Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

«1t meg vei lí)80. DECEMBER 11. VASÄRNAP LANG ETELKA: ÉN ÖNT NEM ISMEREM Csuka Zoltán: KÖNNYŰ SZÍVVEL ülök kórhá. zi szobámban. Inspekciós va­gyok. Osztályomon, a sebésze­ten, jobbára lábadozók van­nak, akik inkább egészsége­sek már, mint betegek. Össze­ülnek egyik-másik társuk ágya szélére és kártyáznak, viccelődnek. Ketten haza­mentek ma délelőtt. Az öreg Pista bácsi is. Százránc ar­cából apró fekete szeme visz- szapislogott a betegtársakra, a botját nyakonragadta és pajkos teleörömmel a levegő­be rázta; — téged is a szög­re lógatlak otthon! Barna fedelű könyvért nyú­lok, ami ott fekszik az aszta­lon, fedőlapján aranybetűkkel írva, Anatole France A vö­rös liliom. Még el sem kezdem az olva­sást, amikor a szobába lép Ilona ápolónővér. Csinos tál­cán, üvegpohárban feketét hoz. ■— Tessék — mondja és villognak fogai. A kék szemé­től még a fehér falakat is ki­csit kékesnek látom. — Köszönöm. — Megfogom a kezét. És még egyszer is­métlem, ezúttal nyújtva ej­tem az ő betűt. Ilona, ezt a játékot ismeri. Ilyenkor jó kedvein van. Tudja. — Parancsolj! — nyújtom feléje a cigarettát. — Gyújts rá! — Ilona hosszú ujjai ki­emelnek egyet. így csináljuk már nyolc éve, amióta együtt dolgozunk. EBBEN A PILLANATBAN, er6teU jesen kopognak szobám aj­taján. — Tessék! — szivélyeskedek és az ajtó felé kapom tekin­tetemet. Egy magas, szemüveges férfi nyit be és az ajtóban bi­zonytalanul megáll. Valami különös nyugtalan­ság lep meg. Szólni akarok, de a hang visszacsúszik a ior- komon. A férfi közelebb lép. Egymás szemébe nézünk, azaz csak én nézem a szemüveg­től megnagyobbodott szürke szemet. O elnéz a fejem fe­lett az ablakon keresztül. Amikor végre kissé meg­nyugodva túljutottam előbbi, érthetetlen zavaromon, bár idegen zengése van a hangom­nak, de megszólalok: — Mit óhajt? Parancsoljon! A magas, szemüveges férfi az asztalig jön, most már meggyorsított lépésekkel. Sze­me sarkában mosolygás fé- nyesedik. Széttárja két kar­ját hirtelen, mint aki megölel­ni készül, szinte ugrásra ké­szen áll és azt várja, hogy a nyakamat és a vállamat egy­szerre nyalábolhassa át. így, ebből az ugrásra kész moz­dulatból mennydörgi öblös hangon: — Ugye, Nagy István dok­tor áll előttem?! — És felra­gyog a szürke szemekben va­lami diadalmas, sárga vil­lám. — Az a nevem, igen ... Nagy István... — mondom és nem értem, miért kell eh­hez széttárt karokkal állni előttem, sőt, előre lendült test­tartással felém borulni, olyan közelségbe, hogy az arcbőre nyitott pórusait láthatom. — Nagy István doktor az én fiam! — engedi szelídre hangját a mo.gas férfi. És nem ölel . meg mégsem, hanem XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX egyik kezét a kézfejemre te­szi, a másikkal a vállamat fogja át. — Az apád vagyok! E szavakra fájdalmas em­lékek kavarognak fel lelkem, mély kútjából, szürke, elmál- lott emlékképek ködlenek, amelyben a magas férfi, mint szétfoszló árny imbolyog, fel­tűnik, majd elenyészik. És szinte egy pillanat alatt szá.- guld végig lelkemben az ed-, digi életem, amint mikor a forgószél felka,p mindent, ami útjába akad. Vad forgószél kavarja most elém eddigi éle­tem képeit. NÉGYÉVES VOLTAM, amikor es_ ténként a legjobb játékot ott­hagytam és szaladtam anyám­hoz, aki a vacsorát főzte és követelőzve kérdeztem: — Apa mikor jön már?!. .. Késő este!... — feleltem ma­gamnak, mert anyám min­dig azt mondta: — Késő este... akkor már te alszol! Kis fakard volt az oldala­mon. Papírcsákó billegett a fejemen. • Egyszer konokul elhatároz­tam, hogy a küszöbön ülve várom meg, míg apa hazajön. Leültem hát és vártam. Anyám simogatott és kér- lelt— Gyere, kicsi fiam, fe-' küdj le szépen!... Ne ülj a ; küszöbön, mert megfázol. j; — Itt maradok!... — 5; mondtam sírva. — Megvárom '■ apát! jj Reggelre az ágyban talál- . tam magam. Kis fakardom, és a csákóm az egyik széken :• vártak rám türelemmel. j Minden apa nélkül történt. í Furcsa volt nélküle. Hiány- 'C zott. Aztán lassan ezt is £ megszoktam. Amikor iskolába jártam, f, akkor megértettem, hogy apa ^ itthagyott bennünket. Anyá- f; mat, bátyámat és engem. Ké-í; söbb azt is megtudtam, hogy í, a Felvidéken valahol, egy % gazdag malomtulajdonos öz-$ negyével él. í, Amikor már írni tudtam, '/ hányszor leírtam egy pa-f- pírra: — Apa, gyere haza!. .. í hiányzol... anya sokat dől- gozik . .. pedig beteg. Min- í dig fáradt és szomorú. £ Anyánk egyre nehezebben % küzd-ött értünk. Gyorsan ki- $ nőttük a ruhákat. Szaggat-% tűk a cipőket. És hihetetlen sokat ettünk. Ettünk vol-f, na!... De sokszor éhesek ma-f radtunk. $ Apám arcvonásai mind job-1 ban elmosódtak. Arca, hang-f, ja, tekintete már nem is érke-fy zett el az emlékezésig. És a £ gondolat is csak egy két pil-£ lanatra lobbantotta fel létezé-f sét. i NYOLCÉVES lehettem, amikor 5; meghalt az anyánk. Egy este,% vasalás közben, azt mondta, szédül, de még egy-két da-£ rab vasalatlan, azt befejezi és £ lefekszik. £ Ott voltak a fásláda tele jé- re rakva gondosan kivasalt ^ ingeink. Mellettük egy forrná- ra hajtogatva a törölközők, le->j pedők és egyebek. ^ Nem tudta befejezni még-% sem. Lefeküdt. És nem is ^ kelt fel többet. íj r y Ott lógott a földön a vasaló-£ zsinór és az asztal sarkán a ki- % hűlt vasaló nehezedett. És $ másnap is ott volt még. Ket-$ ten maradtunk a bátyámmal. £ 2 Dolgoztunk és tanultunk egy­szerre. Én kollégiumban fe­jeztem be tanulmányaimat. Aztán megnősültem. Van egy kisfiam. Négyéves. Nekem mindennél á legdrágább a vi­lágon. És most itt áll egy ember és másodszor is megszólal büsz­kén, bátran: — Apád vagyok! Nézz rám, fiam! — Én önt nem ismerem!. .. — szólok zavartan és megle­petéssel. — Nekem nincs apám... — húzom ki ma­gam feszesen és keményen és mereven nézek a szürke sze­mekbe. A férfi szavai betöltik a szo­ba levegőjét és a megdermedt csenddel együtt elborítanak. Hogy szabadulni tudjak az átélt pillanattól, az ablakig menekül a pillantásom, s a bekúszó napfényt bámulom, szigorú arccal. A szemüveges férfi moso­lyogni próbál, de hogy meg­keményedett vonásaim sem­mit sem enyhülnek, egy této­va lépést tesz hátrálva. — Az apádat tagadod meg Őszi vihar Rita fölött Bástyás falakkal áll az ős monostor, mint kőbe dermedi, féltő ölelés, merengve szunnyad lágy ölén a templom, s homálya mélyén teljes ezredév. Vad őszi szél zúgott el épp fölöttünk, gomolygó felhőt, vak ködöt kavart, s mint griffmadár. lebbent a vén kolostor, már nem a köd szállt, a templom suhant. Suhant a templom, föl, föl a magasba, s falán a kutyafejű ördögök ezernyi színben, képben, vadkegyetlen ítélkeztek a bűnösök fölött. De benn a szentély csöndes félhomályán holt mesterek csipkés fadísze állt, s küntről a szél csak messze-messze zsongott, s egy percre tán az idő is megállt. Aztán ott künn az ég zengése csattant, végiggurult a hegyfalak között, s mikor kimentünk, fenn a szürke ködben, a hó csillogva táncolt, röpködött. S megnyílt az ég, zúdult, ömlött az eső, úgy zúgott, bőgött, mint lenn a patak, s nyomán — megannyi apró katarakta — a nagy magasból sűrű víz szakadt. Tíz perc se telt belé s a barna felhő kettészakadt, s most messze, odafenn a hegycsúcsok fénylettek, felragyogtak, kéklett az égbolt, tisztán, kedvesen, — a rossz múlt után a biztató jelen. DUNÁT AJ Pest megyei írók és költők antológiája H életforma és a szocialista épí­tés szolgálatának egyszer mű­vészibb, olykor kevésbé mű­vészi formában megnyilatko­zó, de mindig jószándékú, őszinte vágya. a más érdeme nem lenne ennek az antológiának, mint az, hogy újabb kapu nyílt vele az olvasóközönség felé, akkor is megérdemelné a di­cséretet. De van más, ennél nagyobb érdeme is, szellemi tartalma, művészi színvonala. Értékét élő irodalmunk né­hány márkásnevű reprezen­tánsa fémjelzi: Äprily Lajos, aki az erdélyi havasokat cse­rélte föl a visegrádi világgal és az itt közölt versei is a ha­vasok hangulatának és költé­szetének biztosítanak polgár­jogot a Dunakanyarban. Dut- ka Ákos, az egyetlen élő vá- rad-i „Holnapos”, akinek friss költeményeiben változatlan lánggal lobog az Adyval, Ju­hász Gyulával megkezdett for­radalom; Falu Tamás szelíd, szemlélődő dalai; Csuka Zoltán jamfousokban zengő eszméiké-i dése az új világrendre. ; És mögöttük vonulnak fel a\ fiatalok, köztük néhány már, ismert név is, de a legtöbb — és talán ez is egyik kiváló ér­deme a könyvnek — egészen újként hat még irodalmi éle­tünkben. (Legfeljebb a Pest megyei Hírlap szűkebbkörű nyilvánossága találkozhatott eddig szárnypróbálgató írá­saikkal.) Ary Káhjián Tengeridaráló cünű írásában mély emberi in­dulatok és igazságok feszül­nek; Bende Ibolya Égszínkék nylontáskája halk asszonysí-, rás; Fábián Zoltán — akinek! neve már jól cseng az olvasók világában — Miért a szerelem■ című novelláját értelmiségi j pályára készülő fiatalságunk! egyik legkomolyabb problémád jának szentelte. Marton Pálnál — Foglyok a tanyán — plasz-: tikusan elevenít fel régi, gyer-í mekkori emlékeket. Lövey \ Emil A malom meg a menny-l országban arról tesz tanúságot,; hogy igényesen nyúl az írótol-; lért. Viczián Erzsébet Magá-\ nya igen jól sikerült lélek-; rajz a fővárosba szakadt fia-; tai lányról, áld elszántan ke-; resi, de megtalálni még nem! tudja helyét. Üde, kristálytisz-! ta levegő árad Szakonyi Ká-‘, roly őszéből. Prukner Pál —! Őszinte vallomás — párbeszéd des formában az emberi tár-: sadalom egyik mindig mai: kérdését éles dialektikával: boncolgatja, de meleg, érzői szívvel. Ordas Iván mezőgaz-; dásza az Expressz hizlalásbaní az új életformában magára ta- í Iáit, megújult ember portréja.J Mészáros Oltó Semmi leülő-^ nős című novellájának az or-; <■■70aút a különös hőse, amely ii színvallásra, majd mély ön-^ kritikára készteti az utasí.'' A Kiss Dénes Az új fiút lesi meg az üzemben. próza-sorozat — igen stíl­szerűen — egy nagyon ré­gi író nagyon régi írásával zá­rul: a szentendrei Jakov Ig- nyatovics, a szerb irodalmi realizmus megteremtője, egyik múlt században írt munkájá­ból fordította le a Szentend­réről szóló oldalakat Csuka Zoltán. Szép számmal jelentkeznek a költők is az antológiában. Doby János, Móritz Valéria, Gyárfás Endre, Kerekes And­rás, Török Rezső, Németh Emil, Baranyi Ferenc, Fekete Lajos, Bokros János, Lelkes Miklós, Hegedűs László és Farkas László versei között már nem egy akad, amely el­olvasása után is vissza-vissza- cseng az olvasó lelkében, de persze olyan is akad, amely­nek írója még nem forrt igazi költővé. A forrás magasabb hőfoka azonban átmelegít na­gyon sok strófát. Az antológia színességét és tartalmának változatosságát jelentősen növeli a benne kö­zölt tíz rajzreprodukció. Bor­nemissza Géza, Moácsi Regős Ferenc, Szánthó Imre, Mohá­csi György és Alföldi János munkái. A legtöbb a Dunavi- dék hangulatát örökíti ebbe a gondosan szerkesztett duna­táj i kötetbe. A krónikás szívesen és igaz örömmel számol be Pest megye szellemi életének arról a mindenképpen nagy jelentő­ségű eseményéről, amelyet a Dunatáj kiadása jelent és nem hallgathat arról a reményé­ről. hogy ezt az első lépést most majd rendszeresen köve­ti a többi, hogy hamarosan újabb hasonló célú kötetek megjelenéséről számolhat be. Pest megye ne maradjon ezen a téren sem más hazai megyék mögött. Persze — és illik erről is őszintén szólni — a legkö­zelebbi kötetnél már gondo­sabb nyomdai előállítást, jobb papírt és korszerűbb tipográ­fiát igényel a könyv- és iroda­lombarát közönség. M. L. KEPES FILMVILÁG PÁRIZSBA ÉRKEZETT Duke Ellington, a híres ze­neszerző. Két hónapig marad a francia fővárosban; tartóz­kodásának célja, hogy megír­ja a Paris-Blues című film zenéjét. ALBERTO MORAVIA két elbeszélése nyomán Moni- celli olasz rendező új filmet forgat Anna Magnani fősze­replésével. A kiváló olasz színésznő egy asszony szere­pét játssza a filmben, aki Szilveszter éjszakáján Róma egyik mulatójából a másik­ba jár és közben a legkülön­bözőbb emberekkel találkozik. A TUDOMÁNY és a tech­nika eredményei a felemelés­ben című filmfesztivál no­vember 23-án nyílt meg és december 22-én zárul Moszk­vában. A januári filmbemutatók közé tartozik a Serdülő lányom című angol film, amely a mai fiatalok problémáira keresi a feleletet. Mirianasvili játssza a hama­rosan bemutatásra kerülő Az utolsó és az első nap című bennem, fiam!... Mert hát... \ — akar mondani még vala-\ mit. ! Hiába tiltom magamnak. \ Fölegyenesedek. Kihúzom \ magam. Hideg arcvonások-; kai, élesen mondom: ; — Én önt nem ismerem!.. .’■ Nekem nincs apám!... & FFRFI , ’• n i lim « ugylatszik, megert j mindent, mert lassan meg-1 fordul és az ajtó felé lépked. : Csendesen kinyitja. Kilép. \ Én mozdulatlanul állok és \ nézek utána és jól látom, hogy \ a kilincs kicsi ugrással visz- \ szapattan. És most a csend áll szét- : vetett lábakkal a szoba köze-’: pén. ; Ilona nővér zavartan néze- \ geti a cipőjét, hogy ne kell- \ jen a tekintetünknek talál- \ koznia. Én lassan, nagyon: lassan cigarettára gyújtok,: megszokott, gépies mozdulat-: tál, és félhangosan mondo-: gatom: ; — Bármennyire kutatok \ magaméban, ezek a vonások\ ismeretlenek. Ez az arc ide- j gén. Ezt az embert én nem is- j merem. Tvremcsak a gyártelepek és a 5 -Ln föld rejteget föltárásra váró és föltárásra érde­mes tartalékokat, hanem szellemi, irodalmi életünk szé­les területe is. Föltétien dicsé­ret illet tehát minden kezde­ményezést ezen a téren, mert olyan gazdagok sohasem lehe­tünk, hogy megengedhetnénk magunknak a könnyelmű té­kozlást, hogy közömbösen tér­hetnénk napirendre értékeink elkallódása fölött. Ilyesfélékre gondol az em­ber. h mikor kezébe veszi a Pest megyei írók és költők most megjelent Dunatáj című antológiáját, amelynek kiadá­sát olyan régóta várták és sür­gették megyénk szellemi éle­tének hivatalos és önkéntes felelősei. Az antológia gondo­lata :már régen, évekkel ezelőtt megszületett, elgondolói azon­ban sok nehézségbe, aka­dályba ütköztek. Talán ezért nagyobb és mélyebb az öröm, hogy a Pest megyei Tanács művelődési osztálya értékes karácsonyi ajándékként meg­örvendeztette ezzel az antoló­giával a megye lakosságán kí­vül a magyar irodalom min­den barátját. Az öröm olyan tiszta és olyan nagy, hogy elfogultság nélkül nem is lehet ebben a nyolc íves kötetben lapozgat­ni. Azért is, mert tudja az em­ber, hogy kezdeményezést je­lent, első kísérletként köti tarka bokrétába a megye terü­letén élő és alkotó írók, köl­tők, képzőművészek egy cso­portjának néhány munkáját: ; verseiltet, novellákat, képeket, ; rajzokat. Szűkre szabott terje- ; delme nem nyújtott lehetősé- I get arra, hogy megmutassa a ; megye irodalmi és képzőmű- ■ vészeti életének teljes arcát, ! csak ízelítőt ad belőle, meg- : ítélésünk szerint igen sikerült ! és szerencsés válogatásban : Már régóta ismert és elismert í alkotók munkáin kívül szá- ; mos figyelemre méltó új hang- ; rpal is találkozunk lapjain. ; Ik'vik- másik írás oroszlánkör- : möket sejtet, de szinte. vala- : mennyiben föllelhetők a hiva- tottság, a talentum „jelei, ha i-.-ht_-’— oft még meg is bot- ük a loll. Minden darabján 1 átsuaárzik az új rend, az új Serdülő lányom Í Heidi Brühl, a. német film- ! gyártás új, tizennyolc étfes / csillaga táncolni tanul. ^ UTAZÁSOK VILÁGA el- ? nevezesd filmszínház nyílt £ meg Moszkvában. A mozi í folytatólagosan mutatja be £ a rövid útirajz-filmekből ösz- í szeállított műsorokat. ^ A BOWEYN című filmet ^ nagy sikerrel mutatták be \ Párizsban. Rendezője, Lio- £nel Rogosin egyike a néhány £ független amerikai filmren- / dezőnek. Műve a profitra í épült Y'.rsadalmat, és a tőkés \ világ dzsungel-törvényeit mu- / tatja be. \ A LENIN LENGYELOR- 5 SZÁGBAN című, szovjet— ! lengyel koprodukcióban ké- \ szülő film forgatására ALek- : szandrov szovjet rendező ; Lengyelországba érkezett és : ellátogatott Krakkóba és Za- ; kopáneba, ahol a film íel­’ V-ételei fotonok--

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom