Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

A Palazzo dello Sport, amit akkor este oly megközelíteni nehéz volt Fűrészporos-kályha két tartállyal eladó, Nagykőrös, Kecske­méti u. 36. Csempés, krómozott, igényes­nek. Korcsolyázással kezdték Ar első ceglédi sportegvesiiletről A Ceglédi JTST agit.-prop. bizottságának híradója érdekes összeállítást közöl a város sportmúltjáról. Az első ceglédi sportegyesü­letről a következőiket írja: A ceglédi sport elindulásának éve 1884. Ekkor alakult meg az első sportegyesület a városban, a Czeglédi Korcsolyázó Egylet. A Pesti Korcsolyázó Egylet csak 1870-ben építi fel az első korcsolyacsarnokot a Városli­geti tavon, így a ceglédiek büszkék lehetnek arra, hogy alig egy-két évtizeddel ezután megjelent az első felhívás az egykori „Czegléd“ című heti­lapban, létesítsenek a város közelében korcsolyapályát és menedékházat. A felhívást még ezen a té­len tett követte. Megalakult a Korcsolyázó Egylet, mely lét­rehozta a Malom-tó széli agyagásó gödrök helyén az első korcsolyázó tavat: Kiirtották a nádast, felépítet­ték az első melegedő helyisé­get, melyből deszkapadlókon át lehetett bejutni a tó jegére. A jeget rendszeresen söpör­ték, hizlalták, s ezen a jégen megszületett az első ceglédi sportoló gárda. Érdemes idézni az egykori hetilapból: „Mint egy báli te­rem közönsége hullámzik fel, s alá a tükörsima jégpályán, a korcsolyázók vidám serege. De míg a táncteremben minden olyan kimért, olyan formaság- szerű, addig a korcsolyatér egészen más képet nyújt. Fesz­telenül, nevetve, tréfálva, szö- kellve, játszva, egyéniként, pá­rosával, vagy pedig- egész nagy csoportban sik'anak ide. s ‘o- va a korcsolyázók.“ (Czegléd, 1887, december 18.) A szórakozás jellegű korcso­lyázásból Cegléden soha sem alakult ki a versenysport. Mindössze az 1930-as évek má­sodik felében a vízilabdázók télen jégkorong játékkal fog­lalkoztak, de gyors, vagy mű- korcsolyázó versenyre, nem kerülhetett sor a városban, a tél bizonytalansága miatt. PEST MEGYEI HÍRLAP A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei bizottsága és a megyei tanács lapja Felelős szerkesztő Bácskai László Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó Csollány Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTII.. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343—100. 142—220 Előállítja Szikra Lapnyomda Budapest Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónanra 11 forint Dr. Korompay Tihamér kórh. ig. sebészfőorvos magánrendelőjét (Cegléd) Batthyány u. 16. szám alá áthelyezte. Kendel reggel 7-8- ig. du. 1—3-ig Gödöllőn alkalmi vé-. tel, közlekedéstől 10 percre, 700 négyszögöl, lakott házzal eladó. Telefon: 466—712. Rugó nélküli sérvkö­tők, éjjel-nappal vi­selhető, nagy sérvhez rugóval kombinálva, lúdtalpbetétek, gyógy- haskötők, díjtalan ké­pes ismertető. Horváth Imre orvosi kötsze- rész, Budapest, V., Néphadsereg u. 3. Or­szágháznál. TTJUg lit 111.II Vidéki élelmiszeripari üzem TMK vezető gé­pészmérnököt keres, fizetés 2000 _2400 Ft-ig. L evelet: „Műszaki” jeligére kérjük Ma­gyar Hirdető kiren­deltségéhez, Cegléd, Teleki u. 30. sz. Televíziót részletre KERAVILL-tÓl. CEGLÉDIAPROHIRDETESEK Piros alma 2 forintért. Sertéspörkölő kölcsön­zés, G. Biró György, Széchényi tér 5. Bútorozott szoba nő részére kiadó. Mária u. 4. alatt. I Eladó beköltözhető ház, felerészben is. Bokor utca 10. Érte­kezni lehet; Szolnoki út 28. alatt. • Príma hízott sertés el­adó. VII. kér. Béla u. 4. alatt._______ 35 mázsás gumiskocsT, új, eladó olcsón. Cím a Ceglédi Nyomdában. Nyolc darabbó lálló jó állapotban levő rózsa^ fa hálószobabútor el­adó. V. kér. Borz utca 1. szám alatt. Egy kétmázsás hússer­tés eladó. Bede, Tör­tei! út 13. alatt. 35 mázsás gui&iskocsi, új, olcsón eladó. Cím a Ceglédi Nyomdában. Hosszú bőrkabát, mo­toros bőrnadrág és 2 db motoros börsapka eladó .Cegléd, Achim András u. 28. alatt. Hqsszú bőrkabát, mo­toros bőrnadrág és 2 db motoros bőrsapka j eladó. Cegléd, Achim j András utca 28. alatt. * Jól jön a pihenő... „Edzés” tavaszra Csütörtökön délután fejeztük be az idei labdarúgó-idényt Utolsó edzésünk tele volt vidámsággal, jókedvvel, s a szokásos évvégi kiskapus „derby” csak fokozta mindnyájunk jó hangu­latát. El is fáradtunk kissé, s azután azzal a kicsit jóleső, kicsit meg bús gondolatokkal hagytuk el a vörös salakot, hogy ebben az évben már nem találkozunk egymással a Fradi-pályán. Élményekben gazdag, de elég nehéz idényt zárok én is. Az 1960-as: évet, mint egy mérkőzést, két félidőre tudnám osz­tani: kellemes, nagyszerű eredményekben gazdag. tavaszi idényre és a kevésbé sikeres, formahullámzásommal tarkított második félévre. Nagyon kellemesek és'jólesőek az élmények az első sza- kaszból: az olimpiai labdarúgó torna selejtezőinek sikeres meg­vívása, az Anglia elleni válogatott mérkőzés, több más klub­közi nemzetközi találkozó stb. S azután? A skótok elleni mér­kőzéssel formavisszaesésem, amely — sajnos —. igen tartós volt — egészen az utolsó bajnoki mérkőzésig. Talán, azért ab­ban igazat adnak nekem, hogy közbe-közbe volt egy-egy fel­lángolásom, persze ez sovány vigasz volt nekem is, hát még szurkolóinknak. Ha a vége jó, minden jó — szokták mondani — szó szerint azonban nem teljesen így van ez. A DVSC ellen lőtt hat gólom nagyon jól jött, némiképp visszaadta önbizalmamat, persze tudom, hogy azért nem feledtetheti az oly sok, egészen halvány teljesítményemet, A pihenő nagyon jól jön. Remélem a szünetben el tudom „tüntetni” fizikai és idegi fáradságomat, s a jövő év nagy fel­adatainak megoldásából már jól kiveszem majd a részem. Albert Flórián TEREMBEN. Kézilabda-mér­kőzésekre voltam kíváncsi, s ki­mentem a sziget- szentmiklósi ál­talános isko'la tornatermébe. A nap rosszul kez­dődött, mert a ki­lenc órára kitű­zött első mérkő­zés két szereplő­je közül csak a VII. kér. Bástya jelent meg pon­tosan, — Mi lehet a péceliekkel? — találgatták, s hogy a kerületiek ne maradjanak el­lenfél nélkül, a játékvezetők csa­pata gyorsan mezbe öltözött. Alig folyt a ta­lálkozó, amikor hírnök jött: a vo­natkésés miatt, bár nem idő­ben, de befutot­tak a pécelielc. akik ezután a góldobásban is késlekedtek, nagy­arányú vereséget szenvedtek. A Budakalász— Tököl összecsa­pást oly nagy buzdítás kísérte, hogy alig lehe­tett a sípszót hallani. A mér­kőzést furcsa epi­zód követte, a győztes, a tököli csapat kapusát, Borbélyt. a fo­lyosón pofon- ütött,ék. Állító­lag egy váci ké­zilabdázó. Vajon miért ragadtatta magát ilyen sú­lyos sportszerűt­lenségre ? Újabb izgalma­kat, s váci győ­zelmet hozott a Váci Spartacus— SZTK találkozó. Csak úgy zengett a terem. — Nagyon szí- vesen nézem a női mérkőzéseket is — jegyezte meg mellettem, egy férfi oly csinosak a Pest megyei kézilab- dás lányok. Az illető talán sajnálta, hogy is­mét férfimérkő­zés, a „záróak­kord” követke­zett: a játékve­zetők—intézők összecsapás. A második félidő derekán a játék­vezetők vezettek. De aztán az in­tézők úgy intéz­ték. hogy ki­egyenlítettek. 15:15, s már 15 óra lett. ami­kor eszembe ju­tott: ki akartam menni az SZTK— Fóti SE megye­bajnoki labdarú­gó-mérkőzésre. No de sebaj, itt több gólt láttam — vigasztaltam magam. Ha lehet, január 8-án a kö­vetkező forduló­ra ismét eljövök. Bundies Péter KARÁCSONYI AJÁNDÉK HELYETT: RÓMÁBAN JÁRTAM... Nem kapok karácsonyi ajándékot... Ez elég furcsán hangzik ma, amikor minden családban gondosan készülnek az ajándékozásra. Igaz, hogy csak most nem kapok, mert előlegben a nyár folyamán már megkaptam, amint ez az alábbi „házastársi” beszélgetésből kiderül. A napokban meghitt családi körben jókedvemben megkér­deztem feleségemtől, hogy vajon mit kapok karácsonyra? A válasz meglepő volt: „A római olimpia részvételi jegyét teszem a fa alá, úgy érzem, ez volt a legszebb ajándék, amit kaphat­tál!” — mondta vidáman a feleségem. Valóban: csodálatos élmény volt. A legszebb ajándék, amit egy sportot szerető ember kaphat. Nem lehet elfelejteni és oly jó érzés újra átélni egy-egy megkapó epizódot. Most ezt te­szem ... bogónk, s a magyar Himnuszt játszották, hát — nem akar­tam, de így volt — gyors egy­másutánban peregtek le a könnyek szememből. Az ökölvívó döntőhöz kap­csolódik még egy megható je­lenet. Az olasz Mussó nyert olimpiai bajnokságot. Az olasz közönség tombolva ün­nepelte, s elkezdte énekelni az olasz himnuszt, mielőtt még ünnepélyes eredményhirdetés­re került volna sor. A győ­zelmi ünnepség után, Mussó lerohant a szorítóból, egyene­sen a széksorok közé, karjai­ba kapott egy öregasszonyt és magasba emelve így kiáltott: „Mio madre”, Az én anyám! ★ Az egyik vasárnapon, ami- koris szünnap volt, Velletribe látogattunk el szüreti mulat­ságra, az ottani kommunista polgármester meghívására. Velletri egy kis város Rómá­tól 50 kilométerre. Nagy lel­kesedéssel fogadták az olim- piás csoportot, magyarnyelvű feliratok és nagyon kedves em­berek ünnepeltek bennünket. A ceglédi Reznák Jánossal és a Pest megyéből származó Csutorás Csabával voltunk együtt. Gyönyörű szőlőlugas­ban beszélgettünk régi Pest megyei élményekről, sparta- kiád sikerekről, nagy birkózó­versenyekről. Csutorás Csaba humorosan meg is jegyezte, hogy most a „világspartakiádon” vagyunk. Nagyon jól éreztük magunkat, de azért mégiscsak Ceglédről és Pest megyéről beszélgettünk az olimpiai játékok forgatagá­ban, egy kis olasz városban. ★ Jól esik arra gondolni, hogy az olimpiai stadionban szinte ott volt az egész világ, békék megértésben, barátságban. Most mindannyian hazájuk­ban, családi körben ünnepelik a karácsonyt, a szeretet, a bé­ke ünnepét. Igen, a sportolók békés ve­télkedése, az emberek barátsá­ga, megértés, boldog családi kör, béke, ez kell az emberek­aki jól végezte dolgát, tovább folytatja útját. ★ Az olimpiai hangulat érez­hető volt az egész városban. Gondoskodtak erről a kereske­dők, akik minden portékára ráhímezték vagy ráfestették az öt karikát, vagy az „olim­pia” szót. De hamisítatlan olimpiai hangulatot, amit én vártam, csupán az olimpiai stadionban éreztem. Itt, az at­létikai versenyek színhelyén általában tele volt a stadion. Külön csoportokban a lelátón az egyes országok szurkolói, zászlókat lengettek, trombitát fújtak és nemzeti dalokat éne­keltek. Dicséretükre legyen mondva, hogy minden olimpiai bajnokot — bármely országból került is ki — tárgyilagosan, tombolva ünnepeltek. Egyszer láttam lengeni a magyar zász­lót az olimpiai stadionban, amikor Zsivóczky a kalapács- vetésben második lett. Midőn az olasz Berutti meg­nyerte a 200 méteres síkfutást, azt hittem összedől a stadion. Ilyen ünneplésben részesíteni sportolót még nem láttam. Az olimpiai játékokat sűrűn felkeresték világhírű filmszí­nészek is. Egyszer csupán há­rom méterre, ült. tőlem- Sophia Loren, de sajnos nem tudom elmondani hogyan nézett ki, mert én csak egy hatalmas szalmakalapot és egy hatalmas fekete szemüveget láttam a híres filmszínésznő arcából. ★ Egy hétfői napon zuhogó esőben fejeződött be az atléti­Utazni jó ... tartja egy köz­mondás. Válóban így is van. Utazni jó, de repülőgépen kis­sé izgalmas is. Különösen azok számára, akik nincsenek hoz­zászokva a hosszabb repülő­A 200 méteres síkfutás győz­tese, az olasz Berutti a célban úthoz. Háromezer méter ma­gasban ebédelni érdekes, de ha közben „göröngyös” lesz az út, bizony torkán akad az utasnak a jó falat. Bizony a gépünk sokszor szaladt „ka­vicsra”, s így alig vártuk, hogy leszálljunk a római Ciampinó repülőtéren. Érdekes volt, hogy .alattunk zuhogott az eső, gé­pünk pedig ragyogó napsütés­ben szelte a levegőt. A tenger felett a nagy hajók játékha­jóknak tűntek, a zord hegye­ket pedig szerény kis dom­bocskáknak láttuk. Róma fe­lett — a nagy forgalom miatt — hat kört írt le a gép, míg leszállhattunk, s megcsapott bennünket a forró itáliai le­vegő. Az olimpia városában vagyunk. A Róma nevezetességeiről már sokan írtak, s valószínűleg műértőbben és színesebben, mint én. A Colosseum roppant méretei, a Szent Péter temp­lom csodálatos freskói, a Ca- pitolium ősrégi falai, a Villa Bhorgése felbecsülhetetlen ér­tékű festményei élményt je­lentenek mindazoknak, akik láthatják. A római közlekedés pesti szemmel nézve elképesztő. Nem tudom milyen közlekedé­si szabályok vannak ott, de bizonyos, hogy Budapesten a gépjárművezetőknek több mint a felét gyorshajtásért, sza­bálytalan vezetésért felírnák és megbüntetnék. Nem lenne jó, ha nálunk is ilyen meggon­dolatlan közlekedés lenne. Vi­szont egy biztos: a gyalogjá­rók nagyobb „urak”, mint a gépkocsivezetők, akik türel­mesen tűrik a gyalogosok át- sétálását a kocsik előtt. Meglepő a görögdinnye áru­sítás. Az utcán, egy nagy asz­talon felszeletelve 30—40 dinnyeszelet várja a vásárlót. A római polgár arra megy, 20 líráért kap egy „cikket”, azt ott helyben az utcán állva el­fogyasztja, a héjját bedobja egy ládáiba, a kitett törölkö­zőbe beletörli kezét, s mint kai verseny, s a nagy felhősza­kadásban autóbuszunk nem tudott elindulni. Minden perc számított, mert este 9 órakor kezdődött az ökölvívó döntő, amelyen Török Gyula révén erősen érdekeltek voltunk. Nyolc órakor értünk be a szállóba, én már nem vacso­ráztam, azonnal földalatti vo­natra szálltam, s irány a Plaz- zo dello Sport, az ökölvívó döntők színhelye. 9 óra előtt 10 perccel szálltam le a föld­alattiról, s feltűnt a Sportpalo­ta hatalmas, kivilágított üveg­teste, de megközelíteni nem tudtam, mert a gépkocsik egy­más hegyén-hátán állva elzár­ták a gyalogutat is. Rettenetes érzés fogott el: itt vagyok Rómában a Sportpalo­ta közvetlen közelében, 10 perc múlva vív döntő csatát Török, s mégsem tudok oda­jutni. Hirtelen elhatározással felugrottam az egyik személy- gépkocsi tetejére és a kocsik tetején átugrálva és futva ak­kor értem a Sportpalotába a helyemre, amikor Török a szo- rítóba lépett. Izzadtság, izga­lom, féktelen öröm követték egymást a következő 10 perc­ben, s amikor néhány méter­re előttem a középső árbocra felkúszott; a mi háromszínű lő­nek. Ügy gondolom, ez lehet mindenkinek a legszebb kará­csonyi ajándék. Nekem is ez a legszebb, bár utólag elárulom, hogy ezenkívül kaptam mégis más ajándékot is ... Saiga Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom