Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

19«. JANUÄR 15. VASÄRNAP wrerei vf&rltm Biztosítottnak látszik a szövetkezeti állatállomány közös elhelyezése Az új közös gazdaságok részére is megkapta a megye az évi beruházási keretet — Több mint 420 vagon szerfa istállók és fiaztatók építésére — A tervkészítésekkel egyidőben folyik az új épületek helykijelölése — Az erdőgazdaságok ígérik: április végéig leszállítják az összes faanyagot A Termelőszövetkezetek Pest megyei Beruházási Irodájától nyert értesüléseink szerint ebben az esztendőben a régi és az új közös gazdaságok évi összes építési kerete 88 millió forint, amely lényegesen több, mint az elmúlt évben volt. A régi termelőszövetkezetek ter­vében mintegy 50 millió fo­rintos állami hitellel történő építkezést irányoztak elő erre az esztendőre. Ebből többek között fel­épül majd az öt tehén­istálló 300 férőhellyel, 54 növendékmarha-istálló 2700 férőhellyel. 148 sertésfiaz- tató 2960 férőhellyel, azonkívül több mint 23 ezer süldőnek szállás és közel 16 ezer hízónak hizlalda is ké­szül majd, Természetesen a legtöbb termelőszövetkezet sa­ját erőből, házilagos kivitele­zésben is több épületet, istál­lót, ólat, górét stb létesít, mint ahogy ezt az elmúlt években is tették. Az új termelőszövetkezetek ez évi építkezéseire 38 millió forint hitelt biztosítanak. Eb­ből a tervek szerint 23 millió forint értékben kizárólagosan szerfás épületek készülnek, amelyek olcsóbbak, könnyeb­ben, gyorsabban elkészíthetők és hosszú évtizedekig megfe­lelnek a célnak. Az elmúlt évben voltak zökkenők az építési anyag biztosításánál és szállításánál, ezért a megyei szervek idő­ben tárgyalásokat folytattak az Erdőgazdasági Főigazgatóság­gal, a Földművelésügyi Mi­nisztérium által engedélyezett és kiutalt famennyiség leszál­lításáról. Az eddigi megálla­podások szerint az erdőgazda­ságok által kitermelt és le­szállított szerfát a MEZŐ- SZÖV diszponálja, illetve hozza forgalomba. Az eddigi intézkedések egyik célja az volt, hogy az elmúlt évi ta­pasztalatokból tanulva, meg­szűnjék az anyagok „kereszt­beszállítása”, a magas szállí­tási költség. Ennek érdekében olyan megállapodás is született, hogy a Pest me­gyei termelőszövetkezetek­nek elsősorban a Pest megyei erdőgazdaságok szállítanak majd, így közvetlenebb kapcsolat alakul ki és kisebbek lesznek a költségek is. Az új termelőszövetkezetek szerfás építkezéseihez mint­egy 420 vagon szerfát, első­sorban kiváló minőségű, tar­tós, kemény akácot biztosíta­nak. Ebből felépíthető 130 darab 20 férőhelyes sertés- fiaztató, 45 darab 250 férő­helyes süldőszállás, 95 darab 120 férőhelyes hizlalda, 35 darab 50 férőhelyes növen­dékmarha-istálló, 68 darab 5 vagonos góré stb. Ezeket az épületeket a rendelkezésre bocsátott anyagból fel is építik az új termelőszövet­kezetek, s a munkát zömmel a saját építőbrigádok látják majd el. A Pest megyei Termelőszö­vetkezeti Beruházási Iroda munkatársai az alakuló köz­gyűlés után rövidesen meg­látogatják az új szövetkeze­ti községeket, hogy megbe­széljék a vezetőséggel az épít­kezési lehetőségeket, az ál­lomány nagyságát, az egy év alatt várható szaporulat nagy­ságát, a szövetkezet igényeit, elképzeléseit. Már eddig is 12 községet látogattak meg, ahol zömmel megtörtént a leendő épületek helykijelölé­se is és elkészítették a ma­jorok épületberendezési váz­latát. Ezután folyamatosan hozzáigazítják a típusterve­ket a helyi körülményekhez, s az anyag leszállítása után zökkenő nélkül megkezdődhet a munka. Egyes vélemények sze­rint remény és lehető­ség van arra, hogy a szer­fás építkezések már a nyár végére befejeződje­nek. Annál is inkább lehetséges ez, mert az erdőgazdaságok Ígé­rete szerint április végéig valamennyi anyagot leszállít­ják. A megyei szakemberek tár­gyalásokat folytattak az épí­tőipari vállalatokkal, s tar­talékoltak kapacitást arra az esetre is, ha valamelyik ter­melőszövetkezet esetleg nem tudná házilagosan elvégezni az építkezést, annak ellené­re, hogy így tervezték. A faanyag mellett időben biztosítják az egyéb építési anyagokat is, a meszet, ce­mentet, téglát, vasat stb. Ezeknek az anyagoknak a be­tervezése és megrendelése időben megtörtént. Jelen pil­lanatban a szükséges nád­mennyiség előteremtése okoz gondot. Hozzávetőleges szá­mítások szerint az új szövet­kezeteknek a tervezett szerfás épületek befedéséhez mint­egy másfélmillió kéve nád kellene, de ennek csupán fe­lét tudják központilag bizto­sítani. Ezért helyes, ha a tél folyamán, mindenütt, ahol erre mód van, de elsősorban a soroksári Duna-ág men­tén levő szövetkezeteknél a lehetőségekhez mérten minél több nádat vágnak, eladásra is. Ha így sem lesz elegendő fedőanyag, akkor a szövetke­zeteknek maguknak kell, legalábbis néhány épülethez majd zsúpszalmáról gondos­kodni. _ A megyei termelőszövetke­zeti beruházási iroda vezetői elmondták, hogy az idén nagyobb lehető­ségek lesznek az építke­zések korai elkezdésére és befejezésére és így biztosítottnak látszik a szövetkezeti állatállomány kö­zös elhelyezése, amely vala­mennyi termelőszövetkezet legsürgősebb és legfontosabb feladatai közé tartozik. Összehívták a SZOT 9. teljes ülését A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége január 21-ére összehívta a SZOT 9. teljes ülését. A teljes ülés az 1961. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat tár­gyalja meg. Előadó Varga- György, a SZOT titkára lesz. (MTI) ________________ D iplomáciai kapcsolat létesül Nepállal A Magyar Népköztársaság kormánya és a Nepáli Király­ság kormánya attól az óhaj­tól vezettetve, hogy az orszá­gaik közötti baráti kapcsola­tokat tovább erősítsék, elha­tározták: diplomáciai kapcso­latokat létesítenek, nagyköveti szinten. (MTI) A Magyar Televízió január 16-án 19.30 órás kez­dettel a Zeneművészeti Fő­iskola nagyterméből közve­títi a Liszt—Bartók év meg­nyitó hangversenyét. Közre­működik a magyar rádió szim­fonikus zenekara, Ferencsik János vezényletével, vala­mint Bacher Mihály (zon­gora) és Simor András (hege­dű). Műsoron Liszt: Or­feusz — szimfonikus költe­mény, Haláltánc, Mefisztó keringő; Bartók: Két portré, a Csodálatos mandarin — szvit. (MTI) Új fények a falun Alig hét éve gyulladtak ki Budapest főútvonalain az el­ső modern világítótestek, az ostornyeles fehérfényü neon­lámpák, s a kandelláberek- ről zöldes színben sugárzó hi­ganygőzlámpák, úgyszólván nappali fénybe borítva az út­testet, a házakat, a járókelő­ket. De a legtöbb budapesti ut:án még mindig a régi vil­lanyégők szolgáltatják a köz- világítást. Évek telnek bele, amíg az egész fővárosban el­terjed az új fény. S hát a magyar falun? Nyilvánvaló, hogy nem vala­mennyi községben, de külö­nösen megyénkben nem is egyben, úgy lehet mondani, a közvilágítás korszerűsítése lépést tart Budapesttel. Aho­vá eljutott a villanyáram — és alig néhány községbe nem jutott még el — esténként már villany hint világosságot az utcára, eltűnt a kezében gyertyabélű lámpát szoron­gató bakter, meg a lámpást vivő késői járókelő csakúgy, mint a sarkon esetleg pislá­koló petróleumlámpa. Sokáig tartott, amíg a ma­gyar falu eljutott a sötétség­ből és a gyertyáktól, petró­leumtól a villanyfényig, ám sokkal kurtább idő alatt ér­kezett meg a neonfény a fa­luba. Zebegényben. Dióidon és sok más helyütt, rövid hó­napokkal azután, hogy Buda­pesten megkezdték, szintén felszerelték az első modern világítótesteket. Ha nem is az egész községben, de a legfor­galmasabb pontokon egyet- egyet. Most pedig arról ka­punk hírt, hogy Budakeszi főútvonalán, az egész hosszú és rendkívül széles Vörös Hadsereg útján, ahol késő éj­szakáig nagy a forgalom, autóbusz is jár. és a házfa­lakra szerelt villanyégők nem világítják meg az úttestet, még az idén 110 ezer forint költséggel negyven higany­gőzlámpát állítanak fel az út egész hosszában. Rövidesen valóságos ünnepi kivilágítás lesz minden este a Vörös Hadsereg útján. Más, Budakeszinél kisebb községekben is gondolnak hasonló lámpák felszerelésé­re. Ebben az évben vagy jö­vőre? Mindenesetre a közel­jövőben. Nagy dolog ez, ha visszapillantunk a még nem is oly régen éjszakai sötét­ségbe merült magyar falura. Az új fény falun is a techni­ka rohamos fejlődésének kö­szönhető — kétségtelen. De vajon csak annak? Készül az új vasúti menetrend Széleskörű közvéleménykutatás a jobb vasúti menetrend kialakításáért A tanácsok, a nagyipari üzemek képviselőivel értekezleteken vizsgálják meg a kéréseket. Száztízezer példányban nyomtatják a hivatalos menetrendet A menetrendkönyv szer­kesztése rendkívül bonyolult és sokrétű munka, mert ren­geteg kívánságot, észrevételt, jogos kérdést, érdeket kell fi­gyelembe venni. A szakem­berek az 1961—62-es menet­rend összeállításánál elsősor­ban az elmúlt évek gyakorla­tára támaszkodnak, hiszen nagyon sok vonat közlekedé­sének időpontján alig-alig le­het, s nem is érdemes változ-? tatni. 4 Módosításokra mégis bő- ^ ségesen nyílik alkalom, s ^ éppen ezért az utazókö- ^ zönség körében ezekben a £ napokban és hetekben a £ MÄV széleskörű közvéle- 4 meny kutatást rendez. Az ország különböző részein, ^ megyeszékhelyeken és sok já- ^ rási székhelyen — az érdekelt^ vidéki MÁV-igazgatóságok be- ^ vonásával értekezleteket tart. í Ezeken a tanácskozásokon a j megyei, járási tanácsok, a ^ környékbeli nagyvállalatok, ^ intézmények képviselői, sőt £ az iskolák küldöttei, állami J gazdaságok és nagy termelő-^ szövetkezetek megbízottjai tá-f jékoztatják a vasutat, hol je- lentkeznek újabb igények, ho- gyan szeretnék az utasok vál- ^ toztatni egy-egy vonat érkézé-^ sének, illetve indításának ide- ^ jét. Elemzik a MÁV-hoz beér- J kezett írásbeli bejelenté- ^ seket, kéréseket is. Az értekezletek anyagát^ még január végén—február^ elején feldolgozzák és ameny- \ nyiben erre mód kínálkozik, a \ menetrend szerkesztésében ér- £ vényesítik. Hangsúlyozzák \ azonban a szakemberek, hogy ^ elsősorban az utazóközönség ^ zömének igényét kell figye-^ lembe venni, egy-egy távol- £ sági vonatnál kevésbé érvé- £ nyesülhetnének a helyi jel- J legű kívánalmak. Más a hely- J zet a munkásvonatoknál. S A vasút már a múlt esz- > tendőben, s az idén is igen \ nagy összegeket fordít a pá-} lyák felújítására, korszerűsí-J tésére s ennek nyomán, kü- \ Ionosén a fővonalakon, na-$ gyobb sebességgel haladhat- J nak a szerelvények. Éppen ezért az új menet- \ rendben néhány vonalon ; sikerül majd megrövidí- í teni az utazási időt, amit érthetően a nagyközönség örömmel fogad. Némileg csökken az utazási idő a Budapest—Balaton vi­szonylatában is. A MÁV az új menetrendet május 28-án 0 órakor lépteti életbe. Addigra megjelenik a menetrendkönyv, mégpedig, te­kintettel a korábban tapasz­talt nagy jirdeklpdesre, a múlt évi százezres példány helyett száztízezer példányban. Külön kiadják a balatoni menetren­det, s azt a füzetecskét, amely feltünteti, mikor és honnan érkeznek a vonatok a pesti pályaudvarokról, illetve mi­kor és honnan indulnak vo­natok Budapestről vidékre. (MTI) Új növényvédőszerekkel kísérleteznek szovjet és magyar vegyipari kutatók A Veszprémi Nehézvegy­ipari Kutató Intézetben új növényvédőszerek előállítá­sával kísérleteznek. Dr. Rás- kai Béla osztályvezető irá­nyításával nemrégen két, nagyhatású rovarirtószer mű­szaki tanulmányozását kezd­ték meg. Az Aldrin és Dild- rin elnevezésű vegyianyago­kat a Szovjetunió tudomá­nyos kutatóintézetében állí­tották elő laboratóriumi mé­retekben, majd a vegyireak­ciók, eljárások receptjét meg­küldték a magyar kutatók­nak. A veszprémi intézetben ellenőrző kísérleteket végez­tek, s megállapították, hogy a két szer gyártása kifizető­dő, a mezőgazdaság nagy hasz­nukat veheti. A szovjet és a magyar mérnökök ezután több ízben is találkoztak, s meg­állapodtak abban: a szovjet laboratóriumi tapasztalatok alapján a magyar kutatók ki­dolgozzák a nagyüzemi gyár­tás munkamódszerét. Az Aldrin és a Dildrin elő­állításához szükséges gya­korlati tapasztalatok megszer­zésére kísérleti üzem építését kezdték meg Veszprémben, az intézet szomszédságában. Korszerű gépeket szerelnek fel, műszereket állítanak mun­kába, s egyelőre kisebb mé­retekben próbálják ki a nagyüzemi gyártásra vonat­kozó elképzeléseket. A két vegyszer különösen a burgonyabogár-fertőzések megelőzésére alkalmas. (MTI) RANGUNK," Gödöllőre utaztam né­hány héttel ezelőtt. Reggel lévén, a szerelvény meglehe­tősen zsúfolt volt, több utas­nak nem jutott ülőhely. Ne­kem szerencsém volt, mind­járt a bejárat melletti pádon kaptam helyet, behúzódtam hát a sarokba, hogy bóbisko- lással nyújtsam meg a korán megszakított alvást. Annyit még láttam, illetve hallottam, hogy két helyen is hozzáfog­tak a szokásos ulticsatákhoz, aztán elnyomott a buzgóság. Félálomban is eljutott azon­ban a fülemig a mellettem, illetve a szemben ülő utasok beszélgetése, amely mindin­kább a vita jellegét öltötte fel. Nem akartam odafigyelni, de eredendő kíváncsiságom mégis győzött álmosságom fe­lett s lehúnyt szemmel leplez­tem, hogy mint hallgató, ré­szese vagyok eszmecseréjük­nek. A beszélgetés témájából könnyű volt megállapítani, hogy közvetlen útitársaim üzemi dolgozók. A tőlem jobbra ülő férfi volt a hang­adó. Amit mondott és aho­gyan tette, félreérthetetlenül elárulta gondolkodásmódját, szemléletét, lényegében azt. hogy nálunk semmi sem tö­kéletes, s nemhogy szűnnének a bajok, nehézségek, de egyre több lesz belőlük. Mindezt nem általánosan, hanem konk­retizálva fejtegette, persze nem úgy, hogy X főmérnök bürokrata, vagy Y művezető kivételez, de úgy, hogy „a” műszaki vezetők lélektelen bürokraták, „a” művezetők és általában a vezetők között dühöng a protekcionizmus és a többi, és a többi. Megvallom, határozottan idegesített a dolog. Nem is az talán, hogy ez a keserű száj­ízű munkás mi mindent ösz- szehord, sokkal inkább az az erőtlenség, ahogyan a többiek próbálták elhárítani a szó- özönt. Vitatkoztak is a ma­guk módján, volt, aki maga is példálódzóit egynémely visszássággal, de olyan mesz- sze senki sem ment el, mint heveskedő szomszédom. Sőt, mindinkább az volt az érzé­sem, hogy ők öten sem bír­ják érvekkel és a demagóg egyre magabiztosabban „ér­velt”. Lopva azért megnéztem tár­saságom tagjait. A hangokból ítélve mindig tudtam, hogy ki szólt éppen, és azt sem volt nehéz megállapítanom, hogy a velem szemben ülő szőke férfi itt-ott elhangzó ellenvetése volt a leglangyosabb, legsem­mitmondóbb. Igaz, ő nem ho­zott fel negatív példákat, de annál többször hallottam szá­jából ilyeneket: — Hát azért nem egészen így van... Hibák mindig vol­tak, mindig lesznek... Maga, szakikám, feketén lát... Még ez utóbbi ítélet volt a legenergikusabb. s nem titko­lom, a gyámoltalan szőke utas nemcsak bosszantott, ha­nem bizonyos részvétet is kel­tett bennem maga iránt. Már éppen azon voltam, hogy be­kapcsolódom beszélgetésükbe, amikor epés hangú útitársam felállt, leemelte fabőröndjét a kai tudatot, az egyéni önzés szűk világa helyett a közösség tág világának igénylését, hi­deg fejet és meleg szívet je­lent számunkra. Mindezt kü- lön-külön és együttvéve is, anélkül, hogy valaha is elfo­gadnánk a „felsőbbrendű em­ber” hamis terminológiáját, anélkül, hogy kommunista „rangunk” többre jogosítana fel ebben a hazában, mint bárki mást. Nem, a párt tag­ja abban, csakis abban külön­bözik nem kommunista tár­saitól, hogy ugyanazon jo­gokért többet vállal, többet ad a közösségnek, mint mások. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy most, ami­kor forradalmi módon ala­kul át a magyar falu, a kom­munisták nem fáradhatnak el az országépítő munkában, nem ingadozhatnak nagy elhatáro­zásukban. hogy a földnek va­lódi gazdájává tegyék a ve­lünk egyetértő parasztságot. Azt jelenti, hogy második öt­éves tervünk kezdetén nem­csak igaz szóval, hanem pél­damutató tettekkel győzi meg a munkásokat, a pártonkívü- lieket valódi érdekükről. Azt jelenti, hogy a faluban vagy a városban elsők a közössé­get szolgáló társadalmi akciók szervezésben, azt jelenti, hogy tanulással és a párt céljainak megingathatatlan hitével ha­dakozik az elmaradott néze­tekkel, ártalmas sugallatokkal. Azt jelenti, hogy a kommunis­ta elvi szilárdságának feladá­sa nélkül mind több barátot igyekszik szerezni magának, mind több rokonszenvezőt a pártnak. Ez jelenti együtt a párt­tag színvonalát, ez a mérce, amely a vezetés tisztére jogo­sítja fel a kommunistákat, és ez a mérce, amelyet tisztelnek és szívesen követ a pártonkí- vüliek széles tábora. András Endre i k csomagtartóról, hogy elhagyja a kistarcsai állomásra befutó vonatot. Távozásával szinte felléleg­zett a társaság. Most már valóban szundikálásra adván fejemet, még hallottam, hogy a szőkét ketten is korholják: — Nahát, komám, ha én párttag vagyok, megfelelek neki!.., Ma sem tudom, kik voltak útitársaim, akikkel együtt szálltam le a HÉV-ről Gödöl­lőn. S bármily elszomorító je­lenségnek voltam is tanúja, egy kicsit mégis vigasztalás­nak érzem, hogy a „vizsgán” megbukott kommunista mun­kást pártonkívüli társai fi­gyelmeztették valamire, ami­ről sohasem lett volna szabad megfeledkeznie. Egy társaság­ban hangzott el az alábbi som­más ítélet: — A kommunistát egyebek között az különbözteti meg a nem kommunistától, hogy ö sohasem süllyedhet a saját színvonala alá. Az én szőke útitársam sajnos mélyen alásüllyedt. Tudom, egészen biztosan tu­dom, hogy ő a kivételek közé tartozik, s azt is tudom, fel­készültebb, próbáltabb párt­tagokkal is előfordul néha, hogy megbotlanak. És bár a nagy többségről bátran állít­ható, hogy magatartásával megfelel kommunista „rangjá­nak”, a kivételek érdekében érdemes elidőzni e „rang” kö­vetelményeinél. Követelményt írok és nem kívánalmat. Követelményt, amely erkölcsi szilárdságot, világos és egyértelmű politi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom