Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-26 / 22. szám

«ST »fECTC» k/Ctrlap 1961. JANUÁR 26, CSÜTÖRTÖK A laoszi nép végül is győzedelmeskedik Kong Le nyilatkozata a Pravda különtudósítójának Kong Le kapitány, a laoszi kormánycsapatok parancsno­ka — közli a TASZSZ — nyi­latkozott a Pravda- laoszá kü- löntudósítóiának. Kong Le kapitány hangoztatta, hogy a kormányhű csapatok hely­zete napról napra kedvezőbb. A nemzeti egység erői állan­dóan növekednek és erősöd­nek. A Souvanna Phouma- kormány ellenőrzése alá ke­rült területeken nyugalom ós rend honol. Az ország lakos­sága gyűlöli a lázadók és a reakciósok klikkiét. amely a törvényes hatóságok ellen lép fel. Ott, ahol a lázadók van­nak uralmon, mindennapos az erőszakoskodás, a rablás és az embertelenség. Már re­ges régen felszámoltuk volna az ellenforradalmárok bandá­ját — mutatott rá Kong Le —, ha az Egyesült Államok é« SEATO-beli szövetségesei nem támogatnák őket. A kormányhű csapatok fő- parancsnoka ezután hangoz­tatta, hogy Vientiane ostro­makor a lázadók olyan fegy­vereket és harcmodort al­kalmaztak; amelyek addig ismeretlenek voltak a laoszi hadsereg számára. Az ostrom idején Thaiföldről tüzérségi ütegek lőtték Vientianet, sőt. thaiföldi katonák harcoltak a laoszi lázadókkal vállvetve. Kong Le kapitány kijelen­tette: bizonyítékokkal ren­delkezünk, amelyek kétség­telenné teszik, hogy a Vien­tiane elleni hadműveletek ki­dolgozásánál katonai tanács­adók le segédkeztek. Sőt. mi több, azokból az épületek­ből, ahol az amerikai diplo­máciai képviselet tagjai lak­tak, sortüzet nyitottak a kor­mányhű csapatokra. Az ellen- forradalmár banditák. ki­használva az amerikaiak tá­mogatását. halomra gyilkol­ták az ártatlan lakosokat. Ezt mi sohasem felejtjük el. . Az Eisenhower-kormány be­avatkozása — mutatott rá Kong Le — a legfőbb akadá- ÍVa annak, hogy Laoszban az élet visszatérjen a rendes ke­rékvágásba. Szilárdan hisz- szük azonban, hogy a laoszi nép végül is győzedelmes­kedik és ekkor a mi orszá­gunkban is béke lesz — fe­jezte be nyilatkozatát Kong Le. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Thakhek vá­rosának helyőrsége fellázadt a nyugatbarát Boun-kormány ellen. A felkelők vezetője ki­jelentette. megelégelték a nép elnyomását, és harcolni akarnak az embertelen poli­tika ellen. A hazafias erők folytatják sikeres előrenyomulásukat az egész ország területén. ^Az UPI amerikai hírügynökség kénytelen elismerni, hogy a „legutóbbi napok eseményei következtében ismét válsá­gos helyzetbe került Luang Prabang királyi székhely”. Mitterand szenátor a Kínai Népköztársaságba utazott Francois Mitterand fran­cia szenátor, haladó polgári politikus, szerdán a Kínai Népköztársaságba utazott hosszabb tanulmányútra. Tömegesen térnek vissza a belgák Kongóba Csőmbe lázas tevékenysége — Szervezkedik a belga „idegenlégió" A marokkói kormány ked­den este bejelentette, vissza­vonja az ENSZ rendelkezésé­re bocsátott csapatait Kongó­ból. Mint ismeretes, hétfőn az Egyesült Arab Köztársaság je­lentette be hasonló lépését. A Kongóból érkező hírügy­nökségi jelentések szerint to­vább terjed a törvényes kor­mányhoz hű erők befolyása. A Stanleyville-be székelő kor­mány csapatai Búmba városa térségében — az AP jelentése szerint — átlépték az egyenlí­tői tartomány határát. . A központi kormány térnye­rése láttán a lázadók igyekez­nek rendezni soraikat. Már megérkeztek Leopoldville-be a kerekasztal értekezletet előké­szítő megbeszélés részvevői. A szerdán kezdődő tanácskozáso­kon az egymástközt is mara­kodó lázadók arra törekszenek, hogy egységfrontot alakítsa­nak ki a Stanleyville-ben állo­másozó központi kormány el­len. Kaszavubu ugyanakkor dip­lomáciai síkon is igyekszik el­lensúlyozni a casablancai érte­kezleten részt vett országok­nak a Biztonsági Tanács ösz- szehívására irányuló kezdemé­nyezését. Míg a Mali Köztár- soság kormánya azt javasolta, hogy a -Biztonsági Tanács vi­tassa meg Lumumba bebör­tönzésének és megkínzásának kérdését, Kaszavubuék az Egyesült Arab Köztársaság el­leni vádakkal akarják össze­hivatni a Biztonsági Tanácsot. Kaszavubu levelet intézett a tanács elnökéhez és követelte, hogy a tanács rendkívüli ülé­sén vitassa meg az EAK-nak a kongói belügyekbe való állító­lagos beavatkozását. Kaszavu­bu nem határozta meg, hogy miben áll ez a „beavatkozás”. A Daily Telegraph közli elisabethville-i tudósítójának jelentését arról a lázas tevé­kenységről, amellyel Csőmbe Kongó Katanga tartományá­nak belga báb „miniszterel­nöke” a nyílt gyarmati rend­szer visszaállításán fáradozik. Mint ismeretes, Csőmbe belga segítséggel „idegenlégiót” szer­vez, amelynek több száz Bel­giumban toborzott tagj$ már megérkezett Kongóba, a jelen­tés szerint ezek a zsoldosok a „független Katanga államnak tették le az esküt”. Csőmbe azonban kevésnek tartja a belgák zsoldosszállit- mányait. Ezért megbízottai — írja a tudósító — most meg­környékezik az ENSZ kongói képviseletének repülőgépein szolgálatot teljesítő amerikai pilótákat, valamint az ENSZ rendfenntartó erők európai tisztjeit, lépjenek át Csőmbe szolgálatába”. Nagyon nagy gondban vagyok. Hiába fordulok fúhöz- fához, hiába vettem egy nagyitót, hiába verem a fejem, bogy felbolygassam a rég tanult, az emlékezetem legmé­lyén szendergő ismereteket — nem tudok zöldágra ver­gődni. Nem tudom eldönteni, hogy az a bizonyos mütyür megégeti bogár-e, avagy jól fejlett fináncláb? Mit tegyek? Hiába szidom magam: miért nem ta­nultam meg becsülettel a természetrajzot, még régin, az iskolában — ez csak késő bánat, gondomon nem segít. Hopp! Megvan! Itt a megoldás! Leutaztam Monorra! Ott, a nagy önkiszolgáló boltban megmondják majd: melyik pékség süti nekik a kenyere*. S aztán elmegyek a sütödébe és megmutatom nekik azt a kenyérdarabkát, amelyet egyik olvasónk küldött a szer­kesztőségbe. S megkérem őket, döntsék el végre, hogy mi az a bizonyos mütyür. Megégett bogár-e avagy jól fej­lett fináncláb, amelyet az említett kenyérbe bele sütöttek?! (m. j.) TIZENNYOLCEZER BELGA KONGÓBAN A Wall Street Journal je­lenti Leopoldville-ből, hogy a belgák tömegesen térnek visz- sza Kongóba. Újból ellenőrzé­sük alá veszik a nagyüzeme­ket, a bankokat, a biztosító társaságokat és sok közüze­met. Visszatérnek a belga ta­nácsadók a kormányhivata­lokba is. Egy ENSZ-tisztviselő véle­ménye szerint a belgák azon fáradoznak, hogy „Kongóból kiszorítsák az Egyesült Nem­zetek Szervezetét”. Az óriási tőkebefektetéssel rendelkező nagy belga társa­ságok — mutat rá a tudósító — anyagilag is ösztönzik sze­mélyzetük visszatérését Kon­góba. A lap tudósítója szerint Kongóban jelenleg 18 000 bel­ga dolgozik. Közülük négy­százan vezető kormányköz­igazgatási és műszaki álláso­kat töltenek be. Elisabethville- ben egy belga kimutatta, hogy Csőmbe hatóságai mintegy 900 belga műszaki specialistát és tanácsadót használnak. A Kongó megsegítésére alakult nemzetközi bizottság megtartotta első ülését A Kongó megsegítésére ala­kult nemzetközi bizottság, amelyet az ázsiai és afrikai országok szolidaritási tanácsá­nak rendkívüli ülésszaka ho­zott létre, megtartotta első ülését. A bizottság a követ­kező tizenhárom ország kép­viselőiből áll: Kongó, Guinea, EAK, Szovjetunió, Kínai Nép- köztársaság, Algéria, Ghana, Mali, Japán, Indonézia, Ma­rokkó, India és Szudán. A nemzetközi bizottság két albizottságot hozott létre, az egyik albizottság elutazik Tan­ganyika fővárosába, hogy ott részt vegyen az afrikai szoli­daritási szervezet végrehajtó bizottságának a napokban megnyíló ülésszakán. Az ülés­szak befejeztével ennek az albizottságnak a tagjai Stan­leyville-be mennek. A második albizottság Kai­róban tartózkodik, hogy kap­csolatban álljon Kongó ottani követségével. ÁRVÍZ INDONÉZIÁBAN Mint már jelentettük, a Dzsakartától keletre fekvő te­rületeket pusztító árvíz súj­totta. A kár előzetes adatok szerint 120 millió rúpia. Víz alá került mintegy 40 000 hek­tár rizsföld. 300 000 ember hajlék nélkül maradt. Az ár­vizet okozó esőzések Kelet- és Közép-Jáván, valamint az or­szág más vidékein is átvonul­tak. Különösen nagy az árvíz­kár Kalimantan szigetén. mai nap 1961. január 26, csütörtök, Vanda napja. A nap kél 7.19, nyugszik 16.36 órakor. A hold kél 12.37, nyugszik 2.45 órá'cor. A Meteorológiai Intézet előzetes előrejelzése csü­törtök estig: Felhős, párás, helyenként ködös idő, sok­fele havazással. Mérsékelt szél, a legmagasabb nap­pali hőmérséklet nulla és mínusz hárma fok között. — A TAPIÖGYÖRGYEI Zöld Mező Termelőszövet­kezet eddig tíz vagon ke­nyérgabonára és 40 darab szarvasmarhára kötött ter­melési szerződést. Még 200 darab, a háztájiban felne­velendő borjúra is a közel­jövőben szerződést alkar­nak kötni. — A PEREGI sportkör január 29-én a helybeli KISZ-klubban tartja évi rendes közgyűlését., — A KISZ PEST ME­GYEI BIZOTTSÁGA pén­teken kibővített ülést tart. A napirendi pontok között a kongresszusi határozatok gyakorlati megvalósítása, az 1961. éri feladatok és az „ifjúság a szocializmusért” mozgalom eddigi eredmé­nyeinek megvitatása szere­pel. PINTÉR ISTVÁN — SZABÓ LÁSZLÓ A hivatalból egyenesen a tengerpartra, a kikötőbe ment barátunk. Leült a parton és vágyakozva nézte a hajókat. Töprengett. El kellene bújni valamelyiken, és úgy átjutni Európába. Csakhogy a kikötő már félig befagyott, és té­len itt jóformán nincs semmi forgalom. Már csak az „Ing­rid Leonhardt” nevű nyu­gatnémet teherhajó vesztegelt a kikötőben, de az is sebesen rakodott, hogy még a teljes fagy beállta előtt kifuthas­son. Reggeltől estig, estétől reg­gelig leste a lehetőséget, hogy felszökhessen erre a hajóra. December 8-án délután meg is született a kínálkozó al­kalom. A hajón már ké­szen voltak a rakodással, csu­pán egy hajóslegény sétált unatkozva parton, a hajóhíd előtt. S az alkonyati szürke­ségben az ő figyelme is el­terelődött a hídról: két pat­kány verekedett néhány mé­terrel arrébb, s közelebb ment hozzájuk, hogy jobban lássa a furcsa viadalt. Ezt a pillanatot választotta ki a fiatalember, s máris a hajó orrába osont. Elbújt a hatal­mas kötélcsomók mögött. Tudta, hogy a hajó még egyszer kiköt St. Johnban. Odáig három nap az út, ott egy napig vesztegelnek, s még egy fél nap, amíg ki­futnak a nyílt tengerre. Ott már nem tehetik partra. Már csak néhány óra, és elérkezik a várvavárt pilla­nat, a hatalmas teherhajó tes­te akkor majd megmozdul, elindul ki a tengerre. Kupor­gott a rettenetes hidegben, se étele, se itala. A hajó elin­dult. De ő még nem jöhetett elő, mindaddig, amíg St. John­ból is ki nem futnak. Négy és fél napig bírta a rejtekhe­lyen. A hajó még bent vesz­tegelt St. Johnban. Lábujjai véreztek. üszkösödni kezdtek.- Elgémberedett végtagjait már mozdítani sem bírta, és szinte hason csúszva bújt elő de­cember 12-ről 13-ra virradó éjszaka. A hajó kapitánya kaján vigyorral partra té­tette a . fiatalembert. Még annyi fáradságot sem vett magának, hogy értesítse a kanadai hatóságokat vagy a mentőket, úgy találtak rá ájultan a parton — a mentők kórházba vitték. Több mint másfél hónapot töltött ott. S mivel a lábai elfagytak, az orvosok amputálni akartájc. Nem engedte. — Nem, nem, inkább hal­jak meg. Ha elvesztem a lá­baimat, hogyan térhetek majd vissza Magyarországra? — Ha nem amputáljuk, há­rom nap múlva meghalhat — közölték vele az orvosok. Inkább vállalta a halál kockázatát. De úgy látszik, az életerő nagyobb volt ben­ne, mert mégsem halt bele a betegségbe. Még félig betegen, sántikálva kijött a kórház­ból és beköltözött a St. John lágerbe. 1958. február 6-án kö­tözésre kellett mennie, de feb­ruár 8-án már ismét megpró­bálkozott a szökéssel. A „Bea­ver Lodge”-on, a Canadian Pacific társaság teherhajóján bújt el — hajófenéken. Két napig bírta étlen-szomjan, szörnyű hidegben, de 48 óra múlva ismét feketedni kezdtek a lábai, elő kellett jönnie. A kapitány közölte vele, hogy a hajó Halifaxban kiköt, ott partra rakja. így is történt. Irány: a halifaxi lá­ger. Ez a láger börtönépület­ben volt, akárcsak a mont- reáli. Halifaxban a lágerben fe­küdt betegen, egészen máju­sig. Ott is közölte a parancs­nokkal, hogy haza akar men­ni. A parancsnok nyomban te­lefonkagyló után nyúlt, átszólt a rendőrségnek. A rendőrség el is vitte, a rendőrbíró egyheti börtönre ítélte „csavargás” cimén. Ám a honvágya olyan nagy volt, hogy éhségsztrájkot kezdett a börtönben, hét napig nem evett egy falatot sem. A nyolcadik napon felhívatták. — Hét dollár 70 cent a rab­tartási költség — közölte vele a börtönigazgató. (Mellette ült egy rendőrtiszt.) — Ha fizet, szabadul. Ha nem, újabb tíz nap __ — Kérem, nekem nincs egy centem sem. Ahogy elhangzott a válasz, már vitték vissza a cellába. Június 8-án, vasárnap sza­badult. A lágerbe nem mehe­tett vissza, otthagyott holmi­ját sem kapta meg. Mit tehe­tett mást, nekivágott az ut­cáknak. Ott találkozott két csellengő magyarral, Ficere Bélával és Gál Bélával. Hat napig kódorogtak, éjszakán­ként parkok padjain aludtak vagy tehervagonokban húzód­tak meg. Most már hárman várták a kedvező alkalmat, hogy elbújjanak egy hajón. Ez az alkalom június 14-én el is érkezett. Kiszimatolták, hogy ezen a napon indul Anglia felé a „New York City” nevű angol teherhajó. Halifaxból fut ki a tengerre, már sehol sem köt ki a kana­dai partokon ... Késő este három árny osont fel a hajóhídon. A három magyar. Egy óra múlva a ha­jó felszedte a horgonyt, és el­indult Anglia felé. Sikerült. Másnap mindhárman előjöt­tek. a hajó ekkor már a nyílt tengeren járt. A vízbe nem dobhatták, ezért munká­ra fogták őket. Ennivaló volt a fizetség. Ám a modern tech­nika, a szikratávíró műkö­désbe lépett és Swensea (Wales) kikötőjében rend­őrök várták őket. Mindhár­mukat bevitték a rendőrségi fogdába. Kimondták, hogy Ficele Bélát és Gál Bélát visszatoloncolják Kanadába. Hiába tiltakozott a két ma­gyar, hiába hangoztatták a bí­róság előtt, hogy haza akarnak — HÁROMNAPOS szem­léltető filmvetítéssel egybe­kötött légoltalmi kiállítást rendeztek Nagykátám. — AMATÖR filmes szak­kör alakult a dabasi járás művelődési házában működő fotoklubon belül. A szakkör tagjai: színjátszók, dísz­letkészítők és amatőr fotó­sok, februárban kirándulást szerveznek a Mátrába, ahol első filmjüket forgatják. — NAGYKÁTÁN a vásár­téri lakótelep új körzeti or­vosi rendelőjének és az or­vosi lakásnak az építése a befejezéshez közeledik. A Lenin úton a makadám út­burkolat a falubeliek legna­gyobb örömére már elké­szült. — A HAZAFIAS NÉP­FRONT Budai Járási Bi­zottsága január 26-án a Bu­dapesti Műszaki Egyetem KISZ-termében a járás élen­járó dolgozói részére hang­versenyt rendez, amelyre több mint 100 jól dolgozó tsz-tagot és népfront-aktívát hívnak meg. — A HAZAFIAS NÉP- FRÓNT Budai Járási Bi­zottsága január 26-án gyü­mölcstermesztők részére an- kétot rendez, Budapest, XI., Karinthy Frigyes u. 3. szám alatt. A vitaindító előadást Lőrincz Miklós, a Törökbá­linti Állami Gazdaság igaz­gatója tartja. — MONORON a Sabin- cseppeket ma, 26-án és hol­nap, 27-én délután 2—5 óra között a községi tanács nagytermében kapják meg az 1958. január 1 és 1960. október 31 között született gyerekek. — ABONY község tanács­házán január 27-én délelőtt tíz órakor tart Kun Ferenc- né megyei tanácstag fogadó­órát. — SZABÓ Elemér megyei tanácstag január hó 28-án délelőtt Sári községben és még ugyanaz nap délután Bugyi községben a községi tanácsházán tart tanácstagi fogadóórát. — AZ AFRIKAI szolidari­tási hét keretében január 27-én délután fél öt órai kez­dettel a Pest megyei Tanács közgyűlési termében (Bp. V., Városház u. 7.), Péter Ernő a pedagógusszakszerve­zet főtitkára tart előadást af­rikai élményeiről. — A DABASI művelődési házban a járás legjobb sza­valóinak részvételével iro­dalmi szakkört szerveztek. A tervek szerint első elő­adásuk február 16-án egy Szabó Lőrinc emlékest lesz. a televízió műsora 18.00: Kisdobosok műsora, 18,30: A jövő hét műsora. Műsorismertetés. 18.35: Hét­köznapi tanácsok. A Sabin- oltásról beszél dr. Körmendi István. 18.45: TV Híradó, 19.00: Mindennapi kenye­rünk, Telegdi Kovács László Kossuth-díjas professzor is­meretterjesztő előadása. 19.25: Mozart. Osztrák film. (10 éven aluliaknak nem ajánljuk.) 21.15: Műkorcso­lya Európa-bajnokság. A pá­rosverseny közvetítése Nyu- gat-Berlinből. térni. Nem volt apelláta. Ka­nadából jöttek — Kanadába mennek vissza. Hősünknél nyugatnémet útlevelet talál­tak, s úgy döntöttek, hogy Nyugat-Németországba tolon- colják. De mindhárman tévedtek, ha azt hitték, hogy a jogta­lan utazást ilyen olcsón meg­ússzák. Tíznapi börtönbünte­tésre is elítélték őket, s mint ahogy Angliában már egy­napi fogháznál is szokásos, el­vették ruháikat és rabruhát kaptak. Július 11-én este az­után detektívek mentek értük a börtönbe és visszaadták ru­háikat. Ám fiatalemberünk megdöbbenve látta,, hogy Gál­lal és Ficerével együtt őt is vissza akarják toloncolni Ka­nadába. — Engem a bíróság arra ítélt, hogy Nyugat-Német­országba toloncolnak — pró­bált tiltakozni. Egy hatalmas ütés az ar­cába — ez volt a válasz. Orra, szája vérezni kezdett. Mind­hármukra felcsatolták a köny- nyű, utazóbilincset, aztán be­lökték őket egy ablak nél­küli rendőrautóba, kivitték a kikötőbe. Felkerültek a „Birmingham City” nevű ha­jóra. S mivel a hajó csak há­rom nap múlva indult, a de­tektívek három napig el sem mozdultak a bilincsbe vért magyar fiatalemberek mel­lől. S amikor a negyedik nap reggelén felébredtek, már a nyílt tengeren jártak. Igaz, levették róluk a bilincset, el-: tűntek mellőlük a detektívek,: de konstatálhatták: nincs töb­bé lehetőségük a szökésre. : (Folytatjuk,)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom