Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-19 / 273. szám

1960. NOVEMBER 19. SZOMBAT

T/fiWíio

3

Néhány szó a felvásárlásról

teljesítését az egyéni parasztok egy részénél tapasztalható indokolatlan tartalékolás. Ez azonban a dolog természeténél fogva csak időleges, hiszen a mezőgazdasági termékek zöme nem bírja el a hosszabb ideig tartó tartalékolást, s inkább előbb, mint utóbb értékesíteni kell az árut. Meg kell azt is mondani, hogy még a tsz-ek agy részénél is egyre inkább divatba jött a piacozás, nem egyszer a szerződésileg lekötött árumennyiség rovására. Ennek helytelenségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, s erre még az sem lehet mentség, hogy időszakonként előnyösebben tudják áruikat értékesíteni a piacon.

A lakosság egyre növekvő szükségleteinek maradéktalan kielégítése az állami és szövetkezeti kereskedelemre és felvásárló szervekre hárul. Érthető és jogos az a követelés, hogy hiánytalanul teljesítsék szerződéses kötelezettségeiket mind a tsz-ek, mind az egyéni termelők. mert ez szolgálja az ö érdeküket is.

Többen hivatkoznak arra, hogy egy sor cikknél tartósan nagy különbség tapasztalható a piacokon kialakult szabadár és az állami felvásárlási- ár között. Való igaz. hogy ez megvan, noha kevésbé élesen jelentkezik, mint évekkel ezelőtt. Ennek megváltoztatására nagy erőfeszítést tesznek az illetékes szervek, s fáradozásukat minden bizonnyal siker koronázza. Ha van azonban elegendő áru. akkor ez az árkülönbség jelentéktelen. Ehhez azonban áru kell, sok áru. A termelőszövetkezeteket ezernyi módon segíti az állam. Joggal elvárhatja. hogy elsősorban szerződéses kötelezettségüknék tegyenek eleget száz százalékosan, s egyéb felesleges áruikat is az állami vagy szövetkezeti szerveknél értékesítsék.

Nagy feladat hárul a felvásárlást végző vállalatokra, szövetkezetekre az év hátralevő időszakában. Egyidejűleg kettős feladatot kell megolda- niok: egyrészt biztosítani az idei felvásárlási tervek hiánytalan teljesítését, másrészt szerződéskötésekkel megalapozni az 1961. évi felvásárlást. A megye minden lakosának érdeke, hogy ezek a tervek a termelők és a felvásárlási, valamint egyéb szervek hathatós támogatásával valósággá váljanak.

Csekő Ágoston

A rossz tervezés néhány tanulsága

— Mi újság a faluban?

Szóvá István, Pilisszentkereszt községi tanácselnöke hosszasan elgondolkozik az újságíró kérdésén.

— Jó vagy rossz hír, de valami csak akad. Valami probléma esetleg — töri meg a csendet percek múltán az újságíró és újabb percek elteltével halk hangon megszólal a tanácselnök:

— Nem teljesítjük idén a községfejlesztési tervet...

Látszik az arcán, érezni a hangján, bántja a dolog, nem veszi könnyen a terv nem teljesítését.

— Pedig csak egyetlen pontból állt az idei terv, mindössze

a vízvezetékünket akartuk bővíteni.

Egy hatvan köbméteres víztárolót szándékozunk építeni a

Gazdag választék illatszerekből

Az illatszerkereskedelem az év utolsó heteiben a tavalyinál nagyobb választékkal várja a közönséget. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a hazai kozmetikai gyárak összesen 150 000 üveg különböző kölnivizet gyártottak, s külföldről is csaknem ugyanennyi üveg márkás illatszer érkezik. A Német Demokratikus Köztársaságból például 26 000 üveg úgynevezett kazettás kölnit és 40 000 előre ösz- sze'készített ízléses ajándékcsomagot vásároltak. Ennek nagy része már a boltokban van.

Lengyelországból és a Szovjetunióból is érkeztek új kozmetikai cikkek. Ilyen például a külföldön már ismert, Krasz- naja Moszkva különleges kölnivíz. amelyet a boltok díszes dobozban hoznak forgalomba.

forrás mellett, hogy a községben tovább vezethessük a csőhálózatot és elegendő vizet adhassunk. Nem sikerült. Hogy miért nem? Sajnos, mindjárt az elején elkéstünk. A tanács csak januárban döntött a terv felett, akkor határoztuk'el, hogy a ciszternát megépítjük. Ehhez elsősorban meg kellett rendelnünk a tervdokumentációt. Igenám, de április lett, amire elkészült. Nekünk pedig még akkor sem volt együtt a pénzünk. márpedig a teljes anyagi fedezet nélkül nem köthettünk volna szerződést, még ha valamelyik építőipari ktsz vagy állami vállalat az év hátralevő részében esetleg rendelkezett is volna kapacitással. Állami vállalat azonban amúgy sem vállalná, túl kicsiny munkáról van szó. Amikorra pedig már elegendő pénz gyűlt össze, megpróbálkoztunk ugyan néhány kisipari szövetkezettel, * de

egyik sem tudta elvállalni

a munkát.

A községfejlesztési hozzájárulást az adófizetéssel együtt rója le a lakosság. Ahogyan az adó befolyik, úgy gyűlik a pénz az alapra is. Talán késeKASTÉLYBÓL FÜRDŐ

A nemrég feltárt forrásból 45 fökos meleg viz bugyog Abonyban. A tavaly megnyílt strandfürdő kedvelt pihenőhehje a község és a környék lakosságának. Most fedett fürdőjük is lesz, 8 káddal és 10 zuhannyal. Már folynak az átalakítási munkálatok a hajdani urasági kastély épületében.

Nem érdemes a törvényt kijátszani

A múltban gyakrabban, az utóbbi időben már ritkábban, de még mindig előfordul, hogy egyesek engedély nélkül bort mérnek, vagy titokban házilag szeszt főznek.- Az elmúlt héten a Ráckevei Járásbíróság tárgyalt több ilyen szabálysértést, s szabta meg az érte járó büntetés mértékét.

özv. Fenyődi Károlynét Tökölön, borrejtés, bormérés és tiltott pálinkafőzés miatt 2300 forint, Osztovics György- né szigetcsépi lakost bora elrejtése miatt 600 forint, Ben- cze József dömsödi gazdát szabálytalan boreladás miatt 500 forint pénzügyi szabálysértési bírsággal sújtották. Csáki István taksonyi lakos bort és pálinkát árusított engedély nélkül, ezért 844 forint adóhiány és 1000 forint bírság megfizetésére kötelezték. Sze- csei Antal, Kiskunlácházá, Lenin utcai lakos engedély nélkül pálinkafőző-készüléket tartott üzemben. Terhére a pénzügyi hatóság 800 forint szeszforgalmi adóhiányt és 500 forint pénzbüntetést állapított meg. A pálinkafőző-készüléket* minden esetben elkobozták. A határozatok jogerősek.

Bíró Gábor,

Ráckeve

delmesen fizetnek adót a pilis- szentkeresztiek?

__ A havi adóbehajtási terv

ühket pontosan teljesítjük — folytatja a tanácselnök. — Természetesen az év elején még csak kis hányada folyik be az évi adónak és így a községfejlesztési alapnak is. Ezért sem köthettünk szerződést a kivitelezővel. Most azonban már idejekorán hozzáláttunk, a megyei tanácstól kérjük a kivitelező kijelölését. A pomázi ktsz elvállalná, jövőre ' tehát meglesz a tároló — fogadkozik a tanácselnök.

Helyes, meglesz, de csak egyévi késedelemmel. Mert a községi tanács Pilisszentke- reszten rosszul tervezett. Tudnia kellett volna ez év januárjában, hogy az esztendő fotyamán már

nem talál kivitelezőt.

Csak a tervdokumentáció elkészítését lett volna szabad beállítania az idei tervbe. Mert a terv — ígéret, amelyet a tanácsnak, hogy megőrizhesse a lakosság bizalmát, ma- i radéktalanul teljesítenie kell.

— Mi unos-untalan hangoztatjuk, hogy egy év alatt nem lehet jelentősebb munkát befejezni. Először be kell szerezni a tervdokumentációt, aztán el kell készíttetni a részletes költségvetést és ezeknek az alapján megszerezni az építési engedélyt. Csak azután kerülhet sor a kivitelezővel a szerződés megkötésére — ezt Révész László, a megyei tanács községfejlesztési ‘ csoportjának vezetője mondja és hozzáteszi: — Mi decemberben, de

legkésőbb januárban

minden munkára kijelöljük a kivitelezőt. Év közben sem vállalat, sem szövetkezet nem vállalhat el már munkát, nincs kapacitása. Mindezt figyelembe véve kell, ...atanácsoknak összeállítani nemcsak évi,"de 'távlati' tervüket is. Ha így terveznek, jól terveznek, nem lesz elmaradás.

A pilisszentkereszti elmaradás egyébként csak kiragadott példa, arra jó, hogy figyelmeztesse a községi tanácsokat: közeleg már a december, siessenek összeállítani a jövő évi tervet, de úgy, hogy az 1961; évi terv 1961-ben valósuljon meg.

Sz. E.

LENGYELORSZÁGI IJTINAPLÓ (II.)

Egy induló az éjszakában

akkor lesz igazi, nagy ünnep!”

— mondja az egyik, akit a tolmács segítségével megkérdezünk. De a békés alkotás hétköznapjai is ünnepek. Mert

— akárcsak nálunk — ezek a hétköznapok formálják szebbé, jobbá a dolgozó ember, életét.

Sietünk, taxiba ülünk, nem luxus, nagyon olcsó Varsóban a taxi. A gépkocsivezetőn afféle modern mintás ing, amilyet nálunk némely zabolátlan ifjún látni, csodálkozunk hát, mert a taxisok itt is egyenruhát hordanak, akárcsak nálunk. Fúrja is az oldalunk a kíváncsiság, s megkérdezzük, összeszedve minden német tudásunkat. (A sofőr persze tud németül, Varsóban szinte mindenki beszéli a németet.)

Kiderül. liogy: „maszek”! No de ilyet — képed el egyik társunk, aki odahaza kétszeres normát teljesített a kombájnjával, de az nem volt neki ennyire nagy dolog. — No. aztán annyit kérsz, amennyit akarsz? — kérdi, még szerencse, hogy magyarul.

Már régen ott állunk, ahová indultunk, de még mindig beszélünk. hiszen, „felfedezés” ez. afféle csudabogár, ami nekünk már nagyon távoli, de ami még itt létezik: maszek taxis. De persze, ő sem kérhet többet, mint a hivatalos díjszabás, az ő kocsijában is ott a taxaméter, akárcsak az

állami kocsikban. Csak az a különbség, hogy a kocsi a saját tulajdona, s a bevétel tekintélyes része is az övé. Az állam — minden bizonnyal átmenetileg — így is enyhített a közlekedési gondokon. De persze: ennek ellenére is

ugyanolyan nehéz taxihoz jutni, akárcsak nálunk, odahaza.

Este van. Tele az utca emberekkel, nézik a kirakatokat, mi is azokat szemléljük, fész- kelődik a zloty a zsebünkben, hű magyar szokás szerint felüti fejét a vásárlási láz, tippek cserélődnek, mit érdemes venni, s így tovább. Megyünk be az üzletbe, mutogatunk, nem értik. Kicsit türelmetlenkednek a hátunk mögött, csúcsforgalom van, sietnek az emberek. Valaki megszólal közülünk, hogy inkább próbáljunk máshol szerencsét. Erre elhalkul mögöttünk a méltatlankodás. Az más! Ha külföldiek, ekkor válogassanak. Mert ugyan az udvariasság ott sem nagy divat — ebben otthon éreztük magunk ■— de az idegenforgalom az idegenforgalom! A vendég számíthat az udvariasságra, a segítségre. S amikor végre jó húsz percnyi mutogatás és rajzolás (mert az a legkönnyebb, lerajzolni, hogy mit és mennyit akar az ember) távozunk, még mosolyognak is!

Sok a külföldi Varsóban, s általában Lengyelországban. Habár — mint ezt magyarázták nekünk — még csak most teremtik meg az alapjait az igazi, nagyarányú idegenforgalomnak. Sok lengyel utazik külföldre, azt szeretnék elérni, hogy a két számadat egálban legyen.

Felhörpintjük az utolsó korty feketét — akinek odahaza nem ízlik, itt kellene innia, bezzeg megbecsülné a legrosszabb hazait is — indulunk hazafelé. Éjfél van, kevesen vannak már az utcán, olykor suhan csak el egy-egy autó vagy motorkerékpár. Utóbbiból sok van. Egymillió motorkerékpár fut az országban, de nem egynek egyedül is olyan hangja van, hogy az alvók minden bizonnyal ijedten kapják fel a fejüket. Lehet, hogy megszokták, s nem ébrednek fel rá, de bezzeg kapkodtuk mi a fejünket, mert azt hittük, rögvest leereszkedik egy négymotoros, lökhajtásos repülőgép.

Hazafelé baktatunk, s egyszercsak énekszót hallunk. Mégpedig nagyon ismerős dallamot a DIVSZ-indulót éneklik.

Még csak1 a dallam ér fülünkhöz, a szavakat nem halljuk, a hang felé sietünk. Néhány pillanat múlva elénk fordulnak a mellékutcából, vannak vagy ötvenen.

Fiatalok.

És legalább öt nyelven éneklik az indulót.

Megszólalunk, megtorpannak. pillanatok alatt bábeli nyelvzavar, s kiderül, hogy ők sem értenek minket, mi sem őket. Aztán mégiscsak rendeződik a dolog. Németek is vannak közöttük, közöttünk is akad, aki folyékonyan

beszél németül, így azután megtudjuk, hogy: német,

szovjet, bolgár és cseh fiatalok, no meg persze lengyelek.

Barátok — mutatják széles gesztussal, s utána ránk mutatnak: ti is barátok, s félreérthetetlen mozdulattal invitálnak maguk közé, tartsunk velük.

összenézünk, ■ hiszen igencsak túl vagyunk valameny- nyien a kiszes koron, de a meghívást már csak azért sem lehetne visszautasítani, mert karolnak belénk, s indulunk tovább. Száll az ének, olykor kihallik belőle egy- egy öregesebb, rekedtebb magyar basszus is, varázsa, csodálatos varázsa van ennek az éjszakának, hunyorognak felettünk a csillagok, s a szívünk táján valami melegség bizserget, nem hagy nyugtot, s oda is szólok a mellettem lépkedő igazgatónak, aki odahaza Tolna megye legnagyobb gépállomását igazgatja:

— Te! Nem érzed, hogy ez valami nagyon szép emlék lesz, amire mindig gondolni fogunk?

Rámnéz megcsóválja a fejét, s azt mondja:

— Marhaság! Mi ebben a szép emlék? Természetes ez, öregem, olyan természetes, mint az. hogy tavasszal a magból a csira kidugja a fejét!

És látom, hogy sokat látótt arcán, a szenvedések véste barázdákon végigfut egy apás, szeretős mosoly, ahogy végigtekint ezeken a fiatalokon, az új tavasznak új életet hozó, szebb életet termő csíráin ...

Mészáros Ottó (Folytatjuk.)

Ebben a kastélyban nyílik meg jövő őszre a tisztasági fürdő. Az épületet műemlékké nyilvánították.

(Foto: Dékány)

A felvásárlási munka célkitűzése "az idén az volt, hogy a lakosság zavartalan ellátásához szükséges árucikkek zömét a termelőszövetkezetekkel és háztáji gazdaságokkal, valamint egyéni termelőkkel, szerződések alapján biztosítsák. Ezért a korábbi évektől eltérőenlényegesen ki kellett szélesíteni a szerződéses termeltetés rendszerét. Ennek eredménye sikeresnek mondható, mert a megye tsz-ei a zöldségtermelő területek mintegy 80 százalékát szerződték le, ezenkívül kötelezettséget vállaltak csaknem 1200 vagon kenyérgabona átadására.

Pest megyében jelenleg a szántóterület felét a termelő- szövetkezetek művelik, míg másik felén egyénileg gazdálkodnak. Ha a felvásárló szervek ez évi tevékenységét vizsgáljuk, tapasztalható, hogy nem feledkeztek meg arról: a felvásárlásnál az egyéni gazdák termékeire is támaszkodni kell. Sőt, észrevehető az a helyes törekvés is, hogy a felvásárlásnál nagy gondot fordítottak és fordítanak a háztáji gazdaságok árutermelésére, különösen az állattenyésztés, a hizlalás, valamint a zöldség-gyümölcstermesztés terén.

Az időjárás ebben az esztendőben nem kedvezett a mezőgazdasági termelésnek. A téli, kora tavaszi fagyokat, a nyári nagy szárazságot megsínylette mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés. Ezek a tényezők erőteljesen befolyásolták a felvásárlási tervek teljesítését is. örvendetes és biztató viszont, hogy az idén már elmondhatjuk: a szükségletek fedezését szolgáló tervek teljesítéséért a termeléstől — a felvásárlásig a megye valamennyi szerve felelősséget érez.

Ka figyelembe is vesszük a

kedvezőtlen időjárás miatt bekövetkezett •“terméskiesést, s az illetékes felvásárlási és egyéb szervek hozzáértőbb, fokozottabb munkáját, mégis ezt .kell mondani, hogy nem lehetünk elégedettek a felvá-' sáriás eddig elért eredményeivel. A lakosság zavartalan áruellátásához, az ipar mezőgazdasági eredetű nyers- anyagigényei kielégítéséhez, az exporttervek teljesítéséhez nem indokolásra, hanem árura, egyre több árura van szükség.

1960 első kilenc hónapjának^ felvásárlási tényszámai azt; mutatják, hogy az esztendő' hátralevő másfél hónapjában; minden eddiginél jobb mun-í kára van szükség, mert csak; akkor lehet felvásárolni az; előirányzott árumennyiséget.' Erre pedig mindenképpen' szükség van. mert csakis eb-5 ben az esetben lehet biztosi- ; tani a lakosság zavartalan; áruellátását, valamint az j ipar és a külkereskedelem 5 szükségleteit. :

Jelenleg az egyik legfonto-5 sabb feladat, hogy az 1961.5 évre szükséges árumennyiség: biztosítása érdekében a meg- 5 felelő területekre termelési > szerződéseket kössenek a fsz-í ek. a háztáji gazdaságok és! az egyéni termelők. Nem sza~; bad szem elől téveszteni ; egyetlen pillanatra sem a ; háztáji gazdaságokat. Még a; termelőszövetkezeti községek-; ben is a háztáji gazdaságok- \ ban maradt ugyanis az állat- ; állomány nagy része. Ugyan-; akkor a tsz-ek közös állatál- j lományát részben férőhely, j részben takarmányhiány miatt.; nem lehetett a kívánt mérték- \ ben gyorsan felfejleszteni.; Ezért közös érdek, hogy a ter-i melőszövetkezetek lehetősé- j geikhez képest — átmenetileg; — segítsék a háztáji gazda,sá-; ffok árutermelésének fokozd-! sát. \

Azt is kell látnunk, hogy a j tervezett árumennyiség a ked-j vezőtlen időjárás ellenére lé- j nyegében megtermett a me-; gyében. Ebből következik te-: hát, hogy a felvásárlási tervek! elégtelen teljesítését elsősor- \ ban nem az áruhiány okozza.; Gátolja a felvásárlási tervek;

5 Két nap van már mögöt- 5 tünk, amennyit csak lehet, 5 már magunkba zártunk ebből \ a városból. Sokat láttunk, de 5 túl keveset. Hónapok kellené- 5 nek ide, vagy legalábbis he- ^ tek. Mert azért másabb ez az 5 ország, mint a mienk, sok \ dolog, ami nálunk természe- 5 tes, itt korántsem az.

; Mert nálunk például ; természetes, hogyha felépül ^ egy ház, akkor a lakók a 5 TEFU segítségével behurcol- \ kodnak, s kész. Varsóban? \ Tanúi voltunk egy — szinte \ ünnepség számba menő be- \ hurcolkodásnak. Ott voltak az \ építők, a kerületi hatóság \ képviselői, s sok-sok ember, \ csak úgy az utcáról. Hát ezek \ a hozzánk hasonló bámészko- \ dók, akiknek a világon sem- \ mi közük nem volt az elké- \ szült lakásokhoz, akik az ün- £ népség után mentek a dol- \ gukra, talán jobban örültek, \ mint azok, akik holmijukkal \ a bepakolásra vártak.

; Itt minden ház, minden el- \ készült épület — öröm. Ese- ^ mény. Még akkor is, ha majd \ minden nap hoz ilyen örömöt, J eseményt. Az alkotásnak, az ^építésnek nagy a becsülete! \ Hány csókot, s mennyi virá- \ got kaptak a meszes kezű építők, akik félszegen álldogál- ^ tak ott a sok örvendező köpött, s akik minden bizonnyal \ restellték, hogy ünnepük őket. £ Pedig bizonyára hozzászokhattak már. De szerények \ „Majd ha egész Varsó felépül,