Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-04 / 3. szám

MST MEGYEI Tieirhm 1961. JANUÁR 4, SZERDA Egy elégedett ember Miénk a járás legszebb művelődési otthona Ugye, nem haragszik meg kedves Csizmadia László kul- túrotthon-igazgató és pedagó­gus, ha fenti kijelentését vá­lasztottam alcímül. De olyan szeretetreméltó büszkeséggel mondta többször is, hogy akaratlanul is fülembe cseng, ahogy most leültem beszélge­tésünket megírni. Éppen aznap tették ki Csö­mör község szélére a táblát, amely hirdette: termelőszö­vetkezeti község. Mi akkor ta­lálkoztunk és ballagtunk a fent idézett kultúrotthon felé. Először természetesen arról folyt a szó, ami a legfonto­sabb volt: a tsz-ről. „Kivettük mi pedagógusok is a munkából a részünket. Jöttek az emberek kérdezni, mit gondolunk, jó lesz-e, ha belépnek? Mit is válaszolhat­tunk volna mást, igaz szívvel, ha nem azt; jó lesz! Ez a jövö útja. Elmentünk tanítvá­nyaink szüleihez esténként lá­togatóba. Szeretettel fogadtak, kialakult az a bizalmas lég­kör, amikor az ember legben­sőbb kételyeit is elő meri hozni, választ várva. Bennem valahogy bíznak az itteniek. Sokat dolgozom és főleg dolgoztam a múltban. És a munka az amivel leg­hamarabb szerez megbe­csülést az ember.” Rövid az út a tanácsházá­tól a kultúrotthonig. Hogy megérkeztünk és megálltunk szélesre tárt kapujában, máris elhangzott a mondat, amely szerint miénk a járás legszebb művelődési otthona. És ahogy beléptünk és jártuk a hatal­mas színháztermet, a jól fű­tött szobákat, szívvel-lélekkel igazat adtam neki. — A régi művelődési ottho­nunk afféle kis kóceráj volt ehhez képest. Évi költségveté­se kijött 10—12 ezer forintból. Ez a mostani csak a szakkö­rökre elvisz annyit. Nagyon jól kell gazdálkodni, hogy mindenre jusson és ráfizetés se legyen, — Valahogy úgy vagyok meet én is, mint ahogy a pa­rasztember van. Az is eldol­gozgatott a kis földjén, míg egyéni volt, de most megijed a sok száz holdtól. A tudást lelkesedéssel pótolom, aztán, ha minden jól megy és az égiek is úgy akarják, a tu­dást is megszerzem hozzá. — Hogy mit végeztünk ed­dig? Röviden elmondható, hi­szen csak augusztusban volt az ünnepélyes megnyitónk —, fájt is, hogy a Pest megyei Hírlap alig emlékezett meg róla. Legjobban színjátszó cso­portunk működik. Jó szakember vezeti, Tapol- csányi Boldizsár. Ő a rendező, ügyelő, betanító, kellékes egy személyben. Két­szer adtuk elő Simon Magda darabját, a Százházas lako­dalmat. Vendégszerepeltünk vele Nagytarcsán, hogy a tiszta bevétellel segítsük az ottani kultúrotthont. Nagy kö­zönségsikere volt a Bástyasé­tány 77-nek. Aztán itt van a KISZ tánczenekara. Az igaz, hogy én a keringőnél megre­kedtem, de a fiatalok elége­dettek teljesítményükkel. — Gyakran van táncos ösz- szejövetel? — Természetesen, hiszen míg az ember fiatal, bolon­dul a táncért. A mi fiatal­jaink pedig (szerencsére so­kan vannak) el nem menné­nek már máshová, még Pest­re sem. Itt helyben mindent meg­találnak. A jó zenét, a sok ismerőst, kulturált környezetet. Hogy ez milyen sokat számít — na meg az idősebbek tapin­tatos közbelépése —, mi is tapasztaltuk. Eleinte jöttek ide fiúk sportzakóban, ki­hajtott gallérral. Én itt va­gyok minden mulatságon, vé­gig. Akár a kotlós a csibéi­re. úgy ügyelek a rendre. Félrehívtam ezeket a gyere­keket, aztán megkérdeztem tőlük, hogy van-e otthon má­sik ruhájuk, meg fehér in­gük? Hát ha van, fiam, men­jél haza, öltözz át és úgy gye­re vissza. Legtöbbször hasz­nált a szép szó. — És a lányok? — Azokkal nincs baj. Min­dig szépek, elegánsak, a vi­selkedésük is szolid. — Egy időben elleptek ben­nünket a pesti szórakozóhe­lyekről'1 ' kitiltott elérnek. Ki­jöttek, elkezdtek huligánkod- ni, verekedni, a lányokkal szemtelenkedni. Az itteni kiszisták segítségével hamar észheztérítettük őket. Rájöttek, ha Csömörön vannak is, ez sem va­dászterület számukra, garázdálkodni nálunk sem lehet. — Nem félnek a rádió- és a televízió konkurrenciájá- tói? — Annyira nem, hogy ná­lunk is nézheti, aki akarja a TV vidám műsorát. Remé­lem, nem csalódnák benne. Nagy község a mienk, hát jut majd néző ide is, oda is, de még az otthoni „házi­murikra” is a rádió mellé. — A tervekről szólva már több Ízben beszéltünk az Ika­rus gyáriakkal. Januárban Erkel-ünnep- séget rendezünk, ének- és hangversennyel. Az év fo­lyamán többször is eljön­nek a Táncsics Bőrgyár színjátszói, a másutt már nagy sikerrel játszott Tacskót adják elő. Ugyancsak most tárgyalunk a Déryné és a Petőfi színpa­dokkal, tartsanak rendsze­res havi előadásokat szín­háztermünkben. — Az iskolások részére bé­lyeggyűjtő-szakkört indítunk. Már most igen nagy az ér­deklődés iránta. Én magam fogom vezetni, mert a fila- télia kedvenc területem. — Szóvei ennyit terveink sűrűjéből. Végeredményben szeretném elérni; a csömöriek szokják meg, szeressék meg a művelődési otthont és va­lósággal „hazajárjanak” oda. Komáromi Magda Háromszáz éves a lengyel sajtó Lengyelország-szerte január 3-án ün:ieplik a lengyel sajtó 300. évfordulóját. 1661. január 3-án jelent meg ugyanis Krak­kóban az első lengyel nevű hetilap, a Markuriiusz Polski és ettől számítják a lengyel nemzeti sajtó létrejöttét. Megkzdte a próbagyártást a/ ország legkorszerűbb födémgerenda és panelgyártó berendelése Az I. számú Épületelemgyár­ban megkezdte a próbagyár­tást az ország legkorszerűbb betonelemgyártó berendezése. Az újfajta, külföldről vásárolt gép feszített födémgerendát vagy panelt készít, s munká­jának termelékenysége több­szörösen meghaladja az ed­dig ismert hasonló berendezé­seket. A külföldi gép sínen haladva, menet közben önti ki a betont az alatta kifeszí­tett acélhuzal-kötegekre és egyúttal formázza is a ge­rendákat, vagy a födémpa­nelt. Ha az új berendezés minden tekintetben beválik, újabb gépeket szereznek be és szerelnek fel az ország több épületelemgyárában. (MTI) Hogyan működik az élő villanyerőmű? Mit csinál most Ligyija Martiscsenkó rádiós ? A második világháború hős­nője. akiről az Alba Regia cí­mű filmet forgatják, a Krim félszigeten, Jevpatorija für­dőhely egyik szanatóriumá­ban dolgozik, mint egészség- ügyi nővér (szerepét Tatjaim Szamojlova, a népszerű szov­jet filmszínésznő játssza). Ligyija Bezenkova most 40 éves. A világháború éveiben i önként lépett a szovjet hadse- : regbe, s 1945-ben Székesfe­hérvár felszabadításánál külö­nösen kitüntette magát. Het­venkét napot töltött a hitle­risták által megszállt város­ban, és a szovjet parancs­noksággal rádión közölte az ellenségre vonatkozó adato­kat Bezenkova háztartási al­kalmazottként rejtőzött Hor- nyánszky Károly orvosnak, az ellenállási mozgalom részt­vevőjének lakásán. — Mint egyszerű katona, csak a kötelességemet télie­sítettem; helyemben ugyan­ezt tette volna minden szov­jet ember — mondotta Ligyi- ja Bezenkova a TASZSZ tu­dósítójának. aki otthonában felkereste. Hozzátette, hogy a háború alatt végzett mun­káját nem tekinti hőstettnek. Örül. hogy Magyarországon olyan filmet forgatnak, amely a dicső harci noookat elevení­ti fel. •LigvHí' nezeokovn Gon­dosan őrzi a háborús évek emlékeit. Ligyija férje aki a sznv! — hívisewaa tisztje és a partizán mozgalom aktív harcosa volt, jelenleg a fürdőhely egyik gyermekszanatóriumának fő­szakácsa. A házaspárnak 10 éves Vlagyimir nevű fia van. Bezenkova a szanétórium egyik legjobb dolgozója. A dél-amerikai folyók egyik furcsasága a villamos-angolna. Halászok, fürdőzők sokat me­sélhetnének erről az „élő vil- lanyerőműről”. Ez a békés hal­fajta ugyanis úgy védekezik támadói ellen, hogy érintke­zésre villanyáramot bocsát ki magából. Harry Grundfest professzor, a Columbia Egye­tem tanára hosszú éveken át tanulmányozta a villamos-an­golnát és megállapításai szinte hihetetlennek tűnnek. A villamos-angolna teste 40 százalékban olyan szerves „áramtelepből" áll, amely elégséges volna egyszerre' tíz villanyégő működtetéséhez. Igaz, hogy más élőlények iz­mai és idegei is termelnek áramot, de annak mennyisé­gét úgyszólván nem lehet le­mérni. Például az emberi szívizom is áramot termel, de ennek feszültsége alig egy ezred volt. A villamos-angol­na „erőműve” is izomzatbol épült, amely azonban képte­len összehúzódni és kilazuíni, tehát ezt a hiányosságát úgy pótolja, hogy erős villanyára­mot termel. Az élő erőmű 1—2 millió parányi „zseblámapa-elem- ből”, áramtermelő sejtekből áll. A sejteken kívül és azo­kon belül keringő különféle vegyianyagok körülbelül 0.1 volt feszültséget termelnek. De ekkora feszültséggel még nem lehet semmiféle zsák­mányt szerezni. Ezért a ter­mészet olyan „kapcsolót" te­remtett a sejtek között, hogy úgy működjenek. mini egy akkumulátor. A hal hátgerincével párhuza­mosan 800 ilyen sejt oszlop­szerűen helyezkedik el, úgy, hogy az általuk termelt áram feszültsége összesen 500 volt. De hogy egyúttal hatásos áramerősség is fejlődjön, ezért 140 ilyen elemoszlop tömörül egymás mellé, s így egy am­pert képeznek. Az erős áram természete­sen csak akkor lép fel, ha a hal „bekapcsolja”. Nyugvó helyzetben a sejtek „elemei” nem adnak áramot. Az an­golna „kapcsolószerkezete” el­képesztő: egy század másod­perc alatt megváltoztatja a kétmillió elem felének pólu­sát, úgy, hogy a feszültség azonnal fellép. A hal „ideg­kapcsolója" jóval bonyolul­tabb, mint például egy tele­víziókészülék szerkezete. Az egyes sejteket idegek szövik át, amelyek a gerincben két- bárom méter hosszú, vastag idegfonalat képeznek és az agyban levő „parancsnoki híd­hoz” vehetnek. Az idegek jel­zésére az elektro-sejtekben bonyolult elektro-kémiai fo­lyamatok kezdődnek, amelyek a pólusváltozást idézik elő. A viilamoshalak (a zsib- basztó rája, az elektromos­harcsa, a pengehal stb., ösz- szesen mintegy 500 hajfajta) azonban nemcsak védekezésre használják az áramütéseket, hanem arra is, hogy eleséget szerezzenek maguknak. Egyes dél-amerikai fajták „erőmű­telepüket” afféle vízalatti ra­darként használják tájékozó­dásra, zsákmány felkutatá­sára, sőt a támadó „elriasztá­sára” is. *3nterpellc láció Névnapügyben Változatlanul állítom, hogy nem vagyok hepciás ter­mészetű, de ami ezeíkkel a névnapokkal történik, az egy kissé már sok. Ott kezdődött a dolog, hogy karácsonykor boldog birtokosa lettem egy csinos zsebnaptár­nak, melyet a Szekszárdi Nyomdában az MSZ 5622. sz. szabvány szerint készítettek és amiért 11 forint 90 fillért kel­lett fizetnem. Megérte. A nap­tárt a Gondolat Kiadó bocsá­totta útjára, és valóban érde­kes, gondolkodásra serkentő adatokat tartalmaz abban a bevezető részben, amely a tu­lajdonos megokosítására szá­mított. Buzgó naptárolvasó va­gyok és éppen ezért már mi­előtt eljutottam volna ahhoz az izgalmas kérdéshez, hogy egy bushel hány liter, vagy hogy egy angol hundred- weightben hányszor fér el egy huszonöt fontos angol quarter; — fennakadtam a névnapok­nál. Valószínűleg azért, mert kiterjedt rokonságom jóvoltá­ból több névnappal van dol­gom, mit hundredweight-tel. Itt azonban kínos skrupulu- saim támadtak, amelyektől az­óta sem tudok szabadulni. Mármint a névnapok elosztá­sának igazságosságát illetően. Mert azt még megértem va­lahogy, hogy az év 365 napján 389 zengzetes férfi és női név osztozik. Azt azonban már csak hajjal, hogy ennek a 389 név­nek miért kellett tüstént 785 névnapot biztosítani? Tessék utána számolni, pontosan ez a helyzet, ami egyebek közt a szokásos névnapi köszöntések­nél is beláthatatlan zavarok forrása lehet. A jelekből azt kell követ­keztetnem, hogy a névünne­pek terén még szabadon dúl a protekcionizmus szelleme. Tévedés ne essék! Nem azt kifogásolom, hogy a Péte­rek, Pálok, Erzsébetek és más ritka nevűek mellett illendő névnapot kapott a töményte­len Ubul, Upor, Ond, Kunó, Napóleon, Judás, özs, Őzike, Új élelmiszeripari üzemek — korszerűbb berendezés Az elmúlt évben tovább ja­vult az élelmezési ipar mű­szaki helyzete. Az 1960-as beruházások közül kiemelke­dik a pécsi sajtérlelő üzem építésének befejezése. 1960- ban helyezték üzembe a szek­szárdi új tejüzemet. Egyen­ként ezer liter napi kapacitá­sú tejpalackozó készült Győ­rött, Debrecenben és Pécsett. A parasztság munkáját köny- nyíti az újonnan létesített öt­vennégy tejgyűjtő állomás is. Az élelmezési ipar csupán ezekre tízmillió forintot köl­tött. Az állattartás könnyíté­sére — kétmillió forint költ­séggel — űj takarmányélesztő üzemet építettek Szabadegy­házán. Korszerűsítették a konzerv­ipart is. A Szegedi Konzerv­gyárban, a Nagykőrösi Kon­zervgyárban, a Kecskeméti Konzervgyárban űj gépsoro­kat állítottak üzembe. (MTI) Öngyilkosság — szerelmi okokból December 24-re virradóra Bajusz Vilmos 22 éves mag­lóéi fiatalember a gyömrői ta­nácsház körüli parkban fel­Nehéz párákat hordoz a szél a gyárudvaron át. Mé­száros Lali úgy érzi, hogy minden lélegzetvétel fojtogat­ja. Az eső előbb ■ csendesen kezdi, aztán váratlan sűrű­ségű zápor, szinte félelme­tes mennyiségű víz zúdul le egyszerre az udvarra. A fiú szorosabban csavarja teste köré a zubbonyát, aztán csak azért is nekivág a kora téli zápornak. A nehéz, hideg csöppek ap­ró pofonokkal verdesik a bő­rét, mintha megtorolnának valamit. — Adják ki a könyvem, bá­nom is én!... A vállvonogatás fölényes­nek szánt mozdulata azon­ban inkább a nyakbehúzás görnyedt lapulására emlé­keztet. A fiú. nagyon is bán­ja azt, ami most, és azt is. ami előbb történt. Ma rászólt valaki, hogy a kis kocsiról ne az útba rak­ja le a megmunkálandó anya­got. Ö visszakiabált. Károm­kodva, durván, mert szégyell- te magát, hogy egy másik ve­le egykorú fiú, azért mert esztergályos, utasítgathatja őt. A választ fölényeskedőnek érezte. Ököllel rontott az esztergályosra. Amikor a kar­ját hátra fogták, bőgött, mint egy apró kölyök. — Igaz, hogy volt bennem egy kicsi.. , Amióta itt a gyárban dol­gozni kezdett, állandóan „volt benne egy kicsi’’. Ha reggeles volt, egy féldeci. ha délutá- nos vagy éjszakás, még egy- lcét korsó sör ráadás is. Pedig tulajdonképpen nem is ízlik neki az ital. Azért iszik, hogy felnőttnek tartsák. A homlokba fésült hajat, a fekete szűk nadrágot is azért hordja, hogy az emberek ész­re vegyék, és mondjanak róla valamit, ha szidják, még az is jobb. mintha rá se liede- rít senki. Otthon nem volt különösebb baj, ha tovább aludt gyer­mekkorában és egy-egy nap nem ment iskolába. A gyár­ban az ilyen kicsiségből mindjárt nagy tüzet csinál­nak. Az anyja egy fillért se kér el a keresetéből. — Legénysorban van már... Élje a világát! Apja, a vasúti pályamun­kás ezzel intézte el a házbe­lieket, ha szóvá tették, hogy a fiú minden éjszaka kimarad és sokat iszik. Előtte van már az iroda aj­taja. Azért sehogyse jó ez! Mégiscsak szégyen, hogy így ebrudálják ki a gyárból. Tétován emeli az ujját, halk, csendes és szerény ko­pogásra. Ekkor hátulról meg­fogják a karját. Most veszi észre, hogy tele a folyosó. Az eső miatt sok ember ittrekedt a műszakvál­tás után. — Lali, ne menj be! Már-már odébb rántaná, magát, dacosan, lássák, hogy] ember ő, ha sírt is az előbb.] — Felelősséget vállalunk ] érted. A Tóth forgácsolóban-] gád. Holnaptól nálunk vagy.] Emberek veszik gyűrűbe aj fiút. Olyan emberek, akik] megszokták a szilárd, maga-j biztos mozgást. Mészáros La- I jós paprikavörös fülekkel álll a tíz brigádtag szorosra fogolt l körében. — Ivás az nem lesz! A fi-; zetésedből, ami fölösleges, ta-j karékkönyvbe tesszük. Ha \ apád nem tudja, mit csináljon j veled, majd mi rendbe ho-\ zunk. Szakmát tanulsz, érted?\ t Lali ki akar törni a tes-‘< tek tömör fala közül. Aztán \ mégis ott marad, Érzi, hogy i számára most véglegesen, ko-', molyán elintéződött valami.', Széles, rövid ujjaival a hóm-', tokát dörzsöli, hogy minden', szót egészen, teljesen megért-', sen. í Déry Károly : akasztotta magát. A rendőr­ség helyszíni vizsgálata és a boncolás ezt a tényt megerő­sítette. Zavartkeltő elemek Ba­jusz öngyilkosságát mégis úgy akarták és akarják beállítani, mintha gyilkosságról lenne szó. Az igazság az, hogy Bajusz előtte való este Maglódon szó­rakozott az italboltban, majd konyakot vásárolt — amely­nek üvegét üresen megtalálták a zsebében — és záróra után K. J. és H. J.-né társaságában, úgy mint máskor, Gyömrő községbe mentek át. K. J. jó barátja volt. H J.-nének pedig udvarolt. Csak a legjobb ba­rátjának merte elmondani, hogy szerelmes, ugyanakkor azt is hangoztatta: kész akár meghalni a szerelméért. Megcáfolja a rémhírt az is, hogy a helyszínen és a környé­ken semmiféle dulakodásnak nyomát sem találták. Bajusz ruháján egy csöpp sár, sem szakadás nem volt és semmi­féle külsérelmi nyom. seb, ütés nem volt a testen. A bon­colás is kétségkívül megállapí­totta. hogv halálát az önakasz­tás után beálló fulladás okoz­ta. Baiusz Vilmos már nem az első esetben próbált önnvil- kossá.not elkövetni, szülei és hozzátartozói azonban akkor időben megakadályozták é^nxber auurüben Buda, Ellák, Rolland, Arisztid és Bánk. Egyik-másik hivatal­ban magam is ismerek né­hány Napóleont, a Hajdúság­ban találkoztam Rollandokkal, volt már dolgom egy-két Ju- dással és jól tudom, hogy szép számmal akadnak Őzi­kék. (Igaz, hogy főleg a Pilis, a Bükk és a Bakony erdei­ben.) De könyörgöm alássan, miért kell annak a fránya Hollandnak tüstént négy név­nap (jan. 16, máj. 20, aug. 9, szept. 15), amikor a Károlyok- nak csak kettőt osztott az is­meretlen hatalmasságok keze? (jan. 28, nov. 4). Semmi kifo­gásom a tizenhét János-nap ellen, de az mégis méltányta­lan, hogy a Pétereknek és Pá- loknak összesen sem jutott ennyi, hanem csak tizenhá­rom. Ugyanakkor a magyar Lucák és az olaszosan külön feltüntetett Luciák bánatosan kénytelenek osztozni az egy szem december 13-án. Akad­nak azonban még zavarosabb ügyek. Ott van például Arisz­tid április 29-én, de Taszító már sehol. Bánk január 17-én, de Melindát, Tiborcot és Pe­turt keresve sem lelni. Nem lehetett volna az Adriánok (nem Adorjánok! Az külön két nap!) hat névnapjából ezeknek is osztani egyet-ket­tőt? Befejezésül ez úton kérem a szerkesztőséget, hogy — akár honorárium csökkentése árán is — járjon közre a Joáki- moknál, hogy a rendelkezé­sükre álló három névnapból (márc. 20, aug. 16, szept. 21) legalább egyet engedjenek át alulírottnak, aki mind ez ideig magányosan árválkodik június 24-én. Vigaszom csak az, hogy ennek a napnak az éjszakáját már Shakespeare Vilmos (jan. 10, jún. 25) is megörökítette. Amit úgy hiszem, semelyik Özs (már. 29), de még egy Nárcisz (okt. 29) sem mondhat el magáról. Teljes tisztelettel: Ordas Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom