Pest Megyei Hirlap, 1960. december (4. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

fi

1*9 r

MEG

lf>fiO DECEMBER 25. VASÁRNAP

ALKOTÓMŰHELY

A Pest megyei Híiiap irodalmi szerkesztősége pályafutásom kezdetét tudakolja tőlem.

Hol kezdődik az írói pályajutás? Az első, nyomtatásban megjelent verseiknél ? Ilyen is volt kolozsvári múltamban egy-kettő, de azután az enyedi tanár katakomba-évei következtek, melyek homályában inkább műfordítások születtek. (Hofmansthal-versek. Hauptmann Elmerült harangja) s néhány eredeti vers, alig egy fü- zetrevaló. Budapest felé egyszer nyújtottam ki a kezem: Kosztolányi címére egy németből fordított versciklust küldtem (George: Szüret után) az Esztendő című folyóirat számára. Örömszerző rövid leTÉL A PUSZTÁN

ben siklott a barnára fényesedéit karfán — meglátszott rajta, hogy sok kéz koptatr ta — arcát mintha márványból faragták volna: láttam csukott szemhéjának redőit. Láttam képeket táncmulatságaikról, ■ ahol fiúk és lányok önfeledten mosolyognak egymásra, pedig csak érezték a másik hangját, láttam házaspárokat, amint lépteiket összehangolva mentek lefelé az Ajtósi Dürer soron, hallottam zene- és énekkarukat a boltíves díszteremben, amint kinyúló testükkel szinte követték a szárnyaló hangokat. Ennyi finom ízlést, komolyságot és érzést még nem láttam sehol másutt és nem láttam embereket, akik anyagira egészen csináltak volna mindent, mint ők. Ők magukban teremtették meg világukat és olyan szépre, amilyenre csak akarták.

Ritkán történik meg a csoda, hogy valakinek módjában álljon ezt a teremtett és az igazi világot. összehasonlítania.

Valamikor régen, egy csodálatosan szép novellát olvastam erről. Nem tudom, ki írta, csupán történetére emlékszem: egy idősebb férfit — akinek az volt az egyetlen kívánsága, hogy bárcsak láthatna mindent maga körül — megoperálnak és így kívánsága teljesedik. De a. valóságban a piros egyáltalán nem, olyan ragyogó, mint hitte, a kék sem olyan mélytüzű, és semmi, de semmi nem olyan — az ő képzeleténél minden sokkal színtelenebb, kicsinyesebb és csúnyább. Néhány>> hónap után már vádolja or- j vosát: miért „gyógyította” j

meg, miért vette el a hitét? j

y

Nem tudtam nem gondolni j erre a történetre, amíg ma- j gam előtt láttam az asszonyt, j akivel, lám, az élet le játszat- £ ta egy író történetét. Csak en-£ nek az asszonynak soha nemf volt annyi pénze, hogy ma-f gányos szobát szerezzen magá-j nak egy házban, ahol meg-j vásárolhatja a csendet és a't nyugalmat is. dolgoznia kel- ^ lett, mint a többieknek, nem j ért rá töprengeni. Nem ért rá, ötvenkét év alatt soha í nem ért rá, hogy aprólékosan j kirajzolgassa magában aj környező világ képét. A $

képzelt rajzapíron csak körvonalak voltak, a vázlat, annyi, amennyit a kifinomult tapintás segítségével a dolgokról meg lehet tudni. Az idő múlásával már senki nem törődött a bajával. Elfogadták, megszokták, s nem beszéltek róla — mint ahogy az természetes, hogy a kukoricacsövek nem lehetnek egyformák, az emberek közt is alvadhat mindenféle ... S talán el is pergett *volna minden esztendő így, szavak nélkül, csupa-csupa hétköznapból egymás mellé rakva, ha nem jött volna valami nagyon is prózai változás.

Megalakult itt is a szövetkezet és mindenkit megvizsgált az orvos. Kötelezően.

Amikor meglátta a szemét, sokáig nézegette és egyre jobban remegett a keze. Hályog, egyszerű hályog.

Az asszony félt a műtéttől. Meg nem is hitt benne. Minek? Miért változzon meg egyszerre körülötte minden? Félt az újtól. Mi történik majd \vele? Elveszik tőle a megnyugvást, de mit adnak helyette?

fVfár tudja: a felfedezés örömét. Most tanul látni. Nézi a kést, a bögréket, a falra a.kaszlott mázas tányérokat, ismerkedik velük. Ha nem tudja, mihez nyúlt, becsukja a szemét, megtapogatja, majd újra megnézi és különös örömmel mondogatja a nevét. A

könyveket szomorkás szeretettel simogatja.

Szeretne megtanulni olvasni.

Ha nem ötvenkét évesen, hanem gyerekkorában kerül orvos elé, aki meggyógyítja, egészen másképp alakulhatott volna minden. Az ő élete is olyan lett volna, mint a többi asszonyé, talán több gonddal, de gyerekekkel, és a bajok mögött megbújó boldogsággal, az is lehet, hogy a városba kerül munkásnak, bújta volna a könyveket, és a színház sem lenne előtte idegen.

Ezt senki sem adhatja visz- sza neki. Akik elvették tőle — pedig csak egy orvosi vizsgálaton múlott! — sajnálták tőle azt is. Vagy nem is sajnálták: eszükbe sem jutott.

Most lát. Es nem, szabad úgy járnia, mint az említett novella hősének.

Nem szabad csalódnia.

Tél a pusztán _ íríűm a címben. Megírhattam volna általánosabb dolgokat is, a hosszú téli estéket kitöltő könyveket, az iskolásokat, a mozikat, a pusztára is eljutó színházi előadásokat, a televíziókat, mind-mind. De ezeket a dolgokat előbb-utóbb má.r természetesnek tartják az emberek. És vannak esetek, amikor egy általánosnak semmiképpen sem mondható eset jellemzőbb, mint bármi más.

A pusztára pedig ez jellemző; ez az évszázados sötétségből felnyitott — és felnyíló — szem...

Viczián Erzsébet

Tél Visegrádion.

0. HENRY:

Három királyok ajándéka

veiét, melyben közlést ígért, ma is őrzöm.

Az Esztendőt a történelem tornádója elsodorta; a versek, melyeknek megjelenése új munkára bátoríthatott volna, csak később, az erdélyi irodalom fellüktetése után láttak napvilágot.

1918 nyarát családommal gyermekkori falumban töltöttem. Egy véglegesen eltűnt világ emlékei s a háború végén súlyosan megpróbált falu lelki feszültsége majdnem idegborzongatóan hatott rám. Öt vers szakadt ki ebből a gyötrődöttségből, melynek ezt az egyszerű címet adtam: Falusi elégia. Harmincegy éves voltam akkor. Első verseskötetemnek is ez lett később a címe. Beszélhetnék ebben a visszaemlékezésben a diákköri versekről, sőt. gyermekkori próbálkozásokról is, „írói pályafutásomat” azonban ez a késeinek mondható versciklus döntötte el. Ezzel jutottam be az irodalomba.

M

i volt életem legnehezebb feladata? Ha nem tisztán irodalmi értelmet adok a kérdésnek ezt válaszolom: Élni a kettős életet: becsülettel helytállni tanári, posztomon, a? írónak néha ,kijáró elnézés minden igénylése nélkül. Igaz: életemnek ebben a nehéz szakaszában. különösen mikor tanári munkám mellett szerkesztőit is végeztem, termékeny nem lehettem. Ha munkásságomra — túl a hetvenen — visszatekintek, be kell vallanom: kevés verset írtam. S mégis, ha egy varázsló hata,XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'

Áprily Lajos:

HÓHULLÁSBAN

Porka havak hulladoznak — ó zengésű ének, verse régi regélőknek, muzsikája télnek.

Porka havak ... Hatvan éve, vagy hatvanöt is tán, a temető jeges útján hogy repült a kis szán!

Porka havak ... Kollégium kis kamasz-diákja hogy rohantál sereg-élen hangos hó-csatákba.

Porka havak ... Hogy suhantál ifjú, könnyű szívvel hó-szelekben, a hegyoldalt szalagozó sível.

Porka havak... Messze kísért hó-dala a.múltmik. Fehéredő fejedre is porka-havak hulltak?

Lassan lép már fürge lábad, óvakodva, félve: egyet lépsz és bezuhansz az örök-álmú télbe.

pet vegyen neki. Valami finom, különleges, igazán értékes holmit — ami méltó is egy icipicit a megtiszteltetésre, hogy Jim tulajdona legyen.

A szoba két ablaka között volt egy állótükör. Az olvasó talán látott már állótükröt nyolcdolláros bútorozott szobákban. Ha egy nagyon sovány, s igen fürge mozgású személy nézi benne hosszanti irányú csíkok gyors- egymásutánjában jelentkező tükörképét, megközelítően pontos fogalmat alkothat magának a külsejéről. Minthogy Della karcsú volt, megtanulta, hogyan kell néznie magát a tükörben.

Egyszerre csak elperdült az ablaktól s a tükör elé állt. A szeme ugyan ragyogott, csillogott, de az arca húsz másodperc leforgása alatt egészen elszíntelenedett. Gyors mozdulatokkal kibontotta a haját a tükör elölt, s teljes hosszában leengedte.

James Dillingham Youn- géknak összesen két vagyontárgyuk volt: roppant büszkék voltak rá mind a ketten. Az egyik: Jim aranyórája, még az apjától maradt rá. Ö is az apjától örökölte. A másik kincsük Delin haja. Ha Sába királynőjének történetesen a szellőztetőaknával szemben volna a lakása, holtbiztos, hogy Della hajmosás után az ablakon lógatná ki a haját, csakis azért, hogy lepipálja őfelsége ékszereit és ajándékait. S ha Salamon király

lenne náluk a házmester, s kincsei az alagsorban lennének felhalmozva, Jim mindig megnézné az óráját, valahányszor elmegy mellette, csak azért, hogy az öreg sza- kállát tépje irigységében.

Mint mondom, Della leeresztette gyönyörű haját: térden alul ért a csillogó, hullámzó, barna zuhatag, s mint valami palást, beburkolta egész alakját. Aztán gyorsan, idegesen megint feltűzte fürtjeit. A keze közben tétovázva megállt egy percre, s egy-két könnycsepp gördült szeméből a kopott, piros szőnyegre.

Magára kapta régi, barna kabátját, fejére tette a régi, barna kalapot. Suhogó szoknyával perdült egyet, s a szeme még mindig csillogott, amikor kiröppent az ajtón, s lefutott a lépcsőn, ki az utcára.

Meg sem állt, míg egy

cégtábla elé nem ért, amelyen ez volt olvasható: Madame Sofronie. Vendéghaj nagy választékban. Della felrohant az emeletre, ott pihegve megállt, hogy összeszedje az erejét.

Madame, egy magas, sápadt, rideg asszony rácáfolt szép nevére.

— Megveszi a hajamat? — kérdezte Della.

— Attól függ — mondta az asszony. — Vegye le a kalapját, hadd látom, milyen.

Della vállán leomlott a barna hajzuhatag.

— Húsz dollár — mondta az

asszony, szakértő mozdulattal megemelve a nehéz fürtöket.

— Adja ide a pénzt, de gyorsan — mondta Della.

Rózsaszínű lepkeszámyon repült el a következő két óra. Bocsánat az elcsépelt hasonlatért: egyszóval Della átfésülte az áruházakat. Ajándékot keresett Jimnek.

Nagysokára talált is valamit; mintha egyenesen Jim számára készült volna, csakis neki és senki másnak. Keresztül-kasul átkutatta az áruházak egész készletét, de egyikben sem talált ehhez hasonlót. Platina óralánc volt, rajza szűziesen egyszerű, értékét csupán a nemes anyag hirdette, s nem holmi cikornyás, talmi minta — bár ilyen egyszerű volna minden, ami jó! A lánc valóban méltó volt az órához. Mihelyt Della meglátta, rögtön tudta, hogy ezt pedig Jim fogja viselni. Olyan ez a lánc, mint a férje. Szerénységgel párosult belbecs — ez Jimre és a láncra egyaránt jellemző.

Huszonegy dollárt kértek érte, s Dellának nyolcvanhét cent maradt a zsebében, mikor hazasietett. Ennek az óraláncnak a birtokában Jim bízvást megnézheti bármely társaságban, hogy mennyi az idő. Pompás órájára ugyanis ez ideig gyakran csak lopva pillanthatott. mert lánc helyett csak egy ócska bőrszíjra volt erősítve.

Hét órára i^sz volt a kávé, a forró serpenyő pedig a kályha szélén állt. a hirtelensült boi'júszeletekhez.

.Jim pontosan járt haza. Della a markába szorított óralánccal az asztal sarkán ült. az ajtó mellett, amelyen a férje mindig belép. Aztán egyszerre csak meghallotta Jim lépteit a lépcsőházban, lent az első

1 Egy dollár nyolcvanhét j cent. Ez az egész. És ebből j hatvan cent csupa pennyben. j Egy- meg kétpennynként ra- j kosgatta félre, úgyhogy már j rettegett tőle a fűszeres, a ^ zöldséges ember, meg a mé- j száros, ha belépett a boltba — íj neki meg égett az arca szé2 gyenében, mert érezte, hogy j magukban fukarnak tartják a j kicsinyes alkudozás miatt. j Della háromszor is megolvas- ^ ta a pénzt. Egy dollár nyolc- j vanhét cent. És holnap van j karácsony napja.

j Világos, nem tehet egyebet, j minthogy lehuppan a kopott j kis díványra és bőg egy na- j gyot. Della ezt valóban meg ^ is tette. Ami azt a filozófiai j meggondolást váltja ki az j emberből, hogy az élet csak j zokogásból, szipogásból meg j mosolyból áll, főként azon- j ban szipogásból. j Della kisírta magát, azután j a púderpamaccsal rendbe- j hozta az arcát. Az ablakhoz j állt, s szomoraún kitekintett; j a kilátás egy szürke macskára j nyílt: a szürke udvar fala j alatt sétált. Holnap lesz ka- j rácsony napja, s őneki összegen 1,87 dollái’ja van Jim- j nek ajándékra. Hónapok óta j félrerak minden pennyt, s j ez az eredmény. Heti húsz j dollárból nem futja sokra. A j kiadások nagyobbak, mint szá- j mította. Ez örökösen így van. j 1.87 dollárja • an mindössze, ^ennyiből vev t Jimnek aján- j dékot. Az ő Jimjének. Pedig j hány boldog órát töltött az- 2 zal, hogy kitervelte, mi szé£ Másfajta ez a tél, mint az í eddigiek. Az öregek csak csó- 2 válgatják fejük és sárguló j fogukkal még jobban szorit- j ják a pipát: „Mögbolondút % mán’ az idő is, nemcsak a vi- j lúg. Azelőtt gyütt mindön az j évezredük óta mögszokotl j röndbe, amikó’ az ideje vöt, j most mög csak kapkodhatja íj fejit az embörfia, mint a mo- j ziba, s még úgyis csak alig j tuggya megfigyelni, mi törté- íj nik körülötte ...”

y

j A földeken langyos hátú j szelek száguldoznak, a hó- íj pelyhek csillagocskái még 2 ezüst szálakon ringatóznak a j felhők között, és ki tudja, j melyik pillanatban szakad el j a fonál, hogy a pici fehér j párnák elinduljanak a föld j felé és fehér takaróval fed- j jék a világot?

j A felázott föld még , az j ősz érett illatától terhes, az j elkésett szekerek lámpái a j sötétben messzire ellátszanak, j s a mostani esti beszélgeté- j sekhez könnyű, kicsit még j zavaros vörösborokat hoznak j be a háziasszonyok, olyat, j ami belül nem éleszt tüzet, j nem áraszt meleget, csak elit lobban, mint a gyufa lángja.

y

j Mindezt életében először íj látja Jászkarajenőtől két és j fél kilométerre egy tanyán az j ötvenkét éves Nagy Mária, j Néhány hónappal ezelőtt lát- j ta meg először a napvilá- j got. Addig csak rózsaszín de- j rengést érzett a szemhéjai j mögött. Vak volt. Meggyógyí- j tották.

y

j Öregasszony — gondolod, j miközben nézed. Öltözködése j annyira igénytelen, amihez j csak az asszonyiságukat las- j san elvesztő nők jutnak el 2 végigjárva a lemondás stáció- j it; haja elszíntelenedett a. ken- 2 dő alatt, bőre fonnyadó. Rán- j cok húzódtak rá, mielőtt j simaságából valaha is öröme j lett volna, mielőtt végigciró- j gáttá volna valaki.

j Emlékszem, egyidöben so. j kát jártam Pesten, a vakok j intézetének környékén. Egyik j nagynéném nyolcéves kisfia £ került ide iskolába a falujáig bőt és töltötte nálunk a va- j sárnapjait. Míg vártam rá a ^ gimnáziumok előcsarnokához j hasonló intézeti portán, olyan £ arcokat láttam, metlyeket so- j ha nem lehet elfelejteni. Fia- £ tál fiú szaladt lefelé a lép- j csőn, keze lépteivel egy ütemlom visszahelyezne fiatalságomba. a pályaválasztás keresztfájára, ingadozás nélkül ismét a lelket formáló tanári pályát választanám.

Ha pedig irodalmi problémákra vonatkozó értelmezést adok a kérdésnek, ezt felelem: Nehéz feladatom sok volt. elsősorban műfordítási területen. Tusakodni a formai és tartalmi hűségért érzékeny beleélő képességet, erős koncentrációt, s — mondhatnám — szívós idegeket követel. Nem is annyira az Anyegin fordítása közben éreztem ezt. mint inkább Turgenysv zenei prózájának vagy Gogol (a Tarasz Bulbára gondolok) ütemesen ritmikus nyelvének tolmácsolásakor.

Mostanában egy antológia- szerkesztő volt tanítványom kérésére Arghezi-verseket fordítottam. A kötet bevezetése ezzel a jelzővel hökkentett meg: „poet intraductibil”, lefordíthatatlan költő. Eddig tizenhét ..lefordíthatatlan” verssel volt birkózásom. A ,.ds- mon-sugalta képeik (Arghezi szava), kapcsolásainak helyenként ..háromnegyed homálya” (Riedl mondta a az Ady-vers- ről), a román nyelv rendkívül tehetséges formái, rímgazdagsága és nagy muzikalitása, valóban a lefordíthatatlanság hatását teszik első olvasásra, sőt,: a másodikra is. Ha tehát így j hangzott volna a kérdés: Mi\ volt a legnehezebb irodalmi: feladata a közelmúltban? —: joggal felelhetném: a nyolc-: vanéves Tudor Arghezi versei-j nek fordítása.

S hogy min dolgozom jelen- j leg? Most, szakadok el a .,le- j fordíthatatlan” Arghezitól. — j Ha jön, nem hessegelem el a: lírai hangulatot magamtól, j Mozgó ember vagyok, idegen \ szóval: motórius típus, a ver- j set legtöbbször erdei séta-; imból hozom magammal, fé- \ lig készen, vagy majdnem ké-< szén. A gépelés aztán csak ar- j ra való. hogy kiteljesítse és ; távoltartsa tőlem, tehát ob-! jektiválja a verset. ;

Íróasztal mellett verset so- ; hasem írtam. Romantikus két. sorral ezt. így fejeztem ki valamikor: Erdők üzenték a dalom, sosem volt íróasztalom!. Most van: gyermekeim

kis tölgyfaágyából készült, s munkára — ha nem is versírásra —. ez a tudat is inspirál néha.

E

gy tervet dédelgetek évek óta: szeretném — természetesen prózában —. megírni állat-élményeimet. Mióta Visegrádinak egy erdő-határolta mellékvölgyében élek, s független vagyok, újból összeforrtam a természettel. De élményeim között sok régi is van: a gyermekévek, s az ifjúkor emlékei. Harminc-harmincöt találkozásról van szó. Talán ez lesz a csoport címe: Találkozásom a medvével és más állatokkal. Ezt a sorozatot akkor is megírom, ha öt unokámon kívül nem lesz más olvasóközönsége.

Aprily Lajos