s pár percig megint nincs semmi baj, míg nem jön egy másik, aki megint nyitva hagyja az ajtót.

Vásárolunk az üzletben, türelmesen várva, mikor kerülünk sorra, egyszercsak elénk tolakszik valaki, s nem törődve az előtte levőkkel, máris kiabálja, mit kíván.

Sorolhatnám tovább, de azt hiszem, nem érdemes. Mert valamennyien napról napra találkozunk ilyen kis bosszúságokkal, amelyek lényegében szóra sem érdemesek, de mégis ... mégis, bosszúságok, mert az ember nem tudja rajtuk túltenni magát mérgelődés nélkül.

A neveletlenség — nevezzük nevén a gyereket — divat, szinte elismerés illeti azokat, akik „jó nagyszájúnk”, akik „ügyesek”, akik „élelmesek”.

Vajon valóban elismerésre méltó vonások ezek, ha mások kárára gyakorolják ezeket? Nem hiszem. Mégis: legtöbbször, legtöbbünk szó nélkül tűri, a neveletlen, a tolakodó helyett mi restellkedünk — szólni, megmondani a magunkét, rendre tanítani az illetőt.

Pedig ez a típus másból nem ért.

Kevés ilyen ember van, mégis sokunknak okoz bosszúságot. És legyünk őszinték: nem „neveletlen” fiatalok sajátsága, sőt: legtöbbször meglett korú férfiak, nők gyakorolják, s nemegyszer megütköznek

azon, hogy saját gyermekeik is hozzájuk hasonlóan cselekszenek. „Honnét látja ezt a gyerek?” — ámuldoznak, s csak éppen arra nem gondolnak, hogy — tőlük.

Az udvariasság, a másik ember tiszteletbentartása — elemi követelménye a társadalmi együttélés Íratlan szabályainak.

Mindezt akkor gondoltam végig, amikor kézhezkaptam egyik járási KlSZ-bizottsá- gunk meghívóját, illemtani dupla vagy semmi játékra. Először az ötlött fel bennem, vajon van-e értelme az ilyen rendezvénynek? Hiszen így megtanulni viselkedni, aligha lehet. De ha jobban meggondoljuk, hasznos, jó dolog ez. Mert ha csak „valami is megragad” a részvevőkben, ha csak egy-két dolgot is tanulnak. meg, akkor is célja, értelme volt. Mert lassú dolog ez, senki sem hiszi el magáról, hogy neveletlen. De ha jópár- szor eszébe júttatják, akkor csak-csak fontolóra veszi, hátha van benne igazság.

(m)

cunei

(tj kinőtte u rukáiát

ujt

gőzvasalót. Elektromos árammal működik, könnyű, igen nagy szabályozható hőt termel és ugyanakkor gőzöl is. Az oldalából ügyesen elhelyezett lukacsokon keresztül állandóan vizet permetez a ruhadarabra.

Hófehér, sok billentyűvel ellátott, asztalnyi nagy szerkezethez érünk. Ez már ma* g.var gyártmány.

Igen ötletesen oldja meg a kész kabátok szélének, gallérjának vasalását, a legnehezebb munkafolyamatot.

— A termelőszalag átállításától sokat várunk — mondja Meleg István üzemtedhni- kus. — Most dolgozzuk ki az új normaalapokat, ez azonban a dolgozók keresetét nem befolyásolja. Végleges eredményt mondani még jóslás lenne, de mi 4 százalékos termelékenység-emelkedésre számítunk. Ezt az sem befolyásolhatja, hogy kis szériákat gyártunk. 300—700 darabos rendeléseink vannak. Így kapjuk az anyagot, előre kiszabva. a pesti központtól.

Gyakran előfordul, hogy még kisebb szériákat is készítünk, a kereskedelem igényeinek megfelelően.

Egy-egy fazon általában 3—4 nap alatt „fut le”. Az esőkabát, a bébi-, bakfis- és női kabát szalag napi termelését összeszámítva. 1100 munkadarab fordul meg a kezünkön naponta.

Közben szalad az idő. Eljött a váltás, a földszinti ebédlőből ételszag száll. Hanem a tömött sorok nem indulnak az ebédlő felé, mint ahogy az ember várná. Mi ennek az oka?

— Nem ízlik a koszt, jóformán senkinek — világosit fel az ételadagolónő. Tessék végigenni a mai ebédet és menten igazat ad.

— Komoly problémánk az ebéd — folytatja az igazgató. Dolgozóink 80 százaléka nő, akikre az üzemi munkán kívül a háztartás, a család ezernyi gondja nehezedik. A termelés két váltásban folyik: az egyik csoport reggel 6 órakor kezd, a másik ketőkor. Mivel az itteni ebéd a legszerényebb igényeket sem elégíti ki (bizonyíték erre, hogy az 560 dolgozó közül csupán 60—80 étkezik itt), az asszonyoknak nap, mint nap gondoskodniuk kell -a főzésről. Sok házaspárunk is van, akiknek az ebédhordás külön gondot jelent.

Nemegyszer jártunk a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalatnál, javítsák meg a koszt minőségét. Anyagnormára hivatkoznak.

Azt viszont már az anyagnorma sem írja elő, hogy például júliusban szárazbabot és savanyúkáposztát együnk.

— Nem gondoltak még saját konyhára?

— Helyben vagyunk! Nemcsak konyhára, de raktárra, orvosi rendelőre, napközire és bölcsődére is nagy szükségünk lenne, de nincs helyünk. Minden beszögellést, minden kuckót kihasználtunk már. Ez az épület már 1959-ben is kicsi volt, amikor átépítették. Azóta meg valósággal szét kellene feszíteni a falakat, hogy mindennek legyen helye. Vegyük a konyhát: nem. főzhetünk, mert nem tudunk helyet biztosítani a raktárnak és az előkészítőnek.

— Ugyanilyen nehéz dió az orvosi rendelő. Nagy köny- nyebbséget jelentene a gyári rendelés, minden szempontból. Nem tudjuk megvalósítani, mert rendelőt és hozzá mosdót és várót kellene építeni. De hová? Az esőkabátüzem előcsarnokából nyílik egy kis pihenőszoba. De ehhez sem építhetünk várót, mert akkor az üzemnek nem lenne közvetlen kijárata, ami tűzrendészeti szempontból szabálytalan.

— Másik komoly hiányosságunk, ami a nők helyzetét nehezíti, hogy nincs sem bölcsődénk, sem napközink. Közel 80 gyerek anyja ülne nyugatabban a gépe előtt, ha ezt a problémát valahogy megoldhatnánk. Többször beszéltünk már illetékesekkel, a városi tanács elnökével arról,- hogy mit tehetnénk, ők ugyanis felajánlották a bölcsőde üzemeltetését, ha a helyiséget ás a felszerelést mi biztosítjuk.

A felszerelésünk már meg

is lenne, csak építkezni

nem tudunk. helyhiány miatt.

Ahhoz pedig, hogy a város területén vegyünk épületet, kevés a pénzünk. Kétszázezer forintos keretünk van erre a célra, de szerény számítás szerint is négyszázezer kellene. Valamennyi eredményt azonban mégis felmutathatunk. Kérésünkre és a körzeti felügyelő javaslatára a VIII. kerületi óvoda egyik cspnor'iát napközissé alakították át. így az odajáró gyerekek felügyelete megoldódott.

— Most még, ha nehezen is, de elférünk, s dolgozunk. Rövidesen azonban valami megoldást kell találni gyárunk vezetőségének, ha termelési tér' vünket és az üzemben dolgo- zók szociális ellátottságát meg' nyugtatóan meg akarjuk oda' ni.

Komáromi Magda