Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-16 / 270. szám

i960. NOVEMBER 16. SZERDA "t/6i*Í«d 5-4 s/’&er „titka" « Ceglédi Cipőgyárban Az egykori magánkisüzem a Cipőipari Egyesülés telephe­lyeként kezdett dolgozni 1949t ben. Akkor még mindössze harminc ember dolgozott itt, ! sói és férficipőket készítettek i Akkor még csak 20 ezer pár j készült, összesen egymillió 200 ezer forint értékben. A követ­kező évben a női cipők mellett a munkaigényesebb gyermek­cipőket is elkezdték gyártani. A létszám héttel nőtt, a terme­lés 10 ezer 200 párral. 1951-ben már csak gyerek­cipőt készítettek, 32 ember összesen 38 ezer 900 párat csi­nált abban az esztendőben. A következő év ismét jelen­tős fejlődést hozott, önállóvá vált az üzem. belső felépítését átszervezték. Szinte 'hihetetlen, hogy csupán ilyen adminiszt­ratív jellegű intézkedés követ­keztében 1952-ben 38 emberrel már 50 ezer pár cipót készítettek. A belkereskedelemnek egyre több gyermekcipőre volt szük­sége, ezért 1954 végén csaknem kétmilliós hitelt adott a cipő­gyárnak, hogy növelhesse a termelést. Ebből a pénzből „szalagosították” a gyártást, átcsoportosították a gépeket. Százezer párra futott fel a termelés. Az ezt követő eszten­dőkben 4, 8, 10 ezer párral nőtt a termelés, nagyjából a létszám növekedésével párhu­zamosan. Nagyobb, 18 ezer páros emelkedés 1958-ban kö­vetkezett be, ekkor a felsőrész­gyártást is „szalagosították”. Ez az intézkedés főként a következő évben éreztette ha­tását. több mint 37 ezer párás növekedést eredményezett. Az idén csupán hétezer párral lehetett többet tervezni, mert ez a kis üzem „túlnőtte” ön­magát. Ennek ellenére a dol­Havonta 2000 forint körül ke­resek. Szívesen csinálom ezt a munkát. 1923 óta dolgozom a szakmában. Tudom értékel­ni a különbséget. Most géppel dolgozunk. Igaz, hogy gyor­sabban megy a gép, mint an­nak idején a kéz, dehát a gé­pet is meg kell szeretni, meg kell ismerni. Én például már többször szétszedtem és össze­raktam a sajátomat. Jól meg­ismertem, most már akárhol van a hiba, tudom, hogyan kell kijavítani. — így aztán, mi ketten együtt — mondja és megsímo- gatja a varrógépet — naponta ötszáz párra is felvarrjuk a talpat. Danka Károly is azt mondja, megtalálja a számítását a gyárban. Amikor a zsúfolt­ságról és a termelés telítettsé­géről esik szó, ezeket mondja: — Igaz, hogy így már alig­ha tudunk előbbre menni, de ha két műszak dolgozna, a dupláját is el lehetne készíte­ni a mostani mennyiségnek. Valamennyiük kívánságát fejezi ki következő szavaival: — Persze, ideje lenne már új üzemépületet építeni. Nem járna rosszul az ország, mert bejönne az ára. Tudomásunk szerint a me­gyei tanács és a tervhivatal már tárgyalnak ebben az ügy­ben, de döntés még nem szü­letett. Asszonyok is szép számban dolgoznak a gyárban. Ök is nagyon ügyesek. Habony Fe- rencnéről, aki — ahogyan a gyárban mondják — utánpu- colást végez, a következőket hallottuk: — Ha nincs bent, két-há- I rom ember tudja csak elvé­gezni azt a munkát, amit ő egyedül megcsinál. Ő pedig azt mondja: — Nem boszorkányság ez, csak jól be kell osztani és ki kell használni az időt. Más­ként én sem tudnék naponta 700—750 pár cipőt utánaigazí­tani. Megmondom őszintén, én nagyon szeretem a pénzt ás ha többet dolgozom, több fizetést kapok. Nyerges Pálné 1951-ben, amikor a gyárba került, 16 éves kislány volt. Ma gyer­mekes anya. A gyárban pe­dig felsőrészeket szab. Azt mondják róla; annak ellenére, hogy betanított munkás, dol­gozik olyan jól, mint a szak­munkások. A kérdésre, hogy mi jó munkájának titka, így válaszol: — Reggel, amikor bejövök, mindjárt elkezdem a munkát. Napközben sem megyek el ide-oda beszélgetni. Munka­idő alatt a munka ideje van, a beszélgetést az ebédszünetre és a munka utánra halasztóm. — Hogy szeretem a rendet és a szép munkát? — kérdez vissza a kérdésre. — Ez csak természetes. Otthon is rendet tartok, a lehető legjobban el­látom a családot. Itt sem le­het másként csinálni. Kell-e a megszólaltatott négy ember szavainál világo­sabb magyarázata a Ceglédi Cipőgyár kitűnő eredményei­nek? Farkas István gozók terven felül még négyezer pár gyermekcipő elkészítését vállalták. Azt mondják, hogy az év végéig mind meglesz, de lehet, hogy még több is. Ha az itt vázolt eredmények titkát kutatjuk és megpróbá­lunk feleletet kapni arra a kérdésre, hogy miért keresik az üzletekben a ceglédi gyer­mekcipőket, elég bepillantani a műhelyekbe. Gép gép hátán. Alig férnek el mellettük az emberek. Zsú­foltság mindenütt. Ilyen kö­rülmények között nehéz ren­det tartani, itt mégis rend van, mert ha nem lenne, egész egyszerűen nem tudnának dol­gozni. Mindenki szorgalmasan vég­zi a dolgát. Danka Károly és Panyik János olyan gyorsan kezelik a talpvarrógépet, hogy nehéz követni kezük moz­gását. Panyik János, aki elpana­szolta, hogy fiatal segéd ko­rában a harmincas években egy kismesternél négyévi bére veszett el. mert az illető tönkrement, most így beszél: — Nem panaszkodhatom. Az Aurórától a Baltikáig Ekét a kardokból ♦ 43 év története pergő képekben * Eredeti híradó felvételek Leninről Új dokumentumfilm készült Ekét a kardokból — cím­mel érdekes dokumentum- filmet állított össze munka­társaival Bokor László, a Bu­dapest Filmstúdió rendezője. Az Auróra cirkáló ágyúinak eldördü lésétől, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom kitörésétől gyorsan per­gő képekben, mintegy dióhéj­ban mutatják be az elmúlt 43 év történetét. Az alkotók több mint 10 000 méter kora­beli híradót, dokumentum­filmet néztek végig, s ezek­ből válogatták ki azokat a részeket, amelyek helyet kaptak az újdonságban. Ere­deti felvételeket mutatnak be Leninről, láthatjuk a Szov- jet-Oroszország elleni inter­venció egyes epizódjait, a spanyol szabadságharc hő­seit, a Genfben ülésező nép­szövetséget, felidézik a fa­sizmus hatalomra jutásának napjait, s néhány képben fel­villantják Hitler főhadiszál­lását, azt a boszorkánykony­hát, ahol kifőzték a szörnyű második világháború tervét. Végigkísérik az elmúlt 15 év történetének jelentősebb ese­ményeit is, egészen a Baltika tengerjáró emlékezetes út­jáig, amikor a hajó fedélze­tén New Yorkba érkeztek a szocialista országok vezetői. A 20 perces dokumentum­film. amely megrázó vád­irat a háború ellen, a béke nagyszerű napjainak kedves képeivel fejeződik be. Az Ekét a kardokból című dokumentumfilmet a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 43. évfordulója alkal­mából bemutatta a televízió, s a tervek szerint hamarosan műsorra tűzik a filmszínhá­zakban is. (MTI) Erősödnek, fejlődnek a megyei ifjúsági szövetkezetek Ebben az évben újabb kor­osztállyal gyarapodott a ter­melőszövetkezeti mozgalom. A falvak és községek legfia­talabb lakói, az iskolások országszerte egymás után alakították meg közös gaz­daságaikat tanítók; tanárok vezetésével. A Pest megyei tanulóifjúság is lelkesen vesz részt a közös gazdálko­dás megismerésében. Jelen­leg már 31 ifjúsági szövetke­zet működik a megye 29 községében. Abonyban és Al- bertirsán kettő is van, s most van alakulóban a gim­názium diákjaiból. Közei 900, főként általá­nos iskolai tanuló, 62.5 hol­dat művel a „testvér” tsz-ek, állami gazdaságok, gépállo­mások és földművesszövet­kezetek támogatásával. Ve­tőmagot és gépi segítséget kapnak tőLük, de az ifjú szövetkezeti gazdák máris ar­ra törekednek, hogy minél önállóbbak legyenek. Az első évi terméshozamból szárma­zó jövedelem egy részét be­ruházásra fordítják. A per­báliak már első gazdasági évűikben olyan eredménye­sen dolgoztak, hogy saját erőből telepítették 1000 négyszögöles gyümölcsösüket, amely az aszályos nyár elle­nére 98 százalékban meg­fogant. A jövő évben 600 négyszögölön málnát is ter­mesztenek majd. A gombai iskolások, a helyi termelő- szövetkf^jttől kapott vető- magkölcsönt borsószedéssel törlesztették le. Jövedelmük II ezer forintra rúg, amely­nek 15 százalékát közös alap­ra tartalékolják. Itt az egy munkaegységre eső osztalék 21 forint. A falvak legfiatalabb „gaz­dái” főként burgonyát, cu­korrépát, lucernát, kukori­cát és zöldségfélét termesz­tenek, a kiskunlacháziaknak már öntözéses kertészetük is van. Emellett mindenütt rendkívül közkedvelt a nyúl- tenyésztés. Vámos mi kólán jö­vőre méhészetet létesítenek. A tantestület és a szülői munkaközösségek lelkesen segítik a tanulók szővetke- zési mozgalmát. A közös gazdálkodásban részvevő gye­rekek magaviseleté javult, erősödik bennük a köteles­ségérzet. Jobban is tanulnak, mert alapszabályuk szerint a visszaesés kizárási ok a szövetkezetből. A gyakorlati gazdálkodás nem csupán me­zőgazdasági ismereteiket bő­víti, hanem egyúttal arra is alkalmas, hogy már egészen fiatalon megszeressék faluju­kat, ne vágyódjanak el on­nan. — d — ÁRAMINGADOZÁSOK A veresegyházi áram­szolgáltatás igen szeszélyes. A 220 Volt helyett napköz­ben néha 230—250-et mé­rünk, de este a 180-at sem éri el. Morognak a rádiók, sötétek a televíziók, szinte lehetetlen a mosás-vasalás. Villanygépeink, motorjaink tönkremennek. Amikor meg a mozi is vetít, gyász­ba borulnak az égők. Veresegyházi áramfogyasztó Nagy sikerű kiállítás Közel kétezer látogatója volt a Ráckevén megtartott légoltalmi kiállításnak, amely­nek keretén belül filmvetíté­sekkel egybekapcsolva kerül­tek bemutatásra a hagyomá­nyos és modern légelhárító fegyverek, eszközök. A kiál­lítás sikerét, emberekbe gya­korolt hatását bizonyítják a vendégkönyvbe írt megjegyzé­sek. Például az egyik novem­ber 9-i bejegyzés: „Pollák Ica, Pollák Béla, Pollák Laci test­vérek”. Csak ennyi, de mind a három gyerek érzi a család, a közösség, az együvé tartozás erejét, s mindegyik tudja, ezt szakítanák szét azok, akik újabb háborúba szeretnék ta­szítani az emberiséget. Bíró Gábor Ráckeve A lakosság szolgálatában ? Tűzhelyemet szerettem volna megjavíttatni a helyi ktsz laka­tosműhelyében. A nyáron többször érdeklődtem, mi­kor csinálják meg, de valami­lyen kifogással hónapokon ke­resztül elutasítot­tak. Mikor az idő hidegebbre for­dult, XI. S-án új­ra elmentem, ér­deklődni. Ekkor azt mondták, hoz­zam be a tűzhe­lyet. Igaz, hogy aki megjavítja, szabadságon van, de valahogy sort kerítenek rá. Más­nak be is szállí­tottam, amikor egy általam még nem ismert em­ber magából ki­kelve kiáltozott velem, vigyem vissza, mert ne­kik ilyen javítá­sokra sem helyük, sem idejük nincs. Azt elhiszem, hogy a javító vál­lalatnak joga van egy munkát nem elvállalni, de ah­hoz nincs joga, hogy bolondot csináljanak az ügyfélből és feles­leges kiadásokba verjék. Az oda- szállításért is fi­zetnem kellett. Tudom azt is, hogy a ktsz job­ban „jön ki”, ha szériamunkát vál­lal, de akkor írják ki. hogy gyárrá alakultak, s ne az legyen a bejárati táblán: kisipari termelőszövetke­zet a lakosság szolgálatában. Tóth József Vecsés, Nap u. 10 Jogosan? 77 éves öregasszony vagyok, nyugdíjból éldegélek. Hét hold földem volt, azt beadtam a tsz-be. Egy hold háztájit kapok, de azt sem magam mű­velem, fizetek érte. Panaszom az, hogy még a múlt évben befizettettek velem 210 fo­rint földmérési díjat. Ezt, mivel nem használták fel, vissza kellett volna kap­nom. A pénzügyi osztály azonban levonta adó fejében, holott adótartozásom nem volt. Én a XI. 15-ig esedékes 180 forintos adómat már VIL 30-án véglegesen rendeztem; Számítottam erre a pénzre, s levonása nagyon érzékenyen érint. Azt hiszem, arra sen­kit se lehet kötelezni, hogy előre fizessen. Kiss Sándorné Nagykőrös, Kecske u. 7. ★ Az 1-es számú Kőfejtő Vállalatnál nemcsak jól dol­goznak, de ta­nulnak is a mun­kások. Bassó Pé­ter és Lestyák István elgondo­lásai alapján a helybeli általános iskola igazgatója és egyik tanárja foglalkozik azzal a 15 dolgozóval, aki továbbtanu­lásra jelentkezett. Tízen vesznek részt a körzeti or vos által tartott elsősegélynyújtá­si tanfolyamon. Az érdeklődésre jellemző, hogy a nehéz-napi mun­ka után is vala­mennyien ponto­san megjelennek, senki sem mu­lasztott. Fogarasi Jenő Üröm KÉT EGYÜTTES TALÁLKOZÓJA Olvasónknak azt javasoljuk, forduljon részletesen megírt panaszával és adóívével köz­vetlenül a megyei tanácshoz, ahol bejelentését felülvizsgál­ják. __Fedjék már 1c! ' Kenderes-tél épülésén van egy szennyvízderítő. Ennek fedele nincs szabályszerűen védőráccsal ellátva. Nem egy baleset történt már emiatt, játszás közben a gyerekek be­lecsúsztak stb. Több alkalom­mal kérte a környék lakos­sága, a derítőt hozzák rendbe, lássák el a megfelelő tetővel. Most az újság útján is kérjük a mielőbbi intézkedést. Érdekes találkozóra került sor Jászkarajenőn. A műve­lődési ház kultűrcsoportja ven­dégül látta a Fővárosi Vil­lamosvasút Egri Ferenc fér­fikarát. Nagysikerű előadói estjükön Brahms, Verdi, Ko­dály számokkal gyönyörköd­tették a hallgatóságot. Utá­nuk a helyiek bemutatójára került sor, Király Dezső „Egy falat boldogság” című zenés, táncos vígjátékát, Szrimák Mihályné rendezésében ját­szották. Az előadás után közvetlen, meleg hangú ba- rátkozás alakult ki az ének­kar és a kultúrcsoport tagjai között. Reggelig tartott az összejövetel, s a résztvevők sok szívderítő élménnyel gazdagabban váltak el egy­mástól. Podmaniczky István Jászkar a Jenő Köszönjük! Ezúton szeretnénk köszöne­tét mondani azért a két hét nyaralásért, amelyet az épí­tőipari dolgozók üdülőjében, Leányfalun töltöttünk fele­ségemmel együtt. Családi kö­rülményekből kifolyólag már évek óta nem mehettünk sza­badságunk alatt sehová. Vég­re, az idén sikerült. Megval­lom őszintén, egy kicsit csa­lódtunk, amikor a beutalón Leányfalut olvastuk. Nem is­mertük ezt a tájat, s nem is sokra tartottuk. Annál na­gyobb volt a meglepetésünk, amikor megérkeztünk, s lát­tuk a festőién szép Dunaka­nyart, kirándultunk Viseg- rádra stb. Külön elismerés illeti az üdülőt, ahol olyan szeretettel, családias meleg­séggel vettek körül bennünket, amit sehol másutt nem tapasz­taltunk. Kiss Mihály Nagykőrös Benkó Sándor tanácstag, Piliscsaba Sokak kérése Csepelről szeptember 1-től MA VAUT-járatot indítottak Tökölig. Ennek valamennyi érdekelt nagyon megörült. Ko­moly időmegtakarítás, mert így fél óra alatt a Boráros té­ren vagyunk. Különösen mi, dolgozó anyák fogadtuk nagy örömmel ezt az intézkedést, akiknek reggel fél órai plusz idő nagyon sokat jelent. Kéré­sünk az volna, a lakótelepről hét órakor induló buszt öl perccel korábban indítsák, hogy a 7.20-as HÉV-et elérjük. Jelenleg, ha csak egy percet is késik a busz, a járatot mai- nem érjük el, így munkahe­lyünkre sem érünk be 8 órára. Molnár Antalné Szigetszentmiklós, Attila-telep Száz úítörö a Lorántffy Zsuzsanna leány és a II. Rákóczi Ferenc fiú­csapat tagjaiból — termelő­Kisdobosok Egyre jobban növekszik azok­nak a gyerme­keknek a száma, akik kisdobosok lesznek. Nehézke­sen indult, ma már a szülők nagy többsége fel­ismerte, hogy a kisdobos névnek, a kék nyakkendő viselésének ko­moly jelentősége van. A vecsési központi iskola csapatainál erős a szervezeti élet, van eszményké­szabadságukért küzdő népek hős fiataljai — akik mindig bátrak, ügyesek és szol­gálatkészek vol­tak. A gyerekek itt ismereteiket szórakozva, játsz­va bővítik. Már nagyban készül­nek a Télapó ün­nepségre, amikor elért eredményeik alapján felvarr- hatják egyenruhá­jukra az első csillagot. Perger Ágoston Vecsés szövetkezetét alapított a múlt év őszén Abonyban. Két ka- tasztrális holdon kezdték meg a gazdálkodást Szalai Lajos tanító-elnök vezetésével. Ku­koricát. burgonyát, zöldbor­sót, mákot és herét termesz­tettek, sőt, gyümölcsöt is tele­pítettek. A gépállomás és a Kossuth Tsz látta el őket gépekkel, szerszámokkal, a földművesszövetkezet pedig a pénzüket kezeli. Nem kisebb összegről van szó, mint 37 ezer forintról. Ennyit árultak a termésből. A közös vagyon­ból mintegy 10—12 ezer' fo­rintért vetőmagot és különbö­ző felszereléseket vásárolnak, a többit pedig munkaegységre osztják ki. A számítások sze­rint 10,15 forint lesz egy mun­kaegység értéke. A legjobban kereső „úttörő-gazda” Seres Lajos és Varga Dénes volt. Dékány Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom