Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-20 / 274. szám

1900. NOVEMBER 20. VASÄRNAP A Noszty fiú esete Tóth KÖNYVESPO LC VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' XXXXXXXXXXXVVvXXXXXXXXNXXXXXXX' cvxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx* tért éppen napjainkban került a figyelem középpontjába, nem sok esztendeje annak, hogy például a könyv egyik szerep­lőjének, az Aranypartról szár­mazó fiatal négernek hazája önálló, független állam lett. Nemcsak a kegyelet segítet­te hát napvilágra a könyvet, nem az irodalomtörténeti érde­kesség, hanem elsősorban a ma is aktuális, élő mondanivaló. Az ötszínű ember — jelkép. Az emberiség, a másbőrű, más­nyelvű, mégis egy cél felé tö­rekvő emberiség jelképe. A könyv hősei a világ más-más országában, városában élnek, távol egymástól, s ha a könyv lapjain sorsuk össze is hozza őket, lényegében mégis -külön- külön, a maguk harcát megvív­va jutnak az egyforma és egyedül helyes következtetés­re: a marxizmus az az eszme, amely kulcsa a szabadság, a .függetlenség elnyerésének. Mindez természetesen művé­szi eszközökkel megjelenítve, izgalmas cselekmények soroza­tában pereg a könyv lapjain, mindaddig, míg a végkifejlés el nem következik. Bár a könyvben itt-ott helyenként megérezni a harminc évvel ez­előtti helyzet alapján alkotó t véleményt, mégis: egészében nagyon szép, érdekes, tanulsá­gos olvasmány. (Magvető Könyvkiadó.) (m) Mende könyve nem mentes stí­lusában az amerikai irodalom­ban mindjobban eluralkodó szlengtől, s bár könyvét tíz esztendeje írta, már akkor ;s derekasan alkalmazta az ép­pen, hogy nyomdafestéket tű­rő jelzőket. (Európa Könyv­kiadó.) Szántó György: AZ ÖTSZÍNŰ EMBER A neves, irodalmi sikerek­ben gazdag író érdekes könyv­vel jelentkezett. Olyan könyv­vel, amely több, mint három évtizede kész, s mégis: csak most kerül az olvasó elé. Az, hogy a könyv csak most látott napvilágot, nem véletlen. Nem véletlen, mert az író nem ki­sebbet mert kimondani köny­vében, mind azt, hogy embe­rek, az öt embertípust jelké­pező emberek megtalálják a szabadság, az emberi élet biz­tos kulcsát, a harc elméleti alapját, a „kollektív eszmét“, a marxizmust. Magyarországon annak ide­jén — érthető —minden könyvkiadó elutasította a kéz­iratot. Majdnem megjelent külföldön, de a sorozat, ahol napvilágot látott volna, anya­gi nehézségek miatt megszűnt. Most végre az olvasó kezébe kerül. Három évtized múlt el, s a könyv, annak mondandója ma is élő, aktuális. A külön­böző emberek, népek harca a szabadságért, az emberebb éle­jRobert Mende: \ BROOKLYNI BÁTRAK ^ Érdekes, bonyolult problé- í mát feszegető könyv ez, még í akkor is, ha nemegyszer gon- ^ dolatmenetével, írói elemző ^ módszerével nem értünk egye’. ^ Bár Amerikában nem divat a ^ múltba visszanyúlni, Mende ^ az 1930-as esztendők elejére ^ nyúl vissza könyvében. Ezek ^ az esztendők a gazdasági dep- ^ resszió évei, az emberek feje £ felett ott kísért a munkanél- $í küliség, a holnaptól való féle- £ lem. s mindezzel együtt járnak ? a kísérőjelenségek, az alkohol- ^ izmus, a bűnözés. Mégis: a kül- ^ városok világában nemcsak ^ bűn, s nemcsak elvetendő ié- tezik. A nehézségek edzetteb- ^ bé, bátrabbá teszik az embere- ^ két, harcra, ellenállásra ösz- ^ tönzik őket. Mende nemcsak ^ perifériális alakokat mutat be ^ könyvében — habár azokkal ^ is találkozunk szép számmal ^—, hanem vérbő, élettel teli £ munkásalakokat is, akik sztráj- ? kolnak, vívják a maguk nehéz, ^ mindennapi harcát, s akik eb- ben a harcban válnak maga- á sabb értékű, erkölcsű ember- \\ re. £ Hozzá kell tennünk azonban, ^ hogy Mende ábrázolásmódja ^ nem mentes naivitástól, némi ^ szentimentalizmustól. mond- ^ hatnánk úgy is, hogy a nesz­ig talgiától. Kissé úgy mutatja be j a harmincas évek Amerikáját, '/ mint a „régi jó világot“, amely- | hez képest a mai Amerika sok- £ kai mélyebbre süllyedt. Az; g igazság persze nem ez. Hiszen; fa harmincas évek Amerikája-; í ban az erkölcsök, a társadalmi • íviszonyok ugyanúgy kapitális-; f ta erkölcsök és viszonyok vol-: f tak. mint ma, alapvetően tehát: á nem sok változott. De hogy: ^változott, azt éppen mi tudjuk a legjobban, éppen az íróval: ^szemben, aki olykor nagyon is ^egyszerűsíti, elnagyolja a bo­nyolult és naigyon szerteágazó ^ folyamatokat. ^ Mende könyve ma már .'é- ^ nyegében történelem. Bár sok ^ megállapításával, nézőpontjá- ^ nak nem egy beállításával nem g értünk s nem is érthetünk g egyet, könyve mégis érdekes g olvasmány, mert — hibáitól g eltekintve — lehetőséget nyújt f a harmincas évek Amerikájá- ^ nak ellentmondásoktól terhes ^világának megismerésére. A szentendrei Venus kallédása j rpolán különösen hangzik a \ cím, de így igaz. A \ szentendrei Venus — Szamosi '/ Soós Vilmos szobrászművész \ alkotása — kalandos utat \ járt be addig, míg újra fel- ^ éledt. \ Ezt a szobrot mintegy £ negyven évvel ezelőtt min- \ tázta várbazárt műtermében ^ Szamosi Soós Vilmos. A fi- % nőm márványtorzó gipsz má- sa annyira megtetszett ak- jí kor egy fiatal festöművész- £ nek, Onódi Bélának, hogy % három olajfestményével el- g cserélte a szobrot a szob- t rosszal. Nem is volt semmi jg baj egészen addig, amíg az g új tulajdonos meg nem nő- $ sült. A felesége — ki tudja ^ már miért — idegennek g érezte a szobrot a lakásban. $ így egy s?ép napon a szo- $ bor ismét gazdát cserélt. g Pánisz István birtokába ke- í rült, aki agglegény lévén, | büszkén lakott a csodálatos csodája! — amikor megnő­sült, asszonya olyannyira megbarátkozott Venus-szal, hogy semmi pénzért nem tette volna ki a lakásából. Már-már úgy tűnt, a szo­bor végülis megállapodik, de akkor közbeszólt a háború. Keresők Ferencet behívták katonának — ott is halt meg valahol — a szobor pedig garázda német katonák cél­táblájává vált. Az özvegy — férjhezment, majd új lakásba költözött, a régi ház pincéjében hosszú ideig csak a szétlőtt Venus maradt. öreg szobrászbarátam gyak­ran emlegette előttem talán egyik legkedvesebb szobrát, amely boldog ifjúságát idéz­te benne. így szántam rá ma­gam egy szép napon, hogy felkutatom az elveszettnek hitt szobrot. Szamosi Soós Vilmos azonban csak any- nyit tudott róla, hogy vala­mikor Onódi Bélával cserél­te el.. Onódi Béla Pánisz Pis­tára hivatkozott, ő pedig már vagy tizenöt esztendeje nem szentendrei lakos. Nem­régiben — hazatévedt vé­letlenül — mégis összeakad­tam vele, s tőle tudtam meg a harmadik gazda nevét. Szó, ami szó, végül is rábukkan­tam Venus — darabjaira. 1960. szeptember 22-én, Szamosi Soós Vilmos bátyám születése napján, háromszori fordulóval a vállamon fuva­roztam haza Venus földi ma­radványait. Kimondhatatlan volt az öröm még így is, s az idős mester nem nyugo­dott addig, míg újra nem mintázta a hiányzó darabo­kat. Az akttorzó újjászüle­tett, hirdetve a szépség, az alkotás diadalát az elmúlás felett. S az újjászületett szobor új vándorúiba kezdett. Nevem napjára emlékül lcap- tam, hogy díszítse agglegény- tanyámat. Arra már nem is gondolok, mi lesz, ha egy­szer a sors szeszélye folytán én is megnősülök... Minden­esetre tisztes helyre továb­bítom majd: a szentendrei múzeumba. Hacsak addig — de szép is lenne! — márvány­ba nem faragják, hogy örök időkig hirdesse mestere mű­vészetét. Szánthó Imre : szépségű Venus-szal egy fe­dél alatt. Csakhogy az élet gyakran ismétli önmagát. Egy napon Pánisz István is felhagyott agglegény-életével, : s mint az már egyszer meg- \ történt, az asszony nem szí- : vesen vette a szoborbaöntött i „vetélytársat i a szobor vándorolt to~ i ^ vább és Keresők Fe­renc szentendrei portájára 1 került. Ezúttal — csodák­gubbasztott. A szürke ’farkas nem értette a madár komor, beteges némaságát. A követ­kező pillanatban meglátta a széttépett birka maradvá­nyait: a hasát feltépték, a belsejét széthordták a szarkák, a feje kivájt, üres szemgöd­reivel félregurult, széttépett gyapja az egész tisztást bete­rítette. Túloldalt, a bokrok közt elnyúlva, mozdulatlanul feküdt a nagy vörös farkas. Hosszú pofáját a hóba fúrta, és lábait valahogy különösen húzta be maga alá. Távolabb a nőstény háta sárgállott... A szürke farkas felborzolt szőrrel, behúzott farokkal, dermedten nézte mindezt. Később hátracsapta a fülét, s visszább húzódott, majd féle­lemtől reszketve, az irtáson keresztül eliramodott, vissza sem nézett... Alkonyodott. ^ sötét hó­---------------------- felhőkben a f ák komor, mozdulatlan csú­csa még feketébbnek tetszett. A szarkák és a szajkók né­mán gubbasztottak a bokro­kon. Tollúk felborzolódott, fejüket lehajtották, mintha aludni készülnének... Időn­ként valamelyik megszólalt, mintha a többieknek mondo­gatná: bátorság, bátorság! Re­kedt karicsolása azonban ha­mar elnémult. Mintegy cso­dálkozva bólogatott, és lezu­hant a fáról... Ezen a sötét, néma éjszakán a szürke farkas kis kutyafejét a hóval terhes égre emelte, s panaszosan vonított. Vonítása tompán és magányosan hang­zott. Egyetlen hang sem vá­laszolt rá. Sőt, még a vissz­hang is hallgatott, mintha maguk a hegyek is megsüke- tültek volna e jeges éjszaká­ban. A szajkók rikácsolása foly­ton erősödött — hol vidáman, mintha gazdag lakomáról ér­kezne, hol rekedten, nyugta­lanul és vészjóslóan. Elindult a völgy felé. Mi­kor beért az erdőbe, a fák fölött néhány szarka röpült el, szárnyuk suhogott a hideg levegőben. Világos volt, hogy valamilyen dög körül gyüle­keznek. A szürke farkas leért a Pa­------------------------- takhoz, r átalált a lónyomokra. Ahogy az úthoz ért, orrát frissen nyúzott birka szaga csapta meg. Az ösvényszerű, széles barázdából jött, melyet a lo­vasok hagytak maguk után a havon. A birkaszag megvadította. Felélénkült, csurgóit a nyála, nagy, vörös nyelvével a szá­ját nyalta. Mohón rohant a tisztás felé, de néhány lépés után felbor­zolt szőrrel állt meg. A nagy, vörös farkas és a nőstény nyomára akadt. Most értette meg, hogy miért rikácsoltak oly nyugtalanul a szajkók. A két társa itt járt a közel­ben. Fülelve, izgalomtól fénylő szemmel, óvatosan indult el az irtás felé. A sűrű, sötét gallyakon keresztül is látta, hogy a tisztás közepén, a le­taposott és megsárgult havon széttépve hever valami. A környező bokrok tetején egy sereg szajkó és szarka gubbasztott. A nőstény és társa sehol sem látszott. Óvatos léptekkel kilopako­dott az erdőből, és megdöb­benve tekintett szét a tisztá­son. Az egyik borókafenyő tetején egy szajkó ült. Meg­látta őt, de nem rikoltott. Felborzolt toliakkal némán RÖVIDESEN nálunk is be­mutatásra kerül a Schiller drámája nyomán készült Ár­mány és szerelem című NDK- film. Iáit, az asszonyok és a gyer­mekek szenvedéseit mutatja be. Az Olaszország náci megszállása alatt játszódó film főszereplői Lilly Pal­mer, Sylvia Syms és Albert Lieven. VADÁLLAT A CSAPDÁ­BAN annak a filmnek a cí­me, melynek elkészítésére egy argentin filmvállalat Andrzej Munkát, a kiváló lengyel rendezőt kérte fel. Az Adolf Eichmannról szóló film forgatókönyvének átta­nulmányozása után a rende­ző Argentínába utazik s még ez év decemberében megkez­di a munkát. GALINA NYIKOLAJEVA Útközben című filmjének fel­vételei közben hirtelen cl- húnyt Argyenkó, a kiváló rendező, aki rendkívüli te­hetségű, sokoldalú művész volt. Mint újságíró és szín­házi rendező is nagy népsze­rűségre tett szert; a Halhatat­lan gamizon című film sike­re is az ő nevéhez fűződik. FILM KÉSZÜLT a dán nép náciellenes harcairól. Az Utolsó tél című filmet Ed- vifi Tirnrot fiatal dán ren­dező készítette. A kritika melegen üdvözölte az ellenál­lási mozgalomnak emléket állító kitűnő filmet. BÉCSBEN bemutatták Ralp Thomas A szívek összeeskü­vése című angol filmballa- dáját, amely az elmúlt vi­lágháború legszömyűbb olda­széltek, de a hó olyan erősen ropogott a lovak lábai alatt, hogy megijesztette a farkast. El akart szaladni, de szemét nem tudta levenni a hóban gázoló lovakról. Izgatottan nézte a közelgő állatokat, és testét kellemes érzés töltötte el. Az emberek a völgy szélén megálltak. Néhány percig be­szélgettek, majd lovaikat egye­nesen az alacsony erdővel sze­gélyezett, kis tisztás felé for­dították. Ekkor észrevette, hogy az egyik ló nyergéhez kötve vonszol valamit maga után. Ösztöne azt súgta, hogy ez valamilyen csalétek. Fenn, a kis tisztáson az em­berek egy pillanatra megáll­tak, majd megfordították lo­vaikat és szótlanul távoztak, de nyomukban, a letaposott hó tetején egy felismerhetetlen fekete tárgy maradt. Sokáig egy helyben állt. Sze­rette volna megtudni, mi fek­szik a tisztáson. Le akart sza­ladni a völgybe, hogy megsza­golja a lónyomokat és megnéz­ze, vajon az emberek nem fe- íejtettek-e valamilyen enniva­lót az útszélen. Tapasztalatból iudta. hogy ahol emberek jár­nak, ott mindig lehet valami ételhulladékot találni. A lova­sok mozgásában, gyors és szói­ban távozásában azonban volt 'alami gyanús. Néhányszor beleszagolt a le­vegőbe, de mivel semmilyen szagot sem érzett, lehajtotta fejét és egy ritkás bükkerdőn keresztül ellenkező irányba in­dult. Szimatolt, jobbra-balra kószált, mint egy vadászkutya. Végül felugrasztott egy nyu- lat. utánaeredt és elfelejtette a lovasokat. De délután, amikor az éhség elviselhetetlenül gyötörte és visszatért a bükkösbe egeret fogni, a völgyből szarkacsör­gést és szájkóriká tolást ho­zott, feléje a szél. Megállt a fülelt. fiú esete Tóth Marival be­csületesen megadja, amit a címben is ígér, a dzsentri-fiú és a kifli-királykisasszony szerelmi története valóban szemünk előtt játszódik. De a szerelmi történet mellett vajmi kevés rész jut annak a szövevényes társadalomrajz­nak és kritikának, ami a kri­tikai realista Mikszáthnak ezt a könyvét legjobb regényei sorába emeli. Itt érkezünk el ismét a re­gényből készített filmek ál­landóan ismétlődő kérdéséhez, hogy egyáltalán lehet-e re­gényből filmet készíteni? Le­het-e úgy összeegyeztetni az illető regény és a film műfaji sajátosságait, hogy ebből a házasságból mindkét fél szá­mára egyaránt édes, magáé­nak tartott gyerek születhes- sék? Nem új ez a kérdés s így a válasz sem: minden a helyes válogatáson múlik, a fontos események sűrítésének és filmszalagra vételének „ho- gyan”-ján. Valószínűleg itt kell keresnünk a hibát, amiért Mikszáth Kálmán re­gényéből kellemes könyvis­mertetés lett• a mozivásznon. Megnézzük a filmet és mint­ha csak a kötet borítólapján levő szöveget olvastuk volna el, a kiadó ajánlását, amiből STC>vX\N>^XX\.XXXXXXX\XX'í\NXXXXV\.XXXXXXX\NNW Meleg testét társai széttéptél és felfalták. Az éliséCT csillapítása utár —í-----—Ü—a falka vad üvöl­t ésbe fogott. Először a nagy rőt színű farkas, a vezér vo­nított fel. Lehajtotta hatalmai fejét, behúzta a farkát és mélj torokhangon üvölteni kezdett Hangja a hegyek jeges néma­ságában fokozatosan emelke­dett. Utána a nőstény vékonj vonítása hangzott fel. Égrí emelt fejjel, magas, panaszos hangon ordított. Üvöltésénél rezgő visszhangja messze száll a hegyek közt. A szürke velük üvöltött míg a í'aika szét nem széledt. Ek­kor visszafordult a völgy felé. Bejárta a hegy lábánál elte­rülő mezőket, majd átfutott £ déli lejtőkre, ahol a hó véko­nyabb volt. A magára maradi öreg farkas is nekivágott a me­zőnek. Csak a nőstény kószál! tovább a nagy, rőt farkassal £ hegyek közt. A hideg, tiszt£ éjszakákon a szürke hallotté távoli üvöltésüket. Fejét £ hang felé fordította és ő is be- leüvöltött az éjszakába. Éjjel és nappal kószált £ hallgatag erdőkben, vagy alud a nagy, sárga szikla tövében Erről a magas, de szálvédet' helyről nézte a hófújta dom­bokkal tarkított síkságot és £ finom, ködszerű, kék füstber rejtőző falvakat. Az éhség ha Iáira kínozta. Csak kifinomul • szimata segítségével talált né­ha valami ennivalót. Egy borús reggel, amika füstös ezüst színt öltött, : szürke farkas emberi hango és lóprüszkölést hallott. A han gok a völgy mélyéről jöttek ahol a kivágott fatörzsek, min elejtett medvék feketéllettek Fülét hegyezve óvatosan eiin dúlt a völgy felé. Lenn, a zúgó patak melleti két lovas tűnt fel. Halkan be reprodukció. Amit ábrázol EL és ahogy ábrázolja ugyanaz, mint az eredeti kép, de hiányzik a színeknek az az árnyalata és melegsége, ami az igazi festményt utol­érhetetlen műalkotássá teszi — ezzel az érzéssel lép ki a moziból a néző a Mikszáth Kálmán regényéből készített film vetítése után. A Noszty­megtudjuk, mi történik a könyv lapjain a szerepelőkkel. Felkelti a kíváncsiságot az emberek iránt, de korántsem elégíti ki — akkor nem ol­vasnánk el a könyvet. Ezt teszi a film is. Figurái jól is­mert világban élnek, de szo­báikból hiányzik a kor igazi levegője, beszélnek, de sza­vaikból hiányzik a meggyő­ződés és az igazi érzelem, azt tudjuk meg, hogy mit csinál­nak, de azt nem, hogy milye­nek. Hiába próbálják feled­tetni ezt a színészek... M ikszáth Kálmán regényét Thurzó Gábor alkalmaz­ta filmre. A főszerepeket Pá- ger Antal, Uray Tivadar, György László, Mezey Mária és Fónai Márta játssza, a címszerepet Petényi Ilona és Mécs Károly főiskolai hall­gató alakítja. Páger Antal is­mét a tőle megszokott jót adja, szinte minden külsőség \ és felesleges mozdulat nélkül\ állítja elénk Tóth Mihályt. j Uray Tivadar kedves fehér-' hajú csibész ebben az uram-] bátyámos világban, méltó: apja és nevelője Noszty Fe­rinek. Fónai Márta és Meiey: Mária kitűnőek, az egyik asszony számító és képmutató nagyvonalúsága nagyon jó el­lentéte a másik könnyen ki­játszható jószívűségének. Mécs Károly Noszty Ferije inkább külsőségeiben mutatja meg a könnyelmű, pénzhajhász fia­talembert, Petényi Ilona já­tékosan kedves és szép Tóth Mari — láthatóan saját egyé­niségét adja. Pécsi Sándor. Csűrös Karola és Bodrogi Gyula emlékezetesek kis sze­repeikben. Az új magyar fil­met Gertler Viktor rendezte. (viczián) vXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXVXX\XXXXVX\XV\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom