Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-19 / 16. szám

mr MrevEf <r'/fíHan 1961. JANTTAR 19, CSÜTÖRTÖK A dolgozók valódi érdekeinek szolgálatában Beszélgetés Palotás Károly elvtárssal, az SZMT titkárával A hároméves terv sikeres befejezése után vállalataink dolgozói hozzáfogtak az ötéves terv megnövekedett feladatai­nak végrehajtásához. Nem isis munka vár e feladatok végre­hajtásában a szakszervezetek­re, a dolgozók legszélesebb tö- megszervezeteire. A szakszer­vezetek sokat erősödtek az el­múlt években. Sok tapasztalat­tal gyarapodtak, egyre inkább betöltik hivatásukat. A tapasz­talatokról és a jövő feladatairól beszélgettünk Palotás Károly elvtárssal, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának veze­tő titkárával, aki többek kö­zött ezeket mondotta: — A SZOT ötödik teljes ülé­sének 1959 októberi határoza­ta nyomán fontos változás tör­tént az SZMT munkájában. A változás lényege, hogy a Szak- szervezetek Pest megyei Taná­csa a különböző szakszervezeti szervek operatív irányítója lett a megyében, míg korábban csak az egyes területi bizottságok munkáját egyeztette. Ez több feladatot és felelősséget is je­lent, elsősorban a termelést irányító munkát, de a munka- védelmi, kulturális, _ társada­lombiztosítási, üdülési és sport- feladatokat illetően is. Nagy előnye a változásnak, hogy a vezetés közelebb került a problémák megol­dásához, a dolgozók ügyeit illetően pedig lehetővé teszi a elintézési idő jelen­tős lerövidítését. Ä bekövetkezett változás a munkavédelmi törvények be­tartása terén is jelentős javu­lást hozott. Az egységes irányí­tás következtében a megyei pártbizottság hároméves műve­lődéspolitikai irányelveinek végrehajtásából eredő felada­tok is sikeresebben valósulnak meg az üzemekben. A sport­munka ugyancsak sokkal ösz- szehangoltabb, mint azelőtt. Az anyagi eszközök célszerűbb felhasználásával nagyobbak a lehetőségek a tömegsport fej­lesztésére. Az SZMT úgy ha­tározott, hogy a költségvetés tíz százalékát az idén e célra kell fordítani. — A szakszervezetek XIX. kongresszusa fontos feladat­ként jelölte meg számunkra a népgazdasági és a vállalati ter­vek kialakításában való rész­vételt és a tervfeladatok minél sikeresebb megvalósítására irányuló felvilágosító munkát. A vállalati termelés és gazdálkodás társadalmi el­lenőrzésének fontos mód­szereként jelölte meg a kongresszus a dolgozókkal való rendszeres tanácsko­zásokat, a dolgozók véle­ményének és javaslatainak kikérését és azok megvalósítását. , — A hároméves terv kezde­tén már egyre nagyobb mér-: fékben kibontakozott a dolgo-i zók kezdeményezése. Újra tö­megmozgalommá vált a szo- szocialista munkaverseny. Kü­lönösen lelkes verseny folyt üzemeinkben a VII. pártkong­resszus előtti időszakban. — Az irányító szervek 1960- ban éves feladatokat hatá­roztak meg. Ezeket a dolgozók termelési tanácskozásokon, üzemi tanácsüléseken vitat­ták meg és tettek vállalá­sokat. Ezért a vállalások tel­jesítése a kollektíva ügyévé vált. — Őszintén el kell mondani azt is, hogy a szakszerveze­teknek nem mindenütt sike­rült elérniük, hogy a vállalá­sok megtételénél az összes lehetőségeket vegyék figye­lembe. Iigy fordulhatott elő, hogy a legtöbb vállalatnál lé­nyegében az első félévben teljesítették az egész évre vállalt feladatokat. — A szocialista munkaver- senymozgalomban minőségi­leg is jelentős fejlődés követ­kezett be. A brigádverseny »fejlődé­se, az újítómunkával való alaposabb foglalkozás elő­segítette, hogy egyre in­kább előtérbe került a versenyben a műszaki fej­lesztés, a korszerűbb gyártási és üzemszervezési módszerekre való törekvés. — Az ilyen irányú fejlődés is hozzájárult a még fel nem tárt termelési tartalékok fo­kozatos kihasználásához, a termelékenység további nö­veléséhez. Szakszervezeteink ezt a munkát tekintik első­rendű feladatuknak a jövő­ben is. A dolgozók igazi ér­deke azt követeli, hogy te­gyünk meg mindent a ter­melőmunka megjavításáért, olcsóbbá tételéért, mert az életszínvonal további eme­lése csak ezen az úton való­sítható meg. — A hétköznapok felada­tainak jobb elvégzése érde­kében járásonként összehív­tuk a bizalmiakat és beszél­gettünk velük. Miután előző­leg a szakszervezeti vezetők­kel már megbeszéltük a ter­melékenység növelésével, a laza normák kiigazításával kapcsolatos tennivalókat, azért beszélgettünk min­denütt a bizalmiakkal, mert nélkülük szinte elképzelhe­tetlen az ilyen fontos munka. — Két nagyon fontos elv­ben állapodtunk meg a bizal­miakkal ezeken a megbeszé­léseken. Az egyik: legyen a bizalmi az új termelési módszerek ki­dolgozásának, alkalma­zásának és elterjesztésé­nek első számú szószó­lója csoportjában. A másik nagyon fontos fel­adat, hogy a szakszervezeti bizalmi a művezetővel együtt vizsgálja felül a laza normá­kat és a tapasztalatokat, va­lamint az ezekből eredő fel­adatokat beszélje meg dolgo­zótársaival. — A gyors előrehaladás ér­dekében a szakszervezetek­nek a jövőben sokkal alapo­sabban kell elősegíteniük a műszaki fejlesztést, az újító­mozgalmat Ennek érdekében az eddiginél vonzóbbá, ezen keresztül hatéko­nyabbá kell tennünk a műszaki propagandát, nagyobb gondot kell for­dítanunk a tapasztalat- cserékre és a dolgozók szakmai kép­zettségének növelésére. — Nevelőmunkájukkal se­gítsék a szakszervezetek az állami terv-, munka- és bér­fegyelem megszilárdítását, a munka- és .üzemszervezés to­vábbi ^javítását. Segítsék a beruházások szétforgácsolt- ságának megszüntetését, a határidők betartását, hogy egyre kevesebb legyen a be­fejezetlen beruházások ará­nya. Mozgósítsanak jobban a tartalékok feltárására, a takarékosabb gazdálkodásra, minden területen. Nagyon fontos feladat mindenütt a vezetés színvonalának állan­dó javítása, a dolgozók kez­deményezéseinek felkarolása, az üzemi demokrácia további fejlesztése. Szakszervezeteink akkor tudnak megfelelni a megnövekedett követelmé­nyeknek, ha maradéktalanul magukévá teszik és megvaló­sítják az élet állította fel­adatokat — fejezte be tájé­koztatóját Palotás Károly elvtárs. F. I. Véget ért a szakközépiskolák igaz­gatóinak országos tanácskozása A szakközépiskolák igaz­gatói szerdán az értekezlet második napján megvitatták a szakközépiskolák működési szabályzatának tervezetét, amelyet végleges formában az észrevételek, javaslatok figye­lembevételével dolgoznak majd ki. ____________ — ÖNKIVÄLASZT0 rend­szerűvé alakították át a múlt év végén a kiskun- Iaeházi piactérnél levő ru­házati üzletet. Az új rend­szerű bolt 1960 decemberé­ben 750 000 forintos forgal­mat bonyolított le. A háztájiban is lehet állatokat tartani Többen érdeklődtek szer­kesztőségünktől, hogy az újon­nan termelőszövetkezetbe lé­pett tagok háztáji gazdasá­gukban tarthatnak-e állatokat. Az érvényes rendelkezések értelmében minden termelő­szövetkezeti tag jogosult egy tehenet, borjút, anyakocát, korlátlan számú baromfit vagy öt juhot, illetve kecskét tar­tani, Ezeken kívül nyulat és méhet korlátlan számban tarthat. Amennyiben valami­lyen állatnevelési vagy állat- tartási szerződéses akcióban részt vesz, részére a termelő- szövetkezet vezetősége ideig­lenes jelleggel engedélyezheti, hogy az alapszabályban előírt kereteket meghaladó számú állatot tartson. Részletes tájé­koztatást ez ügyben a terme­lőszövetkezetek irodáin adnak. Háromszáz magyar disszidens a kasszafúrás specialistája lett Párizsban Háromszáz magyar disszi­dens a kasszafúrás specialis­tája lett Franciaországban — írja nagy cikkében a párizsi Aurore. Negyvennyolc órán belül a rendőrség négy ma­gyar kasszafúrót tett ártal­matlanná. A párizsi lap bűnügyi kró­nikásai megszólaltatják a rendőrség szakértőit, akik szerint a magyar dissziden- sek két kedvenc bűnözési formája a kirakatok betörése és a páncélszekrények meg­fúrása. Párizsban és kör­nyékén háromszáz magyar disszidens bűnözőt tartanak nyilván. Egy Németh nevű 26 éves disszidens a „techni­kai tanácsadójuk”, aki több ízben rendőrkézre került már. Az Aurore szinte elismerő hangon jegyzi meg: a magya­rok , olyan hírnévre tettek szert, hogy a különböző be- törőbandák — mint az 1960 májusában letartóztatott Fin- kelsteip-banda is — igénybe veszik szolgálataikat a betö­rések megszervezésekor. A magyar disszidens bűnö­zők jelentkezése igen súlyos feladatot ró a rendőrségre — írja a párizsi lap és meg­jegyzi, hogy a nyomozók vé­leménye szerint a politikai emigránsokkal foglalkozó szervet kellene létrehozni az ilyen különleges típusú bűnö­zők ellenőrzésére és ártalmat­lanná tételére. A jó munka bizonyát Az elmúlt hetekben megye- szerte egymás után alakultak az új termelőszövetkezetek, de a régiek közül is nem egy­nek a földterülete, taglétszáma megsokszorozódott. Keresik a szakképzett mezőgazdászokat, könyvelőket, főkönyvelőket, hiszen egy-egy nagy gazdaság adminisztrációját, a nagyüzemi táblák szakszerű művelésé­nek irányítását a bármennyire is kiváló földművelő vagy ál­lattenyésztő gazdák maguk nem tudják ellátni. Felelősségteljes munka ez, húszén a szakemberek tevé­kenységükkel alapvetően be­folyásolják az egész szövet­kezet gazdálkodását, jövedel­mét. Éppen ezért a járási pártbizottságok, a tanácsok már hetekkel ezelőtt igyekez­tek a feladatot megoldani és mindenhová a megfelelő em­bereket ajánlani. De szép számmal jelentkeztek a szak­emberek maguk is, mondván, szívesen otthagynák az író­asztalt, a kényelmesebb vá­rosi-falusi hivatalt, mert megértették az idők szavát és még anyagilag sem járnának rosszul. így azután a közgyűléseken egymás után tárgyalták meg a jelölteket, a szakembereket. Megtörtént azonban nem egy helyen, hogy amikor a fő­könyvelő vagy a főmezőgaz­dász személyét elfogadásra javasolták a közgyűlésnek, elhangzott a kívánság: hely­belit akarunk! Bizonyos fokig érthető ez az álláspont, hiszen az em­berek általában jobban bíz­nak a helybeliben, akit már ismernek, akivel együtt nőt­tek fel, akivel évtizedes ba­rátság, kapcsolat fűzi össze őket. Ha azonban nincs meg­felelő helybeli szakember, márpedig az esetek jó ré­szében nincs, vagy a képessé­gei nem teszik alkalmassá a megnövekedett feladatok el­végzésére, a munkát akkor is el kell végezni — s ebben az esetben másnak. Ekkor már nem helyénvaló a lokálpatrio­tizmus, legalább is nem az olyan, amelynek ürügyén kia­bálnak egyesek a „helybeli” után. Persze, a közgyűlés végső soron, ha megfelelőnek tartja, megválasztja az „idegent” és ezeknek a szakembereknek nem kell törődniök az egy­két megalapozatlan közbeszó­lással. A mindennapi munká­val, a termelőszövetkezet szeretetével úgyis bebizonyít­ják majd a rátermettségüket. Nem szabad elkedvetlenedni­ük, megsértődniök, hiszen ha a tagság elfogadta őket, egy idő múlva, jó munkájukat látva, talán éppen a közbeszó­lók dicsérik majd a legjob­ban. Az adott szó köte­lez. Elfogadták az állást, vagy , éppen ők jelentkeztek, és ha egy ilyen sértődés miatt va­laki utólag visszalép, akkor a szövetkezet, az egész falu elő­rehaladását hátráltatja az új úton. Desser József Kossuth országgyűlési tudósításai és Gyulai Pál levelezése az Akadémiai Kiadó első negyedévi kiadványai között Az Akadémiai Kiadó idei első negyedévi könyvtermé­sében a legkülönbözőbb tárgy­körökből sok értékes művet kap majd kézbe a szakember és a művelt olvasó, de jócskán jut belőle a külföldnek is. Különösen gazdag a történel­mi anyag. Kossuth Lajos ösz- szes munkáinak ötödik kötete­ként mintegy 800 oldal terje­delemben közreadják az 1832 —36. évi első reform-ország­gyűlés naplójának befejező részét. Az országgyűlési tudósítá­sok záró kötete az or­szággyűlés utolsó hat hó­napjának izgalmas vitáit tárja az olvasó elé. A magyar irodalomtörténet­írás forrásainak harmadik kö­teteként megjelenik Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. A kötet számos adalékkal szol­gál az irodalomtörténet és a történelem kutatóinak. Mucs Sándor tanulmánya a magyar néphadsereg megszer­vezésének történetét adja. Szi­lágyi János A magyar mun­káskönyvtárak a két világhá­ború között című munkájával könyvtörténeti sorozat kezdő­dik. A sok fényképpel élén­kített kötet részletesen is­merteti a munkáskönyvtárak szerepét a munkásosztály kul­turális mozgalmában. Turóczi-Trostler József akadémikus csaknem fél évszázados tudományos munkásságának javát bo­csátja a közönség elé a Magyar irodalom és vi­lágirodalom címmel meg­jelenő, csaknem 1300 ol-. dalas két kötet. Negyven önálló tanulmány és három átfogó bibliográfiai melléklet világítja meg a magyar és az orosz irodalom kapcsolatait. A tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből című há­romkötetes nagy munkában. A Magyar Tudományos Akadé­mia Irodalomtörténeti Inté­zetének gondozásában készült mű a legújabb kutatások ered­ményeit foglalja magában. Az egyes tanulmányok tartalmá­ról orosz, angol, francia és német nyelvű összefoglalók tájékoztatják a külföldi szakembereket és érdeklődő­ket. Mátrainé Zemplén Jolán hézagpótló munkája a ma­gyar fizika történetét dolgoz­za fel 1711-ig, a zenetudo­mányi tanulmányok Erkel Ferenc emlékének szentelt kötete a magyar operaját­szás történetét teszi teljeseb­bé. Nagyigényű munka Ma- róthy Jánosnak az európai népdal születése címmel meg­jelenő több száz kottapéldá­val illusztrált kötete. Nagy nyelvészünk, Gombócz Zoltán halálának 25. évfordulójáról méltó megemlékezés a kiváló tudós Honfoglalás előtti bol­gár, török jövevényszavaink című munkájának kiadása; A mai magyar nyelv rend- í szere című leíró nyelv- í tan első kötete és az 1959. évi budapesti Haydn- konferencia anyaga ugyan- i csak a közeljövőben kerül a könyvesboltokba. \ Orvostudományunk főleg i német nyelvű munkákkal je­lentkezik. Többek között j Radnót Magda szemészpro­1 fesszor a szem és a belső el- ; választású mirigyek összefüg- \ géseiről, Julesz Miklós és í Holló István a belső elvá­lasztású mirigyek megbetege- £ déseiről közöl nagyszabású tu- dományos munkát. Bálint Mi- J hály Az orvos, betege és a be- ^ tegség című munkája az an- ^ goi eredeti, valamint a né- ^ met és a francia fordítás £ után most magyar nyelven £ elemzi az idegrendszer és a szervezet többi részeinek ösz- í szefüggéseit. Kardos Lajos ^ professzor német nyelvű könv- ^ vében a pavlovi kutatások £ eredményeit és a lélektani fej- ^ lődésre gyakorlott hatását ^ tárgyalja. £ A pszichológiai tanulmá- ^ nyok Gegesi Kiss Pál aka- ^ démikus főszerkesztésében ^ megjelenő harmadik kö- ^ tete ötven tanulmányt £ tartalmaz a lélektan leg- í különbözőbb területeiről. y '/f Hasznos kezdeményezése a Terra útiszótár sorozata, amelynek első köteteként — mintegy 300 000 szótári adat- ^ tál —-a magyar—német és né- met—magyar, zsebformátumú 2 útiszótár jelenik meg. xxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXKXXXXXXXXXXXXX' * • Bologna régi és nagyhírű í városa a hasonló nevű olasz j tartomány székhelye. A Pa- ; lazzo Communale. a városhá- ; za a székhelye Giuseppe Doz- ! zának, Bologna harmadíz- ! ben újjáválasztott polgár- í mesterének. ! Hivatali előszobája mindig í hangos: városi tanácsnokok, í tisztviselők, ügyes-bajos dol- í gaikkal jelentkező felek for- ; dúlnak meg ott sűrűn. Nem »igen kell hosszan várakozni­uk: a hatvanesztendős, hó- 5 fehér hajú. zömök Dozza rö- í viden tárgyal, ajtaja szaporán \ nyílik. 2 A legutóbbi olasz közsé- J gi választásokon a kommu- í nisták a szavazatok 45,57 \ százalékát nyerték el, nyolc \ százalékkal javítva korábbi 2 választási eredményeiket. A 2 szocialisták 8,57 százalékával 2 együtt sikerült biztosítani á £ munkásvezetést a városban, í miközben az országban kor- mányzó kereszténydemofcra- 2 ták itt a jobboldali szociál- 2 demokratákkal összefogva sem 2 tudtak többséghez jutni. ^ Igaz, a választás eredmé- ^ nye nemcsak a helyi kom- 2 munisták munkáját dicséri, 2 hanem az országos helyzet 2 kifejezője is, mégis igen fi- 2 gyelemre méltó mindaz, amit ^ Dozza polgármester és titká- ^ ra, Fiorelli doktor, a munkás- 2 párti városvezetés 1952 óta 2 kifejtett tevékenységéről el- ? mond; — A városépítés és a váro­si lakosság számának növe­kedése tekintetében Bologna első helyen áll az olasz vá­rosok között. Bár néhány esz­tendeje még a hetedik hely volt a miénk, építkezéseink­kel azóta magunk mögé uta­sítottunk olyan nagyvároso­kat. mint Róma. Milánó, Ná­poly, Torino — mondja a pol­gármester. — A népességszaporulat nem egyedül a születések számának növekedésével ma­gyarázható, hanem a nagy­arányú ide vándorlással is. Az országban nyilván híre ment, hogy itt jobb az élet. 1951-ben még 340 000 ezer lakosa volt városunknak, 1961-ben számuk már 433 000. Ez azt jelenti, hogy az ide- vándorlók száma évi átlag­ban 9000-rel múlja felül az elvándorlókat. A születések száma az 1954. évi ezerrel szemben 1959-ben 1141-gyel volt nagyobb a halálesetek számánál. A nyomoitelepek, amelyek ott láthatók Rómá­ban és Palermóban, Nápoly­ban és Cagliariban, Bologná­ból eltűntek. A kommunista városigazgatás első időszaká­ban (a háborús sebek sem forrtak még be teljesen) egy­szerűbb lakások épültek, ma­napság azonban általában fürdőszobás, erkélyes, köz­ponti fűtéses lakások készül­nek és a házakban garázs van. Csak legutóbb is 200 millió lírát szavazott meg a városi tanács telekvásárlásra, hogy tovább folytassák a köz­ségi erőből végrehajtott la­kásépítkezést. Nemcsak lakásókat építe­nek: 1951—60 között 23 új elemi és 2 új középiskola kapott hajlékot, - más épüle­teket kibővítettek vagy kor­szerűsítettek. Az olasz okta­tásügyi minisztérium egy fel­ügyelője legutóbb kénytelen volt elismerni: az olasz vá­rosok közül Bolognában leg­kedvezőbb az iskolai hely­zet. A torinói 39-cel szem­ben itt 28 tanuló jut egy elemi iskolai tanteremre. Egészségügyi téren sem tét­lenek Dozza munkatársai. A gyermekbénulás! megbetege­dések ellen itt és Milánóban küzdöttek a legtöbb sikerrel. Míg 1949—1958 között átla­gosan évi 17 gyermekbénu­lás! eset fordult elő, az or­vostudomány azóta elért fej­lődése és a városvezetés kö­zös eredményeként mára száműzték ezt a betegséget Bolognából. — Sok mindenről mesélhet­nék még — mondja dr. Fio­relli és céloz rá, hogyan igyekszenek az olasz keresz­ténydemokrata kormány köz­ponti szervei keresztezni a kommunista városvezetés in­tézkedéseit, fokozni nehézsé­geit — pártérdekből — a la­kosság rovására. — íme, Európa legrégibb egyeteme — mutat elhalad- tunkban a tekintélyes épület­re —, Dozza polgármester hi­vatali ideje alatt 385 millió lírát bocsátottunk rendelke­zésére. Nem csoda, ha a vá­lasztásokon sok ismert nevű professzor mellettünk állt ki. Rövid városnéző kör- utunkát az egyik új, hiper­modern önkiszolgáló büfé­ben fejezzük be, ahol bajos választani a sok jófajta falat közt. Jó konyhája miatt Bo­lognát úgy szokták emleget­ni: „la grassa”, a zsíros. Van másik állandó jelzője is a városnak: „la dotta” — a tudós, ez utal a hírneves egyetemre. És a harmadik jelző: „la rossa”, a vörös ma már nemcsak a jellegzetes piros háztetőkre emlékeztet, hanem arra is, hogy Bologna lakosságának nagy része szi­lárdan kitart a kommunista párt mellett. (A Neuer Weg nyomán) így is lehet MIÉRT VÖRÖS BOLOGNA?

Next

/
Oldalképek
Tartalom