Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

reá MEcrei ■íJCívhtf) 1961. JANUAR 29, VASÄRNAP A ceglédi járás tsz-ei növelik takarmánytermelésüket A ceglédi járás termelő­szövetkezetei ebben az év­ben jelentősen fokozzák ta­karmánytermelésüket, első­sorban a szálastakarmány termelését. Körülbelül 25 szá­zalékos arányban növelik a szálasok vetésterületét, ami mintegy 2 ezer katasztrális holdat jelent. A járás terü­letén összesen kilencezer ka- tasetrális holdon termelnek majd az idén szálastakar- mányt. Nőtt az őszi árpa vetés- területe is. Az 1959-es 3200 holdas vetésterülettel szem­ben a múlt év ősizén 4700 kát. holdon vetettek őszi ár­pát. Tavaszi árpával együtt hatezer katasztrális hold árpa lesz a járás szövetkezetei­ben. A takarmányok vetéste­rülete mellett. jelentősen nagyobb területen vetettek kenyérgabonát is, mint az 1959. év őszén. A tervezett, te­rületnél közel ezer holddal vetettek több kenyérgabonát. Beszélő számok Kocséron Kocsér az elmúlt év janu­árjában -lépett a közös gaz­dálkodás útjára. Előbb is volt már itt termelőszövetkezet, az Üj Élet, jfrfeaflflaban. mindösz- sze 557 “katasztrális holdon gazdálkodott. Múlt év janu­árjában tízszeresére nőtt ez a szövetkezet, s alakult még egy új is. a Petőfi Tsz. Mindkét szövetkezetben a zárószámadásra várnak, a mérlegek rövidesen el­készülnek. Végleges számok még nem alakultak ki, annyit azonban megtudunk, hogy az elmúlt gazdasági év számításait sok­féle természeti csapás ke­resztezte: aszály, jégkár, szélverés, ezenkívül a tagok egy része későn is kezdett a közös munkához. A földmű­vesszövetkezeti irodában val­latjuk az amúgy is könnyen beszélő számokat. össze­adunk. szorzunk, osztunk, s már beszélnek is a számok, Harczi István üzemág csoportvezető segít­ségével : — 1960-ban bolti árufor­galmunk kerek hét és fél­millió forint volt. hétszázhat- vanezerrel több mint az elő­ző évben, a vendéglátói for­galom '\«wázm*o’oAm négy­ezerrel emelkedett. Az üzleti forgalom így 1960-ban össze­sen csaknem tízmillió forin­tot tesz ki, ami nyolcszázöt- venezer forinttal több az 1959. évinél. Ez azt jelenti, hogy a ko- csériak a szövetkezés egy éve alatt közel egymil­lió forinttal többet vá­sároltak, mint a közös gazdálkodás megkezdése előtti évben. — Ez pedig arra mutat — egészítem ki —, hogy á lakos­ság pénzbevételei, a sokféle természeti csapás ellenére, emelkedtek az elmúlt évben. Ezután — hiába, nagy a kísértés — mégis csak a be­vételi forrásokról, kezdünk beszél meg­tudtam a termelőszövetkeze­ti vezetőktől, hogy mindkét szövetkezetben a tagság, a munkaegységre kifizetett elő­legeken felül, külön jövede­JÓL DÖNTÖTTEM Beszélgetés egy év tapasztalatairól Vasárnap van. Együtt a csa­lád: Kustár Ambrus, a nagy­kőrösi Dózsa Tsz tagja, fele­sége és tizenhat éves fia. A konyhában jóleső meleg és ínycsiklandó csirkepaprikás illata fogadja a belépőt. Beszélgetünk, s mint ké­sőbb kiderült, nem is na­gyon zavartuk a család va­sárnap délelőtti együttlétét, mert éppen a tsz_ről, a kö­zelgő zárószámadásiról folyt a szó: — Kevesebb a munkaegy­ség értéke, mint terveztük, de harminc forint így is meglesz. Van még néhány fofint híja, de a zárószám- adásdg átadunk még ötven darab hízott marhát, ötven disznót, vagy hét mázsa al­mát, sárgarépát, zellert, zöld­ségfélét — sorolja folyéko­nyan, mintha könyvből ol­vasná, pedig csak az uj- jan számolja: nem marad-e iká valami. Mind a hárman kint dol­goznak a tSz-ben. A csa­ládfő brigádvezető lett, fele­sége a tsz piaci elárusító­helyén tevékenykedik, a fia meg ott, ahol éppen na­gyobb szükség van a fiatal, izmos kanra. (A téli munka­szünetiben elvégzi a trakto- ros-tanfolyamot, a nyáron talán már traktort is vezet­het.) Kevés híján eddig 1400 munkaegységet szerzett a család. Nem is pa­naszkodnak, megvan min­denük. Havonta rendszere­sen megkapták a munka­egység-előleget, aztán még jú­liusban 20 mázsa gabonát, majd később 12 mázsa ku­koricát, 6 és fél mázsa krumplit, 2 és fél hektó bort, 130 kiló cukrot. De ez még nem minden, mert a június óta teljesített munkaegysé­geikre ezután, kapják meg a természetbeni juttatást. No, meg a háztájin is termett 24 mázsa kukorica, 6 mázsa krumpli, 5 hektó bor, és le­szűrt 27 liter pálinkát. Az istállóban tehén áll, az ól­ban meg három disznó hízik, lehetnek úgy 190—200 kiló­sak: de még nem vágják le — hadd hízzanak. — Nem volt nekem azelőtt se több gabona a padlásomon, se a kamrában, több élelem! Kevesebb lett ugyan a munkaegység értéke a ter­vezettnél, de így is szépen fizet az idén a Dózsa Tsz. S aki egész esz­tendőben becsülettel dolgo­zott, nem hiányzik majd semmije. Meg aztán: — Jövőre már másképp lesz — mondja Kustár Amb­rus. És beszél az eredményessé­gi jövedelemelosztásról, jö­vőre már nem lesz gond a munka megszervezése, mert mindenkinek saját érdeke lesz, hogy jól elvégezze az el­vállalt területen a munkát. — Nem fordul majd elő, hogy a silányabb kukoricát senki sem akarja letörni. A közös vagyon védelmében is jobban érdekelve lesznek a tagok, jobban vigyáznak majd a „szarkákra” is. No, nem a tsz-beliekre — teszi hozzá, ne­hogy félreértsem, — mert az kétségtelen, hogy vannak még sok fejtörést okozó gondok, de azok más természetűek. Mint később megtudtuk, a nagykőrösi városi pártbizottság és á tanács mezőgazdasági osz­tálya, a -i tsz-ek szakem­berei közösen, új módszert dolgoztak ki a termelőszövet­kezeti tagok munkájának eredményesebbé tételére. Er­ről beszélt nekem Kustár Ambrus és az új módszerek­től várja a még jobb ered­ményeket. Közben idős néni érkezik, pártolótag a Dózsa Tsz-ben. Ügyesbajos dolgával kereste meg a házigazdát. — Sokan kérnek útbaigazí­tást hasonló esetekben — mondja — nem mindenki érti könnyen az új élet szabályait: mit, s hogyan kell. Meg aztán beszélgetni kell velük, míg rá­bólintanak: így van. — Kustár bácsi, emlékszik még, mi volt tavaly ilyenkor? Kicsit összehúzza a szemöl­dökét, gyanúsan néz rám: — Tavaly ilyenkor? — tag­lalja a szavakat —, akkor lép­tem be a tsz-be. Mind a ketten hallgatunk. Én vártam, hátha mondaná magától, ő meg nem tudta tisz­tim; mire célzok, s ha arra, va- jdh, honnan tudom. Tudom-e egyáltalán, vágy csak kapis- gálok? A tanács mezőgazdasági osz­tályán hallottam: Kustár Ambrusnak sem volt könnyű határoznia tavaly ilyenkor. Mindene megvolt, kocsija, lo­va, tehene. A biztosat cserél­je fel a bizonytalannal? So­káig gondolkodott. Érdeklő­dött a régi tsz-tagoktól: jobb lesz-e eztán valóban? Aztán ő is aláírta a belépési nyilat­kozatot. Nem szívesen emlékszik az egy évvel ezelőtt történtekre, de ha már úgyis tudom, hát, igen: — így volt — s hangja mintha kicsit halkabb lenne. De most már a tsz mellett érvel, s nem a régi elvek vé­delmében. — Sokat gondolok azokra az emberekre, akik most álltak a válaszúinál, akik most kez­dik s a magam története jut eszembe. Ha akkor tud­tam volna, mi az a tsz, nem okozott volna olyan nagy fej­törést a döntés. Egy esztendő telt csak el. De ezt az esztendőt a közös gaz­dálkodás útján tette meg Kustár Ambrus. Nagy Éva lemre is szert tett. főleg a háztáji gazdaság bevételei­ből. — Valóban, felvásárlásunk is etil él ke deft. mintegy 200 ezer forinttal — mondja ki a bizonyító számot Harczi Ist­ván. És folytatja: tojásból például 1959-ben 131 845 darabot, 1960-ban pedig 504186 darabot vásároltunk fel. Megint eszembe jut, amit a Petőfi Tsz főkönyvelőjétől, Horváth Ferenctől hallottam: közel 500 ezer forintot fizet­tünk ki a tagságnak munka­egységen felül, a külön mun­kákra. Sokféle ember van a világon, így Kocséron is. Akadnak olyanok is. akik későn kezd­ték a munkát a szövetkezet­ben — igaz. mindössze tizen­gyül^BPm^fszavSxrtt legke­vesebb számú munkaegysé­get, lehetnek hát ezek között elégedetlenkedők is. A több­ség azonban — ahogy Szélesi Kálmán községi párttitkár mondja —, dolgos, igényes, jóravaló nép. Az ö szavai jutnak eszembe, ahogy most jegyzetfüzetem­ből olvasom — Szögi János agronómus, Ferenczi Lajos főkönyvelő tájékoztatása sze­rint, hogy az Üj Élet az elmúlt év­ben megépített három húsz férőhelyes sertés- fiaztatót, egy ötven fé­rőhelyes növendékmar- ha-istállót, egy tízvagonos górét. eg.v hat­van férőhelyé* süldőszállást. három százh?ist férőhelyes juhhodályt. '"Kőfezer fé­rőhelyek' baromfiólat; Zetort, traktort, tehergépkocsit, pót­kocsit vásárolt, három Nor- ton-kutat fúrtak, felújításo­kat végeztek, összesen 880 670 forint értékben. Ugyanígy sorolhatnám - fel a Petőfi Tsz beruházásait — Horváth Ferenc főkönyvelő adatát' jszérinir ’ Éívben’’ a' ’szßf vetkezetben a beruházások összege 754 000 forintot tesz ki. Amelyből a saját erő ke­reken 300 000 forint. Lám. megint a számok be­szélnek Kocséron! Nemcsak a tagság egyéni vásárlása; emelkedtek, azaz: jóléte, ha­nem a közös vagyona is te­temesen gyarapodott. Mégpe­dig olyan vagyona, ami pénzt fial a következő években. Aszály, jégkár keresztezhette most a kocsériak útját, azon­ban —. ha ezek mellett is gya­rapodtak az elmúlt esztendő­ben — mennyivel inkább a jövőben. Merthogy nem min­dig van aszály, de megvan­nak már a közös gazdálko­dás alapjai, s ami a legfőbb: „a dolgos és igényes, ióra- való” kocséri nép, aki tovább építi a maga. s hazája jövő­jét Ferencz Lajos Február 10-ig megtartják a közgyűléseket A ceglédi járásban befejezéshez közeledik a szövetkezeti zárszámadások felülvizsgálata. Előreláthatóan február 10- ig valamennyi termelőszövetkezetben sor kerül a zárszám­adó közgwttésjre. Az elmúlt héten elsőnek a kőröstetétleni Dózsa Termelőszövetkezetben tartották meg a zárszám­adást, ahol 38,14 forintos munkaegység-értékkel zártak, bár a múlt év nagyon aszályos volt és jelentős beruházá­sokat is végeztek. Amerre csak a szem ellát: nádasok, csillogó jégtükör, végtelen ingovány. Idébb vagy öten álldogálnak a pattogó tűz körül, beljebb meg han­gos fiataloktól népes a nádas. Nem zavarja őket sem a szél, sem a fagy, vágják-kötik a nádat. Egymás után jönnek kifelé a kévékkel megpúpo­zott kocsik is, szánkó röpíti a brigádvezetőket a tó túlsó felére. Édes l%tgáa£i> a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Ter­melőszövetkezet agrármérnö­ke kalauzol bennünket és köz­ben a tűz mellé invitál. El­magyarázza, hol is vagyunk tulajdonképpen. — A Hajta folyó ingová­nyos lápvilága ez — mutat a közel ezer holdas környékre —, ebből négyszáz hold az úgynevezett Nyék-rétje, van közte vagy 120 holdnyi nádas. A terület most még a legel­tetési bizottság gondozása alatt áll, de rövidesen felosz­tásra kerül három termelő- szövetkezet között. Itt dolgoz­nak a legeltetési bizottság nádvágói is, Telek Antal bri­gádvezető irányításával, meg aztán itt szedik a nádat a mi embereink is. A szövetke­zet erekközl brigádja körül­belül 25 holdról takarítja le a nádat. Sorra bemutatja a brigád tűz körül álló tagjait. Van­nak köztük idősebb emberek, régi tagok, de akad itt szép számmal újonnan belépett szövetkezeti gazda is. Inges József, Ilonka Sándor meg Bakó Lajos, hogy csak néhány nevet említsünk áZ.újtagők közül, alig pár héttel ezelőtt léptek be a szövetkezetbe. Mondják is, hogy nagyon örülnek a munkának, mert többen közülük máris tetemes mennyiségű munkaegységet szereztek. De nem sokáig tarthat az ismerkedés, mert felkapaszkodunk az egyik ko­csira, s a jégen járó éles pat­kókkal felszerelt lovak meg­indulnak velünk a Felső-tóra. Itt lányok is dolgoznak. Hajzer Jolán, meg Hajzer Teri olyan ügyesen fogják a tolókaszát, mintha világéle­tükben csak nádat vágtak volna. Pedig pár hónappal ez­előtt még ők is „egyéniek” voltak. Kovács Anti is új tag, de a többiek is — lehetnek vagy tizenöten — most dol­goznak először a közösben. Sass István, a brigádírnok komandirozza a jókedvű tár­saságot, már itt meg tudja mondani — annak, aki kí­váncsi rá —, hogy hány mun­kaegységet szerzett eddig. Amint mondja is, általában 100 kéve nádat vág le, meg kötöz be egy-egy újdonsült nádvágó. Van, aki két és fél munkaegységet meg tud így keresni naponta. Szaporán megy a munka, van dolguk a fogatosoknak is. Amint szaporodnak a kú­pok, úgy rakják egymás után a kocsikat, hogy aztán elvi­gyék az erekházi tanyára, meg a feketeerdei központba a tetőrevalót. Ügy határozott ugyanis a szövetkezet vezető­sége, hogy a hasznosat össze­kapcsolván az olcsóval, nád- fedeles szerfás istállót épít a nádashoz legközelebb eső ta­nyára. Ehhez kell most a nád. Mire1 ezek a sörök megjelen­nek, a tsz nádvágói is befe­jezik a munkát. S. P. >^'y s Tolókaszával vágják a lányok a nádat £ rpaluhelyen, ahol az embe- £ JJ rek közelebb élnek egy- £ máshoz és az élet tempója is £ lassúbb, jobban ismerik egy- í mást a szomszédok, mint vá- í roson. Ebből a közelségből 2 táplálkozik az a régi jó szo- % kás, hogy mindenkire ragasz- $ tanak valami nevet. Ez a $ megkülönböztető ragadvány- $ név aztán találóbb és igazabb ^ még a valódi névnél is, amit £ pedig pap szentesített. ^ Az elnevezés mindig jelzi i, azt a legszembetűnőbb tulaj- % donságot, amely az illetőt a ^ többiektől megkülönbözteti. £ Ha valakit például úgy hív­1 nak, hogy locska.Tóth Jóska, 2 akkor az idegen is tartózkod­jon attól, hogy féltett titkait 2 Tóth Jóskával beszélje meg, 2 mert az annyi, mintha kido- $ boltatta volna a kisbíróval. Az $ emberen ragadt név később % sem igen változik meg. Ha ^ valaki ürgés-Varga néven £ volt ismeretes, ürgés-Varga- % ként halt is meg, még akkor % is, ha legénykora óta egyetlen 1 ürgét sem öntött. *9 ^ T/olt aztán, akinek, mint 2 V Selmeczi Gáspárnak, két ' nevet is adott a falu szája. Az egyik: „Ammondó". Mert ha megszólalt, mindig így kezdte a beszédet: — Ammondó volnék ... Másik neve:' „Pénzcsináló” volt. Ezt pedig azért kapta, mert földosztás után elsőnek szedte magát össze a juttatott birtokon. Nagy családjának minden tagja megfogta a munka végét, Gáspár bácsi pedig a szorgalmat ésszel is tetézte. Ö volt az alvégen az első gazda, aki például siló­gödröt készített. Ugyancsak ő kezdte el a virágkertészke­dést. Aztán faiskolája volt, két éve pedig hajtatóházat épített a kertben. Amihez hozzányúlt, az pénzzé válto­zott. így lett belőle Ammóndó Gáspár, a „pénzcsináló”. Január elején, a többi gaz­dával együtt, ő is a szövetke­zetbe lépett. Az ellenőrző bi­zottság elnöke lett. Rábízták, hogy vigyázzon a pénzre. Csakhogy, még nincs vigyáz- nivaló. A múlt hét elején összeült a vezetőség. Meghányták-ve- tették a dolgokat. A leltáro­zás menetét, a tervet, a faki­termelést, meg egyéb folyó Déli pihenő a tűz mellett 1 m ll sí ■ « i :? ■» A levágott nádat nyomban felpakolják a kocsikra, s viszik az istállóépítkezéshez. ügyeket. Már-már kifogytak a $ szóból, amikor Gáspár bácsi $ felállt, kivette szájából a pi- 0 pát, kikopogtatta belőle a ha- $ műt, rátaposott és így szólt: £ — Ammondó volnék, embe-f rek, hogy üres zsebbel nemi lehet gazdálkodni... 2 T^jéhányan elmosolyintotíák$ magukat, de aztán ko-$ mollyá vált az ábrázatuk,$ mert mint mindig, Gáspár bá-$ esi szavának most is magva $ volt. ^ ... Másnap reggel vagy két % utcára való férfinép indult £ szekerekkel, fejszékkel, vil-% Iákkal, az erdő melletti Kokas £ csárda irányába. Három napi alatt kijavították a régi jég-i vermet és az elmúlt hét végén$ aztán tizennyolc fogat, meg$ vagy harminc ember vágta és ^ hordta a jeget a Tükrös tó $ széléről a Kokas csárda ver- % mébe. í Ezentúl Ammondó Gáspár $ bácsinak lesz mire vigyázni, $ csak félő, hogy most még egy$ nevet ragasztanak rá. S ez- ^ tan így hívják majd: „Am- iy mondó Gáspár, a pénzcsináló £ revizor”. if Tenkely Miklós * Ammondó Gáspár, a pénmimló Nádvágőfc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom