Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-15 / 13. szám
19«. JANUÄR 15. VASÄRNAP wrerei vf&rltm Biztosítottnak látszik a szövetkezeti állatállomány közös elhelyezése Az új közös gazdaságok részére is megkapta a megye az évi beruházási keretet — Több mint 420 vagon szerfa istállók és fiaztatók építésére — A tervkészítésekkel egyidőben folyik az új épületek helykijelölése — Az erdőgazdaságok ígérik: április végéig leszállítják az összes faanyagot A Termelőszövetkezetek Pest megyei Beruházási Irodájától nyert értesüléseink szerint ebben az esztendőben a régi és az új közös gazdaságok évi összes építési kerete 88 millió forint, amely lényegesen több, mint az elmúlt évben volt. A régi termelőszövetkezetek tervében mintegy 50 millió forintos állami hitellel történő építkezést irányoztak elő erre az esztendőre. Ebből többek között felépül majd az öt tehénistálló 300 férőhellyel, 54 növendékmarha-istálló 2700 férőhellyel. 148 sertésfiaz- tató 2960 férőhellyel, azonkívül több mint 23 ezer süldőnek szállás és közel 16 ezer hízónak hizlalda is készül majd, Természetesen a legtöbb termelőszövetkezet saját erőből, házilagos kivitelezésben is több épületet, istállót, ólat, górét stb létesít, mint ahogy ezt az elmúlt években is tették. Az új termelőszövetkezetek ez évi építkezéseire 38 millió forint hitelt biztosítanak. Ebből a tervek szerint 23 millió forint értékben kizárólagosan szerfás épületek készülnek, amelyek olcsóbbak, könnyebben, gyorsabban elkészíthetők és hosszú évtizedekig megfelelnek a célnak. Az elmúlt évben voltak zökkenők az építési anyag biztosításánál és szállításánál, ezért a megyei szervek időben tárgyalásokat folytattak az Erdőgazdasági Főigazgatósággal, a Földművelésügyi Minisztérium által engedélyezett és kiutalt famennyiség leszállításáról. Az eddigi megállapodások szerint az erdőgazdaságok által kitermelt és leszállított szerfát a MEZŐ- SZÖV diszponálja, illetve hozza forgalomba. Az eddigi intézkedések egyik célja az volt, hogy az elmúlt évi tapasztalatokból tanulva, megszűnjék az anyagok „keresztbeszállítása”, a magas szállítási költség. Ennek érdekében olyan megállapodás is született, hogy a Pest megyei termelőszövetkezeteknek elsősorban a Pest megyei erdőgazdaságok szállítanak majd, így közvetlenebb kapcsolat alakul ki és kisebbek lesznek a költségek is. Az új termelőszövetkezetek szerfás építkezéseihez mintegy 420 vagon szerfát, elsősorban kiváló minőségű, tartós, kemény akácot biztosítanak. Ebből felépíthető 130 darab 20 férőhelyes sertés- fiaztató, 45 darab 250 férőhelyes süldőszállás, 95 darab 120 férőhelyes hizlalda, 35 darab 50 férőhelyes növendékmarha-istálló, 68 darab 5 vagonos góré stb. Ezeket az épületeket a rendelkezésre bocsátott anyagból fel is építik az új termelőszövetkezetek, s a munkát zömmel a saját építőbrigádok látják majd el. A Pest megyei Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda munkatársai az alakuló közgyűlés után rövidesen meglátogatják az új szövetkezeti községeket, hogy megbeszéljék a vezetőséggel az építkezési lehetőségeket, az állomány nagyságát, az egy év alatt várható szaporulat nagyságát, a szövetkezet igényeit, elképzeléseit. Már eddig is 12 községet látogattak meg, ahol zömmel megtörtént a leendő épületek helykijelölése is és elkészítették a majorok épületberendezési vázlatát. Ezután folyamatosan hozzáigazítják a típusterveket a helyi körülményekhez, s az anyag leszállítása után zökkenő nélkül megkezdődhet a munka. Egyes vélemények szerint remény és lehetőség van arra, hogy a szerfás építkezések már a nyár végére befejeződjenek. Annál is inkább lehetséges ez, mert az erdőgazdaságok Ígérete szerint április végéig valamennyi anyagot leszállítják. A megyei szakemberek tárgyalásokat folytattak az építőipari vállalatokkal, s tartalékoltak kapacitást arra az esetre is, ha valamelyik termelőszövetkezet esetleg nem tudná házilagosan elvégezni az építkezést, annak ellenére, hogy így tervezték. A faanyag mellett időben biztosítják az egyéb építési anyagokat is, a meszet, cementet, téglát, vasat stb. Ezeknek az anyagoknak a betervezése és megrendelése időben megtörtént. Jelen pillanatban a szükséges nádmennyiség előteremtése okoz gondot. Hozzávetőleges számítások szerint az új szövetkezeteknek a tervezett szerfás épületek befedéséhez mintegy másfélmillió kéve nád kellene, de ennek csupán felét tudják központilag biztosítani. Ezért helyes, ha a tél folyamán, mindenütt, ahol erre mód van, de elsősorban a soroksári Duna-ág mentén levő szövetkezeteknél a lehetőségekhez mérten minél több nádat vágnak, eladásra is. Ha így sem lesz elegendő fedőanyag, akkor a szövetkezeteknek maguknak kell, legalábbis néhány épülethez majd zsúpszalmáról gondoskodni. _ A megyei termelőszövetkezeti beruházási iroda vezetői elmondták, hogy az idén nagyobb lehetőségek lesznek az építkezések korai elkezdésére és befejezésére és így biztosítottnak látszik a szövetkezeti állatállomány közös elhelyezése, amely valamennyi termelőszövetkezet legsürgősebb és legfontosabb feladatai közé tartozik. Összehívták a SZOT 9. teljes ülését A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége január 21-ére összehívta a SZOT 9. teljes ülését. A teljes ülés az 1961. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat tárgyalja meg. Előadó Varga- György, a SZOT titkára lesz. (MTI) ________________ D iplomáciai kapcsolat létesül Nepállal A Magyar Népköztársaság kormánya és a Nepáli Királyság kormánya attól az óhajtól vezettetve, hogy az országaik közötti baráti kapcsolatokat tovább erősítsék, elhatározták: diplomáciai kapcsolatokat létesítenek, nagyköveti szinten. (MTI) A Magyar Televízió január 16-án 19.30 órás kezdettel a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből közvetíti a Liszt—Bartók év megnyitó hangversenyét. Közreműködik a magyar rádió szimfonikus zenekara, Ferencsik János vezényletével, valamint Bacher Mihály (zongora) és Simor András (hegedű). Műsoron Liszt: Orfeusz — szimfonikus költemény, Haláltánc, Mefisztó keringő; Bartók: Két portré, a Csodálatos mandarin — szvit. (MTI) Új fények a falun Alig hét éve gyulladtak ki Budapest főútvonalain az első modern világítótestek, az ostornyeles fehérfényü neonlámpák, s a kandelláberek- ről zöldes színben sugárzó higanygőzlámpák, úgyszólván nappali fénybe borítva az úttestet, a házakat, a járókelőket. De a legtöbb budapesti ut:án még mindig a régi villanyégők szolgáltatják a köz- világítást. Évek telnek bele, amíg az egész fővárosban elterjed az új fény. S hát a magyar falun? Nyilvánvaló, hogy nem valamennyi községben, de különösen megyénkben nem is egyben, úgy lehet mondani, a közvilágítás korszerűsítése lépést tart Budapesttel. Ahová eljutott a villanyáram — és alig néhány községbe nem jutott még el — esténként már villany hint világosságot az utcára, eltűnt a kezében gyertyabélű lámpát szorongató bakter, meg a lámpást vivő késői járókelő csakúgy, mint a sarkon esetleg pislákoló petróleumlámpa. Sokáig tartott, amíg a magyar falu eljutott a sötétségből és a gyertyáktól, petróleumtól a villanyfényig, ám sokkal kurtább idő alatt érkezett meg a neonfény a faluba. Zebegényben. Dióidon és sok más helyütt, rövid hónapokkal azután, hogy Budapesten megkezdték, szintén felszerelték az első modern világítótesteket. Ha nem is az egész községben, de a legforgalmasabb pontokon egyet- egyet. Most pedig arról kapunk hírt, hogy Budakeszi főútvonalán, az egész hosszú és rendkívül széles Vörös Hadsereg útján, ahol késő éjszakáig nagy a forgalom, autóbusz is jár. és a házfalakra szerelt villanyégők nem világítják meg az úttestet, még az idén 110 ezer forint költséggel negyven higanygőzlámpát állítanak fel az út egész hosszában. Rövidesen valóságos ünnepi kivilágítás lesz minden este a Vörös Hadsereg útján. Más, Budakeszinél kisebb községekben is gondolnak hasonló lámpák felszerelésére. Ebben az évben vagy jövőre? Mindenesetre a közeljövőben. Nagy dolog ez, ha visszapillantunk a még nem is oly régen éjszakai sötétségbe merült magyar falura. Az új fény falun is a technika rohamos fejlődésének köszönhető — kétségtelen. De vajon csak annak? Készül az új vasúti menetrend Széleskörű közvéleménykutatás a jobb vasúti menetrend kialakításáért A tanácsok, a nagyipari üzemek képviselőivel értekezleteken vizsgálják meg a kéréseket. Száztízezer példányban nyomtatják a hivatalos menetrendet A menetrendkönyv szerkesztése rendkívül bonyolult és sokrétű munka, mert rengeteg kívánságot, észrevételt, jogos kérdést, érdeket kell figyelembe venni. A szakemberek az 1961—62-es menetrend összeállításánál elsősorban az elmúlt évek gyakorlatára támaszkodnak, hiszen nagyon sok vonat közlekedésének időpontján alig-alig lehet, s nem is érdemes változ-? tatni. 4 Módosításokra mégis bő- ^ ségesen nyílik alkalom, s ^ éppen ezért az utazókö- ^ zönség körében ezekben a £ napokban és hetekben a £ MÄV széleskörű közvéle- 4 meny kutatást rendez. Az ország különböző részein, ^ megyeszékhelyeken és sok já- ^ rási székhelyen — az érdekelt^ vidéki MÁV-igazgatóságok be- ^ vonásával értekezleteket tart. í Ezeken a tanácskozásokon a j megyei, járási tanácsok, a ^ környékbeli nagyvállalatok, ^ intézmények képviselői, sőt £ az iskolák küldöttei, állami J gazdaságok és nagy termelő-^ szövetkezetek megbízottjai tá-f jékoztatják a vasutat, hol je- lentkeznek újabb igények, ho- gyan szeretnék az utasok vál- ^ toztatni egy-egy vonat érkézé-^ sének, illetve indításának ide- ^ jét. Elemzik a MÁV-hoz beér- J kezett írásbeli bejelenté- ^ seket, kéréseket is. Az értekezletek anyagát^ még január végén—február^ elején feldolgozzák és ameny- \ nyiben erre mód kínálkozik, a \ menetrend szerkesztésében ér- £ vényesítik. Hangsúlyozzák \ azonban a szakemberek, hogy ^ elsősorban az utazóközönség ^ zömének igényét kell figye-^ lembe venni, egy-egy távol- £ sági vonatnál kevésbé érvé- £ nyesülhetnének a helyi jel- J legű kívánalmak. Más a hely- J zet a munkásvonatoknál. S A vasút már a múlt esz- > tendőben, s az idén is igen \ nagy összegeket fordít a pá-} lyák felújítására, korszerűsí-J tésére s ennek nyomán, kü- \ Ionosén a fővonalakon, na-$ gyobb sebességgel haladhat- J nak a szerelvények. Éppen ezért az új menet- \ rendben néhány vonalon ; sikerül majd megrövidí- í teni az utazási időt, amit érthetően a nagyközönség örömmel fogad. Némileg csökken az utazási idő a Budapest—Balaton viszonylatában is. A MÁV az új menetrendet május 28-án 0 órakor lépteti életbe. Addigra megjelenik a menetrendkönyv, mégpedig, tekintettel a korábban tapasztalt nagy jirdeklpdesre, a múlt évi százezres példány helyett száztízezer példányban. Külön kiadják a balatoni menetrendet, s azt a füzetecskét, amely feltünteti, mikor és honnan érkeznek a vonatok a pesti pályaudvarokról, illetve mikor és honnan indulnak vonatok Budapestről vidékre. (MTI) Új növényvédőszerekkel kísérleteznek szovjet és magyar vegyipari kutatók A Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézetben új növényvédőszerek előállításával kísérleteznek. Dr. Rás- kai Béla osztályvezető irányításával nemrégen két, nagyhatású rovarirtószer műszaki tanulmányozását kezdték meg. Az Aldrin és Dild- rin elnevezésű vegyianyagokat a Szovjetunió tudományos kutatóintézetében állították elő laboratóriumi méretekben, majd a vegyireakciók, eljárások receptjét megküldték a magyar kutatóknak. A veszprémi intézetben ellenőrző kísérleteket végeztek, s megállapították, hogy a két szer gyártása kifizetődő, a mezőgazdaság nagy hasznukat veheti. A szovjet és a magyar mérnökök ezután több ízben is találkoztak, s megállapodtak abban: a szovjet laboratóriumi tapasztalatok alapján a magyar kutatók kidolgozzák a nagyüzemi gyártás munkamódszerét. Az Aldrin és a Dildrin előállításához szükséges gyakorlati tapasztalatok megszerzésére kísérleti üzem építését kezdték meg Veszprémben, az intézet szomszédságában. Korszerű gépeket szerelnek fel, műszereket állítanak munkába, s egyelőre kisebb méretekben próbálják ki a nagyüzemi gyártásra vonatkozó elképzeléseket. A két vegyszer különösen a burgonyabogár-fertőzések megelőzésére alkalmas. (MTI) RANGUNK," Gödöllőre utaztam néhány héttel ezelőtt. Reggel lévén, a szerelvény meglehetősen zsúfolt volt, több utasnak nem jutott ülőhely. Nekem szerencsém volt, mindjárt a bejárat melletti pádon kaptam helyet, behúzódtam hát a sarokba, hogy bóbisko- lással nyújtsam meg a korán megszakított alvást. Annyit még láttam, illetve hallottam, hogy két helyen is hozzáfogtak a szokásos ulticsatákhoz, aztán elnyomott a buzgóság. Félálomban is eljutott azonban a fülemig a mellettem, illetve a szemben ülő utasok beszélgetése, amely mindinkább a vita jellegét öltötte fel. Nem akartam odafigyelni, de eredendő kíváncsiságom mégis győzött álmosságom felett s lehúnyt szemmel lepleztem, hogy mint hallgató, részese vagyok eszmecseréjüknek. A beszélgetés témájából könnyű volt megállapítani, hogy közvetlen útitársaim üzemi dolgozók. A tőlem jobbra ülő férfi volt a hangadó. Amit mondott és ahogyan tette, félreérthetetlenül elárulta gondolkodásmódját, szemléletét, lényegében azt. hogy nálunk semmi sem tökéletes, s nemhogy szűnnének a bajok, nehézségek, de egyre több lesz belőlük. Mindezt nem általánosan, hanem konkretizálva fejtegette, persze nem úgy, hogy X főmérnök bürokrata, vagy Y művezető kivételez, de úgy, hogy „a” műszaki vezetők lélektelen bürokraták, „a” művezetők és általában a vezetők között dühöng a protekcionizmus és a többi, és a többi. Megvallom, határozottan idegesített a dolog. Nem is az talán, hogy ez a keserű szájízű munkás mi mindent ösz- szehord, sokkal inkább az az erőtlenség, ahogyan a többiek próbálták elhárítani a szó- özönt. Vitatkoztak is a maguk módján, volt, aki maga is példálódzóit egynémely visszássággal, de olyan mesz- sze senki sem ment el, mint heveskedő szomszédom. Sőt, mindinkább az volt az érzésem, hogy ők öten sem bírják érvekkel és a demagóg egyre magabiztosabban „érvelt”. Lopva azért megnéztem társaságom tagjait. A hangokból ítélve mindig tudtam, hogy ki szólt éppen, és azt sem volt nehéz megállapítanom, hogy a velem szemben ülő szőke férfi itt-ott elhangzó ellenvetése volt a leglangyosabb, legsemmitmondóbb. Igaz, ő nem hozott fel negatív példákat, de annál többször hallottam szájából ilyeneket: — Hát azért nem egészen így van... Hibák mindig voltak, mindig lesznek... Maga, szakikám, feketén lát... Még ez utóbbi ítélet volt a legenergikusabb. s nem titkolom, a gyámoltalan szőke utas nemcsak bosszantott, hanem bizonyos részvétet is keltett bennem maga iránt. Már éppen azon voltam, hogy bekapcsolódom beszélgetésükbe, amikor epés hangú útitársam felállt, leemelte fabőröndjét a kai tudatot, az egyéni önzés szűk világa helyett a közösség tág világának igénylését, hideg fejet és meleg szívet jelent számunkra. Mindezt kü- lön-külön és együttvéve is, anélkül, hogy valaha is elfogadnánk a „felsőbbrendű ember” hamis terminológiáját, anélkül, hogy kommunista „rangunk” többre jogosítana fel ebben a hazában, mint bárki mást. Nem, a párt tagja abban, csakis abban különbözik nem kommunista társaitól, hogy ugyanazon jogokért többet vállal, többet ad a közösségnek, mint mások. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy most, amikor forradalmi módon alakul át a magyar falu, a kommunisták nem fáradhatnak el az országépítő munkában, nem ingadozhatnak nagy elhatározásukban. hogy a földnek valódi gazdájává tegyék a velünk egyetértő parasztságot. Azt jelenti, hogy második ötéves tervünk kezdetén nemcsak igaz szóval, hanem példamutató tettekkel győzi meg a munkásokat, a pártonkívü- lieket valódi érdekükről. Azt jelenti, hogy a faluban vagy a városban elsők a közösséget szolgáló társadalmi akciók szervezésben, azt jelenti, hogy tanulással és a párt céljainak megingathatatlan hitével hadakozik az elmaradott nézetekkel, ártalmas sugallatokkal. Azt jelenti, hogy a kommunista elvi szilárdságának feladása nélkül mind több barátot igyekszik szerezni magának, mind több rokonszenvezőt a pártnak. Ez jelenti együtt a párttag színvonalát, ez a mérce, amely a vezetés tisztére jogosítja fel a kommunistákat, és ez a mérce, amelyet tisztelnek és szívesen követ a pártonkí- vüliek széles tábora. András Endre i k csomagtartóról, hogy elhagyja a kistarcsai állomásra befutó vonatot. Távozásával szinte fellélegzett a társaság. Most már valóban szundikálásra adván fejemet, még hallottam, hogy a szőkét ketten is korholják: — Nahát, komám, ha én párttag vagyok, megfelelek neki!.., Ma sem tudom, kik voltak útitársaim, akikkel együtt szálltam le a HÉV-ről Gödöllőn. S bármily elszomorító jelenségnek voltam is tanúja, egy kicsit mégis vigasztalásnak érzem, hogy a „vizsgán” megbukott kommunista munkást pártonkívüli társai figyelmeztették valamire, amiről sohasem lett volna szabad megfeledkeznie. Egy társaságban hangzott el az alábbi sommás ítélet: — A kommunistát egyebek között az különbözteti meg a nem kommunistától, hogy ö sohasem süllyedhet a saját színvonala alá. Az én szőke útitársam sajnos mélyen alásüllyedt. Tudom, egészen biztosan tudom, hogy ő a kivételek közé tartozik, s azt is tudom, felkészültebb, próbáltabb párttagokkal is előfordul néha, hogy megbotlanak. És bár a nagy többségről bátran állítható, hogy magatartásával megfelel kommunista „rangjának”, a kivételek érdekében érdemes elidőzni e „rang” követelményeinél. Követelményt írok és nem kívánalmat. Követelményt, amely erkölcsi szilárdságot, világos és egyértelmű politi-