Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-09 / 290. szám
PEST MEGYEI VILÁG proletárjai, egyesüljetek f AZ MSZMP PEST IV. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM G A ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ARA 50 FIIJJRR 1960. DECEMBER 9. PÉNTEK. A nagyüzemi gazdálkodás könnyebbé teszi a parasztok munkáját szebbé az életüket Elérkezett az ideje annak, hogy az egész országban lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését .Is orsztígtjyúiés ülése Az országgyűlés csütörtökön folytatta tanácskozását. Részt vett az ülésen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György. Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor. Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Benke Valéria-, Csergő János, Czinege Lajos, Czottner Sándor, dr. DoleschaÚ Frigyes, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre. Losonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc. Nyers Rezső, dr. Sik Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. majd az országgyűlés megkezdte a mezőgazdaság helyzetéről és az előttünk álló feladatokról szóló beszámoló tárgyalását. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter emelkedett szólásra. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter beszéde a mezőgazdaság helyzetéről és a feladatokról Bevezetőben hangsúlyozza, hogy országunk egész dolgozó népe fokozótt figyelemmel kíséri a mezőgazdasági termelés alakulását, a szocialista nagyüzemi gazdaságok térhódítását: — Az elmúlt két esztendőmeíés nagyobb arányi! fel- j lendítésére. — Immár saját tapasztala- ! taink alapján mondhatjuk: ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést — különösen az árutermelést — a következő években jelentősen növelhessük, ahhoz ! Losonczi Pál földművelésügyi ben lényegesen meggyorsult a mezőgazdaság szocialista átalakulásának üteme: a két évvel ezelőtti 30,7 százalékkal szemben ma már a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas szántóterület 77 százaléka a mező- gazdaság szocialista szektorához tartozik. — Az ország lakossága azt várja a mezőgazdaságtól, hogy folyamatosan több és jobb minőségű élelmiszert adjon az életszínvonal emeléséhez; ugyanakkor az iparnak elegendő nyersanyagot, a külkereskedelemnek pedig kellő meny- nyiségű exportcikket biztosítson. A korábban túlnyomórészt kisparaszti gazdaságokkal - rendelkező mezőgazdaságunk ezeknek a követelményeknek már egyre nehezebben tudott eleget tenni. A mezőgazdasági termelés színvonala az 1938. évihez képest csupán mintegy 15 százalékkal emelkedett, miközben az ipar termelése három és félszeresére nőtt. — Dolgozó népünk ma jobban él, mint a felszabadulás előtt. Ez közismert tény. Több élelmiszert fogyasztunk, de még többet akarunk adni, főleg húsfélékből, tejtermékből, tojásból és gyümölcsből. Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy a fokozódó igényeket is kielégítsük. Jó az éghajlat. s a termőtalaj, parasztságunk szorgalmas. A nagyüzemi gazdálkodás kiszélesítésével tehát megnyílik a lehetőség a terminiszter beszédét mondja. tovább kell erősíteni és szélesíteni a mezőgazdaság szocialista szektorát. A kormány tehát elérkezettnek látja az időt arra, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak az egész országra való kiterjesztésével lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezéséti Ezzel az életszínvonal* további tervszerű növelését biztosítjuk, s a szocialista viszonyokat szélesítjük hazánkban. — Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének befejezését lehetővé teszi az a körülmény, hogy meglevő termelő- szövetkezeteink zöme már megszilárdult. Jelentős részük több árut ad az országnak, mint korábban ugyanarról a területről az egyénileg gazdálkodó parasztok, adtak. A termelőszövetkezetek eredményeit a még egyénileg dolgozó parasztok is látják. Az újat, a jövőt illetően elsősorban az a gondolat foglalkoztatja őket, hogyan alakul majd életük a termelőszövetkezetben, milyen megélhetést biztosíthatnak családjuknak, s hogyan tudják egymást megérteni a közösben. Úgy gondolom, ezeket a parasztembereket kötelességünk felkeresni a télen, s kicserélni gondolatainkat, elképzeléseinket a jövőjüket illetően. A most belépő parasztok kérdéseire, gondjaira már könnyebb választ adni, mint I korábban, hiszen sok jó szövetkezet példája áü előttünk;] olyan szövetkezeteké, amelyek ; valóban gondtalanabb, jobbi megélhetést nyújtanak tag- j jai'knak, mint amilyet azok! egyéni gazdálkodásuk idején i el tudtak érni. — A legutóbbi évek tapasz- j talatai kézzelfoghatóan bízó-j nyitják, hogy ... .. I a nagyüzemi gazdálkodás könnyebbé teszi a paraöz- | tok munkáját, szebbé az életüket. Ugyanakkor a mezőgazdaság szocialista átalakításának befejezésével, a termelőszövetkezeti nagyüzem általánossá tételével biztos ala-pot teremtünk a termelés, az árutermelés gyorsütemű növekedéséhez; í ahhoz hogy a mezőgazdaság j egyre jobban kielégítse né- | púnk igényeit. Az idei év eredményei a mezőgazdaságban A földművelésügyi miniszter ezután az idei gazdasági év eredményeiről beszélt. — A mezőgazdaság átszervezésében ez év elején újabb nagy lépést tettünk előre. Ezzel döntő túlsúlyra jutott mezőgazdaságiinkban a szocialista szektor. Az idei eredmények feljogosítanak, bennünket arra. hogy a szövetkezetek termelésének további növekedésére számítsunk. Ismeretes. hogy nem kevesen voltak olyanok, akik a termelés nagyarányú visszaesésére számítottak. Tévedtek. Az idei év döntő volt a szocialista viszonyok megerősödése szempontjából és — bár az új gazdálkodásra való áttérés sok kezdeti nehézséggel jár — eredményesen fejezzük be ezt az évet A számvetésnél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem. hogy az időjárás ebben az évben nem volt kedvező a mezőgazdasági termelésnek. Tavaly ősszel szárazság gátolta az őszi munkákat, majd a télvégi — hó nélküli — erős fagyok, a nyári aszály, most ősszel pedig a szokásosnál kétszerié több csapadék a legjobb gazdaságokat is próbára tette. Még inkább elmondható ez a nagyüzemi gazdálkodásban kevésbé jártas új termelőszövetkezetekre, amelyek egy része — ilyen körülmények között — csak részben tudott megbirkózni a rá háruló feladatokkal. A kedvezőtlen időjárás és a kezdeti nehézségek ellenére mezőgazdaságunk össztermelése megközelíti a múlt évi kiugró eredményt, felvásárlásunk pedig — bár elmarad a “tervezettől — a tavalyi szint körül mozog. Ezután részletesen ismertette a mezőgazdasági termelés és felvásárlás idei alakulását — A búza termésátlaga a tavalyi 9.8 mázsával szemben az idén 9.7 mázsa Az állami gazdaságok a tavalyi 13.5 mázsás átlaggal szemben az idén 14 mázsát termeltek, az egyéni parasztok termésátlaga viszont — amely tavaly 1,2 mázsával maradt az országos átlag alatt — az idén 2,3 mázsával kevesebb az országos átlagnál. Kedvező, hogy a kukorica vetésterülete az idén tovább növekedett és — az egyes vidékeken mutatkozó aszály ellenére — az össztermés megközelíti a tavalyi szintet. Bur- gcnyaellátásunkban a tava- ! lyi gyenge termés miatt komoly zavarok mutatkoztak. Az J idén tíz százalékkal nagyobb j vetésterületen mintegy 50 000 vagonnal több termést takarítottunk be, mint tavaly, s ez lehetővé teszi a zavartalan ellátást — bár a lakosság által legkedveltebb fajtákból. vetőgumó hiányában, még nem tudtunk kellő mennyiséget j termelni. A gülbaba és a ró- ' zsa fajtákra gondolok, amelyekből az idén is többet vetettünk már mint tavaly, jövőre pedig még nagyobb mennyiségű vetőgumót igyekszünk biztosítani. — A rendkívüli, esős ősz nagyon megnehezítette a betakarítást munkálatokat. Az elmúlt két hónapban a ! negyvenévi átlagcsapadék két,- ] szerese hullott. Ez gátolta a szövetkezeti parasztok munkáját is, s így — bár a társadalom minden rétege segítségükre sietett — elhúzódott az őszi termésbetakarítás és a ke*- nyérgabona vetése is. Őszi árpából és őszi takarmány- keverékből többet vetettünk, mint tavaly. Őszi kenyérgabona-vetésünk viszont nyolc százalékkal elmaradt a tervezettől. Az elvetett búzaterület mintegy 15 százalékán — közel 300 000 katasztrális holdon — nagyhozamú, főleg szovjet búzafajtákat vetettünk. Az a feladat, hogy azokon a területeken, ahol a tavaszi búza kielégítő termést ad. azzal pótoljuk az elmaradt őszi vetést. Javasoljuk a termelőknek, hogy jövőre nagyobb területen vessenek napraforgómagot, amelynek árát kormányzatunk jelentősen felemelte. így a termelők megtalálják számításukat. A napraforgó termelése a taA Pest megyei képviselők egy csoportja az ülésteremben. karmányozás szempontjából is fontos. — Egyes területeken nagy kárt okozott az aszály. Főleg azokat a termelőket érintette érzékenyen, akik tavaszi szántásba vetették a kapásokat. Az őszi szántásokba vetett kapásnövények nem sínylették meg annyira az aszálykárt. Az idei tapasztalatok alapján azt javasoljuk termelőszövetkezeteinknek, hogy szántóföldjeik egészén végezzenek mélyszántást. Eddig 1 820 000 katasztrális holdon fejezték be ezt a munkát. Most, amikor az őszi vetés lényegében véget ért, minden traktor — és fogat is — mélyszántson a jövő évi jobb termés érdekében. Az állattenyésztés helyzete A földművelésügyi miniszter ezután az állattenyésztés helyzetét ismertette. — A mezőgazdaság össztermelésének csaknem félét az állattenyésztés adja, aholis a nagyüzemi gazdálkodás kialakítása lényegesen nehezebb és hosszabb ideig tart, mint a növénytermesztésben. Kormányunk ezért számos intézkedéssel segítette az állattenyésztés fejlesztését. Az egyik ilyen kormányintézkedés kimondja, hogy ott, ahol a férőhely nem teszi még lehetővé a közös állat- állomány megfelelő kialakítását. több állatot tarthatnak a háztájiban, mint ameny- nyit az alapszabály eredetileg előírt. Ez a7, intézkedés — ahol helyesen hajtották végre — elősegítette az álla tállom áíiy fejlődését, az árutermelést és nem utolsó sorban jó hatással volt a termelőszövetkezeti tagok jövedelmére is. — Az állatállomány alakulását érdemes összehasonlítani az 1958 októberében készült adatokkal, amikor még nem kezdtük el a mezőgazdaság nagyarányú átszervezését. Szarvasmarha-állományunk 1958 októberétől ez év márciusáig 1,7 százalékkal csökkent. Azóta változatlan. Márciustól 70 000 darabbal nőtt a termelőszövetkezeti tagok közös, illetve háztáji gazdaságában levő szarvasmarha-állomány. Sertésállományunk két év alatt 2.6 százalékkal csökkent. .Tavaly sok kocát vágtak le, s ennek ellensúlyozására a Földművelésügyi Minisztérium akkor nem tette meg a megfelelő intézkedéseket. így ez év márciusában kevesebb kocánk volt, mint az utóbbi években bármikor. Azóta számos intézkedést hoztunk. Ezek hatására októberre már 159 000 darabbal nőtt a kocák száma, s ezzel az utóbbi évek legmagasabb októberi állományát is túlhaladtuk. Jóval több a malac is, de ennek kedvező hatása csak a jövő év második felében érezhető a felvásárlásban. Sertésállományunk 54 százaléka* a kocákban pedig 65 százaléka a termelőszövetkezetek közös, illetve a tagok háztáji gazdaságában van, s ez lehetőséget ad az állomány további növelésére. A szocialista mezőgazdaságtól több árut vár az ország — Egész társadalmunk és annak vezető ereje, a munkásosztály, nagyarányú anyagi áldozattal segíti a mezőgaz- daság átszervezését, a termelés megkönnyítését a dolgozó parasztok számára. Joggal várja tehát, hogy a szocialista mezőgazdaság több árut adjon az ország lakosságának, mint a kisparaszti gazdaságokon nyugvó mezőgazdaság adott — állapította meg a földművelésügyi miniszter, majd így folytatta: — Felvásárlásunk a tavalyi körül mozog. Egyes cikkekből többet, másokból kevesebbet vásárolunk fel. Kenyérgabonából — a kisebb termés ellenére — eddig négy százalékkal, burgonyából hatvan százalékkal, zöldségből nyolc százalékkal, vágómarhából kilenc százalékkal, tejből 4.5 százalékkal többet vásároltunk fel. mint tavaly november végéig. Ugyanakkor kevesebbet vásároltunk fel gyümölcsből, vágósertésből, baromfiból és tojásból. Sokan úgy gondolják, hogy az egyes cikkekben mutatkozó piaci ellátási nehézség oka a termelőszövetkezetek szervezése. Ezzel szemben az az igazság, hogy termelő■ [ szövetkezeteink — bár zömü1 1 még alig egy-két éves — már I i megfelelő részt adnak az or- I szág ellátásához. Állami gazdaságaink pedig, amelyek az ország területének 13 százalékát képezik — kenyérgabonából a készletek mintegy 30 százalékát adták — sertéshúsból ugyancsak 30, vágómarhából 20, tejből pedig 27 százaléknyi részesedéssel járulnak hozzá az ország ellátásához. Ezzel szemben a fel* vásárlási tervek teljesítésénél elmaradás mutatkozik az egyéni parasztok viszonylatában. Ha tehát a termelőszövetkezetek fejlesztésével nem haladtunk volna előre ilyen arányban, felvásárlási gondjaink még jelentősebbek volnának. — Amikor a felvásárlási problémákról beszélünk, szeretném megállapítani, hogy felvásárlási rendszerünk kiállta a proDát. Az elmúlt négy évben a lakosság egyre növekvő élelmiszerszükségleteit a felvásárlás rendszerével biztosítottuk, s ezzel biztosítjuk a jövőben is. A felvásárlási árakat olyan szinten alakítottuk ki. amely egyrészt megfelelő iövedelmet biztosít a parasztságnak, másrészt a fogyasztók szá(Folytatót a 3. oldalon)
