Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-20 / 274. szám

rtsr MEGVCI W&riap I960. NOVEMBER 20. VASÄRNAP A „ háromezer négy esek A magyar termelőszövetke­zeti mozgalom történetében a 3004-es. a 3004'1-es, a 3004/2-es és a közeli napok­ban megjelent 3004'3-as kor­mányhatározatok minden bi­zonnyal úgy szerepelnek majd, mint jelentős határkövek, mint ahogy azok is. Jó né­hány éves .,útkeresés” után a háromezernéavesekben” va­lósult mep n termelőszövetke­zetek hathatós támogatása. Az első. a 3004-es kormány- határozat. a termelőszövetke­zeti mozgalom támogatásának új, erkölcsi alapját teremtette meg. A korábbi, általánossá vélt „nyakló nélküli” „agyon- támogatás” helyett — amely nem egy tsz-ben a tagság el- kényelmeskedését okozta csak —- a becsületes, j ószándékú szorgalma« szövetkezeti gaz­dák széleskörű helyeslése mellett valósította meg a „va­lamit valamiért” elvet. Az Ál­lam segítsége azóta is szinte kiapadhatatlan a termelőszö­vetkezetek segítségét illetően, de a termelőszövetkezetek tagságának is hozzá kell ten­nie ff magáét anyagi erőforrá­saiból. szorgalmából. így vá­lik gyümölcsözévé az állami támogatás és ígv éri el célját: a fejlett szövetkezeti gazdasá­gok megteremtését. A 3004-es kormányhatáro­zat megjelenése óta minden esztendőben módosította a kormányzat az alaprendeletet. Mindenkor a termelőszövetke­zeti mozgalom egyetemes ér­dekeit figyelembe véve tette ezt é<t nyújtott segítséget a szövetkezeti gazdáknak. Az idén még érvényben levő 3004/2-es kormányhatározat figyelembe vett#» a termelő­szövetkezeti mozgalom gyors, számszerű fejlődését és ezért elsősorban az újonnan alakult és a területileg jelentősen megnövekedett termelőszö­vetkezeteket segítette. S hogy helyes volt a kormány elgon­dolása. azt számtalan, szépen virágzó, elsőéves termelőszö­vetkezet példája is bizonyítja. Ahol bátran igénybevették az állam segítségét, okosan, a termelés közvetlen fellendíté­sére fordították azt és a tag­ság szorgalma sem hiányzott, ott az eredmény nem maradt el: megteremtették a fejlett nagyüzemi gazdálkodás alap­ját. A 3004/3-as kormányhatá­rozat. is fontos alapelveket tartalmaz. Fő célja: tegyék belterjessé gazdálkodásu­kat, s érjenek el minél na­gyobb terméseredményéket a tér melős zö vetkezetek tagjai. Ezt a célt akkor tűzi, a kor­mányzat ff termelőszövetkeze­tek elé, amikor az ország élel­miszerrel való ellátásának gondja javarészt már a ter~ melőszövetkezetekre hárul. A belterjes gazdálkodás ki­alakításában, a termelés nö­velésében a különböző köz- gazdasági körülményeket nem számítva is, eltérőek a lehe­tőségek. Sokkal nagyobb fel­adat hárul a több éve gaz­dálkodó termelőszövetkezetek­re, mint a fiatalabb, vagy Eredmény • °mf dicséret creameny. két Kecskés László sertésgon­dozó soron kívül öt munka­egység-jóváírást kapott és melléje azonnali szóbeli di­cséretet. Vass Mihály és Ócsai Sándor pedig.., néhány napon belül a vezetőség elé áll, hogy számot adjon hanyag­ságáról. A szóbeli megrovás már előre meg is történt, azonban hibájuk miatt alig­hanem le is váltják őket eddigi munkakörükről. Egy dicséret és két megrovás te­hát az eredmény. Ez pedig a bugyi Tessedik Sámuel Ter­melőszövetkezetben a minap métetgytott állatszemle során történt. A termelőszövetkezetben második éve szokás a bete-’ leitetest követő állatszemle. Célja, hogy átfogó képet kap­janak az állatállomány álla­potáról, az elhelyezésről, gondozásról, takarmányozás­ról, valamint 'az egészségügyi rendszabályok betartásáról. Az ilyen szemle, amely ké­sőbb, a tél folyamán másfél- hónaponként ismétlődik, egy­úttal vizsgát jelent a gondozóknak. Nos, az idei első vizsgán Kecskés László megállta a helyét gondos, lelkiismeretes, hozzáértő munkáról tett bizonyságot, ezzel szemben Vass Mihály- ról és Ócsai Sándorról az derült ki, hogy az üzemegy­ségvezető betegsége alatt ha- nj'agul kezelték a rájuk bí­zott állatokat és ezzel ve­szélyeztették azok egészségét is. Az történt ugyanis, hogy a szemlét tartó bizottság rendetlenséget talált a ke­zükre bízott, elles alatt álló 84 anyakoca körül. Két nap­ja nem almozták és 'így a több, mint 200 kismalacot kitették a tüdőgyulladás és a bélfertőzés veszélyének. Ha elhullanak a malacok, vajon Vass Mihály és Ócsai Sán­dor vállalják-e az anyagi fe­lelősséget? Belenyúlnák a bukszába, ha kárt okoznak? Bizonyára nem, hanem kibú­vót keresnek. A termelőszö­vetkezet vezetőinek viszont éppen a tagság bizalmából számot kell adniuk a közös vagyon gyarapo^Ásáról, az esztendő jó, vagy rossz mun­kájáról. Mert osztáskor nincs mentség, mindenki várja a jussát, Vass Mihály is, meg Ócsai Sándor is. Ha pedig ke­vesebbet kapnak, , mint amennyit várnak, akkor fe­leljen a vezetőség! Erre kel­lett volna gondolni, amikor elmaradt az almozás a ma­lacok alatt, mert kölcsönös a dolog. v ■■ A forint csak lelkiismeretes, eredményes munkával szüle­tik! A szemle kiterjedt az épü­letekre is. Egyik-másik helyen némi igazítás, javítás, üvege­zés szükséges még, hogy hu­zatmentes helyen legyen a jó­szág, ha beköszöntenek a fa­gyos téli szelek. A növendék­állatok egy része sajnos mos­toha körülmények között van még, jobb elhelyezésük az el­következő hetek feladata. Egyebekben pedig pozitív vé­lemény alakult ki. Az állatok kondíciója jó, a takarmányo­zással nem lesz probléma, mert van elegendő. Bátran nézhetnek a tél elébe, s ez nem kis dolog egy olyan nagy állatállománnyal rendelkező termelőszövetkezetben, mint a Tessedik Sámuel Tsz, 346 szarvasmarha, 486 sertés és 779 juh a pillanatnyi állomány, de jelentős gyarapodás várható, mert ezekben a napokban elle­nek például a kocák. A szemlebizottságban helyet foglalt Nagy István el­nök, Regős Ferenc főállatte­nyésztő, Illés György főagronó- mus Gál László tsz-párttitkár. Sári Zoltán .járási állattenyész­tési előadó és dr. Werner Ká­roly, községi állatorvos. Vala­mennyiüknek az a véleménye, hogy hasznos az ilyen szemle, különösen az állattenyésztő nagygazdaságokban, ahol nincs arra mód, hogy a tsz-vezetők naponként közösen lássák a több üzemegységben, több ta­nyán elhelyezett állományt. Sári Zoltán járási előadó ter­vezi, hogy máshol is elmondja az itteni tapasztalatokat és ja­vasolja a járás többi közös gazdaságában is a hasonló szemlét. A Tessedik Sámuel Termelő­szövetkezet vezetői nem vélet­lenül fordítanak ilyen nagy gondot a-z állatállományra. Céljuk, hogy még nagyobb, mintaszerű állattenyésztést alakítsanak ki, hogy az állat- tenyésztés képezze a gazdálko­dás egyik legfontosabb, legjö­vedelmezőbb ágát. éppen a közeljövőben meg­alakuló közös gazdaságokra. Ezt sokkal könyebben meg is .oldhatják, mint az utóbbiak. A kormányzat joggal számít a megszilárdult termelőszö­vetkezetek tagjainak helytál­lására, mind, az árutermelés növelésében, mind pedig gazdaságuk saját erőből való továbbfejlesztésben. Igazságos az állami támoga­tásnak az a rendszere — az idén ez gyakorlatban is be­bizonyosodott —, hogy a se­gítséget elsősorban az új és területileg megnövekedett szö­vetkezeti gazdaságok Icapják. A támogatás célja ezekben a szövetkezetekben is a gazda­sági alapok — állatállomány gazdasági épületek, gépek, stb. — mielőbbi megteremté­se. Az állam tehát teljes er­kölcsi és anyagi súlyával áll az új és a területileg meg­növekedett szövetkezeti gaz­daságok mellett. A 3004/3-as kormányhatáro­zat űj vonása, hogy messze­menően számításba veszi a háztáji gazdaságok erőforrá­sait. Ez helyes is, hiszen az állatállomány jelentős része ma még a háztáji gazdaságok­ban található. A háztáji gaz­daságok termelése nélkül ne­hézségbe ütközne az ország élelmiszerrel való ellátása, to­vábbá sokkal hosszabb időt venne igénybe a közös gaz­daságok állatállományának fejlesztése. Mindezek indo­kolttá teszik a háztáji gaz­daságok kelő támogatását. A „háromezernégyesek"' az elmúlt években osztatlan elismerést arattak a szövetke­zeti gazdák körében és hasz­nosságukat az egyre erősödő szövetkezeti gazdaságok is bi­zonyítják. A 3004/3-as kor­mányhatározat is egészen bi­zonyos „elődei” nyomdokai­ba lép. Mihók Sándor Egy kisbárány elveszett Egy kisbárány elveszett, de már meg is került Nagyková­csiban. Erről értesít bennün­ket Kovács Lajos, a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet el­nöke. S az eset megérdemli, hogy mindenki tud jón róla ... Történt a napokban — írja Kovács Lajos —. hogy amikor a szövetkezet két juhásza, Csirke Lajos és Veres Péter, az egésznapos legeltetés után haza akarták hajtani a nyá­jat, észrevették, hogy egv két­hetes kisbárány elveszett. Saj­nos,, hiába keresték késő es­tig. nem került elő. A 600 ál­latból álló nvá.iat nem hagy­hatták kint éjszakára, be kel­lett hajtaniuk, ha hibázott is szám szerint. Éjjel az egyik juhász újra kiment keresni, de eredménytelenül. Szürkü­letkor újra talpon voltak mindketten, s elindultak az erdőbe a bárány után. Végre a hűséges puli segítségével eev beszakadt bányaüreg mé­lyén találtak rá a rémült, ál­latra. ahonnan életük kockáz­tatásával hozták Si. Eddig szól a történet. Fo­rintértékben nem nagy do’og az egész, de ami a cselekedet mögött van az többet ér min­den pénznél. Ami a Jelentés mögött van A ceglédi Kossuth Termelő- szövetkezetben az idén a pon­tos költségelszámoláshoz egy részletes jelentőlapot szerkesz­tettek. A napokban történt aztán, hogy egyik jelentésen Molnár József neve után 2,8 munka­egység állt. mint napi teljesít­mény. Cukorrépaszedésből! Ugyanakkor a mellette dolgo­zó másik 3 tag összesen nem teljesített ennyit ebből a ne­héz és szaporátlan munkából. A kön.yveiőség azonban utá­na nézett, mi lehet a bejegy­zés mögött. Kiderült, hogy vasárnap lévén. Molnár Jó­zsef három gyorskezű rokonát is meghívta a szövetkezetbe répát szedni. Hát ezért volt olyan magas a teljesítménye! napirenden A figyelem középpontjában a traktorosok Sándor bácsi, az éjjeliőr rezekben a hetekben dől Űj el jövő évi kenyerünk sorsa. Az egész ország fi­gyelemmel kíséri a mező­gazdasági dolgozók mun­káját, eredményeit, s ve­lük együtt örül, ha jó idő van, s aggódik, ha hetes eső köszönt be. Az ősziek elvetésében minden eddiginél nagyobb feladat vár a traktorosok­ra, bár egyre több helyen állítják be a fogatokat is talajmunkára és vetésre. Ennek ellenére az őszi ve­tés elvégzése zömmel a gépekre hárul, a gépektől és a gépeken levő embe­rektől várja az ország a vetés gyors befejezését, a jövő évi gazdag aratás megalapozását. Traktorosaink edAig is derekasan helytálltak. Az idén megnőtt a termelő- szövetkezetek területe, megnőtt a gépi munka igé­nye, de ezzel az igénynö­vekedéssel nem tartott üte­met a géppark emelkedése. Ennek ellenére a traktoro­sok, ha kellett, napi 14 órában is, de megfeleltek a várakozásnak. Különösen szép teljesítményeket ér­tek el az aratásban. A ter­melőszövetkezetek kalászo­sainak több mint felét vágták le a gépek. Egy- egy kombájn átlagban 241 katasztrális holdról aratott le. Ez az eredmény me­gyénknek harmadik helyet biztosított a gépállomások versenyében. A z aratás után bekö- zx szöntő esőzések kés­leltették a betakarítás, va­lamint a talajelőkészítés és a vetés megkezdését. En­nek ellenére tráktörosaink igyekeztek kíhasználriimin­den esőmentes napot, hogy minél hamarabb végezze­nek a vetőszántással, majd a vetéssel. Hogy ez mek­kora feladatot jelentett, azt az októberi statisztika is mulatja. Októberben megyei átlagban nyolc olyan száraz nap volt, amikor a gépek rámehet­tek a földekre. A rendkívüli körülmé­nyek szükségessé tették, s a továbbiakban is szüksé­gessé teszik a gépek jobb kihasználását, a kettős műszak széleskörű alkal­mazását. Ez pedig nem­csak ff gépállomások veze­tőin múlik,, hanem a trak­torosokon is. A váltótárs­sal való egyetértés, jó összhang segíti ai munkát, gyorsabbá teszi a vetés be­fejezését. . A napok gyorsan szalad­nak, kifutunk a vetésidő­ből, s az idei búzának csak 82 százalékát vetették el a termelőszövetkezetek. A népgazdaság szempontjá­ból, s közvetlenül a 6 mil­liónyi, jórészt városi la­kosság szempontjából is nagyon fontos, hogy trak­torosaink ezekben a na­pokban az eddigieknél is keményebben álljanak helyt, s egy utolsó, nagy lendülettel földbe tegyék a magot. tizekben a napokban S-J minden szem a trak­torosokra tekint. Trakto­rosaink dolgozzanak ezzel a tudattal, s az évi, eddigi sikereiket méltóképpen folytatva, öregbítsék to­vább hírnevüket, becsüle­tüket. Ezt várja tőlük a megye, ezt várja az egész ország. L": (tm) E gy órával élőbb még olyan sötét volt, hogy vágni lehetett volna. Most már előlopakodott' a Hold a szél- ’ kergette, gomolygó felhők mögül. Így aztán néha per­cekig is ezüstös fényben áll a halár. Szekeres Sándor bácsi im­már negyedszer kerüli este óta a szélesen terpeszkedő ma­jort, a magtárakat, istállókat, ólakat, vermeket. Vállára ak­kora bundát akasztott, hogy lépni is alig tud, mert boká­ján csattog a szárnya. Kezé­ben furkósbot. vasalt hegy­gyei, ami ugyancsak hatásos riasztószer lenne, ha egyszer úgy adódna, hogy rosszban járó emberek settenkednének a tilosban. Körülötte hosz- szú szőrű, fiatal kutya sza­ladgál. Éppen éjjeliőrnek való segítség, mivel fekete a szí­ne. Ezt a neve is mutatja, mert a .,Bogár” szóra hallgat. Körülkeringi Sándor bácsit, elszalad, majd visszajön, lesi a mindenható gazda paran­csát. Parancs azonban nincs. Nyugalom és csendesség van. Ezt a csendet csak néha töri meg traktorzúgás, ha fordul a szél. A Lapos dűlőben szánta­nak reggel óta. Szürkületkor azzal ment ki Tóth Jóska, hogy ebéd utánig nyeregben lesz, akkor majd Kocsis Pista le­váltja, és addig be sem jön, mig nem végez, vagy meg nem fagy az ülésben. Mert ezzel most már meg k.ell len­ni, ez az utóljn, a szél kifúj­ta egy kicsit, de ha újra esőt kap, az isten se szántja meg tavaszig. Sándor bácsi ismeri a két embert pendelyes koruk óta. mert előtte nőttek fel a falu­ban. Különösen ezt a Pistát. Ezt egyszer hrisvétkor nyakon is csapta, mert jókedvében el­felejtett az utcán köszönni, pedig már sor alá; való le­gény volt, Dehát ennek már tíz éve. a hogy lent áll a hosszan ** nyújtózkodó krumpli- prizmák végében, éppen oda.- lát, ahol. a kopár fasor mö­gött viliódzik a gép fényes lámpája. Kicsit elhézegeti, majd tovább indul, el az is­tállók felé. A növendékek­hez be is kukkant. Kellemes meleg istállószag csapja meg. Az állatok csendesen moco­rognak, némelyik állva, né­melyik fekve pihen, kérődzik Időnként lánc csörren, vagy dobbanás hallik. Bogár szí­vesen maradna bent, mert itt jobb lenne. Kint már foga. van az időnek, különösen, ha ilyen szeles az éjszaka. De mennie kell, mert a gazda is indul. Sándor bácsi kint az udva­ron még egyszer■ körülnéz és belép a konyhájába, Szegre akasztja a bundát, feljebb srófolja a lámpái, megpisz­kálja a tüzet és lök rá a ta­valyi csutkából. Kis piros lábast vesz elő a kredencből, belelöttyint egy fél kancsó bort és ráteszi a tűzhelyre. Azt tán kényelmesen megtömi a pipáját rossz, kocsonyás bolti dohánnyal, parazsat tesz rá csak úgy, csupasz kézzel és a tüzet lenyomkodja nagyuj- ja körmével. Amikor illatozni kezd a me­legedő bor, szemesborsot ke­res, meg egy zacskó cukrot kerít elő. Amikor ezekből is a lábasba kerül a szükséges mennyiség, üveget meg töl­csért húz elő és beletölti a bort. Egy poliárnyival mind­járt kóstolót is tart. A szöszmötölésre Sára néni is felébred a. szobában. Az aj­tónyílásba dugja boglyas fe­jét és mérgesen kiszól a.z öreg­re: — Mi azimár megint?... — Semmi, no! Csak aludjál! — válaszol Sándor bácsi és egy rossz lajbit csavar az üvegre. jy int a Bogár már türel- A metlenül várja, játékosan ugrálja körül. A magtárnál aztán rászól kemény hangon: — Itt maradsz!... A kutya szófogadóan le­ereszkedik a hátuljára és néz a gazdája után. Sándor bácsi meg botladozva bóklászik a. barázdák között a Lapos dűlő felé. am,erről a világosságot látja. Tcnkely Miklós Látogatás a szentlőrinckátai Új Világ Tsz-ben Nemrég ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját t szentlőrinckátai Uj Világ Termelőszövetkezet, Amit tíz évve ezelőtt 350 holdon ötvennégyen kezdtek, azt most 450 termelő szövetkezeti tag 3500 holdon folytatja. A fel nem osztható sző vetkezeti alap 4 850 000 forint A tervezett 40 forintos munka egységet november közepén már elérték. Év végéig az mó csak több lehet. Százhúsz holdas öntözéses kertészetüket tavaszra kétszáz holdra fejlesztik. Most több mint egymilliós költséggel 700 négyzetméter alapterületű hajtatóházat építenek. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat megkésett a betonozás­sal. Most Breznik János technikus és Szajdán Gyula mű­vezető is kézbevette a szerszámot, hogy segítsenek. Az ílj Világ Tsz és a Pest megyei MÉK között létrejöi megállapodás értelmében'a termelőszövetkezet ötven va gon káposztát tárol a MÉK számára. (Győri Mihály felv

Next

/
Oldalképek
Tartalom