Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-24 / 20. szám
«IT ßirr.rEi Piriim 1961. JANUÁR 24. KEDD és ismeretterjesztés Filmklubok alakulnak a megyében A megyei tanács népművelési csoportja a napokban hozzálátott a filmklubok megszervezését előkészítő munkához. Kárpáti Gábort, a népművelési csoport filmügyi előadóját azért kerestük fel, hogy bővebb felvilágosítást kapjunk erről a munkáról; megtudjuk, hogyan kívánják megszervezni a filmklubokat és hogyan kapcsolják be azokat a megye kulturális életébe. — Hazánkban négy esztendővel ezelőtt alakultak az első filmklubok. A budapesti Filmmúzeum példájára szerte az országban hozzákezdtek hasonló klubok szervezéséhez; ezeknek a köröknek tagjai láthatták mindazokat a régi filmeket, amelyeket a filmszínházak már nem vetítettek. A „filmklubok” szaporodtak, az illetékes szervek nem győzték kiadni az engedélyeket. Az embereknek tetszett a dolog, senki nem sajnálta lefizetni a tagsági díjat. Ebben a jelenségben valószínűleg annak is szerepe volt, hogy a közönség egy része úgy „értékelte” a filmklubokat, hogy egy mozijegy áránál jóval többet fizetve láthatja azokat a filmeket, amelyeket — különféle okok miatt — máshol már nem „lehet” játszani. A mellékutca még sokak számára vonzó; úgy érezték, itt olyas valamihez jutnak, ami sokáig elképzelhetetlen volt — és ez érdekelte őket. Ezzel magyarázható talán a kezdeti siker... De kis idő múltán a legtöbb filmklub munkája elsekélyesedett. Nem használták ki a lehetőségeket, a vetítésekről egyre többen elmaradoztak. Szétforgácsoló- dott az az erő, amely a filmművészet iránt érdeklődő emberekből egyszer már megszületett, és amelyet a „csak” a régi filmek iránt érdeklődő emberekben is fel lehetett volna támasztani. A filmklub mozivá vált, csak éppen nem volt neon felirata. Az emberek bementek, megnézték a filmet és hazamentek, de senki nem kérdezte meg tőlük, hogy tetszett, milyennek találták és senki sem próbált meg rendet teremteni a vélemények útvesztőjében. Mi úgy próbáljuk majd megszervezni filmklubjaink munkáját, hogy kihasználhassunk minden tartalmi lehetőséget. — Pontosabban ...? — A megyében folyó ismeretterjesztési munkának egyik központjává lehetne tenni a filmklubokat. Ha jó filmeket, színvonalas előadásokat és okos vitákat tudunk nyújtani az embereknek — feladatunkat teljesítettük. A filmklub azért hatalmas lehetőség, mert látogatóinak nemcsak művészi élményt nyújt, de arra is megtanítja — illetve megtaníthatja — őket, hogyan fogadják, hogyan értékeljék ezt a művészi élményt, hogyan mondjanak ítéletet a forgatókönyvíró, a rendező és az operatőr munkájáról. Önálló vélemény- alkotásra serkent; és akinek egy filmről önálló véleménye van, az már nemcsak arról gondolkodik, annak jut ideje körülnézni a világban és ugyanolyan világosan, józanul ítélkezni arról is .; s A gyakorlatban hogyan képzelik el a klubok működését? — Elsősorban a nagyobb városokban — Vácott, Cegléden, Nagykőrösön, Szentendrén — és a városi, járási kul- tűrotthonokban szeretnénk létrehozni a filmklubokat. A legsikeresebb előadásokkal kimehetnénk a községekbe is; ezzel ott is megteremthetnénk az alapjait az igényesebb mozilátogatásoknak. — Gondolják, hogy kezdeményezésük megfelelő érdeklődéssel találkozik a megyében? — Különben nem csinálnánk. Vácott például az ismeretterjesztési előadó már régen foglalkozik egy filmklub létrehozásának a gondolatával, de egyedül, elszigetelten nem tudta volna megoldani a technikai problémákat. Ha mi az egész megyében megszervezzük a filmklubok hálózatát, sokkal biztosabban és könnyebben tudjuk megteremteni működésük technikai feltételeit is, mintha egyedül próbálkoznának ott, ahol igény mutatkozik. Sőt, olyan technikai feltételeket is tudunk teremteni, amelyekre más körülmények között semmiképpen nem lenne mód. Egy filmlaboratóriumra gondolok. A filmgyár már megígérte egyik szakembere segítségét; így a klubok legképzettebb tagjai saját erejükből is készíthetnek majd kisfilmeket a megye életéről. Elsőnek az egyik legkisebb járási vagy városi kultúrház egy napját szeretnénk filmszalagon megörökíteni — ha ezt levetítenénk a művelődési házak igazgatóiKÖNYVESPOLC \\\\\\\\\\\\\\\\\\Vc\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\y\^^ KENDE SÁNDOR: KÖZEL A MENNYBOLT Érdekes ennek a fiatal mérnökembernek az élete. Apja zsidó, anyja keresztény. A család polgári volt, tehát polgári az életmódjuk, szemléletük, életelvük. Még az apa halála után is így van ez, s az érzékeny lelkű kamasz kiutat keres ebből a fülledt levegőjű környezetből. Azonban nem elég tettrekész, nem elég határozott a cselekvéshez. És ez a bizonytalanság, határozatlanság, a cselekvőerő hiánya végigkíséri egész életén. Először akkor szakít ezzel a tunyasággal, amikor anyjával és az egzisztenciáiig kilátásokkal szembefordulva, otthagyja ; a francia fővárost, s hazajön |a vérző, sötét Budapestre. M iért jön haza? Azt mondhatnánk, hogy elhatáro- i zásának alapja a haladáshoz í való közelítés, a felénk igyek- jvés, amely megnyilvánul fia- | talkori éveiben is. De ez a i közeledés csalt 1956 októberé- : ben tetőződik be, a nagy el- i határozással. A végső lökést a ! Nyugat reagálása adja a „ma- i gyár ügy”-re. Kende Sándor legfőbb érdeme, hogy olyan problémát vet fel, amelyet eddig senki nem írt meg. Az 1956-ról szóló könyvek jó része a disszidálással foglalkozik, valamint 1956 októberének valódi vagy vélt okaival. Kende egészen új ol'XVXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXV>>XXXXXV*VvX>XXXXVXX>XXXXXXXXXX\XX\XXVXXX\XVVvXX\XXXXXXV' Márkus Matild: Azért mentem Azért mentem, hogy lássalak. Tudtam, hogy ott leszel. Azért mentem, mert vágytalak. tudtam, hogy megfelel az óra e percnyi néma szenvedélynek, piciny, pillanatnyi szótalan beszédnek. Egy hang nem sok, veled annyit sem beszéltem, rám vetetted szemed, még bele sem néztem, mégis egész este lélekben, titokban, egymással beszéltünk végtelen sorokban. N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Az ellopott és megkerült gödöllői szobor, restaurálása A Pest megyei Hírlap már ] többször foglalkozott Róna József szobrászművész egyik legjelentősebb alkotása, a gö- í; düllői Erzsébet-szobor sor- f; sával. A hatalmas bronzszob- . rőt, amely az időközben vé- • detté nyilvánított gyönyö- •; rü Erzsébet-park legneveze- í tesebb művészi ékessége volt, í évekkel ezelőtt ellopták. A tolvajok az éjszaka leple alatt £ ledöntöttek magas talapzatáéi róU és az volt a tervük, hogy j! bronzanyagát értékesítik, de £ mivel szándékuk végrehajtá- < sára nem nyílt kedvező alkalom. a súlyosan megsérült műalkotást elásták. A szobor eltűnésével eleinte nem sokat törődtek a gödöllőiek, később azonban nyomozni kezdtek utána, és igv akadtak a?. Érdekházasság Évája, az Ida regénye Ellája, a Sport- szerelem Sárikája, a Váljunk el Josephin-je, a Különleges világnap kedves, szőke diáklánya — voltak azok a szerepek, amelyekben megismerték, megszerették. Bármelyik szerepében láttam, mindig egy izzó lélek magas hőfokát éreztem a játékból sugározni. Egy furcsa, különös, kutató, lobogó művészet volt, amivel a színpad élt körülötte. Mit érez estéről estére másmás helyeken, különböző méretű, kisebb-nagyobb színpadokon, amelyek mellett sokszor öltöző sincs? Elmosolyodik. — Pest megyében már nincs idegen hely számomra. Ismerem a községeket, az embereket. Két és fél sév nem nagy idő, de elegendő ahhoz, hogy megismerje az ember a falvak kultúráját, színházat szerető embereit, akik a nézőtérről annyi szeretettel tekintenek a színpadra. Ha valahol színésznővé lehet válni, akkor a kis községek azok. Itt lehet estéről estére alázatosan szolgálni a művészetet. Megnevettetni, piegkönnyez- tetni az embereket. Elérni azt, hogy előadás után odajönnek az autóhoz és azt kérdik: mikor jönnek legközelebb? Ahogy beszél, s amilyen lelkesedéssel nyilatkozik pályájáról — az az érzésem, Illési Stefi azon színésznők közé tartozik, akiknek töretlen lelke soha nem torpanhat meg. A szépért, a jóért, az igazért küzd szóval, énekkel, tehetséggel, emberséggel. L ehet-e szebb cél egy színésznő életében? Hiszen minden ember, aki csak él, lobog benne egy vágy — valami maradandót hagyni magáról. A művészi cél vajon nem az-e, hogy szép érzéseket hagyjunk az emberek emlékezetében? Úgy gondolom, ő ezt szolgálja. A kérdés akaratlan: Melyik a legkedvesebb színészi élménye? — Amire mindig mosolyogva gondolok, az kezdő A Sporíszerelem Sárikája koromban történt. Sopronban a János vitézt játszottuk. Halálosan izgultam, amikor a zenekarban felcsendült a Kék tó, tiszta tó muzsikája. Ment minden simán, a harmadik felvonás tündérországi találkozásáig. Ott Jancsi karjaiba futottam. Az én királynői koronám a játék he- £ vcben előrecsúszott és teljes 'f j súlyával rázuhant az orrom- j; j ra. Vérző orral hagytam el ff j a színpadot, s amikor a taps ff I kiszólított a függöny elé — fy i potyogtak a könnyeim. De f1 azért nagyon boldog voltam. \ — A másik élményem, amit 'f soha nem tudok elfelejteni, a f i Petőfi Színpadnál történt, 'f I Csillaghegyen a Sportszerei- 'f j met játszottuk. Bejött az öl- ff j tözőbe egy őszbe csavarodott ff 'hajú bácsi, s azt mondta, ö ; nagyon ritkán mozdul ki ott- \ nyomára. A tolvajok ellen hónról, mert beteg a szive. | megindult az eljárás, a föld- De ha a Színpad ion.akkor g höl kiásott szobrot wiia a mindig itt van az eloadaso-^ közséa raktárában helyezték kon. A múlt heten a Kü- / ei ^ község vezetősége, mi- lönleges világnapot játszottuk ff után a művészeti szakértők telt ház előtt. Ereztem, hogy £ megállapították, hogy az Er- valaki hiányzik a nézőtérről, ff zsébet-szobor Róna József Az első felvonás után be- ^ legértékesebb müve, úgy hajóit az öltözőbe egy idős ff távozott, hogy rendbehozatja, néni, aki betegen fekvő fér- ff és azután visszaállítja eredőjének üdvözletét hozta, s egy f ti helyére. A súlyosan megcsókol virágot, azzal az üze- f, rongált műalkotás kijavítása nettel, hogy ő betegen sem ff azonban olyan sokba került felejtette el ígéretét. ff volna, hogy a közséa nem Alkonyodik í biztosíthatott fedezetet rá, A barokk-szoba falán ki- \ eZért a SZObor továbbra U a n j r°i SZ°u íközsea raktárában hevert. gyulladnak a hangulatiam-1 Néhány hónappal ezelőtt egy pák. A falon a ^u ori ,ozL> f. lelkes gödöllői kisiparos, Gesz- szerepek fényképéi. Mind ^ (esj József gépésztechnikus, mas-mas arc. Az uj szerep- f, bejelentette a közséai főkönyv ott fekszik az aszta- f n^csnajc hogy hajlandó tárlón. Vilma, a halálosan be- f sadalmi munkában elvégezni teg, szerelmes kislány már él. f a S20bor javítási munkálata- Január végén bemutató Bu-fit. a tanács örömmel fo- dapesten. Aztán következnek ff gadta a bejelentést, Gesztesi újra, estéről estére a községek, ff József elszállította a súlyos H osszú, fáradságos ut,ak% bronzszobrot, amelynek fe- Zebegénytől Nagykőrö- ff jét a tolvajok vandál módon sig, végig egész Pest megyén, f, letörték, és más sérüléseket Estéről estére fut a kis tár-'f is okoztak rajta. Két hónap- sasgépkocsi. A községekben, ff P®! ezelőtt látott^ szakszerű- az országutak mentén megáll- ff en a munkához, és azóta álnak az emberek és moso-f iondóan dolgozik rajta. Ne- lyogva integetnek. Ismerős a ff hány hét múlva készül el felírás a kocsi oldalán: Pest'fvele 4 hoa? “ be‘ L 'j esés műalkotást a tavasszal megyei Petőfi Színpad. f talav^tóra. Ladányi István ' m, l. dalról nyúl a nehéz kérdéshez. Elérte célját? Választ adott? Igen, adott, bár éppen erre a válaszadásra szentelhetett volna több helyet. Az egész munka végeredményben itt csúcsosodik ki, s itt kellett volna az írónak a legnagyobb gondossággal ábrázolni hősét. Túl nagynak látjuk ugyanis a csábítást, annál is inkább, mért útlevelének lejárta után már elhatározta, hogy kint marad Párizsban. K ende aprólékos gonddal, sok mellékág részletes kidolgozásával ábrázolja szereplőjének gyermek- és kamaszkorát. Ez az alaposság viszont a későbbiek során hiányzik. A felnőtt szereplő sok olyan eseményen megy át, amely külön-külön is egy nagyobb regényre való téma. És Kende ezeket az eseményeket. hatásokat csupán futólag érinti, vázlatosan ábrázolja, pedig közben a mai élet soksok égető kérdése jelentkezik alakja körül. Hogy csak egyet említsünk: mérnök férj, munkás feleség, mellesleg a férj „útitárs", a feleség pedig kommunista! Kende az érintett vagy elnagyolt, de örvendetesen felfedezett mai témákból három-négy nagyszerű regényt írhatna még, ameiy nem haladná meg erejét. Tenkely Miklós REFLEKTORFÉNYBEN: ILLÉSI STEFI 5 j * Közel a mennybolt érde- ^ n kés történetet rajzol meg. ^ Egy fiatal mérnökember, aki £ polgári származása, s részben ^ rajta múló, részben pedig J rajta kívül álló okból történő í megsértése nem kapcsol hoz- % zánk szorosan. És 1956-ban, ^ amikor éppen Párizsban élő £ anyját látogatja meg, hazajön. ^Amikor sokan kifelé igyekez- ^ nek az országból, hogy más £ tájakon keressék boldogulá- ^ sukat, ő hazajön és mellénk ^ áll, dolgozni, segíteni akar. ^ Pedig kevesen várják. Csupán ^ egy-két barát, s titokban, a különélő, de szerető feleség. nak, hasznos módszertani se- : gítséget nyújthatnánk nekik. : Mi lesz az első lépés? — Február 23-án a ceglédi; művelődési házban tartunk \ előadást „A film szerepe a mű- \ vészetekben” címmel, majd i utána filmvetítést. Az ott meg- í jelent érdeklődőkkel megbe- i széljük a filmklub létrehozá- j sának gondolatát, és a kiala-: kuló beszélgetés, vita máris; sok segítséget adhat a klub helyi megszervezéséhez. Erre az előadásra — amely elsősorban az igények felmérésére szolgál — minden járási kul- túrházban sor kerül. Nyárra, remélhetőleg, már a filmklubok működéséről is beszámolhatunk. V. E. Szkobceva és Szergej Bon- darcsuk teljesen beleilleszkednek ebbe a lírai világba, a csipp-csupp és nagyon tiszta érzések közé, úgy járnak a gyerekek között, mint a mesékben a jóságos tündérek. De még szebben. Mert az ő életük valóságos és igaz; nem hiba nélkül való, de igaz. Nagy élménnyel gazdagodik mindenki, aki megnézi a „Messzi utcá”-t. nővel közösen, ök is rendezték a filmet — ez első bemutatkozásuk. Mestereik (Romm, Jutkevics, Rajzmann, Rosalj) jó tanítványainak bizonyultak. Szerjózsa alakítóját, Borja Barhatovot 2500 kisfiú közül választották ki. A film forgatása közben töltötte be hatodik esztendejét, és már a Karlovy Vary-i fesztiválon megnyerte a zsűri és a közönség tetszését. Megérdemelten. A szülők: Irina í £ Hej, de rég volt, mikor még ötéves gyerekként toporog- \ tunk a világban és minden, ami nagyobb volt nálunk, {óriásira nőtt bennünk! De \ rég volt, mikor még apu és \ anyu volt sorsunknak irá- £ nyitója, apró csínyjeink bí- \ rája és amikor úgy zokog- \ tunk, olyan tisztán és két- £ ségbeesetten, ha valami baj £ történt velünk, mintha soha £ nem lehetne rendbehozni £ semmit! De rég volt, ami- \ kor még nem tőlünk füg- . £ gött, hogy mi történik ve- i lünk, amikor még felelősek ; \ voltak értünk, és nekünk nem : kellett számot adni önma- ^ gunknak a dolgainkról! / Megérdemelten nyerte a ' 2 Karlovy Vary-i filmfesztivál , J nagydíját a nálunk „Mesz- J szí utca” címmel bemuta- j tott „Szerjózsa”. Az előbbi : ^ cím talán még kifejezőbb is \ az egyszerű névnél — való- > ban messzi utcába vetődik, í aki megnézi ezt a filmet, a? gyerekség utcájába, ami min- í jj den múló nappal egyre in- : \ kább eltávolodik ... \ Ebből a szűk és nagyon sok < ^ részletszépséget tartalmazó ; £ világból — Vera Panova re- \ £ génye nyomán — Georgij ; £ Danyelij és Igor Talankin í írt forgatókönyvet az író- '• MESSZI UTCA ÚJ SZOVJET FILM Az Ida regénye Ellája ! tott szerepkönyv, Jókai Mór: \ Kárpáti Zoltánja. Vilma, a | halálosan beteg kislány a kö- ! vetkező feladat. Már meg- í érett a szerep, hónapok óta í készült a feladat megoldásá- ! ra. \ Illési Stefit ismerik, szere- tik mindenütt Pest megyé- ben. Azok, akik látták szín- \ pádon, szívesen emlékeznek ^ vissza rá. Egy hangulatot, £ egy mosolyt ajándékozott a $ nézőknek — s ha a színpad £ következő plakátja megjele- £ nik a községekben, az em- ^ berek a plakáton keresik a ne- ' vét. A Liliomfi Erzsikéje, tj osszú, fáradságos utak Ze- tl begénytől Nagykőrösig, végig egész Pest megyén. Estéről estére fut a kis társasgépkocsi. A községekben, az országutak mentén megállnak az emberek és mosolyogva integetnek. Ismerős a felírás a kocsi oldalán: Pest megyei Petőfi Színpad. I llési Stefivel beszélgetek budai lakásán. Kedvenc könyvei között tölti a délelőttöt. Az asztalon kinyi-
